Szent II. János Pál - Minden napra egy ima

A keresztények egysége —
türelmes várakozás, nem tétlen bele­nyugvás

Fontos, hogy minden keresztény férfi és minden ke­resztény nő egyenként megvizsgálja lelkében, mi tart­hatja vissza a teljes egységet a keresztények között. A teljes hitbéli egység még hiányzik nálunk és ezt el kell érnünk, mielőtt valóságosan együtt ünnepelhetjük az Eucharistiát. Maga a vágy a teljes hitbéli egységre a Szentlélek ajándéka, és alázatos szívvel mondunk érte köszönetet Istennek...
A Szentlélekhez való hűség belső megtérést és buzgó imádságot követel. S imádkozzunk azért is, hogy a jo­gos türelem, mellyel várjuk Isten idejének eljövetelét, ne változzon tétlen belenyugvássá a hitbéli szakadás fennálló helyzetébe. Isten kegyelmével az ilyen türe­lemnek sosem szabad felváltania azt a határozott és nagylelkű választ, melyet Isten vár hívására, hogy telje­sen egyesüljünk Krisztusban...
Ne felejtsük el, hogy arra szólítottak fel bennünket, hogy mutassunk teljes hűséget Krisztus akaratához.
Kérjük kitartóan a Szentlelket, hogy hitünkből iktas­son ki minden szakadást, s adja meg igazságban és sze­retetben azt a tökéletes egységet, melyért Krisztus imádkozott; s amiért meg is halt Krisztus — hogy együvé tereljük Isten szétszóródott gyermekeit.

Minden kereszténynek

Ma a keresztények mindnyájan tisztában vannak an­nak szükségességével, hogy tökéletesen egyesülniük kell Krisztusban és az Ő Egyházában: hogy csupán egyek legyünk, Krisztus imája szerint...
Á megbékélés munkája, az egyesülés felé vezető üt talán hosszú és küzdelmes lesz. De miként azemmauszi úton, az Úr maga kísér el bennünket... Ő velünk lesz, míg a sokáig várt pillanat eljő, amikor együtt ör­vendezhetünk az Ő nevében a Szentírás szerint és a „kenyér megtörésekor” (Lk. 24:35)... A Katolikus Egy­ház belső megújulása, teljes hűséggel a II. Vatikáni Zsinathoz, önmagában is nélkülözhetetlen hozzájárulás a keresztény egység ügyéhez.
Miközben egyházainkban előrelépünk a keresztény élet szentségében és hitelességében, egyre inkább egyesülnünk kell Krisztusban, vagyis magunk között kell egyezségre jutnunk Krisztusban. Egyedül Ő teljesítheti be reményeinket... „Ami az embernek lehetetlen, az Is­tennek lehetséges.” (Lk. 18:27).
Menjünk tehát együtt tovább, s vizsgáljuk meg együtt annak szükségességét, hogy közösen szolgáljuk azt a világot, mely ezt igényli... Minden kereszténynek együtt kell fellépnie a szellemi és erkölcsi értékek vé­delmében a materializmus és az erkölcsi engedékeny­ség nyomása ellen. A keresztényeknek egyesülniük kel­lene az igazságosság előmozdítása érdekében, s védel­mezniük kellene minden emberi lény jogait és méltósá­gát.
Sürgetnünk kell a polgárokat, a közösségeket és a politikusokat, hogy lépjenek a türelem, együttműködés és szeretet útjára.

