19425 ima található a honlapon, összesen 23196 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Napi e-vangelium evangelium365

    Napi e-vangelium evangelium365
    Naponta frissül

    Az www.evangelium365.hu az az evangéliumi rész olvasható, amely a katolikus egyház liturgikus rendje szerint a szentmiséken aznap elhangzik, valamint a hozzá kapcsolódó elmélkedés, illetve magyarázat, továbbá egy napi ima. 

    @vangelium365, Horváth István Sándor

    Evangélium, elmélkedés imádságNagycsütörtök

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    09

     

     

    Evangélium

    Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted”. De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha.” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám”. Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”  
    Jn 13,1-15

    Elmélkedés

    Jézus szolgálata és ajándéka 
    Nagycsütörtökön, az esti szentmisében az utolsó vacsorára emlékezünk. Két dolog teszi emlékezetessé ezt az eseményt, Jézus szolgálata és az ő ajándéka. Az elsőt értünk teszi, a másodikat nekünk szánja. Szolgálata a lábmosásban, ajándéka az Oltáriszentségben mutatkozik meg. 
    Amikor ajándékot adunk valakinek, gyakran halljuk: „Igazán nem kellett volna!” Olykor csak formaságból, megszokásból vagy egyszerűen csak udvariasságból hangzik el ez a mondat, máskor egészen komolyan gondolja a megajándékozott személy. Természetesen mi is ilyeneket szoktunk mondani, még akkor is, ha szívünk mélyén örülünk is az ajándéknak. Az ajándékozó kedvét nem veszi el ez a röpke mondat, más alkalomból, más személynek újra ajándékot fog adni. Ahhoz, hogy megajándékozottak legyünk vagy elfogadjunk valamilyen segítséget a másiktól, fel kell adnunk a büszkeségünket. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy olyan dolog is a miénk lehet, legyen az akár kézzelfogható tárgy, akár egy jó szó, cselekedet vagy éppen megbocsátás, amiért nem küzdöttünk meg, nem is fizettünk érte, és talán meg sem érdemeljük. 
    Amikor Jézus megmossa tanítványai lábát, akkor szolgálatot végez és egyúttal a szolgálatra ad példát. És mi erre a reakció? Péter apostol tiltakozása: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha.” Mintha csak azt mondaná: Erre igazán nincs semmi szükség! Formaságból vagy megszokásból biztosan nem mondja ezt Péter, mert Jézus soha máskor nem tett ilyet. Bizonyára komolyan gondolta, hogy egy Mesternek nem az a dolga, hogy szolgaként megmossa tanítványai lábát. Az biztos, hogy erre nem volt senki felkészülve, sem Péter, sem a többi apostol. Olyat látnak most Mesterüktől, amit máskor sosem láttak. Jézus pedig úgy gondolja, hogy igenis szükség van erre a különleges, egyszeri szolgálatra az ő részéről, mégpedig azért, hogy övéi megtisztuljanak és a későbbiekben Mesterük példája szerint szolgáljanak. Péter is és a többiek is elfogadják ezt az értük végzett szolgálatot. Annak érdekében, hogy megértsék az Úr cselekedetének jelentőségét, elhangzik a parancs a lábmosás után: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Jézus egyszeri cselekedete az Egyház életében sokszorosan folytatódik. 
    Az utolsó vacsora másik fontos eseménye az, amikor a kenyérben Jézus az ő testét, a borban az ő vérét adja apostolainak. A jelenlévő apostolok fejében is megfordulhatott és tőlünk sincs távol az a gondolat, hogy ezt igazán nem kellett volna! Kisebb ajándékkal is beértük volna, ezt nem érdemeljük meg. Ebben megint az emberi tiltakozás mutatkozik meg. De erre a tiltakozásra semmi szükség! Nem a mi érdemeink jutalmaként kapjuk ezt az értékes, lelki életünk számára legértékesebb ajándékot, hanem az Úr irántunk való szeretetéből. Jézus olyat tesz közvetlenül a halála előtt, amit korábban sosem tett. Az apostolok olyan ajándékot kapnak, amelyre nem számítottak. Az Egyház olyan ajándékot kap Jézustól az Oltáriszentségben, amelyet azóta is a legértékesebbnek tart. Aztán elhangzik az Úr parancsa: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A parancsnak engedelmeskedve az Egyház újra és újra megismétli, jelenvalóvá teszi az Úr áldozatát. Jézus egyszeri ajándéka az Egyház életében megsokszorozódik. Valahányszor részt veszünk a szentmisén és a szentáldozásban magunkhoz vesszük Krisztus szent testét, akkor elfogadjuk az ő nekünk szánt ajándékát. Azzal az örömmel jöjjünk a szentmisére, hogy itt Jézus ajándékát kapjuk, és azzal az örömmel távozzunk, hogy Isten ajándékozott meg minket. 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Uram, Jézus Krisztus! Te az utolsó vacsorán a kenyeret testedként, a bort véredként adtad az apostoloknak. E cselekedetednek köszönhetően mennybemeneteled után is valóságosan jelen vagy köztünk, a szentmisében jelenvalóvá válsz az átváltoztatott kenyérben és borban. Azt akartad, hogy cselekedetedet követőid ismételjék meg: adjunk hálát az Istentől kapott adományokért, ajánljuk fel velük együtt önmagunkat Istennek, fogadjuk magunkba a te szent testedet. Köszönjük, hogy velünk vagy az Oltáriszentségben és köszönjük, hogy táplálsz minket. Az általad adott kenyér keresztény életünk forrása. Segíts, hogy áldozatodhoz kapcsolódva mi is felajánljuk életünket a mennyei Atyának!

