37914 ima található a honlapon, összesen 63964 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Katekizmus 365

    Katekizmus 365
    Naponta frissül

    Olvassuk el együtt egy év alatt A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK)! Lelki tréning napi 7 percben

    Kezdetét veszi a NEK 3+1. (negyedik) előkészületi éve. A NEK Titkárság szeretne ennek az évnek a lelki részéhez segítséget nyújtani. Olvasd velünk A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK)

    https://archiv.katolikus.hu/kek/
    Ezt az évet a szeretetből és hitből fakadó tettekNEK szánjuk. Ehhez jó megismernünk a hitünket, válaszokat kapni kérdéseinkre. Arra hívunk az Eucharisztikus Kongresszusra készülve, hogy olvasd el velünk A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK) a következő év során.

    Hogyan?

    2020. szeptember 21-től 2021. szeptember 4-ig, a Kongresszus kezdetéig minden napra (a vasárnapokat és a főbb ünnepnapokat kivéve) összeállítottunk kb. kétoldalnyi olvasnivalót a KEK-ből, az abban használt számozás segítségével. Ennek elolvasása mintegy 7 percet vesz igénybe naponta. Ennyi törődést igazán megérdemel a hitünk.

    Katekizmus 3651786-1794

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    22

    III. A lelkiismeret szerinti választás

    1786 Erkölcsi döntés előtt álló lelkiismeret tud az értelemmel és az isteni törvénnyel összhangban lévő helyes ítéletet hozni, vagy ellenkezőleg, hozhat ezektől eltávolító, téves ítéletet.

    1787 Az ember néha kerül olyan körülmények közé, amelyek bizonytalanná teszik az erkölcsi ítéletet és megnehezítik a döntést. Ám az embernek mindig azt kell keresnie, ami helyes és jó, és föl kell ismernie Istennek az isteni törvényekben kifejezett akaratát.

    1788 Ennek érdekében az ember az okosság erényével, okos személyek tanácsaival s a Szentléleknek és az ő ajándékainak segítségével próbálja értelmezni a tapasztalt tényeket és az idők jeleit.

    1789 Néhány szabályt minden esetben alkalmazni kell:

    • Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzék.
    • Az aranyszabály: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük" (Mt 7,12). [56]
    • A szeretet mindig tiszteletben tartja a felebarátot és annak lelkiismeretét: "Ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel" (1Kor 8,12). Jobb, ha nem teszel olyat, "ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog" (Róm 14,21).

    IV. A téves ítélet

    1790 Az embernek mindig engedelmeskednie kell lelkiismerete biztos ítéletének. Ha tudva és akarva ellene cselekednék, önmagát ítélné el. Ám megtörténik, hogy az erkölcsi lelkiismeret a tudatlanság állapotában van, és téves ítéleteket hoz teendő vagy már végrehajtott cselekedetekről.

    1791 Ez a tudatlanság gyakran beszámítható a személyi felelősségnek. Ez történik akkor, amikor "az ember nem fordít elég gondot az igaz és a jó keresésére, és a lelkiismeret a bűn megszokása következtében lassanként szinte megvakul". [57] Ilyen esetekben a személy felelős a rosszért, amit tett.

    1792 Az erkölcsi ítéletek eltévelyedésének forrása lehet Krisztus és evangéliumának nem ismerése, mások rossz példája, a szenvedélyek uralma, a lelkiismeret rosszul értelmezett autonómiájának követelése, az Egyház tekintélyének és tanításának elvetése, a megtérés és a szeretet hiánya.

    1793 Ha azonban ellenkezőleg, a tudatlanság leküzdhetetlen, vagy a téves ítéletért az erkölcsi alany nem felelős, a személynek nem számítható be az általa elkövetett rossz. Ennek ellenére a tett még rossz, hiány, rendetlenség marad. Fáradozni kell tehát azért, hogy az erkölcsi lelkiismeret megszabaduljon tévedéseitől.

    1794 A jó és tiszta lelkiismeretet megvilágosítja az őszinte hit. Mert a szeretet egyszerre fakad "tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből" (1Tim 1,5): [58]

    "Minél inkább érvényesül tehát a helyes lelkiismeret, annál inkább tartózkodnak az egyének is, a közösségek is az önkényes döntésektől, s törekszenek arra, hogy az erkölcsiség objektív normáihoz alkalmazkodjanak." [59]

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651776-1785

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    21

    6. CIKKELY

    AZ ERKÖLCSI LELKIISMERET

    1776 "Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának, hanem engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja -mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót, és kerülje a rosszat- a kellő pillanatban fölhangzik szívében (...). Isten ugyanis törvényt írt az emberi szívbe (...). A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében." [49]

    I. A lelkiismereti ítélet

    1777 A személy szívében élő erkölcsi lelkiismeret [50] az embernek a kellő pillanatban parancsolja, hogy tegye a jót és kerülje a rosszat. Megítéli a konkrét választásokat is, jóváhagyván a jókat és elítélvén a rosszakat. [51] A lelkiismeret tanúsítja az igazság tekintélyét, hivatkozva a legfőbb Jóra, akinek vonzását érzi az emberi személy, és elfogadja parancsait. Amikor az erkölcsi lelkiismeretre hallgat, az okos ember hallhatja Istent, aki szól hozzá.

    1778 Az erkölcsi lelkiismeret az értelem ítélete, aminek segítségével az emberi személy fölismeri egy konkrét -következő, folyamatban lévő vagy már megtett- cselekedet erkölcsi minőségét. Az embernek mindenben, amit mond és tesz, hűségesen követnie kell azt, amit igaznak és helyesnek tud. Saját lelkiismeretének ítélete révén fogja fel és ismeri meg az ember az isteni törvény előírásait:

    "A lelkiismeret lelkünk törvénye, de felülmúlja lelkünket, parancsokat ad, jelzi a felelősséget és a kötelességet, a félelmet és a reményt (...). A lelkiismeret Annak hírnöke, Aki a természet rendjében éppúgy, mint a kegyelem rendjében függönyön keresztül szól hozzánk, tanít és irányít bennünket. A lelkiismeret Krisztus valamennyi helyettese közül az első." [52]

    1779 Annyira mindenkinek jelen kell lennie önmaga számára, hogy meghallja és kövesse lelkiismerete hangját. A bensőség ezen igénye azért is fontos, mert az élet gyakran hozza a veszedelmet, hogy eltávolodunk minden reflexiótól, vizsgálódástól és önmagunkba téréstől:

    "Térj vissza a lelkiismeretedhez, őt kérdezd. (...) Térjetek tehát magatokba testvérek, és bármit tesztek, vegyétek figyelembe a tanú Istent. [53]

    1780 Az emberi személy méltósága magában foglalja és megköveteli az erkölcsi lelkiismeret helyességét. Az erkölcsi lelkiismeret összetevői: az erkölcsiség alapelveinek ismerete (a szünderészisz), ezek alkalmazása a konkrét helyzetben az érvek és értékek gyakorlati megfontolása által, s végül az ítélet a teendő vagy már végrehajtott cselekedetekről. Az erkölcsi jó igazságát, amit az értelem törvénye kinyilvánít, konkrétan és gyakorlatilag a lelkiismeret okos ítéletében ismerjük el. Az e szerint az ítélet szerint választó embert nevezzük okosnak.

