„Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében.” (1 Királyok 2,2-3) 

Amikor közeledett Dávid király halálának ideje, magához hívatta fiát, Salamont, hogy egy utolsó tanítást, bátorítást adhasson neki. Isai fia, aki egykor csak pásztorlegény volt, majd legyőzte a hatalmas Góliátot, többször is elkerülte a felbőszült Saul király lándzsáját, győzelemre vezetett seregeket, vitézekre, gazdagságra, hírnévre tett szert, most mégis azt mondja: „Járj az ő útján”. Nem azt tanácsolja gyermekének, a leendő királynak, hogy gyűjts hatalmas seregeket, építs palotákat, szilárdítsd meg a hatalmadat, hanem arra bíztatja, hogy az Úr útjain járjon.  Kövesse azt, aki a legerősebb, reménykedjen abban, aki a leghatalmasabb, imádja azt, aki egyedül méltó arra. Ne a saját szabályait, szívének vágyait kövesse, hanem tartsa meg az Úr rendelkezéseit, tisztelje az ő döntéseit, törvényeit. 

Légy erős, légy férfi! Egy idős, gyenge, beteg király, egy megfáradt édesapa tanácsa ez, ifjú, élettel teli gyermekének. Mi vajon milyen tanácsot, milyen útmutatást hagyunk gyermekeinkre? Mire tanítottak meg bennünket szüleink, és mit adunk mi magunk tovább a következő nemzedéknek? Csodálatos lenne, ha Dávid példáját követve mi is az Úrban való bizodalmat hagynánk utódainkra. Mert a kincsek eltűnnek, a javak elfogynak, a tárgyak megkopnak, de az Istenben való bizalom, a benne való hit és reménység örökkévaló ajándék. Ajándékozzuk meg ezzel gyermekeinket! (Dr. Szabóné Kurucz Tímea, Körösszegapáti)

*****************************************************

Imádság:

Urunk és Istenünk! Add, hogy ne múlandó kincseket keressünk és gyűjtsünk ebben az életben, hanem ragaszkodjunk az örökkévalóhoz, mely nem csak a miénk, hanem az utódainké is lehet. Engedd, hogy továbbadhassuk a hozzád való ragaszkodásunkat, benned való bizodalmunkat, és a mi utódaink is megismerhessenek Téged! Ámen!

***************************************************************

A nap gondolata:

„Nem sok ember bánta meg a halálos ágyán, hogy túl kevés autót vett, vagy túl kicsi családi házat épített. Azt viszont sokkal többen megbánták, hogy szeretteikkel nem töltöttek elég időt, nem becsülték meg őket eléggé, vagy nem hagytak rájuk méltó örökséget.” (Marie Clarence)

„Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?

... Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6,30.34)

Ma, amikor ezeket a sorokat írom, április eleje van... amikor Te olvasod, július napjait számláljuk... Ma bizonytalanság van. Ma nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Ma olyan élethelyzet, vészhelyzet van, amilyet még nem tapasztaltunk.

Mire a sorok eléd kerülnek, már reménység szerint túl vagyunk az egészen. De legalább is, a végéhez közeledünk. Pár hónap csupán, de megváltoztat sok-sok mindent. Nem tudom, hogyan talál Rád ez a pár sor... hogyan tudod az életedet újra indítani. Hogy mi változott, vagy ki hogyan változott körülötted.

De egy dologban biztosak lehetünk: hogy Isten akarata és tudta nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Ott vagyunk a tenyerén, oltalmaz bennünket, s ha bízunk az Ő kegyelmében, ránk ragyogtatja arcát!

A családom legkedvesebb hitvalló énekének soraival bátorítok mindenkit, akinek sötét felhők vannak élete egén:

Bízzunk ebben a kegyelmét ránk árasztó Istenben!

 (Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre)

*****************************************************

Imádság:

Uram, Istenem! Köszönöm, hogy Benned mindig találok vigaszt, reményt, támaszt, oltalmat. Kérlek, segíts, hogy mindezt tudjam meg is élni! Add, hogy minden nap észre tudjam venni, hogy hogyan vagy jelen az életemben! Köszönöm a szereteted! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

„Abban a pillanatban, amikor Istent életed középpontjába helyezed, békesség fog eltölteni.”