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságNagyszerda

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    08

     

     

    Evangélium

    A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”  
    Mt 26,14-25

    Elmélkedés

    A mai evangéliumi rész azzal kezdődik, hogy Júdás megegyezett a főpapokkal harminc ezüstben, mint az árulás díjában. Ez mindössze néhány nappal az utolsó vacsora előtt történhetett. Nem valószínű, hogy a titkos egyezség ugyanazon a napon történt, mint maga az árulás, azaz az utolsó vacsora napján. Tervéről, árulásáról nem tud a többi apostol, akikkel együtt ő is belép az utolsó vacsora termébe azon az estén. Ő majd egyedül fog kilépni onnan, szívében a legsötétebb szándékkal. A többi apostol Jézussal együtt megy majd ki zsoltárokat imádkozva az Olajfák hegyére. Itt fog majd találkozni az áruló és Jézus, itt fog kiderülni az apostolok számára társuk szörnyű szándéka. Mi volt az ő árulásának oka? Egyesek szerint csalódottság állhatott a háttérben. Nem úgy képzelte el Isten országát, ahogyan azt Jézus megvalósította. A Messiásról alkotott elképzeléseit nem találta meg Jézusban. Mások szerint inkább a pénzsóvárság hajtotta. Ismerős az olyan jellemű ember, aki egy kis pénzért bármire képes, s akinek harminc ezüst értékesebb, mint a saját becsülete, tisztessége. A gonoszság titka titok marad számunkra. 
    Az árulás, Jézus elfogása után elkezdődik az Úr szenvedéstörténete. A következő napok eseményeit úgy tudom megérteni, ha gondolatban leülök én is az utolsó vacsora termében, majd pedig kimegyek az Olajfák hegyére az apostolokkal virrasztani. Utána elkísérem Jézust a keresztúton, vele vagyok a szenvedés óráiban és a Golgotán halála pillanatában. Aztán pedig csendben várom a harmadik nap eseményét. 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságNagykedd

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    07

     

     

    Evangélium

    Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. 
    Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”  
    Jn 13,21-33.36-38

