„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre…” (1Korintus 13,12)

Pál apostol Szeretethimnusza gyermekkorom egyik meghatározó igeszakasza volt. Lelkészem minden harmadik vasárnap ezt az igeszakaszt olvasta fel lekcióként. Sokan nem értették mi volt ezzel a célja, pedig egyértelmű: jussunk el oda, hogy ne csak halljuk, hanem éljük is meg az Igét. Ne csak beszéljünk a szeretetről, hanem cselekedjük is, úgy ahogy ezt Pál apostol leírja.

A böjti időszak különösen is alkalmas erre, bűneinktől eltávolodva, az Úr felé elindulva, szeretetben több, bűnben kevesebb lenni. De hogyan tudom ezt megtenni, hogyan tudom ezt megélni? Pál apostol azt mondja: most tükör által homályosan látunk! Mit is jelent ez? Azt, hogy nem „lelki” látásom van, hanem testi. A testi szememmel nézek, ami a külsőségeket látja meg, ami sokszor kritikus, vizsgálódó, nem azt látja meg, amit a lélek mutat, hanem azt, amire a bűnnel teli ember irányítja a figyelmét.

Tudok-e ebben a böjti időszakban elvonatkoztatni a testi látástól, és keresve az Istennel való kapcsolatot, lelki szemeimmel látni? Keresve a másik embertársamban a jót, megragadni benne az értékest, észre venni benne Krisztust, aki felebarátomon keresztül kopogtat szívem ajtaján!

Akkor lesz igazi és lélekkel teljes a böjti időszakunk, ha a testi dolgokról áttevődik a hangsúly a lelkire, ha Krisztus fénye fog rajtam átsugározni, és általam megvilágítja a környezetemben lévő embereket. Az az ablak, amely homályos, koszos, csak törtfényt tud tovább engedni. Így vagyunk mi is. Ha a bűnnel teli emberi test irányít, nem tudjuk Krisztust sugározni, nem tudunk neki fényleni. El tudom-e ebben a böjti időszakban engedni a testi énemet, az ó-emberemet, hogy a lelki énem, az új-emberem irányítson?

A böjti időszak vége nagypéntekben csúcsosodik ki, ott a Golgotai kereszten, ahol Krisztus keresztje az én keresztem is, megváltó halála pedig az én életem. Megvalósul-e bennem az a csoda, amiről Pál apostol így vall: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!” (Galata 2,20) (Tóth István, Abaújvár)

**************************************************

Imádság:

Uram, megváltó Krisztusom, a Te kezedbe helyezem le az életem. Ámen

**************************************************

A nap gondolata:

Engedd, hogy Krisztus világossága ragyogjon rólad.

„Tudom, Istenem, hogy te megvizsgálod a szíveket, és az őszinteségben leled gyönyörűségedet.” (1Krónikák 29,17)

Sokan sokféleképpen éljük meg a böjti időszakot. Vannak, akik a fizikai önmegtartóztatás valamilyen formáját látják helyénvalónak, vannak, akik inkább a lelki elcsendesedésre helyezik a hangsúlyt. Akárhogyan is érezzük jónak, ne feledjük el, hogy a böjt egyfajta lelki megtisztulást kell, hogy hozzon az életünkbe, s az úrvacsorában Isten elé állásunkra kell, hogy felkészítsen bennünket. Éppen ezért fontos tisztázni magunkban, hogy milyen céllal böjtölünk. A télen felszaladt kilóktól szeretnénk ily’ módon megszabadulni, vagy lelkileg kívánunk növekedni? Dávid saját megtapasztalása az, amit itt ír, hogy Isten látja a szívünket, látja a szándékunkat, mindent tud rólunk. S ahogy az Igében mondja: Isten az őszinteségben leli gyönyörűségét. Ne akarjuk becsapni! Se Őt, se magunkat! Engedjük be Őt teljesen az életünkbe, hadd vizsgálja meg a szívünket! Ne féljünk ettől a vizsgálattól! Ahhoz, hogy a helyes gyógymódot alkalmazzuk magunkon, ismernünk kell a diagnózist. Legyünk őszinték, fogadjuk el a vizsgálat eredményét, s induljunk tovább azon az úton, amelyben gyönyörűségét leli az Úr!

