21906 ima található a honlapon, összesen 28056 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Benyik György - Igézők

    Dr. Benyik György - Igézők
    Hetente frissül

    Dr. Benyik György:
    Igézők - Elmélkedések a liturgikus év ciklusának olvasmányairól (Agapé, Szeged 2012)

    Dr. Benyik György: Igéző

    Biblián belüli magyarázat (Előszó a kötet elé)

    Az Ószövetség és az Újszövetség nem csupán a Biblia egymás után íródott szövegeinek egyetlen kötetbe egybe szerkesztett változata, hanem a későbbi (újszövetségi) szövegek utalnak a korábbi (ószövetségi) szövegekre. A szentírási szövegeket nemcsak őrizték, hanem „használták” és értelmezték is a zsinagógában és a keresztény egyházban egyaránt. Ezért ezeknek a szövegeknek és a szövegekbe zárt isteni üzeneteknek többféle hallgatósága volt és van, ennél fogva igen gazdag az értelmezési története.

    Minden szövegnek van egy ún. történeti értelme, amelyet az emberi szerző a maga korában az első hallgatóságának vagy olvasóinak akart közölni. Ez igen közel áll a szöveg születésének történeti eseményeihez, számos esetben ezekre és az ezt át élő zsidók vallási érzéseire reflektál és azt bátorítja, a hitetlenség megromlása esetén  ezeket korholja.

    A későbbi olvasók számra ezek a szövegek modell értékűek lettek, éppen úgy lelki tápláléknak használták őket, mint elődeik, gyakran olyan intenzíven figyeltek oda a tanítására, hogy még ki is egészítették azt, a saját koruk igényei szerint.

    A prófétai szövegeket csak később kezdték felolvasni a zsinagógákban, ahhoz hasonlóan, mint a Tóra, Mózes öt könyvének kommentárjait. A Kr.e. 4. századra már ezek a szövegek is nagy tekintélyre tettek szert és a babiloni fogságból visszatért zsidók spirituális táplálékául, a jövendő reménység ébrentartására használták. Egyre inkább úgy vélték, hogy  Mózes és a próféták olyan rendkívüli isteni megvilágosításban részesültek, hogy szövegeiknek nem csak első értelme van, hanem számos titkos tanítást rejtettek el a szövegekben, amelyet csak később fedeztek fel bennük. A Biblia szövegeinek olvasói és hallgatói tehát önkritikusak voltak, tanulni akartak ezekből a szövegekből és nem szórakozni, időt tölteni ezeknek a szövegeknek az olvasásával. A Biblia olvasója és hallgatója tehát különbözik a profán irodalom olvasójától, mert meg van győződve arról, hogy bizonyos vallási ismeretekre csak ezen szövegek olvasása és megértése kapcsán tehet szert.

    A Kr.e. 2. században ezért olvasták többek között Qumránban (de a zsinagógában is) olyan lelkesen a prófétai szövegeket, mert bennük remélték megtalálni az eligazítást hétköznapi életükre és a történelem értelmére is.

    A zsidók és a keresztények Isten szabadításának mikéntjét és a végső szabadító érkezésének időpontját és körülményeit is szerették volna megtalálni ezekben a szövegekben. A Jézust követő zsidók azonban mesterük tanítása nyomán olyan szemléletre tettek szert, amely megtanította őket úgy olvasni a prófétákat, hogy azokból felismerték a Messiás Jézus tetteit. Jézus működése nélkül az ószövetségi szövegek a keresztény értelmüket soha nem nyerték volna el és nem érte volna őket az a szerencsés meglepetés, hogy a zsidóságtól elkülönült keresztény egyház éppen olyan szorgalmasan őrizte az „Írásokat” vagyis az ószövetségi szövegeket, mint a Jézus életét és tanítását rögzítő evangéliumokat és az ősegyház levelezését.

    Ennek egyik jele, hogy a próféták szövegeit a keresztény közösségekben is szívesen és rendszeresen felolvasták, és ezzel egy a zsidóságtól különböző, számban egyre gyarapodó másik közösségben is őrizték, sőt a pogány keresztények révén más népekkel is megismertették ezeket a szövegeket. A II. Vatikáni zsinat liturgikus reformja következtében megszaporodtak azok az ószövetségi szövegek, amelyeket a keresztény liturgiában felolvasunk. Ennek következtében új feladat vár az igehirdetőkre, amikor ezeket egy a születési körülményeitől lényegesen különböző másik vallási közösségben kell felolvasni, az isteni kinyilatkoztatás tanújaként. Ez a kötet azoknak akar segítséget nyújtani, akik egyszerre szeretnék megtudni az ószövetségi szövegek történeti értelmét és a keresztény értelmezését. Igyekeztem közérthető módon összegezni több évszázados értelmezési szokásokat, hogy az mai olvasó könnyebben találja meg benne az örökké élő isteni bölcsességet és használja azt saját hétköznapjai vezérlő fonalául.

    Dr. Benyik György IGÉZŐK „Közel volt az óra...”Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje Jn 13,1–15

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    09

    János szenvedéstörténete különbözik a szinoptikusoktól, mert ő mást hangsúlyoz. Az utolsó vacsora leírásakor Máté, Márk és Lu- kács az Eucharisztia/Oltáriszentség alapítását állítja a középpontba, János viszont Jézus alázatáról beszél. Az ő leírásában nem annyira a külső események dominálnak, hanem apró gesztusok alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire másként viszonyul Jézus sza- vaihoz Júdás (aki szerinte az ördög hatása alatt áll), és mennyire Simon Péter (aki éppen érti Jézus gesztusait).

    A lábmosás-jelenet részletei váltják ki a vitát Péter és Jézus között. Az evangélista többet árul el Jézus gondolataiból, mint amenynyit a szereplők a helyszínen a jelenet indulásakor tudnak. A párbeszéd Jézus és Péter között az evangélistánál gyakorta alkal- mazott félreértés-effektusra épít, amelyet Jézus fokozatosan magya- ráz meg. Péter nem érti, Jézus milyen céllal mossa meg a lábukat – ő ezt szükségtelen, tekintélyromboló gesztusnak tartja! Jézus azért te szi ezt, hogy az alá zat gesz tu sá val lel ki leg meg tisz tít sa tanítványait. Péter az egészet csak mágikus rejtélyes szertartásnak tartja, ami ellen előbb tiltakozik, majd később, amikor eltúlozza a jelentését, akkor egész testének megmosását kéri. A „tiszták vagy- tok” (10. v.) kijelentés nem a testi, hanem a lelki tisztaságra vonat- ko zik, és nem vo nat ko zik Jú dásra. Itt is többet mond az evangélis- ta, mint amenynyit tudhattak a szereplők. A feszültséget azzal éri el, hogy informál arról, ami az apostolok lelkében játszódik le, és Jézus szenvedését is előre vetíti.

    János utolsó vacsora-története a gonoszság és az alázat összecsa- pásáról, nem pedig a legfontosabb eseményről, az Eucharisztia ala- pításáról beszél. A szakemberek vitatkoznak is, hogy János evangé- lista azonos kalendáriumot használt-e, mint a szinoptikusok. Ez később hivatkozási alap lesz az Ortodox és a Katolikus Egyház hús- véti események időpontjáról alkotott vitában.

    Amit Jézus a gesztus nyelv segítségével előadott, azt az evangé- lista meg is magyarázza (12–14. v.) sőt az egyház tagjai számára

    72

    követendő példaként ajánlja (15–18. v.), sőt Jézus alázatának köte- lező elfogadása a hozzátartozás kritériuma lesz (19–20. v.).

    A szinoptikusok utolsó vacsora elbeszéléseiből liturgikus hagyomány alakult ki, János elbeszélése viszont a későbbi keresz- tény , spirituális, erkölcsi törvény , viselkedési minta alapjául szol- gál. Jézus alázata, megaláztatása a megváltó halál elválaszthatatlan kísérő jelensége. Jézus másként halt meg, mint egy görög dráma tragikus hőse. Nem véletlen, hogy a keresztény alázat a hellenista vi lág ban új erény ként je lent meg, de egy ben Jé zus új sze r ű ta ní tá sa lett a világfeletti Isten, a mennyei Atya bűnösök iránti szeretetéről és sajátos pedagógiájáról.

