55310 ima található a honlapon, összesen 120666 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva
Hetente frissül

A  bő két évtizednyi rádiós nép- és  több mint 25 évnyi egyházszolgálatom ezért erősítette meg bennem az elhatározást, hogy kiálljak korunk írott és virtuális "areopagusaira", mint templomon kívüli fórumokra, és hirdessem az igét „akár alkalmas akár alkalmatlan”. Ez kényszerű kötelességem és meseszép feladatom egyszerre, melyet minden porcikámmal mégis szívesen vállalok. Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem.
Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.

Kedves olvasó testvérem, ha ide bukkannál, világhálós szörfözgetés közben, erre a szép, és félelemmentes, gyönyörű kalandra hívlak Téged is.

Ne tétovázz, olvasd az Örömhírt. Lelked szomját oltsd az örök élet vizével.

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Ma beteljesedett az Írás…Évközi 3. vasárnap

Reggeli ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
20

1. Ezdrás felolvasott az Isten törvénykönyvéből… (Neh 8, 1–4 a. 5–6. 8–10)

Ezdrás pap írásmagyarázó tehetsége jó példa, arra is, mit jelent a közösség életében Isten szavának megvilágosító és eligazító ereje.

 

2. Az egyház Krisztus teste (1Kor 12, 12–30)

Szent Pálnak köszönhetjük ezt a gyönyörű hasonlatot: az egyház közössége a misztikus Krisztus. A keresztségben a Szentlélek olt be mindnyájunkat ebbe a „testbe”.

 

3. Előszó, Jézus Názáretben (Lk 1, 1–4, 4, 14–21)

Ma egyházunk idézi Szent Lukács evangéliumának, a klasszikus görög művek bevezetőjének stílusát követő előszavát, majd Jézus nyilvános működéséről, azon belül a názáreti fellépésről tudósít.

Jézus otthonosan mozog szülőföldjén. Szombat lévén szűkebb hazája, Názáret zsinagógájában is magától értetődő természetességgel jelentkezik olvasásra. Hogy, hogy nem, éppen Izajás tekercsét nyújtják neki, és ott épp azokra a prófétai szavakra esik tekintete, amelyek róla szólnak. Nemcsak magára veszi, nemcsak átvitt értelemben sugallja, hanem kijelenti, hogy ma rajta, általa beteljesedtek az Írások! Vele, itt és most elkezdődött az Úr kegyelmi esztendeje, a jóbel év. Innen a jubileum kifejezés is. Annak idején mózesi parancsra a zsidók minden 50. évben megtartották az elengedés esztendejét. Ekkor fújták meg az ökörszarvból készült kürtöt (jóbel, jóvel). A földeket parlagon, pihenni hagyták, a rabszolgákat felszabadították, az adósságot elengedték, a hiteleket eltörölték, az elidegenített földeket eredeti gazdáik visszakapták.

Názáret lakossága először csodálkozik az ács fián. Lám, mire vitte? Isten képviselőjeként beszél, aki meghirdeti a Teremtő általános amnesztiáját: akik általa hallják a Lélek ígéretét, új életet kezdhetnek. Megszabadulnak bűneiktől, a vakok visszanyerik látásukat, örülhetnek a szegények, felszabadulnak az elnyomottak. Mária fia „megnyitja a boltot”, az emberiség történetében új korszak kezdődik el. A kezdeti lelkesedést és csodálatot aztán kritikus hangok törik meg. A názáretiek csodát követelnek. Konkrét tetteket, lépéseket, bizonyítékokat várnak, hogy a Messiás akkor itt is mutassa be tudományát, szabadítsa meg őket a földi nyomorúságuktól, tegyen csodát náluk is. Jézus azonban hitet kér, mint ahogyan Elizeus próféta vagy Illés tette a maga idejében. A honfitársak erre haragra gerjednek és elűzik azt, akire addig büszkék voltak.

Minden Szentírás-olvasásnál, minden Ige-hallgatásnál, minden vasárnap a názáreti jelenet ismétlődik meg velünk is. Az igehirdető lelkén, szaván keresztül kiárad a Lélek, elérkezik személyes életünkbe is a kegyelmi esztendő, a kairosz. Az Írás nekem, neked, nekünk szól. Személyesen. Isten szava felszabadít, megszünteti lelki vakságunkat, örömhírt hoz nyomorúságunkba. Nem lázít, nem bosszúra sarkall, de elevenbe vág, szíven üt, és befogadásra késztet. Amikor elvárásainkkal, csoda igényeinkkel, türelmetlenségünkkel meg akarunk szüntetni minden rosszat, bűnt, betegséget, amikor az egyház képviselőitől radikális szegénységet, példamutatást, kiállást és megtérést várunk el, aközben észrevétlenül felmentenénk magunkat a kötelezettségek alól, mástól várnánk el, hogy hamarább lépjen.

Jézus Krisztus viszont a megkötözöttség szabadságát hozta, melyet ő maga is átélt Pilátus előtt. Mert megkötözve szabadabb volt, mint a helytartó. A belső felszabadulás esélyét adta meg, hogy ne legyünk a bosszúvágy, az elkeseredettség, a gyűlölet vagy a méltatlankodás, a téves beidegződések foglyai. Ne botránkozzunk meg a sok rossz láttán, ne a mostani világ összeomlását, a háborús bűnök miatti kártérítést vagy igazságszolgáltatást várjuk, hanem vegyük észre a legnagyobb megszabadítást: Isten megváltott minket önmagunktól! Szabadon szerethetünk, és a szeretet hatalma képes megváltoztatni a világot. Ehhez azonban először magunkat kell felszabadítani a közízlés, a divat, a trendek, a média sugallta közhelyektől és magatartásmintáktól. Mernünk kellene a szívünkbe fogadni a krisztusi örömhírt, és az evilági boldogulás receptjei helyett az igazi, örök boldogságra összpontosítani.

Jézus nemcsak szabadító, hanem maga is szabad, a szó legteljesebb értelmében. Szabaddá vált emberi előítéletektől, a hatalmasok gőgjétől, az ószövetség félelmet keltő istenképétől egyaránt. Ő Istent úgy szerette, mint jó gyermek a jó édesapát. Ez az egyetlen orvosság ma is.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Csodás bor KánábanÉvközi 2. vasárnap

Reggeli ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
13

1. A messiási Jeruzsálem (Iz 62, 1–5)

Az új Jeruzsálem a messiási korszakot vetíti elő.

 

2. A Lélek ajándékai (1Kor 12, 4–11)

A karizmákban mint lelki adományokban „csapódik le” Isten kegyelmének gazdagsága és sokszínűsége. Senki sincs híján Isten valamely különleges, neki szánt adományának.

 

3. A kánai menyegző (Jn 2, 1–11)

Jézus csodái jelek. Különösen Szent Jánosnál vesszük ezt észre.
Ő nemcsak egy történetet rögzít, hanem üdvtörténetet ír. Nála minden mindennel összefügg. A számok, a szavak, a hely, a személyek – azon felül, hogy valóságosak, hisz szemtanúként van jelen – jelképes, mélyebb értelemmel is rendelkeznek. Az evangélista nem titkolt szándéka, hogy a csodás elemeken túl a történet mélyebb, teológiai értelmének keresésére ösztönözzön. Célzások, félreértésekre okot adó elszólások, „elértett” mondatok hangzanak el, miközben egyes részek – az evangélium egészét tekintve – egymásra utalva világosodnak meg. Egyik biblikus találó megfogalmazása szerint „a negyedik evangéliumban egyetlen csoda sem felel meg pontosan annak a kérésnek, amely azt megelőzi”…

Így van ez a kánai menyegző borcsodájával is. Jézust – valószínűleg az anyai rokonságra való tekintettel – apostolaival együtt meghívják lakodalomba a Názárettől nem messze fekvő Kánába. Az evangélista szerint ez az első nyilvános közszereplése. A zsidóknál a lagzi általában hét napig tartott. Az egész falu ünnepelt. Egybekelt két fiatal, ez a közösségnek is örömünnep volt. A finom ételek, a jó bor, a kötetlen beszélgetések, a mulatás, a tánc véget nem érő napjaiban megtapasztalták a közösség erejét, Isten áldását.

