Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Egy emberhez fűződő abszolút, kapcsolatunkban az ő személyes lénye belülről úgy meg tud érinteni minket, mint az Isten keze.

Az, aki igazán szeret, úgy látja a szeretett személyt, ahogy Isten kezéből előjött, úgy, mintha egészen ő maga lenne, és mintha önmagával lenne.

Valóban végtelen, ami nem érhet véget, mert a létet nem ajándékba kapja, hanem a lét birtokosa, a lét Ura, sőt, maga A Lét. Mi Örök Létezőnek nevezzük Őt. Neki nincs szüksége időre, hiszen Ő az időnek is ura.

Milyen bámulatosak szereteted csodatettei, mi csak ámulunk, dadogunk és elnémulunk, mert a szó és az ész megáll.

A hit útja is sötétségben vezető út. Még Isten sem igazítja szavát az emberi mérték szerint, hogy számunkra a megfoghatatlant megfoghatóvá tegye.

Ahhoz, hogy az Örökkévaló képmása lehessen, a léleknek az Örökkévalóra kell irányulnia —hitében fel kell fognia, emlékezetében meg kell őriznie, és akaratával szeretettel meg kell ragadnia.

A következetes gondolkodás tiszta fogalmakat alkot, de még ezek sem képesek rá, hogy a megfoghatatlant megragadják, sőt, olyan messzeségbe eltávolítják, ami minden fogalmi dolog tulajdonsága. A hit útja többet ad nekünk, mint a filozófiai megismerés útja: a személyes közelség Istenét, aid szeret és irgalmas, és egy olyan bizonyosságot, ami egyetlen természetes megismerésre sem jellemző.

Az, amit mi magunkból megismerünk, még hibáinkból és bűneinkből is, csak a napfényre jutó felszín. A mélység, amelyből származik, még előttünk is igencsak el van rejtve. Isten azonban ismeri és meg tudja tisztítani.

Ha valaki azt akarja, hogy egész élete csak áldozatokból álljon, az közel áll ahhoz a veszélyhez, hogy farizeussá legyen.

Egy megszentelt test nem terheli meg a lelket. Az a léleknek készült hajlék, ami lehetővé teszi számára, hogy szabadon és szentül éljen.

Ha valaki magához veszi az Úr Testét, annak még a teste is megszentelődik.

Az ember, akinek teste őrá van bízva, felelősséggel is tartozik érte. Ha a testet elhanyagolják, vagy rosszul bánnak vele, zavarok mutatkoznak a testi funkciókban, és fennáll a veszély, hogy a belső élet is zavart szenved. A test kerül az előtérbe, ha valami nincs benne rendben.