17233 ima található a honlapon, összesen 18918 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációi

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációi
    Hetente frissül

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációi

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 6. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    16

    Kedves Testvérek!

    A Szentírás mai részleteinek megértéséhez fontosnak látom Szent Pál gondolatát. Ő különbséget tesz testi ember és lelki ember között. Ennek a két fogalomnak – testi és lelki – természetesen sajátos értelmet ad. A testi emberen ő azt az embert érti, aki számára Isten és az Ő akarata nem fontos. Számára elsősorban a maga e világi érdekei a döntőek. Ezen kívül számára nem döntő, hogy erkölcsileg mi a jó és mi a rossz. Egy a fontos: az, ami számára hasznos, kifizetődő, vagy ha modernebbül akarok fogalmazni: a profit. Ezzel szemben a lelki ember Istennel való kapcsolatban él. Számára a döntő az, hogy Isten mit vár el az embertől, és ő megfelel-e Isten akaratának? Itt jelenik meg a mai szentleckében a bölcsesség fogalma. A bölcs ember az apostol számára nem kizárólag az erkölcsös ember, hanem az az ember, aki Isten kinyilatkoztatására figyel, az az ember. aki a Szentlélekben él. Az apostol egyenlőség jelet tesz e két állítás közé: Jézus Krisztusban élni és a Szentlélekben élni. Az az ember él Jézusban, aki a Szentlélekre figyel. És aki a Szentlélekre figyel, az Jézusban él, az Ő szellemében, lelkületében él. Ez az ember fedezi fel igazán Jézust, tud behatolni az isteni kinyilatkoztatás világába. Ha Jézus kortársai ezen a szinten éltek volna, akkor felismerhették volna az Ő igazi kilétét, azaz Istentől küldött voltát, istenfiúságát, és akkor nyilván nem feszítették volna Őt keresztre. És ettől nyilván egészen másképpen alakult volna az emberi történelem.

    Ezek a gondolatok már belevisznek az evangéliumba. Jézus azt várja el tanítványaitól, hogy a vallásosságuk lényegesen múlja felül az írástudók és farizeusok vallásosságát. Ennek a lényege az volt, hogy meg kell felelni a törvény betűjének. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a belsejében, a szívében, ha megteszi a törvényt, ha megfelel az előírásoknak, akkor korrekt ember. Jézus számára ez kevés. Jézus számára nem az előírásoknak való megfelelés a döntő, hanem a belső magatartás. Végül is minden emberi tett itt kezdődik. Fölfogtam-e Isten akaratát, és kész vagyok-e engedelmeskedni neki? Ha nem ez a hozzáállásom, akkor megfelelhetek egy törvény betűjének, de Isten előtt ettől nem leszek kedves. Ezért annyira fontos Jézus számára a „szív”, a belső. Ezért hangoztatja azt, hogy az emberi cselekedetek nem ott kezdődnek, amikor azokat végrehajtják, hanem a szív belső világában. Ha a szívünkben gyűlölet él, ott nem tudunk rendet tenni, akkor előbb utóbb eljuthatunk a gyilkossághoz is. És ha ezt nem fedezzük fel, soha nem fogunk megoldást találni például arra, hogy egy diák leköpi-e a tanárját, kész megütni-e a tanárját, netalán hátba szúrja-e a tanárját, illetve arra, hogy a többiek még biztatják is őt erre. Ezeknek a gyerekeknek halvány fogalmuk nincs arról, hogy mi lenne a jézusi értelemben vett igazi emberség. Addig, amíg csak jogszabályokat hozunk, börtönnel fenyegetünk, igazában semmit nem tettünk, mert az ember szívét, a gondolkodását nem változtattuk meg. És amíg az ember nem jut el Jézus felismeréséig, elismeréséig, nem fog emberibbé változni még akkor sem, ha évtizedekig ül börtönben. A páli gondolat szerint, ha a testi emberből nem válik lelki emberré, nem lesz ember a szó igazi értelmében.

    Nagyon fontosak az ószövetségi olvasmányban hallott szavak, ahol arról van szó, hogy az ember szabad, és ha a szabadságával rosszul él, akkor magára gyújthatja az életét, vagy az életét, a magáét és a körülötte élőkét is halállá változtathatja. De azért itt föltétlenül tudatosítanunk kell, hogy bármennyire is megfogalmaz az Ószövetség erkölcsi követelményeket, erkölcsi eszményeket, igazi megoldást ez sem adhatott. Mert az erkölcsi követelmények mellé a kegyelem, ami képessé teszi az embert, hogy valóban Isten akaratát teljesítse, csak Jézus Krisztus által adatott meg az emberiségnek. Jézus nélkül, a Szentlélek nélkül, a kegyelem nélkül Szent Ágoston szavai szerint akkor is halottak vagyunk, ha biológiailag élünk. Nem véletlenül hangoztatja Jézus Krisztus azt, hogy Ő nem azért jött, hogy az ószövetségi követelményeket megszüntesse, hanem azért jött, hogy azokat beteljesítse, tökéletessé tegye. Vagyis a Jézusba vetett hit nélkül, illetve a belé vetett hit szellemében való élet nélkül az ember képtelen az emberhez méltó életre. A teológia éppen ebben a meggyőződésben hangoztatja azt, hogy a kinyilatkoztatás nélkül, a kegyelem segítsége nélkül nemcsak arra képtelen a bűntől megsebzett ember, hogy Isten akaratát teljesítse, de arra is képtelen, hogy az emberi természetbe a teremtés által beleprogramozott értékeknek, vagyis a természettörvénynek megfeleljen.