 (Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre) 

*****************************************************

Imádság:

Drága Istenem, Te ismersz engem, úgy, mint senki más. Adj nekem bölcs szívet, hogy ezt soha ne feledjem el. Segíts kérlek, hogy mindig őszintén tudjak eléd állni. Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

„Ha a szív nem őszinte, a szavak és a tettek, legyenek bár jók, pusztán színlelések, és mind nem használ semmit.”

****************************

Azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. (Jn 9,3)

Valahogy úgy van felépítve a gondolkodásunk, hogy szeretünk belátni a dolgok mögé. Mintha állandóan keresnénk valami magyarázatot a dolgok létére. Ez a kíváncsiság, a dolgok megértésének a vágya vezette a tanítványokat is, amikor a vakon született ember sorsáról, vakságának okáról kérdezték Jézust. Ki vétkezett? Maga a vak, vagy a szülei a hibásak azért, hogy ilyen állapotban kell éljen, kolduljon? Szeretnénk megérteni az emberek sorsát, a magunkét is, keressük életünk történéseinek az okait. Az akkori felfogás szerint, amely nemcsak a zsidóság, de a pogányok világában is általános volt, a betegségek és a tragédiák mögött az ember személyes bűne rejlik. Jóbot erről próbálták meggyőzni barátai, Pálra így néztek a máltaiak, amikor a hajótörésből megmenekülve egy kígyó megmarta. Hányszor tesszük fel a magunk sikertelenségeire, betegségeire, tragédiáira gondolva a kérdést, hol rontottam el, miben vétkeztem? Keressük az okát mindannak, ami bennünket ér vagy másokkal történik. Egyértelmű, hogy minden betegség és tragédia, sikertelenség mögött ott van a bűn, az a romlott állapot, amely a legszebb és a legnagyszerűbb életeket is tönkre tudja tenni. Milyen egyszerű válasz lenne: vétkeztem, megérdemlem. Ő vétkezett, a szülei vétkeztek, s ennek a következménye a betegsége. De biztos, hogy minden a helyére kerülne ezzel a válasszal?

Jézus nem azzal foglalkozik, hogyan került a vak ebbe az állapotba, hanem mit kezdhetek azzal az emberrel, aki ebben az állapotban van? Hogyan mutatkozhat meg egy nyomorult ember életében az Isten cselekedete? Nem a betegség oka a lényeges, hanem a célja. Jézus sarat készít, a szemére keni, elküldi megmosakodni, s a vak újra lát. Jézus igazi szerető természetéből fakad, hogy amit a bűn elrontott, ő helyrehozza. Mit ér, ha felfedjük az okokat, ha megelégszünk egy válasszal, s aztán nem történik semmi a vak életében? Mit ér, ha tudjuk, hogyan kerültem egy mélységbe, hogyan jutottam el egy tragédiáig, ha az ok feltárása nem visz el a megoldásig? Jézus nem okokat keres, hanem cselekszik. Addig, amíg teheti. Megmutatja Isten hatalmát a vak életén, hogy a legnagyobb nyomorúság is szolgálhatja Isten dicsőségét.

Egy fontos dolgot tanít meg Jézus a tanítványoknak, hogy ha legközelebb meglátnak egy nyomorult embert, ne azt kérdezzék, mi az oka a nyomorúságának, hanem: mit tehetnék érte? Hogyan segíthetnék rajta? Hogyan mutathatná meg az életed, hogy Isten milyen hatalmas? Mert könnyű elbeszélgetni az emberi sorsok felett, s annál nehezebb tenni érte. Jézus cselekedett. Mi is cselekedhetünk, hogy minél több ember életében megmutatkozzon minden bűn ellenére Isten nyilvánvaló cselekedete.

Tedd fel magadnak a kérdést: A mai nap folyamán, kinek az életében tehetném nyilvánvalóvá Isten cselekedetét? Válaszolj rá a tetteddel!