Szent Ágnes, szűz és vértanú

Szüzességének és vértanúságának történetével Szent Ágnes az együttérzés és csodálat hullámát keltette fel az egész világon... Benne megdöbbent minket ifjúkora ellenére érett ítélete, elhatározásának erőssége női befo­lyásolhatósága ellenére, félelem nélküli bátorsága bírái fenyegetései ellenére és megkínzatásának durvasága.
Ágnes a legszentebb tanúságot tette Krisztus mellett fiatal életének véres áldozatával. A hősies leány képe felidézi bennünk Jézus szavait: „Dicsőitelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosok és a bölcsek elől elrejtetted ezeket, és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.” (Mt. 11:25—26)
Ujjongásunkban szinte összerázkódunk ezeknek az ünnepélyes szavaknak hallatán. Jézus messze előre Iátott. Látta évszázadokon át férfiak és nők számlálhatat-lan sokaságát, mindenféle életkorból es körülmények közül, akik örömmel csatlakoznak az Ő tanításához. És Ágnes közöttük volt.
Egyetlen jellemvonásuk közös. Kisemberek, vagyis egyszerűek és alázatosak... Olyan emberek, akik tudják, hogy nem tudnak semmit és semmit sem érnek: tudják, hogy szükségük van segítségre és megbocsátásra. Ezért az ő szívük nyitva és megértik Őt.
Nem így a „tanultak” és az „okosok”... Krisztus nem arra kéri az embert, hogy mondjon le józan eszéről. De csak aki el tudja fogadni saját értelmi és erkölcsi korlá­tait, és felismeri, hogy szüksége van a megváltásra, jut­hat el a hithez, és a hitben találkozhat Krisztussal, Megváltójával.

Testvéri  kapcsolatok a  keresztények között

„Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben él­nek a testvérek!” (Zsolt. 133:1).
Szorosan összekapcsolnak bennünket a bibliai közös kötelékek, Isten Szava, az apostoli hitben melyet megvallunk a nagy hitvallásokban, s mely a kereszténységben életünk lesz. Ha elmélyítjük közösségünket a keresztség szentségében, akkor rendkívül pozitív le­hetőségek nyílnak számunkra a teljes egyesülés útján.
S vajon nem az egységért való imádság, akár minden egyes közösségben, akár, ahol ez lehetséges, a szívek testvéri egyesülésében, a legjobb eszköze annak, hogy az egyetértés szellemét magunk közé szólítsuk ökume­nikus szándékaink érdekében, Őt, aki átformálja akara­tunkat és sugallataira fogékonnyá tesz minket?... Min­den erőfeszítésünk... minden kapcsolatunk szempontjá­ból nagyon fontos mindazokkal, akik a keresztény ne­vet viselik, hogy testvérek legyünk...
Illő, hogy folytassuk a múlt emlékeinek megtisztítá­sát, hogy a kölcsönös megértés és együttműködés jövő­jét megalapozhassuk... Az együttműködésnek különbö­ző formái léteznek... a Katolikus Egyház és más egyhá­zak és közösségek között...
Folytatnunk kell erőfeszítéseinket, hogy beteljesít­hessük az Úr akaratát, melyet az Utolsó Vacsora alkal­mával nyilvánított ki: „Legyenek mindnyájan egy... hogy így higgyen a világ...” (Jn. 17:21). Hogy „egy szívvel, egy lélekkel munkálkodjatok az evangéliumi hitért” (Fii. 1:27) a Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek dicsőségére.

A keresztények egysége mindenki számára feladat

Sok hang — katolikusoké, orthodoxoké, protestánso­ké — ...egyszerre emelkedik fel Atyánkhoz, ki a mennyekben lakozik, egybehangzó és buzgó imádsággal...
A kereszténység egysége annál fontosabb a mi időnkben, mert az Egyház csak így töltheti be hivatását hatékonyabban és tehet teljes hitéró'l tanúságot az Úr­nak és hirdetheti az Evangéliumot.
Minden kereszténynek törekednie és együttműködnie kellene az egység visszanyerésére, minden keresz­ténynek, aki állhatatos kíván maradni hivatásában és küldetésében.
Az imádság, mely világszerte Istenhez száll a Ke­resztény Egység vasárnapján, bizonyára mindenkinek megerősíti majd elkötelezettségét, az egyes emberek feladatai és megkapott adományai szerint, hogy minden férfi és nő hozzájáruljon a közös út kereséséhez, s me­leg szívvel és megújult reménnyel haladjon örömmel és hittel az Úr ösvényein. Biztosan a teljes egységhez és az Ő Királyságába vezetnek... Imádkozzunk a Theotokoszhoz, Isten Anyjához, aki elhozta nekünk Krisztust, az igaz Istent és igaz Embert, a Béke Fejedelmét, aki Lelkével egyetemben megvalósítja bennünk Isten Or­szágát.

