65089 ima található a honlapon, összesen 151995 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Olyanok ezek a lelki-szellemi vallomásos mondatok, mint betegeknek az infúzió: cseppenként jutnak véráramunkba, és úgy adják át gondolati hatóanyagaikat. Az olvasottak visszhangja azonnal „gyógyhatású" majd pedig a gondolatok — hónapok múltán - észrevétlenül összeállnak tartalmas élménnyé - „lelkigyakorlattá." Németh László nyomán valljuk, hogy "A gondolat ereje nem csak az, amit mond, hanem amit ad."
Kralovánszky Ubul, Kühár Ede O.S.B.
Rohanó világunkban még percekre se jut idő, hogy magunkba zárkózva gondolkodjunk életünk valós tartalmáról és szembenézzünk szellemi-erkölcsi értékeinkkel. A média-világ eltaposta az elmélyülés lehetőségét. Szükséges ugyanakkor, hogy kiragadjuk magunkat a naponkénti testi-lelki kényszerűségből. Ennek lehetősége érdekében válogattunk Kühár Flóris életművéből, igen gazdag irodalmi munkásságából.
Flórís atya az egyszerű nép köréből származott: többgyermekes, földműves családba született 1893. július 5-én, egy - akkor még Magyarországhoz tartozó — Vas megyei faluban, Pártosfalván. Tíz esztendős lehetett, amikor Kőszegen, a Bencés Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A kollégium szellemisége, lelkisége nyomán szerzetespapi hivatás érlelődött lelkében, így a tehetséges fiatalember Pannonhalmára került, ahol 1916-ban ünnepélyes fogadalmat tett, majd Győrben pappá szentelték. Miután teológiai doktorátust szerzett az innsbrucki egyetemen, idehaza először a lelkipásztori szolgálat évei következtek.
Celldömölkön 1917-ben nehéz örökséget vett át, a háború okozta sebek: testi-lelki nyomorúság, fájdalom, szegénység fogadta. Ez a tapasztalat elmélyítette érzékenységét, amellyel a szociális kérdések felé fordult. Plébánosként és leányoskolai igazgatóként felismerte az egyesületi közösségek megtartó erejét, ezért szorgalmazta megalakulásukat. Az általa létrehívott egyesületek egyike volt a celldömölki Mária Kongregáció, amelynek tagjai közt olyan lelkek formálódtak, mint Berecz Erzsébet Skolasztikáé, aki az alföldi tanyavilág nagy apostola és szerzetalapítója lett; akinek hivatását és küldetését épp a Kühár Flóris lényéből kisugárzó bencés szellemiség határozta meg.
1922 és 1929 között a tanári munka évei következtek Flóris atya számára a pannonhalmi főiskolán. Lelkipásztorkodástant és egyházjogot adott elő, de tudományos és irodalmi tevékenysége, amely ebben az időben virágzott ki, más témákat is felölelt: pedagógiai, pasztorális3 és hagiográfiai4 tanulmányokat is publikált. Létre hívta a Pannonhalmi Szemle folyóiratot azzal a céllal, hogy a nagyközönség számára közvetítse a bencés szellemet, lelkiséget, s amelynek 1929-ig szerkesztője is volt.
A kecskeméti bencés obláták5 igazgatójaként és Berecz Erzsébet révén ezekben az években ismerte meg Flóris atya a magyar Alföldet, azon belül a tanyaviíág népének helyzetét, szükségleteit, szegénységét, amelyben bizonyosan visszaköszöntek celli lelkipásztori éveinek tapasztalatai. Meglátta az értéket a hívő tanyai nép lelkében. Gyakorta vett részt népmissziókban, majd közreműködött az erre a missziós szolgálatra szánt női szerzetesközösség, a Szent Benedek Leányai Társaság megalapításában, gondozásában, temploma megépítésében.
