Faustyna Kowalska naplója

Este megértette velem az Úr, milyen rövid ideig tart minden földi dolog. Ami nagynak tűnik, elszáll, mint a füst, és nem hoz szabadságot a léleknek, csak kimerültséget. Boldog az a lélek, aki felismeri ezt, és csak egyik lábával érinti a földet. Az én pihenőm az, ha Veled egyesülhetek. Minden más fáraszt. Ó, mennyire érzem, hogy száműzetésben vagyok. – Látom, senki sem érti bensőmet, egyedül Te értesz meg engem, Te, aki szívemben rejtőzöl, és örökké élsz!

1937.6.1. Ma van nálunk az Úrnapi körmenet. Az első oltárnál tűz csapott ki a Szent Ostyából, amely átjárta szívemet, és meghallottam: „Itt van az én pihenőm!” Szívemben izzó szeretet gyulladt, s egészen átváltoztam Benne.

Ó, milyen fájdalom járja át szívemet, ha olyan szerzetesnőt látok, akiben nincs szerzetesi lelkület. Hogy tetszhetne Istennek az, akit a gőg és az önszeretetet felfuvalkodottá tesz, s közben úgy cselekszik, mintha Isten dicsőítésén fáradozna. Valójában saját dicsőségét tartja szeme előtt. Nagyon fáj, ha észreveszek ilyesmit. Hogy tud az ilyen lélek bensőségesen egyesülni Istennel? Itt bizony szó sem lehet ilyesmiről.

5.31. Elkínzott lelkem sehol sem talál segítséget – egyedül Benned – élő Szent Ostya. Minden bizodalmam irgalmas Szívedben van. Türelmesen várok szavadra, Uram.

1937.5.30. Ma haldoklom Istenért. A vágy egész lelkemet átfogta. Oly szörnyen érzem, hogy számkivetésben élek. Ó, Jézus! Mikor jön már el a vágyott pillanat?

Midőn a boreki körmenet hozzánk érkezett, s Őt a kápolnánkban helyezték el, e hangot hallottam a Szent Ostyából: „Itt pihenek meg.” Az áldásnál tudatta velem Jézus, hogy ez a hely hamarosan ünnepélyes pillanat tanúja lesz. – „Szívedben nagy tetszésemet találtam, és semmi sem tart vissza, hogy sok kegyelmet adjak néked.” Istennek ez a nagysága egész lelkemet eltölti. Elmerülök Benne, elveszek, eltűnök és elolvadok Benne.

Isten eme mélyebb megismerése tökéletes lelki szabadságot ad nekem. Semmi sem akadályozhatja meg benső egyesülésemet Vele, még maguk az angyalok sem. Nagynak érzem magam, ha Istennel egyesültem. Mily boldogság a tudat, hogy Isten a szívünkben van, s Vele szoros kapcsolatban élünk.

Az Úr olyan mély békét adott a lelkembe, amit már semmi sem tud elhomályosítani. A körülöttem zajló események egy pillanatra sem tudják elrabolni ezt a békét. Még ha az egész világ összeomlana is, ez sem tudná megzavarni lelkem mélyét és a csendet, ahol Isten lakik. Minden dolog és esemény az Úr lábai előtt hever.

[1937.5.] 27. Úrnapja Mialatt imádkoztam, e szavakat hallottam: „Leányom, örvendezzen szíved! Én, az Úr, veled vagyok. Ne félj semmitől, a szívemben vagy!” Ebben a pillanatban felismertem Isten nagy fenségét. Világossá vált előttem, hogy semmi sem hasonlítható Isten megismeréséhez. Mély megismerésének egyetlen pillanatára porszemként tűnik el minden külső nagyság.

Minden véget ér ebben a siralomvölgyben, Elfolynak a könnyek, elmúlik a bánat, Egyvalami marad meg örökre, Szeretetünk, Uram, Teutánad. Minden véget ér e számkivetés földjén, A lélek próbái és szárazsága, De ha a lélek örökös haldoklásban is él, Istennel – semmi meg nem ingatja.

E szavakat hallottam: „Mondd meg a főnöknőnek, hogy úgy számítson rád, mint a Rend leghűségesebb tagjára.” Bensőleg felismertem, mit jelent Istennel szemben az összes teremtmény. Nagy és felfoghatatlan az Ő fensége, s hogy kegyesen ily mélyre hajol le hozzánk, ez az Ő határtalan irgalma...

[1937.5.] 23. – Szentháromság Napja A szentmisén hirtelen egyesültem a Legszentebb Háromsággal. Láttam fenségét és nagyságát. Mind a három Személlyel össze voltam kapcsolva. Ha e Tiszteletreméltó Személyek egyikével egyesülünk, egyidejűleg a két másikkal is egyek vagyunk. Leírhatatlan az a boldogság és öröm, amelynek lelkem részese lett. Elszomorít, hogy nem tudom leírni, mit érzek.