17233 ima található a honlapon, összesen 18918 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva
    Hetente frissül

    A  bő két évtizednyi rádiós nép- és  több mint 25 évnyi egyházszolgálatom ezért erősítette meg bennem az elhatározást, hogy kiálljak korunk írott és virtuális "areopagusaira", mint templomon kívüli fórumokra, és hirdessem az igét „akár alkalmas akár alkalmatlan”. Ez kényszerű kötelességem és meseszép feladatom egyszerre, melyet minden porcikámmal mégis szívesen vállalok. Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem.
    Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.

    Kedves olvasó testvérem, ha ide bukkannál, világhálós szörfözgetés közben, erre a szép, és félelemmentes, gyönyörű kalandra hívlak Téged is.

    Ne tétovázz, olvasd az Örömhírt. Lelked szomját oltsd az örök élet vizével.

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Ellenség vagy ellenfél?Évközi 7. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    20

    1. Szentek legyetek, mert én, az Úr, szent vagyok!… szeresd felebarátodat, mint magadat – én vagyok az Úr! ( Lev 19,1;2,17–18)

    A felebarát szeretete az ószövetségben is megvolt. Isten a saját tekintélyére hivatkozva kéri, parancsolja, hiszen ha ő szereti népét, annak minden gyermekét, azoknak is testvérként kell egymáshoz viszonyulniuk. A szeretetben Isten szentsége tükröződik vissza. Már a mózesi törvény is elismeri, hogy Isten előtt minden ember felebarát, testvér. A klasszikus történet szerint a bölcs tanítót felkeresik tanítványai, s megkérdezik, meddig tart az éjszaka. Az egyik tanítvány elgondolásában akkor múlt el az éjjel, ha már a kutyát meg lehet különböztetni a báránytól. A másik szerint, ha a szőlőtőkét a fügefától. A mester egyik választ sem tartja helyesnek, majd így felel: „Akkor múlik el az éjszaka, ha rá tudsz nézni a másik ember arcára, s elég világos van ahhoz, hogy testvéred arcát fölismerd benne.” Itt ér össze már az ószövetségben az Isten és a felebarát szeretete.

    2. Nem tudjátok, hogy Isten Lelke lakik bennetek? E világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. (1Kor 3,16–23)

    Ahogyan az Istennek szentelt épületet, a templomot is szörnyű vétek profanizálni, megszentségteleníteni, ugyanúgy van testünk templomával is. Keresztségünk óta Isten lakást vett bennünk. Övéi vagyunk testestül-lelkestül, még szabadságunk ellenére is. A Lélek által ő szült új életre. Ha tehát beengedjük a világ, a szabadosság szellemét testi életünkbe, gondolatainkba, óhatatlanul megfertőződünk a rosszal. Nemcsak testünk betegszik meg, hanem lelkünk is kárt szenved. A kereszténynek istengyermeki méltósága tudatában is őrködnie kell a Szentlélek templomán, akárcsak az őskeresztényeknél az oszciáriusok (ajtónállók), akik az idegeneket nem engedték be a templomba. 

    3. Én viszont azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért. (Mt 5,38–48)

    Az Úr Jézus nemcsak beteljesíti az ószövetségi törvényt, hanem ezzel messze túl is lépi azt. Az ellenségszeretet a kereszténység és más vallások ütközőpontja, vízválasztója, ez a Krisztus-követő ember életstílusának fokmérője. Etikai szempontból esetről-esetre lehet vizsgálódni, meddig terjed a jogos önvédelem, szükség van-e bírói igazságszolgáltatásra, de a lényeg nem kerülhető ki: szeretet nélkül nem létezik építő megoldás. Sem egy konfliktusban, sem egy nézeteltérésben. A híradások és tapasztalataink szinte állandóan szembesítenek a kirekesztő türelmetlenség, az idegengyűlölet, a bosszú kártékony hatásaival.