Flóris atyát 1929-ben Budapesten egyetemi magántanárrá habilitálták, s még ebben az évben a bencések római Szent Anzelm Egyetemén dogmatika-tanári kinevezést kapott: a szentségek dogmatikáját és pasztorálisát adta elő. Szigorú tanár volt, de önmagával szemben is igényes volt, így joggal várta el növendékeitől is. A római évek profesz-szori munkájának gyümölcse lett többek közt Az örök élet forrásai u hét szentségben című könyve, amelyben könnyű spirituális olvasmány formájában adta elő a szentségek teológiáját. Fontos volt számára, hogy a tudománynak köze legyen az élethez, hiszen azt kell, hogy szolgálja. Vallotta, hogy az elméleti és gyakorlati életnek ki kell egészíteniük egymást. Ugyancsak római tanárságának három éve alatt születtek szép, ma is megragadó „úti naplói", amelyekből e gondolati breviárium is bőséggel válogat.
Magyarországra visszatérve, 1931-ben újra pannonhalmi tanár lett, emellett a területi apátság esperese és tanfelügyelője. Tucatnyi körlevél, papi lelkigyakorlat kézirata jelzi, hogy komolyan vette hivatalát. Esperesként feladata volt, hogy végiglátogassa a főapátság plébániáit, véleményt alkosson róluk és javaslatot tegyen megújításukra. Megbízatása a liturgiától a kántori szolgálaton keresztül az iskolák állapotának megvizsgálására szólt; ezeken kívül papi lelkigyakorlatok és koronák tartására. Rendszeresen szervezett és vezetett tanítógyűléseket az egyházmegyei tanítóság lelki képzésének és elméleti-gyakorlati továbbképzésének előmozdítására, valamint a személyes kapcsolatok építésére. Az Actio Catholica egyházmegyei igazgatójaként, annak programjához kapcsolódva, szorgalmazta az iskolán kívüli népművelést. Flóris atya 1935-ben budapesti házfőnök6 lett. A ház naplója tanúja annak, milyen mozgalmas éveket élt a fővárosban: a Bencés Gimnázium hittanára volt és egyetemi magántanár is a Hittudományi Karon. Emellett komoly katolikus közéleti tevékenységet folytatott. Az Actio Catholicán kívül részt vett a katolikus magyar egyetemi és főiskolai hallgatók szövetségének, az Emericanának munkájában is, mint a föderáció lelkészi karának vezetője, praelátusa. A katolikus nagygyűlések és az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítéséből is kivette részét, amelyben kiváló szervezői tehetsége mutatkozott meg. Az irodalmi életbe is bekapcsolódott - Babits Mihály teológiai tanácsadója volt a himnuszfordításokban. És folytathatnánk a sort, mi mindenből vette ki részét a Budapesten töltött nyolc év alatt. Nagy ívű életpályája - a környezete számára - hirtelen, de számára nem készületlenül teljesedett be 1943-ban. Teste az általa épített tiszaújfaíui Zárdatemplom kriptájában nyugszik.
A tihanyi échóval98 néz szembe a füredi parti sétányról az ember. A félsziget úgy úszik hullámos hátával, tevepúpszerű hegyeivel a Balaton vizén, mint egy óriási ősállat. Idegen testet hordoz a fején, a monostor épületét. Kissé fel is emeli a fejét, mintha szabadulni akarna a rája rakott tehertől. A monostor nem inog meg ettől a mozdulattól. Szilárdan áll a maga őrhelyén... A monostor templomának tengelye pontosan kelet-nyugat irányát követi. Szentélyének, alsótemplomának ablakait a Balaton vizéből kelő nap festi színesre; alkonyatkor búcsúzóra betekint a bakonyi hegyek vonulatát aranyszínben fürdető Nap.
A templom északi falában rejtőzködik Tihany visszhangos nimfája. Titokzatos lény ez a tihanyi nimfa. Arcának színét senki se látta, hiába hívogatja költők lantja, hiába sírdogál előtte a holdnak halvány fényén egy vagy több magános, árva szív. A tudomány emberei még kevésbé alkalmasak rá, hogy titkát megfejtsék. Hiszen, amint lámpásukkal odavilágítanak az öreg templom falára, úgy járnak, mint az orvos, ki hullát boncolva akarja megtalálni a lelket. A visszhang nimfája inkább mutatná arcát a poétának, mint Aristoteles99 utódának.
