55310 ima található a honlapon, összesen 120666 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Dr. Benyik György - Igézők

Dr. Benyik György - Igézők
Hetente frissül

Dr. Benyik György:
Igézők - Elmélkedések a liturgikus év ciklusának olvasmányairól (Agapé, Szeged 2012)

Dr. Benyik György: Igéző

Biblián belüli magyarázat (Előszó a kötet elé)

Az Ószövetség és az Újszövetség nem csupán a Biblia egymás után íródott szövegeinek egyetlen kötetbe egybe szerkesztett változata, hanem a későbbi (újszövetségi) szövegek utalnak a korábbi (ószövetségi) szövegekre. A szentírási szövegeket nemcsak őrizték, hanem „használták” és értelmezték is a zsinagógában és a keresztény egyházban egyaránt. Ezért ezeknek a szövegeknek és a szövegekbe zárt isteni üzeneteknek többféle hallgatósága volt és van, ennél fogva igen gazdag az értelmezési története.

Minden szövegnek van egy ún. történeti értelme, amelyet az emberi szerző a maga korában az első hallgatóságának vagy olvasóinak akart közölni. Ez igen közel áll a szöveg születésének történeti eseményeihez, számos esetben ezekre és az ezt át élő zsidók vallási érzéseire reflektál és azt bátorítja, a hitetlenség megromlása esetén  ezeket korholja.

A későbbi olvasók számra ezek a szövegek modell értékűek lettek, éppen úgy lelki tápláléknak használták őket, mint elődeik, gyakran olyan intenzíven figyeltek oda a tanítására, hogy még ki is egészítették azt, a saját koruk igényei szerint.

A prófétai szövegeket csak később kezdték felolvasni a zsinagógákban, ahhoz hasonlóan, mint a Tóra, Mózes öt könyvének kommentárjait. A Kr.e. 4. századra már ezek a szövegek is nagy tekintélyre tettek szert és a babiloni fogságból visszatért zsidók spirituális táplálékául, a jövendő reménység ébrentartására használták. Egyre inkább úgy vélték, hogy  Mózes és a próféták olyan rendkívüli isteni megvilágosításban részesültek, hogy szövegeiknek nem csak első értelme van, hanem számos titkos tanítást rejtettek el a szövegekben, amelyet csak később fedeztek fel bennük. A Biblia szövegeinek olvasói és hallgatói tehát önkritikusak voltak, tanulni akartak ezekből a szövegekből és nem szórakozni, időt tölteni ezeknek a szövegeknek az olvasásával. A Biblia olvasója és hallgatója tehát különbözik a profán irodalom olvasójától, mert meg van győződve arról, hogy bizonyos vallási ismeretekre csak ezen szövegek olvasása és megértése kapcsán tehet szert.

A Kr.e. 2. században ezért olvasták többek között Qumránban (de a zsinagógában is) olyan lelkesen a prófétai szövegeket, mert bennük remélték megtalálni az eligazítást hétköznapi életükre és a történelem értelmére is.

A zsidók és a keresztények Isten szabadításának mikéntjét és a végső szabadító érkezésének időpontját és körülményeit is szerették volna megtalálni ezekben a szövegekben. A Jézust követő zsidók azonban mesterük tanítása nyomán olyan szemléletre tettek szert, amely megtanította őket úgy olvasni a prófétákat, hogy azokból felismerték a Messiás Jézus tetteit. Jézus működése nélkül az ószövetségi szövegek a keresztény értelmüket soha nem nyerték volna el és nem érte volna őket az a szerencsés meglepetés, hogy a zsidóságtól elkülönült keresztény egyház éppen olyan szorgalmasan őrizte az „Írásokat” vagyis az ószövetségi szövegeket, mint a Jézus életét és tanítását rögzítő evangéliumokat és az ősegyház levelezését.

Ennek egyik jele, hogy a próféták szövegeit a keresztény közösségekben is szívesen és rendszeresen felolvasták, és ezzel egy a zsidóságtól különböző, számban egyre gyarapodó másik közösségben is őrizték, sőt a pogány keresztények révén más népekkel is megismertették ezeket a szövegeket. A II. Vatikáni zsinat liturgikus reformja következtében megszaporodtak azok az ószövetségi szövegek, amelyeket a keresztény liturgiában felolvasunk. Ennek következtében új feladat vár az igehirdetőkre, amikor ezeket egy a születési körülményeitől lényegesen különböző másik vallási közösségben kell felolvasni, az isteni kinyilatkoztatás tanújaként. Ez a kötet azoknak akar segítséget nyújtani, akik egyszerre szeretnék megtudni az ószövetségi szövegek történeti értelmét és a keresztény értelmezését. Igyekeztem közérthető módon összegezni több évszázados értelmezési szokásokat, hogy az mai olvasó könnyebben találja meg benne az örökké élő isteni bölcsességet és használja azt saját hétköznapjai vezérlő fonalául.

Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 1,1–4; 4,14–21 „Az Úr lelke rajtam…”Évközi 3. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
23

Lk 1,1–4; 4,14–21 „Az Úr lelke rajtam…”

Egyes racionalisták szerint nincs többé szükségünk prófétákra, mert ők, az elmúlt korok ellenőrizhetetlen gondolkodói a prófétasággal oly sokszor visszaéltek, hogy hasznosabb, biztonságosabb a kiegyensúlyozott racionális gondolkodás. Másrészt nem tagadhatjuk, hogy a racionális gondolkodás korában is léteznek szegények, megtörtek, foglyok. Az emberi társadalomnak ezt a problémáját nem számolta föl az ipari és műszaki fejlődés. Ez a probléma nem tűnt el a legfejlettebb, leggazdagabb és legjobban szervezett társadalmak életéből sem.

De mi is a prófétaság? Nem pusztán a Bibliában és nem csupán a zsidóságban található sajátos intézmény, hanem az egész keleti kultúrában mindenütt működtek, és ezt a Szentírás sem tagadja. Bár a köztudat a bibliai prófétákat pozitív személyeknek tekinti, valójában nem minden bibliai próféta pozitív. Már az ókorban is felfedezték ezzel az intézménnyel visszaélőket. Csak a Jahve prófétákat tekintették igazán pozitív személyiségeknek. Működésük minden esetben meghívási történettel kezdődött. Ettől kezdve olyan belső parancsot éreztek az Isten ügye, és az igazság képviseletére, amely az életösztönnél, és a józan veszélyérzetnél erősebb felhívást jelentett számukra. A próféták bírálták az ószövetségi rituális vallásosságot és a szív-vallásosságot szorgalmazták. Őket tekintjük a zsidó vallási fejlődés motorjainak.

Jézus az Istenhez fűződő viszonyát írja le, amikor a prófétától vett idézettel kijelenti: „Az Úr lelke rajtam, ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” Jézus mindegyik szava és cselekedete Örömhír. A gyógyításai, a csodái, a beszédei, a bírói ítéletei, mind az egyén és a közösség számára szolgáló örömhírek.

Jézus nem a zsidó vallási kötelességét teljesíti, hanem Isten örömhírét hirdeti szóval és tettel. Úgy viselkedik, mint az Isten, mégis tőle senki sem retten meg, mert úgy gondoskodik, és úgy szeret, úgy bocsát meg, mint az Isten. Nagyon hamar fölfedezi, hogy az élet folyamata önmagában, az emberek pedig egymás számára is rengeteg rettenetet, félelmet teremtenek. Fölfedezi, hogy kora vallása is inkább nyűg, rettenet, félelemkeltő eszköz, mint segítség a

110 jóra, szabadulás a természetes és természetfölötti szorongásától. Ilyen általánosan és hatásosan örömhírt hirdetni csak az tud, akit nem gyötör sem földi sem égi szorongás.

Jézus nem csak megszabadítani, vagy ahogyan azt vallási nyelven mondjuk, megváltani jött, hanem maga is szabad volt a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében. Szabad volt az emberi előítéletek szorongásától. Szabad volt a fájdalom rettenetétől, nem azért, mert nem érezte, hanem mert tudta, hogyan kell elviselnie. Szabad volt a hatalmasok gőgjének megalázásától, azért mert olyan hatalmat, amelyet azok birtokoltak, még a szíve legmélyén sem kívánt magának. De szabad volt az istentisztelet lesújtó, félelmet keltő jellegétől, mert ő az Istent úgy szerette, mint jó gyermek a jó apját.

