Teréz anya breviáriuma

Jézus nélküi életünk értelmetlen lenne, föl sem tudnánk fogni. Jézus életünk magyarázata.

Szívünk békéje érdekében megpróbálunk többet beszélni Vele, és kevesebbet az emberekkel.

A feltámadott Jézus örömtől sugárzik - kívánom nektek az Ő Örömét! Áldozat nélkül nem lesz örömötök. Ezért előzi meg a Nagypéntek a Húsvétot.

A kölcsönös szeretet boldogság: „Onnan tudják majd, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást" (Jn 13,35). örömöt szeretnék szerezni felebarátomnak.

Elmélkedjünk nagy odaadással Urunk szenvedé­sén és vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy meglát­hassuk, mi okozta Jézus szenvedését!

Ezen elmélkedtem ma reggel. Ki fogom javítani hibáimat, és hogy jobban része­sülhessek Jézus szenvedésében, elégtételre szánt csele­kedeteimet megkétszerezem. Szigorú ellenőre leszek szememnek. Csak tiszta gondolatokat fogadok szelle­membe, nagy figyelemmel tartom meg a szív csendjét, hogy abban meghallhassam Isten erősítő szavait, és tel­jes szívemből erőt meríthessek, hogy megvigasztalhas­sam a szegények szenvedéseiben rejtőzködő Jézust.

Vegyétek a fáradságot, hogy állhatatosak legyetek az apró dolgokban! Ahhoz, hogy legyőzzük az ördögöt, a világot és a testet, szükséges a bűnbánat és az elégtétel. így mondta Jézus. Krisztus szenvedése meg kell hogy változtasson bennünket. Ez a változás Isten kegyelmé­nek segítségével történik úgy, hogy igazán lemondunk saját énünkről. Tartós, nehéz áldozat kell ehhez. Ki kell magunkat üresíteni.

Álljatok meg, időzzetek az Oltáriszentség előtt! Tűnődjetek rajta. És imádkozzatok. Hogyan tudta Isten ilyen kicsinnyé tenni magát, hogy két ujjal elérhetem vagy megtörhetem, és egy kisgyermek vagy egy haldokló is megkaphatja...

Az Oltáriszentség minden képzeletet felülmúl..., mélységes hittel és szeretettel kell fogadnom. Jézus azért akarta ránk hagyni, hogy sohase feledjük el mindazt, amiért eljött és amit föltárt nekünk. Jézus ismerte az emberi természetet, tudta azt is, hogy „aki messze van tőlünk, szívünktől is távol van." 

El tudjuk képzelni, milyen lenne az életünk Oltáriszentség nélkül?

A tisztaság két személy között valósul meg: Jézus és énközöttem. Mint egy csodálatos házasság, olyan a tisztaság.

Ha nem vagyunk megelégedve közös sorsunkkal, derűs szellemmel nézzünk szembe minden veszéllyel. Legyünk készek minden áldozatra, vállaljunk el minden kemény munkát és fáradságot. Forduljunk mindig előre, hogy olthassuk a végtelen Isten szomját, aki szeretetből hal meg értünk.

A beszélgetések tárgya gyakran az, aki nincs jelen. Lássátok meg azonban, hogy Jézus mennyire együttérzett Júdással, aki annyi szeretetet kapott Tőle, és még­is elárulta Mesterét.

A Mester csendben maradt és nem fedte föl a tit­kot Júdás társai előtt.

Jézus könnyűszerrel beszélhetett volna erről a többieknek - ahogyan mi gyakorta meg is tesszük - és leleplezhette volna Júdás titkolt szándékait és tetteit. Mégsem tette - inkább könyörületet és szeretetet tanú­sított. Nem kárhoztatta őt, hanem „barátjának" nevezte.

Sokszor az engedetlenség kicsiny bűneivel kezdődik a lélek zuhanása. A világ minden baja és bűne az ősengedetlenségből fakad. Így van ez velünk is: egyetlen engedetlenség elég ahhoz, hogy csőstül bajt hozzon az életünkbe. Meg kell értenünk, hogy az engedelmességben Isten van jelen, aki úgy hív minket, mint a Szűzanyát.

Isten nem közvetlenül szólt hozzá, hanem egy an­gyal által, és Mária megcselekedvén azt, amit az angyal mondott, engedelmeskedett Istennek. Hasonlóképp van ez velünk is: Isten nem közvetle­nül jön el, hogy szóíjon hozzánk: Ő mások által beszél, akik eszközök az Ő kezében. Nincs tehát értelme elrejtőzni, csalni. Nincs értel­me a színlelésnek.

Ebben a hónapban gyakran ismételjük majd az imádságot: „Az egész világon bemutatott minden Szent­misével egységben fölajánlom Neked szívemet. Tartsd meg olyan szelídnek és alázatosnak, mint a Tiéd."

Ha hosszan elidőzünk a csendben, könnyen fakad majd föl az imádság, a forró imádság. Ha szivünk nem merül el a csendben, imaéletünk nagyon nagy kárt szen­ved, mert - amint tudjátok - Isten csak a szív csendjé­ben szólal meg.

„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van" (Lk 1,28). Amikor a Szűzanya meghallotta az angyalt, fel­kavarta a megszólítás. Arra gondolt, miféle üdvözlet le­het ez. Bár minden bűntől mentes és tökéletes volt, Má­ria mégis zavarba jött és csodálkozott.

A Szűzanya nem szobor volt, emberi érzelmek nél­kül, hanem olyan, mint te vagy én. És az angyal azt mondta: „Ne félj, Mária, Istennél semmi sem lehetet­len... " és azt is: „Jézusnak fogod hívni." És Mária vála­szolt: „Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint" (vö. Lk 1,26-38).

Hányszor mondjuk: „Szerettem volna nem is látni azt a dolgot..." Mégis, milyen keveset teszünk azért, hogy ellenálljunk a vágynak, amely mindent látni akar. Pedig a lélek és a szív csendje nagyon fontos. A Szűz­anya Jézus „szavait mind megőrizte szívében" (Lk 2,51). Ez a csend vitte Őt közelebb a titokhoz.

Nem kellett semmit megbánnia. Isten úgy akarja, hogy mi is így viselkedjünk, és legyünk meggyőződve ar­ról, hogy szükséges a csend.