    1781 A lelkiismeret teszi lehetővé a felelősség vállalását a bevégzett tettekért. Ha az ember rosszat tesz, a lelkiismeret helyes ítélete tanúja maradhat a jó egyetemes igazságának és részleges választása rosszaságának. A lelkiismereti ítélet állásfoglalása a remény és a megtérés záloga. Tanúsítva az elkövetett bűnt, bocsánatkérésre, további jótettekre és Isten kegyelmével az erények szüntelen gyakorlására késztet:

    "Őelőtte megnyugtatjuk a szívünket, bármivel vádolna is. Isten nagyobb a szívünknél, Ő mindent tud." (1Jn 3,19--20)

    1782 Az embernek joga van ahhoz, hogy lelkiismerete alapján és szabadon cselekedjék, hogy személyesen hozza meg erkölcsi döntéseit. Nem szabad arra kényszeríteni, hogy "lelkiismerete ellen cselekedjék. De azt sem szabad megakadályozni, hogy kövesse lelkiismeretét, elsősorban vallási téren." [54]

    II. A lelkiismeret formálása

    1783 A lelkiismeretnek biztosnak, az erkölcsi ítéletnek pedig világosnak kell lennie. A helyesen formált lelkiismeret igaz és igazmondó. Ítéleteit az értelmet követve hozza meg, összhangban a Teremtő bölcsessége által akart igaz jóval. A lelkiismeret nevelése nélkülözhetetlen az emberek számára, akik negatív befolyásoknak vannak alávetve és a bűn megkísérti őket, hogy saját ítéletüket előnyben részesítsék és a tekintéllyel bíró tanításokat visszautasítsák.

    1784 A lelkiismeret nevelése az egész emberi élet föladata. Az első évektől, kicsi gyermekkortól kezdve ébresztgeti az erkölcsi lelkiismeret által hordozott belső törvény megismerését és gyakorlatát. Az okos nevelés erényre tanít; az emberi gyöngeségből és bűnökből fakadó a félelemtől, vak önszeretettől ("egoizmustól"), a gőgtől, a keserű bűntudattól és az önelégültségtől megőriz vagy kigyógyít belőlük. A lelkiismeret nevelése szabadságot ad és meghozza a szív békéjét.

    1785 A lelkiismeret nevelésének folyamatában Isten igéje világítja meg utunkat, amit hitben és imádságban kell magunkévá tennünk és gyakorlattá váltanunk. Az Úr keresztjére tekintve vizsgálnunk is kell lelkiismeretünket. A Szentlélek ajándékai serkentenek, mások tanúságtétele és tanácsai segítenek, az Egyház hivatalos tanítása pedig irányít bennünket. [55]

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651762-1775

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    20

    5. CIKKELY

    A SZENVEDÉLYEK ERKÖLCSISÉGE

    1762 Az emberi személy szabad cselekedeteivel törekszik a boldogságra: a szenvedélyek, azaz tapasztalt érzelmek segíthetik és hozzájárulhatnak ehhez.

    I. A szenvedélyek

    1763 A "szenvedélyek" kifejezés a keresztény hagyomány része. Az érzelmeken vagy szenvedélyeken az érzelmi világ felindulásait és mozgását értjük, amelyek cselekvésre vagy tétlenségre késztetnek azzal kapcsolatban, amit az ember jónak vagy rossznak érez, illetve képzel.

    1764 A szenvedélyek az emberi psziché természetes összetevői, átmenetet és kapcsolatot biztosítanak az érzékelhető élet és a lélek élete között. Urunk az emberi szívet jelölte meg forrásként, amelyből a szenvedélyek indulata fakad. [43]

    1765 Számos szenvedély létezik. A legalapvetőbb szenvedély a szeretet, amit a jó vonzása vált ki. A szeretet kelti föl a távollévő jó iránt a vágyat és a megszerzésére irányuló reményt. Ez az indulat a szóbanforgó jó birtoklása fölötti tetszésben és örömben végződik. A rossztól való félelem váltja ki a gyűlöletet, az elfordulást és a rettegést a jövendő rossztól. Ez az indulat a jelenlévő rossz miatti szomorúságban vagy a vele szembeforduló haragban végződik.

    1766 "Szeretni annyi, mint valakinek a javát akarni." [44] Minden más érzelem forrása az emberi szív eredeti mozdulása a jó felé. Csak a jót szeretjük. [45] "Éppen ezért (a szenvedélyek) rosszak, ha a szeretet rossz, jók, ha a szeretet jó." [46]

    II. A szenvedélyek és az erkölcsi élet

    1767 A szenvedélyek önmagukban erkölcsileg közömbösek: sem jók, sem rosszak. Erkölcsileg csak annyiban minősíthetők, amilyen mértékben ténylegesen az értelemtől és az akarattól függenek. A szenvedélyeket szándékosnak mondjuk, "vagy azért, mert az akarat parancsolja, vagy azért, mert az akarat nem akadályozza meg őket". [47] Az erkölcsi vagy emberi jó tökéletességének sajátsága, hogy a szenvedélyeket az értelem szabályozza. [48]

    1768 Nem a nagy érzelmek határozzák meg a személyek erkölcsiségét és életszentségét; kimeríthetetlen a képek és érzések tárháza, ahogyan az erkölcsi élet kifejeződhet. A szenvedélyek erkölcsileg jók, ha egy jó cselekedet létrejöttéhez járulnak hozzá, ellenkező esetben rosszak. A jóakarat a jóság és a boldogság felé tereli az érzelmi hullámzásokat, amelyeket vállal; a rosszakarat enged a rendezetlen szenvedélyeknek, sőt azokat a végletekig hevíti. Az indulatok és érzelmek fölemelhetők az erényekbe, vagy lealjasíthatók a víciumokba.

    1769 A keresztény életben maga a Szentlélek viszi végbe művét azáltal, hogy az egész személyt mozgatja, fájdalmaival, félelmeivel, szomorúságaival együtt, amint ez az Úr haláltusájában és szenvedésében látható. Az emberi érzelmek Krisztusban elnyerhetik beteljesedésüket a szeretetben és az isteni boldogságban.

    1770 Az erkölcsi tökéletesség magába zárja azt is, hogy az embert a jó felé nem csupán akarata viszi, hanem a zsoltár szavai szerint érzelmi vágyakozása is: "Szívem és testem ujjong az élő Istenben" (Zsolt 84,3).