    Ha az isteni parancsot tekintjük mérvadónak, akkor nem is szabadna embereket barátra vagy ellenségre osztani. A legnehezebb helyzetekben is van alkalmunk, hogy imádkozzunk azért, aki minket megbántott, akivel nem értünk egyet. Nyilván másképp esik latba, ha egy közösség, egy társadalmi csoport okoz károkat a másiknak és úgymond az egész emberiség „közellenségévé” válik…

    A keresztény ellenségszeretet nem a bűnnel való cinkos összekacsintás, nem a munkaadó vagy államhatalom, sem az egyes ember hatalmi visszaélésének elnézését jelenti, hanem olyan szemléletmódot, amely senkit sem rekeszt ki a megbocsátás, a szeretet gyógyító köréből. Akit ellenségnek tekintesz, az is olyan ember, mint te. A másik Krisztus, akiben van legalább annyi jóság, mint benned. Ez a közös alap, amelyből a keresztény ember kiindul. Istennel a másik emberben találkozunk, még oly módon is, hogy az talán visszautasítja – egyelőre – szerető közeledésünket. Jézus nemcsak minimális jó magatartást kér, mint az addigi törvény. Ne tégy semmi olyat másnak, amit nem szeretnél, hogy neked tegyenek. Ő szeretettel, kezdeményezéssel tölti meg, s így lesz hallatlanul új és bátor, újszövetségi szeretet: úgy bánjunk mindenkivel, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak! Valamiképpen a mi saját, önző szeretetünkre apellál, hogy ebből induljunk ki. Az üdvösség törvényét hozza működésbe. Ő már legyőzte a rosszat.

    A másik embert nekem nem legyőznöm kell, hanem „kiszeretnem” belőle azt, amiben egymásra hasonlítunk: az istenképiséget. A gonoszság csak a szeretettel oldható fel, győzhető le, semmisíthető meg. Nem pusztán erőszakmentesség ez, hanem az esztelenségig elmenő, életet feláldozó szeretet, amelyet Krisztus mutatott be a kereszt oltárán.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva A balgák bölcsességeÉvközi 6. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    13

    1. Ha meg akarod tartani a parancsokat, azok megtartanak téged… élet és halál, jó és rossz van az ember előtt. (Sirák 15,15–20)

    A bölcsességi irodalom egyik gyöngyszeme Jézus, Sirák fia könyve, amely kb. Kr. előtt 180-ban keletkezett. A Biblia bölcs mondásainak jelentős része együtt van ebben a könyvben, kifejezetten a tanításra helyezve a hangsúlyt. Már teológiai hallgató koromban megütötte fülemet ez a mondás, miszerint ha a törvényt megtartod, az is megtart téged. Egy fia­tal­ember szabadságérzetével nehezen egyeztethetőek össze a szabályok, a korlátok. Állandóan lázad, a rabság láncait igyekszik lerázni. Állítólag a forradalmakat is fiatalok kezdeményezték. De az élet és a tapasztalat gyarapodásával a lázadó kamasz is lehiggad és rájön, a korlátok, a keretek nem szabadsága megbéklyózására szolgálnak, hanem hogy mederben tartsák lelkesedését, biztonságot adjanak, segítsenek kijózanodni: a világot nem kell megváltanunk, azt már Krisztus megtette.

    2. Bölcsességet… hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét. (1Kor2,6–10)

    A világ bölcsessége a tudomány, a divat, az éppen szolgálatos reklám ízlése szerint az ember diadalát, az ész győzelmét, a földi keretek, a szépség, a pénz, az egészség, a hatalom mindenhatóságát sulykolja belénk. A világ tabukat döntöget, tekintélyt áldoz fel a szabadság oltárán, gyanakvással tekint mindenre, ami isteni kinyilatkoztatás, ami biztos válasz az emberek kérdéseire. Konzervatívnak, demagógnak tart minden olyan megnyilatkozást, amely éppen jézusi megbízásból kiáll a jó, a szent, az igaz értékek mellett. A világ biztosra megy: csak az a kapcsolat éri meg, amelyben annyit kapsz, amennyit adsz, csak az a szeretet kifizetődő, amelyből hasznod is származik, csak ésszerű kockázatokat érdemes vállalni, s azokat is a saját érdekedben. Ezzel szemben mi, keresztények, Krisztus mindent odaadó szeretetének „balgaságát” hirdetjük, ahol az utolsóké az első hely, ahol boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, ahol a halál nem vég, hanem az örök élet kezdete.