(A TIHANYI ÉCHÓVAL)
98. Echo - visszhang
99. Aristoteles (Kr.e. 384-322) - Görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára. Mesterével, Platónnal együtt a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik. Már az ókorban híressé vált nemcsak filozófiai művei miatt, de a kiemelkedő tehetségű makedón hadvezér és des-pota, Nagy Sándor nevelőjeként is.
A betegek kenetével a jó halálra akarja az Egyház előkészíteni a beteg hívőt. Az élet küzdelmeit, harcait betetőzi, megkoronázza a halálharc. A többi szentségek az élet küzdelmeire adnak segítséget; a szentkenet a végső harcra erősít meg minket. A haláltól minden élő irtózik; a hívőben ez a rettegés még erősebb lehet, mert a halálon túl látja az örök kárhozatot. Sötétség borítja el lelkivilágát, szükség van világosságra, fényre, mely a betegek olajából árad rája; testét-lelkét gyöngeség veri le; a kegyelem ott áll, hogy megerősítse, sőt, ha üdvössége úgy kívánja, testi egészséget is visszaadja.
A betegek kenete hasonlít a bérmáláshoz. A bérmálás az élet harcára ád erőt, a betegek kenete a halálharcra. Aki ennek erősítő kegyelmét veszi, az biztos futammal fejezi be pályáját, nem bizonytalanra megy, hanem a biztos diadalra, Megkönnyíti őt az Űr, hogy a halálharcban ne győzzön rajta az ördög, hanem jó harcot harcolva siessen az örök hazába, ahol Krisztus Jézusnak szelíd és fönséges arca várja. Ez a kenet legyőzi a feloszlástól való borzadást, úgy hogy a hívő vágyódik feloszlani, hogy Krisztussal lehessen.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Szent Pál és Szent János (evangéliuma) ezért nem jelentenek lényegesen újat az apostoli egyház Krisztus-tanának kifejlődésében. Amit Szent Pálból előbb idéztünk, abban az ö Krisztushite nyer kifejezést. Szent János ehhez a hithez nem ád mást, mint alkalmas vallásbölcseleti műszót, terminust, midőn a Kyrios Christos-t (94) Logos-nak (95) mondja. Hiszen János működési helyén, Efezusban beszélt évszázadokkal előbb Herakleitos (96) a világban benne rejlő, működő Logos-ról, a világrendről, ennek értelmi előfeltevéséről. A stoa átveszi ezt a fogalmat, de maga is panteisztikusan (97) magyarázza, mint a világban benne lakozó törvényszerűséget. A Logos az alapja annak, hogy a világban rend van és az emberen ész van, hogy tehát logikus, eszes lény... Hogy mi az új, eredeti Szent Jánosnál, azt evangéliumának elején mondja: „kezdetben volt a Logos (Ige), - tehát nem akkor lett, mikor a világ és a Logos Istennél volt, és Isten volt a Logos (tehát nem közvetítő, alárendelt lény az Isten és a világ közt). Ez volt kezdetben Istennél. A Logos részt vesz a világteremtésben: "mindenek ő általa lettek, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett."
(Egyetemes vallástörténet)
94. Kyrios Christos - Krisztus az Úr
95. Logos — Ige. Itt a János evangélium értelmezésében: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett."
96. Herakleitos - Epheszoszi Hérakleitosz (kb. Kr.e. 535—475), az Égei-tenger partján található Epheszoszban született preszókratikus filozófus. Hérakleitosz úgy tekintett saját magára, mint aki e világ felépítésével kapcsolatban olyasmiket is tud, amit a többi ember nem. Továbbá azt is elpanaszolja, hogy hiába akarja megosztani ezt a tudást, a többségnek nem sikerül felismernie az igazságot, amely elmondása szerint „közös", azaz minden ember számára hozzáférhető, ha csak a megfigyelésre és az értelemre támaszkodik, és nem képzel magának egy félrevezető értelmet.