    A szelídség és az alázat az egyik legnehezebben követhető jézu- si magatartás, mert nem csupán a világban működő gonosszal kell megvívni harcunkat, hanem a bennünk működő agresszivitással, gonoszsággal, keserűséggel, gyűlölettel és haraggal is. Talán itt érdemes megemlíteni, hogy Origenész a szinoptikus evangéliumo- kat testi, János evangéliumát pedig lelki evangéliumnak nevezte. A szinoptikusok a legfontosabb keresztény szertartás, a szentmise alap já ul szol gá ló mon da to kat te kin tik az utol só va csorán történt események csúcspontjának. János viszont visszaadja az utolsó vacsora döbbent hangulatát. Nem Júdás árulását teszi az elbeszélé- se ellenpontjává, hanem Péter és a többi tanítvány lelki értetlensé- gét Jézus alázatával szemben. Az életösztön és az önként áldozatot vállaló Krisztus drámája áll az elbeszélés középpontjába. Ennek megértése lehetetlen egy szertartás elismétlésével. Csak Jézus követésével lehetséges! De az út nem fejeződik be a kenyérszaporí- tás eseményével, hanem a Golgotáig vezet. Ne feledjük, a kereszt alatt a tanítványok közül csak János és Mária, Jézus anyja állt. Ők elsőnek értettek meg valamit Jézus lelkéből a halál órájában.

    Péter imája

    Uram! Nem értem, mi készül itt ezen az éjszakán. Olyan furcsa minden. Nem értem, miért hajolsz le hozzám, miért mosod meg lá ba mat. Mind ezek el le né re bi zal mamat beléd ve tem, hogy meg vi- lágítsd szívemet-lelkemet, hogy egykor majd én legyek képes meg- mosni azoknak a lábát, akiket rám bízol. Adj erőt és kitartást ehhez! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 26,14–27,66 JúdásVirágvasárnap

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    02

    Mt 26,14–27,66 Júdás

    A Bibliában ezen a néven nyolc Júdás nevű ismert szereplővel találkozhatunk. Júdás Makkabeus például a Ptolemaiszok elleni felkelést vezette, Hirkanosz János testvérét is így hívták. Jézus két apostolának is ez volt a neve, az egyik, Júdás-Tádé (Lk 6,16; Mt 10,3) neve alatt apostoli levél (Júdás levele) is jelent meg, de aki ennek a névnek a negatív jelleget adta, azt Karióti illetve nyilvánvalóan helytelenül Iskarióti Júdásnak hívtak, és elárulta a Mestert. Jézus egyik „unokatestvérének” (Mk 6,3) is Júdás volt a neve. Sőt arról a férfiről is, aki lázadást szervezett Jézus idejében is, Júdás néven emlékezik meg az evangélium. A jeruzsálemi közösség első vezetőjét is Júdás Barszabbasznak hívták. De Damaszkuszban, az egyenes utcában is élt egy Júdás, akinek a házában Pál lakott egy rövid ideig.

    Jézus maga választotta Júdást apostolai közé, az egyetlen tanítvány volt, aki Júda törzséből származott. A Biblia pénzsóvár embernek ismerte. Júdás az apostolok közös pénzét kezelte, és meg-meglopta barátait. Végül 30 ezüstért a Mesterét is kiszolgáltatta ellenségeinek. Árulásának indítéka egyesek szerint az volt, hogy csalódott Jézusban, talán azért, mert földies megfontolások alapján szegődött hozzá. Árulását Jézus sátán elleni harcával kapcsolja össze az újszövetségi Szentírás.

    Jézus kezdettől fogva tudta, és beszélt is tanítványainak arról, hogy közéjük férkőzött egy áruló. Először a betániai megkenésnél került szembe Jézus és Júdás, amikor az utóbbi sajnálta azt a drága olajat, amellyel a Mestert megkenik. Az utolsó vacsorán Jézus meg is nevezte árulóját, de egyrészt nem tartotta vissza az árulástól, hanem inkább még sürgette is, hogy tegye meg azt, amit elhatározott, másrészt úgy nevezte meg őt, hogy a többi tanítványa gyanúját nehogy fölkeltse Júdás ellen. Vitatott, hogy Júdás jelen lett volna az utolsó vacsora legfontosabb jeleneténél az Oltáriszentség alapítási szavainak kimondásakor. Mivel Júdás tudta, hogy Jézus a Getszemáni kertbe fog menni, oda vezette a katonákat, hogy elfogják Jézust. A szokásos üdvözlési jelet, a „csókot” árulása titkos jelének választotta. Amikor azonban látta, hogy Jézust halálra ítélték, kétségbeesésében felakasztotta magát. Vagy a kötél szakadt el, vagy az ág volt gyenge, mert ő lezuhant a mélységbe.

    Egy kánaánita szekta ennek ellenére tisztelte Júdást, mint az igazság bajnokát és a bölcsesség letéteményesét, ezzel a szektával hozható kapcsolatba a kánonon kívüli, úgynevezett nem hivatalos Júdás evangéliuma is. A Júdás nevéhez fűződő irodalom gyakorta használja fel ennek az apokrif írásnak az érvelését. Nevéhez kapcsolódik egy zsidó legenda is, mely pozitívan értékelte a tevékenységét. Évszázadokon keresztül sem homályosult el a neve, jóllehet tette miatt soha semmilyen irodalom nem tudta végérvényesen pozitív figurává változtatni az alakját.

    Ma Júdás neve azonos az árulással, a barátot színlelő ellenséggel. A szenvedéstörténetben tragikus hőssé emelkedett Jézus mellett, ő a másik híres, de negatív figura. Péter, a későbbi főapostol is vádolható Jézus megtagadásával, ő ezt félelemből tette. Júdás árulása mögött viszont számítás, sértődöttség, harag és megfontolatlanság áll. Amikor felfedezte tettének komoly következményét, eluralkodott rajta a kétségbeesés.

    A bűnösök számára mégis van mondandója Júdás alakjának és példájának. Az üzenet negatív ugyan, de megszívlelendő. A nagy bűnökhöz hasonló okok vezetnek, mint Júdás indítékai. Minden tanítómesternek számolnia kell azzal, hogy tanítványai között akad valaki, aki ellene fordul. Negatív példa Júdás abban a tekintetben is, hogy képtelen a megtérésre, és hinni abban, hogy Jézus neki is megbocsáthat. Nem tud mit kezdeni a megbocsátással. Ez minden nagy bűnösnek a legnagyobb tragédiája. Aki ezt a reményt is elveszíti, mindent elveszített, a megtisztulás reményét is, amit bűnösként sem kellett volna feladni.

    Az olajfák imája

    Jézusunk, szívünk megrendül, mikor az emberi bűnnek tanúi vagyunk. Csalás, hazugság, önzés, szeretetlenség szemünk előtt végzi pusztító hatását. Értetlenül állunk a megbotránkozás szükségessége előtt. Szenvedésed és kereszthalálod céltalannak tűnik, amikor a halál és fájdalom szempontja érvényesül. De ha te azt mondod, hogy be kell teljesednie, ha te igent mondasz rá, ha erőt meríthetünk odaadásodból és Isten akaratának elfogadásából, akkor nincs más lehetőség, csak a csendes várakozás, a bizalom és kitartás felerősítése szívünkben. Meghajolni akaratod előtt, ha szívünk vérzik, és szemünk könnyes: még ehhez is a te segítségedre van szükségünk. Add, hogy a halál borzalmai ne ragadják el szívünket, és szerves egészként tudjunk tekinteni halálra és feltámadásra. Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 11,1–45 Lázár feltámasztásaNagyböjt 5. vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    26

    Jn 11,1–45 Lázár feltámasztása

    Lázár Jézus barátja volt. Halálának hírére Jézus teljesem megrendült, mint egy ember, amikor meghal a barátja. Mária és Márta a gyászszertartásokat végzik. Siratják azt, akit szerettek. Jézus, amikor a sírhoz megy, mélyen megrendül, hogy barátját a távollétében temetik el. A tömeg egy része együtt érez Jézussal és megindultsága láttán megállapítja: „Mennyire szerette!” [Lázárt] A tömeg kritikus része azonban követeli a csodát. Pontosabban, kétségbe vonja hatalmát, megkérdezi, miért nem tesz most érte csodát.

