37914 ima található a honlapon, összesen 63908 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Napi e-vangelium evangelium365

    Napi e-vangelium evangelium365
    Naponta frissül

    Az www.evangelium365.hu az az evangéliumi rész olvasható, amely a katolikus egyház liturgikus rendje szerint a szentmiséken aznap elhangzik, valamint a hozzá kapcsolódó elmélkedés, illetve magyarázat, továbbá egy napi ima. 

    @vangelium365, Horváth István Sándor

    Evangélium, elmélkedés imádságcsütörtök

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    22

    Evangélium

    Jn 6,44-51

    A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”

    Elmélkedés

    A mai evangélium szerint beszédében Jézus emlékezteti hallgatóságát az ószövetségi idők egyik legnagyobb csodájára, amikor Isten a pusztában mannával táplálta a választott népet. A húsvéti ünnepen, amikor a zsidók az Egyiptomból való kivonulásra, kiszabadulásra emlékeztek, minden esztendőben felidézték ezt a múltbeli eseményt, a családi szertartás alkalmával pászkát, azaz kovásztalan kenyeret és sült bárányt fogyasztottak. A bárány szintén az Egyiptomból való szabaduláshoz kötődik, mert a kivonulás éjszakáján ezt fogyasztották. Az utolsó vacsorán, illetve másnap Jézus megújította, új tartalommal töltötte meg ezt a húsvéti szertartást. Új kenyeret adott az apostoloknak, az ő testét, másnap, nagypénteken pedig megmutatkozott, hogy ő az új áldozati bárány, aki a kereszten meghalt minden emberért.
    Jézus már a mostani beszédében ígéretet fogalmaz meg: „Aki e kenyérből eszik, örökké él”, s itt már az általa adott kenyérről beszél. Mondanivalójának értelme az ő húsvéti áldozatának fényében derül ki. Azt kéri ugyanis, hogy már ne a kivonulásra emlékeztető mannát és bárányt együk, hanem az ő keresztáldozatának emlékére az új mannát és az új húsvéti bárányt, az ő testét és vérét fogyasszuk. Ezért mondja: „A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
    Az Úr kérésének teljesítése, az ő szent testének vétele, azaz a szentáldozás az ő új és örök áldozatában részesít engem. © Horváth István Sándor

    Imádság

    Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210422.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságszerda

    Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    21

    Evangélium

    Jn 6,35-40

    Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”

    Elmélkedés

    A tegnapi evangéliumi szakasz azzal fejeződött be, hogy a Jézust hallgató nép lelkesen felkiáltott: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Ez a kérés emlékeztet minket a szamariai asszony kérésére, akivel Jézus Jákob kútjánál találkozott. Ő ezt mondta: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé!” (Jn 4,15) Ahogyan ez az asszony az iható, a szomjúságot oltó vízre gondolt, ugyanúgy a Jézust hallgató tömeg is az ehető, a testi éhséget csillapító kenyérre gondol. Jézus viszont az üdvösség forrásáról, az örök élet vizéről tanította a szamariai asszonyt, ezen a helyen pedig az örök élet kenyeréről, mint lelki táplálékról beszél. Az asszonynak világosan értésére adta, hogy aki a kút vizéből iszik, az egy idő után újra szomjas lesz, de aki az általa adott élő vízből, mint lelki forrásból iszik, az nem fog többé szomjazni. Ehhez hasonló a mostani kijelentése is: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.”
    A két történet egy másik szempontból is összekapcsolódik, ugyanis mindkettőben szerepel, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte, aki az Atya akaratát teljesíti. A szamariai asszonynak ezt mondta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott” (Jn 4,34). Most pedig kijelenti: „Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”
    A Jézusban való feltétlen hit és az ő testével, az Oltáriszentséggel való táplálkozás erősítse bennünk a készséget, hogy mi az Atya akaratát teljesítsük! © Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Jézus Krisztus! A te megelőző és mindent felülmúló szeretetednél nincs nagyobb. Azért jöttél el emberi világunkba, azért lettél emberré és éltél a földön, azért tanítottad az embereket, azért vállaltad a szenvedést és a halált, azért támadtál fel a halálból és küldted el pünkösdkor a Szentlelket, hogy megismerjük a mennyei Atya végtelen szeretetét. Éljen bennünk a te szereteted és ezt tartsuk életünkben a legnagyobb ajándéknak. Az élet szeretet nélkül, a szeretet megvallása nélkül értelmetlen. A szeretetben megtalálom életem értelmét. Segíts, hogy naponta cselekedetekkel mutassam ki szeretetemet feléd és embertársaim iránt.

