Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Az, amit mi magunkból megismerünk, még hibáinkból és bűneinkből is, csak a napfényre jutó felszín. A mélység, amelyből származik, még előttünk is igencsak el van rejtve. Isten azonban ismeri és meg tudja tisztítani.

Ha valaki azt akarja, hogy egész élete csak áldozatokból álljon, az közel áll ahhoz a veszélyhez, hogy farizeussá legyen.

Egy megszentelt test nem terheli meg a lelket. Az a léleknek készült hajlék, ami lehetővé teszi számára, hogy szabadon és szentül éljen.

Ha valaki magához veszi az Úr Testét, annak még a teste is megszentelődik.

Az ember, akinek teste őrá van bízva, felelősséggel is tartozik érte. Ha a testet elhanyagolják, vagy rosszul bánnak vele, zavarok mutatkoznak a testi funkciókban, és fennáll a veszély, hogy a belső élet is zavart szenved. A test kerül az előtérbe, ha valami nincs benne rendben.

Létemnek — amint minden véges létnek — oka és szerzője végső soron csak egy olyan lét lehet, ami — nem úgy, mint minden emberi lét, a létet mástól elfogadó, — hanem Önmagától való kell, hogy legyen; olyan lét, ami — nem úgy, mint mindaz, aminek kezdete van, lehet nem létező is, — hanem ami szükségszerű.

A Krisztus életéből élő lélek egy ővele, de csak a Keresztrefeszítettnek való odaadásban, csak ha az egész keresztutat vele együtt járja: ez Szent Pál üzenete. Ő saját tapasztalatából meríti a kereszt tudományát.

Isten azoknak is adhatja kegyelmét, akik az egyházon kívül vannak. De egyetlen embernek sem szabad önmagát erre a lehetőségre való hivatkozással kizárni az egyházból.

Nagyon távol áll tőlem az a gondolat, hogy Isten irgalmassága a látható egyház határaihoz kötődik.

Mindennél nagyobb az örökkévalóság békéje, amelyben minden bilincs és fátyol lehull.

Ezért vigasztalódj és légy csendben: híven vezet téged Isten akarata viharon és éjen át is, ha lelkiismereted ébren őrködik.

Újra és újra eltölt engem a hála, ha Isten csodálatos és titokzatos gondviselésére gondolok a mi életünkben.