97. Panteizmus - a mindenséget az istenséggel azonosító filozófiai és vallási felfogás.
Szent Pál apostol, aki Krisztus testének, az Egyháznak lett szolgája, hogy teljesen érvényt szerezzen isten igéjének: nagy titkot, misztériumot hirdet. Titkot, mely századok és nemzedékek óta eí volt rejtve, most azonban kinyiíatkoztattatott a szentjeinek, kikkel az Isten meg akarta ismertetni, hogy ez a titok a dicsőségnek gazdagságát adja a pogányoknak. Ez pedig nem más, mint az, hogy „Krisztus bennetek van, ami a dicsőségnek reménye." Ezt a titkot az Atyaisten titkának nevezi. Nem a világ bölcsességét hirdeti, sem ezen világ veszendő fejedelmeiét, hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét, melyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre, melyet senki sem ismert ezen világ fejedelmei közül. Az Isten nagy titka az ő világmegváltó terve, mely a teremtés után bűnbeesett emberiséget fel akarja támasztani a bűnből, kiengesztelni, megváltani. Ezt a titkot nyilvánította ki Krisztusban. Ezért „kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett szeretett Fia országába. Benne van megváltásunk a vére által és a bűnök bocsánata." Az Úr Jézus maga a kinyilatkoztatott misztérium, az Atyaisten mélységes tervének feltárulása.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Az Isten végtelen bölcsessége, az Úr Jézus Szívének gazdagsága, a szentségi jeleket használja fel arra, hogy kegyelmeit nemcsak közölje, hanem meg is ismertesse.
A napfény áthatol a gótikus szentélyek festett üvegablakain. Ezek az ablakok apró színes üvegekből vannak összeállítva majdnem mozaikszerűen. Az a fény, mely a templomon kívül egyszínűnek látszik, benn a szentélyben szétbomlik sokszínűvé. A kőpadióra dús szőnyeget terít ragyogó színeivel; az oltár fehér térítőjét is megfesti lágy, egymásba olvadó színárnyékokkal; rátelepszik a képekre és a szobrokra, a hideg köveknek is életet ád. Ettől a sokszínű fénytől lesz olyan misztikus a gótikus szentély. A színes üveg csak a neki megfelelő fényt bocsájtja át. Ha tudni akarod, mily gazdag skálája van a napfénynek, tekintsd a prizmán felbontott, vagy a színes üvegen átszűrődő fényt. Ha az Úr Szentséges Szívének hozzád ereszkedő jóságát akarod megismerni, tekintsd azt felbontva: a hét szentségben. Ebből: megismered azt, hogy építi, gyógyítja az Űr kegyelme lelked épületét születésedtől halálodig; de nemcsak saját lelkedet, hanem az egész emberiségét is.
(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
A közösség a történelmi ember élettere, miliője, beléje születik, mint otthonába, községébe, hazájába. De alkot is magának közösséget: valójának Árvasága hajtja másokhoz, keres támaszt, társat, barátot; gyengesége, védtelensége ösztönzi a társulásra, hogy többedmagával erősebb legyen az életért való harcban. Hatalomvágya űzi mások igába fogására; életének ismerettel, tudással, mű-veszettel, boldogsággal való telítése mind-mind közösségalkotásra sarkalja.
Mint a közösség tagja: az egyén ad is, veszít is a közösségben. A közösség a szellemi értékeinek piaca, kicserélő helye... A szülők, a társadalom, az Egyház biztosítják a neveléssel, tanítással a kultúra javainak átoröklését az ifjabb nemzedékre; a kimagasló egyéniségek értéktöbbletükkel gazdagítják saját hazájukat, sőt az emberiséget.
A közösségnek alapformája: a conjugium - közös iga a házasságban ~ mindvégig megmarad, melyben az egyén szabadságát áldozza fel, akár önként, akár kényszerből a közjó, a törvény, a közvélemény, a terror és a pánik hatalmának. Néha úgy tűnik fel, hogy az egyén egészen elvész a közösségben.