Az evangéliumi beszámoló szerint Jézus anyja, Mária veszi észre először, hogy fogytán a bor, és jelzi fiának. Meg szeretné menteni a helyzetet és a családot a botránytól, a szégyentől. Jézus viszont elhárítja a kérést szó szerint ezekkel a szavakkal: asszony, mi dolgom veled? Mintha azt mondaná: hagyj békén, ne ártsd bele magad az én ügyembe! Majd hozzáteszi: még nem jött el az én órám.

De Mária szól a szolgáknak, és nemsokára Jézus mintegy 600 liter vizet változtat át kiváló borrá, hogy a násznagy és a vőlegény örömünnepét megmentse, s közben kinyilvánítsa Isten szeretetének túláradó bőségét.

Jézus osztozik a család örömében, hiszen Isten akarata az, ha két fiatal családot alapít, és életre szóló szeretetkapcsolatukat esküvel pecsételik meg. Persze emberi logikával az is magyarázható lenne, ha Jézus nem lép közbe: úgy kell nekik, ha egy ilyen fontos eseményt nem megfelelően, kellő odafigyeléssel és körültekintéssel készítenek elő. De itt jön a történet igazi üzenete: ha jó szándékkal, erőnkhöz képest mindent megteszünk, az előforduló tökéletlenségeket, hibákat maga Isten korrigálja és pótolja az ő végtelen, emberi értelmet felülmúló, leleményes szeretetével.

Biblikus szakemberek a részletekben is rejtett teológiát fedeznek fel: a násznagy az ószövetséget, a vőlegény az egyházat jelképezi. Jézus órája most csak az Atyával való belső konzultáció után nyilvánul meg, de az igazi óra majd a kereszten, a megváltás során érkezik el, amikor testével és vérével táplálja az új menyasszonyt, az egyházat.

Mária unszolása, asszonyi figyelmessége, közbenjárása sem mellékes. Az anya fia talányos válaszából már kihallja egy új, készülő csoda ígéretét. Az anyák, a nők szelíden, szeretettel és megérzéssel sokszor egy lépéssel a férfiak előtt járnak. Amikor fiuk, férjük hajthatatlan, akkor asszonyi leleménnyel, türelmesen mintegy előkészítik az ügyeket és „meglágyítják” a férfiak szívét. Tudnak olvasni a sorok között. De Mária elsősorban a hitben példakép: a fiával való párbeszéd homályán áthatolva, a szokatlan és váratlan visszautasításon túllépve cselekszik, és utasítást ad a szolgáknak: tegyétek meg, amit fiam mond! Akárcsak a különféle jelenésekben, ma is ezt kéri: tegyük meg, amit Jézus Krisztus tanít.

Jézus ma is átváltoztatja vizünket borrá. Átalakítja a tudattalant, felértékeli gyenge erőfeszítéseinket, átminősíti gyenge próbálkozásunkat. Sokszor kérjük, és jól is tesszük: Uram, segíts, mert fogytán életem bora. Csak hasznot akartam húzni ajándékaidból, pancsolt borral kínáltam testvéreimet, felhígítottam életemet… Elfogyott a türelmem, megszűnt a munkahelyem, nincs időm magamra és szeretteimre, nem elég a pénzem a számlákra, megkopott a lelkesedésem, kihunyt belőlem a szeretet, nem éri meg küzdeni és tenni a jót, hűségem odalett, megfogyatkozott önbizalmam, válságba jutott a hitem, a házasságom, egyszerűen nem állok hivatásom magaslatán: segíts!

Ilyenkor ne röstelljük asztalunkhoz ültetni és hellyel kínálni. Kérjük meg Máriát, hogy készítse elő a Jézussal való találkozást. Szóljon az ügyünkben, mentsen meg a kétségbeeséstől. Ha nem is értjük, mi miért és hogyan történik, merjük kimondani a ráhagyatkozás szavait: legyen meg a te akaratod. Akkor legnagyobb csodálatunkra átjárja életünket Isten túláradó szeretete.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! A Szentháromság ősbemutatójaUrunk megkeresztelkedése

Reggeli ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
09

1. Az Úr Szolgája (Iz 42, 1–4. 6–7)

A szenvedő szolgáról szóló jövendölést kezdettől fogva Krisztusra vonatkoztatta egyházunk.

 

2. Péter beszéde (ApCsel 10, 34–38)

Péter apostol nagyhatású missziós beszéde Kornéliusz százados házában a pogányoknak hirdetett egyetemes üdvösség hirdetésének klasszikus példája.

 

3. És amikor imádkozott, megnyílt az ég, és mint egy galamb…
(Lk 3, 15–16. 21–22)

Az elmúlt vasárnap, amikor a bölcsek látogatására emlékeztünk, még a kicsi Jézusról olvastunk. Egy hét alatt mintegy harminc évet „ugrunk” előre Jézus idejében. Ma már a felnőtt Jézust figyeljük, ahogyan küldetésére készül. Stílszerűen ezzel a vasárnappal zárjuk le a karácsonyi ünnepkört, és elkezdjük az évközi időt.

Akárcsak vízkereszt, Urunk megkeresztelkedésének ünnepe is teo­fá­nia: feltárulkozás, megjelenés. Amikor Isten megnyilvánul, betör a világba. A szentháromságos egy Isten kijelenti magát a Jordánnál. Jézus megkapja küldetését az Atyától a Szentlélekben, aki mint egy galamb, rászáll.

A mai olvasmányok mind örömről számolnak be. Isten halált legyőző ereje, szeretetének hatalma végre megnyilatkozik. Az Atya küldi Jézust, Lelkével elárasztja, szeretett Fiának nevezi, mert kedvét találja benne. Felvillan a Szentháromság isteni titka, bemutatkozik a világ előtt Isten fölsége és alázata.

Nekünk itt a Kárpát-medencében – ahol lépten-nyomon gyógy- és borvízforrásra bukkanunk, ahol nem kell megerőltetnünk magunkat, hogy eljussunk a legközelebbi gyógyfürdőig – fogalmunk sincs, mit jelent a keleti ember számára az az élmény, amikor több száz kilométeres tevegelés után, a homoktenger sivatagának fojtó melegében megmártózhat egy oázis tavában, vagy éppen a Jordán folyóban merülhet alá. Szent Lukács olvasói tudták, hogy a bűnbánati keresztség, a vízbe való lemerülés nemcsak tisztít, hanem gyógyít is.

Urunk Jézus magára veszi emberi természetünket, hogy ezzel a lemerüléssel meghaljunk a bűnnek, új életre szülessünk. Bár neki nincs bűne, magára veszi a halált, alámerül a Jordán vizébe, osztozik a bűnös ember sorsában, de egyszersmind megtisztítja, megváltja, újjáteremti. Az embert is, a vizet is. A víz gyógyító hatása, szentté tevő ereje mostantól a jézusi keresztségben is megmutatkozik, s egyúttal kiárad az Isten lelke, kegyelme. A galamb alakja – amely a teremtéskor a vizek felett lebegett, a vízözön után Noé bárkájába friss olajágat hozott, és az egyetlen áldozati madár – mint a remény és a béke szimbóluma, a láthatatlan Isten Lelkét érzékelteti.

Koronatanúnak pedig, akárcsak a keresztszülők s később a bérmaszülők, ott az Atya, aki küldetésre indítja, felkeni Fiát. Mennyei szózatával felhatalmazza, jóváhagyja, közhírré teszi: „te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik”! Az evangélista szerint Péter apostol pünkösdkor ugyanezzel a ténnyel kezdi ünnepi beszédét: „Ti tudjátok… miként kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal”.
(Ap Csel 10, 37–38)

Ha rajtam múlna, születésnapként a kegyelmi újjászületés, a keresztség napját ünnepeltetném minden hívő testvéremmel. Ezt szoktam szorgalmazni a keresztelési oktatáson is. Hiszen Isten az élet forrása. Talán nem tudatosult még eléggé, mit jelent Krisztusban újjászületettnek lenni. Tudatunkat, érzésvilágunkat, zsigereinket is át kellene járnia ennek a csodának, ami akkor történt velünk. Az egyház imájára megnyílt az ég, és mindegyikünk fölött elhangzott: Te a fiam vagy, szeretett gyermekem, kedvellek, akarom, hogy élj és boldog légy! Ahogyan házszenteléskor is szenteltvizet használunk, az áldó imádság következtében megnyílik az ég, és Isten mintegy „saját hatáskörébe vonja” a hívő házát és családját.

