Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el. (1Krón 28,20)

 A félelem nagy akadály. Megbénít. Még arra is képes, hogy őrületbe kergessen. A félelemérzet: börtön. A lélek börtöne. Akadály köztünk és Isten között. De azt üzeni nekünk Isten Igéje: Ne félj! Nem kell félned. Ne rettegj! Azért mondja Isten ezt nekünk, mert félünk. Mert a próféták is féltek, sőt a tanítványok is.

Ábrahám is félt – akkor még Ábrám volt a neve. Akkor így szólt hozzá az Úr látomásban: Ne félj Ábrám: én vagyok a pajzsod, jutalmad igen bőséges. (1Móz 15,1). Ne félj, én vagyok a garancia ígéreteimhez, és amit mondtam, úgy lesz. Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! (1Móz 15,5). Ne félj, mert az Úr Isten veled van és veled lesz! (Prókai Árpád)

*****************************************************

Imádság:

 Benned mind jobban bízva szeretnék élni, Uram! A félelem megbénít, Te megnyugtatsz. Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

A félelem és a hit minden nap feltámad bennünk, nekünk kell döntenünk arról, hogy melyiket hagyjuk érvényesülni.

Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el. (1Krón 28,20)

Amitől igazán félnünk kell, az a félelem! Ne félj a hirtelen való félelemtől! (Péld 3,25). Tönkremehet a békességünk a félelem miatt, mert a félelem nemcsak egy érzés, hanem egy lelkiállapot, egy feszültség, szorongás, folyamatos stressz. A test nem bírja sokáig ezt az állandó megterhelést és megbetegszik.

Félni mégis fogunk. Igyekszünk egyre több zárral, lakattal, ráccsal, kutyákkal bebiztosítani magunkat, mert félünk a bizonytalanságtól és félünk egymástól. A világ is olyanná lett, hogy van okunk a félelemre.

E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok: én meggyőztem a világot. (Jn 16,33) - mondja Jézus. Így vigasztal: kedveseim, lesz gondotok elég, baj mindig lesz, annyit fogtok szenvedni – de bízzatok. Ezek a nyomorúságok legyőzött nyomorúságok, ártalmatlanná tett bajok. Ez a világ legyőzött világ! (Prókai Árpád)

****************************************************

Imádság:

 Ha félek is benned bízom, Uram! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

A legfontosabb lépés, amit a félelem legyőzése érdekében megtehetsz, hogy bízol Istenben: ő megteszi majd azt, amit te nem tudsz megtenni. Bármekkora is a félelem szorítása rajtad, akkor is legyőzhető, mivel a félelem a gondolataidban van, és a gondolkodásod megújítható Isten Igéje által.

Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el. (1Krón 28,20)

A félelem az egyik legjellemzőbb emberi érzés, alapvető része személyiségünknek, végigkíséri életünket. El se hinnénk, mennyi mindent teszünk félelemből, önkéntelenül is. Csak azért, mert valamitől félünk. Hihetetlenül erős motiváció tud lenni a félelem.

Az Igében olvassuk, hogy „ne félj”.

Van egyfajta egészséges félelem is, ami megóv a vakmerőségtől és gyakran életmentő lehet, de mi többnyire az ismeretlentől félünk, meg a veszteségtől, a kudarctól, a belső ürességtől, a megszégyenüléstől, a megpecsételtségtől, a testi-lelki fájdalomtól, a gyengeségtől, a konfliktusoktól, a sötétségtől. Félünk a betegségtől, és attól, hogy elveszítünk valakit, akit szeretünk. Félünk a haragtól, a büntetéstől, félünk szembesülni önmagunkkal, félünk az öregedéstől, a haláltól. Azt is mondhatnánk, hogy ez természetes, hiszen emberek vagyunk – csakhogy ezek a félelmek a bizalmunk fokmérői. A szeretetünkről szólnak, a szeretet egyenes arányban van a félelemmel. Valamiképpen a félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a szeretet! A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1Jn 4,18). Adjon az Úr teljes szeretetet a szívünkbe, és űzze el félelmeinket! (Prókai Árpád)

*****************************************************

Imádság:

 Uram! A bennem lévő félelmet egyedül szeretetet tudja eloszlatni. Áraszd rám és belém szereteted gyógyító erejét! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

A félelem az emberiség leghalálosabb ellensége. A félelem rabszolgává tesz bennünket.

