47641 ima található a honlapon, összesen 95252 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Istenes versek

    Istenes versek
    Változó frissítés

    "Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok..!" (ApCsel 18, 9-10)

    Oszd meg a kedvenc versedet és küldd be kedvelt költőd Istenes verseit!

    Istenes versek Radnóti Miklós:LEVÉL A HITVESHEZ

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    23
    Istenes versek Radnóti Miklós: LEVÉL A HITVESHEZ

    LEVÉL A HITVESHEZ
     

    A mélyben néma, hallgató világok,
    üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
    de nem felelhet senki rá a távol,
    a háborúba ájult Szerbiából
    s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
    s szivemben nappal ujra megtalálom,
    hát hallgatok, míg zsong körém felállván
    sok hűvös érintésü büszke páfrány.
    Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
    ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
    s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
    s kihez vakon, némán is eltalálnék,
    most bujdokolsz a tájban és szememre
    belülről lebbensz, így vetít az elme;
    valóság voltál, álom lettél ujra,
    kamaszkorom kútjába visszahullva
    féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
    s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
    a hitvesem leszel, - remélem ujra
    s az éber lét útjára visszahullva
    tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
    csak messze vagy! Túl három vad határon.
    S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
    A csókjainkról élesebb az emlék;
    csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
    bombázórajok húznak el felettem;
    szemed kékjét csodáltam épp az égen,
    de elborult s a bombák fönt a gépben
    zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
    s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
    fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
    megjártam érted én a lélek hosszát,
    s országok útjait; bíbor parázson,
    ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
    majd át magam, de mégis visszatérek;
    ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
    s a folytonos veszélyben, bajban élő
    vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
    nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
    a 2 x 2 józansága hull rám.

    Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
    1944. augusztus-szeptember
    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Istenes versek Vas IstvánVia Appia

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    21

    Via Appia (Hungarian)

    Látta-e Jézust Péter a Via Appián? Mennyi gyerekelképzelésem: hogy hátha mégis járt ott a fehér úton, a holdsütésben. És mennyi kétely és talány. Aztán a könnyű magyarázat: hogy azt látta, amit belül látott, s egyremegy a Genezáret vagy a Via Appia. Hiszen akkor is testileg, és akkor is azt a testet, amelyet mindnyájan úgy szerettek, hogy föl kellett támadnia.

    Quo vadis - hova mégy?
    Itt Rómában hova? Én mindig megértettem Péter eszét. Nem volt könnyű belátnia, hogy mégis meg kell halni Krisztusért. Nem volt elég? Meg aztán kezdte tudni már, milyen a kezdeti gyülekezet. Igen, mi ismerjük a csontokat meg az üregeket a Via Appián, az ügyetlen rajzokat a katakombák falán, a bárányt meg a halat, a Pásztor antik testén redőző hosszú, keresztény új ruhát, és az iparosok jeleit, a mozsarat meg a kanalat, még láthatjuk a világtalan emeleteken és labirintusokon át, mélyen a Via Appia alatt. De ő láthatta azt is, ami a katakombákon kívül maradt, és kezdte látni talán az életüket és azt, hogy a földön nemcsak meghalni, élni is lehet. És azt is, hogyan.