Ma úgy mondanánk: lájkollak. Tetszik, ahogy gondolkodsz, azonos az ízlésünk, a világlátásunk. Isten számára mindenki vonzó, megnyerő. Ő kinyilvánította tetszését azzal, hogy életet adott, meghívott a vele való közösségre, és áldásával szüntelenül elhalmoz minket. Komolyan vesszük ezt az isteni „lájkolást”? Visszajelzünk neki? Mit teszünk azért, hogy kimutassuk, mi tényleg tetszésére akarunk lenni? Küldetésnek tekintjük azt az élethivatást, amelyre az Úr rendelt?

Keresztelésünk és bérmálásunk, az állandó imakapcsolat erre az isteni felkenésre emlékeztet. Ezért a mi tanúságtételünk sem magánügy, sem valamiféle viszonylagos, szubjektív lehetőség, hanem életre szóló feladat!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Epifánia: a bölcsek hódolataVízkereszt ünnepe

Reggeli ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
06

1. A messiás országa (Iz 60, 1–6)

Az izajási jövendölés előrevetíti Isten egyetemes, minden népet átfogó szeretetét, amely Krisztusban nyilvánult meg.

 

2. Krisztus titka (Ef 3, 2–3a. 5–6)

Akárcsak a többi apostol húsvét után, utólag Pál is megkapta a személyes missziós küldetést. Ennek birtokában vállalja bátran a pogányok misszióját.

 

3. A napkeleti bölcsek (Mt 2, 1–12)

A Norvégiában nemrég elhunyt Teres Ágoston jezsuita, a vatikáni csillagvizsgáló tudósa, nagysikerű könyvében (Biblia és asztronómia) többek között azt is kimutatta, hogy Szent Máté evangélista leírása a napkeleti bölcsek megjelenéséről meglehetősen pontos információ. És habár a naptárreform miatt néhány évet csúszott Krisztus születésének betájolása, csillagászatilag is igazolható és vállalható a Betlehem fölött látott fényes csillag megjelenése: kb. Kr. e. 6-ban. Az evangéliumi beszámolón átjövő lelki üzenetnek azonban mélyebb rétegei vannak.

Nem sokkal karácsony után, különös látogatók érkeznek a gyermek Jézushoz. Az akkor ismert világ egy távolabbi pontjáról, Babilóniából, a mai Irán területéről. Fényes csillagot láttak napkeleten, és ez ösztönözte arra, hogy elinduljanak. Kiss Ulrich SJ írja: „a csillagászok, akik természettudományos alapon, az akkori tudás legjavát használva határozták meg előre az esemény időpontját és jelentőségét, olyan pontossággal, hogy több ezer mérföldes utazás után pont a legjobbkor érkeztek a helyszínre, híján voltak a spirituális forrásnak, a bibliai hagyománynak, ezért a helyszínen, lokális, regionális forrásból kellett kiegészíteniük tudásukat, hogy megtalálják, amit kerestek…” Úgy gondolták, hogyha az égen feltűnik egy különösen nagy fényességű csillag, a földiek között is kell születnie egy királynak.

Milyen különös, hogy ezeket a kereső, őszinte érdeklődő idegeneket olyanok igazítják útba, akiknek a Biblia csak egy porosodó, leírt betűhalmaz. Akik már nem hisznek a jövendölésekben. Pár napi járásnyira van tőlük, megszületett, de ők nem ismerik fel, mert nem akarnak hinni. Később ők a legnagyobb félreértők, sőt Krisztus ellenségeivé válnak. Ismerik az írást, de nem vonatkoztatják magukra. El sem indulnak a hit útján.

A bölcsek történetében találkozik a két divatos véglet: élményszerű, szubjektív vallásosság, és megmerevedett intézményi keret. Az intézmény mutat irányt a csillagát, élményét vesztett, igazságot kereső embereknek. Holott nem kellene szembenállnia egymással annak, ami egymáshoz van rendelve.

Manapság a számítógép magányában a keleti meditációs szabadság élményét is sokan keresik. Morzsákat szedegetnek, rákérdeznek kételyeikre, válasz után kutatnak. Félnek ugyan kockáztatni, nem akarnak megalázkodni, térdet hajtani, de a vágy a tiszta, szent, szép és igaz után ott buzog szívük mélyén.

Ugyanakkor a betlehemi csillag ma is ott van a ház fölött, ahol a kisded van. Ma is felragyog a jel, ma is jelzi az utat. Talán fel sem tűnt eddig, milyen pontosan, szépen vezetett életutunkon, hogy rátaláljunk. Nekünk is mutatja az irányt, hív a közösségbe, az egyházba, hogy elinduljunk a hit útján… Ehhez viszont vállalnunk kell a keresés, a személyes meggyőződés kockázatát. Kérdezzünk jó helyen, jókor, a hiteles tanuktól, az „illetékes szakemberektől”. Akkor is, ha éppen ők féltik hatalmukat. Téved, aki az élmény hatására felrúg minden tekintélyt, szabályt, intézményt, de az is, aki csak az intézménybe kapaszkodik, és kiürült, lelketlen hagyományokba burkolózik. Isten az események egymásba rendezésével alakítja az életünket. Ha a tudást élménnyé formáljuk, és beépítjük napi tennivalónkba, életmódunkba, akkor a betlehemi kisdedben nekünk is feltárul, megnyilvánul az Isten fia.

A történet végén sokat sejtet a rövid állítmány: más úton tértek haza… Az újszülött királlyal való találkozás megváltoztatta őket. Átalakultak, újjászülettek, megérte az út a fáradságot. Hallgattak a belső sugallatra, lelkiismeretükre. Rájöttek, hogy „információjukkal” segítenék Heródest, aki megsemmisítené a „rivális” királyt. A megtalált igazság nem képezte alku tárgyát. Emlékszünk, az átkosban sokan csak akkor kaptak útlevelet, ha aláírták, hogy hazajövet mindenről és mindenkiről jelentést írnak…

Vízkereszt a kinyilatkoztatás örömünnepe. Ahogy latin neve is jelzi: Epifania Domini – az Úr megjelenése. Isten megmutatkozik a világnak, kinyilvánítja magát mindenkinek, aki őt keresi.

Legyünk mi is ennek az örömnek a szóvivői!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Atyám dolgaiban…Szentcsalád vasárnapja

Reggeli ima15 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
23

1. A szülők tisztelete (Sir 3, 3–7. 14–17)

Szüleinket tisztelni és szeretni isteni parancs. A hála és kötelesség egyaránt azt diktálja, hogy szeressük, becsüljük meg őket, és igyekezzünk Istent szolgálni bennük.

 

2. Erkölcsi kötelességeink (Kol 3, 12–21)

Ha egy házasságban a szeretet nem kölcsönös, az csak szenvedést, fájdalmat okoz, és a kapcsolat könnyen tragédiába torkollhat…

 

3. A tizenkét éves Jézus (Lk 2, 41–52)

Emberileg nézve az Úr Jézusnak sem volt felhőtlen gyermekkora. Vizsgálhatjuk a születés körülményeit, a menekülést, azt, hogy „csak” nevelőapja volt, de testvér sem adatott, és a szülőkről való leválás sem ment nehézség nélkül: lásd a tizenkét éves Jézus elvesztése és megtalálása. Ez utóbbiról olvasunk Szentcsalád vasárnapján Lukács evangélista beszámolójában.