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)

Tudnunk kell, hogy Jézussal járva sem leszünk bűntelenek itt, e földön. Vele járva, benne élve, megjelenik a jézusi indulat szívünkben és kapcsolatainkban. Olykor azonban megjelenik a nagyon is emberi, a gyarló, a bűnös indulat is bennünk és kifejeződést is nyer. Ilyenkor szabad ezt észrevennünk, megbánnunk és bocsánatot kérnünk az Úrtól is, meg attól is, akit megbántottunk.

Akik bennünket bántanak, vagy éppen irritálnak bármilyen oknál fogva, tegyünk meg értük valamit: imádkozzunk értük. Ez a jézusi indulat. Ő még a kereszten szenvedve is könyörgött az őt odajuttatókért harag és átkozódás nélkül. Erre önmagunktól tényleg nem vagyunk képesek, csak ha él bennünk a Krisztus. Figyeljük meg a változást önmagunkon, önmagunkban, amikor valakiért elkezdünk imádkozni. Már nem a harag, a bosszúság, vagy egyéb negatív érzések fognak uralni bennünket, hanem a jézusi, szelíd indulat és lelkület.     

Rendszeresen jelenjünk meg felülvizsgálaton az Áldott Orvosnál, az Úr Jézus Krisztusnál! Engedjük, hogy az indulataink tekintetében is felülvizsgáljon! Amivel szembesít, és amit javasol, fogadjuk el, hiszen az orvos által javasolt gyógyszerek, akkor érnek valamit, ha a beteg beveszi rendszeresen az előírt adagot. Legyünk az Igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjunk magunkat. (Katona Béla)

 *****************************************************

Imádság:

 Drága Megváltó Jézusom! Köszönöm, hogy gondod van beteg életemre és benned gyógyulás vár. Áldalak érte! Ámen

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2) 

„Uralkodj magadon!” – szokta mondani egyik ember a másiknak bizonyos szituációban. Ettől van jobb megoldás: uralkodjon rajtad az Úr! Ha az ember uralkodik magán, az egyfajta visszafogottság. Ideig-óráig. Aztán előjöhet a bennünk lévő indulat. De ha az Úr uralkodik rajtunk, akkor az Ő indulata kezd átjárni. Minél több időt töltünk valakivel, annál inkább hat ránk. Ebben is ez a titok: töltsünk időt Jézussal, minél többet és akkor az Ő hatása lesz erős bennünk. Ha az imádság és az Ige átjárja a lelkünket, akkor nem kell görcsösen megpróbálni önmagunkon uralkodni, hanem Jézus indulata jelenik meg bennünk.

Rendeljük alá az indulatainkat Krisztusnak! Ha engedjük, hogy ő legyen az Ura az életünknek, akkor ne csak egy részét, hanem az egészet bocsássuk rendelkezésére. Hadd uralja Ő a családi életünket, a kapcsolatainkat, a munkánkat, az anyagi javainkat, és az indulatainkat is… (Katona Béla)

*****************************************************

Imádság:

 Úr Jézus! Nem könnyű kimondani, mert az óemberem ágál ellene, de kimondom: légy Ura az életemnek, teljesen. Minden tekintetben. Ez szolgál áldásul nekem és a körülöttem élőknek is. Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Az ember élete mindig nyomatékosabb, a beszédnél. A számadásnál a tett tallérszámba megy, a beszéd garasnak számít. (Spurgeon)

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2) 

Mi a megoldás akkor, ha valakinek ilyen másokat fenyegető indulatai vannak? Nyelni nem a legjobb, köpni sem? Akkor? Indulatkezelő tréning? Bár sohasem jártam ilyenen, és bizonyára segít valamennyit azokon, akik viszont igen, a Szentírás nem ezt javasolja. A Szentírás szerint Krisztus a megoldás. Pál apostol írja: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” (Fil 2:5)