    Ezek a megállapítások készítik elő a feltámasztás csodáját. Ez a történet kiemelkedik a többi csodaelbeszélés közül, problematikája azóta is foglalkoztatja a Bibliát olvasó híveket és a magyarázókat, akik itt először találkoznak a feltámadás elbeszélésének történetével.

    A feltámadás a kereszténység leghihetetlenebb tanításai közé tartozik. Mindig is nehéz volt erről beszélni, de most, amikor minden jelenséget természettudományos szempontból vizsgálunk meg, a legnehezebb. Felvetődik egy másik kérdés is: Vajon Jézus föltámadásakor és Lázár föltámasztásakor ugyanaz, vagy más történik? Lázárt Jézus visszahívta a halálból. Nyilvánvalóan Lázár ebbe az életbe tért vissza. Az Atya a halálból támasztotta fel Jézust, és akiknek megjelent, tapasztalta jelenlétét, nyilvánvalóvá vált az is, hogy a Feltámadott nem ebbe az életbe tért vissza.

    Az első kérdésünk: Pontosak-e ezek a leírások Lázárról, Jézusról? Vagy Lázár feltámasztása a legendaképződésnek egyik terméke? Ha azt mondjuk, Lázárt csak a történet szerint támasztották fel, nem a valóságban, akkor egy ilyen mese nem nagyon érdekelte volna a zsidókat, nem akarták volna őt később megölni. Jézus csodái is keltettek furcsa mendemondát, amely nem tetszett a farizeusoknak, mégsem fogalmazódott meg bennük Jézus megölésének gondolata. Jézus tehát valami többet tett ez esetben, mint amit addig már megszoktak tőle.

    Lázár feltámasztása újraélesztés, még akkor is, ha példátlan. Az a Lázár, akinek már szaga volt, akit rendesen befásliztak, most a sírból előjön. Lázár nem jelent meg itt is, ott is, mint Jézus feltámadása után. Lázár feltámasztása nem eredményezett hitet a tanítványokban. Hiába tudtak Lázár feltámasztásáról, Jézus halála után szétszélednek, lezárt ügynek tekintve a Mester misszióját.

    Jézus feltámadása hitet eredményez, egy olyan bizonyosságot, hogy van átjárás ég és föld között, sőt az életünk nem fejeződik be a halállal. Lázár feltámasztása ezt a bizonyosságot nem adta meg sem a tanítványoknak, sem a többi jelenlevőnek.

    A feltámadás kérdése ma is a kereszténység legproblematikusabb tanítása. Egyesek racionalizálni akarják ezt a történetet, és a feltámadás kérdését is, azt állítva, hogy Jézus és Lázár is csak a hitben támadt fel. Sokan összemossák a két feltámasztás között a különbséget, mások egyszerűen botránynak tartják, vagy elavult mesének.

    A halál egy távoli játszótárs, akit a városok peremére és a kórházak intenzív osztályaira száműzött a félelem. De lassan közeledik hozzánk, és akkor már csak az lesz az érdekes, tud-e valaki választ adni a halálra. A legjobb válasz maradt ez a legnehezebb: a feltámadás.

    Az életre keltett Lázár imája

    Jézusom! Életre keltettél a halálból, mi másról is ujjonghatna szívem, mint végtelen hálámról és örömömről?

    Köszönöm, hogy megtapasztalhattam a szeretetnek ezt az isteni erejét, köszönöm, hogy te vagy a feltámadás! Köszönöm, hogy a körülöttem lévők is láthatják, mekkora csodát műveltél méltatlan szolgáddal, és megérthetik, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen. Köszönöm, hogy engedted megtapasztalni a halál ízét, hogy még csodálatosabb legyen újjászületni. Dicsérlek és áldlak, mert így tetszett ez neked! Köszönöm, hogy együtt sírsz a szenvedőkkel, és megrendülsz a fájdalom láttán. Köszönöm azt is, hogy nemcsak együtt érzel velünk, ha nagyon fáj, de örök szenvedést viseltél el értünk. Köszönöm szeretetedet, mely attól igazi és örök, hogy semmi mással nem lehet rá válaszolni, csak szeretettel. Támassz fel engem minden nap a bűn sírjából, és háladallá változik életem. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 9,1–41 A vakon született kérdéseiNagyböjt 4. vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    19

    Jn 9,1–41 A vakon született kérdései

    Ez a perikópa csupa kérdésekből áll. Kérdez Jézus, kérdez a vak, kérdeznek a farizeusok, és tulajdonképpen kérdez a tömeg. Két kérdéscsoportot különböztethetünk meg a történetben. Az egyik kérdéscsoport a betegségre és annak büntetőjellegére vonatkozik. A másik a gyógyulásra és annak jelentőségére kérdez. Az evangélista a szemtanú, és egyben a történeten elmélkedő János pedig összefüggéseket fedez fel.

    Az első kérdés: Ki vétkezett? A zsidó elképzelés szerint a rossz csakis valamilyen bűn következménye lehet. A kérdés: Ki követte el a bűnt? Mi egy kicsit másképp gondolkodunk, de bennünket is izgat, honnan van a rossz a világban. Erre még senkinek sem sikerült kielégítő választ adnia. Korábban a bűnt jelölték meg a rossz okának, ma mindent, csak a bűnt nem tartják a rossz okának. Pedig gyakorta rejtőzik a betegségek mögött is emberi mulasztás vagy gonoszság is.

    A másik kérdés a szombaton történt gyógyulásra vonatkozik. Az Isten és annak Fia úgy tűnik, nem alkalmazkodik a vallási szokásainkhoz. A farizeusok ebből azt a következtetést vonják le, nem tehet igazán jót az, aki nem követi a hagyományokat, és nem az elképzeléseink szerint gondolkodik. Ezt az érvelést oktalannak tartjuk, annak ellenére, hogy szerkezetében az ilyen típusú érvelés ma is létezik. Aki nem a megszokott tudományos elképzelések szerint fedez fel valami újat, azt sarlatánnak nevezzük. Aki nem az uralkodó kritikai csoport véleménye szerint bírál, az elavult. Aki vallásos nézeteket fogad el a rossz magyarázatára, akkor is, ha nincs jobb magyarázat, az haladásellenes gondolkodású.

    De a vak, aki most lát, a tapasztalatából indult ki. Ha eddig őt senki sem tudta meggyógyítani, akkor Jézus nagyobb az eddigi gyógyítóknál. A vak férfi szülei is így gondolják, de még vívódnak. Van egy gyógyult fiuk, és egy felettük hatalmat gyakorló hatóság, ellentétes véleménnyel.

    A hivatal, a teljesítmény vagy az Isten ad hatalmat? A farizeusok érzik, jogos a kérdés, de féltik a tekintélyüket. A vallási vezetők tekintélye félelemre épül, Jézusé pedig a rendkívüli segítőkészségre. Hihet-e az ember a szemének? Mitől lesz egy bizonyíték lehengerlő? Van-e abszolút bizonyítéka a hitnek? Miért nem hisznek a farizeusok?

    A hitnek nincs kényszerítő bizonyítéka, mert a hit szabad döntés. A logikai kényszer nem eredményezi az automatikus döntést. A hit döntése pedig várat magára, míg egy felismerés meg nem történik. A hit helyes emberi magatartás, és jó nekem. De a hitbeli döntésnek következményei is vannak. Addig, amíg csak a negatív következményeket látjuk, nem döntünk, nem mondjuk ki, hogy hiszek. A farizeusok elveszítenék hivatalukat, ha kimondanák: hiszek.

