19425 ima található a honlapon, összesen 23196 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva
    Hetente frissül

    A  bő két évtizednyi rádiós nép- és  több mint 25 évnyi egyházszolgálatom ezért erősítette meg bennem az elhatározást, hogy kiálljak korunk írott és virtuális "areopagusaira", mint templomon kívüli fórumokra, és hirdessem az igét „akár alkalmas akár alkalmatlan”. Ez kényszerű kötelességem és meseszép feladatom egyszerre, melyet minden porcikámmal mégis szívesen vállalok. Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem.
    Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.

    Kedves olvasó testvérem, ha ide bukkannál, világhálós szörfözgetés közben, erre a szép, és félelemmentes, gyönyörű kalandra hívlak Téged is.

    Ne tétovázz, olvasd az Örömhírt. Lelked szomját oltsd az örök élet vizével.

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Látta és hittHÚSVÉTVASÁRNAP

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    09

    1. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett… nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után. (ApCsel 10,34a.37–43)

    Péter apostol az, aki az első pogányt, Kornéliuszt felveszi az egyházba. Ebből az alkalomból tart ünnepi beszédet a római katonatiszt házában. Körül nem metélt prozelita létére Kornéliusz – neve annyit jelent: istenfélő – elfogadta a zsidó hitet és már sok szertartást gyakorolt, de meggyőződéssel vallja Jézust Isten fiának, és az eleinte idegenkedő Péter is látomásban megkapja az isteni visszaigazolást. A bátortalan, gyáva és félénk apostolból pünkösd után a feltámadt Krisztus bátor, elkötelezett tanúja lesz. Megkapja a Szentlélek megerősítő kegyelmét, tanulóból tanúvá válik. A tanúskodás nem hobbi, de nem is önreklámozás. A tanúnak akkor kell kiállnia, ha kérdezik. És úgy kell élnie, hogy kérdezzék. Ma is tanúkra van szükség. Olyan keresztényekre, akik tanúskodnak a feltámadt Krisztusról. Akik találkoztak vele nemcsak a szenvedésben, hanem a Szentlélek kiáradása által is.

     

    2. Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. (Kol 3,1–4)

    Mi sem vagyunk kevésbé szerencsések az apostoloknál, akik személyesen ismerték Krisztust, és feltámadása után is találkoztak vele. Maga Szent Pál magán-kinyilatkoztatásban kapta meg hivatását. A kegyelem által, rejtetten már most megnyilvánul életünkben Isten dicsősége. Igaz, teljességgel csak a feltámadás után részesülünk belőle. De az indíttatást már most megkapjuk, hogy tetteinket az égiekhez szabjuk. Azt keressük, azt helyezzük előtérbe, az legyen elsőrendű életünk fontossági sorrendjében és értékskáláján, aminek köze van üdvösségünkhöz. Ami a feltámadt Krisztus dicsőségét környezetünkben is egyre nyilvánvalóbbá teszi. A megélhetés, a párválasztás gondjai, környezetünk és kultúránk is akkor lesznek „emberszabásúak”, ha ezt a krisztusi emberképet rajzolják a világba.

    3. A hét első napján… Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak… Látta és hitt. (Jn 20,19)

    A zsidóknak a szombat az Úr napja, utána megint a következő hét első napja, a vasárnap jön. Krisztus feltámadásával az újszövetség népé­nek, a keresztényeknek a vasárnap a hét első és legfontosabb napja. Nem hétvége, amelyre minden szórakoztató meg kulturális-bevásárló programot (rá)szervezünk, hanem Krisztus feltámadása miatt, mert ez az ünnepek ünnepe. Szent János a tanú megrendülésével gondol vissza azokra a pillanatokra, és egy mondaton belül még az időt is felgyorsítja: elindult, sietett, futottak… És a leplek, az üres sír látványa elég volt a húsvéti hithez. A Pétert illető elsőbbség nemcsak az idősebb okán jár ki, hanem a jézusi megbízás miatt is. Péter az apostolok feje.

    Jézus Krisztus feltámadása életünk sarkköve. Szemtanúk tapasztalatairól, és nem emberileg kitalált mesékről van szó. Mi közünk hozzá? Csak „annyi”, hogy életünk nem e porhüvelybe zárt idő-nap előtti megsemmisülés, hanem örök, isteni távlatokat hordoz. Isten a mennyország boldogságára teremtett mindnyájunkat. Jézus Krisztusban megmutatta, hogy a halál legyőzhető és legyőzetett. Mostantól elérhetővé válik a mennyország. Nem a magunk erejéből, hiszen oda nem lehet felugrani, sem helikopterrel vagy űrhajóval odarepülni, hanem Jézus Krisztusba belekapaszkodva. Ahogyan a vonat elején a mozdony húzza az első kocsit, az első a másodikat, és így tovább – egyik sem szakadhat le egymásról, és az első sem a mozdonyról –, ugyanígy Jézus az első, aki feltámadt a holtak közül, és ezzel a vonóhoroggal (egyházzal) minden embert be akar vonni Isten dicsőségébe. Kapaszkodjunk bele a szentségek erejébe a hit kegyelmével és egymás szeretetével, hogy megérezzük a megváltás húsvéti misztériumát. A megváltás pecsétjét a feltámadt Krisztus égette lelkünkbe. Testestül-lelkestül feltámadunk. A Jelenések könyve szerint akkor majd mindenki kap egy fehér kavicsot, a kavicson egy név van. Csak az tudja elolvasni, aki kapta.

    Égbe utat mutatott, / tudom, hogy feltámadok, / Feltámadt Krisztus.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva A pálmák városa a passió színtereVirágvasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    02

     

    1. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. (Iz 50,4–7)

    Az Úr szenvedő szolgáját Krisztussal azonosítjuk. Benne valóra válik a próféta látnoki szava. Nemcsak a fogságban szenvedő népnek vigasztalás ez, hanem az újszövetség szenvedő zarándok népének is, hiszen a keresztény Jézus példájára, Jézusért és Jézussal szenved. Így szenvedni nem szégyen, nem büntetés, hanem a megváltásban való részesedés.

     

    2. Megalázta magát, engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt… Jézus nevére hajoljon meg minden térd…(Fil 2,6–11)

    Az újszövetség legfrappánsabb és legmélyebb, már-már himnuszszerű megfogalmazása ez a megváltás titkáról. Amikor térdet hajtunk vagy keresztet rajzolunk magunkra, ezt a pár bibliai verset kellene felidéznünk emlékezetünkben és dédelgetnünk szívünk mélyén. Az isteni kenózis, önkiüresedés leírását találjuk meg itt, Szent Pál csodálatos megfogalmazásában. Isten annyira szerette az embert, hogy „otthagyta” isteni dicsőségét értünk, hogy felemelje a bűnből az emberiséget. Ez a végtelen szeretet, engedelmesség és alázat minden kereszténynek állandó ösztönzője, és ennek „megfelelnünk” bizony egész életre szóló feladat. Számunkra Jézus ezért úr, felkent, Krisztus. Ezért imádjuk őt mint Isten fiát. Kereszténységünk középpontjában járunk.

