Teréz anya breviáriuma

Ellen kell állni mindannak, ami mélabús szomorú­ságba húzhat. Legyen mindennapi imádságunk: „Az Úr öröme az én erőm ". A boldogság és az öröm volt a Szűz­anya ereje. Ezzel az erővel szolgálta készségesen Istent, gyermekét, és amikor méhében Erzsébethez vitte Őt, an­nak méhében is az örömtől mozdult meg a gyermek. Csak az öröm adhatott Máriának annyi erőt, hogy Názá­retből Júdea dombjai közé siessen unokatestvéréhez, és szolgálóleányként segítsen neki.

Nekünk is ugyanígy kell szolgálnunk az Urat: igaz szolgaként. És miután magunkhoz vettük az Áldozatot, szerető gondoskodással kell elindulnunk a nehézségek
útján.

Hányszor beszélünk mások hibáiról a hátuk mö­gött, hányszor teszünk megjegyzéseket azokra, akikkel együtt dolgoztunk... Nem meggyónni kell ezt, hanem megbeszélnünk egymás között.

Amikor tudomásomra jut, milyen szenvedést okoznak a vég nélküli megjegyzések és tapintatlanságok, mindig Urunkra gondolok, aki azt mondta a bűnös asszonyt körülállóknak: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek" (Jn 8,7). Tudjátok jól, mi történt: mindannyian elsomfordáltak, mert tudták, hogy Jézus ismeri bűneiket.

Amikor szeretetlenül beszélünk valakivel szemtől szembe vagy a háta mögött, amikor fölhánytorgatjuk ré­gi bűneit - halljuk meg akkor Jézust, aki hozzánk is szól: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek."

Vegyük a fáradságot, hogy a szentség tanítását igazán és valóban megtanuljuk Jézustól, akinek szíve szelíd volt és alázatos. Nem azért kell szentekké vál­nunk, mert olyannak szeretnénk érezni magunkat, ha­nem hogy Krisztus teljes egészében élhessen bennünk. Jézus szavainak - „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket" (Jn 15,12) - nemcsak világosság­ként kellene világítania életünkben, hanem lángolva ki kellene égetnie belőlünk az önzést is, amely meggátolja a szentség növekedését.

A tiszta szív megláthatja Istent. Ha nem látod Is­tent, vizsgáld meg magadat. Talán valami eltakarja elő­led Őt. Valami ott áll köztetek. Ez a sötétség néhányszor azért adatik, hogy közelebb vigyen Istenhez. De ha nem tudunk imádkozni, minden más gondolat helyett élőbb vizsgáljuk meg magunkat: áll valami köztem és az én Uram között? Valami, ami iránta érzett szerelmemet, szeretetemet megcsonkítja? Valahányszor megosztott lelkű embert látok, aggódni kezdek érte. Valami nem en­gedi kiteljesedni a szeretetét.

Kiválasztattunk. Miért? Nem tudom. Nekem és nektek hiteles szenteknek kell lennünk. Tanuljátok meg az alázatot, végezzétek a legszerényebb munkákat a leg­nagyobb alázattal, mindent Jézusért.

Szeretni akartok? Legyetek alázatosak. Ha alázato­sak vagytok, nem kell aggódni értetek. Legyetek mindig a Szűzanyával, Őt hívjátok magatokba.

Az alázat nem a könyvekből, hanem a megalázta­tások elfogadásából születik, terem: Isten ajándékai ezek, nem pedig kínnak, gyötrelemnek adattak. Ha örömmel fogadjuk, segítenek majd szentekké válni, hasonlóvá válni Jézus „szelíd és alázatos" Szívéhez.

Amit mi a szegényekért teszünk, csupán egy csepp az óceánban. Mégis, ha nem tennénk, ha ez a csepp nem kerülne bele az óceánba, akkor az óceánból hiányozna valami. Nem más, csupán egy csepp.

