37914 ima található a honlapon, összesen 63896 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    Dr. Frajka Félix atya homiliái
    Hetente frissül

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    http://www.felixatya.hu

    A Jászberényhez tartozó Boldogházán 1930-ban született szerzetes 1948-ban belépett a ferences rendbe, 1956-ban doktorált teológiából, és 1961-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát.

    A ferencesek esztergomi és szentendrei gimnáziumában tanított 1991-ig, majd megszervezte a rózsadombi Szent Angéla Gimnáziumot, amely új épületszárnyakkal és tornacsarnokkal bővült 2002-ig tartó igazgatói működése idején.
    Pedagógusi munkássága mellett a lelkipásztori tevékenység is mindig fontos volt számára. Közel négy évtizede került a II. kerületi Tövis utcai lelkészségre, ahol 1991-ben templomigazgatói lett. Vezetése alatt új rendház és hittanterem épült, a templom kívül-belül újjászületett. Három harang került a toronyba, a bejárati homlokzatot új üvegfreskó díszíti. A templom új orgonával és jelentős művészi alkotásokkal gazdagodott. Legutóbb a külső homlokzatot ékesítő, Mindszenty bíborost és a hét ferences vértanút ábrázoló nagyszabású domborművek megszületése tette teljessé a templomigazgató templomszépítő fáradozását.
    Frajka Félix pedagógusi és közéleti munkásságáért számos elismerésben részesült. Megkapta többek között a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, a Szent Gellért-díj arany fokozatát, a Pro Cultura Christiana-díjat, valamint a II. Kerületért-emlékérmet.

    Félix atyaHúsvét 3. vasárnapja

    Napi Ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    17

    Bevezetés

    A mai evangélium a múlt vasárnapihoz hasonló húsvét titkában még nem hívő Emmauszi tanítványokról szól. Úgy gondolom minden rokonszenvünk az övéké. Már csak azért is, mert gyakran kerülünk mi is hasonló lelkiállapotba. De mint Tamásnál, úgy itt is, közbelép az Úr és eloszlatja a kételyt. De ehhez nyitott, hinni akaró szív kell. És fel kell ismernünk, életutunk állandó útitársát Urunk Jézus Krisztust.

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus! Aki a szomorkodó tanítványok mellé vigasztaló útitársként szegődtél, légy a mi életutunknak is állandó vigasztaló kísérője! Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Aki a Szentírás magyarázatával hitet és reményt öntöttél a tanítványokba, önts belénk is a Szentírásból kapott gondolatokkal hitet és reményt! Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Aki a kenyértörés-kor tetted Téged felismerővé a tanítványok szemét, úgy tedd a mi szemünket is az Eucharisztia vételekor Téged látóvá. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    Urunk Jézus a bűn kivételével mindenben hasonló lett hozzánk. Ebből következik, hogy az Ő ünnepei és a mi ünnepeink hasonlítanak egymáshoz. Neki is, nekünk is van születésnapunk, amit minden évben megünneplünk. Minden évben megemlékezünk Jézus nagypénteki kereszthaláláról, amint megemlékeznek majd szeretteink és tisztelőink a mi halálunkról is.

    Van azonban egy olyan esemény Jézus életében, amely kizárólag az Övé! Ez pedig dicsőséges, húsvéti feltámadása. Ez az egyedülálló esemény adja ajkunkra az allelujás éneket, ez igazolja Jézus isteni hatalmát, a halálon aratott diadalát.

    A mai evangéliumi szakasz-ban szereplő, s Emmausz felé bandukoló tanítványok azonban még nagypénteknél tartottak, gyász övezte lelküket. Csalódottak és szomorúak. Életükbe még nem hatolt be a húsvéti világosság.

    A csalódások fájdalmas útja nem ismeretlen számunkra sem. Nagyon sokszor csalódunk barátainkban, ismerőseinkben, sőt önmagunkban is. Valahogy úgy, mint a két emmauszi tanítvány is. Hamis reményeik voltak a Megváltóról. Mi is sokszor táplálunk hamis reményeket az emberekkel szemben. Megfeledkezve arról is, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, Isten gondolatai nem a mi gondolataink.

    Az is gyakori tapasztalat, hogy az ember nem tud kiemelkedni saját erejével meghiúsult elképzeléseinek szakadékából. Joggal feltételezhetjük, hogy a két tanítvány sem fordul vissza, nem megy Jeruzsálembe, ha nem szegődik melléjük Jézus reményt mentő szeretetével.

    Ez a találkozás számunkra is vigasztaló figyelmeztetés. Emlékeztet arra, hogy nekünk egy utánunk kiáltó, utánunk nyúló Istenünk van. Már a paradicsomi elbeszélés is arról tanúskodik, hogy Isten nem hagyja magára az embert, s utána kiált: Hol vagy Ádám? Ezt teszi Jézus is, amikor jó pásztorként keresi az eltévedt bárányt, és ettől a szeretettől indíttatva szegődik a két tanítvány mellé.

    Sokszor beborul az ég egyéni és közösségi életünk felett is, de megtapasztalhattuk azért már azt, hogy azért ezekből a nehéz helyzetekből is ki tudunk törni az életutunkon mellénk szegődött, s velünk lévő Urunk Jézus segítségével.

    Tapasztaltuk, tapasztaljuk, hogy ha vele járjuk utunkat, miként az emmauszi tanítványokban is, akkor bennünk is eloszlanak a kételyek. Sőt a fejünk feletti sötét felhők is, és lassan kiderül, és fény, az igazság fénye áraszt el bennünket.

    Jézus ugyanis ma is itt jár közöttünk, mellénk akar szegődni, de nem erőszakoskodik. Fölkínálja segítségét, evangéliumát. Azzal bízta meg Egyházát, lelkipásztorait, a szülőket, hogy a jó Pásztor szeretetével forduljanak a megtévesztettek, a megtévedettek, a csüggedők felé. Megállni a pusztulásba vivő úton, visszafordulni, hazatérni Istenhez, ebben akar segíteni Jézus.

    Nincs szebb út a hazavezető útnál. Imádkozzunk, hogy minél többen rátaláljunk erre az útra, s ne gyászmisét kelljen majd mondanunk unokátlan nemzetünk ravatalánál, hanem Tedeumot a sírból visszahozott, újraéledt, s föltámadott életért, reményteli, s már elkezdődött boldogabb jövőnkért.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvét 2. vasárnapja

    Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    10

    Én Uram, én Istenem!

    Nem könnyű megvívnunk a hit harcát. Tamás apostolhoz hasonlóan sokszor minket is gyötör a kételkedés. A feltámadt Jézus segítségével azonban úrrá lehetünk fölötte, és mi is hittel borulhatunk le Jézus előtt.

    „Tamás nem volt velük, amikor eljött Jézus. – olvastuk az evangéliumi szakaszban. – Nyolc nap múlva ismét együtt voltak tanítványai, és Tamás is velük volt. (Jn 20, 24-29) Ekkor Jézus Tamást – aki az apostolok szavára nem hit az Ő föltámadásában -, felszólítja arra, hogy szent sebeit megérintse.

    Tamás bizonyítékokat keresett hite alátámasztására. Jézus ezért nem rója meg. Nem azt mondja: „hunyd be a szemed, és úgy higgy!”, hanem: „Gyere ide és lásd! Tessék, itt vagyok. Nézd, érintsd sebeimet. De aztán ne légy hitetlen, hanem hívő!”

    Ez a jelenet annyira emberi, s mégis annyira csodálatos -, különösen a tapintás érzékének megigazulása, s egyben az a szolgálat, melyet az értelemnek és a hit-születés csodájának tesz. Szent lehet az érintés, mert Jézus Krisztusban a halálon túlra, az Atyaisten dicsőségébe vezető út kezdete lett. Az a tapintás, amelyet Isten a Szentlélek kiárasztásával megtisztít, nem csalódhat, mert kapcsolatban van az értelemmel és az akarattal, melyeket átszőtt, fölemelt a természetfeletti világba a hit, a remény és a szeretet.

    Jézus felszólítására, hogy ujját tegye oldalának sebébe, Tamás ezt feleli: „Én Uram, én Istenem!” Embert lát maga előtt, de az Istent vallja meg. Vagyis ez az érintés, ez a tapintás belső, értelmi, és a kegyelem sodrába került létfontosságú érintkezés lett.

