Teréz anya breviáriuma

Életeteket teljes szívvel, szabadon kell átadnotok Istennek. - Meggyőződéssel kell ezt tennünk.

Köszönetet akarok nektek mondani, mert minden lehetőt megtettetek azért, hogy örömöt szerezzetek a Szűzanyának és családotok tagjainak. Erről az örömről „fölismerik majd, hogy az én tanítványaim vagytok" (Jn 13,35).

Ha a szegények találkozásunk után nem lettek job­bá, akkor időnk elvesztegetett idő volt. Kötelességünk, hogy Jézus szomját csillapítsuk a lelkek megtérítéséért és megszenteléséért végzett munkánk által.

Amikor Jézus kiválasztotta apostolait, emberhalá­szoknak választotta őket, hogy az „üdvösség bőséges gyümölcseit" teremjék maguknak és másoknak egyaránt.

„Nem ti választottatok engem, hanem én választot­talak titeket, hogy menjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon" (Jn 15,16).

Azt mondják, hogy az alázat igazság, és Jézus az igazság: így hát leginkább az alázat által válunk Jézus­hoz hasonlóvá. Ne higgye senki, hogy az Istentől kapott ajándékok elrejtése vagy az eredménytelen munka alá­zat lenne.

Ismételjétek gyakran ezt a kis imádságot: „Jézus nevében és Jézus szeretetéért, mert Jézus azt mondta, hogy bármit is kérünk nevében, megadja azt, add meg nekem a kegyelmet, Jézusom, hogy csak Téged szeret­hesselek, hogy szívem a Te szelíd és alázatos szívedhez váljék hasonlatossá."

A szeretet ruhájának szegélye van, és ez leér a földre. Felsöpri a szemetet az utakról és a sikátorokból. Megteheti, és meg is kell tennie.

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem ta­pintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt őrül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, min­dent remél, mindent elvisel" (1Kor 13,4-6).

Személyes tapasztalatom alapján mondhatom Nektek, hogy ahányszor csak engedelmeskedtem, min­dig nagy béke és óriási áldások szálltak reám.

Mindig nagyon komolyan vegyétek az engedel­mességet.

Az engedelmesség javatokra szolgál.

Ne féljetek a szegénységtől, mert ez Jézus sze­génységét hirdeti!

Rómában nővéreink építettek egy házat, amely na­gyon hasonlít az egyszerű emberek házához. Mivel ez a ház csak szegényes barakk volt, nem sok idő kellett az elkészítéséhez.

A szegénységnek ez az eleven példája nagy kegyel­met sugárzott mindenkire.

A szeretetnek nincs köze a leereszkedéshez; a jó­tékonyság nem szánalomból, hanem szeretetből táplál­kozik. A szeretet és a jótékonyság egy, mert ha jót cselekszünk, szeretettel tesszük. A szenvedőnek elsősor­ban nem pénzre van szüksége.

Erősen emlékezzetek arra a három dologra, amit Teréz Anya mond nektek:

És így valóban szentek leszünk, ahogyan Jézus.

Hogyan kell megtanulni imádkozni? Nehéz imád­kozni akkor, ha a szívben nem honol csend, mert isten a szív csendjében szólal meg, és csak ezután, szívünk teljességéből születhet meg bennünk a hang.

Ebben a Jézus drága vérének szentelt hónapban meg kell erősítenünk szeretetünket a szentmise és Krisz­tus szenvedése iránt, örömmel kell fogadnunk a nap mint nap reánk váró apró áldozatokat.

Ne meneküljetek el az apró küzdelmek elöl, mert azok nagyon üdvösségesek számotokra és mások szá­mára is.

Ha igazán fölfogtuk a csöndet, akkor megértettük az imádságot. Az együtt imádkozó család együtt is marad. Az imádság a mi alapunk; ahhoz, hogy elérkezzünk az imádsághoz, le kell mondanunk minden egyébről.