    3. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt és a prófétákat, hanem hogy beteljesítsem. (Mt 5,17–37)

    Máté evangélista szerint Jézus a nyolc boldogság elmondása után részletesen kifejti az ószövetségi törvény és a vele elközelgett új szövetség viszonyát. Nem vesz el egy i betűt sem a tízparancsból, de gyökeresen átalakítja szemléletünket az erkölcsi törvényekkel szemben. Jézusnál az erkölcsi követelmények megtartásának Isten iránti és embertársi szeretetünkből kell fakadniuk. Nem azért nem lopok, nem hazudok, nem paráználkodom, mert félek a következményektől, netán Isten büntetésétől. Hanem azért nem, mert szeretetem ezt diktálja belülről. Ha szeretem Istent és felebarátaimat, akkor nekik nem akarok rosszat, és igyekszem, hogy ne bántsam meg őket. Így a törvényeket betartva én is megmaradok testi-lelki-szellemi egészségemben. Nem farizeizmusból, képmutatásból vagyok törvénytisztelő, erkölcsös állampolgár, hanem azért, mert követem a bennem megszólaló isteni hangot.

    Jézus nem szünteti meg az újszövetségi törvényt, és nem is egy újabb, szigorúbb törvénycsomagot tesz le az emberiség asztalára, hanem igazi értelmet ad az eddigieknek. Ha úgy tetszik, visszaadja a tízparancs eredeti értelmét, hiszen a törvény az Istennel kötött szeretetszövetségből született. A hegyi beszéd nem új szabályokat farag vagy fényesít újra, hanem a szeretet tágasságának örömhírét hirdeti meg, amelyben a törvénytisztelet hátterében nem a félelem, a bosszú vagy az üzleti számítás áll. Isten ingyenes szeretetére válaszolunk, amikor betartjuk parancsait.

    Ha felnövünk az odaadás szabadságára, mint egy társas kapcsolatban, akkor ott nincs olyan szó, hogy kell, muszáj, kötelező, inkább figyelmes szeretetben előzzük meg egymást. Jézus arra buzdít, hogy emelkedjünk önmagunk fölé, tartsunk ki az első szeretet hűségében és fedezzük fel az isteni bölcsesség mindent átjáró örömét, boldogságát. Ha rálépünk a nyolc boldogság útjára, magunktól is rájövünk, miről tanított ott a hegyen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Ti vagytok…Évközi 5. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    06

    1. Íme – ez a böjt, amely tetszik nekem – törd meg az éhezőnek kenyeredet… akkor majd sebed gyorsan beheged. (Iz 58,7–10)

    A harmadik Izajásnak becézett próféta fogság utáni szavai nemcsak vigasztalnak, hanem a böjt igazi értelmére is rávilágítanak. Istent nem lehet lekenyerezni holmi látványos, külső cselekedetekkel. Sem úgy, hogy magunkat megfosztjuk valamitől, sem úgy, hogy ezáltal azt gondoljuk, megigazultunk. A böjt, ha igazi, ha valóban az irgalmasság minősített cselekedete, Isten és a felebarát szeretetéből fakad. Alázatossá és kiszolgáltatottá tesz Isten előtt engem is, aki adok, és azt is, aki ezt elfogadja. Irgalmasság nélkül nincs szeretet, nem érződik Isten jelenléte.

    2. Nem akarok másról tudni köztetek, mint Krisztusról, a megfeszítettről. (1Kor 2,1–5)

    Az már mennyei állapot lenne, ha egyházközségeink, híveink, papjaink állandó beszédtémája nem a politika, a másik szidása, egymás gyengeségeinek felpanaszolása, emberi sikereink eldicsekvése lenne, hanem mindannyian a megfeszített Krisztust hirdetnénk. Hol állunk még ettől? Pedig ez jelezné azt is, hogy viselkedésünkben, gondolkodásmódunkban a szeretet elsőbbséget élvez. Talán még mi sem hiszünk eléggé Krisztus megváltásának erejében. Nem tudjuk felfogni azt, nem tudunk bízni benne annyira, hogy ráhagyatkozzunk, hogy elhiggyük, neki van elegendő ereje, hogy közösségi és egyéni életünket is megújítsa. 