    Elmélkedés

    A mai evangélium már a nagycsütörtöki utolsó vacsora eseményét kezdi ismertetni. Jézus együtt van legszűkebb közösségével, apostolaival. Az ünnepi étkezést, együttlétüket és beszélgetésüket, amely Jézus részéről már búcsúzás és búcsúbeszéd, nem zavarja meg gyógyulásra váró betegek vagy tanítására szomjazó emberek tolongása. A társaságban nincsenek idegenek, mindenki jól ismeri a másikat, a többi jelenlévőt, hiszen mintegy három éve együtt vannak, a Mester és az ő tizenkét apostola. 
    Úgy gondolják, hogy ismerik egymást, de kiderül, hogy ez tévedés. Itt kerül előtérbe Júdás, akinek szándékáról egyedül Jézus tud, apostoltársai nem sejtenek semmit. Jézus tudja, hogy mire készül Júdás és azt is, hogy most jött el az idő. A hamarosan bekövetkező árulás szíve mélyéig megrendíti Jézust, aki kertelés nélkül kimondja: „egy közületek elárul engem.” Mivel nem nevezi meg név szerint, hogy melyik apostola, barátja lesz az áruló, kijelentése megdöbbenti a többi apostolt. 
    Biztosan nem ebben a pillanatban határozta el Júdás, hogy el fogja árulni Mesterét, hanem már jó ideje szövögette terveit. Nem tudhatjuk, hogy mikor kezdett szíve elfordulni az Úrtól, de most elérkezett a végső szakítás és szembefordulás ideje. A pillanat hangulatát János evangélista így foglalja össze: Éjszaka volt. Ez a megjegyzés nem csak az esti időpontra vonatkozik, hanem sokkal inkább Júdás lelkiállapotára utal. 
    Milyen érzések vannak bennem Jézus iránt? Milyen érzéseket próbálok erősíteni iránta? 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért. 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságNagyhétfő

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    06

     

     

    Evangélium

    Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.  
    Jn 12,1-11

    Elmélkedés

    Lázár, Márta és Mária személyére irányul figyelmünk a mai evangélium alapján, akik a Jeruzsálemhez közeli Betániában éltek. Zarándoklatai alkalmával hozzájuk szokott betérni, náluk szokott megszállni Jézus. 
    Lázárról nem tudunk meg sokat e helyen, csupán annyit, hogy ott ült Jézussal a vendégek között. A múlt héten említettük, hogy az ő feltámasztása után a főtanács ülést tartott, hogy végleg lezárják a Jézus-ügyet. Lázár úgy tesz tanúbizonyságot Jézus mellett, hogy meg sem szólal. Nem tart beszédet a jelenlévőknek, nem próbálja őket semmiről meggyőzni. Ő egyszerűen csak él. Meghalt, négy napig volt a sírban, de most él. Él, mert Jézus visszahívta őt az életbe. Ő az élő bizonyíték. Aki látja őt, az nem kételkedhet Jézus isteni hatalmában. 
    Márta személye szintén fontos a jelenetben. Ő felszolgál, ellátja a vendégeket. Tudja, hogy mire van szüksége a vendégeknek, szolgálatkészen gondoskodik róluk. Ő sem beszél, hanem csendben végzi szolgálatát. 
    A harmadik személy Mária, aki kifejezi Jézus iránti tiszteletét. Mégpedig a szükségesnél bővebben, nagylelkűbb módon, drága olajjal keni meg az Úr lábát. Cselekedete szeretetből fakad. Nem sajnálja a pénzt a drága olajra. És nem sajnálja haját, amivel megtörli Jézus lábát a megkenés után. 
    Krisztus melletti tanúságtétel-e az életem? Kész vagyok-e az Úr szolgálatára? Kimutatom-e iránta szeretetemet? 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség kegyelmét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek! 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságVirágvasárnap

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    05

     

     

    Evangélium

    Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek, Jézus elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre a szemközti faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele a csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve, Egy teherhordó állat csikóján. 
    A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá. A tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így kiáltozott: 
    Hozsanna Dávid fiának! 
    Áldott, aki az Úr nevében jön! 
    Hozsanna a magasságban! 
    Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg pedig ezt felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.”  
    Mt 21,1-11