(A szellemi lét megnyilvánulásai)
A keresztény kultusz már a keresztség által is a Krisztus halálával szerzett üdvösség, megváltás közlője lesz. Egészében más, mint a mózesi törvény által parancsolt kultusz, mely csak árnyéka, előképe volt a Krisztusban adott jövendő javaknak. Ennek a kultusznak a fő-ténye az eucharisztika, kenyérszegés, melyet már az első apostoli község Jeruzsálemben nem a templomban, hanem „házankint" végzett, „mídŐn vigadozással és a szív egyszerűségével vették magukhoz az eledelt, és dicsérték az Istent." Ez a kenyérszegés nem volt más, mint az utolsó vacsora eucharisztikus áldozatának megújítása. A kultusz legfőbb ténye az Úr emlékáldozata (anamnézis) volt, az ő Testének és Vérének áldozata, mely által az Űr halálát hirdették. Ez a kultusz forrasztotta össze egy testté az Úr híveit, úgyhogy egyesültek vele és az ő Lelke élt bennük. Ez választotta el őket a pogányok kultuszától. „Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nemde Krisztus vérében való részesülés-e? És a kenyér, melyet megtörünk, nemde az Úr testében való részesedés-e? Mert egy kenyér, és egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik egy kenyérben részesülünk..."
(Egyetemes vallástörténet)
Jézus, magát a prófétáknál is nagyobbnak mondja. Keresztelő Jánost az ószövetségi próféták fölé helyezi, mégis - a legkisebbet az általa megalapított Istenország hívei közül - nagyobbnak mondja Keresztelő Jánosnál. Dávid király, akinek királysága a bibliai messiásország mintaképe lett; akinek neve a prófétáknál a Messiást jelenti és Messiásnak az ő leszármazottját (Dávid fia!) várják. Urának szólítja a Jézusban megjelenő Messiást.
Jézusnak, mint az Ember fiának angyalai vannak, kik szolgálatára állnak, az utolsó ítéleten kíséretükben fog megjelenni. Tanítványai előtt Messiásnak vallja magát és gyakorolja messiási tisztét, Péterre alapítja egyházát, neki adja a mennyek országa kulcsait. A népet lassan neveli rá küldetésének felismerésére, tanítványainak meghagyja, hogy senkinek se mondják, hogy ő Jézus, a Krisztus (Messiás). Jézus messiási öntudata nem halkul el, akkor sem, midőn a nagytanács előtt az élő Istenre esketi meg a főpap: Te vagy-e Krisztus (Messiás), az Isten Fia? Feleletként azt mondja, hogy bírái látni fogják őt, az Emberfiát Jahve hatalmának jobbján ülni és eljönni az ég felhőiben.
(Egyetemes vallástörténet)
Mindhalálig szomorú lelke a bűntől rettegett legjobban. Micsoda utálat égett benne, az Isten fiában a bűnnel szemben! Neki nincs más értése, mint az Atya dicsősége - és most érzi, tudja, hogy ez a bűn. A világ bűne, az egész világ rája nehezedik Pedig nincs más köze hozzá, minthogy önként magára vette. Ő a Bárány, akinek a vállán a világ bűnének, a peccatum mundi-nak (93) a terhe. Hogy nyomja szívét a gonoszság? Hogy tépi alázatos lelkét — a gőg, az első emberé, aki Istenhez akart hasonló lenni és az ő utódaié!
Összeroskad, hogy a föld porába nyomja a gőgöt. Hogy kínozza a világ kevélysége, mértéktelensége, telhetetlensége! A sok gyilkosság kínozza, az érzékí bűnök fertője -minden szennyével rája borul. Ha néha minket is kínoz a lelkiismeret, ha bűneink vádlóként szállnak szembe velünk, ha múltunk ítélettel fenyeget — gondoljunk arra, mi lesz velünk a halálban — és mi volt akkor, amikor minden személyes bűnünk is az Isten bárányát vádolta, kínozta, sebezte! Mily rettentő lehetett annak a bűnnek az a teljessége, mely a világ kezdetétől a világ végéig — mindent, mindent, mindent - az ő vállára rakott.