    3. Ti vagytok a föld sója…, ti vagytok a világ világossága…, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. (Mt 5,13–16)

    Életünk sava-borsa az evangélium. A só ízesít, tartósít, megvédi az ételt a romlástól. Az íztelen és sótlan ember taszítja környezetét. Az élet jó ízét a világban a keresztényeknek kell biztosítaniuk. Ahogyan a só is felhígítható, ízét veszti, úgy a keresztényen is megérződik a Krisztus-hiány. Nem lesz hiteles. Megfásul, megkeményedik, megszűnik kisugárzása, elfordulnak tőle nemcsak barátai, családtagjai, de tágabb környezete is. A hegyi beszéd képei, a só, a lámpatartóra helyezett gyertya, minden teológiai előképzettség nélkül alkalmazhatóak hétköznapi életünkre. Csak tovább kell elmélkednünk rajta. A sózott, ízesített ételt jólesik elfogyasztani. Az ízes beszédet jólesik hallgatni. Krisztus-követő életünknek is ez a hozzátartozás, ez a sugárzó szeretet ad ízt. Nem annyira feltűnő életünkkel, a sorból kilógó másságunkkal, mint inkább a közösséget megízesítő jelenlétünkkel legyünk nélkülözhetetlenek, mint a só, és tegyünk Krisztusról tanúságot.

    A világosság képe is elengedhetetlen a valóság megértéséhez. A keresztény ember belső fényforrása, „felkelő Napunk a magasságból” Krisztus, a világ világossága. Még egyetlen vallásalapító sem merte ezt magáról elmondani. Nos, mi az ő fényében sütkérezünk. És csak annyiban lesz fényünknek melege, amennyiben ezt ő táplálja. De ez felhívás is. Nem azért, hogy – mint a lámpa – csalinak használjuk a fényt a szúnyogfogásra, hanem hogy megvilágítsuk környezetünket. Tegyük világossá, érthetővé a kételkedők és a gyanakvók számára is küldetésünket. Világítsunk hitünk, reményünk, szeretetünk fényével mindazoknak, akik ábrándjaik, gondjaik, csalódottságaik sötétjében botorkálnak.

    A világosság azt is feltételezi, hogy mi magunk már megvilágosodtunk a kegyelem világosságától. Hogy nem elvakultan csapkodunk magunk körül, hanem kitárjuk Krisztus fényét a világra, hogy elárassza azt a fény, hogy életünkkel őt reklámozzuk, ne magunkat. Nem lehet szégyenlősen, visszavonultan hegyre épült város lenni. Ez kiállást, bátorságot, elszántságot is jelent vérmérséklettől és hangulattól függetlenül. Jézus az egész hegyi beszédben azt hangsúlyozza, ami rajtunk múlik. Életünkkel dicsőítjük meg Istent az emberek előtt.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Szegény gazdagok, boldog szegényekÉvközi 4. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    30

    1. Keressétek az Urat… csak egy szerény, kis népet hagyok meg belőled, Izrael maradékát, amely az Úr nevében reménykedik. (Szof 2,3.3,12–13)

    Szofoniás próféta a Kr. előtti 7. század közepén élt és működött Jeruzsálemben. A szegények prófétájának számít ő is, akárcsak Ámosz, de nála keményebb hangon hirdeti meg az Úr ítéletét, az Úr napját, amelyet eleinte úgy értelmeztek a rabbik, hogy saját népük diadala lesz. Csalódniuk kellett, mert az évszázadok folyamán, a többi prófétai könyv üzenetével is összevetve kiderült, hogy Jahvé napja nem egyedül Izraelt érinti, hanem gyakorlatilag az általános világítéletet, amit ma világvégeként emlegetünk. Ebben a végítéletben Isten nem elveszíteni akarja népét, hanem üdvözíteni. Akárcsak a Föld többi nemzetét, hiszen Jézus Krisztusban ez az ítélet részben megtörtént: elkezdődött Isten országa, uralma.