     

    3. Bizony mondom nektek, egy közületek elárul… Mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek. (Mt 26,14–27,66)

    Jézus szenvedéstörténete önmagában is kimeríthetetlen elmélkedési anyag. A teljes eseménysorozatot csak a négy evangélista művének egymás mellé helyezésével ismerhetjük meg. Így jelen esetben is csak néhány szempontot emelhetünk ki.

    Jézus előtt minden világos. Tudja, mire készül, tudja, mi készül. Tud Júdás árulásáról, de alighanem öngyilkosságáról is. Nem belesétál a halálos csapdába, nem illúziókban ringatja magát, hanem hallgat a szeretet benne feltörő parancsára. Isten szerető szava és irgalma nem taktikázik és nem bújócskázhat. Ki kell derülnie az igazságnak. Mert Isten szeretete a végletekig, a legvégsőkig elmegy értünk. Aki szeret, annak maradnia kell azokkal, akiket szeret. Ezért hagyja ránk testét és vérét. Hogy minden vasárnap húsvétot ünnepeljünk. Ne csak együk, ne csak nézzük, ne csak imádjuk, s főleg ne csak azokat bámuljuk, akik mennek és magukhoz veszik. Jézus teste nem ritka csemege, nem valami lelki sütemény, hanem mindennapos táplálék, amit meg kell enni, jól megemészteni, hogy hasson, és éltessen.

    Az utolsó vacsora egyik kulcsfigurája Júdás. Áruló volt. A gonoszság titkának megszemélyesítője. Nem volt ereje bocsánatot kérni Jézustól. Lehet, hogy a harminc ezüst vette el a józan eszét. Ez az összeg akkoriban egy rabszolga ára volt. Lehet, hogy csak másfajta messiást szeretett volna látni. Rosszul bánta meg tettét, mert a halálba menekült. Ő lett volna a világ leggonoszabb embere? Talán annyi, hogy aljas, jelentéktelen és szánalmasan ostoba egyszerre. Az apostolok szégyenkeztek is miatta. De az egyház róla se mondta ki, hogy minden bizonyossággal elkárhozott. Igaz, hogy másról sem. Ugyanakkor bennünk is van belőle egy adag minden napra. Hiszen minden bűn – árulás. A hűtlenségeink, a megalkuvásaink, a meggondolatlan kötekedéseink, és igen, hazaárulásaink is…

    Péter fogadkozik, és mire a kakas megszólal, háromszor tagad. Ne csak politikusainkat hibáztassuk, amikor Péter szalmaláng lelkesedése és kicsinyhitűsége villan fel nagycsütörtök éjjel. Nekünk is sikerül hamar lelombozódni, fogadkozni: „igen, rögtön, de előbb még”, és nem lesz elhatározás belőle. Nem baj, ha nem vagyunk biztosak magunkban, de legalább próbáljuk meg, és reménykedjünk. És tegyük hozzá csendben: „Uram, igen, a te segítségeddel!”

    A passiótörténet egy kicsit minket is szereplőkké tesz. Péterek vagyunk, szeretett tanítványok? Júdások? Mária Magdolnák? Pilátusok vagy Kajafások?

    Itt az alkalom, hogy behelyettesítsük magunkat, hiszen nem lehetünk kívülállók. Legalább legyünk ministránsok a megváltás művében. Ne hagyjuk Jézust egyedül.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva A halálból az életreNagyböjt 5. vasárnapja

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    26

    1. Nézzétek, kinyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket… Belétek oltom lelkemet és életre keltek. (Ez 37,12–14)

    Ezekiel próféta látomása nem valami horrorfilm nyitánya, ahogyan gyerekésszel elképzeltük. Utána sokáig azon csodálkoztunk, hogy a halotthamvasztás miatt milyen problémás lesz a feltámadás... Isten lelke által teremt, újjáteremt. Ez felér a halott feltámasztással. A test feltámadásáról szóló hit már az ószövetségben is tettenérhető, akár a jelen perikópára, akár Dániel könyvére gondolunk. Isten az élet szuverén ura. A ruach lélek és lélegzet egyszerre, ahogyan a héber szójátékot a magyar nyelv árnyalatai is igyekeznek visszaadni. Isten teremtő lelke nélkül nincs új élet sem testnek, sem az anyagi világnak – az embernek sem. A jövendölés nemcsak a fogságban levő zsidó honfitársakat bátorította, hanem minket is, akik épp most olvassuk ezeket az igéket. Ahogyan Isten feltámasztotta népét halottaiból, amikor megszabadultak a fogságból, Jézus Krisztusban ugyanígy kelt életre minden embert, aki hitével belekapaszkodik Krisztus feltámadásába és az általa hozott új életbe. Isten az élet ura.

     

    2. Ti nem test, hanem Lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. (Róm 8,8–11)

    Szent Pál a rómaiaknak azt akarja értésére adni, hogy a test szerint, önző módon, anyagiasan gondolkodó ember nem nyerheti el Isten tetszését. Hiába van megkeresztelve, ha még nem járta át Isten Lelke. Aki hagyja, hogy a Lélek által Isten lakást vegyen benne, az lassan Isten szemével tekint mindenre. Átalakul gondolkodásmódja, életszemlélete, a munkához való viszonyulása, másképp néz emberi kapcsolataira, figyel a belső Lélek-indításokra, és mindenben Isten akaratát keresi. Ez a fajta magatartás már nem tudással, pénzzel, törtetéssel szerezhető meg, hanem állandó Isten-kereséssel, mély imaélettel. Egyházi szóhasználattal erre mondjuk, hogy Isten kegyelme dolgozik bennünk. Az új életre való feltámadás ilyen értelemben már a földön elkezdődik. Testi feltámadásunk „csak” végképp beteljesíti mindezt.

    3. Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. (Jn 11,1–45)

    Egy kis túlzással mondhatjuk, hogy Lázár feltámasztása Jézus életébe került. A farizeusok számára végképp betelt a pohár, amikor ez a galileai vándortanító nemhogy politikai messiási vágyaikat hagyja szétfoszlani, de halottfeltámasztásai már-már az ő törvényességüket is megingatják. Jézus szívesen vett szállást a Jeruzsálem elővárosának számító, a kb. három kilométerre fekvő Betániában, barátainál, Lázárnál, Máriánál és Mártánál. A szemtanú, János evangélista finom részleteket is szolgáltat. Azzal, hogy Jézus nem siet nagyon, hogy barátját, még „élve” meglássa, és azzal is, hogy Tamás nagy lelkesedésében félti is Jézust a zsidók gyűlöletétől, de elszántan biztatja társait is, ha már meg kell halni, gyertek, haljunk meg vele együtt. Az evangélista nem hagy kétséget afelől sem, hogy Mária és Márta hitt a feltámadásban, és hogy emberileg Jézust is megviseli a gyász fájdalma. Könnyekre fakad Lázár sírja előtt. Farkasfalvy Dénes ciszterci teológus megfogalmazásában Jézus együtt gyászol a hívő barátaival és a hitetlen zsidókkal. Mintha mindenkinek ezt mondaná:

    – én vagyok a feltámadás, és én vagyok a gyászoló,

    – én vagyok, aki az életet adom, de a halált elszenvedem,

    – én vagyok, aki azt parancsolja, hogy hittel elfogadj és elém borulj,

    – én vagyok, aki könnyedet, gyászodat megosztom, és hozzád lehajolva átölellek,

    – én vagyok a valóságos Isten és a valóságos ember.