    És amikor tapasztaljuk a társadalmunkban az itt is meg ott is fölmerülő embertelenséget, akkor nyilván mindez bennünket is kérdőre von: valóban a Jézusból, a Szentlélekből áradó kegyelmi meghívásnak megfelelően élünk-e, tudunk-e példát adni, illetve segíteni ott, ahol kell? Vagyis tudatában vagyunk-e, hogy bizonyos helyeken és körülmények között az Egyház csak a világi keresztények által tud jelen lenni? Úgy vagyunk-e jelen, hogy általunk élhetőbb lesz az élet? Ámen

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 5. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    09

    Kedves Testvérek!

    Szent Máté evangéliumának 5-6-7. fejezetében összefoglalja Jézus tanításának legfontosabb elemeit. Mindjárt az 5. fejezet elején Jézus három nagyon fontos dolgot mond el a tanítványokról, a világban való jelenlétükről: ők só, tartóra helyezett lámpás és hegyre épített város. Nekem az a benyomásom, hogy ezekkel az állításokkal Jézus tulajdonképpen saját magáról beszél. A tanítványoknak Jézust kell másolniuk, tanítványságukat éppen az által élik meg, hogy Jézushoz válnak hasonlóvá. Azért lehetnek ők só, világosság, hegyre épített város, mert Jézus mindez. A három állítás Jézus jelentőségét fogalmazza meg.

    Jézus só. A só ízt ad az ételeinknek, és tartósítja is azokat. Nem kell belőle sok, de nélküle élvezhetetlenek az ételeink, meg is romolhatnak. Jézus egymagában elég, sőt nélkülözhetetlen arra, hogy az emberi élet a helyén legyen, értelmes legyen, távlata legyen. Döntő kérdés az, hogy szükségünk van-e Istenre, Ő valóban nélkülözhetetlen előfeltétele-e az emberi életnek? Mi, hívő emberek erre a kérdésre teljes bizonyossággal igennel válaszolunk. Még az ateista Nietzsche is abban látta az ember nagyságát, legfontosabb sajátosságát, hogy a végtelenre van beállítva. Akkora igényekkel lép fel a léttel szemben, hogy azokat a jelen világ nem tudja kielégíteni. A jegyeseknek szoktam mondani: ne gondolják, hogy boldoggá tudják tenni egymást. Nincs ember, aki embert boldogítani tudna. Az embert egyedül a végtelen Isten tudja boldoggá tenni. Ők éppen az által lehetnek boldogok, amennyire egyáltalán itt a földön boldognak lehet lenni, hogy Istenben, Istennel élik az életüket. Együtt haladnak Isten felé. Szeretetben élnek, és éppen ettől boldogok, mert Isten maga A Szeretet. Éppen ez a sava-borsa az életünknek. Jézus azért só, mert éppen ezt az Istent testesíti meg közöttünk. A II. Vatikáni Zsinat után Svájcban megfogalmazott VII. eucharisztikus imában hallhatjuk: Jézus az Út, aki elvezet Istenhez, Ő az Igazság, aki szabaddá tesz minket, és Ő az Élet, aki örömre gyújtja szívünket.

    És Jézus éppen ezért tartóra helyezett lámpa, világosság. Istent a maga istenségében, világfölöttiségében nem tudjuk érzékelni, létét nem tudjuk bizonyítani. Éppen Jézus az, akit a mennyei Atya azért küldött közénk, hogy emberi valóságában Istent jelenítse meg közöttünk. Jézus tökéletesen biztos. Hitelesek a róla szóló írások, mert az Ő életének szem- és fültanúitól származnak. És hiteles az egész élete, az emberséget olyan fokban élte meg közöttünk, ami felülmúlhatatlan. Ezért érthető az a filozófusoktól származó megfogalmazás, hogy Jézus AZ ember. Életének eseményei, a feltámadása is történetileg bizonyítható. Tavaly tartottam egy előadást Tihanyban nagyszombaton a Húsvétot köztünk ünneplőknek: „Jézus feltámadása hit vagy történelem?” Ha nem történelem, akkor nem lehet hinni benne, nem is érdemes hinni benne. Ha nem hit, akkor nincs kapcsolatunk vele, nincs közünk hozzá. A puszta történelem nem válasz a kérdéseinkre. Ezért a válasz: Jézus feltámadása hit ÉS történelem! Jézus azért minden fölé emelt világosság, mert Ő út is, igazság is, élet is, kenyér is, pásztor is, kapu is, feltámadás is, minden olyan, ami nélkül nem tudunk élni. Sorsunk értelme. Csak Jézus által érdemes és lehet egyáltalán embernek lenni.