     

    2. Ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, a semminek látszókat, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt
    (1Kor 1,26–31)

    Szent Pál éppen a korintusi hívek gyakorlati életéből veszi a példát tétele igazolására. Ahogyan köztük is csak elvétve van előkelő, gazdag, ahogyan sokkal többen vannak, akik szegények, egyszerűek, tanulatlan rabszolgák – ez a tény megmagyarázza azt, amit sem a zsidók, sem a görögök nem értettek. Előbbiek politikai hatalmat vártak a Messiástól, utóbbiak az ész erejének győzelmét, felsőbbrendűségét tekintették egyedül üdvözítőnek, s így értetlenül álltak a szenvedő, bűnösökhöz lehajló, szegényeket felemelő Krisztus előtt. De az apostol megérteti híveivel, hogy a Krisztussal való kapcsolat kegyelmi ereje minden tudatlanságunkat, szegénységünket és tehetetlenségünket orvosolni képes. Általa leszünk erősek, bölcsek, tehetősek. A mindennapi élet igazolja ezt a tapasztalatot. A világban tapasztalható versengés, rohanás és fogyasztói szemlélet, megfelelési kényszerek sokasága őrületbe kergeti azt az embert, akinek nincs saját, önálló tartása, értékrendje. A keresztény Krisztusban találja meg azt a háttérbiztonságot, rejtett erőtartalékot, amellyel akár a kordivattal szemben is dönteni képes. Isten kegyelmének birtokában mindig van bátorsága nevén nevezni és megtenni a jót, megkülönböztetni a sátán ármánykodását a Szentlélek sugallatától.

     

    3. Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,1–12)

    A hegyi beszéd a keresztény tanítás összefoglalása. Ennek mintegy bevezetése a nyolc boldogság, amelyet az evangélium alkotmányának szoktak nevezni. Biblikus szakemberek szerint talán nem így és nem egyszerre hangzott el a nyolc boldogság Jézus szájából. Az sem biztos, hogy a hegyen, hiszen Szent Lukácsnál inkább síksági beszédként szerepel. Mindez, állítják a Biblia tudósai, az evangélisták szerkesztői munkájának eredménye, mert ők Jézus tanításából összeszedték mindazt, amit a keresztény lelkület kialakításához, a Krisztus országába való eljutáshoz fontosnak tartottak. A nyolc boldogságot a mai életre lefordítva talán nincs is találóbb megfogalmazás, mint amit a mindannyiunk által ismert és nagyra becsült Gyökössy Endre református pasztorál-pszichológus elmélkedésében találunk:

    Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

    Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelenül azt tenniük, amit mindenki tesz.

    Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömteli lesz az életük.

    Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

    Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

    Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendesül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

    Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.

    Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

    Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket…

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva A krisztuspárti emberhalászÉvközi 3. vasárnap

    Reggeli ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    23

    1. A nép, mely sötétségben jár, nagy fényességet lát… Úgy örülnek majd…, ahogy aratáskor szoktak örülni. (Iz 8,23b–9,3)

    Ez a jövendölés már szerepelt ugyan a karácsonyi éjféli mise olvasmányai között, de a mai összefüggésben más értelemmel is gazdagodik. Máté evangélista ugyanis szívesen hivatkozik az ószövetségi jövendölések beteljesedésére, és evangéliumában Jézus kafarnaumi fellépése kapcsán épp ezt az idézetet hozza. Mintha azt sugallná olvasóinak, hogy az izajási világosság Jézus Krisztusban annyira egyértelmű, hogy hiába Mózes-hitű, törvénybetartó ember valaki, ha nem fogadja el Krisztust a világ világosságának, még most is sötétségben él. Ebben az értelemben az olvasmány üzenete ma is friss és korszerű. Nem lehet felvilágosodni, örülni, az örök életre „berendezkedni” Jézus nélkül. Kérdés marad, hogy meglátjuk-e Krisztust mint életünk világosságát a sok mesterséges fény mellett vagy éppen a szemfényvesztő káprázatok ellenére.