    Elmélkedés

    Az út a mi ajándékunk 
    Egy héttel húsvét előtt, virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, s ezzel az ünneppel belépünk a nagyhétbe. A szentmise kezdetén a virágvasárnapi körmenet részeként olvassuk fel a bevonulásról szóló evangéliumi részt, a szentmisében pedig, az evangélium helyén Jézus szenvedésének története, a passió hangzik el. Ez a nap és az előttünk álló hét kettősséget mutat, az események és az emberi magatartás kettősségét. Egyrészről látjuk a boldog éljenzést, az emberek örömét, akik a városba érkező Jézust királyként köszöntik. Másrészt látni fogjuk a gyűlölettől és a haragtól ökölbe szorult kezeket, a hangos ordítást, a követelést, hogy Pilátus feszíttesse őt keresztre. Előbb nagy dicsőségben részesül Jézus, majd pedig megaláztatást kell elszenvednie. Most az emberek leveszik ruháikat, hogy az úton Jézus elé terítsék, később megszaggatják ruháikat annak jeleként, hogy nem akarják tovább hallgatni Jézust, mert szavait istenkáromlásnak tartják. Most minket is magával ragad az örömteli hangulat, pár nap múlva pedig vagy elmenekülünk az apostolokkal együtt vagy értetlenül állunk a kereszt alatt Jézus halála láttán. 
    Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy milyen lelkülettel fogadja Jézus mindazt, ami körülötte és vele történik. Az ő küldetése, az ő útja hamarosan véget ér. Az út, amely a pusztaságból indult, ahol megkísértette őt a sátán hatalmat és dicsőséget felajánlva neki. A kísértés most is jelentkezik az emberek részéről, akik királyt látnak benne. Ezt a gondolatot azonban Jézus egészen egyszerűen hárítja el magától: szamárháton érkezik Jeruzsálembe. Egy valódi királytól, egy uralkodótól mást várnának az emberek, de a mi Urunk nem az ő elvárásaiknak akar megfelelni, hanem a mennyei Atyának engedelmeskedik. Mindig azt az utat járta, amit az Atya jelölt ki számára. A pusztától a Golgotáig. És ez az út egyáltalán nem mentes a kísértésektől. Ezt látjuk a bevonuláskor és ezt fogjuk látni az utolsó vacsora után is, amikor az Olajfák hegyén virraszt az Úr. Minden kísértésre ugyanaz a válasz: Jézus teljes bizalommal az Atyára hagyatkozik, rá bízza életét. Elutasítja ennek a világnak a dicsőségét, újra és újra a szelídség útját választja, mindvégig, a keresztig az engedelmesség és az alázat az útitársa. 
    A nagyhét egy útra hív minket, amely virágvasárnaptól húsvétig vezet, közben leülünk egy kis időre az utolsó vacsora termében, majd virrasztani és imádkozni megyünk az Olajfák hegyére. Utána elkísérjük az Urat a keresztúton a Golgotára, majd pedig harmadnap a sírhoz indulunk. Miért érdemes megtennünk ezt az utat? Mondok egy történetet: Egy fiú egyszer szép ajándékot akart adni egy lánynak, akit szeretett. Emlékezett rá, hogy a nagypapája régen mesélte, hogy a sziget túlsó oldalán gyönyörű kagylók vannak, ezért elindult és hozott egyet a lánynak. Ő mindjárt ezt kérdezte: Hol találtad? A környékünkön nincsenek ilyen szépek. A fiú elmesélte, hogy a sziget túlsó végéről hozta. A lány elismeréssel mondta: Bizony nagy utat tettél meg érte. A fiú erre csak ennyit mondott: A hosszú út is az ajándék része. Közben rád gondoltam. 
    Azzal a szándékkal induljunk el nagyheti utunkon, hogy ez legyen a mi ajándékunk az Úrnak. Minden lépésnél, minden nap gondoljunk őrá és az ő áldozatára. Gondoljunk arra, hogy szeretetből áldozta fel értünk életét. 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Uram, Jézus Krisztus! Te nem dicsőséges királyként vonultál be Jeruzsálembe, pedig sokan ezt várták tőled, hanem békét hozó szolgaként, Isten szolgájaként. Tudtad, hogy a megkezdett úton nem fordulhatsz vissza, mert akkor nem teljesítenéd a mennyei Atya akaratát. Tudtad, hogy nemsokára visszafelé kell jönnöd ugyanezen az úton. Pár nap múlva a keresztet hordozva mentél a másik irányba, ki a városból, a Golgota hegyére. Tudatosan vállaltad a szenvedést és az önfeláldozást, mert az Atya ezt az áldozatot kívánta tőled az emberekkel való végső és teljes kiengesztelődés érdekében. Uram, nekem is indulnom kell nyomodban a keresztúton, mert meghívsz, hogy én is hordozzam életem keresztjét. Meghívsz, hogy részesedjek szenvedésedben, mert részesíteni akarsz a feltámadás örömében is. 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságszombat

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    04

     

     

    Evangélium

    Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.  
    Jn 11,45-57

    Elmélkedés

    A Jézussal szembenállók számára Lázár feltámasztása az utolsó csepp volt a pohárban. Az a tény, hogy Lázár, aki négy napig a sírban volt, most élő bizonyítékként jár az emberek között, végső döntésre indítja őket. Elhatározzák, hogy a Jézus-ügyet végleg lezárják, ezért összehívják a főtanácsot. Az ő szempontjukból érthető a szándékuk. Itt van Jézus, aki immár három éve járja az országot és tanítja az embereket. Tanítása azonban nem egyezik meg a hivatalos tanítással és törvénymagyarázattal, hanem nyíltan kritizálja azt. Ők nem a vallásosság megújításának szándékát látják Jézus szavai mögött, hanem saját tekintélyük megkérdőjelezését vallási kérdésekben. Korábban sokszor próbáltak vitába szállni vele, igyekeztek jobb belátásra bírni, tanítását az általuk is elfogadható keretek közé visszatéríteni, de próbálkozásaiknak nem volt eredménye. Miért is lehetett volna, amikor éppen hamis vallásosságuk volt a probléma Jézus szemében. 
    A mai evangéliumi rész beszámol a főtanács üléséről, az ott elhangzottakról. Sejtik, hogy vallási kérdésben úgysem találnának Jézus ellen bizonyítékot, ezért politikai szintre akarják emelni a kérdést azzal, hogy Jézust lázadónak, a római fennhatóság ellen lázítónak tartják. Megjegyezzük, hogy az Úr kihallgatásakor mégsem ez lesz a vád, hanem hogy istenné teszi magát. János evangélista olyan kijelentést ad a főpap szájába, amely megvilágítja Jézus halálának értelmét. Ezek szerint Jézus az egész népért hal meg, s ehhez hozzá tehetjük: és az egész emberiségért, minden emberért. 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled. 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságpéntek

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    03

     

     

    Evangélium

    Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.  
    Jn 10,31-42

    Elmélkedés

    Közvetlenül a mai evangéliumi szövegrész előtt Jézus ezt a kijelentést teszi: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Ez a kijelentés az, ami miatt elszabadulnak az indulatok. Az Úr szavaira nincs szóbeli válasz, senki nem keres már érveket a kijelentés megcáfolására, hanem követ akarnak ragadni a zsidók, hogy Jézust halálra kövezzék, mert istenné teszi magát. Jézus igyekszik fékezni az indulatokat, de ez nem jelentheti azt, hogy kijelentését visszavonja. Korábban véghezvitt cselekedeteire és csodáira akarja irányítani a jelenlévők figyelmét, amelyek istenségét, azaz imént mondott szavainak igazságát igazolják. Nem a vitatkozás szándéka jelenik meg ebben Jézus részéről, hanem sokkal inkább megtérésre és a hitre hívja hallgatóságát. Azt szeretné, ha elfogadnák, hogy ő valóban az Atya küldötte és Isten Fia. 
    A jótetteire való hivatkozás után a Szentírásra hivatkozik, amely szerint azok a személyek, akik Istentől valamilyen megbízást kaptak, isteni tekintéllyel rendelkeznek, és Istent képviselik az emberek, a választott nép között. Ezt követően újabb érvet említ: őt az Atya szentelte fel küldetésére és az Atya küldte a világba. Mindhárom érv lepereg a hallgatóságról, nem csillapodik haragjuk, ezért Jézus kiszabadítja magát közülük és elhagyja Jeruzsálemet. 
    Hiszek-e a jelekben, tettekben és szóbeli tanúságtételekben, amelyek azt igazolják, hogy Jézus az Isten Fia? 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk. 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságcsütörtök

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    02

     

     

    Evangélium

    Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.  
    Jn 8,51-59

    Elmélkedés

    A tegnapi evangéliumban azt olvastuk, hogy Jézus szava igaz, az ő személye Igazság. Aki őt megismeri, az az igazságot ismeri meg, s ezáltal nyeri el a szabadságot. Megemlítettük azt is, hogy Jézus az örök életre vezető igazság. Ezt a gondolatot folytatja, erősíti meg a mai részlet, amelyben Jézus kijelenti: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” 
    Milyen távlatokat nyit számunkra Jézus tanítása? Egyrészt eligazítást ad a földi élet idejére. Útmutatás a boldog élethez, az erkölcsös viselkedéshez, az embertársainkkal való szeretetteljes kapcsolathoz. Ugyanakkor túlmutat a földi élet keretein és evilági vágyainkon. E helyen nem hangzik el az Úr részéről, de itt tulajdonképpen a feltámadásról van szó. És ez az, amit a kortársai nem értenek. Nem tudják elképzelni, hogy a halál után az emberi élet bármi módon is folytatódhat. A földi élet végessége, korlátozottsága, az ember halálának biztos ténye megakadályozza őket abban, hogy higgyenek az örök életben. Csupán eddigi tapasztalataikra, emberi ismereteikre támaszkodnak és nem nyitják meg szívüket és értelmüket az előtt az isteni kinyilatkoztatás előtt, hogy van feltámadás, van örök élet. 
    Ebből az emberi gondolkodásból Jézus feltámadása szakít ki bennünket. Olyan tapasztalat ez az egykori tanítványok és apostolok számára, amely a hit, az örök életbe vetett hit távlatát nyitja meg. Hiszem-e, hogy Istennek hatalma van ahhoz, hogy feltámasszon az örök életre? 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében. 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságszerda

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    01

     

     

    Evangélium

    Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?” 
    Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.” Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!” 
    Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.” Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”  
    Jn 8,31-42

    Elmélkedés

    Az előzményekben már szó volt arról, hogy Jézus mindig az Atya akaratának megfelelően és az ő megbízásából cselekszik. Akkor is a mennyei Atyának engedelmeskedik, amikor a szenvedést vállalja és a kereszten feláldozza magát az emberek megváltása érdekében. Nem kényszerből, hanem szabadon teszi ezt, és itt a szabadságnak egy új szintje tárul fel számunkra. 
    A mai evangélium témája szintén a szabadság. Jézus azt tanítja, hogy aki hűségesen teljesíti az ő tanítását, az megismeri az igazságot és az igazság szabaddá teszi őt. Jézus szava igazság, örökérvényű igazság, üdvösségre vezető igazság. Annak a Jézusnak a szaváról állítjuk teljes bizonyossággal, hogy igaz, aki maga az Igazság. Ő mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam” (Jn 14,6). Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelében így tanít erről: „A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk” (Gal 5,1). Ezek szerint az igazi szabadság nem jelentheti azt, hogy az ember elszakítja magát Jézustól. A szabadság azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézust megváltónknak és üdvözítőnknek. Elfogadjuk azt, hogy önfeláldozásával ő szabadít meg minket a bűntől és egyedül ő vezethet el az örök életre. 
    Isten szabadsággal ajándékozott meg, de ez nem mindenkitől való függetlenséget jelent, hanem szabad döntést Isten mellett. 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk! 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságkedd

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    31

     

     