„Tudom, hogy amit Isten cselekszik, az örökké megáll, ahhoz nincs mit hozzáadni, és abból nincs mit elvenni.” (Préd 3,14) 

          Az igeversünk úgy kezdődik, hogy „tudom”, más fordításokban a „Rájöttem! Megismertem!” kifejezéseket használják. Milyen tudással, ismerettel rendelkezem Istennel, a világgal vagy épp magammal kapcsolatosan? Ennek alapján mit adhatnánk hozzá vagy vennék ki ebből a világból? Min változtatnánk, akár a világgal, vagy épp magunkkal kapcsolatosan?

Amit Isten cselekszik, ahhoz nincs mit adni, sem elvenni. Ez azonban jó hír. Ott és ahhoz, amihez én nem tudok semmit sem hozzáadni, mert az bűntől terhelt és veszendő, megteheti és megteszi az Úr. Ő kezdettől önmagát adja ebbe a világba, s egyszer olyannyira önmagát adta, hogy Jézus Krisztusban közénk jött, hogy életünk legyen benne. Mert miközben magát adja, miközben minket egyre jobban betölt, annál inkább csökken a világban való rossz, s bűn, amit ugye ki akarnánk venni mi is. S minél jobban közeledünk, és engedünk teret életünkben a Krisztusnak, imádkozva, igéjét olvasva, s megélve azt, annál inkább ő formálja életünket, gondolkodásunkat, cselekedeteinket a MAGÁÉHOZ IGAZÍTVA. Mert amikor ráeszmélünk az Isten és az általa teremtett világ csodálatosságára, arra, amit elvégzett értünk és bennünk, nem tudunk mást tenni, mint meghajolni előtte, tisztelni őt, elfogadva és engedelmeskedve akaratának. Ezért a legjobb, amit tehetünk, hogy belesimulva az Ő tervébe, tenyerébe, engedjük, hogy használjon minket akarata szerint. Hisz mindent a végből cselekszik, hogy megértsük, az a legjobb számunkra, amit ő akar, amit ő ad, amit ő készített.

Sokszor azt hangoztatjuk: Isten jól tudja, mit, miért cselekszik és mikor. Hát akkor ne csak szánkkal valljuk ezt, hanem ez éljen bennünk is, bízzuk rá magunkat, bízzunk benne, hogy ő tudja, és ha ő tudja, akkor tőle kell kérnünk és várnunk mindent. Hiszen tudjuk: „hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak (Róm 8,28). (Biró Botond, Ráton.)

***************************************************************

Imádság:

Uram! Te tudod a legjobban, mire van szükség. Rád. Legyen meg a Te akaratod! Ámen

 ***************************************************************

A nap gondolata:

Ha Isten velünk, s mi vele, akkor minden rendben van.

„Mi történt?” (Lk 24,19) (olvasandó az egész történet: Lk 24,13-35 )

Az emmausi tanítványok története egyike a Feltámadottal való találkozások szép és fordulatos tudósításainak, melynek fő kérdése: Mi történt?Négyfelől közelítjük meg ezt a kérdést.

Az első megközelítés arról szól, hogy mi történt a történelemben? A történetet szépen el lehet mesélni, mint azt maga Jézus is tette, objektív leírással, pontos részletekkel, érzelmi fűszerezéssel. Kellenek a sorsformáló történetek az életünkben, egy családnak, nemzetnek krónikái, mondhatjuk ezt az emberiség történetének.

Mi történt? Azt is tudjuk, hogy részese vagyunk a „Nagy történetnek”, Isten történetének, ahogyan a teremtéstől a bűnbeesésen át, az ígéretek nyomán, a megváltás valóságán keresztül eljutunk majd egyszer az idők végégig. Az üdvösség történetének is hívjuk Isten aláhajló szeretetének állandó jeleneteit. Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy az megtérjen és éljen.

„Mi történt ott ezekben a napokban?” – kérdezik a tanítványok. És benne van rögtön a mi korunknak a mindig aktuális történte is, az országé, Európáé, az Egyházunké, a szűkebb kontextusé. Ilyen volt a járvány idején is, amikor a természetes közegeinket, tereinket és közösségeinket nem használhattuk. Nem tudtunk úgy ünnepelni, mint korábban, s mint szerettünk volna. Ebben is volt öröm, hiszen együtt ünnepelhettünk a Kárpát-medence református híveivel.