    Lázár feltámasztásának gesztusai egy kicsit a mi feltámadásunkat is elővételezik. Aki Jézusban hisz, már most részese az örök életnek. Annak halála sem örök. De Jézus feltámadása különbözik azokétól, akiket feltámasztott. Mert akiket feltámasztott, azok ebbe az életbe jöttek vissza, és ezt az életet folytatták tovább, nem mentek át a túlvilágra. Még egyszer meg kellett halniuk. Húsvét óta viszont Jézus az örök életet, a megdicsőült, örökre Istenhez tartozó, új életet nyitotta meg. A mi feltámadásunk igazából Krisztus feltámadásában nyeri el valódi ígéretét. Ő nemcsak életre képes kelteni a halottat, hanem ő maga az élet. Életünk szuverén ura, aki nincs alárendelve a halál törvényének, a bűn átkának. Ezért az egyházra bízott műve sem hiúsulhat meg. Mi ezt az örömhírt hirdetjük.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Fény és vakságNagyböjt 4. vasárnapja

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    19

    1. Ne a külsejét és a magas termetét nézd… Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet. (1Sám 16,1b.6–7.10–13a)

    Minden hivatás titok. A Dávidé is. Júda törzsei sem vették eleinte komolyan Isten értékrendjének különösségét, később aztán csak felkenték „újra” Dávidot. Isten Izáj legkisebb fiát választja ki és keni fel népe királyának, bár még törékeny, tapasztalatlan, nem harcedzett. Isten szabadságát nem befolyásolják emberi szempontok, előítéletek. Az ő szabad szeretete túllép az emberi kötöttségek korlátain. Ő a szív tisztaságát, nyitottságát, hajlandóságát nézi. Még a bűnös emberi természet sem akadály abban, hogy Isten hívjon valakit, s hogy a hívást felismerjük és elfogadjuk. Isten épp az emberi logikát állítja feje tetejére, amikor a szegényt, a lenézettet, a kisebbet emeli fel és keni fel a Szentlélek kegyelmével. Az emberi szívet világítja meg, nem a fejet. Ebben a megvilágosodásban halljuk meg hívó szavát.

    Nemcsak a Messiás fog emberileg Dávid családjából származni, hanem maga Dávid is a Messiás előképe.

     

    2. Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban.
    (Ef 5,8–14)

    Krisztus a világ világossága. A hit, a kegyelem fénye megvilágítja az ember értelmét és akaratát. Bármennyire rosszra hajló is az, képes lesz a hit fényénél másképpen látni az élet összefüggéseit és távlatait. De ez a világosság akkor lesz hatékony, ha aszerint is élünk. Ha merjük követni és tettekre váltani felismeréseinket. Nagyböjtben ezért kell felszámolnunk sötétségeinket, a bűnöket, hogy világosabban lássuk, milyen irányba haladunk. A nagyböjt kegyelmi időszaka a lelki megvilágosodás reményét is magában hordja. A hívő ember hite nemcsak arcára ül ki, nemcsak lelke tündököl a kegyelem fényében, hanem példája másokat is arra ösztönöz, hogy a hit útján járjanak.

     

    3. Azért jöttem a világba, hogy… akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek…(Jn 9,1–41)

    A vakonszületett meggyógyítása János evangélista egyik ritka remekműve. Szinte jegyzőkönyvszerűen, ugyanakkor drámaian írja le, hogyan lesz látóvá a vak ember. A történetnek három jól elkülöníthető része van. Maga a gyógyítás, majd a farizeusok, ahogyan kihallgatják, kérdőre vonják a meggyógyult embert, végül pedig a világosság ítélete a sötétség fölött. Az emberiség ősi problémáját, szinte elkoptatott közhelyét hivatott megoldani: miért van szenvedés? Mert a szülők bűnösök voltak? A szenvedés büntetés?

    Jézus nem azt mondja, hogy az emberi szenvedésnek csak a bűn az oka. Bár kétségkívül bűneink következményeit is el kell szenvednünk.
    A legtöbb szenvedést ma is a bűn okozza. De a vakonszületett, beteg ember esetében Jézus másra is rávilágít. A betegség, a törékenység az ember befejezetlenségére utal. A vak nem azért vak, mert szülei miatt bűnhődik, nem azért, mert titkos betegség gyötri, hanem egyszerűen azért, mert csak ilyen „félig kész”. Az egész-ség, az egész ember csak Isten kegyelmének műve. Isten gyógyítása nélkül nincs egészség. Még akkor sincs, ha nem fáj semmink.

    A krisztusi megváltással éppen a teremtés beteljesítése valósult meg. Sárból és földből, de Jézus megjelenésével az isteni világosság és az örök élet is az ember osztályrésze lett. Jézus megvilágosít, meggyógyít, ám attól kezdve életünk megváltozik. Nem élhetünk tovább úgy, mint azelőtt. „Menj, hited meggyógyított…, de többé ne vétkezzél!” Döntenünk kell Jézus sorsa mellett. Akár az elszakadások, az árral szembefordulás árán is. A hitünkre úgy kell vigyáznunk, mint szemünk világára. Jézus ittléte, jelenlétének megtapasztalása önmagában is ítélet. Nincs semleges döntés. Vagy elfogadom, vagy visszautasítom a jézusi megváltást. A dolgok nem azok mindig, aminek látszanak. Sőt lehet, hogy épp ellenkezőjüknek látszanak, mint amik. Aki azt hiszi, hogy lát, lehetséges, hogy már rég vak vagy elvakult… Aki meg vakon kezdi, tapogatózik, botladozik, de vállalja a kockázatot, hogy Jézus hívására válaszoljon, látó lesz. A vakságtól eljut a (be)látásig. A vakonszületett kigyógyult a tudatlanságból és a vakságból egyaránt, szemben a szomszédokkal, akik saját szemüknek nem hittek. Bárcsak a nagyböjt felnyitná lelki szemeinket, hogy higgyük is, amit felismertünk – amit látunk.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Éltető vízNagyböjt 3. vasárnapja

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    12

    1. A nép azonban szomjas volt, és zúgolódott Mózes ellen… A helyet Masszának és Meribának nevezte el. (Kiv 17,3–7)

    A Sinai-hegység völgyében, Refidimnél, vagy ahogyan a Szentírás írja, Szin pusztájában tikkasztó a hőség. A nép szomjazik a száraz, forró sivatagban. Sztevanovity Zorán dala szerint: „hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell”… A nehézségek idején a választott nép fiai hamar elfelejtik Isten csodálatos tetteit. Amikor a megélhetésről, a zsigeri késztetésekről vagy az életösztönről van szó, könnyen állattá válik az ember. Megszűnik a hit, az erkölcs, a nemzetiség, megszűnik az értelem befolyása az akarat felett. A nép szomjas és zúgolódik. Már-már Mózes is kétségbeesik, aztán imádkozik, és az Úr csodát tesz. Vizet fakaszt a sziklából. Azt a helyet azóta a próbatétel és a perlekedés helyének hívják: Massza és Meriba.