Ne felejtsük el: az a Pál apostol, aki ezt írta, ugyanaz az ember, aki Saulként fenyegetéstől és öldökléstől lihegve kereste, hogy elfogja és összegyűjtse Jézus tanítványait. Azaz miket beszélek? Dehogyis ugyanaz az ember. Külsőre ugyanaz volt, belül viszont csodálatos változás történt az életében. A Jézussal való találkozás megváltoztatta. Egészen. Belülről. Gondolkodásában és indulataiban egyaránt. Ilyen változást csak Jézus tud elérni az emberben. Mert Ő belülről formál át. Saulból Pál apostolt csak Ő tud formálni. A megtérés pontosan arról szól, hogy már nem a magam ura vagyok, hanem Jézus az én Uram.  Ez a megoldás. Csak ez. Mindnyájunk esetében…(Katona Béla)

*****************************************************

Imádság:

 Úr Jézus! Köszönöm, hogy engem is átformáltál. Belülről. Mássá tettél és ez nagy hálára indít. Szeretnélek minden élethelyzetben téged felmutatni, hogy mások is közel kerüljenek hozzád. Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Új nyelvvel már nem rágalmazunk senkit. Nem panaszkodunk sem emberek felől, sem fájdalmakról. (Trudel)

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)

Hogyan kezeljük az indulatainkat? Van, aki a kellemetlen szituációkban nyel egyet. Vagy kettőt, hármat is. Nem szól semmit, felmegy benne a pumpa, ez jól látható is rajta, majd csendben marad. Nem jó módszer ez. Önpusztító. Persze van, amikor nyelni kell, de mindig nem lehet. Belülről emésztődik fel, aki így tesz folyamatosan.

Van, aki nem nyel, hanem köp. Kiadja magából, amit érez, amit gondol. Ennek többféle formája lehet, a hangos kiabálástól a tettlegességig széles a skála. Aki ezt teszi, az megkönnyebbül. „Kimondtam, amit gondoltam, őszinte voltam, én jól vagyok” – ezt érzik az ilyen emberek legtöbbször. Jó módszer ez? Jónak tűnik. De ha megkérdezné ilyenkor a vele szemben lévő beszélgetőtársat, akivel indulatosan őszinte volt, hogy „és te mit érzel?”, akkor valószínűleg nem az a válasz jönne, hogy én is jól vagyok. Nem igen azt hallaná, hogy „örülök, hogy kimondtad ilyen keményen, ilyen indulatosan, a lelki békémet nem borzolta fel mondanivalód.” Miért nem jó módszer az előbbi sem igazán? Egyfelől kapcsolatromboló, másfelől ezt olvassuk az Igében: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” (Ef 4:31) S hogy akkor mégis mi a jó megoldás? Arról majd holnap lesz szó. Addig vedd a fáradságot és fogalmazd meg, hogy szerinted mi a jó megoldás! (Katona Béla)

*****************************************************

Imádság:

 Uram! Kezeld te az indulataimat, nekem nem sikerül. Rád nézek és benned bízom e tekintetben is! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Beszélj kevesebbet! Gyakran azért kerülünk bajba, mert képtelenek vagyunk befogni a szánkat. Ha ez olyan erőteljes eszköz, akkor nem kéne olyan sokat használnod, igaz?

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)

Valaki azt mondta, hogy leginkább két ellentétet szító dolog van a világon: a politika és a vallás. Nehéz vitatkozni ezzel. Mert könnyen vitatkozás lesz abból, hogy két ember nem ugyanazt gondolja a politikában zajló eseményekről, vagy a vallás dolgairól. Sokszor barátokat, családtagokat választ el egymástól, fordít szembe egymással az egyik, vagy éppen mindkét téma.

Hogy miért valójában? Azért, mert az ember könnyen gondolja azt, hogy csak úgy lehet látni valamit, ahogyan én látom. Én jól látom, a másik pedig rosszul. Meglepő mennyire nem látja a fától az erdőt – gondoljuk. Egyfelől nem biztos, hogy így van. Másfelől a más véleményen lévő nem ellenségem. Aki nem ugyanazt gondolja, amit én, azt nem kell gyűlölni, arra nem kell haragudni. Mégis gyakran megtörténik.

Csendesen kérdezem, hogy ellenségünk a másképpen gondolkodó ember? Ellenségünk a világot másképp látó, a más vallású, a más politikai párttal szimpatizáló, a tőlünk eltérő véleményen lévő embertársunk? Tévedünk, ha azt hisszük, hogy igen. Legalábbis Jézus nélkül könnyen láthatjuk így embertársainkat. De vagyunk annyira gyarlóak, hogy még Jézussal a szívünkben is képesek vagyunk ezt gondolni és látni.

