Berecz SKOLASZTIKA elmélkedései

Aki által győztünk, mint az Apostol mondja, hogy Szent Szívén pihenve élvezhessük a nagy harc után az örök békét, örök nyugalmat. Ámen. [I. 20/15]

A Kereszt legyen fegyvered, mint volt Szent Benedek Atyánknak. A kereszt legyen harci jeled, melyben biztosan győzni fogsz, mint Konstantin. Neked is üzeni Isten, a hősies Szeretet Lelke: E jelben győzni fogsz! [I. 20/13]

És ha nehéz mondanod, ha úgy érzed, hogy nem bízol, ne félj, nem vagy egyedül! Kapaszkodj Krisztus keresztjébe, mond el, suttogd el, ha kell, kiáltsd hangosan a Krisztus nevét, a Jézus nevét, melyre minden térd meghajlik, melyre elfut a Sátán. [I. 20/12]

Ha nehéz is ez a szolgálat, ha Lucifer sokkal szebbet, kényelmesebbet, ragyogóbbat mutat is, ne higgy neki! Bére a sötét, kegyetlen, Istent átkozó pokol. Mond mindig az Úr Jézussal: Távozzál Sátán! [I. 20/11]

Rettentően kellene félnem, ha Krisztus, az én imádott, nagyon szerető, jóságos Uram nem tanított volna, nem adott volna, mint ember is példát, hogyan harcoljak a gonosz lélek ellen. Hogy féljek tőle, arra is tanít, int, - hallgassam csak mit mond: Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértésbe ne essetek! [I. 20/8]

Merész, szemtelen ellenség! Még az Isten-Emberhez sem átallott közeledni. Azt hitte, a böjt, a sanyargatás elernyesztette Krisztus erejét és diadalmaskodni fog rajta, de Krisztus szent fölénnyel elutasítja: Távozzál Sátán... mert írva van: Uradat Istenedet imádjad, és csak Neki szolgálj! - Igen, csak Neki szolgálj lelkem! [I. 20/10]

Legyetek éberek, mert az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el. [I. 20/9]

Hogy kell félnem a bűntől, mely az én lelkem szépségét is fenyegeti, mennyire kell vigyáznom, hogy az Isten gyermekéből a kárhozat fia ne váljék. [I. 20/7]

Csúnya, utálatos ellenség, az Isten átkával sújtott, az Isten gyűlölője, káromlója, pedig milyen szép volt egyszer, Lucifer... gyönyörűséges, ragyogó, szépségesen szép, a mennyország legszebb angyala volt, de egyszer, egyetlen egyszer fellázadt Isten ellen - és ördög lett belőle. [I. 20/6]

A Szeretet lelke, Aki előzőleg olyan szépen tanított türelemre, hősies szeretetre, még ellenségeinkkel szemben is, mondván: ha kell, alázzuk lábaik alá magunkat, - az ördöggel szemben pedig fölényes, kemény ellenállásra int, bíztat, tiporjam szét a fejét, hogy ne árthasson nekem. [I. 20/5]

Milyen rettenetes lehet az ördög, mikor a Szeretet Lelke tanít az ellene való gyűlöletre. [I. 20/4]

Igen! Erre int, erre tanít engem. Hogy átöleljem, megvessem, lábbal tiporjam azt, aki ellensége az Istennek és lelkemnek is. [I. 20/3]