Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Csak szabad lélekkel rendelkező lények lehetnek Isten szolgái. A vak eszközök csupán olyan törvények szerint járhatják útjukat, amelyek előírják számukra az Isten akaratát, de az Isten akarata nem képes általuk elevenen hatni. Így a felszabadult létezés csak szabad lények számára lehetséges.

Beszélhetünk a közösség felelősségéről, ami más, mint az egyéné. De azt a közösség tagjai vállalják, mégpedig különböző mértékben; mindannyian részt vesznek a felelősség vállalásában, akik arra képesek, azaz már öntudatra ébredtek, de mindenekelőtt a vezetők.

A személy éppúgy hivatott arra, hogy egy közösség tagja, mint arra, hogy külön egyéniség legyen; mindkettő a maga személyes módján, lénye legmélyéből fakadóan. Legsajátabb lényének éppúgy szüksége van arra, hogy őt alakítsa a többiekkel való együttlét, mint arra, hogy a maga részéről a többiek számára ő legyen iránymutató és termékeny.

A lélek középpontja az a hely, ahonnan a lelkiismeret szava hallatszik, és a szabad személyes döntés helye is. Mivel ez így van, és mivel a szabad, személyes odaadás hozzátartozik az Istennel való szeretetteljes egyesüléshez, ezért a szabad döntés helyének egyúttal az Istennel való szabad egyesülés helyének is kell lennie.

Minden olyan felbuzdulást, ami az embert önmagába térésre indítja, és az Istenhez vezető útra tereli, a kegyelem hatásának kell tekinteni akkor is, ha ehhez természetes események és mozgatórugók szolgálnak eszközül.

A szolgálat a szeretet megnyilvánulása. És mivel a szeretet személyes jellege szerint különböző, az egész lelki élet is az.

Nem emelhetjük fel tekintetünket Istenhez anélkül, hogy rá ne ébredjünk a magunk kicsinységének tudatára. Isten megismerése és Önmagunk megismerése egymást kölcsönösen erősíti. Önmagunk megismerése által közeledünk Istenhez. Ezért ez sohasem felesleges.

Minden igazi remekmű jelkép is, mégpedig úgy, hogy titokzatos módon megcsendül benne az összes érzékelhető dolog teljessége, ami kimeríthetetlen minden emberi megismerés számára. Ilyen értelemben minden valódi művészet kinyilatkoztatás, és minden művészi alkotó tevékenység szolgálat.

A benyomások befogadásának töretlen erejében a művész rokon a gyermekkel és a szenttel. A művész sajátossága, hogy ami őt belülről megérinti, az benne képpé válik, és szeretne külső formát is ölteni.

A szent tárgyilagossággal bizonyos mértékben rokon a gyermek tárgyilagossága, aki még romlatlan erővel és elevenséggel, gátlásoktól mentes elfogulatlansággal fogad el benyomásokat, és válaszol azokra. A belátás érettsége mindenesetre még hiányzik nála. Ami azonban behatol a gyermeki lélekbe, az egész életére alakító hatással lehet.

Ez a szent tárgyilagosság, a Szentlélekből újjászületett lélek eredendő belső fogékonysága; mindent, ami eléje kerül, azt alkalmas módon, megfelelő mélységében fogja fel.

Ahol valóban eleven hit van, ott az életet betöltik a hit igazságai és Isten nagy tettei, minden más ezzel szemben a háttérbe szorul.