Ezt a lelki és testi állapotot akarta meggyökereztetni a földön. Egy hitet, amely nem csak a bölcsőtől a sírig, hanem még azután is elkíséri az embert. A szívjóságból adó jócselekedetet, amelyek nem várnak viszonzást és nem kívánnak nyilvánosságot. Számára ezt jelentette, hogy az Úr Lelke rajta van, vagyis az Isten Lelke teljes egészében hatása alá vonta a személyiségét.

Bennünk is működik valamilyen lélek. Persze nem biztos, hogy az Isten, hanem a harag, a kétségbeesés, a sóvárgás, az irigység vagy valamilyen más egyáltalán nem pozitív, a Biblia nyelvén „tisztátalan lélek”.

De a tisztátalan lélekkel teli közösség, társadalom nem képes sem felfedezni, sem megoldani az emberi nyomorúságot. Az Úr Lelke még sokhelyütt hiánycikk. Ezért szenvedünk annyi mindentől. Pedig könnyen beszerezhető, tiszta szívben megtartható és mindenki által működtethető. Azt hiszem a boldog kor akkor jön el, amikor ezt a kijelentést többes számba tehetjük: „Az Úr Lelke rajtunk”.

A zsinagóga szolgájának imája

Drága Uram, Jézus! Fölkent Szabadító! Amikor az imént a zsinagógában odanyújtottam neked Izajás próféta könyvét, még nem tudtam ki vagy valójában, csak azt, hogy a József nevű ács fia vagy, akit én is ismertem. De miután felolvastad a könyvből a jövendölés szavait, és visszaadván a tekercset a szemembe néztél, abban a pillanatban megértettem, hogy miről beszélt Izajás próféta és a többi próféták, akik a Messiást megjövendölték. Örül és örvend a lelkem, hogy felismertetted velem az igazságot, hogy eljött az idő, amikor az Úr, a mi Istenünk az ő Fölkentje által Örömhírt és szabadulást hoz, látást és gyógyulást az Igaz Izraelnek.

Köszönöm Jézus, hogy te vagy az, akit epedve várunk! Köszönöm, hogy kihirdeted az Úr kedves esztendejét, hogy gyászunk végre ünnepre forduljon. Kérlek, Uram, Jézus, te akiben felismertem az Üdvözítőt, adj erős hitet, hogy követni tudjalak ezután életem minden napján! Adj bátor szívet, hogy mindenki előtt én is merjem hirdetni, hogy te, a názáreti Jézus vagy a Krisztus, a Megváltó! És kérlek, add, hogy mindazok, akik most itt vannak és hallgatnak téged a názáreti zsinagógában, fölismerjék hatalmadat és küldetésedet, és mindazok, akik majd hallgatnak téged, a városokban, az utcákon, a tereken, a mezőn járva vagy a hegyen, mind felismerjenek téged, hogy az egész nép és az egész föld színe megújulhasson általad. Dicsőítelek és áldalak, hogy ma a mi fülünk hallatára teljesedett be ez az Írás! Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Iz 62,1–5 „Meglátják majd a népek igazságodat”Évközi 2. vasárnap

Napi Ima19 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
16

Iz 62,1–5 „Meglátják majd a népek igazságodat”

„Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl. Meglátják majd a népek igazságodat, és a királyok dicsőségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el. A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: »én gyönyörűségem«, és országodat: »menyasszony«, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.”

Izajás könyvének harmadik részében – az ún. Trito-Izajásban (Iz 56–66) – a fogság után a vallási restauráció bemutatása jelentős szerepet kap. A jelen szakasz éneke Jeruzsálem vallási dicsőségéről beszél (62,1–63,6) felhasználva a hajnal természeti képét, amikor a korábbi sötétség helyett egyszerre kivilágosodik a város. A vallásilag sötétségbe és pusztulásba zuhant város a fogságból visszatérő zsidók nyomán újra vallási főváros lett, korábbi dicsőségét visszanyerte Isten előtt. A dicsőség képei mellett a próféta felhasználja még a jegyes képét is, amikor a várost „menyasszony”-nak nevezi (4b) és az országot is Jahve jegyesének tekinti (vö. Oz 2; Iz 54). A kép mögött egy héber nyelvi jelenség áll, amely szerint a szövetséget és a házasságot azonos szóval jelölték. Így lehetett a házasság, az eljegyzés, a királyi nász egyben Jahve szövetségének is a jelképe. De egyben ez azt is akarja jelezni, hogy ebben a kapcsolatban nemcsak a választott nép, hanem Isten is örömét leli.

A keresztény iratok a Sion-teológia középpontjában álló várost kezdettől fogva az egyházra vonatkoztatták (lásd 87. Zsolt). Azt hirdetik, Isten minden ígéretét beteljesítette a város felett. Jézus ünnepélyes jeruzsálemi bevonulása alkalmával is ezt a szöveget idézi Mt 21,5: „mondjátok meg Sion leányának…”. Ettől kezdve Jeruzsálem megdicsőülését Jézus ünnepélyes bevonulásával, a Messiás érkezésével kapcsolták össze. Ezzel Jeruzsálemhez kötődik az egyház világméretű missziója, amely a város számára a megjövendölt világméretű dicsőség kezdete. Jeruzsá- 98 lem vallási turizmusának mozgatója mind a mai napig az az esemény, hogy a keresztények látni akarják azt a várost és azokat a helyeket, ahol Jézus megfordult. Jeruzsálem tehát nemcsak a zsidók, hanem a keresztények számára is szent város lett. Sőt a történelem fura fintora, hogy még a muszlimok számára is. Mégis éppen ez a világhír akadályozza meg, hogy Jeruzsálemben kialakuljon a tartós vallási béke.

Jeruzsálem neve a prófétai, messiási szövegekben egészen mást jelent, mint a földrajzi, gazdasági, és kereskedelmi értelemben létező város. Jeruzsálem egy teológiai fogalom lesz. A zsidó apokaliptikában a Makkabeusok korától kezdve egyre fantasztikusabb leírásokkal találkozhatunk. Ettől kezdve a vallási képzetek sorában létezett egy menynyei Jeruzsálem, amelynek a Dávid városa csak tökéletlen árnyképe. Jeruzsálem dicsőségére Jézus halálával sötét árnyék vetül, Jézus maga jövendöli meg a város pusztulását (Mk 13,14–20). János evangéliuma azonban még ennél is bonyolultabb leírásokat közöl a városról. Nála Jeruzsálem dicsősége Jézus elfogadásától függ, bűnhődésének kezdete pedig Jézus elutasítása (Jn 12,27). Pál már a mennyei Jeruzsálemről beszél a Galatáknak (4,24–31). A zsidó háború miatt depresszióba sülylyedt papoknak íródott Zsidó-levél Jeruzsálemet az élő Isten városának nevezi (12,21 sköv). Temploma a mennyei templomnak csak előképe. Ennek a mennyei Jeruzsálemnek és a templomnak a részletezése a keresztény apokaliptikában Jánosnál található meg egészen fantasztikus formát öltve. Ekkor a menyasszonyként ábrázolt Jeruzsálem a „Bárány”, vagyis Krisztus jegyese lesz (Jel 21,1–22,15). Isten mennyei országának a leírására szolgál.

De a színes és fantasztikus apokaliptikus képeket olvasva sem szabad elfelednünk, hogy a tiszta vallási közösség teremt csak olyan helyzetet és olyan helyet, amelyben a megtisztult és üdvözült lelkek megtalálják a harmóniát Istennel. Ezért Alexandriai Cirill a mennyei egyházzal azonosítja Jeruzsálemet.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 3,15–22 Én csak vízzel keresztellek benneteketUrunk megkeresztelkedése

Napi Ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
09
Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 3,15–22 Én csak vízzel keresztellek benneteket Urunk megkeresztelkedése

Lk 3,15–22 „Én csak vízzel keresztellek benneteket”

Jézus és Keresztelő János kapcsolata még a Lukács-evangélium írása idején is problematikus volt. Kettőjük viszonyáról ezért kellett ezt a történetet közzé tenni. Keresztelő János tanítványai még ma is léteznek Iránban, és csak Lukács és János evangéliumában olvashatunk párhuzamos működésükről. Mindkettőjük tevékenységét úgy fogták fel, mint akik képesek megtisztítani az embert. Hogy milyen központi szerepet töltött be a tisztaság a Jézus korabeli vallásosságban, az világossá válik az evangéliumból, a farizeusok kérdéseiből, valamint az 1947-ben felfedezett kumráni közösség irataiból. De úgy tűnik, hogy Jézus, Keresztelő János és a farizeusok, valamint a kumrániak tisztaságfelfogása alapvetően különbözött. Az előző kettő a belső tisztulásra helyezte a hangsúlyt, míg az utóbbiak a külsőre és az elkülönülésre koncentráltak.