A Megváltás legcsodálatosabb része teljes alázat­tal kezdődött. Isten nem a hatalmasok és gazdagok palo­tájába küldte Gábrielt, hanem a fiatal Máriához, Názáret­beli kicsinyke házának egyetlen szobájába. És Mária csupán ennyit kérdezett: „Hogyan válik ez valóra?" És miután az angyal felelt neki, 0, a kegyelemmel teljes, szolgálóleányként átadta magát az Úrnak.

Mária azért választatott, mert nemcsak kegyelem­mel, hanem alázattal is teljes volt.

Remélem, hogy jól megértitek szavaimat, hogy megmaradnak emlékezetetekben és átültetitek azokat mindennapi életetekbe. Imádkozom értetek, hogy része­süljetek a szegénység adta örömben és szabadságban. Abban az örömben és szabadságban, amely a szegény­ség gyümölcse.

Jézus gazdag volt ugyan, mégis szegénnyé lett. El­jött közénk, hogy meghozza nekünk a Jóhírt. Ha meg tudjuk érteni a szegénység örömét és szabadságát, nem léteznek többé nehézségek.

Istenbe vetett szerelmetes bizalmunk forrása, hogy bízunk az Ő mindenhatóságában, végtelen böl­csességében és szeretetében. Ő szeret engem. Nemcsak azért vagyok itt, hogy betöltsék egy helyet, nemcsak azért, hogy teljes legyen a létszám. Neki célja van velem, tudom. Ő ezt a célt eléri, hacsak én nem gördítek elébe akadályt. Ő nem fog engem kényszeríteni. Azért van ma annyi nehézség mindenütt, mert nem bízunk az Anya­szentegyház tanításában.

Nem élhetünk kettős életet, nem mondhatunk igent és nemet is, hogy akarom is meg nem is; hogy szent akarok lenni, és ugyanakkor mégsem akarok.

A kedvesség és szívesség hiánya romokba dönthe­ti Isten művét. Hogyan is szerethetitek Jézust felebaráta­itokban, ha otthonaitokban még nem uralkodik a szere­tet? Igazán arra kell törekednünk, hogy minden család­ban „Ek Dil Prem Pur", azaz „szeretettel teljes Szív" lakozzék. Ez a négy szócska fölfedi és megmutatja, hogy Jézus velünk van, és világossággal tölt el bennünket.

Ha teljesen Istenre bízzuk, Istennek adjuk át ma­gunkat, ez azt jelenti, hogy mindenben és egészen az Atya rendelkezésére állunk, ahogyan Jézus és Mária. Máriával és Jézussal adjuk magunkat egészen Is­tennek, mert Isten nekünk adta magát. Mindenben és egészen álljunk rendelkezésére.

Nincs mit magyarázni, hozzátenni: innen tudhat­juk meg, mennyit is adtunk magunkból, mennyire él Is­ten életünkben. Mennyire állunk Isten szolgálatára? Ne mondjátok, hogy nem tudjátok, mert az hazugság lenne.

Mivel Isten magát adta nekünk, álljunk mindig az Ő rendelkezésére.

A Szűzanya tanít meg majd bennünket az alázatra. Kegyelemmel teljes ugyan, és mégis és épp ezért az Úr­nak szolgálóleánya lesz. Ő Istennek Anyja, és mégis és épp ezért szolgálni megy Erzsébet otthonába. Bűn nél­kül fogantatott, és mégis és épp ezért találkozik a ke­resztet hordozó, megalázott Jézussal, és úgy áll a ke­reszt alatt, mint bármely bűnös közülünk, akinek szük­sége van a megváltásra.

Idézzük, hívjuk magunkba Őt, és ne szégyenkez­zünk és ne késsünk legalázatosabban tenni munkánkat! Fogadjuk el és fogadjuk magunkba mindig a keresztet, mindenütt és mindenben, ahogyan megjeleníti magát előttünk, nekünk. Ahogyan Ő tette.