    Evangélium

    A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.  
    Jn 8,21-30

    Elmélkedés

    A mai evangéliumban Jézus arról tanít, hogy nem ebből a világból való. Nem mondja ki, hogy a mennyei Atyától jött a világba és a tőle kapott küldetést teljesíti, de a hallgatóság lassanként felismeri ezt. Jézus mindenkor az Atyának engedelmeskedik. Önfeláldozása, a szenvedés és a halál vállalása szintén az Atyának való feltétlen engedelmességének a jele. 
    A hallgatóság megoszlik. Bár mindenki, a vallási vezetők és a nép is ugyanazt a tanítást hallja, mégis más a reakciójuk. A farizeusok és az írástudók „nem értették meg szavait.” Velük szemben azok állnak, akik „e szavak után hittek Jézusban.” Miért van az, hogy egyesek elfogadják Jézus személyét, tanítását és követésére indulnak, mások viszont elutasítják őt, és nem kívánnak a tanítása szerint élni? 
    Ennek oka könnyen tetten érhető és megnevezhető. A farizeusok evilági módon gondolkodnak. Nem törekszenek az Isten akaratának mélyebb megismerésére, hanem a maguk szándékait szeretnék ráerőltetni Istenre. Az emberi szabadság helytelen értelmezése az, ha valaki Istentől akarja függetleníteni magát és semmibe veszi Isten törvényeit, mert azokban szabadsága korlátozását látja. Aki állandóan saját érdekeinek megvalósítására törekszik, az soha nem fogja megérteni és elfogadni Isten akaratát. 
    Ahogyan Jézus mindig azt tette, amiben az Atya tetszését találta, ugyanúgy mi is igyekezzünk cselekedeteinkkel és egész életünkkel Isten tetszésére lenni. 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért. 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádsághétfő

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    30

     

     

    Evangélium

    Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” 
    A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.” 
    Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.” 
    Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.” 
    Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.  
    Jn 8,12-20

    Elmélkedés

    A zsidó emberek rendkívül óvatosak voltak Isten megnevezésével, megszólításával kapcsolatban. Jézus korában biztosan senkinek sem jutott az eszébe, hogy Istent Atyának nevezze. A korabeli imádságokban vagy szertartásokban ilyen nem fordult elő. Éppen ezért hallatlan számukra, hogy Jézus azt állítja önmagáról, hogy ő az Isten Fia, Isten pedig az ő Atyja. A zsidók egészen egyszerűen nem értik meg, amikor erről beszél, hanem földi atyjára, földi származására gondolnak. 
    Az evangéliumi részben Jézus ezt mondja: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.” Lám, világosan feltárul számunkra Isten megismerésének útja és lehetősége! Ha megismerjük Jézust, ő megismerteti velünk az Atyát, elvezet bennünket hozzá. Jézustól tudjuk, hogy az Atya annyira szeret minket, az ő teremtményeit és gyermekeit, hogy „egyszülött Fiát adta oda értünk” (Jn 4,9). Azt is a mi Urunktól tudjuk, hogy az Atya irgalmas az emberekhez. Minden embernek ez a hivatása: megismerni Istent, vele élni a földön és vele élni az örökkévalóságban, a mennyben. Bensőséges és közeli kapcsolat ez, amelynek alapja az, hogy Jézus bátorítására úgy tekinthetek Istenre, mint az én mennyei Atyámra és így is szólíthatom meg őt, amikor imádkozok. 
    Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a te gyermeked vagyok. 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled. 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságNagyböjt 5. vasárnapja

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    29

     

     

    Evangélium

    Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!” 
    Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” 
    Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.  
    Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45