A mai lukácsi evangélium-részletből azonban kitűnik, hogy Jézus és Keresztelő János mozgalmát össze lehetett téveszteni. Sőt János evangéliumából azt is megtudjuk, hogy a tanítványok, akik korábban Jánoshoz kötődtek, később Jézushoz kapcsolódtak, mint maga János evangélista is. Ezért kellett Jánosnak deklarálni Jézus elsőségét. Azt nem tudjuk, hogy János tanítványai körében is őriztek-e ilyen vagy hasonló történetet? Nagy valószínűséggel nem.

De az is igaz, hogy az effajta megtisztulási történet utáni érdeklődés sem annyira ismert manapság, mint Jézus korában. Hamarabb lesz látogatója a méregtelenítő kurzusnak, mint érdeklődője egy-egy lelkigyakorlatnak. Világunk ilyen értelemben is materializálódott. Lelkünk tisztaságával már nem törődünk, legfeljebb mentálhigiénés kurzusokra járunk.

Pedig amit a lelkünkben hordozunk, az egész személyiségünket irányítja. Ortega óta beszélnek arról, hogy a tömegnek lelke van. A reklámpszichológusok viszont ennél többet foglalkoznak a vásárlók lelkével, természetesen nem az üdvösség utáni vágy, hanem a vásárlási kedv fokozása érdekében. János és Jézus hallgatóságának lelke az égig ért, tudták, ha tisztátalanok képtelenek befogadni Isten országát, Isten törvényét. A mi lelkünk csak a TESCO-ig vagy az autószalonig ér, tárgyakon keresztül akarunk üdvözülni, vagy az élet minőségén változtatni. Lermontov szerint: „Az emberi lélek története, még a legkisebbé is, alighanem érdekesebb, mint egy egész nemzeté”. Sőt tapasztaljuk, hogy az emberi lélek története alakította a nemzetek és csoportok történetét. Hol lenne a világ, ha Hitler és Sztálin lelke másként fejlődik? A világ például más lett Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal lelki fejlődése miatt. A magyar nemzet történetén nemcsak Petőfi lelke hagyott nyomot, hanem Mindszenty bíboros és Prohászka Ottokár is. A modern kor felfedezte, milyen fontos a lélek irányítása, a tömegek lelkének birtoklása.

A fontos kérdés, hogyan tisztíthatom meg a lelkemet? A keresztség és a bűnbánat által. Hiába hallok vagy tudok sok lélektisztító gondolatot és Igét, ha nem használom, nem tisztulhatok meg. Bizonyos lelkiállapotban az ember képtelen valamit megérteni. A bűnös lelkiállapot is ilyen, képtelenek vagyunk a világ isteni jellegét felfogni, és igazán értékes tetteket végrehajtani.

Keresztelő János, aki csak vízzel keresztelt, mégis megtisztította a hozzá érkezőket, mennyire inkább Jézus, aki „Szentlélekben keresztel” (Lk 3,16), és Lelke által átalakíthatja világszemléletünket. Azt mondjuk, nyugtalan a világ, nyugtalan korban, magányosságra ítélten élünk. Pedig a lelkünk nyugtalan és nem igazán tiszta, ezért tesszük a környezetünket ilyenné. Talán egyszer mi is találkozunk a Názáretivel, aki képes bennünket is lelkileg megtisztítani.

A feszülten várakozó nép imája

Urunk! Seregek Ura! Emlékezz meg rólunk nyomorúságunkban, elhagyatottságunkban, feszült várakozásunkban! Atyáinknak ígéretet tettél, hogy elküldöd a Fölkentet, a Királyt, aki megszabadít minket rabságunkból. Vajon tényleg remélhetjük, hogy eljött az idő? Vajon tényleg ujjonghatunk, hogy leveszed rólunk sújtó kezed, megáldasz, és gyászunkat ünnepre fordítod?

Urunk, ez az ember, aki a pusztában kiált, igazat szól-e? Kit várjunk? Urunk! Nyisd fel szemünket! Add, hogy felismerjük azt, akit megváltóként küldesz nyomorúságos életünkbe. Adj bizalmat, hitet, bölcsességet és alázatot, nehogy fásultságunkban, oktalanságunkban vagy gőgünktől elvakultan ne ismerjük fel azt, aki majd Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni, aki hatalmasabb és erősebb mindenkinél, akit te küldesz nekünk, Urunk!

Küldd el! Mutasd meg, kicsoda ő! Adj jelet!

„…Megnyílt az ég, és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből…” Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 2,1–12 „Hol van a zsidók újszülött királya?”Vízkereszt

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
06
Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 2,1–12 „Hol van a zsidók újszülött királya?” Vízkereszt

Mt 2,1–12 „Hol van a zsidók újszülött királya?”

A Biblia mai olvasója számára ez a történet szép, de mesésen idegen, mert mi nem így szemléljük a történelmet. Úgy gondoljuk, hogy más történelemmagyarázatok jobban rávilágítanak az emberiség fejlődésére. A jó és a rossz harcának valós története helyett a pénz, az eszközök vagy a hatalmi gépezetek fejlődéstörténetével szoktunk foglalkozni. Pedig a jó és a rossz, a gonoszság és a szeretet legalább olyan valóságos hatóerő a világban, mint a pénz vagy a műszaki fejlődés.

Sőt az sem mindegy, hogy álmainkban, vágyainkban és mindennapi életünkben melyik táborhoz tartozunk. A világ felosztása szegényekre és gazdagokra, nem elegendő magyarázat a világban zajló valós konfliktusokra. Mert a nagy népirtások, a politikai gyilkosságok, a tömegkínzások sohasem szükségszerűek. A konfliktusok végül mindig más módon oldódnak meg. A szörnyűségek, a zsarnokok embertelenségei csak a helyzet tarthatatlanságára mutatnak rá. Igazán hasznos társadalmi és emberi személyiségfejlesztő tényező, sohasem a gyűlöletkeltésre épülő hatalom.

„Hol van a zsidók újszülött királya?” Az üdvösség történetében soha nem tettek fel ilyen szokatlan kérdést. Ezt is legfeljebb azzal magyarázhatjuk, hogy idegen származású királyok vagy mágusok kérdeznek. A történetben a királyságnak két különböző formájával találkozunk, az egyiket Heródes és a jeruzsálemiek képviselik, a másikat Jézus és a „bölcsek” gondolják. A következő evangéliumban ez a két elképzelés fog ütközni egymással. Ezért sokak szerint ez a történet a gyermekségevangélium legjellemzőbb története. Az alapkonfliktusra a választ az evangélium későbbi történeteiből olvashatjuk ki. Tehát kétféle uralom mutatkozik be, Heródesé és Jézusé.

Ez a dráma hasonlít más személyiségek küzdelméhez: például Mózes és Ábrahám életét szintén csillag kísérte. Tehát balgaság a csillagot pusztán meteorológiai jelenségnek tekinteni, a történetben jelkép. Megfelel az ókori észjárásának, hogy az égi jelek földi változásokat jeleznek.

Azok számára, akik mindezt nem vennék észre, sorakoznak a történetben a messiási jövendölések. A szerző érthetően, didaktikusan megmagyarázza olvasóinak a történések jelentését. A történet zsidó műveltségű olvasók számára készült, akik ismerték ezeket a motívumokat, és következtettek arra, hogy égi-földi dráma veszi kezdetét Betlehemben.

Ebben a küzdelemben látszólag gyakran egyenlőtlenek az esélyek. Hiszen milyen esélye lehet a csecsemőnek a diktátorral szemben? Milyen esélye van Keresztelő Jánosnak, a fegyvertelen prédikátornak, „álmodozónak” egy jól szervezett birodalommal szemben? Milyen esélye van a gondolatnak, a fegyveres megnyomorítókkal szemben? A bibliai történet első megközelítései szerint semmi. Jézus családja menekülésre kényszerült. De ez csak a kezdet. Itt lép be a történetbe az idő tényezője. Az időt ugyanis a diktátorok sem állíthatják meg. A megfélemlítésre épülő hatalom, a diktátor napi gondja az idő, mert a rendszert életben kell tartani. Az idő szép lassan kikezd minden félelemkeltő rendszert. A gonoszok ezért nem állhatnak meg az Isten előtt, ahogyan a zsoltáros is mondja. Annak ellenére, hogy a gonoszság mindig szervezettebb, mint a tisztességes emberek társadalma, az idő mindig a gonosz rendszereket pusztítja el. A jóság újratermelődik. A szeretet, a lelkiismereti törvény által vezérelt emberek társadalmának élén az Isten áll, aki felette áll az időnek. A feladatokat az „egy szív érzésével” egyesült emberek önszerveződéssel oldják meg. A szeretet tetteiben megnyilvánul „sok szív érzése”. Jézus, a gyermek, a felnőtt, a Megváltó ezt az érzést jött felszabadítani bennünk. Ezért ez a történet győzelmi bevonulás a mi emberi történetünkbe.