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210421.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságkedd

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    20

    Evangélium

    Jn 6,30-35

    Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”

    Elmélkedés

    A lisztből sütött kenyér, a testi étel nem elég az embernek, mert lelki éhségünket nem tudja csillapítani. A testi étel nem elég az emberi élet fenntartásához sem, mert még ha folyamatosan, minden nap tudjuk magunknak biztosítani a megfelelő mennyiségű ételt, akkor is véget ér egyszer az életünk. A mindennapi étel szükséges az életben maradáshoz, de gondolunk-e a halál utáni életre, az örökkévalóságra? Isten legcsodálatosabb ajándéka számunkra az örök élet lesz. Jézus ezt mondja a mai evangéliumban: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
    A hit az örök élet feltétele. Krisztussal egyesülhetünk, amikor hallgatjuk az ő szavait, valamint a szentségek, mindenekelőtt az Eucharisztia által. Egykori hallgatósága még nem érthette meg Jézus szavait, hiszen az Oltáriszentséget csak később, az utolsó vacsorán alapította. De azt már most is biztosan megértették, hogy olyan ételt fog nekik adni, ami nem testi, hanem elsősorban lelki táplálék lesz.
    Mi már tudjuk, hogy Jézus az Oltáriszentségről beszélt. Az Oltáriszentség az ő halálának és feltámadásának titkát egyaránt magában foglalja. Ezért valljuk: a feltámadt Krisztus az élet kenyere, az élő Krisztus az örök élet kenyere. Ha hiszünk benne és elfogadjuk az ő ajándékát, az Oltáriszentséget, akkor az örök életre jutunk. © Horváth István Sándor

    Imádság

    Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Köszönöm megnyugtató szavaid!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210420.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádsághétfő

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    19

    Evangélium

    Jn 6,22-29

    A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

    Elmélkedés

    A csodálatos kenyérszaporítás következményéről számol be a mai evangélium. Érthető az emberek reakciója, akik miután ettek az Úr által adott kenyérből, keresni kezdik azt, aki nekik a kenyeret adta. Ő pedig jól ismeri indítékukat, és rögtön új irányba szeretné terelni az őt keresőket és megtalálókat. Azt kéri tőlük, hogy szüntelenül a mennyei Atya tetszését keressék és legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen.
    Jézus küldetése az, hogy olyan kenyeret adjon, amely a lelki éhséget csillapítja és az örök élet felé irányít. Amiről most tanít, az később, az utolsó vacsorán valósul meg. Az örök élet eledelét az Oltáriszentségben ismerhetjük fel, amely szentség megvalósítja a lelki kapcsolatot az Úr és az Egyház, valamint Jézus és köztünk.
    Jézus a felszentelt papok által minden szentmisében csodát tesz: az Oltáriszentségben önmagát adja a benne hívőknek. Ez a lelki étel valóban maradandó és megmarad az örök életre. Ha egyszer megízleltük e szent, élő, átváltoztatott kenyeret, s megéreztük, hogy általa részesedünk Krisztus életében és szeretetében, akkor legfőbb vágyunk az lesz, hogy ez az együttlét folyamatos legyen a földi életben és az örök életben is folytatódjon. Keresem-e nap mint nap Krisztust, aki önmagát adja nekem az Oltáriszentségben? © Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210419.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságvasárnap

    Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    18

    Evangélium

    Lk 24,35-48

    Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”