Mindig van bennünk egy belső történés is. Jézus szavai alapján az emmausi tanítványokban is belső történéssé alakul a külső, a felsorolt események láncolata. Talán az a cél is, hogy a külső események belső történéssé váljanak. Mi történik benned? A belsőről csak Neked van tapasztalatod, senki nem látja, csak Te. Egyedül a Te ügyed és Istené, nem lehet kívülről beleszólni. A történet a Te történed! Mi történik veled most?

(Bölcsföldi András spirituális, KRE-HTK, Budapest)

***********************************

Imádság:

Mennyei Édesatyánk! Köszönjük Neked, hogy nemcsak az életünk áll naponta megélt történetekből, hanem a Szentírásban a „Nagy történet” részeként hitbeli elődeink cselekvésein és tettein keresztül is tanítasz bennünket, és azóta is gazdagon cselekszel az Egyház életében. Köszönjük, hogy nem hagysz magunkra, hanem nehézségek, járványok idején is velünk voltál, és velünk vagy. Ámen

************************************

A nap gondolata:

Számomra létezés előtti történeteket – szüleim régi, fiatalkori fényképeit rendezgettem – s próbáltam megfejteni az ő történetüket, ami az enyém is, s így együtt is Istené. Fontosak számunkra megfejtett történetek, hiszen: „Történetek híján szétgurulnak és elvesznek az élet láncszemei.” (Ancsel Éva)

Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az Úr, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, az Úr, és nem szűkölködtél semmiben. (5Mózes 2:7)

Mi, emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy kudarcainkat, bukásainkat a rossz körülmények kedvezőtlen hatásának tulajdonítsuk. Sok ember ajkáról elhangzik a keserű megállapítás: Ha máshol született volna, ha adottak lettek volna kedvezőbb anyagi és szellemi segítségek, akkor egészen más lenne a közérzete, sikeres embernek tudhatná magát.

Vajon a körülmények ilyen sokban meghatározzák a fejlődésünket, céljaink megvalósulását?

Jézus tanítványai is hajlamosak voltak a helyzetfelmérés alapján hamar kimondani azt, hogy nem lehet megvalósítani azt, amit Jézus kért tőlük. Teljesíthetetlennek tartották az ötezer fős sokság megvendégelését, mert pontosan tudták, hogy mennyi tartalékkal rendelkeztek.

Vajon Isten, aki népét kiszabadította az egyiptomi fogságból nem ismerte-e pontosan a nép szellemi és anyagi helyzetét? Ellenkezőleg, nagyon is ismerte. Tudta, hogy már fohászuk sem volt, csak nyögésük jutott el hozzá. Tudta, hogy negyven éven keresztül olyan helyzetben voltak a vándorlás, az állandó mozgás, helyváltoztatás miatt, amiben nem lehet emberi számítások alapján kiteljesedő jövendőt remélni.

A negyven éves vándorlás végén mégsem egy lerongyolódott, a körülmények kedvezőtlen összhatása miatt szánalmas népet lát maga előtt az Úr, hanem egy olyan közösséget, melyben végig jelen volt az ő áldása: mert megáldotta kezed minden munkáját Istened.

Urunk áldása nem körülményfüggő. Tudta, hogy a puszta, amiben vándoroltak választottai nem alkalmas hely a kiteljesedésre, azért vezette őket az ígéret földje felé. Viszont áldását mindvégig adta számukra.

A vándorlás alatt a legnagyobb áldás nem az volt, hogy egy-egy akadály elgördült az útból, hanem Isten jelenléte.

Isten megáldott bennünket önmagával. Aki ezt elfogadja, az nem szűkölködik semmiben, mert Általa mindenre van ereje a Krisztusban, aki ma is megerősít ( Fil, 4,13). (Gál Sándor, Fábiánháza)

*****************************************************

Imádság:

Mennyei Atyám! Áldalak, amiért pusztaságban és harmatos mezőkön egyaránt velem vagy. Köszönöm tápláló igédet. Olyan jó megtapasztalni azt, hogy általad az életem nem a kudarcok, a lehetetlenségek és a tehetetlenségek sorozata, hanem áldásaid hordozója. Tarts meg kegyelmedben! Ámen.