A kincsesládák imája

Üdvözlégy Kisded, Szent Királyunk! Távoli országból hoztak minket a bölcsek, amikor eljöttek, hogy hódoljanak neked. Sok és nagy nemzet kincseit őrizzük magunkban, a népek ajándékát. És íme, most megnyílunk előtted, felajánljuk neked bensőnket, hogy a bölcsek hódolatához kapcsolódva hódolattá váljunk. Lábad elé szórjuk benső kincseinket, hogy teljesen átadjuk lényegünket, és így kiüresedjünk előtted. Engedd meg, hogy a mulandó világ kincseivel, arannyal, tömjénnel, mirhával áldozzunk neked, de kérünk, hogy tölts el minket igazi, mennyei kincseddel! Általunk fogadd el az előtted térdelő országok és népek imádatát, és töltsd be őket is ajándékoddal, hiszen így mindnyájan eljöttünk, hogy hódoljunk neked! Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 1,1–18 „Jézus-himnusz”Karácsony utáni 2. vasárnap

Napi Ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
02

Jn 1,1–18 „Jézus-himnusz”

Kinek a fejében született meg a János evangélium elején a „Prológus” néven szereplő himnusz? Kézenfekvő válasz lenne, hogy János evangélista fejében. Túl azon, hogy János evangéliumának a szerzőisége igen bonyolult kérdés, a látszólag egyszerű válasz még egy szempontból megkérdőjelezhető: vajon az evangélista miért kezdte volna művét ilyen nehezen érthető himnusszal? Ha mégis ezt tette, akkor a könyv többi részét is miért nem írta himnikus formában? Egyáltalán milyen műfajban íródott ez a 18 vers? A kérdés nemcsak erre a szövegre vonatkozik, hanem az Újszövetség egyéb himnuszaira is (például a szeretethimnusz – 1Kor 13; himnusz Jézusról – Zsid 5,5–10; Fil 2,6–11) A kolosszei levél első fejezetében, a 15–től a 20. sor jelzi, hogy az őskeresztény himnuszköltészet közösségi és liturgikus eredetű. Célja, hogy a közösség a liturgia keretében Jézusról adott szempont szerint emlékezzék meg. Gondolatai távolabbról bekapcsolódnak a hellenista zsinagóga költészet vonalába, amely mindig Isten műveit dicsőítette a világban és a történelemben.

Ezek alapján könnyen elképzelhető, hogy János a saját közösségének ritmikus lüktetésű keresztény himnuszát helyezte evangéliuma elejére drámai prológusként. Mivel ismerte már a közösség, Jánosnak megfelelt, hogy ne a szinoptikus evangéliumok modorában mesélje el Jézus földi születését, ne angyalokkal és más menynyei hírnökökkel figyelmeztessen a földi történet isteni mondanivalójára, hanem mindjárt az evangélium elején előadja Jézus Krisztus isteni eredetének történetét.

Minden himnusz – de különösen János prológusa – az őskeresztény egyház teológiai csúcsteljesítménye, tartalmazza Jézusról és az Isten műveiről felismert gondolatokat, esztétikailag csiszolt formában, így alkalmas, hogy a közösségben liturgiát díszítő hitvallássá váljon. Azt mondhatjuk ez a térdeplő teológia kezdete az ősegyházban, amikor a teológiai eszmefuttatás célja, hogy Isten dicsőítésébe torkolljon. Másrészt beszédesen írja le az ősegyház Istenről való beszédének és Jézus Krisztus értelmezésének esztétikai kereteit. Az ősegyház hívője nem saját gondolataival akarta meglepni a közösséget, hanem hite kifejezésének legszebb formáit tette közkinccsé a közösség számára. Nem logikai rendbe szedett bölcselkedő beszédet fogalmazott meg, melyet a hellenista korban minden piacon lehetett hallani, hanem olyat, amely az olvasó és a közösség lelkét Istenhez emeli. Nem csupán az észhez, hanem a szívhez is szólnak ezek a szövegek. Az a belső kényszer hozta őket létre, amely rokon a próféták történelemfilozófiájával, azaz a történelemi események közül csak azokat emeli ki, amelyekben megmutatkozik az Isten.

Az Újszövetségben Isten népének azok a kiemelt szószólói, akik Jézus művét hozzá tudják kapcsolni ehhez a világ teremtésétől kezdődő kinyilatkoztatási folyamathoz. Vagyis az a közösség, amely elkülönült szociológiai társadalmi értelemben a zsinagóga által összegyűlt vallási csoporttól, versenyre kelt vele, és annak istendicsőítő művét kívánta folytatni. János, aki lelkileg sokkal mélyebben kötődik a zsidósághoz, mint Máté, Márk és Lukács, hellenista író, aki mély kötődését azzal fejezi ki, hogy Szentírást akar írni, és az ószövetségi írások lelkét alkotó himnikus zsoltárokkal kel versenyre Jézus művének megfogalmazásában. Isten bölcsességének művét fogalmazza meg, mely a görögöknek balgaság, a zsinagóga tagjainak pedig botrány. János evangéliumában nem botrány, hanem az isteni dráma része. Ennek bevezetése, foglalata és összegzése, nyitánya a prológus, mely bennünket az élet és történelmünk sajátos szemléletére oktat. Az Egyházat építő Istent dicsőítő ősegyház tagjai ezen a himnuszon keresztül iratkoztak be az Egyház építőinek és a hit hőseinek iskolájába.

Az Istent soha nem látók imája

Imádunk téged, aki kezdettől vagy, aki Istennél vagy, aki Isten vagy.

Nemlét voltunk, és teáltalad létezéssé emelkedtünk.

Nem éltünk, és a te világosságod életre lobbantott minket.

Sötétben voltunk, és te kihoztál minket a világosságra.

Egy embert küldtél, hogy tanúskodjék a világosságról, hogy mindenki higgyen.

A világba jöttél, de a világ nem ismert fel, tieid pedig nem fogadtak be, és nem lettek Isten gyermekeivé.

De most testté lettél, és közénk jöttél. Logosz vagy, aki felvette a szolgaság alakját értünk.

Dicsőség, hála, áldás, magasztalás, hódolat és tisztelet neked ezért, Atya Egyszülöttje.

Kérünk téged mi, akik az Istent soha nem láttuk, hogy őt nyilatkoztasd ki nekünk. Kérünk téged mi, akik az Istent soha nem láttuk, hogy kegyelemből, a te teljességedből merítsünk kegyelmet, hogy vakokból látókká lehessünk. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 2,16–21 „Az első hívő”Szűz Mária istenanyaságának ünnepe

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
01

Lk 2,16–21 „Az első hívő”

A mai történet a pásztorok látogatásával kezdődik és névadással ér végett. A történetben valósággá válik az angyali prófécia, amikor Jézus azt a nevet kapja, amelyet az angyal mondott Máriának (21. v.).

A történet természetesen Jézus központú, de az események főszereplői, Mária és József. Ebben a történetben az ismeretlen kis város messiási jelentőségű hellyé válik, nemcsak az ószövetségi próféciák fényében, hanem mert a pásztorok szétkürtölik az angyali üzenetet. Ők elbeszélték azt, amit hallottak, és még inkább amit láttak (17. v.). Sőt pletykájuk nyomán országos méretű csodálkozás kezd kibontakozni. Mindez hozzátartozik azokhoz az eseményekhez, amelyek jelentőségén Máriának el kell gondolkodnia. A 19. vers mariológiai szempontból kulcsfontosságú. Szüléskor mit tudott Mária gyermeke jövőjéről? Különleges információi az Angyali üdvözletre vezethetők vissza (1,30–32). Mária titka ez az üzenet volt, amely őt a gyermek foganásáról és szüléséről előre értesítette, de a jövőjéről is elárult elég nehezen felfogható dolgokat. Az Angyali üdvözlet egyes kifejezéseit mi már megértjük, de a gyermek születése előtt Máriának, az egyszerű asszonynak nem volt könnyű felfogni, mit jelent az, hogy a „Magasságbeli fia”, vagy hogy „Dávid trónját birtokolja”, és „uralmának nem lesz vége”. Mivel ezek a kifejezések könnyebben beleillenek az újszövetségi teológiába, talán még azt is megkérdezhetjük, hogy vajon Lukács ezeket a szövegeket tartalmilag vagy szószerint idézi. Lukács számára forrás Jézus anyja, vagy szűkebb családi környezete lehetett. De az átadás időpontja Jézus felnőttkora, esetleg a halála és feltámadása utáni időszak. Lukács tehát Mária élményéről akkor értesülhetett, amikor már azt a Szűz jobban értette, mint amikor kapta. A mostani szöveg „emlékezetébe véste szavaikat és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk” (19. v.) csak azt igazolja, hogy Mária a kinyilatkoztatás teljességét nem azonnal, egyetlen pillanat alatt, az Angyali üdvözlet idején értette meg, hanem ez a szokatlan üzenet végigkísérte életét, és Jézus működése, megváltó ténykedése közben világosodott meg számára.

