Teréz anya breviáriuma

Csak egyetlen életünk van: miért kell azt megnehezítenünk egymásnak? Mindannyiunknak más-más talentuma van.

Jézus, József és Mária alkották a Szent Családot, nem csupán Jézus. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Józsefre, az ácsra, Jézus nagyságára és Mária szeplőte-íenségére is szükség volt.

Ugyanígy a mi családjainkban is.

Szent Tamás mondja: „A szentség nem áll semmi másból, csupán abból a szilárd elhatározásból, hogy Is­tennek adom magam. Tántoríthatatlan akarattal szeret­jük Istent, választjuk Istent, futunk Isten felé, elérjük és magunkhoz vesszük Őt."

Gyakran kiejtünk olyan szavakat, amelyek nem a szeretetből fakadnak, és amelyekben nincsen meg a szeretet. Ezek a szavak a mi szívünkből jönnek és nem Istentől.

Fiatalon nagyon figyeljetek a csendre, mert később sokkal nehezebb lesz.

A bűnbánat mindenképp szükséges.

Nincs hatékonyabb eszköz ennél a lélek rendezetlen szenvedélyeinek megfékezésére és a természet ösztöneinek átvilágítására.

így jutunk majd az égi boldogság birtokába, amely minden földi örömöt fölülmúl, ahogyan a lélek a testet és az ég a földet.

Jézus azt mondta Szent Pálnak: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9,4). Nem azt mondta: „Miért üldözöd a keresztényeket?" Nyilvánvaló igazság szól itt: „Bármit tesztek a legkisebb testvéreimmel, velem teszi­tek azt" (Mt 25,40).

A bűnösöket legegyszerűbben saját életünk tanúságtételével téríthetjük meg. Azzal a szellemmel, amellyel választ adunk isteni küldetésünkre; teljes odaadásunkkal, nagylelkű és boldog szolgálatunkkal, azzal a szeretettel, amelyet egymás iránt táplálunk, és a szegények között is legszegényebbek iránti apostoli buzgósággal, így teszünk tanúbizonyságot Krisztus szeretetéről.

Jézus mindig megóvja azok szívét, akik magukat Neki adják. Ha valaki nem keresi Istent, akkor ne vitatkozzatok vele és ne válaszoljatok kérdéseire: hagyjátok el, mert még nincs „készen", de imádkozzatok érte, hogy megvilágosodhasson.

A legkisebb dolgokhoz való hűség nem azt jelenti, hogy azokat önmagukban célnak tekintjük, hanem azt, hogy a nagy dolgok Isten akarata szerint a kicsikben tükröződnek.

A legkisebb szabály is ugyanúgy magában foglalja Isten akaratát, mint az élet nagy dolgai.

Newmann bíboros írja: „Segíts, hogy árasszam illatodat, amerre csak járok. Tedd, hogy szavak nélkül szóljak, tetteken keresztül beszéljek, a vonzás erejével, cselekedeteim elsöprő hatásával, a szeretet teljességével, amelyet szívem táplál irántad."

A béke jegyében munkálkodunk.

Szeretni

-adni

- elfogadni.

Ez a három az öröm, és ezek benne vannak az örömben. Nincs okunk arra, hogy boldogtalanok legyünk: senki sem kényszeríthet bennünket rá.

A bűnbánat arra hív, hogy megtérjünk a bűnből Istenhez: a középszerűből a lángoló és nagylelkű élethez. Megbékélés akkor lesz, ha nem magunkhoz, ha­nem Hozzá fordulunk, hogy a bűnök bűnhődéséből eredő kegyelemből és az Istennel való megbékélésből mások is részesülhessenek.

Az emberek mindent megtesznek azért, hogy kizárják Istent az emberi életből. Abortusszal pusztítják el az életet és lombikgyerekeket csinálnak, csak hogy megmutassák - mint „egykor az Isten" -, képesek életet teremteni. Az Isten képmására teremtett ember megpróbálja most elpusztítani Istent.

Jelenlétetekkel ti épp az ellenkezőt próbáljátok tenni! Nem mintha büszkének kellene erre lenni, de a ti teljes bizalmatoknak és engedelmességeteknek Istenről kell tudósítania az embereket. Azt kell mondania, hogy Isten él, közöttünk lakozik. Ki kell nyilvánítani a világnak, hogy „Isten létezik".