***************************************************************

A nap gondolata:

Semmit sem kell birtokolnod ahhoz, hogy bőségben érezhesd magad, ha viszont folyamatosan így érzel, akkor szinte bizonyos, hogy dolgok érkeznek az életedbe. A bőség csak azokhoz áramlik, akiknek az már megvan. Ez szinte igazságtalanságnak hangzik, pedig természetesen nem az, hanem: egyetemes törvény. A bőség és az ínség is belső állapot, ami aztán a valóságodként jelenik meg. (Eckhart Tolle)

 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.  A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába. (Jn 4:46-54)

Sok alkalma van a mi életünknek, amikor segítséget kérünk Istentől. Sürgetjük, jöjj, légy jelen, mutasd meg a hatalmadat, bizonyítsd, hogy te vagy az Isten fia. Oldd meg a mi jelenlegi életünk minden gondját, baját, légy gyógyír minden földi szenvedésünkre. Kéréseink, könyörgéseink, imádságaink erre a nyomorult árnyékvilágra korlátozódnak, az eljövendőre alig figyelünk. Jézus megszólalását hallva hátra tántorodunk, mert szíven talál és az elevenünkbe lát, leleplez bennünket. Ha itt a világban nem oldja meg minden gondunkat, ha nem úgy és nem akkor cselekszik, ahogyan mi elvárjuk tőle, akkor megbotránkozunk benne. Akkor azt kiálltjuk haragosan: nem is vagy az Isten fia! Ha nem segítesz, nincs is hatalmad, nem is létezel! Ha nincsenek jelek és csodák, akkor elutasítjuk őt, mint megváltót, mint Krisztust is.

Jézus azonban látja esendőségünket, jeleket és csodákat ad, hitünket erősítve: menj el a te fiad él. A mi felelősségünk, hogy komolyan vegyük szavait. S ha megtapasztaltuk kegyelmét, ne kételkedjünk.

(Iván Barna, Eperjeske)

*****************************************************

Imádság:

Uram, gyarló vagyok, sokszor kételkedem benned. Uram, én is jeleket és csodákat várok. Uram, én is ettől teszem függővé, hogy hiszek-e benned. Uram, én is erre a földi életre tekintek. Uram, én is sürgetlek. Köszönöm, hogy bár látod és nevén nevezed gyarló hitemet, köszönöm, hogy bár tükröt tartasz elém, mégsem vetsz el engem, mégis csodákat teszel életemben. Uram, add, hogy megtapasztalva jóságos szereteted én is megértsem és hitre jussak. Ámen

 ***************************************************************

A nap gondolata:

Két dolog nem ismer lehetetlent: a hit és a kétségbeesés. (Böjtös Sándor)

 „Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram, és megmentőm, Istenem kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsoltárok 18,2b-3)

Dávid győzelmi éneke azután a sok menekülés, önmagával és másokkal való harc után. De milyen érdekes, hogy nem saját, már-már hősies tetteit önti dalba. Nem is azt olvashatjuk ebben a részben, hogy Dávid milyen fantasztikus király és harcos volt egyben, de nem is azt, hogy sorra győzte le a rá támadókat, az életére és királyságára törőket. Pedig valóban nagy tetteket vitt véghez, mint az ország vezetője, és az is lehet, hogy mi negyedannyi dolgot sem tudtunk volna véghezvinni mint ő. Kétségkívül Dávid király, már uralkodása kezdetétől kiváló királya volt Izraelnek. De mégsem ez a hangsúlyos a mai Igénkben. Lenyűgöző, hogy milyen elsöprő erővel van jelen Dávid győzelmi énekében az, aki tulajdonképpen a győzelmeket adta. Nem csak elvétve jelenik meg egy-egy dicsérő szó Istenre vonatkozóan, vagy éppen köszönet. Dávidban, ahogyan láthatjuk ebből a zsoltár részletből, összeforrt a győzelem a hálával. Mert akinél oltalmat keresett, akitől segítséget várt, akiben végig, még a menekülések alatt is teljes szívből hitt, valóban megsegítette őt. Fontos üzenetet hordoz a mai igerész. Méghozzá arra döbbenhetünk rá (ismét) általa, hogy sem a hétköznapi, sem a rendkívüli győzelmeink elsősorban nem a mi érdemünkből vannak, hanem Isten áll a színfalak mögött. Neki tartozunk hálával, de jó lenne, ha ez a tartozás nem maradna kiegyenlítetlen. Ő győzött a halál felett, hogy élhesd az életed itt a földön, s majd egykor a mennyekben. A kérdés csak az, hogy tudsz-e ezért a győzelemért is szívből hálát adni?