(Szanyi György, Borzsova)

*****************************************************

Imádság:

Uram add meg nekem, hogy ne a nyomorúság okaira fókuszáljak a magam és felebarátaim életében, hanem arra, mit tehetnék érte, hogy Isten szeretete nyilvánvalóvá legyen rajtam, s rajtam keresztül az életekben! Ámen.

***************************************************************

A nap gondolata:

„Ha te megteszed az átlagost, Isten megteszi az átlagon felülit. Ha te megteszed a természetest, Isten megjelenik és megteszi a természetfelettit.” (Joel Osteen)

Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

… Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. (2Korinthus 5:14-15, 21)

A felszínes, látszat-keresztyénség forrása sok esetben az, hogy nem értjük igazán az evangéliumot, nem értjük teljes mélységében, mi történt a kereszten. Sokszor úgy fordítjuk magunk számára az olvasottakat, hogy Jézus egy óvatlan pillanatban a helyünkre lépett, és a bűn büntetését magára vállalta. Mire Isten észrevette a cserét, már késő volt, mit volt mit tenni, Isten gyermekeivé lettünk, hiszen ki van fizetve… mehetünk szabadon.

Amit azonban nem értettünk meg, az a csapda. Isten nagyon jól tudta, hogy ki van a kereszten. Jézus halála mégis érvényesen tett eleget a bűnért. Hogyan? Úgy, hogy Jézus nem csupán a helyünkre lépett ártatlanul. Ő bűnné lett értünk, azaz természetfölötti módon vállalta, hogy eggyé legyen a bűnössel és te (és én) eggyé legyél Vele. Így azonban a kereszten Isten előtt te is meghaltál, húsvétkor te is feltámadtál. Az életed Jézus élete. Már nem rendelkezel önmagaddal.

Mi azt szoktuk mondani: elfogadtam Jézust, mint megváltómat.

Pál azt mondja, Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve…

Isten igazsága legyünk Őbenne…

Új teremtés vagyunk Krisztusban…

Az ember fél a haláltól. Fél elveszíteni az életét. De mi van akkor, ha már meghaltunk, ha már a világ számára elveszítettük az életünket? Ha már nem a magunké vagyunk? Ha Krisztusban egy olyan világ számára születtünk meg, amelyet nem veszíthetünk el?

Ha bánt a látszat keresztyénség, amelyben önmagad is látod néha (magamból kiindulva), az csupán annak a jele, hogy Krisztusban vagy, ezért nem tölt el örömmel, ha önmagadnak próbálsz élni. Hogyan is tehetnéd? Téged már Krisztus szeretete szorongat, hiszen az Ő tagja vagy. Élj az új identitásod szerint!

(Kozma Ferenc – Zsidók Jézusért Misszió)

*****************************************************

Imádság:

Úr Jézus, bocsáss meg, amikor látszat-keresztyén életet élek, hiszen valóságosan haltál meg értem és velem a kereszten! Segíts megérteni, ki vagyok én Benned! Segíts, hogy ne önmagamat féltsem, nem a földi életemért szorongjak! Hadd szorongasson a Te szereteted! Ámen.

***************************************************************

A nap gondolata:

„Vágyat, célt a múltnak adtam, nincs már bennem vak remény, mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.” (426. dicséret)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34)

A kunyhója előtt ült. A lemenő nap sugarai aranyba burkolták a falut. Körülötte gyermekei ragyogó szemekkel hallgatták a történetet, amit mesélt. Az európai turista elérzékenyülve szemlélte ezt az idillt. Majd megpillantotta a kapu mellett álló kaptafát, amely mellett ár, kalapácsok és szöges láda feküdt. - Bocsánat, ha megzavarom, Ön ugye suszter? - szedte össze nyelvtudásának morzsáit az idegen -, van a hátizsákomban egy pár cipő, meg kellene talpalni... Ez utóbbi tényt már inkább mutogatással közölte a felnéző férfivel. - Jól meg is fizetném! - tette még hozzá. Az a szakember rutinjával vizsgálta meg a leválni készülő talpat, majd beszólt a kunyhóba: - Asszony, mennyi pénzünk van még? Időbe telt, amíg elcsitult az érmék alig hallható pengése és megjött a válasz: - 17 pezetánk van. Kezét széttárva, megértő sajnálkozással fordult a suszter az idegenhez: - Legyen olyan jó, jöjjön vissza három nap múlva. Ugye megérti, ha még ennyi van, a pénzkeresésnél fontosabb dolgokkal kell, hogy foglalkozzam!... És gyermekeihez fordulva folytatta a történetet... A turista egy pillanatig arra gondolt, nem lenne-e jó helyet cserélni a suszterral. Aztán lassan továbbment.