    A csodásan fakasztott víz újra hitet adott a népnek, megtapasztalhatták, hogy köztük van az Úr. Nehezebb kitartani Isten mellett a próbatételben, a balsorsban, mint a jólétben. Talán Isten ezért is engedi meg oly gyakran, hogy érezzük hiányát. S aztán mint az éltető víz, betölti szomjúság utáni vágyunkat. A negyvennapos böjtölés pusztája is Isten utáni vágyunkat akarja felszítani. Az étel-ital elvonókúrája, a tünetek döbbenetes tapasztalata először lázadásra késztet, majd Isten csendes jelenléte tölt el a maga fenséges békéjével.

     

    2. Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor halt meg a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki. (Róm 5,1–2.5–8)

    Szent Pál a megigazulás gyümölcseiről beszél, hitünk titkát lebbenti fel észérvekkel és mély teológiával. A hívő ember lelki békéjének Krisztus megváltó kegyelme szolgáltat alapot. Maga a Szentlélek frissíti állandóan bennünk ezt a tudatot: Krisztus levette rólunk bűneink terhét. Barátainak tudhatjuk magunkat, annál is inkább, mert vére árán megigazultunk. Nagyböjt a félelem és a hűvös távolságtartás hályogát akarja levenni szemünkről. A bűnbánat kiengesztelődést és lelki békét eredményez.

     

    3. Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: adj innom, te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked. (Jn 4,5–42)

    Szamaria tartomány határában, Szikár városánál van Jákob kútja. Ma is élő kút. Dél körül, amikor már senki nem jár a kútra vízért, s amikor a tanítványok éppen a városba mentek élelemért, Jézus egy „idegen”, szamariai asszonytól kér vizet. Az evangélium egyik legmegdöbbentőbb jelenete ez. Mély beszélgetés alakul ki az asszony és Jézus között. Jézus magatartása feltűnő, botrányos. Leül beszélgetni egy idegennel, aki nemcsak hogy szamaritánus, de nő is. Jézus egyenrangú félként beszélget vele, akit kora társadalma alsóbbrendűnek ítélt. Akkortájt a nők nem vehettek részt a közéletben, nem olvashatták-tanulhatták a Bibliát…

    A víz képe János evangéliumában sokkal többet jelent, mint pusztán azt, amivel szomjunkat oltjuk. Az élet vize, az örök élet vize maga Jézus Krisztus. Jézus vizet kér az asszonytól, de közben rávezeti a bűnös asszonyt az igaz hitre, és rádöbbenti egy újfajta ön- és istenismeretre. Arra, hogy az igazi életet Isten adja „lélekben és igazságban”... Az asszony megtapasztalja Jézusban Isten emberét, és késztetést érez arra, hogy felismerését másokkal is megossza. Tudatára ébred bűnös kapcsolatainak, és érdeklődése az igazi istenszeretet felé fordul. Újra örülni tud emberi, női méltóságának, hiszen Jézus visszaadja önbizalmát.

    A Biblia teológiája a kapcsolatokra épül. Isten és az ember, személyek és közösségek kapcsolatára. Ez a történet mutatja, mennyire vágyódik Isten az ember után. A nagyböjt is erre kínál lehetőséget: keressem Istent, keressem a vele való találkozás alkalmait, formáit. Vágyódjam utána. Legyek nyitott és befogadókész. Legyek kész felülbírálni, átrendezni eddigi életemet, kapcsolataimat éppen a vele való beszélgetésből, a felismerésekből eredően. Ez a vágy éltető kúttá, forrássá válhat bennem is, amelyből mások is meríthetnek. Jézus szól hozzánk embertársainkon keresztül is. Sőt elsősorban általuk. Emberi vágyainkat is megtisztítja, felszabadítja. Hogy ne hajkurásszuk boldogságunkat a boldogtalanságig. Mert lelkünk legmélyebb vágyait csak maga Isten képes betölteni.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter Kincs mélyre ásvaMeghívás és színeváltozás

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    08

    1. Vonulj ki földedről… Nagy néppé teszlek… Általad áldást nyer a föld minden nemzetsége. (Ter 12,1–4a)

    A Biblia nem írja, milyen formában kapta Ábrahám a kinyilatkoztatást. De a névváltozás, Ábrám-Ábrahám is jelzi, hogy hite, engedelmessége révén egész élete, sőt a családjáé is átalakult. A hívó szóra kész volt elhagyni szülőföldjét, környezetét, meddő feleségével nekivágni az ismeretlennek, csak az egyetlen biztosítékba, az isteni meghívásba kapaszkodni. A hit kalandja bátorságot, merészséget feltételez: kivonulni a megszokottból, elengedni a biztosnak látszó mankókat. A hit a bizalom útja, mint az Ábrahámé. Nagyböjtben mi is ezt tesszük. Nekivágunk az ismeretlennek, ami ugyan kockázatos, de tudjuk, hogy Isten vezet minket. Velünk van, vonz, szelíden irányít, kiszolgáltat törékenységünknek és sebzettségünknek. Ez az igazi ön- és istenismeret. A böjti kivonulás is segít önazonosságunkban, kifürkészhetjük akaratát, átértelmezzük tetteinket és gondolkodásmódunkat, és lassan új szemmel látjuk a világot. Képesek leszünk elfogadni azt, amit nem tudunk megváltoztatni, felismerjük és felfedezzük a testvéreinkben szunnyadó jót, szépet, értékeset. Nem törjük magunkat az elvárások és a teljesítménykényszer miatt. Megtapasztaljuk a minket hívó és ránk gondosan ügyelő Isten végtelen szeretetét. Ha engedelmeskedünk a hívásnak, életünkön áldás lesz.

     

    2. Ne szégyellj tanúságot tenni Krisztus mellett… aki meghívott. (Tim 1,8b–10)

    Szent Pál buzdítja lelki gyermekét, első püspökét, Timóteust, bátorítja őt a tanúságtételre. A püspök, a klerikus egész életszolgálatával tesz tanúságot Mesteréről, „égi munkaadójáról”. Érzi, hogy érdemtelenül, ingyen kegyelemből kapta hivatását, ezért mindenestül, minden emberi talentumát, kvalitását, tehetségét az ő szolgálatába állítja, hiszen Megváltójának állandóan lekötelezett. Így pozitív örömteli mintát szolgáltat a Krisztus-követésre azoknak, akiknek hirdeti az Igét.

    3. Ott elváltozott előttük… arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény… Péter erre így szólt: Uram, jó itt nekünk! (Mt 17,1–9)

    Jézus színeváltozását nagyböjtben éppenséggel azért olvassuk, hogy jobban megvilágosodjék előttünk megváltó szenvedése. Nem egyszer hajlamosak vagyunk arra, hogy Krisztus-követésünket csodák, rendkívüli jelek is alátámasszák. Vagy legalábbis Isten tegyen velünk kivételt, mentsen fel a szenvedés, a keresztviselés, az áldozathozatal terhe alól. Jól érezzük magunkat a dicsőségben, a siker és az elért eredmények boldogsággal, megelégedéssel töltenek el, és szeretnénk állandósítani ezt az állapotot. Megállítani az időt. Nem szívesen gondolunk a halálra, a szomorú végkimenetelre.