(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
93. Peccatum mundi - A világ bűnei
Messze-messze, túl a vizek ringó síkján, halvány párák áttetsző ködén, egyszer csak felpiroslik a látóhatár legszélén egy piros sarló; alig van fénye, álmosan, halványan emelkedik és telik. Csalódtam benne. Azt vártam, úgy támad fel, mint óriás máglyának tüzes lángja. Minden sugarát előre küldte, felitatta tengerrel és éggel. Neki nem maradt ragyogása. Korongja feltör a ködfalon és mindjárt égnek a felhők, tüzesen fénylik a napkerék széle, majd meggyullad az egész gömb. Elhagyta a tengert és a ködöt, pillanatra diadalmasan tekint szét, tekintete vakítón lángol, már nem érzek csalódást, behunyom szemem és úgy is érzem, hogy sugarai rajtam égnek.
Míly alázatos lesz az ember, mikor ennyi fény simul arcára, mikor szemét szúrja, égeti a gyémántszikrát lövellő tenger és a Nap udvarában lángoló bárányfelhők serege. Míg csak korongját láttam a vízen úszni, ősi mítoszok derengtek bennem. Mintha az Alvilágban járt volna éjjel és az árnyak hazájában árnyékává lett volna önmagának. Álomvilágból szállt fel, sötét mélységek sírjából, a halál birodalmából? Most már érzem, tudom, hogy a napkelte: újjászületés.
(Napkelte a tengeren)
A magyarság nem áll rosszabbul bármely keresztény európai, vagy nem európai népnél. Hiszen teljes értelemben egyetlen nép sem tudta a kereszténységet felfogni. Az olasznak volt ugyan Assisi Szent Ferencé és Szent Tamása.
De nyugodtan kérdezem: a Poverello fogta-e fel a kereszténység lényegét teljes egészében, vagy a Summák szent tudósa? Vitatkozhatnánk sokáig erről és végül rájönnénk, hogy a kereszténység lényegét teljes egészében, mondhatjuk hiánytalanul, még a legnagyobb szentek is alig fogják fel, mert ez annyit jelentene, hogy értelmük, akaratuk, kegyelmi életük teljesen eléri a krisztusi nagykorúság mértékét.
Krisztust teljes egészében felfogni: nem annyit jelent-e, hogy őt kimerítjük? Ha annyit jelent, akkor az ember, a teremtmény számára egyszerűen lehetetlen. A kereszténység: Krisztus-követés, Krisztus-másolás; ebben a követésben bizonyos távolságtartás, ebben a másolásban bizonyos hiány, elmaradás, torzítás mindig lesz, míg ember áll az Istenemberrel szemben. Ezt a különbséget a kegyelem se hidalja át teljesen.
(Magyarság és Európa)
A metafizikai távlatot nevezi Péter „Isten elhatározott tervének és eloretudásának." Pál apostol pedig isteni ökonómiának, üdvrendnek. Ezt nevezi a hellén: mysteriumnak, az Isten elrejtett bölcsességének, melyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. A hellén misztérium, tan is volt, kultusz is volt, tisztulást, szabadulást váró közösség is volt.
A krisztusi misztériumnak is hasonló a szerkezete. Benne van, mint a plátói ideában a reális tárgy, eszményét, ideáját találja meg minden vallásforma. Lényegesen magasabb jellegű tehát minden más vallásformánál, hiszen ezt a krisztusi misztériumot nem ismerte senki ezen világ fejedelmei közül, ez nem ennek a világnak a bölcsessége, sem ezen világ veszendő fejedelmeié. Az isteni ökonómia, üdvrend öröktől fogva készíti az emberiség számára a megváltást. Vílágteremtés, bűnbeesés, a bűn általános uralma, az emberiség szétválása, bálványimádá-sa mind csak út, föltétel a Megváltóhoz. „Ő a láthatatlan Istennek képmása, elsőszülött minden teremtmény előtt, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és láthatatlanok, minden őáltala és őérette teremtetett."
(Egyetemes vallástörténet)
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."