    A kétség ma is él bennünk. A hit ellen dönt mindenki, akinek gyökeresen át kellene szerveznie az életét, nem az érvek gyengesége miatt, hanem a döntés következménye miatt. Addig pedig csak kérdezünk, kérdezünk, problémákat vetünk fel, hogy ne kelljen döntéssel válaszolnunk.

    A vakon született imája

    Krisztus! Világ Világossága! Amikor ma találkoztam veled, először nem tudtam, ki vagy. Csak egyet tudtam, hogy vak voltam, és most látok. Kezdetben annak örültem, hogy megnyitottad szememet. Miközben azonban perbe fogtak, rájöttem, hogy egy egészen más látás részese lettem általad: megtanítottál igazán látni, egy belső látásmódra segítettél, mely által a mélységeket is ki tudom fürkészni. Köszönöm, hogy a beléd vetett bizalom és a küldetés útjára vezettél.

    Krisztus! Nyisd meg minden nap szememet, hogy meglássam, ha valaki gondokkal küzd. Erősítsd lelki látásomat, hogy hitemben tovább fejlődhessek, és így előre haladjak a te utadon. Tedd boldoggá azokat, akik nem látnak, és nem is hisznek. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 4,5–42 A félreértésNagyböjt 3. vasárnapja

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    12

    Jn 4,5–42 A félreértés

    Ez a félreértés, sőt inkább félreértés-sorozat Jákob kútjánál történik. A találkozás Jézus és egy kétes hírű asszony között megbotránkoztatta Jézus tanítványait. Az asszonyt, akinek öt férje volt, nem tekintették vallásosnak. Ha mégis kételkednénk csélcsap természetében, János diszkréten tájékoztat bennünket arról, hogy akivel most él, az sem a férje. Az ilyen asszonnyal való beszélgetés sokkolta a tanítványokat. Nem véletlenül hagyták ki ezt a történetet a szinoptikus evangéliumok szerzői a Jézussal kapcsolatos történetek sorából. Úgy gondolták, Jézus ugyan a bűnösök barátja, de azért jobb egy ilyen történetről hallgatni, nehogy rossz színben tűnjön fel a Mester.

    János azonban kellő részletességgel és különösebb félelem nélkül rögzítette a történetet, mert talán mélyebbre látott. Nem csupán Jézus és egy bűnös nő párbeszédét rögzítette, hanem felfedezett valami tanulságosat ebben a félreértés-sorozatban. Joggal feltételezhetjük, hogy ez a beszélgetés modellértékű. Mondhatjuk, így tanított Jézus.

    Először szóba állt azzal, akivel mások nem álltak szóba: nővel, bűnössel, szamariaival. Az Isten ugyanis nem rasszista, nem antifeminista, és nem képmutató. Sőt a beszélgetésből kiderül, hogy türelmes pedagógus.

    Vizet kér, pontosabban „élő vizet”, amely jelentett forrásvizet, és olyan vizet, amely életet ad, vagyis lelki táplálékul is szolgál. De az asszony nem kifejezetten világi teológus, nem érti a szavak teológiai jelentését.

    A beszélgetés végén Jézus kénytelen a kétes szituáció feloldásaként elküldeni a férjéért. Amikor kiderül, hogy Jézus pontosan tudatában van a nő erkölcsi és szociális helyzetével, akkor nevezi a nő prófétának, mert a beszélgetés egész tartalmát nem fogta fel.

    Vajon az olvasó felfogta-e? Sőt tovább kérdezek, vajon Jézus mai hallgatója, vagy igehirdetésének mai hallgatója felfogta-e, miről szeretné őt meggyőzni Jézus? Elszoktunk attól, hogy Jézus nem gondolkodik házas és elvált kategóriákban. Elszoktunk, hogy Jézus nemcsak a templomba járókkal, hanem a magukat bűnösnek  tartókkal is szóba akar állni. Sőt azok miatt jött, hogy örömhírt hozzon. Az Isten nem a bűnösök ellensége, hanem a megváltója akar lenni.

    Néha olyan érzésem támad, hogy a hívők szeretnék rabul ejteni az Istent. Talán szívesen imádkoznak így: „Uram, csak azzal a bűnössel szóba ne állj! Inkább hallgass ránk, a te híveidre!”

    Nehezen választjuk szét a bűnt és a bűnös embert. Nehezen tudjuk tiszta szívből elutasítani a bűnt, és lelkesen támogatni a bűnös ember gyógyulását. Pedig ez lenne a küldetésünk, ha Jézus követségébe akarunk járni. Különben mi, a követek rossz hírét keltjük Urunknak. Az emberek továbbra is azt gondolják, az Isten kedvét leli a bűnösök sanyargatásában. Pedig erről János másként írt. Ő szemtanú volt és bátor, aki a bűnös nő botladozó beszélgetésében is felfedezte azt, amit Mestere: ez a nő és minden bűnös a megbocsátó Isten után vágyik. Őket nem gyógyítja a mi elítélésünk sem.

    A szamariai asszony imája

    Uram! Életre szóló találkozás volt ez a mai. Szinte el sem hiszem, hogy szóba álltál velem, hogy bűnös voltom ellenére fontos vagyok neked. Ki gondolta volna, hogy te tőlem kérsz valamit. Tőlem, esendőtől, tőlem, kitaszítottól. Nem hittem, hogy bármi értékeset is adni tudok neked.

    Én is kértem tőled, de te sokkal többet kínáltál föl. Mint mindig, most is túlszárnyaltad minden elképzelésemet.

    Köszönöm, hogy nem nézed bűneimet, hanem csak egyszerű hitemet, csak a vágyat, hogy oltsam szomjamat. Köszönöm, hogy te is szomjazol, hogy rám szomjazol. Hálát adok neked, hogy ebben is egy lettél velem.

    Jézus Krisztus ezentúl te légy életem forrása. Te légy az élő víz, mellyel minden nap olthatom az igazság utáni szomjamat, és te légy a kút, ahol megpihenhetek, ahol életem új lendületet vehet. Ezáltal adj küldetést azokhoz, akikhez már nekem kell elvinnem örömhíredet. Nem akarok máshonnan meríteni, csak belőled! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 17,1–9 Jézus színeváltozásaNagyböjt 2. vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    05

    Mt 17,1–9 Jézus színeváltozása

    Ahány ember, annyiféleképpen látja Jézust. A róla szóló könyvek ugyanakkor igen sokat elárulnak a nézőről is. Léo Taxil (1854–1907) francia újságíró, a régi francia ateista hagyományok, a nagy felvilágosítók örököse, ateista művében, A szórakoztató Bibliában kikacagja a természetfölötti jelenségeket, csodákat, és természetesen semmit sem tud kezdeni Jézus istenségével. De a látnokok és a fantaszták semmit sem tudnak kezdeni Jézus emberségével. Mára még nehezebbé vált ennek a kérdésnek a tárgyalása, hiszen a tudomány és a filozófia minden kifejezése evilági vonatkozású, keveset árul el a másik világról.

    Ennek ellenére a szellemekről, sőt az ufókról szóló tudósítások ma is biztos sikerre számítanak. Jézus színeváltozásának történetét is ezen szélsőségek közé szokta illeszteni a mai olvasó, habár ebben a történetben egészen másról van szó.

    A történet forrásaiként Pétert, Jánost és Jakabot jelölhetjük meg. Ők azok, akik ezt átélték. Vajon látomásuk volt, vagy Ernest Renan szerint, amikor mentek fel a hegyre, napszúrást kaptak, és álmodták a színeváltozást?