    Jézus félúton a Jordán völgy és a Golgota-hegy között három tanítványát felviszi a Tábor „hegyére” és ott belekóstoltatja őket mennyei dicsőségébe. Elővételezi velük a mennyországi állapotokat. Az újszövetség ritkán használt szófordulatával „színében elváltozik”. A három apostol nemcsak elragadtatásba esik ettől a csodás élménytől, de meg is állítaná az időt. „Állóképpé kívánja merevíteni ezt a pillanatfelvételt.” (Jelenits István)

    Péter és társai minket képviselnek. Valóban jó Isten közelében. Akinek van istenélménye, akár extázis formájában, az egész életén keresztül abból él. De a hegyről le is kell jönni, és úgy élni a hétköznapokat, hogy arcunk ragyogjon az élménytől, a beavatottság hatása kitartson a szenvedés idején is. Nagyböjti utunk hosszú. A húsvéti megdicsőülés még odébb van. A boldogító istenlátás megvalósulásáig az apró Tábor-hegyi csodák rejtett öröme, kegyelme és megvilágosító ereje tartja bennünk a lelket.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva MegkísértveNagyböjt 1. vasárnapja

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    27

    1. Erre felnyílt a szemük, és észrevették, hogy mezítelenek…
    (Ter 2,7–9; 3,1–7)

    Mózes első könyvének elején kétféle teremtéstörténetet is találunk. Feltűnő a kettő közötti stílusbeli különbség. Az első a papi kódex. Isten-Elohim a világmindenség alkotója. A könyv kozmikus viszonylatokban vetíti elénk a hatnapos teremtéstörténetet. A hangsúly itt Isten mindenhatóságán és teremtő szaván van. A második, a jahvista leírás szerint Isten-Jahvé irányítja az ember sorsát. Az ember teremtése itt ünnepi aktus. Attól különleges, attól nagy az ember, attól egyedi a hivatása a teremtmények között, hogy a többi teremtménnyel szemben ő Isten képmása. Arra hivatott, hogy uralkodjék a természet és a teremtett világ fölött. Ez az uralkodás azonban az Isten akaratától való függésben kell hogy megnyilvánuljon. Ezt jelenti az erkölcs. Az embert Isten értelemmel és szabad akarattal ruházta fel. Felismerheti a jót és a rosszat, szabadon dönthet és elutasíthat. Megkísérthető és kiszolgáltatott. Ez is a szabadság velejárója. Itt kell keresnünk az áteredő bűn gyökerét. A szentíró mégsem a kettősséget hangsúlyozza, hanem azt az éltető elemet, a halhatatlan lelket emeli ki benne, ami képesíti őt az Istennel való kapcsolatra. Ez az ember többlete és sajátja a teremtett világgal szemben. Annak ellenére, hogy ADAM, földből való, de képes felismerni a Teremtőt, az Isten által teremtett törvényeket, de olykor nem képes ellenállni a kísértőnek: „olyanok lesztek, mint az Isten…” Ez a bűn, amellyel szembefordul teremtőjével, megzavarja a test és lélek összhangját. A szégyenérzet is ennek a zavarnak jele. Ez a „tabu” a megváltás ellenére is megmarad, mint bűntől való sebzettségének eredménye.

    2. Egynek üdvösségszerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. (Róm 5,12–19)

    Szent Pál apostol zseniális párhuzamában felismeri, megláttatja Krisztusban az új Ádámot, aki visszaszerzi az emberiségnek a paradicsomi állapotokat. Természetesen kegyelmi síkon. Ahogyan a nagypénteki prefációban énekeljük: „a bűn fáján győztes sátánt a kereszt fáján győzte le, Urunk, Jézus Krisztus”. Ahogyan Ádámban egy ember, az első ember – az emberiség képviselője és ősmintája – elvesztette a csatát a sátánnal, úgy az ember, az istenember Jézus Krisztusban a megigazulás, a bűntől való szabadulás lehetősége is újra megadatott.

    3. Ha Isten fia vagy… Távozz, ördög… Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! (Mt 4,1–11)

    Nagyböjt első vasárnapján a megkísértés története az egyház okos pedagógiájáról árulkodik. Mindannyian megkísérthetőek, bűntől fertőzöttek vagyunk. Még az Emberfia, Urunk Jézus Krisztus sem volt mentes a kísértéstől. De ő egyszer s mindenkorra legyőzte azt. Ezzel nekünk is jegyet váltott az üdvösségre. Ezzel a jeggyel állunk majd a halál pillanatában az égi kalauz elé. Megfontolandó, hogy – ugyan imádkozzuk a Miatyánkban: ne vígy minket a kísértésbe, és valóban Isten senkit nem is kísért a rosszra – Jézust maga a Lélek vitte a pusztába, hogy tisztázza messiási küldetését.

    Az arám nyelvben csak megkísértés szerepel, de a görög és a latin fordításokban már a finom árnyalatok is megjelennek. Megkísérteni lehet úgy is, hogy csábítok, úgy is, hogy próbára teszek. Jézusnál ez utóbbi történt. Szabadságunk „ellenére” Isten minket is próbára tehet. Amikor szembekerülnek az anyagiak és a szellemiek, amikor könnyebb a hiúságra, a hatalomra, az ösztönökre hallgatni, mint a lelkiismeret szavára...

    A nagyböjti lelki pusztaság, az aszketikus gyakorlatok – böjt, imádság, alamizsna – minket is önismeretre és istenkapcsolatunk kijavítására, egyszóval életújulásra, megtérésre nevelnek. Több ez, mint fogyókúra és méregtelenítés. Tisztázhatjuk valódi életcélunkat, ráismerünk szenvedélyeink erejére, korlátainkra és talentumainkra egyaránt. Később pedig áldani fogjuk ezért Istent, hogy ha nem is óvott meg a kísértéstől, de velünk maradt, és nem engedte, hogy elszakadjunk tőle.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Ellenség vagy ellenfél?Évközi 7. vasárnap

    Reggeli ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    20

    1. Szentek legyetek, mert én, az Úr, szent vagyok!… szeresd felebarátodat, mint magadat – én vagyok az Úr! ( Lev 19,1;2,17–18)

    A felebarát szeretete az ószövetségben is megvolt. Isten a saját tekintélyére hivatkozva kéri, parancsolja, hiszen ha ő szereti népét, annak minden gyermekét, azoknak is testvérként kell egymáshoz viszonyulniuk. A szeretetben Isten szentsége tükröződik vissza. Már a mózesi törvény is elismeri, hogy Isten előtt minden ember felebarát, testvér. A klasszikus történet szerint a bölcs tanítót felkeresik tanítványai, s megkérdezik, meddig tart az éjszaka. Az egyik tanítvány elgondolásában akkor múlt el az éjjel, ha már a kutyát meg lehet különböztetni a báránytól. A másik szerint, ha a szőlőtőkét a fügefától. A mester egyik választ sem tartja helyesnek, majd így felel: „Akkor múlik el az éjszaka, ha rá tudsz nézni a másik ember arcára, s elég világos van ahhoz, hogy testvéred arcát fölismerd benne.” Itt ér össze már az ószövetségben az Isten és a felebarát szeretete.