    És Jézus ezért hegyre épített város is, vagyis tájékozódási pont. Jézus elérhető. Jézust lehet látni. Jézusnak van mondanivalója a tudósnak, az értelmiséginek, a munkásnak, az egyszerű embernek. Jézus át tud ölelni. Jézus tud vigasztalni, bátorítani, Jézus képes megerősíteni. Jézus által lehetünk elfogadhatóak a mennyei Atya előtt. A 20. századi francia kultúra nagy alakja, Charles Péguy költő, 35 éves korában talált rá a kereszténységre. A történész Daniel-Rops írja: „Péguy visszatért a kereszténységhez azáltal, hogy hű volt önmagához, családjához, fajtájához, nyelvéhez, hazájának történelmi küldetéséhez… Mert egyedül a vallásban találta meg annak a viharnak a lecsillapodását, amely gyötörte, amikor a rosszra gondolt és a bűnnel való közös cinkosságunkra. A hívő itt hozzáteszi: mert bátorsága, szegénysége, egész élete méltóvá tette arra, hogy Isten magához hívja.” Egyik versében úgy mutatja be Jézust, mint aki a mennyei Atya felé halad, a köpenyébe beleburkolózik az egész emberiség. A mennyei Atya ezt mondja. „Mit tehetek? El kell fogadnom őket, hiszen Jézussal jönnek!”

    És mert Jézus só, tartóra helyezett világosság, hegyre épített város, ezért nekünk is azzá kell válnunk, ha tényleg hiszünk őbenne. Vagyis keresztényként nem lehetünk passzívak ennek a világnak semmiféle nyomorúságával szemben. Egész életünkkel, azzal, hogy ízt adó só, tájékozódást lehetővé tevő lámpa és a célt felmutató város vagyunk. Így menekülhet meg a világ általunk. Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiGyertyaszentelő Boldogasszony

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    03

     

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiUrunk bemutatása

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    02

    Kedves Testvérek!

    Ma arra az eseményre emlékezünk, hogy Jézust születése után bemutatták szülei a jeruzsálemi templomban. Ez az esemény arra emlékeztette a zsidókat, hogy az Egyiptomból való kivonulás kikényszerítésére az utolsó csapás az volt, hogy az egyiptomiaknál minden elsőszülött meghalt. Ettől kezdve minden elsőszülött fiú a zsidóknál Isten tulajdona lett, akit meg kellett váltani. Jézust is bemutatták az Úrnak, de Őt nem válthatták meg, hiszen mint Fiú mindörökre az Atyához tartozott. A templomban tartózkodó szent öregek megkapták azt a kegyelmet, hogy Jézusban fölismerhették a Megváltót. Ezt ünnepelték és beszéltek is Jézusról mindenkinek a környezetükben. Szent II. János Pál pápa ezt a napot a szerzetesek világnapjává tette.

    A II. Vatikáni Zsinat, hogy érzékeltesse a szerzetesség jelentőségét az Egyház számára, külön dokumentumot is szentelt a szerzetességnek, és az Egyházról szóló dokumentumában külön fejezetet is szentelt ennek az életállapotnak.

    A szerzetesség Jézus Krisztustól származik, amennyiben a szerzetesek fogadalommal kötelezik el magukat arra, hogy követik Jézus teljesen az Atyának adott életét a szüzességben, az anyagiaktól való függetlenségét a szegénységében, és a mennyei Atya iránti tökéletes engedelmességét az engedelmesség fogadalmában. Ezek egyébként az ember három nagy ösztönterületét jelentik: a fajfenntartás ösztönét, a világban való létének fenntartását a magántulajdon révén és a világban való érvényesülést a hatalom révén. Ezek értékek. Amikor a szerzetes ezekről lemond, nem azért teszi, mert ezeket megveti vagy rossznak tartja, hanem azért, hogy kifejezze: az ő számára életének igazi társa az Isten, minden anyagi értéknél nagyobb és fontosabb gazdagsága ugyancsak az Isten, és nincs az az evilági érvényesülés, amely felülmúlhatná az ő Istennel való szeretetkapcsolatát, barátságát. A szerzetest éppen ez az egész életét átfogó istenkapcsolat segíti abban, hogy emberségét minél teljesebben kibontakoztassa. Az a szokványos modern jelszó, hogy „valósítsd meg önmagad”, nem fényévnyi távolságra levő álom számunkra. Éppen az által lehetünk önmagunk, hogy Istenben, a lét és a szeretet teljességében élünk. Ezért van az, hogy az Egyház jelnek tartja a szerzetességet, amely – a Zsinat fogalmazása szerint – „az Egyház minden tagját ösztönzi és kell is ösztönöznie, hogy lankadatlanul teljesítse keresztény hivatásának kötelességeit. Mivel pedig Isten népének itt nincs maradandó hazája, hanem az eljövendőt keresi, a szerzetesi állapot jobban kinyilvánítja minden hívő előtt a mennyei, de már e világon is meglevő javakat, ékesszólóbban tanúskodik a Krisztus megváltása árán szerzett új és örök életről, továbbá hatásosabban hirdeti az eljövendő föltámadást és a mennyország dicsőségét. Szorosabban utánozza és az Egyházban mindig fönntartja azt az életformát, melyet Isten Fia vett magára, amikor eljött e világba megtenni az Atya akaratát, s melyet bemutatott a nyomában járó tanítványoknak. Végül rendkívüli módon mutatja be, hogy Isten Országa minden földi dolog fölött áll, és föltárja legfőbb követelményeit; mindenkinek megmutatja Krisztus királyi hatalmának nagyságát és az Egyházban munkálkodó Szentlélek végtelen hatalmát.”