    Elmélkedés

    Örökérvényű üzenet
    Az ismert francia festő, Pierre Auguste Renoir, élete során több mint 6000 képet festett. A festés nem volt számára könnyű, mert komoly ízületi gyulladással küzdött, olykor úgy érezte, hogy szinte teljesen megbénul a keze. Minden ecsetvonás fájdalmas volt számára. Gyötrelmeit látva éppen munka közben kérdezte meg őt egy barátja: Miért festesz, ha ekkora fájdalmat jelent minden mozdulat? Renoir ezt válaszolta: A szépség marad, a fájdalom feledésbe merül.
    Jézus halála láttán sokan manapság is azt kérdezik: Miért így kellett történnie a megváltásnak? Miért éppen szenvedés és halál árán? Ez a kérdés azonban megfeledkezik a feltámadásról. Minden fájdalom elmúlik, minden szenvedés megszűnik, de az élet szépsége továbbra is ragyog. Miként munkája közben a festő sem a fájdalomra figyel, hanem előre látja annak szépségét, ugyanúgy a kereszten Krisztus sem csak a saját szenvedésére gondolt, hanem annak gyümölcsére, az emberek megváltására. Jézus nem tudta előre, hogy fel fog támadni a halálból, de bízott az Atyában, életét egészen az Atyára bízta. Mi sem láthatjuk előre, hogy milyen dolgok várnak ránk az életben. De az biztos, hogy az eredményekért meg kell küzdenünk, meg kell szenvednünk.
    A húsvéti beszámolók azt tanúsítják, hogy az egykori tanítványoknak milyen élményben volt részük a feltámadás húsvéti reggelén és az azt követő hetekben Jézus mennybemeneteléig. Kezdetben szótlanul ülnek, az utóbbi napokban kissé összezavarodott gondolataikba mélyednek, miközben magukra zárják az ajtót. És akkor hirtelen Jézus ott áll közöttük, megjelenik előttük, de fogalmuk sincs hogyan került oda, egyáltalán hogyan élhet, amikor a kereszten meghalt. Első reakciójuk teljesen érthető: „Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.” Érzésük egészen emberi. Több mint harminc évvel korábban, amikor az Úr angyala hirtelen megállt Mária előtt názáreti otthonában, ő is megijedt a teljesen meglepő, váratlan helyzetben. Az Istennel való találkozás sokszor valóban megdöbbentő az ember számára. Valójában nem ijesztő, hiszen Isten nem félelmetes Úrként lép hozzánk, de az ember bizony megijed az első pillanatban. Az is igaz, hogy Istennek nem az a szándéka, hogy félelmet ébresszen abban, akinek megjelenik, s akit valamilyen feladattal akar megbízni. Ezért bíztatja így az angyal a názáreti leányt: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél” (Lk 1,31). A feltámadt Krisztus pedig így köszönti apostolait: „Békesség nektek!”
    Ami egykor Názáretben, majd pedig mintegy harminc esztendővel később Jeruzsálemben történt, napjainkban is folytatódik. Ezeknek az eseményeknek az üzenete kilép az idő korlátaiból, örökkévaló tanulságokat hordoz. A kérdés tehát az, hogy mi találkozunk-e Jézussal, és ha igen, akkor megijedünk-e? Ezek a történetek felszólítanak minket, hogy tanúi legyünk az eseményeknek, akárcsak Mária vagy a tanítványok.
    Az evangéliumi jelenet végén Jézus azt mondja, hogy az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Egyházunk akkor teljesíti hűséggel ezt a Krisztustól kapott küldetését, ha az egyik legnagyobb hittitok, a feltámadás hirdetése mellett nem feledkezik meg arról, hogy hirdesse a bűnbocsánatot. A keresztény hívek pedig akkor bizonyulnak az Úr igaz tanítványainak, ha Krisztus feltámadásának elfogadása mellett elfogadják a bűnbocsánat ajándékát is az irgalmas Istentől. A bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni. © Horváth István Sándor

    Imádság

    Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210418.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságszombat

    Napi Ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    17

    Evangélium

    Jn 6,16-21

    A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.