     

    2. Éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra… Talán megosztott Krisztus?…(1Kor 1,10–13.17)

    Szent Pál szavai visszhangozhatnak bennünk úgy is, mint amelyek nemzetünk, erdélyi magyar közösségünk krónikus sebére, a pártoskodásra utalnak. Valószínű, ösztönösen ezt juttatják eszünkbe. Jogosan. Mert megengedhetjük-e magunknak azt a luxust – ha mégoly demokratikus is –, hogy különféle politikai pártokba tömörülve, egymás mellett elbeszélve valósítsuk meg céljainkat, érvényesítsük érdekeinket? Már az is gond, miért vannak különféle céljaink, és miért nem azonosak érdekeink? A szabad másként gondolkodni jogalap elégséges egy közösség tartós fennmaradásához? Azonban itt Szent Pál igazából a krisztusi hit egységét félti. És ebben a vonatkozásban a pártoskodás hallatán egyházunk szétszakadt krisztusi köntösére gondoljunk. A különféle, nagy- és kisegyházak, felekezetek mintegy különutasként kínálják az üdvösséget, több-kevesebb sikerrel csábítva magukhoz talán épp a másik közösségből kiábrándult híveket.

    Jézus Krisztus nem így akarta. Neki nem ez a marketingfogása.
    Ő inkább egy asztalhoz, a mennyei Atya menyegzős lakomájához akar ültetni minden benne hívő embert. Ezért egyházunknak, a szétszakítottság sebeit vállalva és gyógyítgatva, szüntelenül imádkoznia és tennie kell a keresztények egységéért a világ végéig. Ezt szolgálják immár Erdély kisebb-nagyobb településein is a különféle keresztény felekezetek közös imatalálkozói, programjai, hogy felmutassák a nagy közös kincset, a krisztusi örökséget, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Beszédeinkben, szertartásainkban, ünnepeinkben és hétköznapjainkban, vegyes családon belül és a nyilvános életben egyaránt fontos, hogy felszínre jussanak közös keresztény gyökereink és a krisztusi főparancs. Ahogyan egy ismerősöm fogalmazott: „a véleményekben különbözőség, de a szeretetben egység”.

     

    3. Gyertek, kövessetek, én emberek halászává teszlek titeket.
    (Mt 4,12–23)

    A Galileai-tenger partján elterülő halászváros, Kafarnaum, az arra járóknak vagy az átutazóknak különös légkört biztosított. Jézus nyilvános működésének is csakhamar központja lett. Itt, illetve innen hívta meg legtöbb tanítványát, a későbbi apostolokat, akik közül többen halászok voltak. A halfogás a megélhetés biztosításán túl mélyebb értelmet is jelentett. A szervezett, hálóval történő halászat napjainkig ezreknek ad megélhetést a világ számos tengerpartján. Jézus számára az emberhalászat távol áll a mai reklámügynökök, fejvadászcégek indítékaitól. Ellenkezőleg, mai világunk foglalkoztatási szakemberei állami és magánszférában egyaránt tanulhatnának tőle, amennyiben munkásokat, alkalmazottakat, egy eszméhez hűségesen ragaszkodó híveket akarnak toborozni.

    Hogyan kell embert „fogni”? Nem állásközvetítőkön, hirdetéseken keresztül állítja őket szolgálatába, hanem személyesen hívja meg: „Kövess engem!” Az ember csak azt képes követni, arra meri rábízni magát, akiben hisz. Jézusban még soha senki nem csalatkozott. Az egyház közösségében mindannyiunkra emberhalászi feladat, küldetés hárul. A meghívás pedig már a tó partján, a kereszteléskor megtörtént. Vállaljuk-e?

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Isten bárányaÉvközi 2. vasárnap