    De nemcsak megpillantja Jézus igazi kilétét, nemcsak magáénak vallja, hanem kifejezi apostoltársainak, hogy most már ő is hisz. Az Úr Jézus megjelenése előtt súlyosan vétett ellenük, amikor örvendező híradásukra kijelentette, hogy nem hisz, nem fogadja el tanúságtételüket.

    Tamás hitvallása egyben a legmélyebb szeretet megnyilatkozása is, hiszen nemcsak fölismeri Jézust, hanem magáénak is vallja: „Én Uram, én Istenem!” Ez az enyém a legszorosabb kapcsolatot jelenti Jézus és Tamás között, mert nem azt mondja: én testvérem, én barátom, én mesterem - hanem én Uram, ami egy zsidó szájából a teremtő Istent, az Örökkévalót jelenti, aki a nemlétezésből hozta elő szerető akaratával az embert. Hogy micsoda mélységeket takar ez a vallomás, azt Tamás majd vértanú halálával mondja ki véglegesen Jézusnak és Egyházának.

    Nem kevésbé fontos esemény az sem, hogy Jézus Tamást beiktatja a föltámadást tanúsító apostolok közé. Ezzel új módon teszi őt a közösség részévé. Megfigyelhetjük János evangélista megjegyzését: amikor az Úr először megjelent az apostoloknak, Tamás nem volt velük, és nem is hitt nekik.

    Amíg közösségben élt apostoltársaival, hite felülmúlta a tizenegyét. Jézust utolsó jeruzsálemi útja előtt apostolai le akarták beszélni arról, hogy fölmenjen Jeruzsálembe, hogy vállalja a szenvedést. Tamás volt az egyetlen, aki kijelentette: „Menjünk fel mi is és haljunk meg Vele együtt!” (Jn 11,16).

    Volt azonban egy hét, amikor az ő hite is megrendült. Oka: kiszakadt apostoltársainak közösségéből. A többi tíz együtt maradt és imádkozott az utolsó vacsora termében. Egymást erősítették az ima segítségével. Tamás otthagyta a közösséget. Egyedül ődöngött az utcákon. Társai nélkül akarta megoldani hitproblémáját. Ő nem imádkozott. Nyalogatta sebeit. Sajnálkozott önmagán. Isten nélkül akarta megoldani problémáját. Így nem lehet! Ima nélkül a hit összeomlik. Akkor nyerte vissza hitét, amikor újból bekapcsolódott az imakórusba, az apostolok közösségébe.

    A hit nemcsak a mi erőlködésünk eredménye. Nemcsak erény, hanem kegyelem is, Isten ingyenes ajándéka is! Akik abbahagyják az imádságot, gyakran meggyengül a hitük is. Hiszen az ember számára az ima az a csatorna, amin keresztül Isten az ő kegyelmét eljutathatja hozzánk. Ezért amikor kételyek gyötörnek akkor is imádkoznunk kell, akkor is ki kell tudnunk mondani legalább annyit az evangéliumi apa szavával, hogy: „Hiszek, Uram, segíts az én gyenge hitemen, hitetlenségemen!” (Mk 9,24)

    Tamás története meg kell értesse velünk, hogy távol lenni ettől az apostoli közösségtől, a Krisztus által alapított Egyháztól annyi, mint távol lenni az igazi húsvéti hittől, mint ahogy teljes húsvéti hitre jutni csak ebbe a közösségbe beiktatva lehet; amint Mária Magdolna és az emmauszi tanítványok példája is mutatja, akik szintén csak az apostolok közösségében érik el a hit teljességét. Ne feledjük, Jézus azért halt meg, hogy Isten szétszóródott fiait egybegyűjtse. Egyházat alapítva: szent vére áldozatából fakadó bűnbocsánattal, a húsvéti megjelenésekben.

    A hithez ma is szükségünk van közösségre. Maszek módon hinni: fából vaskarika! Magántanulóként a hittételekből le lehet vizsgázni, de hívőnek maradni a közösség ereje nélkül lehetetlen! A szentmisén, a különböző lelkiségi találkozókon, vallásos összejöveteleinken keresztény testvéreink hite erősít. A mi hitünk pedig fellobbantja társaink hit-mécsesét. A bűn következmény nemcsak Istennel, hanem egymással való szakítás is. Most, hogy Istenhez szabad utunk van Jézus Krisztus által, egy új emberiség alakul, amelynek középpontja Krisztus, tengelye pedig a Krisztusban öntudatosan hívők közössége, akikben új, közös, isteni természet van. Tamás apostolt a Feltámadott nem- csak magának akarta megnyerni, hanem a többi apostolnak is. A János-evangélium ősi változata Jézusnak ezzel a tettével zárul: az Egyház magjának eggyé tételével és megszilárdításával, hogy felkészülten várja Pünkösd napját. Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvétvasárnap

    Napi Ima20 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    03

    Bevezetés

    Hitünk legnagyobb ünnepén szeretettel köszöntök minden templomunkban megjelent hívőt. Különösen is a vidékről feljött szeretteiket meglátogató hívőket. Azokat is, akik egy kis fontolgatás után, mégis csak eljöttek a templomba. Szokásból, ilyenkor, húsvétkor, amikor kiengesztelődött egymással az Isten és az ember. Engesztelődjünk ki mi is egymással és felszabadultan, örömmel ünnepeljük, hitünk nagy titkát, amelyre oly szépen felkészített a három szent nap liturgiája.

    Minden szentmisében újból és újból Urunk Jézus Krisztus halálát hirdetjük, és hittel valljuk feltámadását, húsvét szent titkát. Kérdezzük meg azért önmagunktól, valóban hittel, vagy megszokásból mondjuk e szavakat? Húsvét szent ünnepén is?

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a keresztfán! Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, aki harmad napra feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!

    Evangélium után

    Miután az Úr Jézust eltemették, sziklával zárták le a sírját, lepecsételték, katonák őrizték. Ellenségei föllélegeztek, és egyelőre megnyugodtak. Az átélt izgalmak után Jézus tanítványai is nyugalomra vágytak. Sajgó szívvel gondoltak arra, hogy nemcsak Mesterüket temették el, hanem holttá dermedt hitüket és reményüket is.

    Ki gondolta volna, hogy a virágvasárnapi diadalmenet így és itt végződik? Most azonban minden szép reményük Jézussal együtt a sírba szállt. Ott fekszenek a sziklasírban, Jézus halotti leple alatt. Ez lett a szerencséjük. Mert íme, elérkezik a csodálatos éjszaka, amikor Jézus föltámadva, megdicsőült testével kilép a sírjából, és vele együtt feltámad az apostolok hite és halott reménye.

    Milyen szenzációként járhatta be Jeruzsálem városát a hír, hogy Jézus sírja üres és feltámadását meg-bízható tanúk igazolják.

    Hogy siettek a hírt vivő jámbor asszonyok. Hogy futott Péter és János apostol! Csak zárójelben jegyzem meg. Úgy el szoktunk siklani a sírnál történt jelenségek mellett. Pedig ennek is mennyi mondanivalója van. Milyen életszerű a leírás. János előbb érkezik oda. Ő a fiatalabb. Ő még gyorsabban tudott futni. De nem ment be. Megvárta a Jézus által különleges bizalommal megajándékozott és különleges hatalommal felruházott főapostolt. Nincs igazuk a pápa főségét tagadó keresztény egyházaknak! Igenis az Egyházban mindenkor Péter, illetve az ő utóda, a mindenkori pápa a Jézus akarta főapostol!

    De visszatérve a feltámadás jelenségéhez. Jézus feltámadása óta eltelt csaknem kétezer esztendő és a föltámadás örömhíre áttöri a századok falát, és a győzelmes alleluja, fölcsendül a mi ajkunkon is.

    A Jézussal együtt föltámadt hitet és reményt nem lehet többé kioltani, a tagadás, a közöny sírjába zárni. Itt és most mi is ezt bizonyítjuk. Mindig érdemes egy győzelmes, sikeres ember szolgálatába állni. Mi, keresztények, nem egy legyőzött, egy meggyalázott, csatát vesztett, hanem egy győzelmes király követői vagyunk. Olyan valakié, aki a szeretet hatalmával biztosította végleges győzelmét.

    Mi, ma nem egy tegnapi föltámadást ünneplünk. És nem közönyösen álldogálunk Krisztus üres sírja mellett! Mi hívő lélekkel vagyunk itt. És tudjuk, hogy igazi Húsvétunk csak akkor van, ha nem érjük be Jézus győzelmes ünneplésével. Igazi húsvétunk akkor lesz, ha nemcsak Jézus föltámadását ünnepeljük, hanem a sajátunkét is.