A zsidó fiúk tizenhárom éves és egy napos korukban váltak nagykorúvá. Ettől kezdve kötelezte őket a Törvény és lettek a parancsolat fiai (bar micva). A rabbik azon is vitatkoztak, hogy az évente előírt templomlátogatás kötelezi-e a nőket és a gyermekeket. Mindenesetre Jézust tizenkét évesen szülei felviszik Jeruzsálembe. A nyolcnapos ünnepi tolongás alatt nem is tűnik furcsának, hogy a gyermek valahol elmarad. Amikor háromnapi keresés után rátalálnak, ott ül a templomban, a tanítók között, hallgatja és kérdezi őket. „Egy kérdés a betoppanó szülőknek is jutott: – Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem? A történet végül meglepő fordulatot vesz: hazament velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Az a Jézus azonban már nem az a Jézus, aki a zarándoklatra feljött. Furcsa paradoxon, a tizenkét éves, felnőtté vált Jézusnál már látszik, hogy kész a nyilvános szereplésre, mégis hazamegy, és a családban marad. Akinek az Atyja házában és az ő dolgaiban kell lennie, az még tizennyolc évig dolgozik egy szűk és sötét ácsműhelyben… Ha meggondoljuk, minden egyes nyilvánosan működő évére tíz – családban eltöltött – esztendő jut És ez nem elvesztegetett idő, hiszen közben növekedett bölcsességben Isten és az emberek előtt” – írja Juhász Ferenc.

Isten azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy átélje a legnyomorúságosabb élethelyzeteket, tudja, mit jelent az árvaság, a szétszakított család, a szegénység és a kiszolgáltatottság. Ezzel mutatta meg, hogy minden helyzetben kereshető és megtalálható az Atya akarata. Az egyszerű názáreti otthon az ő számára a szeretet, a befogadás, az istendicséret helye lett. Vajon ma családjainkban keressük Isten akaratát? Az édesanya és az édesapa kutatják, mi a szándéka a gyermekkel Istennek? Sok szülő nincs is tudatában, hogy miközben „mindent” megtesz gyermekéért, elveszíti nemcsak gyermekét, hanem Istent is. És aztán egyre nehezebben találja meg…

Szentcsalád vasárnapján egyházunk a minden oldalról támadott, válságba került családot helyezi előtérbe. De mint ahogy Jézus, ugyanúgy az egyház sem misztifikálja, hanem a maga szentségében és pótolhatatlanságában mutatja fel.

Amikor családi krízisekről, konfliktusokról, le- és elválásokról esik szó, talán a köztudatba is érdemes lenne bevinni újra a család felbecsülhetetlen értékét és szerepét. Család nélkül nincs egészséges személyiség. Család az a „kis egyház”, ahol elsajátítjuk az élet titkait, megtanulunk szeretni és elfogadni, megbocsátani, egymást felsegíteni, örülni Isten ingyenes ajándékainak. Nem elég siránkozni, hogy milyen a világ, mennyi veszély fenyegeti gyermekünket, vagy hogy csak a jogok a divatosak, és a szülő lassanként tehetetlen a körülményekkel, iskolával, számítógéppel, médiával szemben –, hanem, igenis meg kell találnunk Jézusban és szent családjában azt az erőforrást, amelynek segítségével pozitív, előremutató, hatékony és örökké érvényes példái lehetünk az Isten akarata szerinti életnek.

Gyermekeinket, fiataljainkat már idejekorán föl kell készítenünk az önzetlen szeretetre, a családalapításhoz szükséges erények elsajátítására: az alkalmazkodásra, az állhatatos türelemre, a kitartó munkára, a helyes idő- és pénzbeosztásra, az Isten jelenlétében eltöltött napi program kialakítására. Gyermekeink is azon az úton fognak járni, amelyet nekik kitapostunk. Vagy megeshet az is, hogy abból az elrontott modellből, amelyre nekünk futotta, nem kérnek majd…

Szent család vasárnapja páratlan alkalom családtagjaink „újra felfedezésére”. A szent családtagok példája lelkesítsen minket ebben is.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Áldottak és boldogokAdvent 4. vasárnapja

Reggeli ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
16

1. De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan…, mégis belőled származik… (Mik 5, 2–5)

Mikeást is „kisprófétának” szokás nevezni rövid könyve miatt, mégis ő az utolsó nagy próféta, akinél messiási jövendölést olvashatunk. Heródes kérdésére a főpapok is rá hivatkoznak.

 

2. Megszüntetni az elsőt, hogy helyébe a következőt állítsa.
(Zsid 10, 5–10)

A szerző tulajdonképpen a karácsony lényegét foglalja össze: a megtestesüléssel világba lép az újszövetség örök főpapja, Krisztus.

 

3. Erzsébet és Mária találkozása (Lk 1, 39–45)

Két, igazi adventet élő, hívő asszony találkozik. Az ó- és újszövetség mezsgyéjén állnak és sok mondanivalójuk van egymás számára. Beszédtémáik nem csupán a hírek, a pletyka, az emberi-anyai érzés, amiben támogathatják egymást, sokkal inkább Isten titkait fedezik fel életükben, szívük alatt, és ezért adnak hálát.

Máriát megosztásra készteti az öröm, amit Isten hírül ad neki, ezért magát nem kímélve, időt, fáradságot nem sajnálva, az út veszélyei és mostoha körülményei ellenére, a hegyek közé, Júdeába utazik. Milyen jó, hogy Máriának is van egy tapasztalt barátnője, sorstársa, akivel lelke egy húron pendül, akivel megoszthatja az anyaság titkait, akinek van ideje rá, akivel meghitt kapcsolatban állhat! Mivel a nyilvánosság előtt szégyennek is számított, és félremagyarázásra adhatott okot Mária várandóssága a jegyesség alatt, ezért Lukács leírása különösen is jelzésértékű.

A világhálós kapcsolatok „fészbukos” birodalmában elhárult az idő, a távolság, az anyagi ráfordítás akadálya. Pillanatokon belül megoszthatjuk gondolatainkat, érzéseinket, felfedhetjük titkainkat a nyilvánosság vagy ismerőseink előtt. De van benne örömhír? Megdicsőül Isten?
A virtuális kütyük ugyan segíthetnek a közeledésben, de a személyességet nem pótolják. Elkényelmesedtünk, lusták vagyunk egymást felkeresni, a „nincs időnk” ürügyével levelet sem írunk, csak egy rövid sms-t. Mi ez, ha nem elidegenedés?

Mária és Erzsébet vállalja az egymással találkozás kockázatát. Egymásban is az Úrral találkoznak. Őt magasztalják, érkezését várják és ismerik fel. Cselekvő várakozásuk példaértékű. Máriában is csak most, az Erzsébettel való találkozásban tudatosul, hogy az angyali üdvözlet pillanata az új élet kezdetét is jelentette. Rokonától, Erzsébettől, aki idős kora ellenére anyai örömök elé néz, hallja a bátorító hitvallást: áldott vagy, boldog vagy!

Mai fiataljaink nem kívánt terhességként könyvelik el egy új élet megjelenését. Nincs türelmük várni egymásra, készülni az ajándék befogadására. Hiányzik belőlük a várakozáshoz szükséges fantázia és hit. Amit nem kapnak meg azonnal, arról lemondanak. Tiltakoznak ellene, szabályozni akarják az élet titkát. Háttérbe szorul annak ajándék volta. A fogantatástól kezdődő magzati életre rávetül a kényszer, a kényelem, a felkészületlenség, a rossz lelkiismeret árnyéka. És akkor csodálkozunk, hogy megszakadnak barátságok, hívő házasságokat előrevetítő szerelmek, mert túl könnyen feladtuk…

Mennyivel más azon feleségek, kismamák példája – és vannak ilyenek környezetünkben is, bőven –, akik második, sőt harmadik gyermeküket is vállalják, nemcsak azért, mert szüleik hibáját akarják jóvátenni vagy egyszerűen a hiányt bepótolni, hanem tudatosan élni akarnak azzal a kinccsel, amit a gyermekáldás jelent. Áldottak és boldogok azok a családok, akik az isteni gondviselésre hagyatkozva gyermeket vállalnak. Nemzetet, egyházat, jövőt építenek.

Mária és Erzsébet szíve alatt megmozdult a magzat. Az előfutár és az Isten báránya már egymással „kommunikál”. Jelezve azt, hogy minden anya áldott állapotban van. A megfogant életen Isten áldása nyugszik. Fogantatásunk pillanatában feladatot és küldetést kapunk. Keresztségünk óta pedig mindannyian eltelünk Szentlélekkel. Az édesanya nemcsak tejével táplálja kicsinyét, hanem saját hitével enged teret a gyermek lelkében az isteni életnek. A nevelés is az első kilenc hónapban kezdődik… Micsoda felelősség ez a szülőnek! Mária és Erzsébet Isten közelében vannak. Isten teljesen testközelbe került Máriához. Ezt az istenközelséget érdemes ellesni ettől a két asszonytól, aki megtisztelve érezte magát, amikor Isten meglátogatta őket.