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    16

    1. Kevés az, hogy szolgám légy… a nemzetek világosságává tettelek. (Iz 49,3–6)

    Az adventi Messiás-jövendölések csengnek vissza Izajás próféciájában. Az Úr szenvedő szolgájáról szóló szentírási részek sok fejtörést okoztak a Biblia kutatóinak, mind a mai napig nem sikerült egységes álláspontot kialakítaniuk e tekintetben. Alapjában véve nem tudjuk, kicsoda az Ebed Jahvé. Izajás ugyan messiási vonásokkal ruházza fel, és akik elfogadják Krisztust megváltójuknak, azok számára ő az, aki betegségeinket hordozta, akit gonoszságainkért összetörtek. A hívő ember Jézusban felismeri a megvetett, bűneinkért átszúrt, hallállal sújtott fájdalmak férfiját, akinek sebei által nyertünk megváltó gyógyulást.
    Ő egész nyilvános működésével javunkat, megváltásunkat szolgálta. Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Ilyen tekintetben mindenképp az izajási szenvedő szolga ő, aki alázattal elfogadta „az Ószövetség legnemesebb prófétai magatartásformáit, de mint szenvedő Messiás mégiscsak szétfeszítette a szűkre szabott kereteket” (Sulyok Elemér OSB). Önátadó istenfiúi élete az egyedüli mércénk.

     

    2. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól. (1Kor 1,1–3)

    A hívek köszöntésének legősibb formájával Szent Pál egy nagyon tömör és sokatmondó teológiai igazságot tudat a korintusiakkal. Ahogyan az Úr Jézus feltámadása után Békesség nektek! köszöntéssel jelent meg apostolainak, Szent Pál is a kegyelmet és a békességet kéri Istentől a hívekre. Amikor valakinek jót kívánunk, nem mi akarjuk azt megvalósítani, hanem Istent kérjük, hogy árassza rá áldását, töltse be életét, hiszen ő minden jó forrása. Mint közösség Krisztus nevében vagyunk együtt, és jó, ha tudatosodik bennünk, hogy összetartozunk. Ami összetart minket, az nem más, mint a szentháromságos egy Isten szeretete, amely Krisztusban kiáradt mindenkire, és amely egy testté, egyházzá tesz mindannyiunkat.

    3. Nézzétek, az Isten báránya! (Jn 1,29–34)

    Keresztelő János tanúságát egyházunk kezdettől fogva beemelte liturgiájába. Annyira sokatmondó és szemléletes, annyira újszövetségi a bárány jelképe és Jézus Krisztus keresztáldozata, hogy minden szentmisében ezt fontoljuk meg szentáldozás előtt. A Messiás mint Isten báránya az ószövetségi könyvekben sehol sem szerepel. Egy kivétel talán mégis akad: Izajás könyve, akinél a szenvedő Megváltó hasonlít a leölésre szánt bárányhoz. De ez a kivétel is csak még jobban kiemeli Keresztelő János tanúskodását. Keresztelő János tanúságot tesz hitbeli felismeréséről, mint ahogyan minden kereszténynek Krisztus tanújává kell válnia. A pap felmutatja Krisztus testét mint az áldozattá váló isteni bárányt. Ebben bűnösségünk is benne van. A mi bűneinkért halt meg a kereszten. Igaz, tulajdonképpen egy közös bűnről van szó, az ősbűnről, amely miatt mindannyian elestünk és istengyermekség nélkül születünk erre a világra. Ezért szükséges a megváltás, ezt hozta el nekünk Krisztus, a húsvéti bárány, „aki elvette a világ bűneit, halálunkat halálával megtörte, és feltámadásával új életet szerzett”.

    Minden szentmisében – az évközi idő folyamán is – ezt a megváltó áldozatot ünnepeljük, ezért adunk hálát. Mennyire más emberként mennénk ki a templomból, ha kinyitnánk szívünket és értelmünket, fogékonnyá tennénk lelkünket Isten bárányának felismerésére, aki elveszi ma is bűneinket. Aki újjá tud teremteni nemcsak mentálhigiénés alapon, hanem egész valónkban. Ahhoz viszont oda kell adni neki a bűnt. El kell engednünk a bűnhöz való ragaszkodást, hogy újjáteremthessen. Meg kell nyitnunk rendszeresen a gyóntatószék ajtaját, és másnak is megmutatni, nemcsak a nagyobb ünnepek kötelező szokásaként letudni. Mint Keresztelő Jánosnak, nekünk is a Megváltó tanúivá kellene válnunk, hisz az ő vére nem folyhatott hiába.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter Kincs mélyre ásvaUrunk megkeresztelkedése

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    12

    1. Nézzétek a szolgám… a megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.(Iz 42,1–7)

    Az Úr szenvedő szolgájáról szóló izajási jövendölés az eljövendő Messiás magatartását villantja fel sokatmondó képein keresztül. Amikor Jézus Krisztus megkeresztelkedik a Jordánban, ugyanezeket az égi visszajelzéseket hallják a körülállók. Izajás szavai tetten érik Isten tapintatát, ahogyan a kegyelem finom erejével működik ma is az emberek lelkében. Így teszi egyre világosabbá és erőteljesebbé Isten országának egyértelmű jelenlétét, amelyet Krisztus hozott el közénk a megváltásban.