    Jézus nem azért támadt fel, hogy saját magát emelje egy új, megdicsőült létrendbe. Sokkal inkább az volt a célja, hogy valamiképpen minden követőjét, már itt és most részesítsen a föltámadás dicsőségében. Húsvétja, igazi Húsvétja annak van, aki lélekben, gondolkodásban, érzéseiben, tetteiben föltámad egy igazabb keresztény életre.

    Vajon mit jelent kézzelfoghatóan ez a föltámadás?

    Ha nyitott szemmel nézzük az életet, akkor láthatjuk, hogy erkölcsileg mily mélyre süllyedt társadalmunk. A megölt hitek, a megtiport erkölcsök, a gyűlölködés országában élünk. A kőtáblák, életet és rendet biztosító törvényei helyett, az aranyborjú körül táncol a világ.

    Ha csak egy röpke kis pillantást is vetünk e világra, s benne hazánkra, látjuk, hogy a sok nemes törekvés és kezdeményezés ellenére is, egyre erősebben terjed a bűnözés. Micsoda szennyes kiteregetés! Micsoda káosz!

    Mint rombolják a tiszta erkölcsöt, mely minden ország talpköve és támasza! Ne is beszéljünk a szabados erkölcsi felfogásról, a házasságok és családok szétzüllesztéséről, az egyneműek együttéléséről, a gender elmélet erőltetéséről!.

    Erről az úgynevezett modern világról is elmondhatjuk Pál apostol bírálatát: érzés és irgalom nélküli világ. Ha ugyanis az emberek szívéből kihal a hit, ha eltompul a lelkiismeret, ha a szeretet helyett úrrá lesz bennük az önzés, a világban pedig egyeduralkodóvá minden vadhajtásával a globalizáció, reménytelenné válhat az ember élete.

    Ezért kell nekünk a Húsvét. A remény életre keltése, a remény erősítése, a feltámadásban való hit.

    Fel kell támadnia minden magyarnak az erkölcs nélküli holt állapotból, a reménytelenség állapotából, mert remény és föltámadási hit nélkül nincs mocskolódás nélküli, emberhez méltó élet, nincs sem egyéni, sem nemzeti feltámadás.

    Legyünk hát mindannyian e hazában, tisztaszívű, új életre támadt, hiteles keresztény életet élők és hogy azok is maradhassunk, tegyük is meg mindazt ezekben a mapokban, amit megkövetel tőlünk a hit és a haza.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaVirágvasárnap

    Napi Ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    27

    A szenvedő Messiást gyalázzák ellenségei, de Isten nem hagyja megszégyenülni. S: Krisztus engedelmességből emberré lett, vállalta a kereszthalált, ezért Isten felmagasztalta Ôt. E: Passió: Jézus Krisztus kínszenvedésének története.

    Első olvasmányhoz / Iz 50,4-7

    Az első ének ,,Isten szolgájáról'' beszél, a meghívásáról (Iz 42; vízkereszt utáni vasárnap); a második ének (Iz 49,1-6) küldetése nehézségeit ábrázolja; a harmadik (a mai olvasmány) tökéletes tanítványnak és hű prófétának mutatja, ki nem fél ellentmondástól, üldöztetéstől, amíg Istent maga mellett tudja (vö. szentlecke).

    Válaszos zsoltár / Zsolt 22(21),8-9.17-18.19-20.23-24

    Panasz és könyörgés

    Szentleckéhez / Fil 2,6-11

    Isten Fia szolgává lett, engedelmesen Atyja akarata szerint, de még evilági hatalmának is alávetette magát. Életének egész a kereszthalálig való átadásában mutatta ki nagyságát. Ezért fölmagasztalta Isten Kyriosszá, hatalmak, idök és világok fölött való Úrrá. (2,6-8: Kol 1,15-20; Jn 1,1-2; Mt 26,39-40; Róm 5,19 # 2,9-11: Róm 1,4; Iz 45,23)

    Passióhoz (A év) / Mt 26,14-27,66 vagy Mt 27,11-54

    A Jézus szenvedéséről és föltámadásáról szóló beszámoló, kezdettől fogva változatlan alakban, lényeges része az evangéliumoknak. Az evangélisták nagy egyezéssel, de itt-ott figyelmet keltő eltérésekkel hagyták ránk. Isteni méltósággal viseli Jézus a legmélyebb megaláztatást, melyben tragikusan összefog ellene emberi aljasság, gyűlölet és gőg, butaság és hitványság. Jézus a halálba megy, mert itt az Ô ,,ideje'', az ,,órája'' (26,18): nem Júdás adja Ôt át, hanem szeretô Atyja. Ô magát szolgáltatja ki: az utolsó vacsorán feláldozott Testét adja övéinek, mint az Élet Kenyerét, kiöntött Vérét, mint az Újszövetség jelét. A töprengő észnek mindez titok; ami csak ezután jön, az is, mind: Jézus utolsó kiáltásáig a kereszten és föltámadásáig: csak a félő tisztelő hit láthat bele... (Mk 14,10-15,47; Lk 22,3-23,56; Jn 13,21-30; 1Kor 11,22-25; Jn 13,36-38; 18,1-19,42)

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 5. vasárnapja

    Napi Ima13 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    20

    Bevezetés

    Nagyböjt 5. vasárnapjának liturgikus szövegei az élet és halál közötti feszültség problémájára terelik fegyelmünket. Az evangélium Lázár feltámasztásával kapcsolatos jézusi gondolatokat mondja el. Azt, hogy az élet és halálproblémája Benne oldódnak fel. Benne, aki maga feltámadás és az élet, s aki benne hisz, ha meghal is élni fog. Ez a hit vezérli e a mi életünket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus, Te megsirattad Lázárt, add, hogy mi is őszinte szívvel tudjuk siratni elhunyt szeretteinket. Uram irgalmazz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az élet és halál ura.  Krisztus kegyelmezz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te az örök élet forrása vagy. Add meg nékünk is majd egykor az örökélet boldogságát. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    Sokan jártak már a testvérek közül a Szentföldön. Jómagam is már két alkalommal is. Kétszer is állhattam ott, ahol Márta és Jézus közötti párbeszéd lezajlott, és Márta megvallotta Jézus halottakat is feltámasztó hatalmában és Jézusban, mint Isten Fiában való hitét. És ahol Jézus odalép annak a barlangnak a nyílása elé, ahol Jézus halott barátja fekszik. S könnyezik, és e szavakkal hívja: „Lázár, jöjj ki!” Jézus szavára a halott Lázár kijön a halotti sírjából élve.

    Mivel a föltámasztás híre elterjedt a zsidók körében, és sokan hittek benne, ezért a zsidók nemcsak Jézus életére törnek, hanem Lázárt is meg akarják ölni. Én ezt sokáig kevésbé jelentős ténynek tekintettem.

    De miután módomban volt Ciprus szigetére is eljutnom, ott sok Lázárral kapcsolatos hagyomány jutott a tudomásomra.

    Többek között az a hagyomány is tudomásomra jutott Cipruson, hogy Lázár, az életére török elől Ciprusra menekült, és ott hirdette Jézusban való hitét, Jézus evangéliumát. A szintén ciprusi származású Barnabás apostol, őt Nicosia püspökévé szentelte. Ma is ott áll Lázár tiszteletére épített ősi, gyönyörű szép Bazilika. Ma is mélyen erős a Szent Lázári alapokra épült által ciprusi keresztény-ortodox Egyház hite.

    A Lázárról szóló János evan-gelista által leírt történet korábban kevésbé ragadott meg, Viszont e ciprusi látogatás után történetibbé lett Lázár története, és még jobban megerősítette az ehhez az eseményhez fűződő jézusi tanítást.

    Az imént említett tények könnyen elterelhetik figyelmünket az elbeszélés igazi és eredeti mondandójáról. S nagy a kísértése annak, hogy az éltető, életet osztogató Jézus helyett az életre keltett Lázárt, a halandó embert helyezzük szemlélődésünk előterébe. Ez a hitre nézve veszélyes következményekkel is járhat. Egy ilyen halott feltámasztási történet előbb-utóbb kérdéseket ébreszt, vizsgálata pedig kételyeket.

    Az evangéliumi elbeszélésben nem az a fontos, nem az a lényeges, hogy Jézus föltámasztotta Lázárt. Az izgalmas történet igazi nagy kérdése: Hol, kinél és hogyan találok életet, helyesebben: örök életet?

