Pietrelcinai Szent Pio gondolatai

Isten nem azt akarja, hogy érzelmesen érezd a hit, a remény és a szeretet érzését, és nem is azt szeretné, hogy csak alkalmanként használva élvezd őket. Jaj, milyen boldogok vagyunk, hogy égi őrzőnk ilyen szorosan ölel bennünket! Nem kell mást tennünk, mint amit teszünk, vagyis szeretni az isteni gondviselést, és magunkat a karjaiba és kebelére vetni. Nem, Istenem, nem vágyom hitem, reményem, szeretetem nagyobb élvezetére, csak azért, hogy őszintén, bár kedv és érzelem nélkül mondhassam, hogy inkább meghalok, minthogy lemondjak ezekről az erényekről.

Jézusom, ments meg mindenkit; felajánlom magamat áldozatul mindenkiért; erősíts meg, vedd a szívemet, töltsd meg szereteteddel, azután rendelkezz velem akaratod szerint.

Látjátok, hogy az emberek mennyi megvetést és mily sok szentségtörést követnek el az Ő Fiának szent emberségével szemben a Szeretet Szentségében? Mivel az Úr jósága által az Ő Egyházában Szent Péter szavai szerint „királyi papságra” (1Pt 2:9) vagyunk kiválasztva, nekünk kell megvédenünk e legszelídebb Bárány becsületét, aki mindig fáradhatatlan, ha a lelkekért kell kiállnia, de mindig néma, ha a saját ügyéről van szó.

Elindulok a célomhoz, mert hív és sürget a harang, és a templom présházához, a szent oltárhoz megyek, ahol folyamatosan árad a szent bor annak a finom és különleges szőlőnek a véréből, amelytől csak néhány szerencsés részegülhet meg. Ott - mint tudjátok, nem tehetek mást - a mennyei Atyának foglak Fiával egyesülve bemutatni benneteket, akinek, akiért és aki által egészen a tiétek vagyok az Úrban.

A halott hitnek és a diadalmas istentelenségnek ebben a szomorú időszakában a legbiztosabb eszköz arra, hogy megóvjuk magunkat ettől a minket körülvevő dögvészes betegségtől, az, ha megerősítjük magunkat ezzel az eucharisztikus táplálékkal. Ezt nem könnyű elérni azoknak, akik hónapokon át úgy élnek, hogy nem táplálkoznak az isteni Bárány szeplőtelen testével.

A szentmisén való részvételed során újítsd meg a hited és gondolkodj el arról, hogy ki volt az az áldozat, aki feláldozta magát érted az isteni igazságosságnak, hogy megbékítse és kegyelemre bírja. Amikor jól vagy, hallgass misét. Ha beteg vagy, és nem tudsz részt venni rajta, akkor mondd el.

Vasárnaponként ne maradjon el a Szentmise és Rózsafüzér!

Minden jól és áhítattal hallgatott szentmise csodálatos hatásokat fejt ki a lelkünkben, bőséges lelki és anyagi kegyelmeket, amelyekről mi magunk sem tudunk. Ebből a célból ne költsd tehát haszontalanul a pénzed, hozd meg az áldozatot, és jöjj szentmisére. A világ létezhetne a nap nélkül, de nem lehet meg szentmise nélkül.

Soha ne váljon számodra megszokottá a Szentmise !

Egyedül Jézus értheti meg, milyen fájdalmat jelent számomra, amikor a Kálvária fájdalmas jelenetére indul értem. Ugyanilyen felfoghatatlan, hogy Jézusnak nemcsak az jelent megkönnyebbülést, ha együttérzek vele fájdalmaiban, hanem az is, ha talál egy lelket, aki iránta való szeretetből nem vigasztalást kér tőle, hanem azt, hogy osztozhasson vele saját fájdalmai által.

Ha nem tudsz sokáig az imában vagy a szent olvasmányokban maradni, ne csüggedj emiatt. Amíg minden reggel megtalálod Jézust az Oltáriszentségben, addig szerencsésnek kell tartanod magad. A napod folyamán, amikor semmi mást nem tehetsz, hívd Jézust, még minden elfoglaltságod közepette is, lelked áhítatos sóhajtásaival, és Ő eljön, és kegyelme és szent szeretete által mindig egyesül a lelkeddel. Repülj a lelkeddel a tabernákulum elé, amikor a testeddel nem tudsz odamenni, és adj ott hangot égő vágyadnak, beszélj, imádkozz és öleld magadhoz a lelkek Legszeretetebbjét jobban, mintha megadatott volna neked, hogy szentségileg fogadd Őt.

„Atyám, miért sírsz, amikor Jézust a szentáldozásban fogadod?”.
Válasz: „Ha az Egyház felkiált: „Nem vetetted meg a Szűz méhét”, amikor az Igének a Szeplőtelen Szűz méhében való megtestesüléséről szól, mit mondanak majd rólunk, nyomorultakról?! Jézus azonban azt mondta nekünk: „Aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, annak nem lesz örök élete”; közeledjünk tehát a szentáldozáshoz nagy szeretettel és áhítattal. Legyen az egész napunk a szentáldozásra való felkészülés és hálaadás.”.