    De csont, az van, és üreg, az van. Hány sír volt? Százezer.
    Kívül a falakon. Ezeknek nem kellett az, ami belül volt, nem az a hatalom. Nekik nem volt elég az a Róma, az ívek, oszlopok, az a világkeverék. Én pedig azt hittem, az volt a legszebb, s ha nem is a legjobb, de a legnagyobb, valami egyszervoltan nemes, valami majdnem-végleges. És talán mégis több lehetett, mint ez a mai, mint az autók bogárzó tébolya, a hivalkodva szikrázó kirakatok, a szövetek, bőrök, selymek, műanyagok, s ruhák és dolgok bűvölő divatja, s az édeskésen pávázó barokk, meg este a neonkáprázatú zsibárusutca, a gépkocsik stoplámpáinak piros ördögvillogása, több tán, mint a tej- és mézígéretű lányok sötét szemének villanása, s több, mint együtt a Vatikán meg a Quo vadis dancing a Via Appián. Mégiscsak több lehetett. És mégse kellett nekik, akik jöttek egyre többen a Via Appián, többnyire az apostolok lován, ahogy küldte őket a Kelet. S a falak mögül is az elégedetlenek, a tétova és misztikus remények, az iparosok, a rab és "szabad" szegények, s mint ahogy tudvalevő, volt köztük előkelő, igazi római, bár legtöbbje nő. S a falakat, az íveket, oszlopokat szét akarták porlasztani. Mélyen a Via Appia alatt. Meg tudod érteni? És te hol álltál volna akkor, Carciusom? És én? Bizony, én se tudom.

    Mi minden történt a Via Appián.
    Régebben és azután. Hiszen itt állt az a hatszáz kereszt, rajta a hatszáz rabszolgatest, megfeszítetten. Akkor még nem szerepelt az Isten. A köztársaság korában. Nem úgy haltak meg, mint a hitükért megfeszítettek, a védtelenek, nem úgy, mint aki vért ontani nem tud, nem akar: ők verekedtek vadul és bátran. Melyik ügy volt a reménytelenebb? És melyik az erősebb? És melyik a bátrabb? Az elbukottakért bosszút álltak, ha nem is hamar: az Aurora ágyúival. És akik győztek? Meghúznád-e a határvonalat a Via Appia fölött és a Via Appia alatt, kedves Carciusom? Bizony, bizony.

    Keresztek jobbra-balra, végig a Via Appián.
    Korán volt még, korán. A köztársaság idején. Még nem volt remény. Nem látszott még, hogy Róma elfajul, s hogy mi a régi, mi az új. Nem voltak még túl dekadensek, s azt hiszem, az a város még virulensebb lehetett, mint a mai pénzvilág, mely Jézus után kétezer évvel Mammonhoz ereget még egyre új neonimát, s vonaglik érte A Via Venetón s a zsibárusok sikátorain át a legszentebb helyekig. De nekik mégse volt se szép, sem elég. Ezért kellett uraiknak keresztekkel szegélyezni a Via Appiát. És azt hiszed, a keresztjeiket nem őrzi a kereszt? Vagy azt hiszed, belőlük senki sem maradt, aki ott legyen a többivel a Via Appia alatt? Nem, te sem hiszed ezt. Vagy ha itt volnál, talán te különbséget tennél itt a Via Appián és elválasztanád a szívtől a májat és vesét s megmondanád, melyik az igazi hit és mi a merő anyagelvűség?

    Quo vadis, Domine?
    Ma is ezt visszhangozza Róma dzsungele, ahogy egymásra épült rétegeken és egymásnak felelő ezredéveken át összegabalyodott. Vagy jobb lett volna, ha hagyják úgy, ahogy volt, azt gondolod? De nekik nem kellettek az ívek, oszlopok. És ha Róma sem élte túl a végzetet, mi lehet ami végleges? Mert akármit látott Péter a Via Appián, mindig keresztezi utunkat a teremtő hiány és megcsúfolja Péter földhözragadt eszét, amelyet úgy megértek és vele az enyémet, bár berzenkednek józan érvei, és oly nehéz megérteni, hogy nem volt elég, hogy nem lesz elég, hogy mindig új útra küld a még és újra még. S ha egyszer szembejön veled, te is már tudva kérdezed:
    Hová mégy?

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Istenes versek Endrődi Sándor:A celli búcsú

    Napi Ima14 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    19
    Istenes versek Endrődi Sándor: A celli búcsú

    Endrődi Sándor: A celli búcsú

    Mélységes erdők sűrűjén
    Magányos út vezet;
    Az úton egy szegény, erőtlen
    Asszonyka lépeget.