Neked milyen az értékrended? (Prókai Árpád, Boldva)

**************************

Imádság:

Uram! Segíts, hogy tudjak különbséget tenni a fontos és a fontosnak látszó között. Segíts, hogy ne hanyagoljam el azokat, akiket rám bíztál! Ámen

***********************

A nap gondolata:

A Szentírás a gyermekek lelki nevelését elsősorban az apák feladatává teszi. Fontos igazság: a család papja a család apja. Nagy lehetőség és nagy felelősség is kicsi kortól tanítani a gyermekeket Isten igazságaira, felvértezni őket a rájuk váró küzdelmekre, és felkészíteni a győzelmekre.

„Mert te vagy Uram, reménységem, te vagy Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.” (Zsoltárok 71:5-6)

Valóban egy öregembernek az imádsága lenne ez a zsoltár? Ha jobban belegondolunk akkor, amit olvasunk egy élethelyzetet, lelkiállapotot mutat be, nem csak egy élete végén levő öregember imádsága, hanem valamennyiünké, aki az élet sűrűjében van, akinek az életére törnek, még azt is híresztelik róla, hogy Isten elhagyta, küzd a testi erőtlenséggel, és még olyat is mond: sok nyomorúságot és bajt láttattál velem Uram. De mégis képes hálát adni és zengedezni az élő Istennek, nem roskad össze az élet küzdelmeiben, nem vádaskodik. Egy ember, aki átgondolja egész életét és szíve hálával van tele.

S valljuk be, mi oly gyakran csak kisebb-nagyobb időszakokban tudunk gondolkodni, nem az egész életünket visszük Isten elé, azt se tudjuk, hogy mi lesz holnap, vagy a jövő héten szerdán, vagy a nyáron. Van még néhány percem, de aztán mennem kell, mert holnap munka, nem maradhatunk sokáig… és ehhez hasonló mondatokkal éljük mindennapjainkat. Ahogy Ady Endre mondja: „..most perc-emberkék dáridója tart…” Sokszor csak „rövid távon” gondolkodunk. Pedig nem mindegy, hogy milyen távlatokban, lelki szemeinkkel mit látunk és láttatunk. A zsoltáros végigtekintett, kitekintett az egész életére. Benne van az egész élete, számon tartja Isten milyen csodákat tett vele.

Repülőgépen ülve, vagy hegytetőről, kilátóból, madárlesből kitekintve szép a látvány. Messzire látunk, látjuk mindazt, amit Isten nekünk adott, óriási ajándék. S bizony csak sokszor ilyen különleges pillanatokban tudunk visszatekinteni az életünkre, ritkán adatik meg az embernek. Adj hálát életed pillanataiért, örömeiért és nehézségeiért! (Nagyné Bakó Katalin, Berettyóújfalu-Szentmárton)

*****************************************************

Imádság: 

Uram, bár megviselnek az élet küzdelmei, nehézségei, sokszor elgyengülök, de te erőt adsz és nem dobsz el magadtól. Köszönöm Uram, hogy számon tartasz engem is! Ámen

 ***************************************************************

A nap gondolata:

Amikor jelentős változásokkal szembesülünk, úgy gondolhatunk ezekre, mint szent kalandokra. Bárhová is megyünk, Isten már ott van, és élményeket készít nekünk.