    Ez a mai evangéliumi szakasz tulajdonképpeni témája és nem Lázár feltámasztása, amely csak alkalmi keret, bizonyíték, „jel” és indíték a történetben hirdetett igazsághoz. Erről tanúskodik maga Jézus is, amikor a mai szentírási szakaszunkban kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”

    Az evangéliumi leírás szerint Lázár története lezárul le mondattal: „A zsidók közül, akik felkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.” – Jézus története azonban folytatódik még annak ellenére, hogy csak „sokan” és nem „mindannyian” hittek benne.

    Miért nem terjedt e futótűzként a szenzációs hír? S röviddel Lázár feltámasztása után, az esemény színhelyéhez, a Bethániához közeli Jeruzsálemben miért kiabálta a nép vérszomjas dühvel: „Keresztre, keresztre vele!” – Az evangelista számára mindezek csak másodrangú kérdések, a nagy, lényeges mondanivalója mellett, amely szerint Jézussal és a belévetett hittel mindenki megtalálhatja a teljes életet, és Jézusba vetett élő hit nélkül nem is lehetséges teljes értékű élet itt a földön.

    Napjainkban épp ebben a kérdésben oszlanak meg az emberek véleményei. Egyesek – nem is kevesen – megpróbálnak hit nélkül élni. Úgy vélik, hogy Isten, Jézus Krisztus és hit nélkül is lehetséges élet, teljes értékű és boldog élet. – Az ilyen élet azonban az örök halálba torkollik, mert semmi kapcsolata sincs az örök és halhatatlan Valósággal, az Istennel.

    A teljes élet kibontakoztatását, s az örök életet is sokan egészen másban és máshol keresik.

    Volt egy ideológia, amelyik azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy a tudomány minden problémát megold. Az orvostudomány még a halált is kiküszöböli majd.

    Az emberiség számtalan féle módon próbálta maga számára a halhatatlanságot biztosítani.

    Az egyiptomiak múmiává válva próbálták kiállni az idők vasfogát.

    Sokan a történelem lapjain akarnak halhatatlanná válni, vagy legalább barátaik emlékében óhajtják „konzerváltatni” magukat.

    Mi hívő keresztények az Élet Uránál keressük jövőnk biztosítékát. Komoly odaadással, élő hittel, igyekszünk jó Istennek tetsző életet élni, mert hisszük, hogy csak Ő szavatolhatja jövendő sorsunkat. Az Úr Jézus szavát adta rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 4. vasárnapja

    Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    13

    Bevezetés

    Több mint egy éve járványügyi korlátozások határozzák meg a minden napjainkat.

     A pandémia arra figyelmeztet, hogy változtatnunk kell eddigi életmódunkon, önmérsékletre van szükségünk. Az Egyház a nagyböjtben szintén önfegyelemre, vágyaink megfékezésére, rossz szokásaink elhagyására buzdít. Ezúttal mintha egybeesnének a világi és az egyházi szempontok.

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus! Te az élő Isten Fia vagy. Uram, irgalmazz!

    Urunk Jézus Krisztus! Te vagy a Világ Világossága, aki megvilágosítja a világot. Krisztus, kegyelmezz!

    Utunk, Jézus Krisztus! Te minden ember megmentője vagy. Uram, irgalmazz!

    Evangélium után.

    Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. A nagyböjti szent negyven nap lényeges programja, hogy átgondoljuk, megerősítsük, és gazdagabban éljük meg a hitünket. A hit titkára kérdeznek rá, és egyben mutatnak is rá a mai szentmise szentírási olvasmányai. Fontos, hogy aki hívő embernek vallja magát, újra és újra tisztázza önmagában: miben is áll a hite, és milyen napi feladatokat, követelményeket állít elé a hit szerinti élet.

    Ma nem ritkán tapasztalható az a gondolkodásmód, amely a hitet bezárja egy személytelen állásfoglalásba egy természetfölötti létezővel szemben. Sokan vannak, akik hívőnek vallják magukat, mert hisznek Isten létében, de ez a hit semmiféle elvárást sem állít eléjük. Életükön és életükben ebből semmi sem tükröződik.

    Mások pusztán szubjektív, belső élményeikre hagyatkozva próbálják megélni hitüket, függetlenül mindenki mástól, teljesen magánüggyé lefokozva mindazt, amit vallási igényeik jelentenek számukra.

    Vannak, akik nagy belső éhséggel és szomjúsággal keresik az igazságot. És miként Nikodémusz éjnek idején kereste fel Jézust, hogy hallgassa, beszélgessen vele, úgy ők is, félve a harsogó ateizmustól, pökhendi, cinikus szószólóiktól, s az emberi elmarasztalásoktól, félve kérdeznek bennünket hitünk, életünk valódi tartalma felől.

    Mit tudunk válaszolni kérdéseikre?

    Az evangéliumban Jézus szavai világossá teszik számunkra, hogy a hit mindenekelőtt Isten e világot, embert szerető felfoghatatlan szeretetének megismerése és elfogadása. Egy alapvető szeretettapasztalás. Tudatosítása, átélése annak, hogy Isten senkit sem akar elveszteni, és mindazoknak, akik hisznek Egyszülöttében, örök életet ajándékoz. A hit nem elvi állásfoglalás Isten létezéséről, vagy nem létezéséről, hanem egy tapasztalás átélése, mely életet és gondolkodásmódot formál.

    „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda”. Ez a szeretet nem megérzés, vagy hangulat kérdése, hanem sokkal inkább egy tapasztalat, mely valamilyen Istennel való találkozásra, istenélményre épül.

    Nem szabad csodálkoznunk azon, ha sokakban megütközést kelt ez a mondat, és megfogalmazódik a kérdés: hogyan adhatja Isten a Fiát oda értünk? Milyen Isten az, aki saját Fiát áldozza fel a bűnös emberért? Ezek a kérdések azokban fogalmazódnak meg, akik a kereszthalál drámája mögött még nem látják a húsvét hajnalának derűjét. Mi azért ünnepeljük a kereszthalált, azért szemléljük e borzalmas kínban a szeretetet, mert a feltámadás fényében látjuk azt. Így már valóban szeretetről beszélhetünk, amit az apostolok úgy fogalmaznak meg: „amit hallottunk, amit saját sze-münkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1Jn 1,1).

    A kereszthalál gyötrelméből, a húsvét igazsága miatt, mindazok számára, akik hittel néznek fel a keresztre, élet örök élet fakad.

    A hit azonban nem csak Isten szeretetének a megismerését, átélését, megtapasztalását jelenti, hanem az erre a tapasztalatra adott választ is, tetteket is. Isten irántunk való szeretete, mely világosságot hoz életünkbe, azt kívánja tőlünk, hogy válaszoljunk is szeretetére az igazság cselekedeteivel: „… hadd nyilvánuljon ki, hogy tetteinket Isten igazsága szerint cselekedtük”. Ez a nagyböjt negyedik hetének programja: a cselekedeteinket Isten igazságának mércéjéhez kell igazítanunk. Így lesz a hitünk nem csak Isten emberek iránti szeretetének megismerése, s tudatos állásfogadása, hanem egyben tanúságtétel is Isten szeretetéről.

    A második olvasmányban, hallottuk a szentpáli szavakat, hogy „Isten, Jézus Krisztusban jótettekre teremtett minket”. A hit és hitből fakadó élet elválaszthatatlanok egymástól. Merjük megfogalmazni, kimondani és magvalósítani mindazokat a követelményeket, melyeket húsvéti hitünk állít elénk! Kérjük Istent, hogy a hit befogadása által bennünk megkezdett jót, tegye teljessé azzal, hogy erőt ad a tettekhez is.

    S amikor, soha nem tapasztalt sötétség borult e világra, vessük el a sötétség cselekedeteit, és mi hívők, annál tudatosabban és bátrabban cselekedjük a világosság és az igazságosság cselekedeteit, amelyek elűzhetik a világból a sötétséget, hogy békés élete lehessen az embernek e földön, s örök élete a mennyben.

    Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 3. vasárnapja

    Napi Ima17 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    06

    Bevezető

    Nagyböjt 3. vasárnapján, az evangélium Jézusnak a kufárok templomból történő kiűzését mondja el. Mit mond számunkra ez az esemény? Nincs e bennünk is valami ebből a mindenből, mindenkiből, mindenütt hasznot húzó kufári lelkületből, e világ szelleméből? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirie litánia 

    Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    A mai vasárnap evangéliumában Jézus úgy áll előttünk, mint egy forradalmár, mint egy fölforgató, megszállott próféta.