    Ezek szerint a szerzetesség a kereszténység, az Egyház élcsapata. Ezért van az, hogy ahol e világi hatalmak tönkre akarják tenni az Egyházat, elsőként a szerzetességet veszik célba. Ezt tapasztalhattuk meg a szocializmusban is, amikor 1950-ben a népköztársaság megvonta a szerzetesek működési engedélyét, ami azt jelentette, hogy a szerzetesek nem élhettek közösségben, nem vehettek fel új tagokat, a kolostorainkat elvették, az iskoláinkat államosították, a szerzetes nővéreket kitiltották a kórházakból. A szerzetesek csak titokban élhettek szerzetes életet, titokban nevelhették és képezhették a hozzájuk csatlakozó fiatalokat. Ez persze állandóan a lebukás veszélyét jelentette, aminek a következménye évekre kiszabott börtön volt. Rákosiék négy szerzetesközösségnek engedték meg, hogy iskolákat tartsanak fenn, kettőt-kettőt mindegyik. Ez persze azt jelentette, hogy sokkal kevesebb szerzetesre volt szükség, meghatározták a rend lehetséges létszámát, korlátozták új tagok fölvételét. Természetesen mindenütt lehallgató készülékek voltak, a diákok között is kialakítottak egy besúgó hálózatot, a valamivel zsarolható szerzeteseket kényszerítették arra, hogy rendszeresen beszámoljanak a rend működéséről az államvédelmi hatóságoknak.

    A fenti zsinati idézet szerint mennyei életet kellene élnünk már ebben a világban. Tudatában vagyunk emberi fogyatékosságainknak. Ez az élet Isten irgalmas szeretete, kegyelme nélkül lehetetlen. Ezért fordulunk bizalommal hozzátok, hogy éppen a minél hatékonyabb keresztény életért imádkozzatok értünk. A szerzetesek mai napja is lehet alkalom erre. Köszönjük! Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 3. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    26

    Kedves Testvérek!

    Múlt év szeptember 30-án Ferenc pápa, hogy szám szerint mennyi, nem tudom, de a „Magyar Kurír” Katolikus Hírportál szerint „sok-sok” hívő kérésére bevezette Isten Igéjének vasárnapját, és elrendelte, hogy az évközi 3. vasárnapon, éppen a mai vasárnapon ünnepeljék. Ezzel együtt megszűnt az eddig szeptember 30-hoz, Szent Jeromos napjához legközelebb eső vasárnapon ünnepelt Szentírás vasárnapja. A tájékoztatás szerint azért került erre a vasárnapra ez az ünnep, mert így közel esik a keresztények egységéért való imádság hetéhez. Éppen Isten Igéje által kerülhetnek közelebb egymáshoz a különböző keresztény közösségek, de a zsidósággal való kapcsolatunk is elképzelhetetlen Isten ószövetségi Igéje, kinyilatkoztatása nélkül. A zsidóság éppen Mózes és a próféták tanulmányozása, hiteles értelmezése és elfogadása révén juthatna közelebb Jézus Krisztus elismeréséhez.

    A Szentírás mai szövegeiből Isten Igéjével kapcsolatban két gondolatsor kívánkozik ide.

