Imádkozzunk a pápával

Kezdd ezt az új hónapot Krisztus küldetésére nyitott szívvel. Az Úr azt a tervet látja bennünk, amelyet az Atya a szívünkbe vetett, és nem a gyengeségeinket. „Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt.” (Mt 9:9) Hogyan látod a testvéreidet? Mi tűnik ki a szemedben? Egyesítsd ezt a napot a havi imaszándékkal, és ajánld fel azért, hogy az időseket népük gyökereinek és emlékezetének tekintsék. Mi Atyánk…

Ma délután tarts egy kis szünetet, hogy helyreállítsd a szíved. Milyen volt a találkozásod a legsebezhetőbbekkel és a legsérülékenyebbekkel? Megállsz, hogy minőségi időt szentelj nekik? „Ahogyan Isten arra hív minket, hogy legyünk eszközei a szegények könyörgésének meghallgatásában, hasonlóan azt is várja tőlünk, hogy az idősek kiáltását is meghalljuk” (Ferenc pápa). „Uram, indíts engem gyengéd cselekedetekre és olyan mosolyra, amely befogadja azokat az időseket, akikkel ma találkozom.” Ennek tudatában térj vissza a napodba.

Fejezd be a napod, és a belső csendedbe fordulva gyűjtsd össze az átélteket. Mit szeretnél értékelni a mai napból? Ismerd fel azokat a pillanatokat, amikor az Úr jelenvalóvá vált a másokkal való találkozásod során. Jelen voltál-e mások számára az ő figyelmes meghallgatásukkal vagy egy rájuk vetett szerető pillantással? Kérj másokat szívesen fogadó fület és másokat felemelő tekintetet. Üdvözlégy Mária...

Köszönöm Uram a megbocsátás kegyelmét az életemben. „Bízzál, fiam, bocsánatot nyertek bűneid!” (Mt 9:2) Jézus csupa irgalom és szeretet, és azt akarja, hogy mindenki boldog legyen. Ma megköszönöm a papoknak adott kegyelmet, hogy gyónhatunk, hogy így újra felkelhessünk, ahányszor csak szükségünk van rá. Tudjam, hogyan kell kihasználnom ezt a kegyelmet, és igyekezzek gyakran gyónni. A mai cselekedeteimet Ferenc pápa e havi szándékáért, a szerte a világon élő keresztény családokért ajánlom fel. Dicsőség…

„Nekünk, lelkipásztoroknak bátorítanunk kell a családokat, hogy növekedjenek a hitben. Ezért jó buzdítani a gyakori gyónásra, a lelkivezetésre, a lelkigyakorlatokon való részvételre. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a család hetenkénti imádságos alkalmaira buzdítsunk, mert „az együtt imádkozó család együtt marad”” (Ferenc pápa, Amoris Laetitia, §227) Ha nincs meg ez a szokásom, hogyan imádkozhatnék többet családként?

Keresek egy csendes helyet, és elkezdem lezárni a napot. Miért lehetek hálás? Betérek a szívembe, és megtekintem a benne feléledt vágyakat. A vágyak mozgatják az akaratot. Milyen messzire vittek a vágyak? Milyen érzéseket keltettek bennem? Vannak olyan vágyak, amelyek arra késztetnek, hogy növekedjek és jót tegyek, és vannak, amelyek nem. Milyen kívánságaim vannak holnapra? Tudomásul veszem őket. Üdvözlégy Mária…

Adjunk hálát az Úrnak Szent Péter és Pál példájáért, ezen az ünnepen, amely ma örömmel tölt el minket. „Simon Péter így válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.”” (Mt 16:16) Lesznek olyan pillanatok ezen a napon, amikor kevésbé érzem szilárdnak magam a hitben. Kérem az Urat, hogy emlékeztessen arra, hogy ezek a szentek és még oly sokan mások elkísérnek a nehézségekben. A mai napom cselekedeteit Mária közbenjárásával Ferenc pápáért és imaszándékáért ajánlom fel. Üdvözlégy Mária…

„Egy kedves tekintet lehetővé teszi, hogy ne ragadjunk le túlságosan a másik korlátainál, ezáltal tolerálni tudjuk őt, és különbözőségeink ellenére is képesek legyünk egyesülni egy közös tervben. A szívélyes szeretet kötelékeket teremt, kapcsolatokat ápol, az integráció új hálózatát hozza létre.” (Ferenc pápa, Amoris Laetitia 100. §) Kedvesen nézek a másikra?

Felkészülök a napom befejezésére. Egy kis ideig hálát adok Istennek a kapott kegyelmekért. Milyen emberekkel találkoztam ma? Visszaemlékszem az arcukra, a mozdulataikra, a velük folytatott beszélgetésekre. Milyenek voltak ezek a találkozások? Tettem valami jót ezeknek az embereknek? Mi marad a szívemben ennek a napnak a végén? Elhatározást hozok holnapra. Üdvözlégy Mária…

Adj hálát Isten teremtéséért. „Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt.” (Mt 8:26) A tanítványok megrémültek, és mivel nem tudták, mit tegyenek, Jézus segítségét kérték. Ma a félelmeimmel és bizonytalanságommal szemben Jézus jelenlétét fogom segítségül hívni, aki soha nem hagy magamra. Felajánlom mai munkáimat és imáimat a szerte a világon élő keresztény családokért, hogy a feltétel nélküli szeretetet és a szentséget konkrét cselekedetekkel tudják megélni mindennapjaikban. Mi Atyánk…

Olyan szülőnek kell lennünk, aki „a gyermekek mellett áll növekedésükben: amikor játszanak és amikor tanulnak, amikor meggondolatlanok és ha aggódnak, amikor megnyilvánulnak és amikor hallgatásba burkolódznak, amikor vakmerőek és ha félnek, amikor elvétik és amikor újra megtalálják az utat; mindig jelen lévő apa legyen.” (Ferenc pápa, Amoris Laetitia §177) Amit Ferenc pápa ebben a részben a szülőkről mond, az minden kapcsolatomra érvényes. Vajon valóban jelen vagyok a nagyszüleim, a szüleim, a barátaim, sőt az ismerőseim életében?

Visszaemlékszem a napra, és visszaszerzem belső nyugalmamat. Hálás vagyok a ma megtapasztaltakért. Az emberek közül, akikkel találkoztam, kinek volt rám a legnagyobb szüksége? Tudtam, hogyan válaszoljak erre az igényre? Újra megfigyelem azt a szeretetet, amellyel a legkisebbek és legrászorultabbak szolgálatába álltam. Átadtam magam és szeretettel szolgáltam, vagy „mechanikusan” tettem a dolgom? Miben fejlődhetek a jövőben? Hozok egy elhatározást. Üdvözlégy Mária…