(Birikiné Király Dalma, Jánd)

*****************************************************

Imádság:

Szeretlek Uram, hadd mondjam ki én is naponként, olyan meggyőződéssel és olyan igazán, mint Dávid tette! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Legyen számodra elsődleges fontosságú, hogy megismerd Istent, és vele összhangban éld az életedet!

 „Az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.” (Zsoltár 121,5)

Amikor a 40. születésnapom előtt kiszakadt a gerincsérvem, aminek a létezéséről addig nem is tudtam, egy hosszas felépülési szakasz vette a kezdetét. A kiszakadt sérv körüli idegek olyan traumát szenvedtek, melynek következtében a jobb lábam teljesen elgyengült. Annyira, hogy bottal kellett járnom, hogy meg tudjam tartani az egyensúlyomat, és képes legyek önmagam ellátására.

          Ebben a helyzetben, az életem minden pillanata egy kínlódás volt. De akárhányszor a jobb kezembe vettem a botot, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nem csak egy élettelen tárgyra támaszkodhatom, ami segít önmagam megtartásában, hanem eközben tart az Úristen is. Hiszen Ő ígéretéhez híven ott áll a jobbomon! Nem csak én tartom magamat fogcsikorgatva, hanem örömmel támogat, és oltalmaz az Úr is.

Ez a helyzet segített megérteni a fenti Igét, hogy milyen nagy jelentőségű, amikor tudatosul bennünk, és átéljük, hogy mit jelent, amikor Isten támogat. Ez segített elfogadni, és feldolgozni a szenvedéseimet. Ezt az Igét mondtam magamban, amikor már bot nélkül tanultam járni, és ezen az Igén keresztül adott erőt az Úr azóta is, még sokféle nehézségek között.

          Bár a jobb lábam évek múltán is gyengébb, és nagyon oda kell figyelnem hogyan állok, hogyan járok, én mégis erősebbnek érzem magamat, mint valaha, mert a sok szenvedés alatt átéltem, hogy mit jelent az, amikor az Úr az oltalmam a jobb kezem felől, és megőriz jártomban – keltemben, mindenkor.

(Molnár Virág, Mezőkovácsháza)

*****************************************************

Imádság: 

Uram, segíts minden körülmények között elfogadnunk, és hittel megélnünk a Te csodálatos ígéretedet, hogy Te vagy oltalmunk, erősségünk, biztos segítségünk! Add, hogy úgy akarjunk hittel Rád támaszkodni, mint életünk Urára, Megváltójára, és megtartójára! Ámen.

 ***************************************************************

A nap gondolata:

Ma is bátran, hittel támaszkodj az Úrra, Aki a te oltalmad is!

„Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.” (Példabeszédek 26:20)

Ilyen egyszerű, az életből vett példával biztat mai igénk arra, hogy álljunk hozzá bizonyos emberekhez/helyzetekhez.

Történt egyszer, hogy egy hívő pedagógust áthelyeztek egy másik iskolába. Az első nap, ahogy az lenni szokott, a naplót maga elé szorítva, némi szorongással lépett be a nevelőibe. Nem ismert senkit.

Páran mosolyogtak, majd rövid bemutatkozást követően mindenki ment a maga dolgára.

Ezt a pillanatot várta meg az egyik idősebb tanítónő, aki hozzá hajolva csendben elkezdte "leadni", milyen is az iskola, aztán az igazgatónő.... "Na és az ebéd!" S jöttek sorban a kollégák. Mindenkiről, mindenről volt néhány megjegyzése.