    Elmélkedés

    Meglátni Isten dicsőségét 
    A mai evangéliumban szereplő Lázárt Jézus barátjának szoktuk nevezni, de János evangélista elbeszéléséből az is kiderül, hogy az ő két testvére, Márta és Mária is ugyanolyan közel álltak az Úr szívéhez. Amikor Jézus hírt kap arról, hogy Lázár beteg, akkor kissé elgondolkodik, majd prófétai módon beszél arról, hogy Lázár betegsége Isten Fiának megdicsőülésére fog szolgálni. A körülötte lévő tanítványok aligha értették, hogy mire gondol Mesterük, mi is csak a végkifejlet ismeretében értjük. Isten Fia megdicsőülésének gondolata már előkerült a nagyböjt folyamán. Jézus színeváltozására gondoljunk, amikor az isteni dicsőség fényében látja őt a három kiválasztott apostol és hallják az égből a mennyei Atya tanúskodását: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” (Mt 17,5). A mostani esetben más jellegű az Úr megdicsőülése. Az a tény fog számára dicsőséget szerezni és az fogja az emberekben felébreszteni a hitet, hogy feltámasztja Lázárt a halálból. Cselekedetében, csodájában az ő isteni hatalma mutatkozik meg. 
    Jézus néhány nap késlekedéssel indul útnak. Szándéka, célja világos, fel akarja támasztani Lázárt. Haláláról csak ő tud, a jelenlévők továbbra is azt gondolják, hogy Lázár „csak” beteg, s abban bíznak, hogy majd meggyógyul. Ha a történet rövid változatát olvassuk, akkor nem derülnek ki ezek a részletek, ezért érdemes a teljes történetet végigolvasnunk János evangéliumának 11. fejezetében (vö. Jn 11,1-45). 
    Amikor Jézus megérkezik Betániába, akkor Lázár már négy napja halott. Ebben a faluban jól ismerték Jézust és azt is tudták róla, hogy a három testvér házában szokott megszállni jeruzsálemi tartózkodása idején. Amikor megpillantják a falu határában, rögtön megviszik a hírt a két nővérnek, Márta indul elé, Mária azonban otthon marad. Jézus és Márta beszélgetése a feltámadásról szól. Látszólag ugyanarról beszélnek mindketten, de hamar kiderül, hogy egészen másra gondolnak a feltámadással kapcsolatban. Márta azt gondolja, hogy majd az idők végén, a halottak feltámadásának napján új életre fog kelni Lázár. Jézus azonban tudja, hogy hamarosan, szinte perceken belül meg fog ez történni. Márta szavaiból egy kis szemrehányás sugárzik, aztán rögtön kifejezi bizalmát. Nehezményezi, hogy Jézus nem jött korábban, mert akkor meggyógyíthatta volna Lázárt, aztán kifejezi hitét, hogy Isten mindenkor teljesíti Jézus kérését. Ahogyan korábban a tanítványok nem értették Jézus kijelentését, most Márta sem érti egészen az Úr szavait. Ugyanakkor szívét egyre inkább eltölti a remény, hogy ha más emberek tehetetlenül állnak is a halál tényével szemben, Jézusnak mindenhez van hatalma. Mind a tanítványok, mind pedig Márta értetlenségéből levonhatjuk azt a tanulságot: Jézus szavainak és cselekedeteinek megértése nem könnyű számunkra, mert ő olyan területre visz bennünket, ahol nincsenek bizonyosságok, ez már a hit világa. 
    Jézus lelkiállapotát így írja le az evangélista: a lelke mélyéig megrendült és megindult, majd pedig könnyekre fakadt. Ekkor kéri, hogy vezessék a sírhoz. Miután elhengerítik a sírt lezáró követ, elhangzik felszólítása: „Lázár, jöjj ki!” És Lázár kijön a sírból. Az első pillanatokban még ő sem érti, hogy mi történt vele, hol van tulajdonképpen és miért állnak körülötte ennyien csodálkozva. 
    A halál hitünk egyik legnagyobb próbatétele. Ilyenkor mutatkozik meg leginkább, hogy kinek fogy el és kinek marad meg a hite. Ha hiszünk, meglátjuk Isten dicsőségét! 
    © Horváth István Sándor


    Imádság

    Urunk, Jézus Krisztus! Te kinyilatkoztattad, hogy aki benned hisz, örökké élni fog. Szavaidat megerősítetted azzal, hogy Lázárt visszaszólítottad az életbe, feltámasztottad őt a halálból. Te felébresztetted az ő testvérében a hitet, és megerősítetted, hogy kimondja, kifejezze a feltámadásba vetett hitét. Urunk, mi is hittel valljuk, hogy te vagy az élet forrása, te vagy az élet Ura, te vagy az Üdvözítő. Nem földi életünket akarod a végtelenségig meghosszabbítani, hanem az örök élettel akarsz minket megajándékozni. Vezess minket a feltámadás által az Atyához, akinek szeretetében örökké élhetünk a mennyben.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."