A   keresztények   egysége  Isten ajándéka

Ez az imahét is pontosan elérkezett megint, hogy fel­keltse a keresztények lelkiismeretét: Isten tekintete előtt vizsgálják meg önmagukban a teljes egység visszanye­résének kérdését. Ismét felmerül a kérdés... hogy emlé­keztessen bennünket arra, hogy az egység Isten ajándé­ka; ezért ezt kell kérnünk erősen az Úrtól. Az a tény, hogy... a különböző hitvallások keresztényei közös imádságban találnak egymásra... egészen különös jelen­tőséget kap.
A keresztények egyre növekvő világosságban fedezik újra fel a tényt, hogy a részleges, de valódi közösség máris létezik, és Isten előtt és az Ő segítségével e kö­zösségek az egység felé tartanak. E cél felé mennek, amikor az Úr imáját mondják, aki megtisztít és felsza­badít, megvált és egyesít... Nagyon kell figyelnünk és meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az imádság nem veszíti el erejét, hogy a dolgokat ellenkezőjére fordítsa. Fel kell ráznunk mindenki lelkiismeretét a keresztények megosztottságát illetően, „mely nyíltan szembeszáll Krisztus akaratával, kárt okoz az egész világnak és a legszentebb ügynek is, hogy minden ember számára ki­hirdessük az örömhírt, az Evangéliumot.”
Kérünk Téged, ó Urunk, hogy add meg Lelked aján­dékait, hogy a teljes és egész igazság mélységeit elér­jük... Taníts meg arra, hogyan kerülhetjük el az elsza­kadást.
Küldd el hozzánk Szentlelkedet, hogy minden gyer­mekedet elvezesse a teljes egységig, teljes kegyelem­ben, akaratodnak engedelmeskedve. Ámen.

Ima minden családért

Isten, kitől a mennyben és a földön minden szárma­zik, Atyánk, aki a Szeretet és az Élet vagy, add meg, hogy a Földön minden család Fiad, Jézus Krisztus által, ki „asszonytól született”, és a Szentlélek által, legyen az isteni kegyelem forrása, az élet és szeretet igazi szentélye az egymásra kö­vetkező nemzedékek számára.
Add meg, hogy kegyelmed a házastársak gondolatait és cselekedeteit családjuk és a világ minden családjának javára vezérelje. Add, hogy a fiatal nemzedékek erős támaszt találjanak a családban emberségük érdekében, hogy igazságban és szeretetben növekedjenek. Add, hogy a szeretet, megerősítve a házasság szentsége által, erősebbnek mutatkozzék, mint bármely gyöngeség és minden, a családjainkat néha sújtó válság.
Végül kérünk, add meg a názáreti Szent Család köz­benjárása által, hogy az Egyház, a Föld összes nemzete között sikerrel hajthassa végre küldetését a családban és a családokon keresztül, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki az út, az igazság és az élet mindörökkön örök­ké. Ámen.

