Böjte Csaba ofm gondolatai

„nem elég, ha csak e fizikai világra szüljük meg gyermekünket, a lelkét is meg kell szülni az örök életre.”

„Maga Krisztus is térdre borult és sírva imádkozott virágvasárnapján Jeruzsálem falai előtt. Neki sem voltak olyan bombabiztos eszközei, hogy mindenki bekap egy pirulát, és másnaptól térden állva pergeti a rózsafüzért reggeltől estig, hiszen így már nem emberek lennénk, hanem zombik – és Isten ezt nem akarja.” 

„…a fiatalok sokszor és jó szemmel meglátják az álságokat, a képmutatást, a hamisságot. Ne engedjük el a kritikát a fülünk mellett, legyen ez önnevelési lehetőség számunkra. És bizony, ahogy mi, felnőttek sem vagyunk tökéletesek, belefér az is, hogy a fiatal téved, hibázik… – ettől ne essünk kétségbe.”

„Bizalom nélkül minden nevelési, oktatási erőfeszítésünk hiábavaló. A leggondosabban elkészített levesben is elég egy légy irritáló jelenléte ahhoz, hogy ehetetlen legyen.”

„Vannak nagyszerű gyóntatók, akik karizmaként kapták, hogy szinte belelátnak a lelkekbe, rátapintanak a gyenge pontokra, és jóságosan, irgalmasan, ha kell, határozottan vezetik az embereket. A jó orvos nem cukorkával gyógyítja a súlyos beteget, hanem ha szükséges, keserű orvossággal vagy esetleg fájdalmas műtéti beavatkozással.”

„Ha az ember a gyónásban csak élményt, emberi kielégülést keres, vagy ha lelki vezetés helyett lelki fecsegést szeretne kapni, könnyen csalódhat.”

„…a tizenéves fiatal úgy érzi, hogy a kisujja is vastagabb, mint a körülötte élő felnőttek dereka, és ő majd tutira megmutatja, mi a helyes, mert az ősök nem jól tudják… Sokszor keményen és kritikusan ítéli meg a felnőtteket. Ez a szülő számára fájó és keserű, mégis Isten csodálatosan szép ajándéka, hogy minden estére új hajnal jön, és minden megfáradt nemzedék után egy tiszta lappal induló nemzedék következik, akik nem a mi kompromisszumainkkal indulnak útnak.”

„A nevelés, oktatás nem más, mint alázatos felkínálása mindannak a tapasztalatnak, tudásnak, melynek fényénél mi megértettük és éljük az életünket, mindennapjainkat.”

Akkor lesz kezünk, erőnk, imánk a holnapra, ha a múltból magunkkal hurcolt kölöncöket örökre lerázva, az irtózatos sebeket begyógyítva, bízva a szeretet és a jóság világot formáló erejében elindulunk, hogy tudatosan építsük Isten országát.

Lelki értelemben is igaz, hogy „a szülő csak az asztalt tudja megteríteni, de a gyermeknek magának kell kinyújtani a kezét az asztalon lévő táplálék után, ő dönt arról, hogy abból mit és mennyit vesz magához.”

„Isten minden embert örök szeretettel szeret, és ez az örök szeretet független attól, hogy az ember viszonozza-e. Isten nem köti feltételekhez, nem porciózza, nem adagolja cseppenként, hogy csak akkor szeretlek, ha te ezt meg azt megteszed...”

„Hiszem, hogy az örök élet minden embernek kijár, annak is, aki csak egy-két percet élt fogamzása után, ahogy annak is, aki harminc, hatvan, száz évig élt a földön.”