Igénk Sauljában az a megdöbbentő, hogy a farizeus, az Istent szolgáló ember Isten nevében nekimegy a másképpen gondolkodó és hívő embertársainak. S szerinte ez rendjén is van így. Pedig szó sincs róla.

Testvérek! Mi munkálhat azokban, akik másokat lelőnek, lekaszabolnak karddal? A közelmúlt néhány borzalmát idéztem fel az előbbi mondatban. Aki kicsit követi a híradásokat, hallott vagy látott is képsorokat az Amerikában és a Németországban történt esetekről. Nem tudjuk, hogy kiben, milyen indulat munkálkodik, de félelmetes, amikor kiderül, hogy vannak, akik ölni tudnak vélt vagy valós igazukért… (Katona Béla)

*****************************************************

Imádság:

 Uram! Taníts elfogadnom embertársaimat. Magamtól sokszor nem megy, de ha Te bennem élsz, akkor könnyebbnek tűnik. Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Miről tanúskodnak életed megnyilvánulásai? Látszik a hétköznapjaidban mindaz, amit Istentől tanulsz, belőle merítesz? Még van lehetőséged változtatni. Keresd Istent, maradj benne, és maradjanak tanításai a lelkedben!

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)

Tegyük fel azt a nagyon egyszerű és lényeges kérdést, hogy mitől leszünk indulatosak? Mitől jövünk indulatba? Általában attól, ha valami nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk. Már pedig erre van néhány példa az életünkben. De van, amit könnyebben elhordozunk, eltűrünk, elnézünk felette. S van, amit nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk elhordozni.

Az indulataink abból fakadnak, ahogyan nézünk valamire, vagy valakire. „Az ellenséget gyűlölni kell!” – sokan gondolkodnak és élnek így, ezzel a jelszóval a szívükben. Ez a Jézus idejében így hangzott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” (Mt 5:43) De Jézus nem osztotta ezt a nézetet. Ő más utat mutat az övéinek, amikor ezt mondja: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok?” (Mt 5:44-46) (Katona Béla)

*****************************************************

Imádság:

 Uram! Taníts elfogadnom a kedvem ellen való dolgokat is! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Vannak dolgok, amiket Isten tesz meg értünk, és vannak dolgok, amiket tőlünk vár el, hogy megtegyük magunkért.

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)

Amikor Isten Igéje az emberi indulatokról, akkor sem másokkal kell nekünk foglalkozni, hanem önmagunkkal. Saját házunk táján kell sepregetnünk. Vajon bennünk milyen lélek van? Milyen indulatok jelennek meg előbb a szívünkben, aztán az ajkunkon? Mert nagyon sokszor az indulataink utat törnek maguknak, eljutnak a szívtől a szájig és mondjuk, amit érzünk és gondolunk. Összeköttetésben van a szívünk a szánkkal. Van, hogy megdöbbentő indulattal tudunk megszólalni…

Az Igénkben szereplő Saul Istenhez tartozott már, de Krisztushoz még nem. S ha valakinek Krisztus nélküli az Istenkapcsolata, akkor nem ismeri igazán az Urat. Jézus nélkül az indulataink borzalmasak tudnak lenni. Olykor Jézus mellett élve is. Sőt, még meg is magyarázzuk, hogy miért van az jól, amit érzünk és kimondunk indulatosan. Szerinted jól van ez így? (Katona Béla)

*****************************************************

Imádság:

 Uram! Krisztusban élő embernek vallom magam, éppen ezért kell, hogy kiábrázolódjon életemen Krisztus. Add, hogy Őt dicsérjem szüntelen. Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Egyetlen esélyünk Jézus követése. Az Ő királysága nélkül: – mindent szétkaszabol a gyűlölettel teli bűn, vallási, kegyes, vagy hitetlen formában; – mindent elemészt a sokféle vélemények igazságigénye és a mögöttük tomboló gyilkos agresszivitás; – vagy éppen mindent összeken az általános, egyetemes szeretet hamis érzelgőssége, amibe halálosan beleragadunk, mint a légy a mézbe.