    A történetben szereplő messiási szövegek idézetei és a képzett teológusokra jellemző szavak alapján ez a történet legalább két fejlődési fázison ment keresztül. Az első volt az élmény, melyet sokáig nem tudtak, nem mertek elmesélni. Nem volt ugyanis élő ember, aki épelméjűtől származó történetnek tartotta volna ezt az eseményt Jézus feltámadása előtt. Feltámadása után viszont már volt mihez viszonyítani Jézus személyét.

    A korai egyházban állandó feladatnak számított Jézus személyének meghatározása az ószövetségi Szentírásból ismert nagy tanítóhoz, Mózeshez és a tekintélyes prófétához, Illéshez viszonyítva. Ez az egyház önértelmezését tekintve is fontos kérdés volt. A történetet ekkor írhatták le ilyen vonatkozásban. Jézus a színeváltozás történetben egyenrangúvá válik a kinyilatkoztatás két ószövetségi képviselőjével, Mózessel és Illéssel, a kereszténység pedig a zsinagógából ismert vallással.

    Ma ez a probléma többé nem izgat minket. Akkor mit kezdjünk ezzel a történettel? Jézus személyével, tanításával sokan megismerkednek, de mást és mást jelent számukra. Elhelyezik Jézus személyét Buddha és Mohamed között, esetleg egy sorba állítják őt néhány látnokkal és szektavezérrel. Jézus személye nem hasonlítható az egyéb csináltvallások képviselőivel, nem állítható egy sorba a Katolikus Egyház szentjeivel. Istennel való viszonya sajátos. Ő Istennek az a küldötte, akinek Isten-kapcsolatát az Atya és Fiú relációval – mint két személynek a legszorosabb relációjával – jellemezzük.

    Sokunknak van Jézus-képe, de nem egészen világos, hogy milyen. A hívőknek, hitük érlelődésének bizonyos fázisaiban Jézus személyének újabb és újabb vonásai világosodnak meg. Talán egy alkalommal elérkezünk mi is hitünk Tábor hegyére, ahol átéljük azt a szemléletben történt változást, melyet átéltek Jézus közvetlen tanítványai húsvét előtt. Attól kezdve semmi sem lesz már ugyanaz. Sem parancs, sem erény, sem bűn, sem világ, sem az életünk. Ahogyan ez az élmény megváltoztatta az apostolok életét, úgy a miénket is meg fogja, ha már eddig nem következett be.

    A nagyböjti készületnek tulajdonképpeni célja, hogy felismerjük Jézust, aki Isten legfontosabb küldötte és tanúja számunkra is.

    Péter imája a színeváltozás hegyén

    Uram, sokszor sokféleképpen megmutattad már magadat nekem, de ma valami különleges élménnyel ajándékoztál meg. Minden érzékszervemmel megtapasztaltalak téged, s azt mondtam: „Jó itt lenni.”

    Köszönöm, hogy felvittél titokzatos jelenléted hegyére. Köszönöm, hogy beléphettem misztériumod teljességébe. Úgy voltál ma jelen számomra, hogy kizárhattam a világ zaját. Tökéletesen jelen voltál számomra, és én is jelen tudtam lenni számodra.

    Jöjj, Uram, mindennap, hogy meghalljam hangodat! Jöjj, hogy keressem arcodat! Jöjj, hogy ízleljem és lássam: jó vagy!

    Adj bátorságot, hogy akkor is kövesselek, ha felhő takar el. Ajándékozz meg bizalmaddal, hogy minden nap meghalljam: „Ne félj!” Segíts, hogy figyelmem napról napra rád irányulhasson, mert tudom, hogy csak ezáltal leszek embertársaim számára is jelen, csak így tudom az ő szavukat is meghallani. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 4,1–11 KísértésekNagyböjt 1. vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    27

    Mt 4,1–11 Kísértések

    Az evangélium talán legmerészebb története Jézus megkísértéséről szól. Mindenképpen történeti ténynek kell tekinteni ezt a beszámolót. Ilyen történetet biztosan nem találtak volna ki az apostolok, akik Jézusért lelkesedtek, és a keresztény atyák sem engedték volna meg, hogy a mesék világából ilyen történet bekerüljön a kánoni evangéliumba. A fő kérdés: mi a történetben szereplő kísértések lényege?

    Ha jól megfigyeljük a kétségtelenül színes irodalmi formában, mitikus köntösben előadott jeleneteket, akkor a konfliktus gyökere Jézus messiási elképzelései és a hagyományos, a népies messiási elképzelések között feszülő ellentétekben keresendő.

    Keresztelő János is ítélő, büntető Messiásról beszélt a zsidóknak (Mt 3,7 kk.), Jézus lelkében azonban a Szentlélek hatására más döntések érlelődtek meg a messiási küldetése lényegéről. Ő a vigasztaló és szabadító Messiás képet fogadta el (Iz 7,14), és a másokért szenvedő Messiás szerepet fogja vállalni küldetése során (Iz 53,78). Ezek az elképzelések azonban nem szerepeltek a népies és egyben a köztudatban oly erősen élő messiási elképzelések között. Jézus benső konfliktusának a lényege, a Szentlélek vezetésével jól ismerte-e fel a messiási küldetését, vagy talán társuljon a hatalomhoz, és a félelmetes, közbeavatkozó, látványos képével hangolja bűnbánatra és megtérésre a követőit?

    Úgy tűnik, ebben a történetben tényleg Jézus és a sátán összecsapásáról van szó. A sátánt ez a történet személynek tünteti fel, és a Biblia más helyein is így beszél róla, noha nyilvánvalóan Istennek alárendelt személy. A modern teológiában azonban sokan gondolják úgy, hogy mivel a sátán személyét mitikus köntösben mutatja be a Biblia, és ennek nyomán a középkori irodalom is, ezért manapság sokan nem veszik elég komolyan, sőt a színes történetekből ötletet merítve, kitűnő lehetőséget látnak a horror filmekben való szerepeltetésére. Ennek a következménye, hogy a figyelem a kísértésekről a színes történetre terelődik.

    Jézus megkísértésének a történetét viszont azért közlik az evangéliumok, mert az Egyházat mindig veszélyezteti a hatalom, a hírnév és az anyagi javak bősége. Aki hatalmat ígért az embereknek, bármilyen aljas megfontolásból tette, rövidtávon sok követőre talált. Ám sok vezető döbbent rá arra a keserű igazságra, hogy azok az emberek, akik egyéni hatalomvágy, vagy hírnév miatt, pusztán a pénz reményében követték, azok hamar elpártolnak alkalmi vezetőjüktől. Viszont azok az emberek alkottak igazán nagyot az emberiség számára, akik túl tudták magukat tenni az imént felsorolt kísértéseken. Jézus mondása ma is igaz: „Nem szolgálhatunk egyszerre az Istennek és a mammonnak, vagyis a pénznek” (Mt 6,24).

    A nagyböjt elején érdemes szembesülni lelkünk belső indulataival. Valójában mi mozgatja cselekedeteinket, a pénzszerzés, a hatalomszerzés vagy a hírnév? Ez a három cél – Jézus megkísértése történetének tanúsága szerint – nem messiási. Jézus mind a három célt kategorikusan megtagadta. De ne feledjük, még a legbensőbb tanítványi körében is csak halála és feltámadása után vált világossá ennek a történetnek a mondandója, azaz hogy pénzzel, hatalommal és hírnévvel senkit sem lehet megváltani. A tanítványok ekkor már más eszközökkel próbálták megvalósítani Isten országát.

    A megkísértett imája

    Atyám, eljött az óra, mikor meglátogat a gyengeség, mikor számon kéri erőmet. Vigasztalansággal hálóz be: könyörgök, siess segítségemre, hogy egy percre se gyengüljek. Ne menj el tőlem, Istenem, ne távozz el tőlem! Vedd el tőlem szabad akaratomat, hogyha szól a szám, rólad szóljon, ha hall a fülem, téged halljon csak meg, ha nézek, téged lássalak meg mindenhol. Ha járok, te járj velem, ha érzek, csak szereteted érezzem még jobban. Nélküled semmi vagyok, nélküled sehol sem élhetek, nélküled a Seolban érzem magam. Egész bensőmből tied vagyok. Veled akarok lenni, téged akarlak szolgálni, azt akarom, hogy minden gondolatomban te légy jelen, hiszen az élet benned van! Hogy számból te szólj a szorongattatás idején: Távozz tőlem sátán! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 5,38–48 Szeressétek ellenségeiteket!Évközi 7. vasárnap

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    20

    Mt 5,38–48 Szeressétek ellenségeiteket!