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké." Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek. (1Péter 1, 22-25)

Isten az Ő Igéje által ismét felszólít bennünket: Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel… Soha nem lehet másképpen Istennek tetszeni és az Ő jelenlétében élni csak ha megtisztítjuk magunkat. Megtisztulni pedig, csak Jézus Krisztus vérében, az újjászületés által lehet. Ez az az igazság, aminek engedelmeskedni kell. Amikor ez megtörténik az életedben, akkor megérted és megéled az Ige folytatását a képmutatás nélküli testvérszeretetet. Sokszor itt csak személyválogatásra gondol az ember pedig nem csak arról van itt szó, hanem arról is, hogy abban az igazságban szereted a Krisztusban lévő felebarátodat elsősorban és az ellenségedet is, amit kaptál az újjászületés által. Tiszta szívből szeretni csak az tud, akinek tiszta szíve van! Nincs megfertőzve részrehajlással, kapzsisággal és az Ördög minden ajánlatának a szeretetével. Kik is képesek erre? Akik romolhatatlan magból születtek újjá, Isten élő és maradandó Igéje által. Újjá kell születni Szentlélek által. Maga Jézusunk is ezzel bíztatta Nikodémust. Az újjászületést akarni kell. Isten munkálja bennünk az Ő Szentlelke, az Ő maradandó Igéje által a vágyat és az akarást is. Minden változik körülöttünk és mi magunk is változunk, a Kísértő mindent megtesz, hogy újabb és újabb módon tudjon félrevezetni és becsapni bennünket, hogy Isten igazságától minél távolabb kerüljünk. Nincs tehát semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak. Ezért teljes hittel és odaadással kell törekednünk Isten akaratának a megélésére. Teljes igyekezettel kell törekednünk, hogy figyelmünket a menny felé fordítsuk és ne a test cselekedetei foglalkoztassanak bennünket. Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. Balgaság úgy élni, hogy ezt az Igét nem tarjuk szem előtt, ha tehát minden földinek elmúlik a dicsősége, akkor a kérdésem csak az, hogy tudsz-e értékrendet vonni az Isten elvárása és a világ elvárása között? Tudjuk, hogy elmúlik a fiatalság, az erő, a szépség és még az egészség is ahogy öregszünk romlik. Ezeket mind tudjuk, mégis nagyon sokszor háborgunk miatta, pedig nem kellene. Éljünk hálaadással és kérjük Isten újjáteremtő erejét ma is imádságban. (Meleg Attila, Bódvaszilas)

*****************************************************

Imádság: 

Uram bár a testem romlandóságnak van kitéve a belső emberem mégis minden nap megújul, a te kegyelmedben. Add, hogy minden nap erre tudjak figyelni és ezt megélni a te Szentlelked jelenlétében Ámen.

***************************************************************

A nap gondolata:

Megtisztulva és újjászületve élni tudatosan minden nap Isten jelenlétében, mindent megváltoztat kívül és belül.

Ekkor pálcához hasonló mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat! (Jelenések 11:1-2)

Láttuk a tegnapi napon, hogy a lelki dolgokat, az Úrral való kapcsolatot, a hit dolgait is meg lehet mérni, és lehet azokról pontosabb képet kapni. A Bibliában sokszor találkozunk azzal, hogy Isten megméri, megvizsgálja a hozzá tartozók életét. Egyik zsoltárban például ezt olvassuk: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni." (Zsolt 139) Itt felismerte Dávid király, hogy milyen, amikor Isten nemcsak nagyjából nézi az életét, hanem pontosan ismeri szívét, lelkét, egész életét. Ez pedig számára biztonságot jelentett.

Igen, jó tudni, hogy Isten sohasem nagyjából nézi a mi életünket, hanem pontosan. Mindent lát, mindent tud rólunk, pontosan ismeri a dolgainkat. Mi azt hisszük eleget hiszünk, eleget járunk templomba, talán eleget adakozunk, eleget szolgálunk, de valójában Isten látja a szívünk igazi odaszánását, szeretetét és hűségét a valóságban. Magyarán Istent sohasem lehet megtéveszteni. Legyen ez mindenkori mutatója életünknek és buzdítson Urunk még odaadóbb szolgálatára.   (Berencsi Balázs, Szabolcsveresmart)

*****************************************************

Imádság: 

Uram! Köszönöm, hogy életem felőli minden-tudásod nem kell, hogy félelemmel töltsön el engem vagy elbátortalanítson a Te követésedben. Arra kérlek, inkább érezzem a mai napon is, hogy mennyire tenyereden élhetek és bátoríthat, ismered a mai napomat is előre és megadod az erőt annak minden pillanatához. Ámen. 