     

    2. Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató…(ApCsel 10,34–38)

    Péter apostol lelkes beszéde Kornéliusz százados házában már a Szentlélek egyértelmű jelenlétét, megvilágosító és bátorító erejét jelzi. Akit eltölt a Lélek, abban megszűnik a félelem. Ahogyan találóan fogalmazta valaki, a bátorság nem a félelem hiánya, hanem épp eszköz, amivel legyőzzük a félelmet. Ezt a bátorságot és az élet odaadását is magába foglaló elszántságot adja meg nekünk a Szentlélek, aki mint isteni személy már keresztségünktől, de igazából bérmálásunk pillanatától eltölt azzal a magabiztos küldetéstudattal, hogy az örömhírt minden emberrel megismertessük, aki közelünkbe kerül. A Szentlélek hatására szűnnek meg bennünk az előítéletek, rá hallgatva omlanak le a falak más népekkel, kultúrákkal, rossz beidegződésekkel, az évszázadok alatt kialakult negatív sémákkal szemben.

     

    3. Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. (Mt 3,13–17)

    A Szentháromságos Isten ország-világ előtt kinyilvánítja Jézus istenfiúságát. A keresztség sem magánügy, nem valami pusztán hagyományos, templomba beszorított szertartás, ami köré nagy ünnepséget csapunk, és utána hamar napirendre térünk fölötte. Jézus megkeresztelkedése jelzi, hogy a Jordán vizébe történt alámerülésével megszentelte a világot. A teremtett világ elemei: a föld, a víz, a levegő, a fény Isten erejét is hordozzák. A víz nemcsak emlékeztet keresztségünkre, de megáldott, megszentelt formában, szentelményként Isten áldásának kíséretét is biztosítja. Megtisztít, hogy emlékeztessen bűntől való szabadulásunkra, szomjat olt és életet ad, hogy számunkra Jézus legyen az élet. Annyiban leszünk/maradunk mi az Atya szeretett gyermekei, amennyiben Jézushoz válunk hasonlóvá. Isten minket is úgy szeret, mint saját fiát. Benne mindannyian gyermekei, Jézus testvérei vagyunk. Jó lenne minél jobban kiaknázni ezt a kincset, ezt a természetfeletti adottságot. Olyan méltóság ez, amely az embert kiemeli az anyagi világ kötöttségeiből, sajátosan többletértéket biztosít neki az állatokhoz, a növényekhez vagy a teremtett világ javaihoz viszonyítva.

    A környezetvédelem vagy az állatvédők harcos képviselői láttán a magunk istengyermekségét kellene jobban megvalósítanunk. Jézusnak nem volt szüksége megtérésre vagy a bűnbánat keresztségére. Még csak nem is kellett megvilágosodnia. De ez az ünnep a karácsonyi időszak lezárásaként nyilvánvalóvá teszi, hogy hol, miben gyökerezik istenfiúi titka.

    Az Atyának való engedelmesség, a Szentlélek összekötő szeretete most a világ előtt is feltárja valódi küldetését. Jézus nem önjelölt próféta vagy guru. Nem egy a sok vallásalapító közül, hanem küldetését az Atyától kapta, aki most kifejezetten is küldi, hogy tanításával, majd szenvedésével, halálával, feltámadásával és a Lélek kiárasztásával hirdesse Isten elközelgett országát. A megváltás nagy drámájának „belépőjével” mindnyájunkat arra serkent, hogy – ha már minket is felkent az öröm olajával – ezt a magasztos küldetést éljük meg a nyilvánosság előtt, a világban is. Isten szeretné, ha bennünk is kedvét lelné.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."