    Összefoglalás

    1771 A "szenvedélyek" kifejezés az érzelmeket és érzéseket jelenti. Ezen indulatok által sejti meg a jót, vagy gyanítja a rosszat az ember.

    1772 A fő szenvedélyek a szeretet és a gyűlölet, a vágy és a félelem, az öröm, a szomorúság és a harag.

    1773 A szenvedélyekben mint érzelmi mozgásokban nincs sem erkölcsi jó, sem erkölcsi rossz. De jóvá vagy rosszá válnak aszerint, hogy az értelem és az akarat irányítja-e őket, vagy sem.

    1774 Az indulatok és érzelmek fölemelhetők az erényekbe, vagy lealjasíthatók a víciumokba.

    1775 Az erkölcsi tökéletesség magában foglalja, hogy az embert nemcsak akarata, hanem a "szíve" is mozdítja a jóra.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651749-1761

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    19

    4. Cikkely

    AZ EMBERI CSELEKEDETEK ERKÖLCSISÉGE

    1749 A szabadság az embert erkölcsi alannyá teszi. Amikor az ember megfontoltan cselekszik, saját cselekedeteinek atyja. Az emberi cselekedetek, azaz a lelkiismeret ítélete után szabadon választott cselekedetek erkölcsileg minősíthetők. Jók vagy rosszak.

    I. Az erkölcsiség forrásai

    Az emberi cselekedetek erkölcsisége függ:

    • a választott tárgytól;
    • a kitűzött céltól vagyis a szándéktól;
    • a cselekedet körülményeitől.

    1750 A tárgy, a szándék és a körülmények az emberi cselekedetek erkölcsiségének "forrásai", alkotóelemei.

    1751 A választott tárgy az a jó, amely felé az akarat megfontoltan törekszik. A tárgy az emberi cselekedet anyaga. A választott tárgy erkölcsileg minősíti az akarás tettét azáltal, hogy az értelem fölismeri és az igaz jóhoz mérten jónak vagy rossznak ítéli. Az erkölcsiség objektív normái hirdetik a jónak és rossznak értelmes rendjét, amiről a lelkiismeret tanúskodik.

    1752 A tárggyal szemben a szándék a cselekvő személy oldalán van. A szándék, mivel a cselekvés akarati forrásából való és a cél által meghatározza a cselekvést, lényeges elem a cselekedet erkölcsi minősítése szempontjából. A cél a szándék elsődleges végpontja, és a cselekedet végső terminusát jelzi. A szándék az akarat mozgása a cél felé, és a cselekvés terminusára tekint. A szándék a jó elhatározása, amit a cselekedettől vár. Nem merül ki az egyedi cselekedetek irányításában, hanem számos cselekedetet irányíthat ugyanazon cél felé; képes egy egész életet a végső cél felé irányítani. Így például egy szolgálatnak lehet célja a felebarát megsegítése, ugyanakkor indíthatja az Isten, minden cselekedetünk végső célja iránti szeretet. Egy és ugyanazt a cselekedetet különböző szándékok indíthatják, például a szolgálattétel történhet előnyszerzésért vagy hiúságból is.

    1753 A jó szándék (például segíteni akar a felebarátnak) nem tesz sem jóvá, sem jogossá egy önmagában helytelen cselekedetet (például: a hazugságot és megszólást). A cél nem szentesíti az eszközöket. Így nem lehet igazolni egy ártatlan ember elítélését mint a nép megmentésének törvényes eszközét. Ezzel szemben a rossz szándék (például a hiúság) rosszá tesz egy cselekedetet, ami önmagában jó lehet (például az alamizsnaadás [41] ).

    1754 A körülmények, beleértve a következményeket is, az erkölcsi cselekedet másodlagos összetevői. Növelik vagy csökkentik az emberi cselekedetek erkölcsi jóságát vagy rosszaságát (például az ellopott tárgy értéke). Súlyosbíthatják vagy enyhíthetik a cselekvő felelősségét (pl. halálfélelem hatása alatti cselekvésnél). A körülmények azonban önmagukban nem módosíthatják a cselekedetek erkölcsi minőségét; nem tehetik sem jóvá, sem jogossá az önmagában rossz cselekedetet.

    II. A jó és a rossz cselekedetek

    1755 Az erkölcsileg jó cselekedet egyszerre föltételezi a tárgy, a cél és a körülmények jóságát. A rossz cél akkor is megrontja a cselekvést, ha tárgya önmagában jó (például azért imádkozni vagy böjtölni, hogy "lássák az emberek").

    A választott tárgy önmagában rosszá teheti az egész cselekedetet. Vannak konkrét cselekvésmódok (például a paráznaság), melyek választása mindig téves, mert választásuk magában foglalja az akarat rendetlenségét, azaz az erkölcsi rosszat.

    1756 Tévedés tehát az emberi cselekedetek erkölcsiségét csak a szándék vagy a keretüket képező körülmények (környezet, társadalmi nyomás, kényszer vagy szükséghelyzet) alapján megítélni. Vannak cselekedetek, amelyek önmaguk által és önmagukban, a körülményektől és szándékoktól függetlenül mindig súlyosan rosszak tárgyuk miatt; ilyenek a káromlás és a hamis eskü, az emberölés és a házasságtörés. Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzon.

    Összefoglalás

    1757 A tárgy, a szándék és a körülmények alkotják az emberi cselekedetek erkölcsiségének három "forrását".

    1758 A választott tárgy az akarat aktusát erkölcsileg minősíti aszerint, hogy az értelem jónak vagy rossznak ismeri és ítéli meg.

    1759 "Semmiféle rossz tettet nem ment a jó szándék." [42] A cél nem szentesíti az eszközöket.

    1760 Az erkölcsileg jó cselekedet egyszerre föltételezi a tárgy, a cél és a körülmények jóságát.

    1761 Vannak konkrét cselekvésmódok, melyek választása mindig téves, mert választásuk magában foglalja az akarat rendetlenségét, azaz az erkölcsi rosszat. Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzon.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651739-1748

    Napi Ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    17

    II. Az emberi szabadság az üdvrendben

    1739 A szabadság és a bűn. Az ember szabadsága korlátolt és esendő. Való tény, az ember vétkezett. Szabadon vétkezett. Visszautasítva Isten szeretetének tervét becsapta önmagát; rabszolgája lett a bűnnek. Ez az első elidegenedés sok mást szült. Az emberiség történelme kezdettől fogva az ember szívéből, a szabadság rossz használatából született elnyomásokról és szerencsétlenségekről tanúskodik.

