Szent Bernát idézetek minden napra

Mit félsz kicsinyhitű? Hogy nem akarja megbocsátani bűneidet? Saját kezével tűzi fel a keresztre ezeket.

Nem ismeri Istent az, aki nem akar Istenhez térni. Kétségtelenül semmi más ok nem adódhat arra, hogy az ember megvesse, mint hogyha komornak és szigorúnak képzeli el azt, aki jóságos. Zordnak és engesztelhetetlennek, ki irgalmas. Vadnak és félelmetesnek, ki szeretetreméltó.

Vajon az üdvösség reménye megférhet Isten nem ismerésével? Semmiképpen! Nem szeretheted ugyanis azt, kit nem ismersz. És nem lehet a tied, kit nem szeretsz. Ismerd meg ezért tenmagadat, hogy féld az Istent. Ismerd meg Őt, hogy amint méltányos, szeresd.

Féld minden időben az Istent, éspedig egész szívedből. Az Isten az egész ajándékot szereti, a teljes szeretetet, a tökéletes áldozatot.

A tökéletesség még nem sajátod: csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudsz az isteni akaratnak engedelmeskedni, szükséged van ételre, hogy el ne lankadj. Szükséged van mindennapi kenyérre.

Miként a napszámosok is megkapják a napi kenyeret munka közben, a bért azonban a végén, így az Úr is az örök életet a végén adja. Addig viszont megígéri, és adja a százszorosat.

Az Úr teste mindenekelőtt étel. Kettős hatása benned: gyengíti a bocsánatos bűnökre való hajlamot, s teljesen megakadályozza a súlyos bűnökbe való beleegyezést.

Mi teszi izmossá, mi erősíti az emberi szívet, mi bátorít, s mi nyújt támaszt minden szükségben úgy, mint az isteni akarat teljesítése? Ez az az étel a lelkiismeret számára, ami a testnek a jól megemésztett táplálék.

Akarod az angyalok szolgálatát? Menekülj a világi szórakozások elől, s állj ellen a sátán kísértéseinek. Mondjon le lelked arról, hogy másban találjon vigasztalást, ha az Istenre gondolás örömét akarod.

Add át magadat teljesen Neki áldozatul, minként Ő is teljesen átadta magát megváltásodért.

Ha enni akarod az Emberfiának testét, hogy örök életed legyen, és méltó akarsz Rá lenni: gondold át mit szenvedett Ő érted. Állandó visszaemlékezéssel vésd szívedbe lelki kínjait, testi nyomorúságát. Újra és újra elmélkedj végig mindent, egész a keresztig. Így példája és követése által alakítsd át testedet és lelkedet élő, szent, Neki tetsző áldozattá.

Naponként hozzád jön az Úr alázatos köntösében, és semmibe sem veszed. Naponként leszáll az oltárra, az Atya öléből a pap kezébe, és nem ismered. Naponként megalázza magát, miként annak idején királyi trónjáról a Szűz méhébe szállt, és te megkeményíted magadat, nem gondolsz Rá. Ó, ember, hát hiszed egyáltalában, hogy Ő az Isten Fia?