Szeressünk Isten közelében lenni, mint Mária és Erzsébet. Akkor megtapasztaljuk, milyen jó vele együtt. Így teljesedik be igazán adventünk. Barsi Balázs találó, mély meglátása szerint: „az örökkévalósághoz képest, az egész földi élet olyan, mint egyfajta magzati lét, s majd a halál lesz a végső születés…”

Karácsonykor Isten meglátogatta az emberiséget.

Fia születésével minket is új életre szült.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Mit tegyünk?Advent 3. vasárnapja

Reggeli ima15 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
09

1. Örvendezzél, és vigadj, teljes szívvel, Jeruzsálem leánya!
(Szof 3, 14–18a)

Szofoniás próféta népe hitének és örömének ad hangot, amikor hálaéneket zeng, mert Isten betartja ígéreteit. A nép úgy örül Isten jelenlé­tének, mint menyasszony a vőlegényének.

 

2. Örüljetek… Az Úr közel van! (Fil 4, 4–7)

Advent második felétől a bűnbánat szomorúságának hangulata átadja helyét az örömnek. Nem várhatom Uram közeledését savanyú arccal, megkérgesedett lélekkel. Belső örömömet biztosítja hétköznapi lelki egyensúlyomat is. Ennek alapja, hogy Isten velem van, nem kell félnem.

 

3. Keresztelő János prédikációja (Lk 3, 10–18)

Akiket sokan napjaink Keresztelő Jánosának tekintenek, ugyanilyen tűzzel, elhivatottsággal, és „Lelkes” ihletéssel, testre szabottan válaszolnának arra a kérdésre, amit a pusztába kivonuló, kíváncsi és magába szállt nép kérdezett a hajdani prófétától. A társadalom különféle rétegét alkotó kérdezők: őstermelők, újságírók, tanárok, orvosok, vállalkozók, bankárok, motorosok, nagycsaládosok, politikusok és átlagbérből élők, szegények és vagyonosak, konkrét útmutatást, gyakorlati tanácsokat kapnának tőlük is. A tanácsok persze csak akkor érnek valamit, ha nemcsak meghallgatjuk, hanem követjük is őket…

Szent Lukács arról számol be, hogy a pusztába igyekvő, Jánoshoz forduló tömeg, kereső és nyitott lélekkel hallgatja a dörgedelmes prófétai szavakat, megrendül, és kérdésekkel ostorozza a különös prófétát. Különösen a vámosok és a katonák, akik köztudottan a megvetett rétegekhez tartoztak, mint a bűnösök képviselői, kérdeznek rá: „Hát mi mit tegyünk?”

Keresztelő János mindenekelőtt az irgalmasságot, a rászorulók megsegítését szorgalmazza. Biblikusok felfigyeltek arra, hogy Lukács evangélista fogalmazásában ez már örömhír, evangélium, noha a jánosi keresztség csak bűnbánati és nem bűneltörlő. A tanácsok is pusztán a becsületes kötelességteljesítésre vonatkoznak. Afféle keresztelés előtti hitoktatás. Hogy senki ne éljen vissza hivatalával, beosztásával, szolgálatra kapott hatalmával. De ez messze nem elég az üdvösséghez. Mindössze humánum, átlagos szociális követelmény lenne.

Azonban a következőkben már az eljövendőről beszél, aki tűzzel és Szentlélekkel keresztel. János csak előkészíti a terepet a kegyelem befogadására. Aki pedig átesett a „tűzkeresztségen”, a keresztség szentségén, attól Isten sokkal többet kíván: átadni magunkat teljesen Istennek, megbocsátani hetvenhétszer, és hősies fokban gyakorolni a szeretetet. Ehhez pedig le kell raknunk az alapokat…

Mi mit tegyünk? – kérdezhetnénk. Adventi utunkon, az öröm vasárnapján kezdjük az önvizsgálatnál: mekkora kihatással van keresztségem hétköznapi döntéseimre? Áldás van munkámon, családomon? Megrendültem már valaha bűneim miatt? Kértem Istentől bocsánatot? Hagytam, engedtem, akartam, hogy a Szentlélek szele és tüze mindent kiseperjen élemből, lelkemből, ami nem odavaló?

Keresztelő Szent János nem azt mondta, amit elvártak volna tőle. Nemcsak a farizeusok álszent vallásosságáról rántja le a leplet, hanem türelemmel, de határozottan „kiosztja” a katonákat, akik a császár vagy a helyi kiskirályok szolgálatában álltak, és fegyverrel tartották fenn az elnyomást. Ugyanígy a vámosokat is arra kéri, hogy ne a könyörtelenség, a kapzsiság vezesse őket a vámszedéskor, hanem inkább a kötelességtudat. Nem lázít a fennálló rend ellen, hanem a szociális érzékenység, a testvéri szeretet apró tetteit kéri mindenkitől.

Kell ennél gyakorlatiasabb adventi program? Ne az árral sodródjunk, hanem merjünk jobbak, becsületesebbek lenni. Ne éljünk vissza hatalmunkkal, pozíciónkkal, helyzeti előnyünkkel, hanem szolgáljuk a közösség javát. Ne fölösleges dolgokat vásároljunk össze árcsökkentés címén, hanem osszuk meg kenyerünket, időnket, pénzünket, figyelmünket azokkal, akik ezt szomjazzák. Álljunk le egy percre meghallgatni, akinek panasz nyomja a lelkét. Ahelyett, hogy világhálós ismerősök gyűjtésében versenyeznénk, valódi barátként szegődjünk embertársunk mellé akkor, amikor éppen ránk van szüksége. Hordozzuk egymás terhét.

Az öröm vasárnapja nemcsak a közelgő karácsonyt hirdeti, hanem Isten ama örömét, amikor a megtérő bűnös feléje fordul. Mindenkit tárt karokkal fogad, és visszaemel a létbe. Álljunk sorba ajtaja előtt.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Göröngyös útból sima ösvényAdvent 2. vasárnapja

Reggeli ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
02

1. Mert Isten megmutatja rajtad fényességét… (Bar 5, 1–9)

Keresztelő János igehirdetésében is visszhangra talál a babiloni fogságból visszatértek örömét zengő Báruk próféta. Lelki szemei előtt a várva várt Messiás érkezik.

 

2. Könyörgöm mindnyájatokért, mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában… (Fil 1, 4–6. 8–11)

Az apostol hálatelt szívvel emlékezik meg Filippiben élő híveiről. Kivételesen tőlük fogadott el adományt is saját szükségleteire.

 

3. Készítsétek az Úr útját… (Lk 3, 1–6)

Szent Lukács, a harmadik evangélium szerzője, Keresztelő János színre léptetésével önkéntelenül is kimutatja érzékenységét a történelmi összefüggések iránt. A történész szól belőle, amikor felvázolja a Jézus-esemény „nemzetközi” vonatkozásait. Pontos, ellenőrizhető adatokat közöl, nevekkel és időpontokkal, jelezve, hogy nem mitológiát vagy elbeszélést ír, hanem – mint a korabeli hellenista művek – felvázolja a konkrét kort, amelyben Jézus született. Mintegy bizonyítva, hogy a kinyilatkoztatás tényei nem valami titokban súgott „zugmesék”, hanem a világtörténelem nyilvános részei. Amit az evangélista leír, egyrészt történelmi esemény, másrészt túl is szárnyalja azt: üdvtörténet. Amolyan „csúzli-effektust” vált ki olvasóiból: a múltra visszatekintve felkínálja azt a hallatlan újdonságot, amely a jelenben kezdődött el, de csak a jövőben valósul meg.

Adventnek is ez a szerepe. Újból visszanyúlni Isten nagy tetteihez, amelyeket életünkben végbevitt, hogy tiszta vággyal, konkrét tettekkel, prófétai lelkülettel a karácsonykor felénk közeledő Úr felé lendüljünk.