***************************************************************

A nap gondolata:

Gondolkodj el egy percig a Föld tengelye dőlésszögének csodáján! Egyetlen másik bolygó sincs úgy megdöntve, mint a miénk, 23 fokos dőléssel. Ennek köszönhető, hogy a Nap sugarai egy év leforgása alatt a Föld minden részét érintsék, ahogy a Föld megkerüli a Napot. Ha nem lenne a tengelyferdeség, a sarkvidékeken hatalmas mennyiségű jég képződne, és az Egyenlítőnél a hőség elviselhetetlen lenne. De mint egy izgatott és lelkes szülő, aki az újszülött számára készíti elő a gyerekszobát, Isten kifejezetten nekünk készítette a Földet. Ennyire fontosak vagyunk Istennek, ennyire törődik velünk.

 Ekkor pálcához hasonló mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat! (Jelenések 11:1-2)

A mérés szokása hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Mérünk a konyhában adagokat a főzésnél, mérnek a mesterek, ha építenek valamit, nézzük a vásárlásnál a mértékeket, hogy ugyanannyi összegért egyre kisebb termékeket vásárolhatunk. Még magunkat is mérjük: súlyt, vérnyomást, vércukrot.

Mire jó a mérés? A mérés pontosabban mutatja mindig a dolgokat, mint ahogyan általában látjuk. Jó példa erre a következő: legutóbb az adventi időszakban jártunk barátokkal Debrecenben és felültünk az óriáskerékre. Kérdezték, akik lenn maradtak: „Milyen magas?” Azt feleltem: „A Nagytemplom tornyával voltunk egy magasságban.” Aztán kíváncsiságból rákerestem. A Nagytemplom tornya 61 méter, az óriáskerék pedig csak 45! Nagyon meglepődtem: hogyan lehet valami ennyire csalóka? Szinte egy kisebb templom tornya még odaférne a kettő közé! Mennyire igaz, hogy valójában mérve a dolgokat szembesülünk igazán a valósággal, ami néha megerősít az álláspontunkban, néha meg elbizonytalanít.

Az Igében is mérésről olvasunk. Jánosnak kell megmérnie a templomot, az oltárt és az imádkozókat. Isten népe hitéleti tevékenységének a dolgait kell mérés alá vetnie. Az Igében azt látjuk, hogy nemcsak a hétköznapi dolgokat, hanem a lelki dolgokat, az Úrral való kapcsolatot, a hit dolgait is meg lehet mérni, és lehet azokról pontosabb képet kapni. Ez tisztíthatja látásunkat Urunkról és önmagunkról egyaránt! (Berencsi Balázs, Szabolcsveresmart)

*****************************************************

Imádság: 

Urunk! Köszönjük, hogy arra ösztönöz bennünket Lelked, hogy sokkal pontosabban lássuk önmagunkat, életünket, hitünket Te előtted, mint azt mi gondoljuk, gyarló mértékünk szerint! Hadd szolgálja ez hitünk megújulását! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Tudtad, hogy ha a Föld 10%-kal nagyobb vagy 10%-kal kisebb lenne, akkor az élet, amilyennek most ismerjük, lehetetlen lenne? Vagy hogy épp a megfelelő távolságra vagyunk a Naptól ahhoz, hogy elegendő meleget és fényt kapjunk? Ha távolabb lennénk, megfagynánk, ha közelebb lennénk, nem élnénk túl a hőséget.

„Hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” (Kol 2:7)

Néhány hete megszületett a 3. gyermekünk. Ennek kapcsán egy szó új értelmet nyert számomra. Aranyóra. Ismertem e kifejezést, de azt hittem, hogy ez egy valamit jelent: ez egy olyan tárgy, amit sok pénzzel rendelkező emberek megvásárolnak és hordanak a karjukon. Aztán kiderült számomra, mert voltak, akik mondták, hogy mást is jelent. A megszületett gyermek életének első órájára is használják ezt a kifejezést. Nem mindegy, hogy mi történik ilyenkor. Szükséges, hogy a kicsi gyermek az anya mellkasára kerüljön, legyen bőrkontaktus anya és gyermeke között. Császármetszés esetén az apa mellkasára kerüljön a gyermek. Nekem ez utóbbiban volt részem. Csodálatos volt. Mert szakemberek szerint egyáltalán nem mindegy, hogy egy kicsi gyermeket földi életének első órájában milyen ingerek érik, lesz-e kontaktus a szülővel vagy sem ezen idő alatt. Hosszú távon meghatározó lehet mindez.

Aranyóra. Mást is jelent. Nemcsak az előbbi két dolgot. Minden nap az ébredésünk utáni első óra. Éppen ezért nem mindegy, hogy töltjük. Töltsük hálaadással! Nem mindegy, hogyan indulnak ugyanis a napjaink. S valóban, ha megfogadjuk Igénket, ha a hálaadásunk egyre bőségesebb, ha Isten jelenlétében kezdjük a napjainkat, ha arra nézünk, amit megköszönhetünk Urunknak, akkor csodálatos lelki töltöttséggel indulnak mindennapjaink. S ez hosszú távon meghatározó lesz.

Vajon nem azért vagyunk ingerlékenyebbek, feszültebbek, idegesebbek napközben, mert a nap ébredés utáni első óráját nem az Úr jelenlétében töltöttük? Neked, hogy indulnak napjaid? Kivel, mivel törődsz elsőként? Tekints napról napra az ébredés utáni első órádra úgy, mint aranyórára és legyen bőséges benne az Úrnak való hálaadásod! (Katona Béla, Nyíregyháza-Kertváros) 

*****************************************************

Imádság:

 Uram! Köszönöm, hogy tudatosan odafigyelhetek a Neked való hálaadásra. Hadd éljek Neked tetsző, hálás életet! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Istennek nem a teljesítményünk, hanem elsősorban a szívünk kell. Ő a kapcsolatot szeretné, az egész életünket kéri, nemcsak morzsákat belőle. Viszont ingyen kínálja azt, amit úgysem tudnánk megfizetni, a kegyelmét. Ajándékba adja, nekünk csak el kell fogadnunk és ki kell csomagolnunk. Azzal nincs semmi gond, hogy ez tettekre késztet. Meghálálni nem tudjuk, de hálás szívvel szolgálni az Urat, azt igen. Ez a legjobb életprogram!

Jóás hétéves korában lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Cibjá volt, Beérsebából származott. Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát az ÚR. Jójádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiakat meg leányokat nemzett. Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az ÚR házát. Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek. Ezért a király hívatta Jójádát, a vezetőjüket, és megkérdezte tőle: Miért nem ügyeltél arra, hogy a léviták behozzák Júdából és Jeruzsálemből azt a járandóságot, amelyet Mózes, az ÚR szolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?! Mert az elvetemült Ataljá és fiai hagyták omladozni az Isten házát, és a Baalokra fordították mindazt, ami az ÚR házának volt szentelve. Ekkor azt parancsolta a király, hogy csináljanak egy ládát, és tegyék az ÚR háza kapuja elé. És kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az ÚRnak azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Isten szolgája kirótt Izráelre a pusztában. Akkor minden vezető ember és az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a ládába, amíg az meg nem telt. (2Krónika 24,1-10)

Nem olyan régen láttam egy videót az interneten, amiben felnőtt embereket kérdeztek meg arról, hogy ha egyetlen dolgot megváltoztathatnának magukon, akkor mi lenne az az egy. Rögvest jöttek a pontos válaszok: a fülemet, az orromat, ilyen vagy olyan testi szépséghibáimat, hogy szebb legyen, vagy nagyobb, vagy épp kisebb. Mindenki akart valamit változtatni azon, ahogy épp kinézett. Aztán a következőkben ugyanezt megkérdezték gyermekektől: mit változtatnál? Közülük volt, aki sellőuszonyt rakatna magára, mások szárnyakat akartak, vagy valamiféle szupererőt szeretett volna, ami senkinek nincs. Önmagával mind meg volt elégedve, de mertek még nagyot álmodni. Ők még mertek igazán nagy dolgokat elgondolni, valamit, ami akár a lehetetlennél is nagyobbnak tűnhet. Pont, mint egy 7 éves gyermek, aki egy templomot szeretne felújítani…