    Az ellenséggyártásban igen gazdag az Ószövetség: Kain és Ábel, Sára és Hágár, Ézsau és Jákob mind ellenségek, és mindegyik közé ékelődik a gyűlölet indulata, mely megváltoztatja a viselkedésüket, és elpárologtatja jóindulatukat. Josephus Flavius az emberszerető ellentétének tartja az ellenséget, ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy az ellenség mindig embertelen.

    Ez a mentalitás a választott nép és a szomszédos népek közötti állandó ellentétből fakad, ugyanis vallási okok miatt sohasem békülhettek össze. Azt a szót, amelyet eredetileg a katonai ellenfélre használtak, kiterjesztették minden más idegen népből való személyes ismerősre.

    Ennek fényében különösen hangzik a sumér bölcsesség, amely azt hirdeti: „Ne tégy rosszat ellenségeddel!” Sőt még azt is hozzáteszi: „Ha rosszat teszel barátoddal, vajon mit cselekszel ellenségeddel?” Úgy tűnik, ez az irodalom nem gyártott ellenséget, hanem meg akarta szüntetni az ellenkezést. Miért?

    Amikor Jézus a legnehezebben megtartható keresztény parancsot adja („Szeressétek ellenségeiteket!”), akkor nem a gerinctelen megalkuvást akarja elősegíteni, hanem isteni bölcsességével tudja, a gonosz hatalmat nem az ellene küzdők fogják tönkretenni, hanem önmaga. Ezért feleslegesnek tartja, hogy küzdjünk ellene, mert a küzdelem hevében ő maga is ellenséggé változik. Sőt mint azt igen gyakran látjuk, kiütköznek rajta gyűlölt ellenségének rossz tulajdonságai. Ha megsemmisítik az ellenséget, az „még holtában sem lesz barát” (Szophoklész), vagyis a gyűlölet a győztesben tovább munkál.

    Ezt a jelenséget fedezte fel Shakespeare, amikor ezt tanácsolta: „Ajánlom, ellenségednek se fűtsd olyan forróra a kemencét, hogy magad is megégj!”, a felfűtött gyűlölet miatt ugyanis az ember önmagát öli meg. Persze manapság igen csak megfontolandó Deák Ferenc szava is, aki egy felbolydult Magyarország politikusaként kijelentette: „Jobban tudom szeretni ezt a hazát, mint gyűlölni ellenségeimet.” Csak sajnálni tudom, hogy Deáknak oly kevés politikai utóda született. Talán a leghitelesebb utóda Indiában támadt Gandhi személyében, aki ezt mondta és gyakorolta: „Az ellenfelet inkább türelemmel és szeretettel kell megnyernünk.” Móricz Zsigmond pedig felismerte: „Csak addig ellenség az ellenség, amíg köztünk van a víz.”

    Magyarországon sok tűzpatak húzódik sok ellenséggel, így aztán kétfelől is pusztulunk, és a gyűlölködők között a nevető harmadik, talán egy idegen lesz, aki hasznot húz.

    Persze a gonoszsággal, sőt annak fejedelmével nem alkudhatunk meg soha. Ezért oly ellentmondásos az evangélium Jézusa, aki meghökkentően engedékeny a személyes ellenségeivel szemben, és ezt tanácsolja minden követőjének is, de örökös harcot hirdet a gonoszsággal szemben. Így érthető az a kijelentése: „Nem békét jöttem hozni, hanem kardot” (Mt 10,34b). Harcolni tehát a gonoszság és a bűn ellen kell, mert az nemcsak ellenségeinkben, hanem bennünk is megtalálható. Ennek felismerése a gyógyulás kezdete.

    Az ellenségét szerető ember imája

    Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlem, szeressem ellenségemet. Könnyű szeretni azokat, akik engem szeretnek. De te azt tanítod, hogy a szeretet több, mint érzés. Te szétosztod magad a világnak. Szétosztod magadat jóknak és gonoszaknak egyaránt, a kereszten gyilkosaidért könyörögsz. Ha az én Uram ennyire szeret engem, örömmel vállalom a napi keresztet, mert ha a rosszra jóval felelek, ellenségemben legyőzöm a gonoszt. Jézusom, mindenekelőtt segíts legyőznöm saját megrögzött rossz szokásaimat, kihúzni saját szememből a gerendát.

    Úr Jézus, te azt kéred, legyünk tökéletesek. Ha ennyire bízol bennem Uram, köszönöm, hogy nyomodban járhatok, köszönöm, hogy nap mint nap tanítasz az alázatra! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 5,17–37 A Törvény, Mózes és JézusÉvközi 6. vasárnap

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    13

    Mt 5,17–37 A Törvény, Mózes és Jézus

    Ez a szakasz azzal a mondattal kezdődik az evangéliumban, hogy „ne gondoljátok…”, mert valószínűleg akiknek szólt, azok másként vélekedtek. Például azt hitték, hogy Jézus megszüntetni jött Mózes törvényét. Azt gondolták, amikor átlépte a rituális szokásjogot, prófétai módon érvénytelenítette az egész törvényt. Azt gondolták, a szív vallásosság, az előírások megszűnését, a konkrét jogi kötelezettségek hatályon kívül helyezését jelenti. Azt gondolták a Palesztinában élő zsidó-keresztények, hogy nem kötelezi őket tovább a szombat, a tisztasági törvények. A követők azt nézték, mint minden újítás esetében, hogy az új helyzet miben könnyíti meg az életüket. Ezzel szemben Jézus nem megszüntetésről, hanem „beteljesítés”-ről beszélt. Nem akarta megsérteni az eddigi szabályozásokat, amit a törvény védett, abból egy „jottányi”-t sem akart elveszíteni, hanem mind meg akarta őrizni.

    A törvényekkel kapcsolatban azóta is hasonló folyamat játszódik le. Mindenki, akit korlátoznak, rossznak tartja őket. Victor Hugo francia író szerint: „Örök terhet cipelni ez az emberi törvény!” Az is megtörténik, hogy különbséget tesznek a törvény betűje és szelleme között, mint Jézus tette. Azóta sokan rájöttek, a törvény alkotójának akarata részben eltér a törvény alkalmazójának akaratától. A modern társadalmakban még csak nem is ismerik egymást a két csoport tagjai. Legtöbbször kineveznek egy harmadik személyt, egy hivatalos értelmezőt, aki védelmezi a törvényt, esetenként azonban csak bonyolítja a törvényadó szándékát. Harc alakult ki a törvényhozók és –alkalmazók, valamint a törvény által korlátozottak között. Ezt a harcot a mindenkori politikai és jogi értelmiség folytatja csodálatos jelszavakkal és nehezen felfedezhető érdekből.

    Emerson amerikai gondolkodó a tömegek viselkedésével foglalkozva megállapította, az emberek azt hiszik, „ha a közkeletű kódexet elvetik, elvetnek minden kódexet, és törvénytörők…” Mivel a törvények sohasem tudják teljesen igazságosan szabályozni a viszonyokat, mindig jogosan bírálhatók. A francia forradalom óta politikai szinten is egyre többen szembeállítják a törtvényt és a szabadságot. A keresztények véleményét Szent Pál úgy fogalmazta meg, hogy „a szabadságra Krisztus vezet el bennünket”. Meglepően Pálnak a törvénykritikája sokkal élesebb, mint Jézusé és Máté evangélistáé. Az apostoli levelekben úgy tűnik, Jézus Mózes esküdt ellensége volt. Sőt az avatatlan, szabadságra vágyó olvasó azt gondolja, Mózes a sötét vallási elnyomás szószólója volt, Jézus pedig a felvilágosult gondolkodó. Ezért történik meg, hogy gyakran szélsőséges vallási pártok Jézus nevében szabadosságot hirdetnek.