Keresztelő János különleges szereppel megbízott próféta. Ő az előszó (pro-Logosz) az Ige(Logosz) színre lépéséhez. Hírnök és futár, útkészítő, ugyanakkor kényelmetlen vitapartner. Bornemissza Péter szavait kölcsönözve „nagy torokszóval, nem ásítva és kelletlenül” hirdeti az Úr közeli érkezését. Próféta elődjei szavát visszhangozza: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit”. Mellékes, hogy őt naivnak, különcnek, beszámíthatatlannak tartják. Nem hátrál a múltba, de a jövőbe sem menekül. Az előkészítés szolgálatát vállalja, mert jobban hisz Istennek, mint saját tapasztalatainak. Nem válik önhitté, nem kezdi hirtelen a saját karrierjét építeni, de a közbeszerzési eljárásra sem vár, hogy az út megépülhessen. Isten sürgető akaratánál nem adja alább. Addig szolgál, amíg el nem jön az, akinek szolgálatába szegődött, s akinek még saruszíját sem méltó megoldani.

Egyszerre kell prófétává és prófétaivá válnunk. A földi idő (kronosz) ugyan telik, de a kegyelmi pillanat most van. Most, itt, a kairoszban, a saját életkörülményeinken keresztül tör be Isten kegyelme. Most kell megtérni, nem odázhatjuk tovább a döntést. Miközben öregszünk és kopunk, folytonosan döntéshelyzetben vagyunk: most van lehetőségünk jót tenni és a rosszat elutasítani. Most kell utat építenünk, hogy gyermekeinknek és az Istentől távol állóknak legyen min járniuk. Ne a magunk útját építgessük, a másokét keresztezve, hanem az Úrét. Akár olyan formában, hogy mostantól nem mondunk rosszat másokról. Mostantól értékelünk és megköszönünk Istennek minden apró jót, amit naponta tapasztalunk. Mostantól mi tesszük meg az első lépést a másik ember felé… Nem Csaba királyfi fogja a csillagösvényt kiépíteni a göröngyös úton, hanem magunknak kell elhordani a rosszindulat, a megátalkodottság, a kényelmesség és a közöny halmait, betömni a hazugság gödreit, hogy Istennek se kelljen úttalan útjaink kátyúin zötykölődnie.

Az egyéni, személyes útkészítés fáradságát nem spórolják meg sem a kormányváltások, sem a pártok és egyházak egyezségei. Az útkészítéssel öröm, sok meglepetés is jár: önmagunk előtt is bebizonyítottuk tettrekészségünket, kipróbálhattuk alkotókedvünket, legyőzzük a nyavalygást és a borúlátást, helyet adtunk Isten ajándékának és újjászülettünk. Keresztelő János prófétai szava segít a tájékozódásban. Az adventi csendes órák talán leleplezik lelkünk holdbéli tájainak árkait, azokat a „dombokat és hegyeket”, amelyeket mi magunk halmoztunk fel, és amelyek útját állták a kegyelem útkészítő ajándékának. Éljünk a bűnbánat, a magunkról megfeledkező szeretet gyógyító eszközeivel! Az új egyházi évvel kezdődjék valami új földi zarándokutunkon is. Ne sajnáljuk a lelki útegyengetés fáradságát, hiszen Isten báránya velünk is találkozni akar.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Kezdet és végAdvent 1. vasárnapja

Reggeli ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
28

1. Abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak… (Jer 33, 14–16)

Jeremiás könyvének 33. fejezete a messiási jövendöléseket foglalja össze. Ezek a próféciák igazából csak Krisztusra találnak.

 

2. Titeket pedig gyarapítson az Úr, és tegyen gazdaggá a szeretetben… (1Tessz3, 12–4, 2)

Szeretetből sosincs elég. Adventben különösen jó ezt megszívlelni. Szítsuk fel a szeretet érzékenységét egymás iránt. Az apostol is ezt kéri az Úrtól tesszaloniki híveinek.

 

3. Az Emberfia eljövetele (Lk 21, 25–28. 34–36)

Teológiai éveim meghatározó élményei között tartom számon az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtását, amikor a sötét kápolnában előénekesként elénekelhettem az ünnepélyes antifónát: „Íme kedveseim, az ítéletnek ama nagy és rettenetes napja előttünk áll, elmúlnak a mi napjaink, és sebesen eljön a mi Urunknak gyönyörűséges adventje…Készüljetek föl tehát ti mindnyájan, hogy megláthassátok a halhatatlan jegyest, s tiétek legyen majd a mennyek országa!” – ma is végigborsódzik a hátam a gyönyörű, komoly, fönséges és emelkedett dallam elhangzásakor.

Ez az ősi ének az egyház „álláspontját”, meggyőződését is hirdeti az új egyházi év kezdetén. Ugyanis a Szentlélek vezetésével és ihletésére ilyenkor nemcsak a karácsonyi előkészületre helyezi a hangsúlyt, hanem Urunk második eljövetelére, aki visszajön „ítélni élőket és holtakat”. Ama nagy napra, amikor megremeg a mindenség, megszűnik a múlandó és a véges, kibontakozik az örök kezdet, és a maga valóságában nyilvánvalóvá válik Isten országa. S mivel a világ végének időpontja bizonytalan, az idők jelei arra figyelmeztetnek, hogy bármikor eljöhet az Emberfia. Karácsonykor is azt ünnepeljük, hogy a végtelen Isten köztünk, véges időben élő emberek közt „ütötte fel sátorát” –, hogy az egész teremtett világ az ő szent otthona lehessen.

Nem csak a második század keresztényei érezték a régi világ pusztulásának és egy új közeledésének jeleit. A mai hívők is hajlamosak arra, hogy sürgessék a végső idők mihamarabbi bekövetkeztét. Hiszen, mint mondják, századunk modern embere egyre jobban megérti a világmindenség titkait, erőit a maga szolgálatába állítja, majdhogynem Isten helyébe képzeli magát, és ezzel azt hiszi, hogy minden tőle függ. Jól jönne tehát, ha Isten tényleg „szétcsapna” egy kicsit a földbolygón, hogy megmutassa, ki az úr… Amikor az Úr Jézus a végső időkről beszél, nem annyira a szörnyűségekre helyezi a hangsúlyt, mint inkább a saját eljövetelére.

Advent latinosan, görögül parúzia, ugyanazt jelenti: az Úr eljövetele. Ady Endre szavával: az Úr érkezése. Erre az érkezésre készít fel bennünket a szent liturgia karácsony előtt. Ha valódi tanítványai vagyunk, folytonos várakozásban és készenlétben élünk. Így emelt fővel állhatunk eléje, mert nemcsak ítélő bíránkra, hanem a minket szeretetből megváltó Emberfiára ismerhetünk benne. Ez az ugrásra kész felelősségtudat indítson adventi készületünkben, bűnbánati gyakorlatainkban, jócselekedeteinkben. Rossz lóra teszünk, ha csak úgy tekintünk adventre, mint valami szülinapi előkészületre, giccses vásárlási lázra, ahol mint hűséges fogyasztók, törzsvásárlók, mindenképp el kell költenünk pénzünket, hiszen annak „forognia kell”…

Advent nagyon is életbevágó, személyes döntések meghozatalát igényli. Mi az, ami életemben megváltatlan? Amin még a bűn, az önzés, az anyagiasság, az ösztönök pecsétje látszik? Észreveszem itt és most a családomban, személyes kapcsolataimban az Úr érkezésének jeleit? El akarom oszlatni lelkemben a bűn sötétségét? Melyek azok a döntések, amelyeket tovább nem halogathatok? Minek kell bennem összedőlnie (ábrándok, illúziók, téves istenkép, csalódások, narcisztikus énkép, elvárások, folytonos panaszkodás vagy önsajnálat, bűnbakkeresés stb.), hogy az Úr valami újat építhessen fel a romokon? Mit tehetek azért, hogy karácsonykor majd az én szívemben is megszülessék, oda beköltözzék a betlehemi Jézus?