    Az első az, hogy a mai evangélium szerint Jézus Krisztus Galileába költözött. Galileáról tudni kell, hogy III. Tiglet Pileszer asszír uralkodó Kr. e. 732-ben elfoglalta, a lakosság nagy részét fogságba hurcolta, helyükbe pogány telepeseket küldött. Erre céloz a tartomány neve is: Galilea, gelil ha gojim, azaz a nemzetek, a pogányok tartománya. Az ószövetségi olvasmányban Izajás prófétától arról hallunk, hogy ez a részben zsidó, részben pogány lakosság, „a sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában és árnyékában ülőkre” (Iz 9,1). Jézus Krisztus itt kezdi meg működését, „bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának örömhírét, és a nép körében meggyógyított mindenféle betegséget és bajt” (Mt 4,12-23). Igehirdetését összefoglalja a felszólítás: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 4,17). Végül rólunk is elmondható, hogy sötétségben és a halál árnyékában élünk. Jézus Krisztus evangéliuma nemcsak a Galileában élőknek jelentett fényt, hanem a mindenkori emberiség számára, számunkra is az üdvösség útja, amelyik nem kizárólag a túlvilági üdvösségről szól, ha nem arról is, hogy hiteles emberi életet, belső békére és boldogságra találó életet kizárólag az evangélium által találhatunk. Isten Igéjének mai ünnepe is komoly felhívás, ajánlat, hogy ne elégedjünk meg a hetenként egyszeri hallásával, de találjuk meg azt az időt, hogy naponta foglalkozzunk vele, legyen az imádságunk forrása, és természetesen engedjük, hogy átalakítsa az életünket, elvezessen a folyamatos megtérésre. Jézus éppen azért gyűjt maga köré tanítványokat, hogy majd ők hirdessék és képviseljék, tanúsítsák Őutána az evangéliumot. Nagyon fontos lenne ráébrednünk, hogy ez nemcsak Péternek, Andrásnak, Jakabnak, Jánosnak szólt, de mindnyájunknak. Mindenki, aki Jézusban hisz, élete hitelességével, szavaival Jézus Krisztus tanúja a maga korában, világában.

    Ez már átvezet a második gondolathoz, ami Szent Pál levélrészletéhez kapcsolódik. Az apostol arról beszél, hogy „nem azért küldött Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem ügyeskedő ékesszólással, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse” (1Kor 1,17). Nyilván az ősegyházban is kellett keresztelni, de ezt sok mindenki megtehette, azok viszont kevesebben voltak, akik akkora karizmatikus erővel voltak képesek hirdetni az evangéliumot, mint az apostol. Számára éppen ez volt legfőbb hivatása, és ezt minden elé helyezte. Ezt ilyen végletes formában is megfogalmazta: „Ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,16). A kezdeti időben természetesen ez volt a legfőbb feladat. De a mai világban tulajdonképpen ugyanez a helyzet. Ma sem vagyunk arányaiban többen keresztények, mint az ősegyházban voltak. A mai világban is a legfontosabb feladat az evangélium hirdetése. És ahogy az ősegyházban saját ügyüknek érezték a kereszténységet, akik kereszténnyé lettek, és az magától értetődő volt, hogy szavaikkal és tetteikkel a környezetükben képviselték, tovább adták az evangéliumot, ma is magától értetődőnek kellene lennie, hogy mindenki, aki Jézus Krisztusban hisz, a környezetében sugározza ezt a hitet elsősorban az életével, de szavaival is. Szent Pál ezzel a hasonlattal él: „Krisztus jó illata vagyunk azoknak, akik üdvözülnek” (2Kor 2,15). A jó illat száll, betölti a környezetét. A kereszténységünknek, nekünk magunknak kellene ilyen vonzó, jó illattá válnunk a környezetünkben. És hogy ez nem tetszőleges feladat, hanem komoly küldetés, Szent Pál így indokolja meg az ő hithirdetői voltát: „Krisztusnak engedelmeskedve szólunk” (2Kor 2,17). A II. Vatikáni Zsinat szerint bizonyos helyeken és körülmények között az Egyház csak a világi keresztények által tud jelen lenni a világban! Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiévközi 2. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    19

    Kedves Testvérek!

    Keresztelő Szent János a tanítványainak ezt mondja Jézusról: „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” Ez a kép Jézusról kapcsolatban van a zsidó vallásnak azzal a gyakorlatával, hogy Istennek áldozatokat mutattak be a bűnök kiengesztelésére. Állatokat is föláldoztak, amik között bárányok is voltak. Ez a kép annyiban alkalmazható Jézusra, hogy Ő valóban feláldozta önmagát, az életét azért, hogy az emberiséget kiengesztelje az Atyával. A bűn kiengesztelésének a bűnös emberiség nevében kellett történnie. A véges ember azonban erre képtelen éppen véges, teremtett volta miatt. Jézus azonban emberként képes az emberiség nevében kiesdeni a bocsánatot azért, mert egyben Isten is, aki isteni szinten képes az Atyához fordulni. Ő, aki önmagában egyesíti az embert az Istennel, képes összekötni az embert az Atyával. Ő egész mivoltában az az engesztelés, aki egyedül elfogadható az Atya előtt.