    A templomot, amelyet Jézus megtisztít, Heródes kezdte építeni, avagy pontosabban felújítani. Amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, a Kr.e. 6. század végén, az elpusztult templomot csak szegényesen építették fel. Heródes kedvezni akart a zsidó népnek, ezért határozta el a templom díszes felújítását, amely csak 64-ben fejeződött be, és alig pár év múlva, 70-ben Titus csapatai véglegesen elpusztították. Jézus idejében 46 éves volt az a templom, amelyről tudósít az evangélium.

    A kereskedők kiűzése a templomból, illetve az óriásméretű: többszáz méter hosszú és több száz méter széles, 9-10 méter hosszú és 1.5 méter széles káderkövekből épült fallal körülvett templomudvar, királyi oszlopcsarnok, a templomépület egyik szűkebb területéről, a pogányok udvarában történhetett.

    Itt kínáltak eladásra különféle állatokat, amelyeket áldozatok bemutatására szántak. Különösen nagy volt a kínálat a húsvéti ünnepek előtt, amikor Josephus Flavius szerint mintegy 15.000 bárányt áldoztak fel. Zarándokok, akik nagy távolságról jöttek Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, itt könnyen vehettek egy bárányt az ünnepléshez. –

     Úgy tűnik, Jézus magatartása a galambárusokkal szemben enyhébb volt. Az ő asztalaikat nem forgatta fel, csak felszólítja őket, vigyék el innen asztalaikat. Valószínűleg azért, mert a galambáldozatokat a szegények számára írta elő a törvény. - A pénzváltókra azért volt szükség, mert a templomi díjakhoz csak a tiruszi sékelt lehetett használni fizetési eszközként. Az átváltásnál ezek a kereskedők igazságtalanul nagy nyereségre tettek szert. Ezért fordult Jézus haragja ellenük, mert a zarándokokat tisztességtelenül megkárosították. Ma úgy mondanánk, mert a pénz gazdálkodással válságba hozták a világot, s benne az embereket.

    Mindez Atyja házának közelében történik, ott, ahol 12 éves korában írástudókat kérdezgetetett, és írástudóknak válaszolgatott, s azok csodálkoztak az ő bölcsességén. Jézus kötelekből font ostorral űzi ki őket, mert számára szentségtörés ilyen közel merészkedni a Legszentebbhez, a Szentek Szentélyéhez. Latrok barlangjává tenni Atyja házát.

    Egyébként is a templom lerombolására és felépítésére tett jézusi kijelentés szimbolikus és profetikus. Mert az a saját testének a lerombolására, kereszthalálára, illetve saját testének felépítésére, feltámadására tett előrejelzés.

    A mai vasárnap tanításában a templom van középpontban.

    Sokat panaszkodnak hívők és papok napjainkban, hogy egyre kevesebb ember jár templomba. A templomba nem járókat pedig eleve bűnösöknek mondják. Mintha ők tehetnének erről, s nem lenne abban része a korszellemnek, a társadalmi környezetnek, a tudatformáló, minden keresztény és nemzeti értéket tagadó és megsemmisíteni akaró médiumoknak, s nem lenne ebben részük az írástudóknak, s nem lenne részünk nekünk is igét hirdetőknek.

    Pedig sokan azok közül, akik kívül rekednek a templom falain, nem saját hibájukból maradnak kívül. Olyan világban élünk, amely mindent profanizál, olyan világban, amelyből eltűnik a szent, amelyből eltűnnek a közösséget összetartó ünnepek is. Még a Nemzeti ünnep is, csak félelemkeltő kitalációkkal, lakásból való ki nem mozdulás, s vidékre való utazás ajánlgatásával és zavart keltő provokációkkal!

    Mi mindent megtesznek, azért, hogy elszürküljön ez az ünnep is, hogy elsorvadjon nemzeti öntudatunk. Még a nemzeti ünnepet is pártpolitikai kérdésnek tekintik, haldokló diktatúrájuk meghosszabbítási eszközének.

             Ilyen profanizáló világban él az Egyház, él a hívő, a hazájához rendületlenül hű magyar.

    Mindezek ellenére még mindig szép számmal vagyunk templomba-járók, olyanok, akik nem feledjük a költő figyelmeztetését: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát”, s kitartunk a templom mellett. Mert a templom számunkra olyan szent hely, ahol nagyszerű találkozásra van lehetőség. Találkozásra Istennel, s találkozásra embertársainkkal.

    Még szentendrei tanár-koromban mondta egy okos tinédzser kislány: én azért is megyek templomba, hogy többen legyünk a templomban, mert olyan jó érzés, ha sokan vagyunk a templomban. Pedig még talán nem ismerte a Zsoltáros szavait, hogy „Quam jucundum habitare fratres in unum. „milyen jó a testvéreknek együtt lenni.

    Valóban. Zaklatott világunkban, mily felemelő érzés, közösségben megtapasztalni, az Ember tragédiája szavait: „S tudni mégis, hogy felettünk – Pajzsul áll Isten kegyelme”. S tudni azt: „testvéreim vannak számos millión”. És mind olyan, akik magyar szemmel nézik a világot, magyar fejjel gondolkodnak, s magyar szívvel éreznek. Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 2. vasárnapja

    Napi Ima21 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    27

    Bevezetés

    Az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a Sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, megkísérthető ember volt.

    Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nemcsak ember, hanem több mint ember, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a kiválasztott apostolai előtt.

    A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is.

    De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirié litánia

    Urunk Te azt kérted, hogy hallgassunk szeretett Fiadra és mi mégis sokszor nem őrá, hanem a kísértőre hallgatunk. Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus!  Te azt mondtad, hogy úgy szeressük egymást, miként Te szerettél minket, és mi mégsem úgy szeretjük egymást. Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Te azt mondottad, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mintha valaki életét adja barátaiért, és mi nem hozunk semmilyen áldozatot sem érettük. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    A mai evangélium eseménye erősen szemben áll a múlt vasár-napival. Ott a kísértés próbára teszi Jézust, és meg is alázza. A Táborhegyi fényesség most felmagasztalja és megdicsőíti. A két esemény két kiegészítő szempontja ugyanannak a misztériumnak. Két egymást kiegészítő arca Jézusnak.

    Ez jelzi azt is, hogy a tanítványnak is kétféle a magatartása. Mindkettőre elkerülhetetlenül szüksége van. Nem olyan módon, hogy olykor az egyik magatartás válik aktuálissá, olykor pedig a másik. Akkor helyes a hívő életvezetésünk, ha valamelyik magatartás mindig jellemzi, tudatos életünket.

    Az egyik: el kell fordulni a bálványoktól, nemet kell mondani a nagy Kísértőnek. A másik: életünket az élő Istenhez, a dicsőség Urához kell kapcsolni. A bűnök, a kísértések elleni küzdelmekkel végeredmény-ben a bálványokkal fordulunk szem-be. A jócselekedetek igen széles skálája pedig az élő Istennel való közösséget építi.

     

     

            A színeváltozás jelentnek, a főszereplő Jézus mellett, volt még másik két szereplője is: Mózes és Illés, az Ószövetség két legjelentősebb egyénisége. Odaállnak a szenvedést, a kereszthalált vállaló Jézus mellé. Érdekes párhuzam van Jézus és az ő küldetésük között. Mózes vezette ki Izraelt az egyiptomi fogságból. Méltán áll tehát Jézus mellé, aki az egész emberiséget akarja kivezetni a bűn rabságából. És itt áll Illés próféta is, aki számos honfitársával együtt nem hajtott térdet a pogány bálványok előtt. Most azzal a Jézussal beszélget, aki kiszabadítja az embereket a hamis istenek, a bálványok, a bűnök szolgálatából és megismerteti velük az egy igaz Istent, a mennyei Atyát.

            A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti: Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítünk itt három sátrat… Hogyne készítene, hogyne maradna itt szívesen, ahol ízelítőt kapott az isteni fényességből! Hiszen az ember istenlátásra született. Itt kellene tehát lesátorozni, és nem menni tovább a Golgotára. Ezért nem értik, nem akarják tudomásul venni, a Jézus szenvedéséről szóló beszélgetést, Nem tudják elképzelni, hogy Isten dicsősége és a szenvedés útitársak lehetnek a földön.   