Mert a Jézussal való végső találkozás egy óvatlan pillanatban bármikor megeshet. Ő már eljött, és második eljövetele is tény. Az adventi kegyelmi időszakban pedig újból felkínálja magát. Ha éberen imádkozom, mint Mária, ha nem engedem, hogy szívem elveszítse érzékenységét az evilág gondjai és csapdái közt, a végső idő számomra dermedt rémület helyett a várva várt örömet hozza meg.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága A töviskoronás királyÉvközi 34. vasárnap

Reggeli ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
21

1. Dániel látomása az Emberfiáról (Dán 7,13–14)

A végső időkről szóló könyvet Kr. előtt 165-ben írták. Az újszövetség népe az Emberfiában egyértelműen Krisztust ismeri fel.

2. A hét levél (Jel 1,5–8)

Szent János Pathmosz-szigeti száműzetésében, elragadtatásban „látja” jelenéseit, amelyek a végső időkről, az apokalipszisről szólnak. A kis-ázsiai egyházakhoz címzett hét levél mindig friss, aktuális, mintha itt és most nekünk szólna.

3. Ahogy mondod, király vagyok. (Jn 18,33b–37)

Munkácsy Mihály 1880 júliusában kezdte el festeni Krisztus Pilátus előtt nevet viselő festményét. A hónap derekán meg kellett szakítania lázas munkáját, fürdőkúrára kényszerült. Innen írta feleségének: „Sokszor gondolok Krisztusomra. Azért gondolok rá, mert nem lehet tőle szabadulnom, mint egy felöltőtől, melyet levetünk, ha melegünk van, és felvesszük egy fél órával később. Nem lehet egy olyan eszmétől, melyben egy idő óta élünk, és amelyben minden áron el akarunk mélyedni…” – idézi fel Sz. Kürti Katalin művészettörténész. Az egyházi év utolsó vasárnapján felhangzó, János evangéliumának részletére alapozó, monumentális Jézus-festményről James Joyce néhány évvel később ezt írta: „Krisztus arca tanulmány a tűrésről, a szenvedésről – a szó igazi értelmében vett, halálmegvető bátorságról.”

Pilátus és Jézus beszélgetése, ez a mondvacsinált per drámai hangulatban folyik. Jézus tudja, mi vár rá, mégis nyugodt. Nem védekezik, nem keresi a szabadulás kibúvóit, nincs kétségbeesve. Az ő uralma nem e világból való. Isten országát nem veszélyeztetik evilági érdekek. Mintha a császár képviselőjét is megnyugtatná: ne féljen, ők nem vetélytársak, ő nem tör a császár ellen. Az ő uralma más létmódban van. Krisztus országa nem riválisa a földi hazának, hanem éltetője és fenntartója. Az ő uralma a szeretet, a szolgálat, az alázat és az igazságosság uralma.

Pilátus, a római birodalom – jelen esetben az aktuális politikai hatalom – képviselője izzad és tanácstalan, mert érzi, hogy nincs Jézus fölött hatalma. Egy különös király áll vele szemben, aki nem a szokásos helyi trónkövetelők egyike, nem látni birodalmát, katonáit, vámszedőit, attól király, hogy tudja mi, vagy inkább ki az igazság. Jézus válasza is meglepő: Ahogy mondod, király vagyok. És azért jöttem, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mert mindaz, aki Krisztusban van, az igazságban van. Minden igazság belőle, hozzá viszonyítva állja meg a helyét – vagy nem…

Krisztus király ünnepe Krisztust, a mindenség királyát állítja figyelmünk középpontjába. Azt a királyt, akinek nincs hadserege és hajóhada, nincsenek atombombái és elrettentő biológiai fegyverei, aki tiltakozott az ellen, hogy erőszakkal királlyá tegyék. Nála a koronázási jelvények átértékelődnek. Őt sosem láttuk trónon, brokátban, ékköves jogarral. Összes felségjelzése egy addig megületlen szamár, néhány pálmaág és egy nádpálca. Ő nem alattvalóit küldte harcba, hanem maga halt meg értük, és a kereszten győzedelmeskedett a gonoszság felett. „Mi meg sokszor félreértjük: a töviseket igyekszünk bearanyozni, szúrásai ellen lázadozunk, a bíborköntöst megpróbáljuk divattá enni, a nádszálat igyekeznénk legalább önvédelmi fegyverként használni, de arra is gyönge” – jegyzi meg Pajor András.

Krisztus királysága szembesít igazi énünkkel: hová akartunk tartozni? Kinek akarunk szolgálni: átengedjük-e életünket Isten uralmának? Mert nem lehet két úrnak szolgálni. Bensőnkben, szívünkben csak Jézus lehet az egyetlen úr, aki út, igazság, élet. Van-e bennünk bátorság, hogy az ő országát képviseljük itt és most, földi keretek között, ellentmondva a hatalom, a gonoszság, a pénz, az erőszak kísértésének? Ma előtte hódolunk, és újra kérjük: mentsen ki bennünket a bűn és az örök halál karmaiból.

Néhány évszázaddal ezelőtt német fejedelmek versengtek, ki a leggazdagabb közülük. Az egyik emlegette bányáit, erdőit, a másik borát, búzáját, a harmadik népe fegyveres erejét. A würtenbergi gróf, Ebenhardt im Bart megvallotta, neki csak egy kincse van: bármely alattvalójának ölébe nyugodtan teheti le fejét. A fejedelmek erre egyhangúlag fölkiáltottak: „Szakállas gróf, te vagy a leggazdagabb fejedelem!”

Bárcsak ölünkbe is lehajthatná fejét Jézus Krisztus, a szívek királya.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Világvége?Évközi 33. vasárnap

Reggeli ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
14

1. Abban az időben felkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója… (Dán 12,1–3)

Nemcsak Szent Mihály arkangyalról értesülünk itt, hanem a végső időkről is. Isten szavára alapozva bizakodva tekinthetünk a jövőbe. Dániel könyve azon kevés szentírási helyek egyike, amelyekben egy szokatlan irodalmi műfajjal, az apokaliptikus írásmóddal találkozunk. Ez a színes, meseszerű, emberi logikát nélkülöző különleges világ az első századok keresztényeinek érzésvilágát, igehirdetését és liturgiáját is áthatotta, gazdagította, és a Jézus életére való emlékezésen túl második eljövetelére való várakozását is ébren tartotta. A Jelenések könyvén kívül maga az Úr Jézus is él ezzel a ritka beszédmóddal. Apokalipszis azt jelenti: feltárni, felfedni. Ezen beszéd- és írásmódnak az a jellemzője, hogy nem szó szerint kell érteni és értelmezni, hanem a jézusi kinyilatkoztatás fényében.

2. Régi és új áldozat (Zsid 10,11–14.18)

Jézus örök áldozata végérvényesen eltörölte a bűnöket és megnyitotta az üdvösség kapuját

3. A világ vége (Mk 13,24–32)

Krisztus jövendölései túlmutatnak az emberi fantázián: isteni
igazságok. Amikor ő a végső dolgokról beszél, nem konkrét beszámolókat, beavatottaknak fenntartott részleteket árul el, hanem előkészíti Isten ítéletét, amely megtestesülésével már elkezdődött. Jézus ígéretei már teljesülőben vannak, ő már közel van hozzánk, és lényével teljesen újraértelmezi a fennálló világrendet. Nekünk is az örök értékekre kellene fektetnünk a hangsúlyt.

Vajon miért vagyunk kíváncsiak a világ végének időpontjára? Miért az a sok jövendölős szélhámosság, amely szinte minden évben felüti fejét hívők és nem hívők között?

Egyik válasz talán a félelem. Félünk elengedni, elhagyni a megszokottat, a láthatót a láthatatlanért… Amióta kipenderültünk a paradicsomi létmódból, megfertőzött a szabadság okozta bűn, nem hagy nyugton a vég tudata. Az idő folyamatosan kicsúszik kezünk közül. Mindenki rohan, hogy időt nyerjen, titkon remélve, hátha szerencsésebb lesz és „túléli”. Félünk a haláltól, mert nem tudunk szabadulni az érzéstől, hogy lesz ítélet, ahol minden szépítgetés nélkül, csupaszon, életünk a maga teljes valóságban „felszínre kerül”.