    Gonosz hely, rabló nép tanyája
    Az est is éjre vál’
    „Megállj!” hangzik a sűrűségből
    S a sápadt nő megáll.

    Kibuknak nyolcan is s előlép
    A rabló nép ura:
    „Hová ballagsz te sápadt asszony?”
    „A celli búcsúra.”

    „S mit viszel a celli Máriának?
    Mutasd a kincseket!”
    „Ó nem viszek én semmit néki,
    Csak tiszta szívemet!”

    Fogják motozzák: mindhiába,
    Szegénynek semmije!
    Elő, elő hát szívét, hogy
    Igazán hadd vigye!

    Melléből éles, gyilkos késsel
    Kitépik szívét,
    Azután kötényébe dobják:
    „Most indulj és – vigyed!”

    S az asszony –ó csodák csodája-
    Nem hull a földre, nem:
    Köténykéjét kezébe fogva
    Megindul csöndesen.

    Arcán a holtak sápadtsága,
    Ruhája tiszta vér
    Az égen hajnal pírja reszket,
    Amikor Cellbe ér.

    De hallga! Mi zsibong a légben?
    Hang, milliónyi hang!
    Cellben magától megszólamlik
    Zeng-bong a sok harang.

    A pap –miséjét abbahagyja.
    Fölkelnek a hívek
    Mindenkit egy érzés ragad meg,
    Mindenki megy, siet.

    S égő gyertyákkal, szent zászlókkal
    Tódulnak kifelé
    Ki szívét hozza Máriának:
    A véres nő elé…

    Könnyel fogadják, védve hozzák
    Az Úr házába őt,
    Hol végre összerogy szegényke
    A drága Szűz előtt.

    A Szűzanyának márvány szobra
    Az oltárról lelép,
    Kezébe veszi halk fohász közt
    A jó asszony szívét.

    S míg könnytől, vértől ázva, fázva,
    Félholtan fekszik ott;
    Ím mellén forradás se’ látszik
    S belül a szív dobog!

    Az ámulattól, a csodától
    Meghatva áll a nép,
    Ragyogó díszbe öltözködve
    Új pap mond új misét.

    És szinte fel az égig harsog
    A hál’adó ima:
    „Hozsanna néked, Isten anyja,
    Áldott Szűz Mária…”

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Istenes versek Sík Sándor:A keresztúton

    Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    15
    Istenes versek Sík Sándor: A keresztúton

    Sík Sándor: A keresztúton

    Megy a Jézus a Kálváriára,
    Fejében a töviskoronája.

    Véres rózsák verték ki a testét.
    Megy a Jézus, viszi a keresztjét.

    Most először roskadt el alatta,
    Vad pribékek keze fölrángatta.

    Szeges szíjak a húsába tépnek,
    Borzalommal kísérik a népek.

    Szeges szíjak csontig elevenbe.
    Jön az úton Szűz Mária szembe.

    A szeméből mennyek mosolyognak,
    De szívében hét tőre pokolnak.

    Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
    Azt a véres, verejtékes orcát,

    Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
    Aki az ő testéből testedzett.

    Kis Betlehem boldog éjjelében
    Ő ringatta ámuló ölében,

    Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
    Ágya szélén de hányszor virrasztott!

    Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
    Haj pedig már akkor is de tudta…!

    Ó hogy nézte távolodó képét,
    Mikor elment, három éve, végképp!

    Nézi most is, rogyadozó testtel,
    Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.

    Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
    Megy a Jézus, utána a tenger.

    Véres úton, végestelen hosszan:
    Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.

    Véres tajték veri ki a mesgyét.
    Valamennyi viszi a keresztjét.

    Nem hiányzik senki sem a sorból:
    Legelöl a tizenkét apostol,

    Utánuk a számolatlan ezrek,
    Ködbevesző végtelen keresztek.

    Ott piheg a sok mái szegény is:
    Édesapám, édesanyám, én is!

    Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
    Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldjön be egy imát!

    Ima küldéséhez kérem jelentkezzen be!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."