    A 20. században fölvetették azt a kérdést, hogy milyen Isten az, akinek emberáldozatra volt szüksége ahhoz, hogy kiengesztelődjék? Arról azonban megfeledkeztek, hogy az Atya és a Fiú nem úgy állnak szemben egymással, mint két ember, akiknek mások az érdekeik, akiknek szenvedést lehet okozni, akiket a jogaikban meg lehet sérteni. Isten Szentháromság, akinek három „személye” az egyetlen isteni természetben él. Istenben nincs három értelem, nincs három akarat, három különböző szeretet, mert Isten egy. A különbség közöttük csakis abban a módban van, ahogyan megélik az egymással való viszonyt. Az Atya nem Fiú és nem Szentlélek. A Fiú nem Atya és nem Szentlélek. A Szentlélek nem Atya és nem Fiú. De ezen kívül ők tökéletesen egy. A kereszténység nem három Istenben hisz, hanem az egyetlen Istenben, akinek ez az egységet és többséget egyesítő léte a legnagyobb titok, misztérium számunkra. Az Atya tehát nem odalökte a zsidók és rómaiak kezébe a Fiút, aki mindezt nem akarta, legfeljebb elviselte. És a Fiú nem úgy viselte ezt el, mint akit az Atya kiszolgáltatott. Ő éppen úgy akarta az emberiség megváltását, ahogy az Atya akarta, és ennek a módját is éppen úgy akarta, ahogyan az Atya. Döbbenetes világossággal fogalmazza ezt meg Jézus Krisztus: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem” (Jn 10,17-18).

    És mindebből az is következik, hogy az Atya, aki odaadta értünk a Fiút, ebben az odaadásban magát is odaadta. Jézussal együtt az Atya is föláldozta értünk önmagát. Természetesen ennek a módját nem tudhatjuk. Mi csak a názáreti Jézus földi sorsát tudjuk érzékelni. De végül is ki kell mondanunk, hogy Jézusban az Atyaisten és a Fiúisten váltott meg minket. Ez az irántunk való szeretet hatalmas extázisa a Szentlélekben valósult meg. A Zsidókhoz írt levélben olvassuk: Krisztus „az örökkévaló Lélek által önmagát ajánlotta föl Istennek” (9,14).

    A Jelenések könyve többször is a mennyei dicsőségben élő Jézusról, mint Bárányról beszél. De annyira megrendíti Jézus önfeláldozása, hogy a halálának a jeleit, sebhelyeit még a dicsőségesen uralkodó Krisztuson is látja. Így fogalmaz: „És láttam, hogy a trón közepén és a négy élőlény, valamint a huszonnégy vén között mintegy megölve ott áll a Bárány” (Jel 5,6). Ugyancsak a Zsidókhoz írt levél hangoztatja, hogy Jézus „örökre üdvözíteni tudja azokat, akik általa járulnak Istenhez, örökké él ugyanis, hogy közbenjárjon értük” (Zsid 7,25). Jézus közbenjárása nem szavakkal történik, hanem megkínzott, keresztre feszített testének feltámadása által dicsőségesen ragyogó sebhelyeit mutatja fel a mennyei Atyának, aki mindörökké tudatában van Fia szeretetének, és a „mintegy megölve” a trón közepén álló Bárányt látva, Benne, mint egy tükörben a maga önfeláldozását, az emberiség iránti szeretetét láthatja.

    De egyoldalúak lennénk, ha Jézusban csak a Bárányt látnánk. A Jelenések könyve egy másik nevet is ad Jézusnak, az oroszlánét. Az egyik vén ezt mondja a látnoknak: „Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja” (Jel 5,5). Jézus egyszerre Bárány és Oroszlán, aki az élete föláldozásáig elmenő szeretetében egyszerre legyőzi a halált és minden gonoszságot. Ezért Jézusnak odaadni az életünket nem egy kudarcra ítélt vállalkozás. Szent Pál a korintusiakhoz írt levélben, a mai szentleckében üdvözli „mindazokat, akik segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét” (1Kor 1,2). Jézus nevét segítségül hívni: ezt fölfoghatjuk úgy is, mint a kereszténység meghatározását. Keresztény az, aki segítségül hívja Jézus nevét. Ez megvallása egész létünk kérdésességének, és odafordulás Ahhoz, akitől a megoldást biztosan várhatjuk. SOS! Mentsd meg lelkünket! Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiUrunknak a Jordánban való alámerítkezése

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    12
    Tihanyi Bencés Apátság prédikációi Urunknak a Jordánban való alámerítkezése

    Kedves Testvérek!

    Keresztelő Szent János a Megváltó érkezésére való felkészülésként a bűnbánatot hangsúlyozta. Ezt egy rítussal is kifejezte: az embereket alámerítette a Jordán vizébe, majd kiemelte őket belőle. Az alámerítés valaminek a végét fejezte ki, a kiemelés az új kezdetet. A keresztények átvették ezt a rítust, de egészen más értelmet adtak neki. Az alámerítés jelképezte Jézus halálát, a kiemelés pedig feltámadását. A keresztények számára ez kifejezte azt, hogy ebben a rítusban Jézus halála és feltámadása eseménnyé válik számukra, vagyis meghalnak a bűnnek és feltámadnak egy új életre, az Istennel való kapcsolat életére. Ez az áteredő és személyes bűneikből való megigazulást jelentette. Mindkét rítust keresztelésnek nevezik, de sejthető, hogy a kettő olyan messze van egymástól, mint – a szólás szerint – Makó Jeruzsálemtől. Ebben a szentbeszédben a keresztény keresztség legfontosabb sajátosságait szeretném röviden bemutatni.