    1740 A szabadságot fenyegető veszedelmek. A szabadság gyakorlása nem foglalja magában a bármit-mondás és a bármit-tevés jogát. Hamis föltételezés, hogy "az alany olyan szabadságának fogalma, mely szerint mint egyedi személy önmagának elegendő és célja az, hogy a földi javak élvezetében kielégítse vágyait". [36] Egyébként a szabadság jogos használatának szükséges gazdasági és társadalmi, politikai és kulturális föltételei nagyon gyakran ismeretlenek vagy megsértik őket. A vakság és igazságtalanság ilyen állapota megterheli az erkölcsi életet, és mind az erőseket, mind a gyöngéket megkísérti, hogy vétkezzenek a szeretet ellen. Az ember, ha elszakad az erkölcsi törvénytől, megkárosítja a saját szabadságát, önmagát kötözi meg, megszakítja a testvériséget a hozzá hasonlókkal és föllázad az isteni igazság ellen.

    1741 Szabadítás és üdvösség. Dicsőséges keresztje által Krisztus minden embernek megszerezte az üdvösséget. Megváltotta a bűntől, ami rabszolgaságban tartotta őket . "Ezzel a szabadsággal Krisztus szabadított meg minket" (Gal 5,1). Őbenne közösségben vagyunk az igazsággal, mely szabaddá tesz bennünket. [37] Nekünk adatott a Szentlélek, s miként az Apostol tanítja, "ahol az Úr Lelke, ott a szabadság" (2Kor 3,17). Már most dicsekszünk Isten fiainak szabadságával. [38]

    1742 Szabadság és kegyelem. Krisztus kegyelme egyáltalán nem riválisa a mi szabadságunknak, hiszen megfelel annak az igazság- és jó-érzéknek, amit Isten az emberi szívbe ültetett. Épp ellenkezőleg, a keresztény tapasztalat tanúsítja, különösen az imádságban: minél fogékonyabbak vagyunk a kegyelem indításaira, annál inkább növekszik belső szabadságunk és biztonságunk a próbatételekben és a külvilág kényszereivel és nyomásaival szemben. A kegyelem működésével a Szentlélek a lelki szabadságra nevel bennünket, hogy szabad munkatársai legyünk az Egyházban és a világban egyaránt:


    Mindenható, irgalmas Istenünk,
    kérünk, űzz el életünkből mindent,
    ami akadályozza igaz szeretetünket,
    hogy testünk és lelkünk serény készségével,
    szabad szívvel teljesítsük mindig akaratodat. [39]

    Összefoglalás

    1743 "Isten (...) az embert (...) döntésének kezére bízta" (Sir 15,14), hogy szabadon ragaszkodhassék Teremtőjéhez, és így eljuthasson a tökéletes boldogságra. [40]

    1744 A szabadság hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, megfontolt cselekedeteket önállóan végezni. Aktusának tökéletességét akkor éri el, amikor Istenre, a legfőbb Jóra irányul.

    1745 A szabadság a sajátosan emberi cselekedetek jellemzője. Az embert felelőssé teszi azokért a cselekedetekért, melyeknek ő a szándékos végrehajtója. Megfontolt cselekvése az ember sajátja.

    1746 A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, az erőszak, a félelem és más pszichikai vagy társadalmi tényezők következtében.

    1747 A szabadság gyakorlásához való jog az emberi méltóságtól elválaszthatatlan követelmény, főként vallás és erkölcs dolgában. De a szabadság gyakorlása nem foglalja magában a bármit-mondás és a bármit-tevés jogát.

    1748 "Ezzel a szabadsággal Krisztus szabadított meg minket" (Gal 5,1).

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651730-1738

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    16

    3. Cikkely

    AZ EMBER SZABADSÁGA

    1730 Isten értelmesnek teremtette az embert, személyi méltósággal ruházta föl, ami azt jelenti, hogy ura tetteinek és felelős értük. "Isten ugyanis az embert »a saját döntésére akarta bízni«, hogy a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragaszkodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre": [29]

    "Az ember értelemmel van megajándékozva, s ebben hasonlít Istenhez, elhatározásában és cselekvésében szabad." [30]

    I. Szabadság és felelősség

    1731 A szabadság az értelemben és az akaratban gyökerező hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, megfontolt cselekedeteket önállóan végezni. A szabad akaratnak köszönhetően minden egyes ember rendelkezik önmaga fölött. A szabadság az emberben az igazságban és a jóságban való növekedés és érlelődés ereje. A szabadság akkor éri el a tökéletességét, amikor Istenre, a mi boldogságunkra irányul.

    1732 Amíg a szabadság véglegesen bele nem rögződik a maga legfőbb javába, aki Isten, magában hordozza a választási lehetőséget a jó és rossz között, a tökéletességben való növekedés vagy a megfogyatkozás és vétkezés lehetőségét. A szabadság a sajátosan emberi cselekedetek jellemzője. Dicséret vagy dorgálás, érdem vagy bűnösség forrása lesz.

    1733 Minél inkább teszi a jót, annál szabadabbá válik az ember. Igaz szabadság csak a jó és az igazságosság szolgálatában lehetséges. Az engedetlenség és a rossz választása visszaélés a szabadsággal és a bűn rabszolgaságába vezet. [31]

    1734 A szabadság teszi felelőssé az embert tetteiért olyan mértékben, amennyire szándékosak. Az erényben való előrehaladás, a jó megismerése és az aszkézis növelik az akarat uralmát saját tettei fölött.

    1735 A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, a figyelmetlenség, az erőszak, a félelem, a megszokás, a mértéktelen érzelmek és más pszichikai vagy társadalmi tényezők következtében.

    1736 Minden közvetlenül akart cselekedet a végrehajtójának számítható be:

    Így az Úr a paradicsomkertben a bűn elkövetése után kérdezi Ádámtól: "Mit tettél?" (Ter 3,13). Ugyanígy kérdezi Káint. [32] Így beszél Nátán próféta is Dávid királyhoz az Uriás feleségével elkövetett házasságtörés, majd Uriás meggyilkolása után. [33]

    A cselekedet lehet közvetetten szándékolt, amikor valamit kellett volna tudni vagy tenni, de hanyagságból elmaradt, például a közlekedési szabályok nem ismeretéből következett közúti baleset.

    1737 A következmény lehet eltűrt, anélkül hogy a cselekvő akarta volna, például az édesanya kimerültsége beteg gyermeke ágyánál. A rossz következmény nem beszámítható, ha nem volt szándékolt sem mint a cselekvés eszköze, sem mint annak célja; például az életveszélyben forgó személynek nyújtott segítség közben bekövetkezett halál. Ahhoz, hogy a rossz következmény beszámítható legyen, előreláthatónak kell lennie, s a cselekvőnek rendelkeznie kell az elkerülés lehetőségével; ilyen eset például az ittas gépkocsivezető által elkövetett emberölés.