    2. Nem tudjátok, hogy Isten Lelke lakik bennetek? E világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. (1Kor 3,16–23)

    Ahogyan az Istennek szentelt épületet, a templomot is szörnyű vétek profanizálni, megszentségteleníteni, ugyanúgy van testünk templomával is. Keresztségünk óta Isten lakást vett bennünk. Övéi vagyunk testestül-lelkestül, még szabadságunk ellenére is. A Lélek által ő szült új életre. Ha tehát beengedjük a világ, a szabadosság szellemét testi életünkbe, gondolatainkba, óhatatlanul megfertőződünk a rosszal. Nemcsak testünk betegszik meg, hanem lelkünk is kárt szenved. A kereszténynek istengyermeki méltósága tudatában is őrködnie kell a Szentlélek templomán, akárcsak az őskeresztényeknél az oszciáriusok (ajtónállók), akik az idegeneket nem engedték be a templomba. 

    3. Én viszont azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért. (Mt 5,38–48)

    Az Úr Jézus nemcsak beteljesíti az ószövetségi törvényt, hanem ezzel messze túl is lépi azt. Az ellenségszeretet a kereszténység és más vallások ütközőpontja, vízválasztója, ez a Krisztus-követő ember életstílusának fokmérője. Etikai szempontból esetről-esetre lehet vizsgálódni, meddig terjed a jogos önvédelem, szükség van-e bírói igazságszolgáltatásra, de a lényeg nem kerülhető ki: szeretet nélkül nem létezik építő megoldás. Sem egy konfliktusban, sem egy nézeteltérésben. A híradások és tapasztalataink szinte állandóan szembesítenek a kirekesztő türelmetlenség, az idegengyűlölet, a bosszú kártékony hatásaival.

    Ha az isteni parancsot tekintjük mérvadónak, akkor nem is szabadna embereket barátra vagy ellenségre osztani. A legnehezebb helyzetekben is van alkalmunk, hogy imádkozzunk azért, aki minket megbántott, akivel nem értünk egyet. Nyilván másképp esik latba, ha egy közösség, egy társadalmi csoport okoz károkat a másiknak és úgymond az egész emberiség „közellenségévé” válik…

    A keresztény ellenségszeretet nem a bűnnel való cinkos összekacsintás, nem a munkaadó vagy államhatalom, sem az egyes ember hatalmi visszaélésének elnézését jelenti, hanem olyan szemléletmódot, amely senkit sem rekeszt ki a megbocsátás, a szeretet gyógyító köréből. Akit ellenségnek tekintesz, az is olyan ember, mint te. A másik Krisztus, akiben van legalább annyi jóság, mint benned. Ez a közös alap, amelyből a keresztény ember kiindul. Istennel a másik emberben találkozunk, még oly módon is, hogy az talán visszautasítja – egyelőre – szerető közeledésünket. Jézus nemcsak minimális jó magatartást kér, mint az addigi törvény. Ne tégy semmi olyat másnak, amit nem szeretnél, hogy neked tegyenek. Ő szeretettel, kezdeményezéssel tölti meg, s így lesz hallatlanul új és bátor, újszövetségi szeretet: úgy bánjunk mindenkivel, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak! Valamiképpen a mi saját, önző szeretetünkre apellál, hogy ebből induljunk ki. Az üdvösség törvényét hozza működésbe. Ő már legyőzte a rosszat.

    A másik embert nekem nem legyőznöm kell, hanem „kiszeretnem” belőle azt, amiben egymásra hasonlítunk: az istenképiséget. A gonoszság csak a szeretettel oldható fel, győzhető le, semmisíthető meg. Nem pusztán erőszakmentesség ez, hanem az esztelenségig elmenő, életet feláldozó szeretet, amelyet Krisztus mutatott be a kereszt oltárán.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva A balgák bölcsességeÉvközi 6. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    13

    1. Ha meg akarod tartani a parancsokat, azok megtartanak téged… élet és halál, jó és rossz van az ember előtt. (Sirák 15,15–20)

    A bölcsességi irodalom egyik gyöngyszeme Jézus, Sirák fia könyve, amely kb. Kr. előtt 180-ban keletkezett. A Biblia bölcs mondásainak jelentős része együtt van ebben a könyvben, kifejezetten a tanításra helyezve a hangsúlyt. Már teológiai hallgató koromban megütötte fülemet ez a mondás, miszerint ha a törvényt megtartod, az is megtart téged. Egy fia­tal­ember szabadságérzetével nehezen egyeztethetőek össze a szabályok, a korlátok. Állandóan lázad, a rabság láncait igyekszik lerázni. Állítólag a forradalmakat is fiatalok kezdeményezték. De az élet és a tapasztalat gyarapodásával a lázadó kamasz is lehiggad és rájön, a korlátok, a keretek nem szabadsága megbéklyózására szolgálnak, hanem hogy mederben tartsák lelkesedését, biztonságot adjanak, segítsenek kijózanodni: a világot nem kell megváltanunk, azt már Krisztus megtette.

    2. Bölcsességet… hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét. (1Kor2,6–10)

    A világ bölcsessége a tudomány, a divat, az éppen szolgálatos reklám ízlése szerint az ember diadalát, az ész győzelmét, a földi keretek, a szépség, a pénz, az egészség, a hatalom mindenhatóságát sulykolja belénk. A világ tabukat döntöget, tekintélyt áldoz fel a szabadság oltárán, gyanakvással tekint mindenre, ami isteni kinyilatkoztatás, ami biztos válasz az emberek kérdéseire. Konzervatívnak, demagógnak tart minden olyan megnyilatkozást, amely éppen jézusi megbízásból kiáll a jó, a szent, az igaz értékek mellett. A világ biztosra megy: csak az a kapcsolat éri meg, amelyben annyit kapsz, amennyit adsz, csak az a szeretet kifizetődő, amelyből hasznod is származik, csak ésszerű kockázatokat érdemes vállalni, s azokat is a saját érdekedben. Ezzel szemben mi, keresztények, Krisztus mindent odaadó szeretetének „balgaságát” hirdetjük, ahol az utolsóké az első hely, ahol boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, ahol a halál nem vég, hanem az örök élet kezdete.

    3. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt és a prófétákat, hanem hogy beteljesítsem. (Mt 5,17–37)

    Máté evangélista szerint Jézus a nyolc boldogság elmondása után részletesen kifejti az ószövetségi törvény és a vele elközelgett új szövetség viszonyát. Nem vesz el egy i betűt sem a tízparancsból, de gyökeresen átalakítja szemléletünket az erkölcsi törvényekkel szemben. Jézusnál az erkölcsi követelmények megtartásának Isten iránti és embertársi szeretetünkből kell fakadniuk. Nem azért nem lopok, nem hazudok, nem paráználkodom, mert félek a következményektől, netán Isten büntetésétől. Hanem azért nem, mert szeretetem ezt diktálja belülről. Ha szeretem Istent és felebarátaimat, akkor nekik nem akarok rosszat, és igyekszem, hogy ne bántsam meg őket. Így a törvényeket betartva én is megmaradok testi-lelki-szellemi egészségemben. Nem farizeizmusból, képmutatásból vagyok törvénytisztelő, erkölcsös állampolgár, hanem azért, mert követem a bennem megszólaló isteni hangot.