    Mi a Törvény funkciója, miért lehetetlen törvények nélkül élni, miért támadta Jézus mégis a törvényeket? Mózes zseniális törvényalkotó volt, amit még a nemhívők és nemzsidók is elismernek. Én még azt is mondom, zsenialitása Isten befolyása alatt állt. De őt követték a törvényalkalmazók. Szükséges volt tehát egy új törvényalkotóra. Jézus volt, aki a Sínai-hegyi törvény fölé helyezte a hegyi beszéd boldogságmondásait; az embert a Törvénynél nagyobb és hatékonyabb eszközzel akarta irányítani, a hívő megtérés segítségével. Amit a Törvény megkezdett, azt Krisztus szerette volna befejezni. Az volt az elképzelése, hogy követőit a megtérés és lelkiismeret-vizsgálat által érzelmileg, akaratilag úgy formálja, hogy képesek legyenek a Törvény mögé nézni. Fedezzék fel, mi az Isten akarata, alkossák meg azt a törvényt, amit minden helyzetben követnek. Emerson erről beszél, amikor így folytatja előző eszmefuttatását: „Ám megvannak magammal szemben a tulajdon kemény követeléseim.”

    A felnőtt ember, az etikai lénynek tekinthető személyiségnek megvannak ezek a magánelvei, ha ismeri, ha nem, a törvényt. Talán igaza volt Teilhard de Chardinnek, aki azt mondta, hogy a „föld ifjú”, és az emberiség még „kamaszkorát” éli. Az emberek többsége ugyanis kettős mércével mér: a törvény betűjére hivatkozik, ha saját érdeke sérül, és a törvény szellemiségére hivatkozik, ha saját érdekét akarja megmagyarázni. A kamasz gyermek is így gondolkodik: neki mindent szabad, másoknak pedig be kell tartani a törvényességet. Nem megszüntetnünk kell a törvényt, hanem egyre inkább tökéletesíteni, ez nem ellentétes a saját érdekeinkkel sem. Műszakilag minél több lehetőségünk lesz belenyúlni más életébe, annál jobban veszélyezteti életünket az, aki nem tiszteli a törvényt, nem fél az Istentől, nem retten az embertől.

    A megújult „régiek” imája

    Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 5,13–16 „Ti vagytok a föld sója”Évközi 5. vasárnap

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    08

    Mt 5,13–16 „Ti vagytok a föld sója”

    A sót már az ókorban élelmiszerek tartósítására használták. Homérosz isteninek nevezi a sót, melyet az áldozatoknál használtak. Sőt a nagy görög filozófus, Platón is említi a sót. Egy római szerint sót tettek a csecsemők ajkára, hogy megóvja őket a veszedelemtől. Ez a mozzanat szerepelt a régebbi keresztelési szertartásban. A szír mítoszok szerint az emberek az istenektől tanulták el a só használatát. A litván mítoszokból megtudjuk, hogy a démonok undorodnak a sótól. Paracelsus, a híres középkori alkimista és orvos, a sót a megmaradás minőségének tartotta. Az idősebb Plinius véleménye szerint az ellenmérget is meg kell sózni, hogy jobban hasson.

    Palesztina bővelkedett sókészletekben, ezért viszonylag sok helységnévben szerepel a só neve. A Holt-tenger déli partján (ezen a területen éltek később az esszénusok) sóhalmok sorakoztak, innen nyerték a konyhasót. A sóhoz egyrészt pozitív, másrészt negatív jelentéstartalom kapcsolódik. A sós pusztaság (Szof 2,9) átkozottnak számított, és ha egy várost véglegesen el akartak pusztítani, akkor a földjét beszórták sóval (Bír 9,45). Aki látta, hogy a Holt-tengerben nincsenek élőlények, és azt, hogy a partján nem sarjadnak növények, annak ezt nem kellett magyarázni. A só az élet és a termékenység ellentéteként jelenik meg (Ez 47,8–12).

    Másrészt a sót ízesítésre, tartósításra használták. Az áldozat bemutatásánál megsózták az ételt, sőt még az Úrnak szentelt illatszer is tartalmazott sót. Nem valószínű, hogy az áldozati húst akarták volna az Isten számára élvezhetővé tenni, inkább meg akarták óvni a bomlástól. A hűtőszekrény feltalálása előtt Magyarországon is mindenütt a sót használták a hús tartósítására. A legtöbb országban a sóval való kereskedés királyi, állami monopólium volt.

    Hasonló a jelentése Izrael és Dávid között kötött sószövetségnek is (2Krón 13,5), melynek jelentése „örökké tart”, vagyis nem romlik meg sohasem. Másutt is használták az ókori Keleten a sót szövetségkötés alkalmából. Ilyenkor jelképes értelme a békére és a hűségre utalt. Palesztinában is meghintették sóval az újszülött gyermeket, illetve sós vízzel mosták le, hogy megtisztítsák (Ez 16,4). Európában a vendéget kenyérrel és sóval fogadták.

    Jézusnak a sóról mondott példázata mögött felfedezhetjük a sónak mind a gyakorlati, mind a jelképes jelentését. A „só ízét veszti” kifejezés számunkra meglehetősen furcsa. Abban az időben, Palesztinában bányászott kősót használtak. Ha víz vagy párás levegő érte, kiolvadt belőle a só, és megmaradt a szennyező, ízetlen hasznavehetetlen anyag.

    E hétköznapi tapasztalatból született szimbolikus jelentés utal az emberi személyiség eredendően értékes, romlatlan voltára és arra is, hogy szinte észrevétlenül megváltozik, elveszíti romlatlanságát, és beteggé válik, vagy esetleg még veszélyessé is. A „ti vagytok a föld sója” kifejezés a keresztény emberekre vonatkozik, akiknek az a feladatuk, hogy egyrészt a világot mindenki számára élvezhetővé tegyék, másrészt magukban őrizzék, a világban pedig tartósítsák a romhatatlanságot. Ha megromlik a só, semmire sem alkalmas. Vagyis Jézus még a bűnös embernél is veszélyesebbnek tartotta a megromlott keresztényt, amely nemcsak használhatatlan, hanem veszélyes is, mert tartósítás helyett mérgezhet. Ebből következik a sorsa is, amit meg is jövendöl: „eltapossák az emberek”. Úgy tűnik, Jézus számított arra, hogy az evangélista, a lelkipásztor vagy az egyes keresztény ember megromlik, ízetlenné válik. Ettől az állapottól a jövendő sorsunk bemutatásával kíván megóvni mindanynyiunkat.

    A föld sóinak imája

    Hálát adok, Uram, hogy megízesíted életemet, és ezáltal én is só lehetek. Hálát adok, hogy mindennap meghívsz erre. Köszönöm, hogy nem engeded elveszítenem azt az egyedi ízt, amivel megajándékoztad életemet. Nem akarok ízetlenné válni, hogy eltapossanak az emberek.

    Add, Uram, hogy felismerjem, hol kell sóvá válnom. Ajándékozz meg nyitott szívvel, készséges lélekkel és bátor tetterővel, hogy ezt a hivatásomat teljesíteni is tudjam mindenütt, ahová rendelsz. Adj nekem, Uram, „tartós ízt”, szabadságot és örömet ebben a hivatásban.

    Segíts, hogy ne csak én lehessek só, hanem közösségeink is, az Egyház is sóvá váljon. Így építsd tovább bennünk, köztünk és általunk országodat. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 5,1–12a Boldogok…Évközi 4. vasárnap

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    02

    Mt 5,1–12a Boldogok…

    Legtöbben gondtalan, problémák nélkül élő embert tartják boldognak, vagyis azt, aki semmiben sem szenved hiányt. Ha ezt végiggondoljuk, akkor kevés embert vagy szinte senkit sem nevezhetünk boldognak, vagy ha igen, akkor egyedül az Istent tekinthetjük maradéktalanul boldognak. Talán ez az oka, hogy a görög mitológiában az isteneket boldognak ábrázolták. Ezzel szemben az Újszövetség csak kétszer nevezi boldognak az Istent (1Tim 1,11, illetve 6,15).