          Mi lenne, ha… az lehetetlen – gondolják sokan. Egy 7 éves gyermek számára a templomfelújítás az lehetetlen. Persze, persze, ő a király, de azért ne felejtsük már el, hogy még csak 7 éves. Majd kinövi ezt a gyermeki álomvilágot. S ki is derül hamar, hogy a felnőttek másképp gondolják: a léviták azonban nem siettek.

          Én bizony magamra ismertem: a gyermekeim jönnek néha ilyen fantáziadús ötlettel, hogy mit is kellene játszanunk, én meg halogatom a dolgot, hátha elfelejtik, kijózanodnak az álomvilágból.

          De milyen jó, hogy Jóás nem felejtette el és nem nőtte ki ezt az álmát, látását. Sőt, ő az, aki a tettek mezejére lép: perselyt készíttet – mekkora ötlet volt ez akkor! S innentől kezdve elkezdik az emberek komolyan venni: ez a fiú tényleg a templomot akarja kijavítani.

          Mi a legmerészebb gyermeki hitből fakadó álmunk, látásunk a gyülekezetünkre, életünkre nézve? Legyen tele a templom? Egy megtérő családtag? Felújított épület? Új ének a kórussal? Gyülekezeti tábor? Tegyünk ma érte! Kérjük el Istentől, majd mondjuk el másnak és kezdjünk el gyűjteni minden szükségest! (Nagy Péter, Ramocsaháza)

*****************************************************

Imádság: 

Uram, Te a látás Istene vagy! Kérlek, hogy lássam azt, amit Te és láttassam meg másokkal, a Te üdvözítő akaratodat! Ámen.

***************************************************************

A nap gondolata:

Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. (Zsoltárok 126,1)

 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)

Mindannyian ismerjük a kifejezést, látszatkeresztyénség, vagy kirakatkeresztyénség. Arra mondjuk ezt, aki nem felel meg a Jézus elvárásnak, hogy ne az emberek előtt gyakorolja kegyességét. Ilyenkor mindegy is, hogy szívből, vagy színből teszi ezt valaki, hitelessége, hite megkérdőjeleződik. Annyira jól gyakoroljuk ennek megítélését, hogy sokszor mi magunk is óvakodunk attól, hogy látható módon megnyilvánuljon a hitünk.

Ez egyszerűen tévedés. Jézus először arra szólít fel, hogy lássanak téged, lássák rajtad hitedet. Aztán kifejti, hogy ez ne a nyilvánosság előtt megélt kegyességedet jelentse. Látványos böjtölést, adakozást, feltűnő imádságot. Ezek hitéletünk elengedhetetlen (?) részei, de elsősorban az Atyára és rád tartozik. De ha hitünk láthatatlan marad, nem lesz megtartó, hanem erőtlen, felszínes és képmutató. Ez a feladat mára: tégy jót, ami hitedből fakad, vagy kérj hitet, amiből jó dolgok származnak neked és környezetednek egyaránt! (Bakó László Apagy-Napkor)

*****************************************************

Imádság: 

Uram, add, hogy hitem ne legyen erőtlen, láthatatlan, hadd lássam meg a lehetőséget a jó cselekvésére, a te dicsőítésedre! Ámen

***************************************************************

A nap gondolata:

Csak ne lennénk annyira önmagunkra koncentráltak mi, kegyesek is! Nekünk nem arra kellene törekednünk, hogy Jézust utánozva megpróbáljuk azt tenni, amit egyedül ő tehet. Engednünk kellene, hogy tegye azt általunk, amit ő akar. A szánkkal szóljon, a kezünkkel simogasson, a szívünkkel érezzen. Nem erről kellene szólnia a kereszténységünknek?