    1738 A szabadságot az emberek közötti kapcsolatokban gyakoroljuk. Minden Isten képmására teremtett emberi személy természetes joga, hogy szabad és felelős személynek tekintsék. Mindenki köteles megadni mindekinek ezt a tiszteletet. Az emberi személy méltóságától elválaszthatatlan a szabadság gyakorlásának joga, különösen erkölcsi és vallási téren. [34] A közjó és közrend keretein belül ezt a jogot polgárilag is el kell ismerni és biztosítani kell. [35]

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651720-1729

    Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    15

    III. A keresztény boldogság

    1720 Az Újszövetségi Szentírás több kifejezést is használ annak a boldogságnak jelölésére, melyre Isten az embert meghívta: Isten országának eljövetele; [19] Isten látása: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8) [20] ; belépés az Úr örömébe, [21] belépés Isten nyugalmába: [22]

    "Ott majd pihenünk és látunk; látni fogunk és szeretünk, szeretni fogunk és dicsérünk. Íme, ez lesz majd végül, szünet nélkül. És miféle más célunk lehet, hacsak nem az, hogy eljussunk abba az országba, melynek soha nem lesz vége?" [23]

    1721 Isten ugyanis azért helyezett el minket a világban, hogy Őt megismerjük, szolgáljuk, szeressük, és így eljussunk a Paradicsomba. A boldogság az isteni természet (2Pt 1,4) és az örök élet [24] részeseivé tesz bennünket. Ezáltal az ember belép Krisztus dicsőségébe [25] és a szentháromságos élet élvezetébe.

    1722 Ez a boldogság meghaladja az értelmet és a pusztán emberi erőket. Isten ingyenes ajándékából ered. Ezért mondjuk természetfölöttinek, miként a kegyelem is az, mely az embert fölkészíti arra, hogy belépjen az isteni boldogságba.

    "»Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent«. De nagysága és elmondhatatlan dicsősége miatt »senki ember nem láthatja Istent úgy, hogy életben maradjon«, az Atya ugyanis fölfoghatatlan, szeretete és emberiessége szerint azonban, s mert mindenre képes, ezt is megengedi azoknak, akik szeretik Őt, azaz hogy lássák Istent, (...): mert »ami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges«." [26]

    1723 A megígért boldogság erkölcsi döntések elé állít minket. Fölszólít, hogy tisztítsuk meg szívünket rossz hajlamaitól és törekedjünk mindenekfölött keresni Istent. Arra tanít, hogy az igazi boldogság nem található meg a gazdagságban vagy a jólétben, sem az emberi dicsőségben vagy a hatalomban; sem bármiféle emberi tevékenységben, akármilyen hasznos legyen is, mint a tudományok, a technika, a művészetek; sem bármi teremtményben, hanem egyedül Istenben, aki minden jónak és minden szeretetnek forrása:

    "A gazdagság napjainkban nagy istenség; a sokaság, emberek tömege hódol neki önként. A boldogságot a szerencsével mérik, és a szerencsével mérik a tiszteletreméltóságot is. (...) Ez abból a meggyőződésünkből ered (...), mely szerint a gazdagsággal minden lehetséges. Az egyik mai bálvány tehát a gazdagság, a másik bálvány a hírnév. (...) A hírnév, azaz közismertnek lenni, a világban hírnevet támasztani, odáig jutott, hogy önmagában jónak, kiemelkedő jónak, tiszteletreméltó dolognak tekintik. (...) »Sajtóhírnévnek« lehet mondani." [27]

    1724 A tízparancsolat, a hegyi beszéd és az apostoli katekézis leírják az utakat, amelyek elvezetnek a mennyek országába. Mi pedig a Szentlélek kegyelmétől támogatva, mindennapi cselekedeteink révén lépésről lépésre kötelezzük el magunkat irántuk. Krisztus szavaitól megtermékenyítve lassan gyümölcsöt hozunk az Egyházban Isten dicsőségére. [28]

    Összefoglalás

    1725 A boldogságok megismétlik Istennek Ábrahám óta tett ígéreteit, és a mennyek országa felé irányítva tökéletessé teszik azokat. Megfelelnek a boldogságvágynak, melyet Isten oltott az emberi szívbe.

    1726 A boldogságok tanítják a végső célt, melyre Isten hív minket: az Országot, Isten látását, az isteni természetben való részesedést, az örök életet, a gyermekséget és a nyugalmat Istenben.

    1727 Az örök élet boldogsága Isten ingyenes ajándéka; éppúgy természetfölötti, mint a kegyelem, mely elvezet hozzá.

    1728 A boldogságok döntő választások elé állítanak a földi javak tekintetében; megtisztítják a szívünket, hogy megtanuljuk Istent mindenekfölött szeretni.

    1729 A mennyei boldogság meghatározza a kritériumokat a földi javak Isten törvénye szerinti használatához.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651716-1719

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    14

    2. Cikkely

    A BOLDOGSÁGRA SZÓLÓ MEGHÍVÁSUNK

    I. A boldogságok

    1716 A boldogságok Jézus prédikációjának a középpontjában állnak. Meghirdetésük azokat az ígéreteket ismétli, amelyeket a választott nép Ábrahám óta kapott. Jézus tökéletessé teszi az ígéreteket azáltal, hogy nem csupán földi, hanem mennyei boldogságra irányítja őket:


    Boldogok a lelki szegények,
    mert övék a mennyek országa.
    Boldogok a szomorkodók,
    mert őket majd megvigasztalják.
    Boldogok a szelídek,
    mert ők birtokolják majd a földet.
    Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot,
    mert őket majd kielégítik.
    Boldogok az irgalmasok,
    mert ők majd irgalmasságot nyernek.
    Boldogok a tisztaszívűek,
    mert ők látni fogják Istent.
    Boldogok a békességesek,
    mert Isten fiainak hívják majd őket.
    Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért,
    mert övék a mennyek országa.
    Boldogok vagytok, ha átkoznak és üldöznek titeket,
    és hazug módon minden rosszat rátok fognak énmiattam.
    Örüljetek és ujjongjatok, mert bűséges jutalmatok van a mennyben; így üldözték az előttetek élt prófétákat is.
    (Mt 5,3--12)

    1717 A boldogságok Jézus Krisztus arcát festik meg, leírják az Ő szeretetét; kifejezik az Ő szenvedésének és föltámadásának dicsőségéhez társult hívők hivatását; megvilágítják a keresztény élet jellegzetes cselekedeteit és magatartásformáit; váratlanok az ígéretek, amelyek a szorongatások közepette fönntartják a reményt; a tanítványoknak áldásokat és kissé homályosan megígért jutalmakat hirdetnek; Szűz Mária és valamennyi szent életében elkezdődött megvalósulásuk.

    II. A boldogság iránti vágy

    1718 A boldogságok megfelelnek a természetes boldogságvágynak. Ez a vágy isteni eredetű: Isten oltotta az ember szívébe, hogy az embert magához vonzza, mert egyedül csak Ő képes megnyugtatni az emberi szívet.

