Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Minél tökéletesebb lesz az aktív és a passzív'keresztre feszülés, annál bensőségesebb lesz a Megfeszítettel való egyesülés, és annál gazdagabb a részesedés az isteni életben.

Krisztussal együtt meg kell halnunk, hogy Vele együtt feltámadjunk: a szenvedés és a naponkénti önmegtagadás életfogytiglan tartó halálával, adott esetben akár a hitvallóknak Krisztus Evangéliumáért vállalt vértanúhalálával.

Krisztus azért adja oda az életét, hogy az embereknek megnyissa az utat az örök élethez. De hogy ők az Örök életet el is nyerjék, nekik is fel kell áldozniuk földi életüket.

Az ember csak akkor tehet szert „Scientia Crucis"-ra (a kereszt tudományára), ha megkapja, hogy jó alaposan megérezze a keresztet. Erről az első pillanattól fogva meg voltam győződve, és szívemből mondtam: Ave, Crux, spes unica! (Üdvözlégy Szent Kereszt, egyetlen reményünk!)

A hit a Megfeszítettben — az élő hit, ami szerető odaadással párosul — számunkra az élethez vezető út és az eljövendő dicsőség kezdete.

A Keresztrefeszített minden embertől azt kívánja, hogy kövesse Őt, hogy engedje önmagát Kereszthordozóvá és a Keresztrefeszített képmásává alakítani.

A kereszt mindannak a szimbóluma, ami nehéz, ami nyomasztó, és annyira ellenkezik a természettel, Hogy ha valaki magára veszi, olyan, mint egy halálba tartó menetelés. És ezt a terhet Jézus tanítványainak naponta vállukra kell venniük.

A kereszt tudománya nem pusztán elmélet. Jól ismert igazság, de élő, valóságos, hatékony igazság: a mustármaghoz hasonlóan hull a lélekbe, abban gyökeret ereszt és növekszik, a léleknek egy sajátos jelleget ad, meghatározza, hogy mi az, amit megtegyen, és mi, amit hagyjon.

A kereszt nem öncél: felmagasodik és fölfelé mutat.

A tisztulás helyének neve Kálvária, és azon emelkedik magasba a kereszt, ez a jel, ami mindörökre úgy emelkedik a magasba, mint az égbe vezető egyetlen út, olyan jel, ami világos szétválasztásra és megkülönböztetésre szólít fel.

Nekünk nem az emberi tevékenység, hanem Krisztus szenvedése tud segíteni. Arra vágyom, hogy részesülhessek benne.

Gondolj rá, nem azért vagyunk itt, hogy a földön legyen a mennyországunk. Azt hiszem, hogy ha kicsit többet tudnál arról, hogy most hány ezer embert kergetnek kétségbe, arra vágynál, hogy valamit könnyíts mérhetetlen nyoniorúságukon és szenvedésükön.