Tanárnőnk hallgatta egy darabig, majd ő is megszólalt:

- "Engedd meg, hogy én is megosszak magamról egy fontos dolgot..."

- "Mi az?" -fülelt a másik, hátha valami izgalmasat tud meg róla.

- " Van egy rossz tulajdonságom: nem tudok ilyenféle titkot tartani. Ha hallottam valamit másokról, én bizony továbbmondom, s azt is elmondom, kitől hallottam."

Ettől a naptól kezdve nem kereste vele a kapcsolatot a fent nevezett kolléga, viszont több barátra is lelt, ahogyan megismerték őt és jellemét.

A történetet olvasva gondold ma át:

Kell-e végig olvasnom minden megosztott bejegyzést?

Kell-e átvennem mások háborgását?

Kell-e rémhíreket megosztanom, ahogy azt olyan sokan teszik?

Keresd ma is a jó lelkiismeretet és Isten békességét!

Ne tégy a tűzre! Meglátod, kialszik.

(Nagy György, Mátészalka-Kertváros)

********************************** 

Imádság:

Uram! Segíts észre vennem azokat a helyzeteket, melyekben egyértelműen az a feladatom, hogy valamit ne tegyek meg, hogy valamitől tartózkodjam. Ámen

*********************************

A nap gondolata:

Aki a verebeket is számontartja, hogyne gondoskodna az ő választottairól. Nincs mitől félnünk. Tegyünk bátran bizonyságot az evangéliumról. Legyen ez a küldetés életünkben az első helyen, nem keresve, de felvállalva ezért a békétlenséget is.

„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17)

Keresztelő János az eljövendő Szabadítóról, Jézusról prédikált. Megkeresztelte azokat a Jordán vizében, akik megvallották bűneiket, megtértek.

Jézus is elment Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen. János tudta, hogy ő nem méltó Jézus megkeresztelésére, de Jézus szavára engedelmeskedett, és megkeresztelte a Megváltót.

Jézus megkeresztelésekor megnyílt az ég, és egy hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.

Isten örült Jézusnak, amikor vállalta a bűnös emberiség helyett a büntetést. Gyönyörködött engedelmességében, amikor kész volt otthagyni a mennyet, ahol angyalok szolgáltak Neki, és kész volt életét adni szeretetből.

Benned is akar gyönyörködni az Úr Isten! Ő akkor örül neked, ha ragaszkodsz Jézushoz, megérted és elfogadod, hogy érted jött le a földre, ha bizalommal Hozzá fordulsz, ha megköszönöd, hogy meghallgatta imádságodat, ha szereted az Ő igéjét.

Az egyik kamasz fiút megkérte az édesanyja, hogy rakjon rendet a szobájában. A fiú megtagadta az engedelmességet, duzzogott. Nővére, aki eddig csendesen figyelte, emlékeztette öccsét az Igére: Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak. (Kol 3,20) A srác ezt hallva szó nélkül elkezdte a rendrakást a szobájában.

A hitben és engedelmességben gyönyörködik az Úr!

(Prókai Árpád, Boldva)

*************************************

Imádság:

Uram! Hadd lehessek Neked élő, engedelmes gyermeked! Munkáld ezt bennem naponként! Ámen

**********************************

A nap gondolata:

Akár maradhatsz a biztonságos sekély vízben, vagy a mélyebb vizekre mész, ahol a nagy hal van. A választás a tiéd. Amint engedelmeskedsz, Isten gondoskodni fog a többiről. A legjobb napjaid az engedelmességed túloldalán vannak. Szóval engedelmeskedsz?