    Jézus nem szünteti meg az újszövetségi törvényt, és nem is egy újabb, szigorúbb törvénycsomagot tesz le az emberiség asztalára, hanem igazi értelmet ad az eddigieknek. Ha úgy tetszik, visszaadja a tízparancs eredeti értelmét, hiszen a törvény az Istennel kötött szeretetszövetségből született. A hegyi beszéd nem új szabályokat farag vagy fényesít újra, hanem a szeretet tágasságának örömhírét hirdeti meg, amelyben a törvénytisztelet hátterében nem a félelem, a bosszú vagy az üzleti számítás áll. Isten ingyenes szeretetére válaszolunk, amikor betartjuk parancsait.

    Ha felnövünk az odaadás szabadságára, mint egy társas kapcsolatban, akkor ott nincs olyan szó, hogy kell, muszáj, kötelező, inkább figyelmes szeretetben előzzük meg egymást. Jézus arra buzdít, hogy emelkedjünk önmagunk fölé, tartsunk ki az első szeretet hűségében és fedezzük fel az isteni bölcsesség mindent átjáró örömét, boldogságát. Ha rálépünk a nyolc boldogság útjára, magunktól is rájövünk, miről tanított ott a hegyen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Ti vagytok…Évközi 5. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    06

    1. Íme – ez a böjt, amely tetszik nekem – törd meg az éhezőnek kenyeredet… akkor majd sebed gyorsan beheged. (Iz 58,7–10)

    A harmadik Izajásnak becézett próféta fogság utáni szavai nemcsak vigasztalnak, hanem a böjt igazi értelmére is rávilágítanak. Istent nem lehet lekenyerezni holmi látványos, külső cselekedetekkel. Sem úgy, hogy magunkat megfosztjuk valamitől, sem úgy, hogy ezáltal azt gondoljuk, megigazultunk. A böjt, ha igazi, ha valóban az irgalmasság minősített cselekedete, Isten és a felebarát szeretetéből fakad. Alázatossá és kiszolgáltatottá tesz Isten előtt engem is, aki adok, és azt is, aki ezt elfogadja. Irgalmasság nélkül nincs szeretet, nem érződik Isten jelenléte.

    2. Nem akarok másról tudni köztetek, mint Krisztusról, a megfeszítettről. (1Kor 2,1–5)

    Az már mennyei állapot lenne, ha egyházközségeink, híveink, papjaink állandó beszédtémája nem a politika, a másik szidása, egymás gyengeségeinek felpanaszolása, emberi sikereink eldicsekvése lenne, hanem mindannyian a megfeszített Krisztust hirdetnénk. Hol állunk még ettől? Pedig ez jelezné azt is, hogy viselkedésünkben, gondolkodásmódunkban a szeretet elsőbbséget élvez. Talán még mi sem hiszünk eléggé Krisztus megváltásának erejében. Nem tudjuk felfogni azt, nem tudunk bízni benne annyira, hogy ráhagyatkozzunk, hogy elhiggyük, neki van elegendő ereje, hogy közösségi és egyéni életünket is megújítsa. 

    3. Ti vagytok a föld sója…, ti vagytok a világ világossága…, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. (Mt 5,13–16)

    Életünk sava-borsa az evangélium. A só ízesít, tartósít, megvédi az ételt a romlástól. Az íztelen és sótlan ember taszítja környezetét. Az élet jó ízét a világban a keresztényeknek kell biztosítaniuk. Ahogyan a só is felhígítható, ízét veszti, úgy a keresztényen is megérződik a Krisztus-hiány. Nem lesz hiteles. Megfásul, megkeményedik, megszűnik kisugárzása, elfordulnak tőle nemcsak barátai, családtagjai, de tágabb környezete is. A hegyi beszéd képei, a só, a lámpatartóra helyezett gyertya, minden teológiai előképzettség nélkül alkalmazhatóak hétköznapi életünkre. Csak tovább kell elmélkednünk rajta. A sózott, ízesített ételt jólesik elfogyasztani. Az ízes beszédet jólesik hallgatni. Krisztus-követő életünknek is ez a hozzátartozás, ez a sugárzó szeretet ad ízt. Nem annyira feltűnő életünkkel, a sorból kilógó másságunkkal, mint inkább a közösséget megízesítő jelenlétünkkel legyünk nélkülözhetetlenek, mint a só, és tegyünk Krisztusról tanúságot.

    A világosság képe is elengedhetetlen a valóság megértéséhez. A keresztény ember belső fényforrása, „felkelő Napunk a magasságból” Krisztus, a világ világossága. Még egyetlen vallásalapító sem merte ezt magáról elmondani. Nos, mi az ő fényében sütkérezünk. És csak annyiban lesz fényünknek melege, amennyiben ezt ő táplálja. De ez felhívás is. Nem azért, hogy – mint a lámpa – csalinak használjuk a fényt a szúnyogfogásra, hanem hogy megvilágítsuk környezetünket. Tegyük világossá, érthetővé a kételkedők és a gyanakvók számára is küldetésünket. Világítsunk hitünk, reményünk, szeretetünk fényével mindazoknak, akik ábrándjaik, gondjaik, csalódottságaik sötétjében botorkálnak.

    A világosság azt is feltételezi, hogy mi magunk már megvilágosodtunk a kegyelem világosságától. Hogy nem elvakultan csapkodunk magunk körül, hanem kitárjuk Krisztus fényét a világra, hogy elárassza azt a fény, hogy életünkkel őt reklámozzuk, ne magunkat. Nem lehet szégyenlősen, visszavonultan hegyre épült város lenni. Ez kiállást, bátorságot, elszántságot is jelent vérmérséklettől és hangulattól függetlenül. Jézus az egész hegyi beszédben azt hangsúlyozza, ami rajtunk múlik. Életünkkel dicsőítjük meg Istent az emberek előtt.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Szegény gazdagok, boldog szegényekÉvközi 4. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    30

    1. Keressétek az Urat… csak egy szerény, kis népet hagyok meg belőled, Izrael maradékát, amely az Úr nevében reménykedik. (Szof 2,3.3,12–13)

    Szofoniás próféta a Kr. előtti 7. század közepén élt és működött Jeruzsálemben. A szegények prófétájának számít ő is, akárcsak Ámosz, de nála keményebb hangon hirdeti meg az Úr ítéletét, az Úr napját, amelyet eleinte úgy értelmeztek a rabbik, hogy saját népük diadala lesz. Csalódniuk kellett, mert az évszázadok folyamán, a többi prófétai könyv üzenetével is összevetve kiderült, hogy Jahvé napja nem egyedül Izraelt érinti, hanem gyakorlatilag az általános világítéletet, amit ma világvégeként emlegetünk. Ebben a végítéletben Isten nem elveszíteni akarja népét, hanem üdvözíteni. Akárcsak a Föld többi nemzetét, hiszen Jézus Krisztusban ez az ítélet részben megtörtént: elkezdődött Isten országa, uralma.

