Böjte Csaba ofm gondolatai

Krisztus nyomában igazán azok nőttek naggyá, akik valahogy ráéreztek arra, hogy földi kincsektől, hatalomtól roskadozva szárnyalni nem lehet. Szent Benedek mindent otthagyott Rómában, és a subiacói hegyekben a szegényeknél is szegényebben élt - de Európa védőszentje lett!

Te Isten remekműve vagy, és a házastársad is az. Lehet, hogy egy kicsit restaurálásra szorul, de benne van mindaz az érték, amit Isten belerakott. Nem mondhatod senkire és semmire, hogy ez azért olyan vacak, mert Isten talán részegen teremtette. Ha te rosszat gondolsz embertársadról, gyermekedről, magadról, akkor ezzel igazából azt mondod: "Uram, Te egy pancser vagy! Próbáltál teremteni, de úgy látszik, ez itt és most nem teljesen sikerült..." - Ez káromkodás!

Ahogy mind beljebb haladsz Isten Országában, itt is, ott is ajándékok várnak! Ne loholj semmi után. Atyád szeret, gondodat viseli - te hálás szelídséggel örvendezz ajándékainak.

Tölts magadnak egy pohár vizet, s gondolj arra, hogy az a földből jön - Isten ajándéka. Abból a sáros földből, amelyből mi is vétettünk. Igyál, oltsd a szomjadat. Gondolj arra, hogy milyen csodálatos, ahogy természeted megújul a vízből, napfényből!

Bennem nagy szabadság van, mióta megértettem, hogy gyümölcsöt kell teremjek, maradandó gyümölcsöt. Ez az én dolgom - és a magam belső lelki életét és minden mást a jó Istenre bízhatok.

„Életünk fonala olyan, mint egy végtelen pamutgombolyag, amelynek első centimétere a földi élet, a többi az örökéletünk. Rövid vándorlásunk, küszködésünk végtelen hosszúnak tűnik, de minden könnycseppünket mennyei Atyánk szárítja fel.” 

„Utad nem ért még véget. Ahogy lassan, mint fölösleges lim-lomot, szerre [sorra] elengeded e világ dolgait, méltósággal megöregedsz. Jó dolog a jól végzett munka után megpihenni. És ahogy visszanézel, tudod, hogy kár lett volna életed útján akárhol is megállni. Életed attól teljes, hogy bejártad azt, minden életszakaszodnak megvolt a maga szépsége, ajándéka, ami teljessé tette létedet.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Életem édes és gyönyörűséges tapasztalata: a lemondásban rejlő végtelen gazdagság, a "kisebb testvérség". Az a mindent magával ragadó sodrás, amely Gondviselő Atyánktól árad éhes világunkba.

„Nem hiszem, hogy Isten csak úgy szórakozásból engedné meg a nehézségeket, a betegséget, a gondokat, a tragédiákat. Nem lehet, hogy véletlenül elbóbiskolt, és emiatt becsúszott egy fájó esemény. Mindennek értelme van a földön.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

„…minden nap ajándék, hogy te magad is ajándék legyél.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

„Bízz Istenedben, aki létrehívott, aki megajándékozott a bontakozó élet csodájával. Ő azt akarja bölcsességével, jóságával, szeretetével, hogy mindent megismerj, és te is megtapasztald a létezés örömét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Nem az a feladatunk, hogy felnőttként is kiskamaszt, bulizgató sihedert játsszunk, hanem hogy váljunk gyümölcstől roskadozó fává, aminek ágairól gyermekeink, unokáink bőven lakmározhatnak, s melynek hűsítő árnyékában szívesen megpihennek, váljunk olyan fává, amely életében és holtában is gazdagítja szeretteit.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)