A család, a szeretet és élet közössége

Jézust meghívták a galileai Kánába, hogy részt ve­gyen egy esküvőn és lakodalmon. Az evangélista szö­vegéből joggal következtethetünk arra, hogy ez az epizód különösen meghatározta apostoli életének kezdetét, még ha számos más esemény is kapcsolódik a Názáreti Jézus nyilvános tevékenységének indulásához. Fontos megjegyeznünk, hogy Jézus működését egy esküvő kö­rülményei között kezdte meg.
Megváltói küldetésének legelején Jézus Krisztus bi­zonyos értelemben az emberi életet alapvető pontján érinti meg. Ez a kiindulási pont. A házasság mindenkor új kezdetet jelez, bár az emberiséggel egyidős. Ez min­denekelőtt egy új közösség kezdete, mely a „család" nevet viseli. A család a szeretet és az élet közössége, így az emberi élet titkát rábízta a Teremtő. A házasság olyan szeretet- és életközösség kezdete, melytől a földi emberiség jövője függ.
Az Úr Jézus tevékenységének kezdetét a galileai Kánába helyezte, hogy bizonyságot tegyen erről az igaz­ságról. Jelenléte a menyegzőn rámutatott a házasság és a család alapvető jelentőségére az Egyház és a társada­lom számára.
Vajon a házastársak mennyire vállalják fel e köteles­ségeket a szentséggel együtt, melyet Isten és az Egyház bízott rájuk?

Mária, aki jelen van a kánai menyegzőn

Kánában Mária anyaságának teljes egyszerűségében és igazságában is megmutatkozott. Az anyaság mindig nyitott a gyermek felé, nyitott az ember felé. Osztozik még legrejtettebb aggodalmaikban is. Magára veszi gondjaikat és megpróbál orvosságot találni rájuk. így volt ez a kánai menyegző idején is. Amikor a bor kifo­gyott, a násznagy és a jegyespár bizonyára nagyon nagy zavarban volt. Ekkor szólalt meg Jézus édesanyja: „Nincs több boruk.” A további események sora már jól ismert.
Ugyanekkor Mária a galileai Kánában úgy is meg­mutatkozott, mint az édesanya, aki tudatában van Fia küldetésének, s tudatában van hatalmának is.
Éppen ez a tudás mondatta vele a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” És a szolgák követték Krisztus édesanyjának tanácsát.
Mi mást is kívánhatnék nektek... házaspárok és csalá­dok, nektek, fiatalok és gyermekek, nektek, betegek és szenvedők, idős kortól gyötörtek, s végül nektek, lelkek drága pásztorai, szerzetes férfiak és nők, s mindenki másnak?
Mi mást kívánhatnék nektek, mint hogy mindig fi­gyeljetek e szavaira Máriának, Krisztus anyjának: „Te­gyetek meg mindent, amit csak mond!”? És hogy teljes szívvel fogadjátok el e szavakat, mert teljes szívből hangzottak el. Az Édesanya szívéből. És hogy teljesít­sétek is, amit kíván, mert „Isten kiválasztott titeket... és szólít benneteket Evangéliumunkkal, hogy részesedje­tek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.”
Fogadjátok el ezt a meghívást teljes életetekkel.
Valósítsátok meg Jézus Krisztus szavait. Engedel­meskedjetek az Evangéliumnak. Ámen.

Jézus a kánai menyegzőn

Az Úr Jézust meghívták, hogy vegyen részt egy me­nyegzőn a galileai Kánában.
A galileai Kánában Jézussal együtt ott volt édesanyja is. Az is látszik, hogy anyját hívták meg, mert azt ol­vassuk: „...menyegzőt tartottak a galilai Kánában, ame­lyen Jézus anyja is ott volt, Jézust is meghívták a me­nyegzőre, tanítványaival együtt." Tehát arra következ­tethetünk, hogy Jézust édesanyjával együtt hívták meg, és talán éppen rá való tekintettel. A tanítványokat is meghívták Vele együtt.
Jézust tanító tevékenysége során még nagyon sok­szor meghívták férfiak és nők. Elfogadta meghívásukat, beszélgetett velük, leült asztalukhoz, meghallgatta őket.
Érdemes hangsúlyozni az események e fonalát: Jézus Krisztust folytonosan meghívják egyének és különböző közösségek. Talán nincs is senki az egész világon, aki ennyi meghívást kapott volna. Elment az emberekhez, és időt töltött az emberi közösségekben. Szükségkép­pen alá kellett vetnie magát az idő és a hely körülmé­nyeinek földi élete és tevékenysége során. Ezzel ellen­tétben, feltámadása és mennybemenetele után, s miután az Oltáriszentség és az Egyház intézménye létrejött, Jé­zus Krisztus egyidejűleg vendége lehet minden személy­nek és minden közösségnek, ha meghívja Őt, új módon, vagyis szentségi és misztikus módon. Ő maga mondot­ta: „Aki szeret engem, az megtartja a tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fo­gunk lakni."

