Faustyna Kowalska naplója

1937.3.18. Felismertem egy kegyelmet, amely nagy bizalomra indít és bensőséges kapcsolatba hoz az Úrral. Az Úr benső megvilágosodással adja ezt tudtomra. Megismertet nagyságával, szentségével és azzal is, milyen kegyesen hajol le hozzám. Ezt az irántam érzett szeretetével mutatja meg. Ő mindennek Ura. Megismerteti velem, hogy a lelkemnek adja magát, s abban minden természeti törvényt hatályon kívül helyez. Úgy jár el, ahogy akar.

Gyakran érzem, hogy egyes lelkek imádkoznak értem. Hirtelen megérzem ezt a lelkemben, de nem mindig tudom, ki az, aki közbenjár értem. Azt is tudom, ha valakinek miattam kellemetlensége adódik. Mindezt bensőleg érzem, még nagy távolságból is.

Az Úr azt mondta: „Oda akarom adni magamat a lelkeknek, és fel akarom tölteni őket szeretetemmel, de kevés olyan lélek van, aki elfogadja azokat a kegyelmeket, amelyeket szeretetem neki szánt. Kegyelmem nem vész el; ha az a lélek, akinek adni akarom, nem használja fel, egy másik lélek kapja meg.”

1937.3.15. Ma részesültem Jézus keserves kínszenvedéseiben. Tisztán lelkileg szenvedtem, megismertem, milyen rettenetes a bűn. Az Úr megismertette velem a bűn teljes utálatát. Bensőleg, lelkem legmélyén megláttam, milyen iszonyú még a legkisebb vétek is, mely annyira megkínozta Jézus lelkét. Szívesebben elviselnék ezer poklot, mint hogy elkövessem akár a legkisebb bocsánatos bűnt.

+ Ma megéreztem, hogy egy haldokló lélek mennyire vágyott ima után. Addig imádkoztam, amíg nem éreztem, hogy már meghalt. Ó, mennyire szükségük van a haldoklóknak az imára! Ó, Jézus, sugalld a lelkeknek, hogy gyakran imádkozzanak a haldoklókért! 

1937.3.12. Ma megláttam egy pap kimerültségét, akinek az Úr kemény, nehéz utat jelölt ki. Viszont munkája gyümölcsei élők. Bárcsak adna az Úr sok ilyen lelket, akik a legnagyobb szenvedések közepette is tudják szeretni Istent

+ Ma, mialatt imádkoztam, lelkemet heves vágy fogta el, hogy cselekedjem. Nem tudtam zabolázni buzgalmamat. Ó, annyira vágyom, hogy az új Kongregáció tagjai Isten trónja előtt álljanak, s könyörögjék ki az egész világ számára Isten felfoghatatlan irgalmát, s ugyanakkor dicsérjék és magasztalják ezt a felfoghatatlan irgalmat. Valamilyen különös erő késztet cselekvésre.

+ 1937.3.8. Ma, midőn P. Andraszért imádkoztam, láttam, milyen közel áll az Úrhoz, és milyen kedves Neki a lelke. Nagyon örültem, mert erősen kívánom, hogy minden lélek minél szorosabb kapcsolatban legyen Istennel.

Ma meglátogatott az Úr. Szívére szorított, s azt mondta: „Pihenj meg, gyermekem. Én mindig veled vagyok.”

+ 1937.3.5. Ma hosszabb ideig éreztem testemben Jézus szenvedéseit. Ez nagy fájdalom, de mindent a halhatatlan lelkekért.

Ma kértem az Urat, hogy találkozhassam egy bizonyos személlyel. Ez legyen jele annak, hogy az Úr ebbe a zárdába hívta meg. Találkoztam vele, s megértettem, hogy ennek a léleknek van hivatása. Kértem az Urat, formálja Ő maga a lelkét. Magam is többször beszéltem vele hivatásáról – a többit majd az Úr elvégzi.

1937.3.1. Az Úr tudtomra adta, mennyire nem tetszik Néki a fecsegő lélek. ''Az ilyen lélekben nem találok nyugalmat. Kínoz a szüntelen zaj, s ebben a lármában a lélek nem tudja megkülönböztetni hangomat.''