     

    2. Ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, a semminek látszókat, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt
    (1Kor 1,26–31)

    Szent Pál éppen a korintusi hívek gyakorlati életéből veszi a példát tétele igazolására. Ahogyan köztük is csak elvétve van előkelő, gazdag, ahogyan sokkal többen vannak, akik szegények, egyszerűek, tanulatlan rabszolgák – ez a tény megmagyarázza azt, amit sem a zsidók, sem a görögök nem értettek. Előbbiek politikai hatalmat vártak a Messiástól, utóbbiak az ész erejének győzelmét, felsőbbrendűségét tekintették egyedül üdvözítőnek, s így értetlenül álltak a szenvedő, bűnösökhöz lehajló, szegényeket felemelő Krisztus előtt. De az apostol megérteti híveivel, hogy a Krisztussal való kapcsolat kegyelmi ereje minden tudatlanságunkat, szegénységünket és tehetetlenségünket orvosolni képes. Általa leszünk erősek, bölcsek, tehetősek. A mindennapi élet igazolja ezt a tapasztalatot. A világban tapasztalható versengés, rohanás és fogyasztói szemlélet, megfelelési kényszerek sokasága őrületbe kergeti azt az embert, akinek nincs saját, önálló tartása, értékrendje. A keresztény Krisztusban találja meg azt a háttérbiztonságot, rejtett erőtartalékot, amellyel akár a kordivattal szemben is dönteni képes. Isten kegyelmének birtokában mindig van bátorsága nevén nevezni és megtenni a jót, megkülönböztetni a sátán ármánykodását a Szentlélek sugallatától.

     

    3. Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,1–12)

    A hegyi beszéd a keresztény tanítás összefoglalása. Ennek mintegy bevezetése a nyolc boldogság, amelyet az evangélium alkotmányának szoktak nevezni. Biblikus szakemberek szerint talán nem így és nem egyszerre hangzott el a nyolc boldogság Jézus szájából. Az sem biztos, hogy a hegyen, hiszen Szent Lukácsnál inkább síksági beszédként szerepel. Mindez, állítják a Biblia tudósai, az evangélisták szerkesztői munkájának eredménye, mert ők Jézus tanításából összeszedték mindazt, amit a keresztény lelkület kialakításához, a Krisztus országába való eljutáshoz fontosnak tartottak. A nyolc boldogságot a mai életre lefordítva talán nincs is találóbb megfogalmazás, mint amit a mindannyiunk által ismert és nagyra becsült Gyökössy Endre református pasztorál-pszichológus elmélkedésében találunk:

    Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

    Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelenül azt tenniük, amit mindenki tesz.

    Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömteli lesz az életük.

    Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

    Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

    Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendesül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

    Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.

    Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

    Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket…

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva A krisztuspárti emberhalászÉvközi 3. vasárnap

    Reggeli ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    23

    1. A nép, mely sötétségben jár, nagy fényességet lát… Úgy örülnek majd…, ahogy aratáskor szoktak örülni. (Iz 8,23b–9,3)

    Ez a jövendölés már szerepelt ugyan a karácsonyi éjféli mise olvasmányai között, de a mai összefüggésben más értelemmel is gazdagodik. Máté evangélista ugyanis szívesen hivatkozik az ószövetségi jövendölések beteljesedésére, és evangéliumában Jézus kafarnaumi fellépése kapcsán épp ezt az idézetet hozza. Mintha azt sugallná olvasóinak, hogy az izajási világosság Jézus Krisztusban annyira egyértelmű, hogy hiába Mózes-hitű, törvénybetartó ember valaki, ha nem fogadja el Krisztust a világ világosságának, még most is sötétségben él. Ebben az értelemben az olvasmány üzenete ma is friss és korszerű. Nem lehet felvilágosodni, örülni, az örök életre „berendezkedni” Jézus nélkül. Kérdés marad, hogy meglátjuk-e Krisztust mint életünk világosságát a sok mesterséges fény mellett vagy éppen a szemfényvesztő káprázatok ellenére.

     

    2. Éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra… Talán megosztott Krisztus?…(1Kor 1,10–13.17)

    Szent Pál szavai visszhangozhatnak bennünk úgy is, mint amelyek nemzetünk, erdélyi magyar közösségünk krónikus sebére, a pártoskodásra utalnak. Valószínű, ösztönösen ezt juttatják eszünkbe. Jogosan. Mert megengedhetjük-e magunknak azt a luxust – ha mégoly demokratikus is –, hogy különféle politikai pártokba tömörülve, egymás mellett elbeszélve valósítsuk meg céljainkat, érvényesítsük érdekeinket? Már az is gond, miért vannak különféle céljaink, és miért nem azonosak érdekeink? A szabad másként gondolkodni jogalap elégséges egy közösség tartós fennmaradásához? Azonban itt Szent Pál igazából a krisztusi hit egységét félti. És ebben a vonatkozásban a pártoskodás hallatán egyházunk szétszakadt krisztusi köntösére gondoljunk. A különféle, nagy- és kisegyházak, felekezetek mintegy különutasként kínálják az üdvösséget, több-kevesebb sikerrel csábítva magukhoz talán épp a másik közösségből kiábrándult híveket.

    Jézus Krisztus nem így akarta. Neki nem ez a marketingfogása.
    Ő inkább egy asztalhoz, a mennyei Atya menyegzős lakomájához akar ültetni minden benne hívő embert. Ezért egyházunknak, a szétszakítottság sebeit vállalva és gyógyítgatva, szüntelenül imádkoznia és tennie kell a keresztények egységéért a világ végéig. Ezt szolgálják immár Erdély kisebb-nagyobb településein is a különféle keresztény felekezetek közös imatalálkozói, programjai, hogy felmutassák a nagy közös kincset, a krisztusi örökséget, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Beszédeinkben, szertartásainkban, ünnepeinkben és hétköznapjainkban, vegyes családon belül és a nyilvános életben egyaránt fontos, hogy felszínre jussanak közös keresztény gyökereink és a krisztusi főparancs. Ahogyan egy ismerősöm fogalmazott: „a véleményekben különbözőség, de a szeretetben egység”.

     

    3. Gyertek, kövessetek, én emberek halászává teszlek titeket.
    (Mt 4,12–23)

    A Galileai-tenger partján elterülő halászváros, Kafarnaum, az arra járóknak vagy az átutazóknak különös légkört biztosított. Jézus nyilvános működésének is csakhamar központja lett. Itt, illetve innen hívta meg legtöbb tanítványát, a későbbi apostolokat, akik közül többen halászok voltak. A halfogás a megélhetés biztosításán túl mélyebb értelmet is jelentett. A szervezett, hálóval történő halászat napjainkig ezreknek ad megélhetést a világ számos tengerpartján. Jézus számára az emberhalászat távol áll a mai reklámügynökök, fejvadászcégek indítékaitól. Ellenkezőleg, mai világunk foglalkoztatási szakemberei állami és magánszférában egyaránt tanulhatnának tőle, amennyiben munkásokat, alkalmazottakat, egy eszméhez hűségesen ragaszkodó híveket akarnak toborozni.

    Hogyan kell embert „fogni”? Nem állásközvetítőkön, hirdetéseken keresztül állítja őket szolgálatába, hanem személyesen hívja meg: „Kövess engem!” Az ember csak azt képes követni, arra meri rábízni magát, akiben hisz. Jézusban még soha senki nem csalatkozott. Az egyház közösségében mindannyiunkra emberhalászi feladat, küldetés hárul. A meghívás pedig már a tó partján, a kereszteléskor megtörtént. Vállaljuk-e?

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."