Teréz anya breviáriuma

Jézus negyven napot töltött imádságban, mielőtt nyilvános életét megkezdte volna. Gyakran visszavonult: egész éjszakákat töltött egyedül a hegyekben, csöndben és imádságban. 

A csönd gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. 

Biztosítsuk egymásnak a béke és nyugalom légkörét, amely elősegíti az imádságot, a munkát, a tanulást és a pihenést.

Emlékezzetek az Evangélium ama jelenetére... Nagyon sok ember volt azon az esküvőn... Mégis csak a Szűzanya vette észre, hogy fogyóban van a bor. Rosszul érezte magát az ifjú pár miatt, és meg akarta menteni őket a megaláztatástól, hogy nincs elég boruk a vendégek számára. És mit tett akkor? Nem csapott zajt, nyugodtan elhagyta a szobát (mert a zsidó ünnepeken férfiak és nők külön voltak), odament Jézushoz, és egyszerűen azt mondta neki: „Nincs több boruk" (Jn 2,3).

Lássátok Mária szeretetét, ahogyan figyeli, mire van szüksége másnak, és amilyen gyöngéden szól Jézushoz: védtelenül állt ott a válaszra várva.

A Szűzanya iránti szeretetet csak imádkozva ta­nulhatjuk meg. De mindenekelőtt való az öröm, amelyet megpróbáltunk szétárasztani az egész világon. Szeretve, ahogyan Jézus szeretett mindannyiunkat, ahogyan sze­rette Édesanyját és a mi Édesanyánkat, ahogyan ben­nünket szeretett és szegényeit.

A Szűzanya az Egyház anyja és édesanyánk: tisz­tasága, szegénysége, engedelmessége. Próbáljátok tel­jes egészében befogadni a Szűzanyát életetekbe és ott­honotokba.

Ma az Egyházban és azon kívül látható sok-sok szenvedés kizárólag a rosszul értelmezett szabadságból és modernségből ered. Nem lehetünk szabadok, ha aka­ratunkat nem vagyunk képesek szabadon alárendelni Is­ten akaratának. Sokat beszélnek a párbeszéd szükséges­ségéről, a személyes szabadságról, mintha csak ezek hi­ányoznának az engedelmes életből. Beszélnek arról, hogy milyen nagy szükség van közösségi életre, de kö­zösségi élet felelősség nélkül nem lehetséges. És ez au­tomatikusan vezet az engedelmességhez.

íme a buzgóság jelei:

-  határtalan és féktelen munkakedv;

-  minden alkalom megragadása a lelki segítség­nyújtáshoz;

-  az Ige állandó, szakadatlan tanítása;

- minden egyes léleknek a legmagasabb értékkel való felruházása, hiszen Üdvözítőnk azt állította: „Az Evangélium a szegényeknek hirdettetik" (Mt 11,5).

„Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad" (Fil 4,13).

Az, amit Teréz Anya mond, lehet, hogy nem mindig érdekel titeket. De Jézus mindig és mindenben szólhat hozzátok. Nincs magyarázat, meg kell róla győznötök magatokat. így is, ilyen gyengén is? Belsőleg ilyen erőtlenül? Igen, mert megszabadulhatok gyöngeségeimtői - az Ő segítségével.

„Ha valaki szeret engem, megtartja tanításomat" (Jn 14,23).

„Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benne­teket" (Jn 13,34).

„Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni." (Jn 14,23)

Szeretetteljes munkában, szeretve egymást, kegyeimet sugározunk és növekszünk, erősítjük az isteni szeretetet. Attól a pillanattól fogva, hogy Jézusban szeretjük egymást, úgy tudunk majd szeretni, ahogyan Ő, és Ő általunk jelenik majd meg minden személynek és az egész világnak. Ebből a kölcsönös szeretetből pedig az emberek fölismerik, hogy az Ő tanítványai vagyunk.    

Minden hibánk ellenére Isten szeret minket, min­dig szolgálatotokra és szolgálatomra siet, hogy a világ­ban fölgyújtsa a szeretet és együttérzés fényét.

Szívből jövő köszönettel és derűs tekintettel felel­jetek hát Jézusnak.

Nehéz nekünk megérteni Jézust, mert Ő Isten. Má­ria viszont egy közülünk: Mária szeretett, átadta magát egészen, kiüresítette magát. Isten sem töltheti meg azt, ami már teli van. Ki kell üresíteni magunkat ahhoz, hogy Isten betölthessen minket.

Betlehemben „örömöt" hirdettek az angyalok. Jé­zus örömét még életében meg akarta osztani az aposto­laival. „Az én örömöm legyen bennetek" (Jn 15,11). Az öröm volt az őskeresztények legelső szava. Hányszor is­métli Szent Pál is: „Örvendezzetek mindig az Úrban, is­métlem Nektek; örvendezzetek" (Fil 4,4).

A keresztség hatalmas kegyelmére válaszul öröm­mel szolgáljátok az Egyházat. Az öröm nem vérmérséklet kérdése.

Isten ajándékokkal halmozott el mindannyiunkat. Kérjünk a Szűzanyától egy utolsó ajándékot: tegye szívünket olyan szelíddé és alázatossá, mint amilyen Fiáé volt. Jézus tőle kapta szívét, benne formálódott.

A szegénység öröm: meg kell elégednetek azzal, amitek van, és azzal is, amitek nincsen.

Sokan jönnek Kalkuttába a Szeplőtelen Szív leprásokat gondozó kórházába, hogy dolgozzanak, és azt mondják: „Most nemcsak nézek, hanem látok is. Otthon csupán néztem, de nem láttam. Most, hogy hazamegyek, meg fogom látni a szegényeket."