    "Kétségkívül mindannyian boldogok akarunk lenni, és nincs ember, aki tagadná ezt az állítást, már azt megelőzően, hogy tudná teljes tartalmát." [16]

    "Mennyire kereslek tehát Téged, Uram? Amikor ugyanis Téged, az én Istenemet kereslek, a boldog életet keresem. Kereslek téged, hogy éljen a lelkem. Testem ugyanis a lelkemből él, a lelkem pedig belőled." [17]

    "Egyedül Isten tölt be." [18]

    1719 A boldogságok fölfedik az emberi létezés, az emberi cselekedetek végső célját: Isten a saját boldogságára hív minket. Ez a meghívás mindenkinek személy szerint szól, de az Egyház egészének is szól, azok új népének, akik elfogadták az Ígéretet és az Ő hitében élnek.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651699-1715

    Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    13

    AZ EMBER HIVATÁSA: ÉLET A SZENTLÉLEKBEN

    1699 A Szentlélekben való élet valósítja meg az ember hivatását (első fejezet), isteni szeretetből és emberi szolidaritásból tevődik össze (második fejezet), ajándékul adatik mint üdvösség (harmadik fejezet).

    ELSŐ FEJEZET

    AZ EMBERI SZEMÉLY MÉLTÓSÁGA

    1700 Az emberi személy méltósága az Isten képmására és hasonlatosságára történt teremtésében gyökerezik (1. cikkely); és az isteni boldogságra szóló meghívásban nyeri el beteljesedését (2. cikkely). Az emberi lét sajátossága, hogy szabadon törekszik e beteljesedésre (3. cikkely). Szabad cselekedeteivel (4. cikkely) az emberi személy az Istentől megígért és az erkölcsi lelkiismeret által tanúsított jónak megfelelően alakul vagy nem alakul (5. cikkely). Az emberek önmagukat építik és belülről növekednek: egész testi és lelki életük építőanyag a növekedésükhöz (6. cikkely). A kegyelem segítségével növekednek az erényben (7. cikkely), kerülik a bűnt, vagy ha elkövették, a tékozló fiú példája szerint [1] rábízzák magukat mennyei Atyánk irgalmára (8. cikkely). Így jutnak el a szeretet tökéletességére.

    1. Cikkely
    AZ EMBER ISTEN KÉPMÁSA

    1701 "Krisztus (...) az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását." [2] Krisztusban, aki "a láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15), [3] teremtetett az ember a Teremtő képére és hasonlatosságára. Krisztusban, a Megváltóban és Üdvözítőben állt helyre eredeti szépségében és vált nemessé Isten kegyelméből az első bűn által az emberben elrontott isteni képmás. [4]

    1702 Az isteni képmás minden emberben jelen van. Az isteni személyek egymás közötti egységének hasonlatosságára fölragyog a személyek közösségében (vö. 2. fejezet).

    1703 A szellemi és halhatatlan lélekkel fölruházott emberi személy [5] a Földön "az egyetlen teremtmény, amelyet Isten önmagáért, vagyis az emberi személyért akart". [6] Fogantatása pillanatától örök boldogságra rendelt lény.

    1704 Az emberi személy részesül a Szentlélek erejéből és világosságából. Az értelem segítségével képes megérteni a dolgoknak a Teremtőtől meghatározott rendjét. Az akarat révén képes a számára igaz jó felé irányulni. Tökéletességét a "jó és az igaz keresésében és szeretetében" találja meg. [7]

    1705 Az ember lelke s szellemi képességei, értelme és akarata következtében szabadsággal fölruházott lény, ami "az istenképiség kiemelkedő jele". [8]

    1706 Az ember értelmével fölismeri Isten hangját, "aki őt mindig arra szólítja, hogy tegye a jót, és kerülje a rosszat". [9] Mindenkinek követnie kell ezt a törvényt, mely ott visszhangzik a lelkiismeretben, s Isten és a felebarát szeretetében teljesedik be. Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról.

    1707 "A Gonosztól megkísértett ember azonban története kezdetétől visszaélt szabadságával." [10] Engedett a kísértésnek, és rosszat cselekedett. A jó utáni vágyakozást megőrizte, ám természete magán viseli az eredeti bűn okozta sebet. Rosszra hajló és a tévedésnek alávetett lett:

    "Így tehát az ember önmagában megosztott. Ezért mind az egyéni, mind a közösségi élet teljes egészében küzdelem, mégpedig drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között." [11]

    1708 Szenvedésével Krisztus megszabadított bennünket a Sátántól és a bűntől. Kiérdemelte számunkra az új életet a Szentlélekben. Kegyelme helyreállítja azt, amit a bűn bennünk elrontott.

    1709 Aki hisz Krisztusban, Isten gyermekévé válik. Ez a gyermekké fogadás átalakítja és megadja neki, hogy Krisztus példáját kövesse; képessé teszi arra, hogy helyesen cselekedjék és a jót tegye. A tanítvány Megváltójával egyesülve eléri a szeretet tökéletességét, az életszentséget. A kegyelemben megérett erkölcsi élet örök életbe, a mennyország dicsőségébe torkollik.

    Összefoglalás

    1710 "Krisztus (...) teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását." [12]

    1711 A szellemi lélekkel, értelemmel és akarattal fölruházott emberi személy fogantatásától kezdve Istenre irányul és örök boldogságra van rendelve. Az igazat és a jót keresve és szeretve éri el tökéletességét. [13]

    1712 "Az igaz (...) szabadság az emberben az istenképiség kiemelkedő jele." [14]

    1713 Az embernek követnie kell az erkölcsi törvényt, mely arra készteti, hogy "tegye a jót és kerülje a rosszat". [15] Ez a törvény visszhangzik lelkiismeretében.

    1714 Az áteredő bűn által természetében megsebzett ember tévedésnek van alávetve és szabadságának gyakorlásában hajlik a rosszra.

    1715 Aki Krisztusban hisz, annak a Szentlélekben új élete van. A kegyelemben növekvő és érlelődő erkölcsi életnek a mennyei dicsőségben kell tökéletessé válnia.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651691-1698

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    12

    ÉLET KRISZTUSBAN

    1691 "Ismerd föl, ó keresztény ember, méltóságodat, s miután részesültél az isteni természetben, ne akarj visszatérni régi, alacsonyrendű életedhez. Emlékezz rá, hogy milyen Főhöz tartozol, milyen Test tagja lettél. Emlékezz rá, hogy kiragadtattál a sötétség hatalmából és átvitettél a világosságba és Isten országába." [1]

    1692 A Hiszekegy megvallotta azokat a nagy ajándékokat, melyekkel Isten elhalmozta az embert a teremtés művében s még inkább a megváltás és a megszentelés révén. Amit a hit megvall, a szentségek azt közlik: a keresztények "a szentségek által, melyek által újjászülettek", "Isten gyermekei lesznek" (1Jn 3,1), [2] "az isteni természetben részesülnek" (2Pt 1,4). Fölismervén a hitben új méltóságukat, arra kaptak meghívást, hogy ezentúl Krisztus evangéliumához méltóan éljenek. [3] A szentségek és az imádság révén megkapják Krisztus kegyelmét és Lelkének ajándékait, melyek képessé teszik őket erre az új életre.