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)

Az indulatokról mondok két példát. Mindkettő az életemből való. Amikor középiskolás fiatal voltam, a vasárnapjaim hasonlóan néztek ki. Délelőtt templomba mentem, délután focizni. Szülőfalum focicsapatában játszottam ugyanis. Emlékszem egy idős bácsira, aki délelőtt ugyanúgy templomban volt mindig, mint én, ha pedig otthon játszott a csapat, akkor egészen biztosan ő is kint volt, hogy szurkoljon a csapatnak. Azaz csak örültünk volna, ha szurkol. Nem, nem szurkolással mulatta az idejét. Sajnos ordenáré módra, kivörösödött fejjel ordítozott gyakran és bennünket, a hazai játékosokat szidott, válogatás nélküli kifejezésekkel. Ezt megtette az ifjúsági és a felnőtt csapat tagjaival egyaránt. Nem tudom, mit várt, milyen teljesítményt, hiszen nem az Aranycsapat tagjait láthatta, amikor bennünket nézett, persze valószínűleg bennük is talált volna hibát. Mindenesetre elkeserítő kontraszt volt a délelőtti és a délutáni énje között.

Az előbbi történet évtizedekkel ezelőtti, de egy másik ettől sokkal frissebb. Néhány hete rég nem látott ismerősökkel tölthettem el pár órát. Jót beszélgettünk, sok minden szóba került. Főleg kinek-kinek az élete, az örömei, a nehézségei. Előfordult, hogy Isten dicsérete volt az ajkakon, felhangzott néhány hála Istennek…kezdetű mondat. De elhangzott Isten nevének káromlása is. Félelmetes az, amikor valaki hálás is Isten felé, de káromkodni is tud az Úr nevével. Azt írja Jakab apostol, hogy „ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jak 3:10) Valóban nem. Nincs is rendben valami annak az embernek a hitében, aki ezt meg tudja tenni… (Katona Béla)

*****************************************************

Imádság:

 Uram! Szavaim, indulataim a szívem állapotát tükrözik. Lakozz bennem, tölts be önmagaddal és ennek megfelelő lesz az is, ami kijön belőlem. Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Kezdj építeni! Engedd, hogy az első gondolatod ez legyen: „Mire van szüksége ennek az embernek? Mit mondjak, amivel bátoríthatnám, hogy épülhessen? Mit mondhatnék, hogy megváltozhasson az élete?"

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)

Beszélhetnék sok ember sokféle indulatáról, de én nem az Urat még nem ismerők indulatára hegyezném ki a mondanivalómat. Isten embereinek indulatait járjuk körül kicsit. Ez legyen közös gondolkodásunk fókuszában. Hiszen Saul Isten szolgája volt, mégis ilyen fékezhetetlen indulattal viseltetett a keresztyének felé.

Isten embereinek megdöbbentő indulatáról két bibliai példával hadd hozakodjam elő. Az egyik Jónásé, akit Ninivébe küld az Úr, hogy prédikáljon az ott élők bűnei ellen. Ha nem is egyből, de csak eljut Jónás Ninivébe. Meghirdeti az Úr szavát, majd vár. Nagy várakozással a szívében előre dörzsölte a tenyerét, hogy az Úr majd elpusztítja Ninive lakosságát. Aztán, amikor ez nem történt meg, mert megtértek az ott élő emberek, megbánták a bűneiket és irgalmat kértek az Úrtól, sőt meg is kapták, Jónás „kiakadt” az Úrra. Mi az, hogy nem pusztítod el Ninive lakóit? Ez volt Jónás lelkülete és indulata.

Nem voltak jobbak tőle Jézus tanítványai sem, s ennek jelét is adták, amikor egy samáriai faluban nem kap szállást Jézus, s erre reakcióként ezt kérdezi két tanítvány: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!?” (Lk 9:54) Mire Jézus így válaszol: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lk 9:55-56)

És mi, ma élő tanítványok, milyen lelkülettel és indulattal élünk? (Katona Béla)

*****************************************************

Imádság:

 Uram! Ha őszinte akarok lenni előtted, már pedig mi más lehetnék, bevallom, hogy indulataim olykor nagyon messze vannak a krisztusi indulattól. Bocsánatodat kérem és vezetésedet. Köszönöm, hogy számíthatok rád! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Hallgass többet! Ha többet hallgatsz, jobban megérted majd mások szükségeit.