    A megigazulás, a bűnbocsánat a keresztség egyik oldala. A másik az, hogy a keresztség által nemcsak bűnbocsánatot kapunk, de új kapcsolatba léphetünk Istennel. Ez egy közeli kapcsolat. Az Újszövetség ezt így fejezi ki: Isten gyermekei lettünk. Nem a szolgaság lelkét kaptuk, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, akiben így szólíthatjuk Istent: Édesapánk. Ez a gyermeki viszony azt is jelenti, hogy Jézus Krisztussal együtt örökösei is vagyunk Édesapánknak, az Istennek. Ez az üdvösség, az örök élet.

    Ha Isten Édesapánk, akkor Jézus Krisztus, a Fiúisten a testvérünk. Szent Pál ezt a Krisztussal való kapcsolatot a keresztséggel köti össze: „Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal 3,27). A ruha mindig valami lényegeset mond el az emberről. Ha Krisztust öltöttük magunkra, ha Krisztusba öltöztünk, akkor ez azt sugározza, hogy Krisztushoz tartozunk, az övéi vagyunk. Ennek pedig az a következménye, hogy azonosulunk Vele, követjük Őt, hozzá válunk hasonlóvá, egész életünk Őt sugározza, tükrözi. Ez azt is jelenti, hogy a Vele való ilyen szoros kapcsolatunk, barátságunk lelkesít, boldoggá tesz, örömmel tölt el minket. Ezt maga Jézus fogalmazza meg: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” (Jn 15,11).

    A keresztségünk az eddigiek szerint belső kapcsolatba hoz bennünket a Szentháromsággal. A Jézussal való meghalás és feltámadás a keresztségben a Szentháromság közelségébe, életébe visz be bennünket. Szent Péter apostol szerint „az isteni természet részeseivé válunk” (vö. 2Pét 1,4). Ezt a részesedést kegyelemnek szoktuk nevezni, sőt megszentelő kegyelemnek. Ez azt jelenti, hogy Istennek egészen tetszésére vagyunk, örömét találja bennünk. Ezért Szent Pál a Szentlélek templomainak nevez bennünket. És pontosan ezért a teológia meg meri fogalmazni azt, hogy keresztény voltunk itt a földön már megkezdett örök élet. Hiszen az örök élet nem más, mint hogy „Jézus által a Szentlélekben szabad utunk van az Atyához” (Ef 2,18). Ha Istenben élünk, már most a mennyországban vagyunk, még ha a földi zarándoklás kihívásai, veszélyei között is. Természetesen adódik ebből az a következtetés, hogy ez a puszta emberi létnél sokkal magasabbra emel bennünket. Ennek a megkezdett örök életnek az erejével egészen másként lehet viszonyulni a világhoz, az emberekhez, a szenvedéshez, a halálhoz, a művészethez, a tudományhoz, mindenhez.

    Jézus Krisztus úgy alapította meg az Egyházat, hogy ennek az Istennel kapcsolatban levő bensőséges, örömteli életnek a hirdetője, tanúsítója, közvetítője legyen. Az Egyházat Szent Pál a Krisztussal való benső kapcsolat miatt Krisztus Testének mondja. Ha a keresztség ebbe az isteni életbe, a Szentháromsággal való közösségbe vezet be bennünket, akkor az Egyházzal is kapcsolatba hoz minket. Megkeresztelkedni ezért azt is jelenti, hogy a katolikus Egyház tagjaivá válunk.

    Szent Pál szerint a mennyei Atya „Krisztus lába alávetett mindent, és Őt tette mindenek fölött való Fővé az Egyházban, amely az Ő teste és teljessége annak, akit Isten teljesen betölt” (Ef 1,22-23). Az Egyház azáltal lesz Krisztus teljessége, hogy általa minél többen hisznek Krisztusban, élik meg életüket, és üdvözülnek. Így mi is hiteles keresztény életünkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Krisztus egyre teljesebbé válhasson Megváltóként az Egyház által. Föl tudjuk fogni keresztény életünknek a rangját? Természetesen ezt most még csak a hitben tehetjük, de a hit a tapasztalás elevenségéig mélyülhet el bennünk. Ezért természetes az, hogy számon tartjuk megkeresztelésünk helyét és idejét. A keresztelő kutat az Egyház anyaméhének szokták nevezni, amelyben megszületnek Krisztus tagjai, Isten népe. Örüljünk megkeresztelt voltunknak és éljünk tudatosan benne! Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Fénykép: a tihanyi apátsági templom keresztelőkútja. Püspöki Apor képe.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiKarácsony 2. vasárnapja

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    05

    Kedves Testvérek!