Mária életében Jézus megszületésével és a nyilvánosság elé lépésével új élet kezdődött. Az eseményeket csak a kétes értékű, mély pszichológiai exegézis segítségével lehetne végiggondolni. A Jézusról szóló minden történet kapcsán azt kellene elemezni, hogy a tömeg, a tanítványok, a gyógyító történetekben érintettek, valamint a farizeusok, és nem utolsósorban Mária akkor hogyan értelmezték őket. Valószínűleg a Jézus nyilvános működése alatt történtek más gondolatokat ébresztettek Máriában, mint Jézus hallgatóságában. A II. Vatikáni Zsinaton ezt ismerték fel, amikor Máriát az első hívőnek nevezték a zsinati atyák. Ő nem hagyta el gyermekét és misszióját akkor sem, amikor még a főapostol Péter is elfutott, sőt letagadta, hogy egyáltalán ismerte Jézust. Mária lelki kapcsolata gyermekével soha sem szakadt meg. Ennek garanciája nem a testi anyaság empátiája – mely minden anyát arra tesz képessé, hogy jobban megértse gyermekét – hanem Jézus jövendő miszsziójáról kapott előzetes kinyilatkoztatás töretlen hívő őrzése. Az biztos, hogy Mária Jézusért nem úgy aggódott, mint más édesanya. Mária Jézus isteni missziójáért aggódott, nem pedig a földi karrierjéért. Sem a benne fogant és általa szült életet, sem a miatta kapott kinyilatkoztatást nem akarta elveszíteni. Csak ez a kettő avatta az ő életét küldetéssé, adott neki egészen egyedi értelmet, és biztosított kivételes helyzetet abban a közösségben, amely csak Jézus feltámadása után jött létre. A Mária-tisztelet nem a katolikusprotestáns dogmatikai viták idején keletkezett, hanem jelen van már Lukács evangéliumában, az ősegyház teológiai megértésének terméke. Lukács ezért Máriát nem mint Jézus elmaradhatatlan kedves közeli rokonát mutatja be, hanem mint olyan személyt, aki Jézus isteni küldetésének titkát tudja, őrzi és segíti. Az első hívővel, Máriával való azonosulásunk tehát nem érzelmi azonosulás egy első gyermekes kismamával, hanem azonosulás az Egyház első igaz, tevékeny hívőjével.

A Kisdedet megtaláló pásztorok imája

Dicsőség a magasságban Istennek! Mert mi, egyszerű pásztorok lehetünk azok, akik először járulunk színed elé, drága Üdvözítőnk. Ó, oly régóta vártunk rád, és vártak rád atyáink, hogy szabadulást hozz népednek és az egész föld színének. Évezredes várakozásunk most beteljesedett, és íme, most itt térdelünk törékeny tested előtt, Úr Krisztus!

A földi szegénységet választottad helyszínül, hogy közénk jöjj. Istállóban születtél, és egy jászolba fektettek szüleid. Ezzel megszentelted és felmagasztaltad a mi szegényes életünket.

Engedd meg, hogy tiszta szívből hódoljunk előtted és örvendezzünk, hogy beteljesedett a próféták jövendölése. Engedd meg, hogy ujjongjunk, hiszen te majd békességgel töltöd el minden jóakaratú ember szívét. Engedd meg, hogy imádjunk teljes lényünkkel, hiszen te leszel a királyok Királya, az urak Ura, az új szövetség forrása és kútfeje, mindörökké. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 2,41–52 „Nem tudtátok…?”Szentcsalád vasárnapja

Napi Ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
26
Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 2,41–52 „Nem tudtátok…?” Szentcsalád vasárnapja

Lk 2,41–52 „Nem tudtátok…?”

A keresztény igehirdetésben a Szentcsalád az ideális közösség példájaként szokott szerepelni. Ezért meglepő számunkra, hogy az elbeszélés, a hagyomány szerint 12 éves Jézust kicsit szokatlan szerepben mutatja be. Ez az elbeszélés az egyetlen, amely összeköti a gyermek Jézus születésének epizódját és a nyilvános működés megkezdésének történetét.

A Biblián kívüli folklórban, az apokrif iratokban a gyermek Jézus szent csínytevéseiről számos naiv és bájos történet maradt fenn, de a kánoni evangéliumok kerülik ezeknek a bemutatását.

A mai evangéliumi szakaszban Lukács a Szentcsalád hétköznapjait mutatja be. A nagy ünnepekre a vallásos emberek elzarándokoltak Jeruzsálembe. A vallási előírás szerint ezt évente háromszor kellett megtenni, de ha a család távol élt a szent várostól, elegendő volt egyszer. A feleség és a kis gyermekek felmentést kaphattak. A zarándoklat és kirándulás Jeruzsálembe Jézus korában kedvelt vallási szokás volt, aki csak tehette, eleget tett az előírásoknak. Útközben arra is adódott lehetőség, hogy az egymástól távolabb élő rokonok beszélgessenek, a gyermekek pedig ismerkedjenek egymással.

Mária és József nem keresi Jézust. Általában az egy hetes ünnepből két-három napot töltöttek Jeruzsálemben, majd indultak vissza. Ebben a kavarodásban nem tűnt fel, hogy Jézus nincs a gyermekek és a rokonok társaságában.

A jelenet már itt előrejelzi, ez a zarándokút a Tóra tanulmányokban előrehaladt Jézusnak egészen mást jelent, mint a többi jámbor családnak. Ő nem pusztán a vallási kötelességből ment Jeruzsálembe, a Templomba, hanem találkozni akart az Atyával, és megélni a Tóra szívét, lényegét. A jeruzsálemi és a zsinagógai tanítás lehetőséget adott, hogy a hallgató kérdéseket tegyen fel. A rabbik tanításába bárki beleköthetett. Lukács nem írja le a vitát, csak megjegyzi, hogy Jézus korát meghaladó kérdéseket tehetett fel, mert a rabbik elcsodálkoztak a kérdésein.

Jézus a történetben csak egyszer szólal meg, amikor aggódó szüleinek válaszol: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” (49. v.) Ez az öntudatos kérdés meglepi szüleit, az isteni titkok ismerőit. Sőt el is gondolkodnak rajta. Szavait anyja mind „megőrizte szívében” (52. v.). E diszkrét utalás a kulcsa ennek a hagyománynak. Jézus anyja mesélhette el, hogy mikor fedezte fel, hogy gyermeke tényleg rendkívüli, és a későbbi küldetés fényében már másként emlékezett vissza ezekre a szavakra, amelyek Jézus lelkéről, Jézus öntudatáról árulkodtak.

Mikor alakult ki Jézus messiási öntudata? Néhány eretnek nézet szerint Jézus embersége csak álca volt, mert már csecsemőkorban úgy viselkedett, mint Isten Fia, és nem úgy, mint Mária gyermeke. Ez a történet kevés információjával is arról győz meg, hogy nem így volt. Mi érlelődött Jézus lelkében? Ezt nem tudták a szülei sem.

A Szentcsalád nem azért rendkívüli, mert osztatlan harmóniában él, hanem mert értetlensége ellenére is képes támogatni a tagok isteni elhivatottságát. Felesleges az engedelmesség vagy a mélységes lelki harmónia felől megközelíteni a Szentcsalád rendkívüliségét. Ez csak a földi család ideális kivetítése Jézus szüleire, és azzal a naiv gondolattal ajándékoz meg bennünket, hogy nekik könynyebb volt, mint egy átlagos, rendes családnak. A mai történetben viszont arról győződünk meg, hogy hasonló nehézségekkel küszködött, mint más család, de soha nem hagyta figyelmen kívül, hogy a családnak együtt és egyenként is egységben kell élnie Istennel. A tagoknak nemcsak az emberi szeretet a feladatuk, hanem az is, hogy gondozzák az egyes tagok egyéni vallási küldetését. Ennek során szembekerül egymással az emberi szeretet és Isten hívásának a megértése.