A názáreti Szent Család

A Gyermek születése a betlehemi éjszakán hozta lét­re a Családot. Ezért Karácsony oktávájának vasárnapja a názáreti Szent Család ünnepe. Ez a Szent Család, mert annak születése hozta létre, akit még ellensége is egy napon „az Isten Szentjének” kényszerült nevezni (Mk. 1:24). A Szent Család az Ő szentsége ál­tal jött létre, aki megszületett, s egy sajátos szentség forrása lett, mind a Szűzanya, mind pedig jegyese révén, aki az em­beriség szemében, mint törvényes hitves, annak a gyer­meknek atyjaként vált ismertté, aki a betlehemi nép­számlálás idején született.
Ez a Család ugyanakkor emberi család is. Az Egyház ezért minden emberi családhoz szól a Szent Családon keresztül a karácsonyi ünnepkör idején. A szentség egyedi, kivételes, megismételhetetlen, természetfeletti jelleggel ruházza fel ezt a családot, melyben Isten Fia a világra jött. Ugyanakkor mindaz, amit minden emberi családról elmondhatunk, természetéről, kötelességeiről, nehézségeiről, azt erről a Szent Családról is elmondhat­juk. Tény, hogy a Szent Család igazán szegény volt. Nem volt tető a fejük felett, amikor Jézus megszületett és száműzetésbe kényszerültek. Amikor pedig a ve­szély elmúlt, egy szerényen élő, szegény család maradt, kezük munkájával keresték kenyerüket.
Körülményeik hasonlatosak voltak sok más emberi családéihoz. Éppen ez az a pont, ahol együttérzésünk minden családra kiterjed, minden férfi és nő egyesülé­sére, melyből új emberi lény születik.
Itt jelentkeznek azok a mélységes, gyönyörű és álta­lában nehéz problémák, melyekkel a házas- és családi élet együtt jár.

Tegyétek tanítványommá mind

A mi Urunk, Jézus Krisztus azt mondta: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Keresz­teljétek meg Őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek ne­vére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” (Mt. 28:19—20).

Azóta... erre szüntelenül érkezett az intézményektói és közösségektói válasz, mindazoktól, akik hisznek és meg vannak keresztelve. Az Apostolok Cselekedetei­ben ezt olvassuk: „Akik megfogadták szavát... állhata­tosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségé­ben...” (ApCsel. 2:41—42). Itt máris láthatjuk az Egy­ház közösségi jellegét...
„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn. 13:35)... Keresztény küldetésiek közösségi dimenzióját erősen hangsúlyozta a II. Vatikáni Zsinat liturgikus re­formja. Minden liturgikus esemény... Krisztus egész testének eseménye. Minden jótett, amit egy tagja tesz, az összes tag előnyére válik, s minden egyes bún nem csak vétek Isten ellen, hanem seb is, melyet Krisztus testén ütöttek... Tehát az nyilvánvaló, hogy még elgon­dolni sem lehetséges, hogy egy keresztény pusztán ön­magának élhet.
Ha egy keresztény ember nem tanulta meg, hogy fe­lebarátjában Krisztust lássa és szeresse, nem teljesen keresztény. Mi vagyunk testvéreink őrizői; egymáshoz vagyunk kötve a szeretet kötelékével...
Küldetésünknek közösségi vagy intézményes jellegét a katolikus Egyház szellemének kell áthatnia. Mi csu­pán egy helyi Egyház vagyunk, melyet Krisztus, a mi Urunk csak annyiban ismer el, amennyiben részesei va­gyunk a katolikus Egyháznak is.