    Elmélkedés

    A kenyerek megszaporításakor Jézus egy nagyobb tömeg előtt mutatta meg isteni hatalmát, hiszen több ezren ehettek az öt kenyérből és a két halból. A vízen járás alkalmával, amiről a mai evangéliumban olvasunk, viszont csak tanítványai láthatták annak újabb jelét, hogy Mesterük felette áll a természet erőinek és olyan dologra képes, amire más ember nem, azaz isteni képességekkel rendelkezik. Maguk a tanítványok is megijednek, amikor látják ezt az újabb rendkívüli jelet, ezért kijelenthető, hogy a látvány hatására bizonyára pánik tört volna ki a nép körében, ha sokan látták volna az esetet. Félelmüket látva Jézus így nyugtatja meg tanítványait: „Én vagyok, ne féljetek!” (Jn 6,20). Az Úr csodái, legyen az gyógyítás, ördögűzés vagy egy természeti csoda, minden esetben azt igazolják, hogy ő valóban az Isten Fia. Nem kell megijednünk az ő isteni hatalmától és nincs okunk félelemre, amikor közeledik hozzánk. Ha engedjük, hogy hozzánk jöjjön, velünk és bennünk éljen, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba halad életünk hajója és ott fogunk partot érni, ahol Isten szeretné.
    A „Ne féljetek!” köszöntés az Úr feltámadását követően többször is elhangzik. Maga a feltámadás is és a feltámadt Krisztus jelenései is olyan csodák, amelyek részben félelmet ébresztenek, másrészt Jézus istenségéről tanúskodnak. Hiszek-e Jézus istenségében? Hiszek-e az ő feltámadásában? © Horváth István Sándor

    Imádság

    Uram, te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy az állandó változásban te vagy az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva.

     

     

     

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210417.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságpéntek

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    16

    Evangélium

    Jn 6,1-15

    Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

    Elmélkedés

    A csodálatos kenyérszaporítás története arra ösztönöz bennünket, hogy körülnézzünk és szűkebb és tágabb környezetünkben észrevegyük az éhező embereket. Természetesen nem az apostolok tehetetlensége lesz a példa számunkra, hanem Jézus magatartása, aki cselekszik, kenyeret ad az éhező sok ezer embernek. Nem fordulhatunk el azoktól, akik szegénységük miatt nélkülöznek, hanem irgalmas szeretettel kell segítenünk rajtuk. Ne felejtsük Krisztus szavát: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom” (Mt 25,35). Ezt azoknak fogja mondani, akik gyakorolták az irgalmasság tetteit és az örök életre juthatnak.
    Ugyanakkor gondolnunk kell azokra is, akik „lelkileg alultápláltak”, azaz nem táplálkoznak Isten igéjével. Igaz, hogy sokan személyes döntéssel visszautasítják az Egyház igehirdető szolgálatát, de az is előfordulhat, hogy a mi hibánkból, a mi lustaságunkból vagy tétlenségünk miatt nem jut el egyesekhez a krisztusi örömhír.
    A kenyérszaporítás csodája az Oltáriszentség előképe. János evangélista így írja le a csodát: „Jézus fogta a kenyereket, hálát adott és kiosztotta a népnek” (Jn 6,11), és minden jelenlévő jóllakott. Az eucharisztikus kenyérben, az Oltáriszentségben Jézus a testét adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadom-e hittel, hogy a szentáldozásban Krisztus testét veszem magamhoz? © Horváth István Sándor

    Imádság

    Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csendes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210416.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságcsütörtök

    Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    15

    Evangélium

    Jn 3,31-36

    Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”