Mária és József imája Jézus megtalálása után

Mi Atyánk, aki atyja vagy gyermekünknek! Kimondhatatlanul aggódtunk fiunkért, amikor elvesztettük az úton. Túlságosan vigyázni akartunk rá, és így bánkódva kerestük. De íme, most megkerült gyermekünk a te házad csarnokában. Nálad találtuk meg a te Fiad. A te dolgaidban munkálkodva találtunk rá, hiszen ő veled volt, amíg mi elveszettnek hittük.

Add, Atyánk, hogy soha ne feledjük, hogy gyermekünk tőled jött és hozzád tér majd vissza, miután a te dolgaidban munkálkodott. Add, hogy ne feledjük, hogy őt csak rövid időre bíztad ránk. Erősítsd és bátorítsd gyenge szülői szívünket, hogy át tudjuk majd engedni őt a te akaratodnak, mindnyájunk üdvösségére. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 1,1–18 „Benne élet volt”Karácsony, ünnepi mise

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
25
Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 1,1–18 „Benne élet volt” Karácsony, ünnepi mise

Jn 1,1–18 „Benne élet volt”

Vannak művek és írások, amelyekben a szerzők egy sajátos szempont szerint összegeznek sok eseményt, mindazt, amit tudtak, olvastak és átéltek. Dante az Isteni színjátékban nem történelemkönyvet akart írni. Nem pusztán az emlékezetet akarta meghosszabbítani az események lejegyzésével, hanem bemutatni a szellemi-lelki folyamatokat, amelyek megvoltak a történelemben, léteznek a jelenben, és rajtunk áll, hogy meglesznek-e a jövőben is. Amikor Goethe a Faust-drámában világtörténeti sétára indította az embert, nem pusztán az ördöggel cimborált, hanem a jót és Istent kereste a múltban és a jelenben. Amikor Madách Imre megírta Az ember tragédiáját, nem hagyta, hogy a bűnbeesés után Ádám és Éva meghalljon, hanem mindig újjá született, hogy feltárja a férfi és a nő eddig megjárt tévútjait, Istenhez visszavezérlő kalauzként.

János kihagyja evangéliuma elejéről a betlehemi idillt a Szentcsaláddal, az acsarkodó földi uralkodókkal, a jó hírt a világba trombitáló angyalokkal. Más megközelítéshez folyamodik. Nem Jeruzsálembe vagy Betlehembe visz bennünket, hanem himnuszával a világ kezdeteihez invitál, amikor „ő volt kezdetben Istennél” (2. és 9. vers). Ez a titokzatos Ő valójában Jézus Krisztus, akit evangéliuma elején mesterséges homályba burkol. Nem a nevét mondja el, hanem a szerepét: „Benne élet volt”. Azonnal megmagyarázza az életet is, mert ez nem akármilyen élet volt, hanem az „emberek világossága”. Meg kell magyaráznia a világosság természetét, amely soha nem nyer nyugalmat a sötétségben, mindig annak ellensége, és a sötétség soha nem érti meg a világosságot. A természeti kép szimbolikus nyelven felvillantja azt az ősi tapasztalatot, mely szerint Isten világossága és a bűn sötétsége a világ teremtésétől, a bűnbeesésétől kezdve állandóan harcol egymással.

A sok jelkép és bizonytalanság után a 6. versben következik az első ismert pont: „föllépett egy ember”. János evangélista elmondja róla, hogy Isten küldte, és nem azonos a világossággal, csak tanúságot tett róla. János olvasói jobban ismerték ezt a nyelvet, többet olvasták a szent könyveket, mint mi, tehát könnyedén megfejtették

26 a rejtélyt. Itt a szerző Keresztelő Jánosról, Jézus előhírnökéről, az utolsó ószövetségi prófétáról beszél. János Jézus nevét az Ige szóba rejtve fűzi tovább emelkedett gondolatát, himnikus érvelését. Az „Ige” szóra minden ókori olvasó szíve megdobbant. Ezt a szót régtől fogva ismerték és félve tisztelték a zsidók, mert Isten mindent szavával, vagyis Igéjével teremtett. A hellenista zsidók mellett a pogányok is tudták, nemcsak Alexandriában, hanem szerte a görög világban, hogy Isten Igéje önálló életet él. Erősebb szó ez a király szavánál, aki ha kimondja, megvalósul parancsa. De még Isten Igéjének is van ellenlábasa. Ezek Isten választottjai „övéi”, akik képtelenek befogadni. Az „övéiből”, azok akik hisznek, képesek őt befogadni. A zsinagóga és a keresztény egyház szétvállásának időszakában tudták, hogy kikre értsék ezeket a mondatokat. Ebben az összefüggésben a hit azonos a lelki újjászületéssel, a varázslatos folyamatból általában csak a testit ismerik az emberek. A lelkileg újjászületettekhez szól a himnusz. A 14 verstől köztük lakozik Isten Igéje. A hívő tanítványok tetteiből megértették a kegyelem és az igazság szimbolikus gesztusait. Keresztelő János igehirdetése csak epizód volt. Ő tudta, hogy utódja, Jézus, aki nála keresztelkedett meg a bűnbánat keresztségével, bár nem szorult rá, továbbviszi az üdvösség művét. Minden Krisztus-hívő Jézus igehirdetésének és megváltó művének teljességéből merít, hogy tevékenységével Jézus kegyelmi tevékenységét folytassa, gazdagítsa és felhalmozza a világban. Mindezt a csodálatos kegyelmi történést, egy új történelmet a történelmen belül Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia indította el, aki most visszatért az Atyához.

Nagy ívű tömör himnusz azoknak, akik Jézus történetének folklórisztikus feldolgozása helyett Jézus művének hatásairól akarnak elmélkedni. Azoknak, akik hisznek, és akik életüket és cselekedeteiket Isten kegyelmi művének részeként fogják fel. János, aki szemével látta, kezével tapintotta, fülével hallotta Isten Igéjét, mondja ezt nekünk, hívőknek, akik ennek az új teremtésnek aktív részesei lehetünk.

Az igazi világosságra vágyó imája

Krisztus! Te vagy a világ világossága. Aki téged követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Vágyom a te világosságodra, vágyom az egyetlen igazi fényre, mely öröktől fogva született. Vágyom arra a belső meggyőződésre, hogy te vagy bennem ez a világosság, s hogy bármit teszek is, te ugyanúgy bennem élsz, mégha pislákoló mécsesként is.

Ne engedd, Uram, hogy hamis fényeket kövessek! Ne engedd, hogy elnyomjalak magamban!

Világosíts meg fényeddel, üdíts föl szereteteddel! Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 2,1–14 „Jászolba fektette”Karácsony, éjféli mise

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
24
Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 2,1–14 „Jászolba fektette” Karácsony, éjféli mise

Lk 2,1–14 „Jászolba fektette”

A mai Lukács-evangélium két jól elkülöníthető szakaszból áll. A 2. fejezet elsőtől a negyedik verséig az evangélista Jézust a földi uralkodók körébe integrálja azzal, hogy Mária szülésére a római adóösszeírás, a „cenzus” elrendelése miatt Jeruzsálem közelében, Betlehemben kerül sor. Az olajfákat és a gyermekeket is össze kellett írni, vagyis születése pillanatába Jézust, a gyermeket nyilvántartásba vette a Római Birodalom. Ez azért fontos Lukács evangéliumában, mert Jézus a szegénység álruhájában érkező világ fejedelme, akinek jelentőségét édesanyja, Mária már korábban méltatta öröménekében (vö. 1,46–56), sőt Zakariás pap a templomban Dávid házából származó Messiásnak nevezte (1,67–79). Lukács a templom környezetében végzett anyaggyűjtés után bemutatja azt, ami a hellének számára fontos, amit Jézus családjáról és rokonságáról, valamint a betlehemi folklórból gyűjtött össze. Jeruzsálem világvárosa után, az evangéliumban megjelenik a vidék hagyománya és Augusztus császár, aki a birodalomban békét teremtett, ezt nevezték Pax Romanának. A beszámoló végén kiderül, hogy a szegénység köntösében érkező uralkodónak nem jutott hely a birodalomban.