A másik válasz inkább pragmatikus. Szeretnénk uralni, befolyásolni a világvégét. A mi képünkre formálni, eljátszani addig kisded játékainkat, „okosan” lelépni a „tett színhelyéről”, kitolni a javulásra, megtérésre, életünk megváltoztatására irányuló egzisztenciális döntést, minél tovább fenntartani a látszat és a valóság kettősségét. Még olyanok is akadnak, akik azért várják a hamarosan bekövetkező világvégét, hogy megszabaduljanak adósságuk terheitől, megspórolnák bankkölcsöneik visszafizetését, nem kellene bocsánatot kérniük és megbocsátaniuk. Magyarán szeretnék megúszni a végső elszámol-
tatást…

Jézus figyelmeztetése egyértelmű: a világ nem magától van, a teremtő Isten tartja fenn. Már Jézus halálában felvillant a „végső idő”. Nagypénteken szétszakadt az ószövetség kárpitja. Ő van az események középpontjában. Ő az alfa és az omega, vele elkezdődött a történelmi idő visszaszámlálása. A mindenség erői benne fókuszálódnak. Ő az új világot teremtő és összetartó erő, hiszen a második eljövetel nem lesz más, mint a szeretet végérvényes diadala. Jézus szava nem elrettentő vízió, hanem saját magában megvalósuló valóság, amely az új ég és új föld teremtésekor teljesedik ki. A földi történelem az ő világvégi dicsőséges vissza-(el) jöveteléig tart.

A keresztény embert nem a félelem élteti, hanem a remény Isten irgalmában, gondviselő jóságában, igazságosságában. Nem foglalkozik olyan ostoba okoskodásokkal, hogy kiszámítsa a világvége időpontját, mert az Isten titka. Annál inkább azzal van elfoglalva, hogy már most, evilági életében érlelje, megteremje az örök élet gyümölcseit. Nem reszketve, de nem is elbizakodva várja Urunk második eljövetelét,
hanem éberen, nyitott szívvel. Életét a Krisztusban megismert igaz-

ság fényénél látja, és ennek megfelelően cselekszik Vágyakozva arra a találkozásra, melyre egész életében készült. Az égi hazába vágyik, amelyről nincsenek ismeretei, szavai. Csak annyit tud: „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi elme föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik”.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Kétfilléres áldozatÉvközi 32. vasárnap

Reggeli ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
07

1. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki, az Úr szava szerin. (1Kir 17,10–16)

Carefta (Szarepta), a mai Sarfend, a Földközi tenger bal partján feküdt, 14 km-re Szidontól. A Kr. e. 9. század közepén működő próféta itt húzódott meg Ácháb király elől, és itt tesz csodát az özvegyasszonnyal. Mivel az özvegy utolsó falatját is megosztja Illéssel csak azért, mert Isten embere, a próféta meghálálja: a careftai özvegy olaja és lisztje többé nem fogy el.

2. Így pedig egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. (Zsid 9,24–28)

Jézus önmagát áldozta fel a kereszten egyszer s mindenkorra. Ezt az áldozatot nem kell ismételni, mint az ószövetségit.

 2. A szegény asszony két fillérje (Mk 12,38–44)

A jeruzsálemi Templom kincstára az ún. asszonyok udvarában volt. Itt helyezték el a falak mentén azt a tizenhárom kürtformájú perselyt, ahová a hívők az adományokat bedobhatták. Mindegyik perselyre ráírták, hogy a benne összegyűlt összeget mire fordítják. A perselyek előtt szolgálatot teljesítő papnak az összeget be kellett mutatni, és közölni, hogy milyen célra adják. Amikor Jézus leült a templompersely mellé, hogy nézze, ki mennyit dob bele, korántsem akart szociológiai felmérést készíteni. Inkább a képmutató, kapzsi és nagyravágyó írástudóknak válaszolt az önzetlen özvegyasszony példájával. S mindezt néhány nappal saját keresztáldozata előtt.

Az özvegyek nemcsak a Bibliában, hanem a görög irodalomban, sőt még a buddhista iratokban is a szegénység és a kiszolgáltatottság jelképei. A történetben szereplő özvegy a legutolsó, két legkisebb pénzdarabját ajánlja fel a templom javára. Jézus számára ezért magasztosul példaképpé. Szemben a gazdagok adományaival, akik tulajdonképpen a fölöslegükből adtak

Aki gazdag, bármilyen nagyságú adományával könnyedén segíthet a rászorulón, megfizetheti az adót, jótékonykodhat, de élete, biztonsága nem kerül veszélybe. Tette lehet jószándékú adakozás, feltűnés vagy lelkiismerete megnyugtatása, de semmiképpen nem áldozat. Mert ha meg is „rövidíti” magát, élete nem forog veszélyben… Még marad bőven, amiből nyugodtan megél. Messze a létminimum fölött.

De az özvegyasszony, akinek csak az a két fillérje volt, mind a kettőt odaadta. Ehhez már Istenbe vetett bizalom, nagy hit szükséges. Isten nem az adomány nagyságát, a számszerű mennyiséget nézi, hanem az áldozatét. Merünk-e kiszolgáltatottá válni érte? Benne bízunk, vagy az anyagiak adta biztonságunk fontosabb? Amikor a perselybe teszünk, egy kicsit azt is kifejezzük, mennyit ér nekünk Isten… Őt meg nem lehet felülmúlni a nagylelkű szeretetben. Az adakozásban viszont lehet, sőt kell utánoznunk…

Odaadni mindent. Nemcsak valamit abból, ami szintén az ő ajándéka, nemcsak valamit magunkból, hanem egész valónkat, teljes lényünket. Amíg az arany ékszereink, a kuporgatott nyugdíjunk, a betétkönyvünk, a bankkártyánk, a befektetett tőkénk, az ingatlanjaink, a biztosításaink, a bugyellárisban kuporgatott, szűk időkre félretett pénzünk nyugtat meg, addig ő fölöslegessé válik, vagy csak egy rejtett tartalék, afféle vallásos varázspálca marad…

De ha a szegény özvegyként Isten lesz a mindenünk, az lesz a valódi biztonság. És épp anyagi kiszolgáltatottságunk érleli meg azt az erős hitet, azt a sziklaszilárd bizalmat, amelyet Szent Pál apostol fogalmaz meg: „Mi szakíthat el minket Isten szeretetétől? Nyomor vagy szükség?” A szegény asszonynak a jog szerint elég lett volna az egyik pénzét is bedobnia. De ő nem arra gondolt, hogy be kell osztanom, hogy holnapra is maradjon, hanem arra, hogy Istenem, ezt neked szántam, hisz mindenem a tiéd, és te majd holnap is gondoskodsz.

Jézus kijelenti, hogy ez a szegény özvegy többet adott a gazdagoknál. Annak ellenére, hogy keveset adott… Urunk Jézusnál a kevés is sok lehet, és a sok is kevésnek bizonyulhat. Ő a mindent hiányolja annál, aki nem adta oda. Istent nem lehet megtéveszteni. Ő nem a külcsínre figyel, hanem a belsőre, szívünk odaadására, önfeláldozó szeretetünkre. Nem azt nézi, mennyit adunk neki: pénzt, időt, figyelmet, szeretetet, hanem hogy milyet. Nem a dolgaink érdeklik őt, hanem mi. A szegény özvegy mindenét odaadta. Fejest ugrott a bizonytalanba, teljesen ráhagyatkozott Istenre. Nekünk is ebben példakép. Mi is akkor adakozunk szívből, ha Jézusért, Jézusnak tesszük.

Ez a tanítványoknak és nekünk is jó lecke: másokról elhamarkodottan ne mondjunk véleményt. Ne ítéljünk a látszat alapján. Hogy ki mennyit tett a perselybe az egyházért, hányszor járt templomba, mennyire gyakorolta a vallását vagy sem. Istené az ítélet. Ne skatulyázzunk be senkit sem. Legyünk nyitottak Isten kegyelmének meglepetéseire. Egyáltalán ne is hasonlítgassuk össze magunkat másokkal.

Legyen példaképünk a szegény özvegyasszony, akinek Isten volt a mindene, és neki mindent odaadott. Szegénység és bőkezűség egymásra találtak.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."