    1693 Jézus Krisztus mindig azt tette, ami az Atyának tetszett. [4] Mindig tökéletes közösségben élt Vele. Ugyanígy tanítványai is arra kaptak meghívást, hogy az Atya szeme előtt éljenek, "aki a rejtekben is lát" (Mt 6,6), hogy tökéletesek legyenek, "amint a mennyei Atya tökéletes" (Mt 5,7).

    1694 A keresztények a keresztség által Krisztusba testesülve [5] "meghaltak a bűnnek, de élnek az Istennek Jézus Krisztusban", [6] így részesülve a Feltámadott életében. [7] Krisztust követve és Hozzá kapcsolódva [8] a keresztények törekedhetnek arra, hogy Isten követői legyenek mint szeretett gyermekek, és a szeretetben járjanak, [9] gondolataikat, szavaikat és cselekedeteiket úgy alakítván, hogy az az érzület legyen bennük, amely Krisztus Jézusban is volt, [10] és követik az ő példáját. [11]

    1695 A keresztények, "miután megigazultak (...) az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelkében" (1Kor 6,11), megszenteltek és meghívott szentek, [12] "a Szentlélek temploma" (1Kor 6,19) lettek. A "Fiú Lelke" tanítja őket imádkozni az Atyához, [13] és életükké válva cselekvésre indítja őket, [14] hogy a Lélek gyümölcseit teremjék [15] tevékeny szeretettel. A Szentlélek, gyógyítván a bűn sebeit, lelki átformálással belsőleg megújít, [16] megvilágosít és megerősít, hogy mint "a világosság fiai" (Ef 5,8) "minden jóságban, igazságosságban és igazságban" (5,9) éljünk.

    1696 Krisztus útja "az életre vezet", a vele ellenkező út "a pusztulásba visz" (Mt 7,13). [17] A két út evangéliumi példázata állandóan jelen van az Egyház katekézisében. Jelzi az erkölcsi döntések fontosságát üdvösségünk szempontjából. "Két út van: egyik az életé, másik a halálé; de a két út között igen nagy különbség van." [18]

    1697 A katekézisben teljes világossággal meg kell mutatni Krisztus útjának örömét és követelményeit. [19] A Benne élt "új élet" (Róm 6,4) katekézise:

    • a Szentlélekről szóló katekézis, aki a Krisztus szerinti élet belső Mestere, az édes Vendég és barát, aki az életet sugallja, vezeti, helyesbíti és erősíti;
    • a kegyelemről szóló katekézis, mert kegyelemből üdvözültünk és cselekedeteink a kegyelemből teremnek gyümölcsöt az örök életre;
    • a boldogságokról szóló katekézis, mert Krisztus útja tömören a boldogságokban foglaltatik össze, az emberi szív által vágyott örök boldogság felé vezető egyetlen útban;
    • a bűnről és a megbocsátásról szóló katekézis, mert az ember, ha bűnös voltát föl nem ismeri, meg nem ismerheti az igazságot önmagáról, ami pedig az igaz cselekvés föltétele, és ha föl nem kínálnák neki a bűnbocsánatot, ezt az igazságot képtelen volna elviselni;
    • az emberi erényekről szóló katekézis, mely fölfoghatóvá teszi a jóra irányuló készségek szépségét és vonzóerejét;
    • a hit, a remény és szeretet keresztény erényekről szóló katekézis, melyet a szentek nagyszerű példája lelkesít;
    • a szeretet kettős parancsáról szóló katekézis, mely a Tízparancsolatban kapja kibontását;
    • egyházi katekézis, mert a keresztény élet csak "a lelki javak" sokszoros cseréjével, a "szentek közösségében" tud igazán növekedni, kibontakozni és továbbadatni.

    1698 E katekézisnek első és végső hivatkozási pontja mindig maga Jézus Krisztus lesz, aki "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). A Krisztus-hívők, ha hittel tekintenek Őrá, remélhetik, hogy Ő be fogja teljesíteni bennük ígéreteit, s Őt azzal a szeretettel szeretve, amellyel Ő szerette őket, méltóságuknak megfelelő cselekedeteket tudnak véghezvinni:

    "Kérlek, gondold meg, (...) hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a te igazi Főd, és te egy vagy az Ő tagjai közül. (...) Olyan Ő neked, mint a tagoknak a fő; mindene a tiéd: a szelleme, szíve, teste, lelke, minden képessége, (...) mindezekkel úgy kell élned, mintha a sajátjaid volnának, hogy Istennek szolgálj, Istent dicsérd, szeresd, dicsőítsd. Te pedig olyan vagy Neki, mint tag a főnek, ezért nagyon óhajtja, hogy minden képességeddel úgy élhessen, mintha az Övéi volnának Atyja szolgálatára és az Ő megdicsőítésére." [20]
    "Nekem az élet Krisztus" (Fil 1,21)

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651680-1690

    Napi Ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    10

    2. Cikkely

    A KERESZTÉNY TEMETÉS

    1680 Valamennyi szentségnek, főként a keresztény beavatás szentségeinek célja Isten gyermekének végső húsvétja, mely a halál által belépteti őt az Ország életébe. Akkor teljesedik be, amit hitben és reménnyel vallott: "Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet". [14]

    I. A keresztény ember utolsó húsvétja

    1681 A halál keresztény értelme a mi egyetlen reményünk, Krisztus halála és föltámadása húsvéti misztériumának fényében nyer kinyilatkoztatást. A keresztény ember, aki Jézus Krisztusban hal meg, ekkor kiköltözik a testből, hogy otthon legyen az Úrnál. [15]

    1682 A keresztény ember számára a halál napja szentségi életének végén a keresztségben megkezdett új születés beteljesedését nyitja meg, a Fiúnak a Szentlélek kenete által hozott képmásához való végső "hasonulást", és az Ország lakomáján való részvételt -melyet az Eucharisztia elővételezett-, akkor is, ha még szüksége van a végső tisztulásra, hogy a menyegzői köntöst magára ölthesse.

    1683 Az Egyház, mely Anyaként a keresztény embert földi vándorlása során szentségileg ölében hordozta, elkíséri őt útjának végéhez, hogy átadja "az Atya kezébe". Krisztusban az Atyának ajánlja kegyelme gyermekét, és reménnyel telve veti el a test magvát a földben, mely dicsőségben fog föltámadni. [16] E fölajánlást a legtökéletesebben az eucharisztikus áldozatban ünnepeljük; az azt megelőző vagy követő áldások szentelmények.

    II. A TEMETÉS SZERTARTÁSA

    1684 A keresztény temetés az Egyház liturgikus cselekménye. Az Egyház szolgálata egyrészt az elhunyttal való hatékony közösséget akarja kifejezni, másrészt részesíteni akarja a temetésre összegyűlt közösséget e szertartásban, és hirdetni akarja neki az örök életet.

