Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Néha egymás mellett láthatunk nagy és kicsi, új és régi, drága és olcsó villanyvezetékeket. Amíg azonban nincs áram a vezetékben, addig nem lesz világosság.

Kérjük a Szűzanyát, jöjjön el életünkbe és adja meg, hogy Jézus, az áram átjárjon bennünket, hogy megérkezhessen a világba, különösképp családjainkba; Jézus árama járja át az emberek szívének vezetékeit.

Egy orvos azt mondta nekem egyszer, hogy meglepődött, amikor a hívők között szokatlan halálfélelmet tapasztalt.

Azt hiszem, ez azért van, mert magas ideálokat állítottunk magunk elé, és félünk attól, hogy azok kiüresednek.

Ha az igazgyöngy példáját át tudjuk ültetni életünkbe: ha igazán fölfedezzük ezt a gyöngyöt, ha mindent eladunk és megvesszük azt a földet, ahol az a gyöngy van, akkor semmitől sem kell félnünk halálunk óráján, amikor Jézussal találkozunk.

Néha közbejöhet ugyan valami vagy valaki, de sohasem fogom megengedni, hogy akadály álljon Jézus és közém - ez az én szilárd elhatározásom.

Derűtök, örömötök árama eljut hozzám.

Jó szolgálatra vezető lépéseitek visszhangja édes zenét jelent Jézusnak. Jézus forró szomjúságát tartsátok mindig szívetekben.

Fiatal diákok! Az alázat igazság, és ti most a kere­sés időszakában vagytok. Krisztus világosságát tartsá­tok élőn magatok között.

Minden emberi lény vágyódik Isten után. „Lelkem szomjazik Istenre." (Zsolt 42,3)

A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vá­gyódnak Isten után, hanem állandó jelenlétének kincse is ott van közöttük.

Mi, keresztények nem szorítkozhatunk arra, hogy azt mondjuk: szeretjük Jézust az Oltáriszentségben. Sze­retetünket cselekedeteinkbe kívánjuk átültetni. Nem vá­laszthatjuk külön egymástól az Oltariszentseget és a szegények valóságát.

Alázata vezette Jézust a Szűzanyához. Szabad volt, mert szegény volt. Olyan tiszta volt, olyannyira ke­gyelemmel teljes, hogy Isten felhasználhatta életét, hogy életet adjon az Ő Fiának. Testéből és véréből formálta Isten Jézus testét és vérét. Azt a vért, amely oldalából a keresztre folyt, mint a megváltás, a bocsánat és a végte­len szeretet közvetítője.

Valami csodálatos dolog történt, amikor átdöfött szívének utolsó, vízből és vérből való csöppje kicsor­dult. Utolsó gondolata édesanyja volt. Hogy legyen vala­ki, aki szeresse őt, Jézus Jánosra bízta, aki Jézus iránti szeretetében magához vette. Mint édesanyját.

Mindannyian kutatjuk az eget, ahol Isten lakozik, de nekünk megadatott, hogy már most az égben legyünk Vele, hogy boldogok lehessünk Vele - már ebben a pillanatban.

Mit jelent vele lenni most?

Szeretni, ahogyan Ő szeret;

Segíteni, ahogyan Ő segít;

Adni, ahogyan Ő ad;

Szolgálni, ahogyan Ő szolgál;

Gyógyítani, ahogyan Ő gyógyít;

A nap huszonnégy órájában mindig Vele lenni!

„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van" (Lk 1,28). Amikor a Szűzanya meghallotta az angyalt, fel­kavarta a megszólítás. Arra gondolt, miféle üdvözlet lehet ez. Bár minden bűntől mentes és tökéletes volt, Má­ria mégis zavarba jött és csodálkozott.

A Szűzanya nem szobor volt, emberi érzelmek nél­kül, hanem olyan, mint te vagy én. És az angyal azt mondta: „Ne félj, Mária, Istennél semmi sem lehetet­len... " és azt is: „Jézusnak fogod hívni." És Mária vála­szolt: „Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint" (vö. Lk 1,26-38).

Hamarosan hozzálátunk ahhoz, hogy felkészítsük magunkat Jézus eljövetelére, és szívünkbe helyet hagyunk az üres bölcső számára. Ebben az évben igazán jó helyet kell kell készítenünk: az alázat, a szegénység, az evangéliumi egyszerűség bölcsőjét. A betlehemi életre van szükségünk, a názáreti életre, arra az alázatra és arra az egyszerűségre, hogy megértsük és befogadjuk az Ő örömhírt teremtő munkáját.

A bűnbánat arra hív, hogy megtérjünk a bűnből Istenhez: a középszerűből a lángoló és nagylelkű élethez. Megbékélés akkor lesz, ha nem magunkhoz, ha­nem Hozzá fordulunk, hogy a bűnök bűnhődéséből eredő kegyelemből és az Istennel való megbékélésből mások is részesülhessenek.

Isten ezer más személy közül bennünket választott egy nagy és szépséges küldetésre; kinyilvánítani Előtte és az egész emberiség előtt, hogy teljes szívvel, szegénységben, engedelmességben és irgalmasságban akarjuk Őt szolgálni. Azt kívánom nektek és tőletek, hogy becsüljétek meg és őszintén szeressétek szép küldetésetek, legyetek hűek annak szelleméhez.

Ha igazán fölfogtuk a csöndet, akkor megértettük az imádságot. Az együtt imádkozó család együtt is marad. Az imádság a mi alapunk; ahhoz, hogy elérkezzünk az imádsághoz, le kell mondanunk minden egyébről.