            Ezekben a nagyböjti napokban nekünk is föl kell mennünk Jézussal a kinyilatkoztatás hegyére, hogy megismerjük az ő dicsőséges arcát, és így elfogadhassuk a „kereszt botrányát”, megváltásunk szentségét. Mert a kereszt, a szenvedés titkát nem önmagában tiszteljük és fogadjuk el. A nagyböjt, húsvét nélkül, önmagában értelmetlen és kegyetlen végzet, amelyet nem érdemes ünnepelni. De éppen a húsvéti hajnal dicsősége teszi szemlélhetővé és széppé Jézusnak a szenvedésben eltorzuló arcát. Mert a keresztről ránk tekintő Jézus arcra is tökéletesen érvényes és igaz a felhőből megszólaló szózat: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Jézus megdicsőült és szenvedő arca egyaránt, szavak nélkül is hirdeti a legfontosabbat, amire mindig hallgatnunk kell: az Atya akaratának megvalósítása a valódi szeretet és szentség.

            Jézus nem azért mutatta meg apostolainak ragyogó dicsőségét, hogy elkápráztassa őket. Mint min-den tettével, ezzel is példát adott és jövendő sorsunkat hirdette. A földi szenvedéseket megdicsőülések köve-tik. Mennyei Atyánk nem csupán Fiát akarta megdicsőíteni, hanem minket is. Azt akarja, hogy egész föld Tábor-hegyi fénybe öltözzön, s ne váljon sohasem a gyűlölet szította háborúk lángtengerévé. Azt akarja, hogy ne a gyűlölet, ne a Sátán országa, hanem a szeretet, a béke, az Isten országa erősödjék e földön!

            Azt akarja, hogy minden ember megismerje az emberiségnek nem háborút, szenvedést, s nyomort, hanem üdvöt, békességet adó evangéliumát.

            Azt akarja, hogy minden ember lelkét a jóakarat hassa át, különösen pedig azt, hogy minden keresztény életét átjárja az evangélium világossága, fénye és melege.

            Azért adta tanítását, szentségeit, kegyelmeit, hogy minket is olyan emberekké változtasson, akik továbbadjuk az Úr Jézus világító és melegítő szeretetét.

            Bárcsak a mi közelünkbe kerülő emberek is elmondhatnák: jó nekünk itt lennünk. Mennyivel kevesebb lenne akkor e világban a gyűlöletből és mennyivel több a szeretetből.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atya Nagyböjt 1. vasárnapja

    Napi Ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    20

    Bevezetés

    Nagyböjt kezdetén, a mulandóság jelképével, szentelt hamuval hinti meg homlokunkat az egyház és ezzel emlékeztet a földi dolgok tiszavirág életére. Böjtölésre, önmegtagadásra, megszentelődére biztat. Vonuljunk vissza a lármás világból és térjünk haza belső világunkba! Ott keressük, mert ott találhatjuk meg igazán lelkünk nyugalmát. S így készülhetünk hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó megünneplésére. De így készülünk e mi húsvét megünneplésére? 

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus, Te megtérésre szólítod fel az embereket. Uram irgalmazz.

    Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk, hogy kerüljük mindazt, ami rossz, és megtegyük mindazt, ami jó. Krisztus kegyelmezz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te azt kéred Tőlünk, hogy higgyünk az evangéliumban és annak tanítása szerint éljünk. Uram irgalmazz! 

    Evangélium után

    ,,Betelt az idő és elközelgetett az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban"

    Közel kétezer éve hangzott el Jézus ajkáról, ez a minden emberhez szóló legfontosabb Bibliai üzenet. Az Istentől elpártolt emberiség, kapott egy drága ingyenes esélyt, Alkotójához való visszatérésre, megtérésre! Hosszú évszázadokon át, szakadatlanul mindmáig hangzik felénk, a megtérésre, visszafordulásra felszólító krisztusi kérés:

    „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”

    Az ilyen felszólításoktól, idegenkedik még a hívő ember is. Pedig, ha őszintén magunkba nézünk, akkor szükségét érezzük annak, hogy rendet, harmóniát, békét teremtsünk szívünkben. Hogy megtisztítsuk lelkünket az élet porától és szennyétől. És, hogy megtisztult lélekkel egyre jobban a Jóisten felé forduljunk, hogy ne csak higgyünk az evangéliumban, hanem a szerint is éljünk.

    A hamvazószerdával elkezdődött nagyböjti szent időben gyakran halljuk az Úrjézus imént hallott eme szavait, amelyekkel bűnbánatra szólít fel minket. Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, változzatok meg.

    Valóban mindig szükségét érezzük annak, hogy rendet, tisztaságot teremtsünk szívünkben, hogy jobban Isten felé forduljunk.

    Ez a törekvés akkor is nagyon időszerű, ha igyekszünk templombajáró jó keresztényként élni. Ha embertársainkkal békében élünk, s ahol lehet, segítünk a rászorulón. Ezzel együtt azonban számolnunk kell azokkal a gyengeségekkel, amelyek szinte minden nap megjelennek életünkben, amelyeket gyakran, szemünkre is vetnek, akik ismernek minket.

    Gondoljunk csak - hívő keresztény mivoltunk ellenére is, - az oly gyakran előforduló sok – sok szeretetlenségre, türelmetlenségre, indulatosságra, vagy embertársaink igazságtalan leértékelésére, leminősítésére, önmagunknak pedig a felértékelésére.

    Vallásos életünkben is sok javítani való van. Elhanyagoljuk a szentmisét. Ha szép idő van, azért mert szép idő van, és könnyen csinálunk más vasárnapi programot. Ha rossz idő van, akkor azért, mert rossz idő van, és nehezen mozdulunk ki lakásunkból. A gyónásról ne is beszéljünk. Nem is tudjuk, mikor gyóntunk utoljára.

    Nem törődünk eléggé gyerekeink nevelésével, vallásos nevelésével sem. Közömbös számunkra, hogy milyen iskolába jár. Rábízzuk gyermekeinket minden lelkiismereti probléma nélkül világnézet nélküli, Isten, haza, s emberszeretetre való nevelést mellőző, de idézőjelben, jó oktatást adó iskolára. Közömbös számunkra, a TV és az utca gyermekünkre tett nevelő hatása.

    Nem ápoljuk lelkünkben eléggé az egymással, a hívőkkel, s honfitársainkkal való szolidaritást. Pedig mennyire nagy szüksége lenne erre hazánknak és egyházunknak. Különösen napjainkban. Micsoda gátlástalan hazugságok és rágalmak hangzanak el nap, mint nap még magyarul beszélők ajkáról is. És mennyi alulképzett ad hitelt az intoleráns liberálisok által kitalált propagandisztikus, és demagóg rágalmaknak.

    Nem védjük a saját igazunkat, sem hazánk, sem egyházunk igazát és érdekeit. Engedjük, hogy rombolják honfitársaink keresztény s magyar önérzetét, öntudatát.

    Annak ellenére, hogy mindezek kiiktatásához itt van számunkra a nagy lehetőség, a negyven napos szent böjt.

    Az Egyház Úrjézus példáját a mai életkörülményeinkre alkalmazva három dolgot ajánl figyelmünkbe: az imádságot, a böjtölést és az alamizsnálkodást.

    Amikor ezeket ajánlja, sokan a nagyböjti időt a lemondások, a szomorkodások időszakának tekintik. Amikor az Egyház arra biztat, hogy ne feledjük: hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Azt szeretné, hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, és ha többet igényelnénk a lelkiekből.

    Kevesebbet a szórakozóhelyek, és többet az elmélyülő, imádkozó helyek látogatásából.

    Kevesebbet a gyűlölködésből és többet a szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet a hazugságból és többet az igaz lelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávéból, alkoholból, dohányzásból – és többet az akaratot edző önmegtagadásból. Kevesebb pazarlást az étkezésben és több jótékonykodást az éhezők körében. Kevesebbet a bűnből és többet a bánatból.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaÉvközi 6. vasárnap

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    13

    Bevezető

    A mai, évközi 6. vasárnap evangéliumi szakaszában a leprás meggyógyításáról hallunk majd. Jézus szeretettel fordult a gyógyíthatatlan beteg felé. És mi hogyan fordulunk betegeink felé, a gyógyíthatatlanok felé? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

    Kirié litánia

    Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy nincs bennünk kellő szánakozó szeretet az elesett emberek iránt. Uram irgalmazz!

    Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy nem látogatjuk gyakrabban még a beteg szeretteinket sem. Krisztus kegyelmezz!

    Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a gyógyíthatatlan betegekhez alig van együttérző szavunk. Uram irgalmazz! 