    1685 A különböző temetési szertartások a keresztény halál húsvéti jellegét fejezik ki, és megfelelnek minden egyes régió körülményeinek és hagyományainak, még a liturgikus szín tekintetében is. [17]

    1686 A római liturgia temetési rendje három temetési típust javasol a végzés helyének (családi ház, templom és temető) megfelelően és a jelentőség szerint, melyet ezeknek a család, a helyi szokás, az adott kultúra és a népi jámborság tulajdonít. Egyébként a temetés lefolyása minden liturgikus hagyományban azonos, és általában négy fő mozzanatot tartalmaz:

    1687 A közösség köszöntése. A szertartást hívő köszöntés kezdi. Az elhunyt hozzátartozóit a "vigasztalás" (az Újszövetség értelmében: a Szentlélek ereje a reménységben [18] ) szavával köszöntik. Az összegyűlt imádkozó közösség "az örök élet igéit" is várja. A közösség egy tagjának halála (halálának évfordulója, hetedik vagy harmincadik napja) olyan esemény, mely kiválthatja, hogy a hívők "e világ" távlatai fölé emelkedjenek és a föltámadott Krisztusba vetett hit igazi távlatainak vonzásába kerüljenek.

    1688 Az igeliturgia különösen gondos fölkészülést igényel temetéskor, mert a jelenlévők lehetnek templomba ritkán járó hívők és az elhunytnak nem keresztény barátai is. A homíliának különösen a dicsérő gyászbeszéd műfaját kell kerülnie, [19] és a keresztény halál misztériumát a föltámadott Krisztus fényében kell megmutatnia.

    1689 Az eucharisztikus áldozat. Amikor a szertartás a templomban történik, a keresztény halál húsvéti valóságának központja az Eucharisztia. [20] Az Egyház ekkor kifejezi az elhunyttal meglévő hatékony közösségét: fölajánlja az Atyának a Szentlélekben Krisztus halálának és föltámadásának áldozatát, és könyörög, hogy gyermekét tisztítsa meg bűneitől és azok következményeitől, s vegye föl az égi menyegzős lakoma húsvéti teljességébe. [21] Az így ünnepelt Eucharisztia által tanul a hívők közössége, különösen az elhunyt családja közösségben élni azzal, aki "az Úrban hunyt el", magához véve Krisztusnak testét, akinek az elhunyt élő tagja, ezért imádkoznak érte és vele.

    1690 A búcsúvétel (a latin nyelvekben "adieu", "addio", "adiós"=Istenhez) az elhunyttól azt jelenti, hogy az Egyház "Istennek ajánlja" őt. "Végső búcsúvétel, mellyel a keresztény közösség elköszön tagjától, mielőtt testét kiviszik vagy eltemetik." [22] A bizánci hagyomány ezt az elhunytnak adott búcsúcsókkal juttatja kifejezésre:

    Ezzel a végső köszöntéssel "énekelünk, mert kilépés történt ebből az életből és elmenetel, de azért is, mert közösség és egyesülés történik, amennyiben a halottak egyáltalán nem szakadnak el egymástól; ugyanis valamennyien ugyanazt az utat tapossuk, és ugyanazon a helyen vagyunk; és soha nem szakadunk el egymástól, mert Krisztusnak élünk és most Krisztussal egyesülünk, Hozzá megyünk, (...) s valamennyien együtt leszünk Krisztussal." [23]

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 3651674-1679

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    09

    A NÉPI VALLÁSOSSÁG

    1674 A szentségek és szentelmények liturgiáján kívül a katekézisnek figyelemmel kell lennie a hívők és a népi vallásosság jámborsági gyakorlataira is. A keresztény nép vallásos érzéke kezdettől fogva sok jámborsági formát talált, melyek körülveszik az Egyház liturgikus életét. Például az ereklyetisztelet, a búcsújáró helyek fölkeresése, zarándoklatok és körmenetek, keresztúti ájtatosság, vallásos táncok, rózsafüzér és érmek viselése stb. [10]

    1675 Ezek a kifejezési formák folytatják az Egyház liturgikus életét, de nem helyettesítik. "Fontos azonban, hogy ezek az áhítatgyakorlatok alkalmazkodjanak a liturgikus időkhöz, legyenek összhangban a liturgiával, mintegy abból fakadjanak és arra készítsék föl a népet; a liturgia ugyanis természeténél fogva messze minden ájtatosság fölött áll." [11]

    1676 Lelkipásztori megfontoltság kell ahhoz, hogy a népi vallásosságot támogassák és ápolják, s ha kell, az ilyen áhítatgyakorlatok alapját adó vallási érzéket megtisztítsák és helyes irányba tereljék; azért, hogy Krisztus misztériumának ismeretét egyre inkább ki tudják bontakoztatni. Végzésük a püspök felügyelete és ítélete és az Egyház általános törvényei álá tartozik. [12]

    "A népi vallásosság magva értékek gyűjteménye, mely keresztény bölcsességgel választ ad a lét nagy kérdéseire. A katolikus népi bölcsességnek van képessége eleven szintézis megalkotásához; így teremtő módon kapcsolja egybe az istenit és az emberit, Krisztust és Máriát, a lelket és a testet, a közösséget és az intézményt, a személyt és a közösséget, a hitet és a hazát, az értelmet és az érzelmet. Ez a bölcsesség keresztény humanizmus, mely alapjában minden személy istengyermeki méltóságát állítja, és megalapozza az alapvető testvériséget, megtanít arra, hogyan kell találkozni a természettel, hogyan kell megérteni a munkát és megtalálni az öröm és a humor alapjait nagyon kemény élethelyzetekben is. Ez a bölcsesség a nép számára megkülönböztetési elv is, evangéliumi ösztön, mellyel önkéntelenül megérzi, hogy mikor szolgálják az Egyházban az evangéliumot, és mikor üresítik ki és fojtják el idegen érdekek miatt." [13]

    Összefoglalás

    1677 Szentelményeknek nevezzük azokat az Egyház által alapított szent jeleket, melyek célja az, hogy előkészítsék az embereket a szentségek gyümölcsének fogadására, és megszenteljék az élet különböző körülményeit.

    1678 A szentelmények között jelentős helyet foglalnak el az áldások. Egyszerre foglalják magukban Isten dicséretét műveiért és ajándékaiért, és az Egyház közbenjárását, hogy az emberek Isten ajándékaival az evangélium szellemében tudjanak élni.

    1679 A keresztény élet a liturgián kívül a különböző kultúrákból fakadó népi jámborsági formákkal is táplálkozik. Az Egyház támogatja a népi vallásosság megnyilatkozásait, melyek evangéliumi ösztönt és emberi bölcsességet fejeznek ki és gazdagítják a keresztény életet, ugyanakkor törekszik arra, hogy a hit világosságával megvilágosítsa őket.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."