    A zsidó és a keresztény vallás tanítása szerint a boldogság forrása az Istennel való rendezett kapcsolat, mely nem az ember erőfeszítésének az eredménye. A boldogságot az Istentől kapjuk ajándékba. Ez az ajándék az Ószövetség legtöbb leírása szerint földies: a gazdagság, az egészség, a bőséges gyermekáldás, valamint a társadalmi elismerés, vagyis földi ajándékok teszik boldoggá az embert, aki ha engedelmeskedik Istennek, hűsége jutalmaként kapja mindezt Istentől. A Zsoltárok könyvében találkozunk azzal a gondolattal, hogy – függetlenül a földi következményektől – az Istennel való közösség önmagában boldogítja az embert (Zsolt 1,1).

    A boldogság legnagyobb próbája a szenvedés. Jób könyve egyértelműen elénk tárja, hogy a szenvedő ember nem képes boldog lenni. Az Újszövetségben a boldogság elválaszthatatlan Jézus személyétől (Lk 6,20). Csakhogy Jézus azonosítja magát az Úr szenvedő szolgájával, aki miközben beteljesíti fájdalmas küldetését, örömhírt hirdet a szomorkodóknak: az igazság miatt bántalmazottak Isten oltalma alá kerülnek, a szegényeket Isten oltalmazza.

    A boldogságmondások abszurdumnak tűnnek ezen ismeretek nélkül. Senki sem tudja elképzelni, hogy a szegény boldog, hogy a szomorkodónak nem hiányzik valami, vagy hogy akit üldöznek, annak ez jólesik.

    Ezt a boldogság-fogalmat Krisztus-központú gondolkodással érthetjük meg. De ha nem világos számunkra, hogy miben nyilvánul meg Isten királyi uralma, akkor sohasem fogjuk megérteni, miért boldog a szegény ferences szerzetes, miért ad hálát a szenvedésért a fogolykiváltó rend tagja, és miért boldog az, aki böjtöl, vagy az, akit az igazságért üldöznek.

    Talán keveset gondolunk arra, hogy egész életünket a boldogság-elképzelésünkre építjük. Azt tesszük, és azt szerezzük meg, amiről úgy gondoljuk, hogy majd boldoggá tesz bennünket. Életünk folyamán többször változtatjuk véleményünket a boldogságról. Előfordul azonban, hogy a boldogság-elképzelésünk bizonyos szinten megreked. Léteznek infantilis boldogok, lerészegedett „boldogok”, a kábítószer mámorába menekült „boldogok”. De ezekről a boldogságokról hamarosan kiderül, nem tartósak, nem egészségesek, vagy nem igazán emberi boldogságok.

    Talán érdemes egyszer végiggondolnunk, hogy a mostani boldogságunk meddig tarthat. S ha ez a boldogság határtalan és elvehetetlen, akkor talán megtaláltuk az igazit. De addig, amíg ezt valami fenyegeti, addig bátran állíthatjuk, hogy a boldogságról alkotott elképzelésünk még tökéletesítésre szorul.

    Ima a nyolc boldogság lelkületéért

    Drága Jézusom! Olyan végtelen a szereteted, a gondoskodásod. Boldognak mondasz bennünket gyönyörű szavaiddal, ha követjük útjaidat. Arra tanítasz, hogy ne harcoljunk, lázadjunk, hogy tudjunk lemondani, utolsók, nélkülözők lenni. Szíveden viseled gondjainkat, hajunk szála sem görbül akaratod nélkül. Megjutalmazod az irgalmat, tiszta szívet, a békességben élőket. Taníts minket, hogy lelkünk kristálytisztává válhasson, segíts képmásoddá formálódnunk. Vállalni akarom a nevedért akár a halált is, mert jobb nekem veled együtt meghalnom, mint nélküled élnem. Te boldognak nevezel, örömre és ujjongásra tanítasz, ezzel a hálás lelkülettel akarlak téged szolgálni mindenek előtt. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐKUrunk bemutatása - Gyertyaszentelő Boldogasszony

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    30

    Mal 3,1–4 Előhírnök

    Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura. De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak. Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években.

    Malakiás Kr. e. V. századi héber próféta, akit a zsidó hagyomány az utolsó prófétának tekint. Aggeus és Zakariás prófétai szolgálatának a folytatója. Utánuk mintegy 80 évvel szolgált. Szokás nevezni kultusz prófétának is, mivel működésének idején a Jeruzsálemi Templom építését már befejezték, a régi istentiszteletet helyreállították, ám a vallásos buzgóság fokozatosan elhalt. A messiási kor beköszöntését váró nép megfáradt, elfásult, meglanyhult a hitbeli buzgóság. Isten azzal a feladattal bízta meg a lévitákat, hogy tanítsák az igazságra a népet, és járjanak elöl jó példával. A papok azonban nemcsak, hogy nem mutattak rá a bűnökre, hanem inkább ők voltak azok, akik félrevezették a népet. Malakiás próféta emlékeztette az embereket, hogy Isten mit vár el tőlük, és hirdette az Úr napjának közeledtét. Őt követően közel 400 évig nem volt hallható Isten hangja próféta szájából.

    A Malakiás által idézett szöveg első mondatát Máté evangéliuma (11,3.10) Keresztelő Jánosra vonatkoztatja. Nemcsak az ószövetségi korszak állandó konfliktusa, hanem a keresztény egyházban is, az isteni hírnök érkezése nem feltétlenül jelenti, hogy a küldöttet el is fogadják, és meg is hallgatják. Amikor Keresztelő János tragikus történetét összegezték Máté evangéliumában, úgy gondolták, rá leginkább Malakiás jövendölése illik.

    Az ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária negyven nappal a szülés után bemutatta gyermekét, Jézust a Jeruzsálemi Templomban. A jelenlévő idős Simeon a nemzetek világosságának nevezte Jézust. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. Az ünnep kapcsán a gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképévé vált. Az ünnep egyben Szűz Mária megtisztulásának ünnepe is, mert a zsidó törvények szerint Mária bemutatta az előírásoknak megfelelően gyermekét a Templomban és a tisztulási áldozatot is. Az idézett prófétai szöveget kétszeres alkalmazott értelemben olvassuk. A Jeruzsálemi Templom Jézus templomi bemutatása által megtisztult, valamint Jézus anyja elvégezte a tisztulási szertartást. Az előhírnök után a Templomba megérkezett az a „próféta”, Jézus, Isten fia, aki majd az árusok kiűzésével és saját áldozatával fogja megtisztítani a Templomot.

    A nyugati liturgia ezt emelte ki a X. századtól. Azért Jézus bemutatásának ünnepe ez, mert ezen a napon szentelték Istennek Jézust. 1960-tól a nyugati liturgia ismét, ezzel összhangban, Jézus bemutatását emeli ki a két ünnep közül. Azt a teológiai mondanivalót emeli ki a Katolikus Egyház, hogy Krisztus és Mária megszentelődése ez a nap, illetve mindazoké, akik életodaadásukban vállalkoznak Isten országának szeretetére, azaz Krisztus követésére. Ebben az értelemben az ünnep egy köszönetnyilvánítás Istennek a megszentelt hívatások ajándékáért. A keleti liturgiában Hypapanie, vagyis találkozás az ünnep neve, mert Isten Fia először találkozott papságával ezen a napon. Amióta december 25-ére került Jézus születésének ünnepe, azóta február 2-án tartják a gyertyaszentelés ünnepét. A pápák közül Boldog II. János Pál pápa ünnepelte meg először 1997-ben.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."