    Evangélium után

    A lepra szörnyű betegség. Jézus korában is az volt, sőt egyenlő volt a halállal. A kilátástalan élet reménytelenségben elszegényített ember képe jelenik meg előttünk az evangéliumi leprásban. Egy gyógyíthatatlan beteg ember áll előttünk, akiben nem csak igen erős életösztön, élni akarás található, de még ennél is sokkalta nagyobb bölcsesség és hit, mely őt Jézushoz vezeti.

    Az evangéliumi jelenet jól alkalmazható a mai ember sajátos vonásainak megrajzolására is. Korunk emberei közül, sokan kezdik fölfedezni saját magukon a gyógyíthatatlanul beteg lelkület jeleit. Az önmagától is elforduló, de kitaszítottságát és magányát el nem fogadó, reménytelenségébe bele nem nyugvó ember tüneteit. És keresi a megoldást, a kiutat.

    A fordulat éve óta, ha szerényen is és nem látványosan, de nő azoknak a száma, akik fölismerik, hogy Jézusban van az efféle betegségükből való gyógyulás lehetősége, és ez a felismerés hozza őket Jézushoz. És miként a bibliai leprás, úgy ők is gyógyulást találnak a Szabadítóval való találkozásban.

    Ugyanazt teszik, amit az evangéliumi ember: leborult Jézus előtt és kérlelte. - A gesztus és a szó együtt tanúskodnak arról, milyen mélységes meggyőződésből fakadó hit lakik ebben az emberben. Ő nem csak valamit kér, nem is csupán részvétre, együttérzésre szomjas, nem elégszik meg a jámbor rabbi imádságos közbenjárásával, vagy vigasztaló szavaival, hanem olyan hitvallást tesz, mely egyszerre beszél Isten nagyságáról és az ember bizalmáról.

    „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem.”

    Milyen utat járhatott be ez az ember, mire eljutott erre a fel-ismerésre? Hányszor tapasztalhatta kortársai megvető, esetleg lesajnáló pillantásait. A kitaszítottságot, az emberségéből kiforgatott, embertelen sorsot. Mi minden fogalmazódhatott meg a lelkében, ami erre a hitvallásra késztette.

    Mindezek a jelenségek, s tapasztalatok jelen vannak a mai ember életében is. Nem kell távoli vidékekre mennünk, hogy lenézett, megvetett, kitaszított, emberségében megalázott emberekkel találkozzunk. Kik ők? Nem sorolom fel őket. Úgy gondolom ugyanis, hogy mindenki számára más és más. Hogy számodra ki, vagy kik, azt csak Te tudod Testvérem.

    A kérdés inkább az, hogy megvan-e bennünk Jézus lelkülete, akiről ezt jegyezte fel az evangélium: „megesett rajta a szíve, kinyújtotta a kezét, és megérintette”.

    Az evangéliumot hallgató, s üzenetét közvetítő embernek is szüksége van arra, hogy fölismerje Jézus isteni erejét, és képes legyen megtenni az evangéliumi mozzanatot: térdre borulni Jézus előtt, megvallani az ő nagyságát és merjen kérni lehetetlennek tűnő dolgot is.

    A süketnéma kérésére az Úr Jézus válasza nem lehet más, mint a szeretet gyógyító parancsa: Akarom! Tisztulj meg! Hiszen ezért jött, ez az ő messiási küldetése, hogy szabadulást hirdessen a raboknak, gyógyulást a betegeknek. Ezt nem csak prédikálta, hanem meg is tette. Nem csak szólt az evangéliumban szereplő beteg emberhez, hanem kinyújtotta segítő kezét és meg is érintette. Pedig jól tudta, hogy a leprást nem szabad megérinteni, mert maga is tisztátalan lesz.

    De ezzel a tettével is jelzi, hogy benne valami új jelenik meg e világban. Ő megtisztulást, újjáteremtést hoz e világba, és azért érinti meg az embert, átvitt értelemben is, hogy ami tisztátalan, az legyen egészen tisztává.

    Ma, amikor töméntelen sok a gond, a probléma, a baj, az aggodalom, betegeket Jézushoz segítő evangéliumi emberekre van szüksége e világnak, akik nem csupán megállapítják a pusztító bajokat, az emberiséget reménytelenségbe és kilátástalanságba taszító sebeket, de miként Jézus ki is nyújtják segítő kezüket a bajba jutott ember felé, megérintik és gyógyítják őket.

    Mert van erő és van gyógyszer a sebek és betegségek gyógyítására, a háborús pszichózis világméretű szításának, s magának az ártatlan életeket kioltó háború megakadályozására, a világméretű szegénység leküzdésére.

    És mi is ez az erő és gyógyszer. Nem mi, hanem ki! Jézus!

    Emlékezzünk! Ne feledkezzünk meg arról, hogy mi is gyógyult emberek vagyunk, s gyógyulásunk hálára kötelez. Ezért mi azt a Jézust kínáljuk a világnak, aki minket is meggyógyított, aki egyedül volt képes nekünk is megpróbáltatásokkal teli életünkhez reményt és erőt adni és megmaradni évtizedeken át máig és holnap is. Embernek maradni az embertelenségben is.

    A meggyógyított emberről azt írja az evangélista: „alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot”. És ennek az lett a következménye, hogy „mindenünnen özönlöttek Jézushoz az emberek”.

    Jézus bennünket is valami hasonló tanúságtételre hív, tanításának mindenfelé módon történő hirdetésére és híresztelésére, hogy mindenünnen özönjenek Hozzá az emberek és gyógyulást nyerjenek.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaÉvközi 5. vasárnap

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    06

    Bevezetés

    „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!”- halljuk majd Pál apostol szavait a második olvasmányban.

     Az evangélium hirdetése nem könnyű, hanem összetett és nehéz feladat. Összetett, mert nem csak azt jelenti, hogy mondani kell valamit. Hanem ahogyan az Úr Jézus evangéliumi példáján is láthatjuk, az egész személyiség szükséges hozzá. Az evangélium hirdetése nem korlátozódhat a beszédre csupán. Nem az a jó igehirdető, aki szépen tud beszélni, nagyszerű tanácsokat tud osztogatni, bölcs meglátásai vannak. A jó igehirdető Jézus képmása, aki az evangéliumot, az örömhírt éli is, és így közvetíti másoknak.

    Kirié litánia

     Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy ha beteg, segítségre szoruló embert látunk, felébredjen bennünk a segítőkészség. Uram irgalmazz!

    Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy betegeinket mindig a Te szereteteddel ápoljuk és gyógyítsuk. Krisztus kegyelmezz!

    Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy soha el ne feledjük, hogy amit a legkisebb testvéreinknek tesszük, azt Neked tesszük. Uram irgalmazz 

    Evangélium után

    A mai evangéliumi szakasz megadja az evangélium hirdetésének vázlatát.

    Ennek első lépése, hogy az evangéliumot hirdetni kell a szavakkal. Az Írás szerint „A hit hallásból fakad” (Róm 10,17).

    Jézus is szavakkal is hirdette az evangéliumot a zsinagógákban. Mégpedig úgy, hogy hallgatói csodálkoztak rajta, mert az Írás szerint: „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mk 1,22). Tanításával kifejtette az Írások mondanivalóját és üzenetét. És ez megragadta az embereket.

    De a szó nem elég önmagában. A szavakat a cselekedeteknek is igazolniuk kell. És ezt igazolja Jézus mai evangéliumi szakaszban látott Szavait befejezve, tetteiben is rendkívüli személyiségnek tűnik. Nemcsak beszél, hanem cselekszik is. És ez, a cselekvés,  a második fontos lépése az evangélium közvetítésének. A zsinagógából Simon és András házába megy, ahol meggyógyítja Simon lázas beteg anyósát.

    Majd napnyugtakor, amikor már az egész város ott szorongott az ajtó előtt, sokakat meggyógyított és sok ördögöt kiűzött, s mindenkivel jót tett.