Ezt követi a betlehemi folklór bemutatása. A Jézusról szóló tudósítás hírvivői az angyalok, akik közvetlenül társalognak a pásztorokkal. A jelenetet megédesíti számunkra a betlehemes játékok idilli jelenete, amelyet gyermekkorunkban előbb hallottunk, mint magát az evangéliumi történetet. Ebben a játékban a pásztorok a hívők előképei, valójában az első hívők, akik először értesültek a Messiás születéséről. Jóravaló, esetlen teremtmények, akik a történet szerint minden gyarlóságuk ellenére lelkileg közel álltak az életszentséghez. Elegendő egy angyali szó, és máris hirdetői lettek az isteni üzenetnek. Ez a betlehemes játékok igazsága. A valóságban a betlehemi pásztorokat inkább rablóknak, veszélyes embereknek tartották, mint isteni üzenetre váró jámbor szegényeknek. Lukácsnál tehát Isten üzenetét nem a jámboroknak, hanem a bűnösöknek hirdetik.

A gyermekidill másodszorra ismétlődik. A 7. versben Mária megszülte gyermekét „bepólyálta és jászolba fektette”, itt (12. vers) ez a jelenet messiási jel, mert az angyalok azt hirdetik a pásztoroknak: „Találtok egy jászolba fektetett bepólyált gyermeket...” Lukács mesterien szerkeszt ebben a 14 versnyi összefoglalójában: az első hét versben a földi uralkodókat térdepelteti a jászolhoz, a második hétben pedig a pásztorok személyében ide hozza a birodalom minden szegény bűnösét. Így a betlehemi barlang az égi földi diplomácia találkozó helyévé válik. A gyermekké lett Isten a városon kívül, a senki földjén, egy barlangban magához rendeli a világot. A találkozás emberi pszichológiai szituációja az emberi léleknek az a pillanata, amikor uralkodó és bűnös egyaránt elérzékenyül, ellágyul. Az a pillanat, amikor az élet titka megjelenik a földön, gyermek születik. Ilyenkor, ha rövid időre is, minden felnőtt lelke mézédes lesz és megtelik szeretettel. Ez a pillanat a mennyországé. Palotában, barlangban, fényes külsőségek és állatok között mindig az élet titkát és diadalát hirdeti. Körülgügyögik a megszületett síró csecsemőt. Ez az a pillanat, amikor Isten a világba érkezik. Kötetnyi prófécia jelezte előre. A múltja gazdag, a jelene szörnyű, a jövője pedig kilátástalan.

Mi járhatott Lukács fejében, amikor isteni sugallatra papiruszra vetette ezeket a mondatokat? Túl a nyilvános működés varázslatos jó hírén, túl a szenvedéstörténet félelmetes testi-lelki pokoljárásán, túl a Pál mellett átélt ázsiai missziós vesszőfutáson, túl az ősegyház idegtépő vitáin, túl a hisztérikus természetfelettibe kapaszkodáson, túl a nyelvek adományának extázisán, túl a nagylelkű adakozásokon. Itt az emberi szerző tollából nem is tinta, hanem kegyelem csordogál, nem is a papiruszra, hanem az olvasó lelkébe. Két elszánt, Istenben bízó szegény emberi lélek őrzi ezt a csodát, Mária és József. Az ifjú asszony, aki csak hitén keresztül érti ezt az egész dolgot, és a csendes, öregedő ács, aki forgácshoz szokott és nem teológiához. Teszik a dolgukat, mert Isten a titkát, a gyermek életét, az ökör és a szamár lelkének melege mellett rájuk bízta. Talán minket is jelképez a gondoskodó József, minket, akik nem szoktunk teológiához, de lelkünkben ez az idill feléleszti a vágyat, hogy Isten országát gondozzunk a földön, hogy ne szálljon el az élhető idill.

A pólya imája

Köszönöm, Uram, hogy belülről melegítesz, én pedig kívülről takarhatlak be. Köszönöm, hogy engem választottál, hisz szükséged van rám, bármily egyszerű és szegényes vagyok. Köszönöm, hogy szoros kapcsolatban lehetünk, s minden rezdülésednek tanúja vagyok.

Tarts meg engem a veled való közösségben, amíg csak lehet: szorosan, szelíden, gyermeki szívvel! Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 1,39–45 „Áldottabb vagy te minden asszonynál…”Advent 4. vasárnapja

Napi Ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
18
Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 1,39–45 „Áldottabb vagy te minden asszonynál…” Advent 4. vasárnapja

Lk 1,39–45 „Áldottabb vagy te minden asszonynál…”

A legenda szerint Lukács festette az első Mária-képet. Ez legfeljebb annyiban igaz, hogy nála az evangéliumbeli kép Máriáról sokkal részletesebb, mint a szinoptikusok Mária-ábrázolásai. Ez a történet jól példázza Lukács idejében kitérő a korai Mária-tiszteletet az Egyházban. A szerző, aki azt állítja, hogy mindennek utána járt, ennek a kultusznak a kezdeteit írja meg a gyermekség történetbe ágyazva.

A realisztikus történet tele van szimbólumokkal. Lukács írói erényeit dicséri, hogy Mária és Erzsébet találkozását a világirodalom legbájosabb kettős anyatörténetévé kerekítette. De minden realisztikus eleme ellenére teletűzdeli teológiai kijelentésekkel. Mária köszöntésére Erzsébet méhében felujjong a gyermek, a későbbi Keresztelő János. Vagyis a két asszony, a próféta anyja és a Megváltó anyja, mint két szentséghordozó, úgy találkozik egymással, hogy az olvasó egy pillanatra sem felejti el, kiválasztott, küldetést teljesítő asszonyok találkozásáról olvas. Erzsébet még Keresztelő János deklarációja előtt kijelenti Máriáról, hogy „áldottabb vagy te minden asszonynál”. Az a tény, hogy ezzel a kijelentéssel Lukács Mária szerepét az üdvösségtörténetében a figyelem központjába állítja, olyan tett, amely később a Mária-dogmák megfogalmazásához vezetett. Ezen kijelentéseket értelmezte tovább az Egyház, így lett Máriából „istenszülő” (görögül „theotokosz”). Lukács igen jó érzékét dicséri, hogy képes úgy bemutatni embereket, hogy a történet teológiai, üdvrendi szerepükre is felhívja a figyelmet.

Találkozáskor Mária köszönti Erzsébetet, a „nagyobb” megy az üdvrendileg „kisebb”-hez. Ez kitűnő alkalom, hogy Jézus előzékenységéről születése előtt, anyján keresztül valamit eláruljon a szerző. Nyilvános működése alatt Jézus az, aki megkeresi a bűnösöket, és nem várja meg, hogy azok jöjjenek hozzá. A kiengesztelődés útján ő teszi meg az első lépést.

A jelenet és Erzsébet monológja Mária hitét is dicséri: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik…” – ez a nyilatkozat avatja Máriát az első hívővé. Jézus édesanyja azért is szerepel a gyermekségtörténet elején, mert Lukács fontosnak tartotta bemutatni Mária hitét. A tanítványok meginognak, Jézus rokonsága ellenzi a küldetését, de édesanyja már akkor hisz küldetésében, amikor még senki, és akkor is, amikor mindenki elhagyja. Ezért csak Mária és János áll a kereszt alatt.

Az ókeresztény egyház dogmái többet foglalkoztak Mária szülésével, mint hitével. Pedig az előbbi természetes biológiai folyamat, az utóbbi kegyelmi állapot, amelyben az embernek teljesen együtt kell működnie Istennel.

Lukács Pál tanítványaként is jól tudta, milyen fontos a hit a keresztény közösség életében. A hit és a megtérés teszi mássá az embert, kovácsolja eggyé a különböző embereket, és teszi az Egyházat Isten jelévé a világban. Lukács a hívő asszonyok példáját a tanítványok kiválasztása elé helyezi. Az asszonyokat természetes kötelességük avatta az üdvtörténet kulcsszereplőivé. Minden édesanyának kiemelt szerepe van gyermeke hitének formálásában. Az anyák hitetlensége hitetlen nemzedéket indíthat el. Önmagában a szülések számának növekedése nem elég egy boldog jövő elindításához, mert nem mindegy, milyen emberek születnek a világba. Nem mindegy, hogy az anyaság titkát milyen gondolatokkal élik meg az anyává lett leányok. Hitünk, álmaink, vágyaink a lelkünkből indulnak ki, és megvalósulnak. Pontosabban megvalósítják mindazt, amire annyira vágyakoztunk. Az egész életünket, minden energiáinkat ezek a vágyak mozgatják. Mária és Erzsébet arra vágyott, hogy beteljesítse az emberek üdvösség utáni vágyát. Erre adta oda testét tabernákulumként, erre szülte gyermekét. Ebben hitt örömben, és nem veszítette el hitét a fájdalom óráiban is. Vajon a mai anyák miben hisznek, milyen vágyak beteljesítésére szülik imádott magzataikat?