    Elmélkedés

    Földhözragadt életformánkból akar kiragadni minket a mai evangélium, hogy az égi dolgokra jobban figyelhessünk. Az evangéliumi életmód, a Krisztus-követés nem enged megalkuvást abból a szempontból, hogy életünk minden helyzetében és pillanatában Isten útmutatásait kövessük. Nem alkudozhatunk Istennel arról, hogy mely parancsait fogadjuk el vagy milyen kéréseit teljesítjük. Valahányszor ilyet teszünk, elfordulunk a Teremtőtől, mint legfőbb jótól, és odafordulunk a teremtett dolgokhoz, a földi javakhoz. Valahányszor nekiállunk válogatni, hogy melyik isteni parancsok tetszenek nekünk, elfordulunk a szeretet Istenétől, akinek minden parancsa jó és a lelkünk üdvösségét szolgálja. Isten irántunk való szeretete az ő állandó cselekvését jelenti, amire nekünk engedelmességgel és hűséggel kell válaszolnunk.
    Ezt olvassuk a mai részletben: „Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti”. Ez a kijelentés elsősorban Jézusra vonatkozik, aki azért érkezett a mennyből a földre, hogy minden embernek hirdesse Isten üdvözítő örömhírét. Feltámadása után a mi Urunk megparancsolta apostolainak, hogy folytassák az ő szolgálatát, az evangélium hirdetését. Az Egyház minden korban ezt a Krisztustól kapott küldetését teljesíti, amikor a különböző fórumokon és eszközök segítségével az igehirdetés szolgálatát végzi. Enélkül nem jutott volna el hozzánk a krisztusi tanítás, most pedig a mi kötelességünk az üdvösség örömhírének továbbadása. © Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, irgalmas Jézus! Mindenfelé látni a sok rászorulót és szegényt. Látjuk, hogy sokan félrefordítják fejüket és továbbmennek anélkül, hogy enyhítenék a szenvedők baját. Segíts minket, hogy soha ne gondoljuk azt, hogy nem tudunk segíteni vagy a mi segítségünk keveset ér! Adj nekünk erőt, hogy megtegyük azt a keveset, amire lehetőségünk van! Te azt kéred tőlünk, hogy gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, legyünk irgalmas szamaritánusok, akik nem megyünk el szó nélkül embertársaink mellett, hanem a konkrét helyzetekben igazi segítséget adunk. Hisszük, hogy minden jócselekedetet, amit másoknak teszünk, neked tesszük, Urunk.

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210415.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságszerda

    Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    14

    Jn 3,16-21

    Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

    Elmélkedés

    A mennyei Atya minden embert üdvözíteni akaró szándékáról, valamint saját küldetéséről és halálának, önfeláldozásának értelméről így tanít Jézus a mai evangéliumban: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
    A teremtés, a megtestesülés és a megváltás forrása egyaránt Isten szeretete. A megváltás művében Isten mindent az emberért, az ember üdvösségéért tesz. Ezt a szeretetet hirdette Jézus szavaival és erről a végtelen szeretetről tett tanúságot önfeláldozásával. Isten mindig irgalmas szeretettel fordul az emberek felé. A megváltás azt jelenti, hogy a mennyei Atya az ő egyszülött Fiát adta a világnak, aki a kereszten feláldozta életét. Az Atya új életet adott a Fiúnak a feltámadásban. Aki hisz Krisztus feltámadásában és készen áll arra, hogy az Úrhoz hasonlóan felajánlja életét Istennek, az Krisztus ígérete szerint fel fog támadni az örök életre. A feltámadás húsvéti titkát szemlélve megértjük, hogy minden értünk történt. Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg, hogy megváltson minket bűneinktől.
    Ha hiszünk a Jézus halálában és feltámadásában megmutatkozó isteni szeretetnek, megnyílik számunkra a hit útja, amely a halálon és a feltámadáson át az örök életre vezet. © Horváth István Sándor

    Imádság

    Istenünk, te végtelenül irgalmas vagy és minden embernek megbocsátasz, aki őszintén megbánja bűneit. Amikor vétkezem és tudatában vagyok bűnömnek, szükségét érzem megbocsátó szeretetednek. Te nem azért vagy jó velem, mert nincs más választásod, hanem végtelen szeretetből. Arra tanítasz, hogy én is irgalmas és megbocsátó legyek embertársaim iránt. Kérlek, taníts meg megbocsátani, taníts meg irgalmasnak lenni, hogy tovább tudjam adni szeretetedet embertársaimnak!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210414.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságkedd

    Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    13

    Evangélium

    Jn 3,7-15

    Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”

    Elmélkedés

    A mai evangéliumban folytatódik Jézus és Nikodémus beszélgetése, amelynek témája továbbra is a lelki újjászületés. Jézus tudja, hogy az őt felkereső személy egy írástudó és észreveszi emberi gondolkodásmódját, ezért abba az irányba tereli a beszélgetést, hogy Nikodémus felismerje, hogy ő nem csak ember, hanem Isten is. Érzékeli Nikodémus nyitottságát és keresését. Aki nyitott szívvel keresi az igazságot, biztosan rátalál az Úrra, aki maga az igazság. Aki tudja, hogy kinek érdemes feltenni élete nagy kérdéseit, az választ és útmutatást fog kapni. Nikodémusra és ránk is vonatkozik ez.
    A beszélgetés második részében Jézus arról tanít, hogy az Emberfia hozza el az embereknek az örök életet és a benne való hit által lehet eljutni az üdvösségre. Jézus egy példát említ az ószövetségi időkből, azt az esetet, amikor a választott nép úgy menekülhetett meg a mérges kígyók okozta haláltól, hogy feltekintettek a Mózes által fára feltett rézkígyóra. Ez az eset Jézus keresztre feszítésének ószövetségi előképe. Mindazok, akik feltekintenek Krisztus keresztjére, illetve a megfeszített Emberfiára és hiszik, hogy ő a világ Megváltója, megszabadulnak az örök haláltól és elnyerik az örök életet. Engedjük, hogy Isten Lelke számunkra is lelki megújulást hozzon!
    © Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210413.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádsághétfő

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    12

    Evangélium

    Jn 3,1-8

    Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.”

    Elmélkedés

    A mai evangéliumi jelenet nem Jézus feltámadása után, hanem még az Úr halála előtt történt. Nikodémus óvatos. Éjszaka keresi fel Jézust, mert nem szeretné, ha társai a zsidó főtanácsban megtudnák, hogy találkozott vele. Nikodémus fél. Fél társai véleményétől, akiknek biztosan nem fog tetszeni, hogy ő az új vallási mozgalom képviselőjével találkozik. Ugyanakkor Nikodémus nagyon bátor, mert félelmei ellenére sem mond le arról, hogy találkozzon Jézussal. Az újjászületésről beszélgetnek. Nikodémus a testi újjászületésre gondol, Jézus pedig a lelkire. Emiatt a beszélgetés elején kissé elbeszélnek egymás mellett, de aztán a gondolkodás új szintjére emeli az érdeklődő farizeust. Az idős írástudó olyan dolgokat hall a nála fiatalabb Jézustól, amiket korábban senki mástól nem hallott. A tapasztalt írástudó olyan gondolatokat hall az újjászületésről, amelyek megnyitják a szívét. A vallási kérdésekben tekintélynek számító Nikodémus alázatosan hallgatja Jézust, nem akarja fitogtatni saját tudását, hanem megnyílik az isteni igazságok felé. Több ez, mint kíváncsi érdeklődés. Ez már az igazság utáni szomjúság.
    Sokan óvatosságból vagy félelemből, mások tudatlanságból vagy félreértésből távol tartják magukat Krisztustól. Pedig érdemes volna találkozniuk azzal, aki bárki számára tud újat mondani. Érdemes volna elbeszélgetniük azzal, aki lelki megújulást hoz mindenki számára.
    © Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk köztük. Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210412.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságHúsvét 2. vasárnapja

    Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    11

    Jn 20,19-31

    Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

    Elmélkedés

    A húsvéti hit
    A húsvétvasárnapi evangélium a hajnali eseményeket írta le, a mai pedig azt, ami ugyanazon a napon este történt. Mária Magdolna, Péter és János reggel hiába keresték az Urat, csak az üres sírt láthatták. Este viszont maga az Úr jelenik meg övéinek, megmutatja, hogy új életre támadt.
    A húsvéti hithez vezető út mindig hosszú és összetett. Senki nem mondhatja, hogy természetes vagy magától értetődő. Mert a húsvéti hit, a feltámadásba vetett hit Isten ajándéka, és nem mi határozzuk meg, hogy Isten kit és mikor ajándékoz meg ezzel a hittel. A húsvéti hit útjába sokszor akadályok kerülnek, amelyek mégsem leküzdhetetlenek. A formálódó krisztusi közösség nem rohan, hanem csak lassan halad a hit útján. Olyan ütemben, ahogy Isten feltárja az ő titkait és megnyitja a közösség tagjainak lelki szemét és értelmét. A közösség hite Krisztus megjelenésein alapul, és a Feltámadottal való találkozások formálják, erősítik.
    Jézus váratlanul jön, még csak be sem kopog a zárt ajtón, egyszerűen csak megjelenik apostolai körében. Elsősorban nem az arcáról ismerhető fel, hanem a sebeiről, amelyeket a kereszten szerzett, s amelyek megdicsőült testén is látszanak. Tamás apostol nem részese az első élménynek, neki nyolc napig várnia kell az új jelenésre. Közben persze ő nem tudja, hogy mikor fog az Úr újra megjelenni és teljesíteni az ő vágyát. Ő még kételkedik, hitetlen. Ezért mondja: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Kételkedése nyolc napig tart. Az Úr újbóli megjelenése eloszlatja kételyeit. Láthatja, megérintheti a sebhelyeket, amelyek számára egyértelmű bizonyítékok. Tamás hitetlensége teljesen érthető. Nem könnyű kitartani, hűségesnek lenni a vesztes, a legyőzött, az emberi gonoszság által keresztre feszített Krisztus mellett. Nem könnyű hinni az ő feltámadásában. Nem könnyű hinni azoknak, akik azt állítják, hogy látták az Urat. Tamás apostol számára is hosszú a húsvéti hithez vezető út és akadályokkal van tele.
    És Tamás megadja magát az Úrral való találkozáskor. Látja a jeleket, a sebhelyeket és ez elég számára. Már nem ragaszkodik a maga igazához, hanem félreteszi kételkedő gondolatait. Megadja magát a bizonyítékok láttán és megvallja hitét. Elfogadja igazságként, hogy az Úr él, feltámadt a halálból.
    Korunkban sokan ésszerűtlennek tartják a hitet és szembeállítják egymással az emberi értelmet és a hitet. Azt gondolják, hogy a dolgok értelme pusztán emberi értelemmel is mindig felismerhető és nincs szükség a hitre. E téves gondolkodás hátterében többek között az áll, hogy az emberi gondolkodás és megismerés célja, hogy az ember felfedezze a dolgok értelmét, pedig valójában minden megismerésünkkel az igazságot keressük. Értelmünk és hitünk egyaránt a legfőbb igazságnak, Istennek a megismerésére törekszik. A tudás utáni vágyunk semmit nem ér az igazság megismerésének vágya nélkül. Kutatásaink és kereséseink semmit nem érnek, ha nem állunk meg a felfedezés pillanatában. Emberi erőfeszítéseink és tevékenységeink mit sem érnek, ha nem a szeretet irányítja őket. Emberi gondolkodásunk semmit nem ér az Istentől kapott bölcsesség nélkül.
    Boldogok vagyunk, ha megkaptuk a húsvéti hit ajándékát! © Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk Jézus, te megengedted Tamásnak, a kételkedő apostolnak, hogy a kereszten szerzett sebeidet megérintse. Engedd, hogy sebeidet megérintve bizonyosságot szerezzünk arról, hogy valóban élsz, feltámadtál a halálból. Azzal a szándékkal érintjük meg oldalsebedet, hogy meggyógyíthasd hitetlenségünket, eloszlasd kételyeinket és megerősítsd feltámadásodba vetett hitünket. Add, hogy ez az érintés hitet ébresszen bennünk! Egyedül te vagy képes lelki sebeink gyógyítására és bűneink megbocsátására. Úgy szemléljük sebeidet, mint az irgalom forrását és a szeretet jelét!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210411.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."