            És itt következik a hiteles evangéliumhirdetés harmadik, kevésbé figyelembe vett pontja, mely a szónak és a tettnek is értelmet és erőt ad: ez pedig az imádság. a magányos, csöndes imádság. Az Atyával való személyes kapcsolat révén egyre világosabbá válik küldetéstudata. S küldetésének teljesítéséhez egyre hatalmasabb erőt merít az imából.
            Jézus nem azért jött, hogy önmagát hirdesse, hanem, hogy az Atyáról tanúskodjék. Ezért nem erőtlenedik el igehirdetése. Érdemes megfontolni nekünk is, mai igehirdetőknek ezeket a szempontokat. De főleg az utóbbit, amikor úgy érezzük, vagy azt tapasztaljuk, hogy fáradozásunk eredménytelennek tűnik, minden erőfeszítésünk ellenére sem csökken az istenellenesség, sem a vallásellenesség, sem az erkölcstelenség. 
          Minden krisztushívőnek evangéliumhirdető küldetése van: szülőknek, pedagógusoknak, hitoktatóknak, nagyszülőknek, lelki-vezetőknek és lelkipásztoroknak, fiataloknak és időseknek egyaránt. Feladatunk, hogy Jézust megjelenítsük egész személyiségünk: szavaink, tetteink és imáink révén e világban.
           De az evangélium hirdetése nemcsak összetett, hanem egyben egyetemes feladat is. „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot” –mondja Jézus.
            Az evangélium az Atya olyan kincse, mely nem egy néphez, nem egy városhoz, vagy emberi közösséghez szól, hanem mindenkihezNekünk ez a feladatunk. Mindenkinek mindene kell, hogy legyünk, hogy mindenkit, minden honfitársunkat üdvösségre vezessünk e hazában.
              Az evangélium egész egyéniségünkkel történő hirdetése nem privilégium, nem azért kaptuk, hogy saját dicsőségünket, mások előtti elismertségünket érjük el vele, hanem egyszerűen kötelesség.  „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” Hallottuk a ránk is vonatkozó szentpáli szavakat
                Szüksége van az evangéliummal való találkozásra a mai embernek is, akinek lelki állapotát hiteles tisztasággal mutatja be a Jób könyvéből vett szentírási olvasmány. Evangélium nélkül valóban olyan az emberi élet, ahogyan azt az ószövetségi bölcs látja. Csupán küzdelem, napszámos élet, lélektelen rabszolgaság, melynek modern formái félelmetes képekben állnak előttünk.
                 Csalódások, keserves tapasztalások, reménytelenség uralja a boldogságát kereső, de azt valójában nem találó mai ember benső világát. Ehhez az emberhez küld ő bennünket Mesterünk az evangéliummal.
                A reménytelenség és kilátástalanság ördögi köréből, a háború esztelen eszkalációjából is van kilépési lehetőség. Ez pedig nem más, mint életünk: gondolkodásunk és tetteink annak a Jézusnak a tanítása szerinti alakítása, aki - a mai evangéliumban láttuk - szavával, tetteivel és imádságos csöndjével meggyógyít minden betegséget és minden bajt,.
              Kiűzi az ördögöket, nemcsak az egyénekből, hanem e világból is, hogy megtisztult énünk és világunk alázattal fogadhassa be Isten szeretetének ajándékát: az örömhírt, a  békességet és üdvösséget.
    Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaÉvközi 4. vasárnap

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    30

    Bevezetés

    Az évközi negyedik vasárnap evangéliumi szakaszában arról hallunk majd, hogy Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanít, s ördögöt űz ki egy megszállottból. "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!" - Mondják hallgatói. Számunkra mond-e még valami újat a vasárnaponként felolvasott jézusi szó? És a gonosz szellem kiűzése?

    Kirié litánia

    Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor oda sem figyelve hallgatjuk az evangéliumban hozzánk intézett szavaidat. Uram, irgalmazz!

    Urunk! Bocsásd meg, hogy ha odafigyelünk is, de nem nyitott szívvel hallgatjuk azokat. Krisztus, kegyelmezz!

    Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor nem halljuk ki tanításodból a nekünk szóló üzenetedet. Uram, irgalmazz!

    Evangélium után

    Minden fontos tevékenység elkezdése magára vonja a közvélemény figyelmét. Az emberek elkezdik találgatni, hogy mire lehet számítani. Rokonszenvezők szurkolnak, hogy jól sikerüljön, gáncsoskodók sötéten festik meg a jövőt. Máté evangélista Jézus nyilvános tevékenységének kezdetéről ad hírt – amely magában hordja az elkövetkezendő három év főbb vonásait.

    „Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított.” – Ez még nem is lenne rendkívüli, hisz minden felnőtt férfinak joga volt a zsinagógában felolvasni és tanítani. Sőt a vendégnek ehhez előjoga volt. Azonban: „Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” Jézus saját isteni tekintélyére alapozva tanít, nem kellett korábbi tanítókra hivatkoznia. Gyógyító hatalma van a tisztátalan lelkek felett.

    A tisztátalan léleknek is el kellett ismernie, Jézus hatalmát, és meg is vallotta, hogy Jézus „az Isten szentje”

    Jézus szavait, tanítását tettekkel támasztotta alá.

    Amikor a zsinagógában a megszállottból kiűzte a tisztátalan lelket, mindenki megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: ,,Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!''

    Jézus tanításának újdonsága ámulatba ejtette az embereket. Új volt mindaz, amit tanított, új volt a nyolc boldogságról szóló tanítás, a fő parancs, az evangéliumi tanácsok, a gyönyörű példabeszédek tartalmas mondanivalója.

    Mind- mind az újdonság meglepő erejével hatott a hallgatóságra és csodálatot váltott ki. Voltak, akik a csodálkozáson túl megrendülve hallgatták tanítását, mert a szívüket megérintette a tanítás igazsága. És nem kevesen voltak olyanok is, akik megértették a tanítást, magukra alkalmazták és tettekre is váltották.

    Jézus tanításának az újdonsága nem szűnt meg, mindig időszerű, minden korhoz, minden emberhez van ösztönző üzenete. Gyakran vált ki ma is csodálkozást a tanítás mélysége, de az is előfordulhat, hogy már nagyon megszoktuk, mintegy megszelídítettük az evangélium üzenetét. Sosem válhatunk Jézus tanításával szemben közömbössé. Tanítói hatalmával mindig be akar lépni életünk „zsinagógájába”, hogy felszítsa bennünk tanításának erejét és újdonságát.

    Nagyon fontos, hogy életünk nyitott legyen, arra hogy Jézus tanítása újként hasson ránk, hogy megrendítsen annak frissessége és ereje.

    Az Ő kegyelmének átformáló ereje bennünk, és rajtunk keresztül is ki akarja fejteni hatalmát.

    Nemcsak bennünk, hanem környezetünkben is, mert nem tétlen a tisztátalan lélek.

    Mennyi gonoszságot művel az általa megszállottakkal e világban. Nézzünk csak körül e világban és környezetünkben, és látni fogjuk, hogy mennyi megszállott gonosz működik e világban.

    Kissé visszatekintve a közelmúltba is. Istenített, megszállott, félőrültvezetők micsoda szörnytetteket vittek végbe. Amikor Nyugat, majd Kelet felé szállították az elpusztításra szánt embereket.

    Napjainkban pedig, félelmetes hordákkal árasztják el a keresztény világot. Nem tisztátalan lélektől megszállottak cselekedet-e gyermekek és öregek elpusztítása, iskolák és kórházak válogatás nélküli bombázása? Templomokban történő gyilkosságok? Nem tisztátalan lélektől megszállottak tettei-e, tizenévesek által kivégzett ártatlanok keresztények megölésé?

    A mai állapotokat illetően nem lehetünk közömbösek.

    Az evangéliumi elbeszélés is arra figyelmeztet bennünket, hogy a gonosznak valós hatalma van az ember fölött. A nyitott szeműek mindezt látják is.

    Nagyon fontos, hogy életünk nyitott legyen, arra hogy Jézus tanítása újként hasson ránk, hogy megragadjon annak időtlen időkig tartó frissessége és ereje. És a jézusi tanítás ezen időtlen időkig tartó frissességével küzdjünk az Isten országa eljöveteléért, és harcoljunk a Gonoszlélek egyéni és társadalmi életünkben történő tevékenysége ellen.

    Mert a tiltott fa gyümölcséből való evése óta ott van a tisztátalan lélek az emberiség életében, megszállottjai nagy ígérgetéseivel.

    S miként az evangéliumban említett megszállottat a gonosz lélek ide-oda rángatta, úgy rángatja megszállottjai által az embert is a történelme folyamán az egymást váltogató, egymással vitatkozó, hatalomra törő ideológia az egyik izmusából, a másik izmusába. Hol ezt, hol azt ígéri, hazudja neki, Jézus szavaival, a Hazugság atyja.

    Én egyetlen eszmerendszer örökké tartósságában sem hiszek. Egyedül csak Jézus Krisztus tanításában, amely a zsinagóga hallgatósága szerint ”Egészen új, s akkora, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki. ” Hitem szerint előbb, vagy utóbb a Gonoszlélek hazai megszállottjai is!

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."