Erzsébet imája

Uram! Bár nem látlak, eljöttél hozzám.

Bár burok takar szemem elől, mégis közel vagy.

Bár gyenge magzatként közeledsz, mégis élet és erő van benned. Hogyan lehet az, hogy vak vagyok, mégis meglátogatsz és lehajolsz hozzám?

Hogyan lehet az, hogy én távol vagyok tőled, te mégis közel jössz? Hogyan lehet az, hogy gyenge gyermeked vagyok, mégis életet és erőt öntesz belém?

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 3,10–18 „Mit tegyünk?”Advent 3. vasárnapja

Napi Ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
11
Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 3,10–18 „Mit tegyünk?” Advent 3. vasárnapja

Lk 3,10–18 „Mit tegyünk?”

Keresztelő János prédikációjának töredékeit olvashatjuk ebben a szakaszban, olyan formában, ahogyan ránk maradt a hagyományból. Úgy tűnik, ez az enyhébb hagyomány, a korábbi a szigorúbb. Mindkettőnek a középpontjában a megtérés áll.

Azt a gondolati-hitbeli folyamatot, valamint az ezzel együtt járó magatartásbeli folyamatot, amelynek során az ember Isten elleni lázadásával felhagy és tanulékony lélekkel Isten felé fordul, megtérésnek nevezzük. A fogalom szerepelt már az ószövetségi prófétai irodalomban, de ez esetben nagyrészt úgynevezett kollektív megtérésről van szó, nem pedig egyéniről. Az Újszövetségben egyrészt az ószövetségi „visszafordul” szó fordításaként került be ez a fogalom, másrészt egy hasonló értelmű de egészen más szó jelenik meg: a „metanoia”.

Keresztelő János és Jézus prédikációját és nyilvános működését a megtérésre szólító felhívással kezdi. Indoklásként mondja: „elközelgett az Isten országa”. Jézusban meg is jelent, általa a messiási kor beköszöntött, tehát az újszövetségi ember megtérése Jézusra vonatkozik, és nem a törvény szemléletének a felülvizsgálatára. A megtérés és bűnbánat sok esetben együtt szerepel. De a kettő nem úgy viszonyul egymáshoz, hogy a megtérés belső elhatározás, a bűnbánat pedig ennek külső kifejezése. Pál apostol különben is a megtérést a megigazulással azonosítja, János ugyanezt újjászületésnek nevezi.

Isten megtérésre hívja az embert. Az ember vagy együttműködik ezzel a segítséggel, vagy megtagadja. Megtéréskor az ember elfordul a „hiábavaló dolgoktól” úgy, mintha a „sötétségből” a „világosság” felé fordulna. Olyan radikális fordulatról van szó, amellyel átrendezi az értékvilágát. A hangsúly azonban nem a régi szokásoktól való elforduláson van, hanem az új felé forduláson. Pál nem fordult el a zsidóságtól, hogy szellemi, lelki útkeresésbe kezdjen, hanem Krisztushoz csatlakozott.

A megtérésnek magatartásbeli következménye a viselkedésben beállt változás. Ennek konkrét következményei vannak az egyes ember életében. A gazdagoknak le kell mondani felesleges javaikról, a katonáknak az erőszakosságról, és a fosztogatásról, a vámosoknak a hivatásuk adta csalásokról. A mai szakasz nem tér ki az összes foglalkozás elemzésére. Ha az Egyház a bűnösök, az utcanők és a vámosok menedéke lett, az nem azt jelenti, hogy megtérésük után ki-ki folytatta „mesterségét”.

A magatartásbeli változás a legfontosabb. Az erkölcsi érzék megszületése az emberben bonyolult folyamat, és az is, hogy az erkölcsi mércéket önmagára vonatkoztassa. A megtérés azért időszerű most is, mert kifejlődött erkölcsi érzékünket általában másokon próbáljuk ki, és olyan területeken, amelyekről úgy véljük, minket nem érintenek. Szívesen beszélünk mások korrupciójáról, harácsolásáról, ha nekünk erre nincs lehetőségünk. Megtéréskor a lelkiismeret-vizsgálatot kezdjük önmagunkkal. Ezt tették Keresztelő János és Jézus tanítványai is.

A bizonytalanság imája

A János körül álló tömeggel együtt kérdezlek: Mit tegyek, Uram? Mit akarsz tőlem? Merre vezetsz engem?
Adj jó irányt útjaimnak! Vezesd minden cselekedetemet a te szándékaid szerint! Tisztíts meg a Szentlélek elevenítő tüzével, hogy beléd vetett hitem a megtérés érett gyümölcseit teremje. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 3,1–6 „A pusztába kiáltó szava”Advent 2. vasárnapja

Napi Ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
04
Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 3,1–6 „A pusztába kiáltó szava” Advent 2. vasárnapja

Lk 3,1–6 „A pusztába kiáltó szava”

Különös dolog, amikor valakinek a személye egy prófétai szóval lesz azonos, hiszen Keresztelő János életét reprezentálja a „pusztába kiáltott szó”,megtérésre hívó szó. Születésének rendkívüli körülményei után az evangélista azonnal rátér a rendkívüli misszió leírására. Ezért aztán nehéz a Bibliából összeszedni Keresztelő Jánosról az adatokat. Theodosius egyházatya szerint En Karimban született. Nem volt pap, de a Jordánnál keresztelt, Ainon Szalim közelében. Ugyanis a Jordán völgye igen mély, nehéz megközelíteni, kivéve ezt a helyet. Sokan Keresztelő Jánosról úgy beszélnek, mint „nazir”-ról, vagyis olyan emberről, aki bort és részegítő italt nem iszik, hanem böjtöl és minden kényelmetlenséget vállal az isteni szóért. Heródes Antipász nem tudta elviselni János kritikáját törvénytelen házassága miatt, ezért Machérusz erődjébe záratta, majd egy könnyelmű ígéret után lefejeztette.

Sokan foglalkoztak János működésével, többek között a zsidó történész, Josephus Flavius, de a keresztény egyházatya Justinus is, továbbá a Talmud és az arab világ is tudott róla, ezért Keresztelő János mozgalmát baptizmusnak vagy szabimusnak nevezzük.

János tanítványainak ma is gazdag vallási irodalma van, az úgynevezett mandeista irodalom, főleg Dél-Irakban, a gnosztikus keresztények. Írásaik himnuszok és vallási értekezések, de megtaláljuk tanítványait a Jordán melletti sivatagban is.

Érdekes hiedelemnek a tanúja Heródes tetrarcha, aki úgy gondolta, hogy Jézusban János éledt újjá. E hiedelem alapján érthetjük a farizeusok vitáját arról, hogy János keresztsége isteni vagy csak emberi eredetű.

János képes volt a lélek mélyére hatolni prédikációjával. Sőt missziója még Jézus működésének idején is tartott. Sok mindenben hasonlított működésük. Megmozdították az emberben a lelket. Erről a csodáról szól az evangélium. Ezért jut eszébe Lukácsnak János működése kapcsán Izajás próféta szövege. Hiszen a Megváltó elé tornyosuló hegyeket elhordta, a szakadékokat feltöltötte.

Adventben nekünk is ezt kell tennünk. Az emberi kapcsolatokban a szakadékokat kell feltöltenünk. Az emberek sok mindennel foglalkoznak, de csak keveseknek a gondolatai hatoltak olyan mélyre mások lelkiismeretébe, hogy generációk után is fönnmaradjon a hatásuk. János prédikációja lelki mozgalmat indított el. Ez ugyan különféle eltévelyedésekhez vezetett, de mégis felkeltette az érdeklődést Isten iránt. Ma legtöbb ember általános tapasztalata, hogy még a saját hitét sem tudja továbbadni gyermekeinek, nem hogy mozgalmat merne elindítani. Talán gyönge a hitünk? Talán nem tartjuk fontosnak továbbadni?

A bűnbánó imája

Kijöttem a pusztába, mert valaki kivezetett.
Kijöttem a pusztába, mert pusztaságomat nem bírom tovább.
Kijöttem a pusztába, mert találkozni akarok pusztaságommal.
Uram! Egyengesd göröngyös lelkemben ösvényeidet! Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."