    A rendszerváltás előtt vallásos irodalom alig volt hazánkban. Így Ausztriában alakult meg egy könyvkiadó, amelyik magyar nyelven jelentetett meg vallásos műveket. Ezeket aztán becsempészték Magyarországra. Így jelent meg 1972-ben „Ki nekem Jézus Krisztus?” címmel egy könyv, amely két francia katolikus lap közvélemény kutatását közölte. Az első rész címe: „Jézus Krisztus: találkoztam Vele”. Majd ezt olvassuk: „Az iskolás és a mérnök, az orvos és az iparos: 72 tanúságtétel.” A második rész címe: „Nekem szól ez a kérdés”. Ebben A-tól Z-ig a francia szellemi élet kiválóságai mondják el Jézussal való kapcsolatukról a gondolataikat. De számunkra különösen is fontos a könyv függeléke. Ugyanis ebben magyar orvosok, költők, színészek, egyházi emberek, tudósok válaszolják meg a kérdést.

    Ebben a részben egy magyar marxista filozófus is megnyilvánul. Ez különösen azért fontos, mert gondolatai a „másik oldalról” jönnek. Lukács György tanítványaként már előbb megfogalmazta egy könyvében, hogy a marxistáknak felül kellene bírálniuk a vallással kapcsolatos gondolataikat. A vallást az elmaradottak világnézetének tartják, de például a Názáreti Jézust nem lehet a butaság, az elmaradottság termékének tekinteni. Szerinte Jézusban jelenik meg az igazi ember. Ezért a Jézus alak vonzó ereje messze meghaladja azoknak a körét, akik hisznek benne. A vallás alkotta meg, de alakjának jelentősége messze túlnyúlik a vallás hatókörén. Azt is felfedezi, hogy a mitológiai istenek éppen olyan elesettek, bűnösök, mint az emberek, bosszúállók, irigyek, gyilkolnak is. Ezzel szemben Jézusban nincs se irigység, se féltékenység, se bosszú, se gyűlölet. Ugyanakkor sorsa tejesen egyéni. Egyéni a viszonya korához, a korban érvényes törvényekhez, illetve szokásokhoz; egyénien alkalmazza az érvényesnek vallott isteni, erkölcsi törvényeket. Egyéni végül a halála is; halála az ő halála, saját sorsához tartozik.

    Figyelemre méltó az a gondolata is, hogy a kereszténység sokszor elidegenítette a vallástól az embereket a maga történetével. Ugyanakkor viszont a kereszténység sokszoros megújulási képessége abból ered, hogy mindig vissza tudtak térni Jézushoz, és belőle új életre tudtak kelni.

    Ezzel a háttérrel nagyon is aktuális az evangéliumi részlet: „Mi mindannyian az Ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, Ő nyilatkoztatta ki” (Jn 1,16-18).

    Jézus Krisztus a tökéletes ember. Ő azonban tökéletes emberként egyben személyében Isten Fia, Isten is. Ebből azonban az következik, hogy ha mi igazi emberek akarunk lenni, ez nem történhet meg a nélkül, hogy Jézushoz ne válnánk hasonlóvá. Ebből a hasonlóságból azonban nem hiányozhat Isten. Jézus nem gondolható el az Atyával való kapcsolata nélkül. Ez a kapcsolat az Ő élete. Ha pedig Jézus az ember modellje, akkor az ember sem képzelhető el Isten nélkül. A teljesség, a teljes emberség számunkra csak ez által valósulhat meg. Isten nélkül, Jézus nélkül ember sincs!

    Nagyon fontos ez a két szó: kegyelem és igazság. A kegyelem nem egy dolog, hanem viszonyt kifejező szó. Isten szeret bennünket, kapcsolatba akar velünk lépni, közeledik hozzánk. Ezt a hozzánk való közeledését nevezzük kegyelemnek. Ez a közeledés az Ő részéről Ajándék. Istennek hozzánk való közeledése terén Jézus nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen. Jézus megszületésével a mi igaz emberségünk is megszületett. Jézus a kegyelem: Istennek, az Atyának hozzánk való közeledése, velünk való egyesülése Ajándék. De Jézussal együtt az Atya ember voltunkat is nekünk ajándékozta. Minél inkább válunk eggyé Jézussal, annál inkább válunk emberré. És ez a mi igazságunk. Az az ember igazsága, hitelessége, ha egyesül Jézussal, az igaz emberrel.

    Rengeteg ember él a világban, akik még nem ismerik Jézust. Hogyan juthatnak ezek az emberek kapcsolatba Jézussal, ha a kultúrájuk elválasztja őket Tőle? Csókay András idegsebész egy napilapunkban Karácsony előtt leírta ezt a mondatot: „Krisztus a szeretet – a szeretet Krisztus.” Minden kultúrában legfőbb értékként ott van a szeretet. A szeretettel együtt ott van Krisztus is, ha az a kultúra Őt képtelen is felfogni. Éppen a szeretet révén tudattalanul is Krisztusban vannak, Őbenne élnek. Az Egyháznak, nekünk, feladhatatlan feladatunk, hogy hirdessük nekik Jézus Krisztust, megismertessük velük. De ha ez az igehirdetés nem is éri el őket, anonim módon, a szeretet révén Krisztusban vannak. A szeretet a mentő híd. És mi sem feledkezhetünk meg arról, hogy mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, csakis a szeretet által lehetünk hitelesek Őbenne kortársainknak. Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiSzűz Mária, Isten anyja

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    02

     

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."