„Ezt mondta a júdaiaknak: Építsük ki ezeket a városokat, vegyük őket körül fallal, lássuk el tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg a mienk az ország, mert kerestük Istenünket, az URat, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést.” (2Krón 14:6)

Kérem, hogy mielőtt az igemagyarázat olvasásába belekezdenénk, nézzük meg a 14. rész első 8 versét. Ászá apja, Abijjá halála után kerül trónra, Júda harmadik királyaként. Egy megosztott, bálványokkal teli országot örököl. A nép idegen isteneket, ideológiákat imád. Ászá ledönti a bálványokat, eltörli a magaslatokat és kivágva az aserákat megparancsolja a népnek, hogy az ő atyáik Istenét keressék. Milyen ismerős is ez. Nem ugyanebben a világban élünk itt és most? Építjük bálványainkat, a pénz, a hatalom, az ideológiák bálványait, a pénzintézeteknek központi, száz emeletes magaslatait. Az egyetemek, a tanintézetek, már nem is az istentelenségre, a szabadosságra, hanem egyenesen az Isten nem létére oktatnak generációkat. Az aserák a New Age-es pogányság és az internetes pornográfia formájában árasztja el életünket. És a király, Abijjá kiszolgálja a bálványokat. És a nyugati történelmi egyházak többsége kiszolgálja a bálványokat. Akkor Isten Ászát adta a népnek, hogy rendet teremtsen. Visszafordítja őket az Istenhez. Ledönti a bálványokat, kerítéseket, falakat épít, hogy az idegenből jövő csábítást ellensúlyozhassa. Megint csak, milyen ismerős is ez. Európa közepén népünk keresztyén hitünk megmaradásáért küzd. Hogy gúnyolnak, csúfolnak minket érte szerte a nagy világban. Még van lehetőségünk Ászára hallgatni, akit ma Krisztusnak hívunk. Még van lehetőségünk hozzá térni, de a vírus már figyelmeztet: az idő, az Úr Isten kezében van. Térj meg!

(Burian Tamás, Silver Creek, New York, USA)

*****************************************************

Imádság:

Urunk, Istenünk! Hálásan köszönjük meg neked, hogy még van időnk a megtérésre. Add, hogy meghalljuk hívó szavadat és annak engedelmeskedve hozzád térjünk. Vedd körül azokat, akik megfertőztettek a vírus által, légy az ő orvosuk, vedd körül a bezártakat, a félőket, vigasztald a gyászolókat és emeld fel az elesetteket. Jézus Krisztusért kérünk hallgass meg minket. Ámen.

***************************************************************

A nap gondolata:

A bálványok mindig ledőlnek, egyedül Isten marad, aki Jézusban lehajolt hozzánk, belépve életünkbe, jövőt kínálva.

************

„Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt. (Zsolt 119,140)

Sokféle beszédet hallunk, és sokat is beszélünk. Régebben sokkal kevesebbet beszéltek az emberek. De akkor is volt tiszta beszéd is, és olyan is, ami nem volt tiszta.

A zsoltáros arról vall, hogy érti, érzi, hogy Isten beszéde tiszta, nagyon is tiszta. És megvallja, hogy ő bizony szereti ezt a tiszta beszédet.

Egy időben hallgattam kabaré adásokat, de megelégeltem, mert rendszeresen igazi humor helyett kétértelmű, félreérthető, ahogy gyakran mondjuk „sikamlós” olcsó szövegek töltötték ki a műsort. Ez nem humor. Inkább bosszantottak ezek, mint nevettem volna rajtuk, bár a közönség hallhatóan jól mulatott.

Te milyen beszédeket hallgatsz? És milyen beszédet szeretsz? Tudod-e, hogy nem mindegy, hogy mi megy be a füleden, és mi ragad meg a szívedben? Hiszen ezek fognak meghatározni téged.

Aki a 119. zsoltárt írta, lásd: több oldalon keresztül Isten igéjét dicséri roppant változatosan. Teheti, tudja is tenni, de szíve bizonyosan tele van ezzel a gazdagsággal: szereti Isten tiszta beszédét! Szeresd te is és beszélj te is ily tisztán!

(Böttger Antal, Verőce)

*****************************************************

Imádság:

 Uram! Annyi mocskos és zavaros beszéd után hadd halljam a te tiszta szavadat és hadd beszéljek magam is tisztán, szépen és egyértelműen, ahogy azt tőled tanulhatom! Köszönöm, hogy segítesz ebben! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Kész vagy befogadni Isten Igéjének áldását az életedbe? Gyere figyelmes, nyugodt, tiszta és engedelmes hozzáállással! Ez készít fel téged Isten Igéjének és a benne ígért áldások befogadására.