55310 ima található a honlapon, összesen 120666 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium

Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium
Naponta frissül

A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából

Karácsony, húsvét, pünkösd folytatása és ezzel az egyházi év teljes hagyományvilágának áttekintése.

Olvasóink között akadhatnak, akik öncélúnak, hosszadalmasnak, ezért elhagyhatónak érezhetik egyes terjedelmesebb régi, illetve népi szövegeknek: kódexeink legendáinak, énekeknek, imádságoknak, litániáknak idézgetését. Ezek azonban szakszerű mondanivalóinkat, következtetéseinket szemléletesebbé teszik, valósággal illusztrálják, mert jámborsági stílusokat és formákat, hivő magatartást közvetlenül jellemeznek. Forrásuk valami régi, legnagyobbrészt már alig hozzáférhető könyv, nyomtatvány, kézirat. Puszta utalással, hivatkozással a nagyvárosi könyvtáraktól távol élő olvasó mire sem menne, mert sem ideje, sem lehetősége nincs utánanézni, lelőhelyükön tanulmányozni.

Élőszavas és írásbeli forrásainkat távolról sem merítettük ki, bár folyton emlékeztetünk rájuk. Nem művészettörténetet, illetőleg ikonográfiai szakmunkát, sajátos módon felfogott település- vagy társadalomtörténetet, sem a vallásos érzület, illetőleg folklór summázását, hanem mindezeknek egyensúlyával népéleti munkát iparkodtunk írni.

Illesse köszönet a Kiadót, továbbá mindazokat: élőket és megholtakat, akik négy évtizedes gyűjtő- és kutatómunkánkban támogatták.

Szeged, 1975. Fehérvasárnap Bálint Sándor

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumAlamizsnás Szent János

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
23

Alamizsnás Szent János Alexandria pátriárkája volt.

 

A Legenda Aurea nyomán járó Debreczeni-kódex előadása szerint* éjszaka, imádság közben láta égi szépségű leányt előtte megállani: olajfa koszorú vagyon fejében. Mely szüzet látván e szent embör, elcsudálkozék rajta és megkérdé őtet, ki volna. Amaz azt mondá: én vagyok az ergalmasság, ki az élő Istennek fiát mennyországból e földre hoztam. Ha engömet kegyösül vész, jól leszön dolgod. Ezt mondván, elenyészék.

János e napságtól fogva oly ergalmas kezde lenni, hogy Eleimon-nak, azaz Alamizsnás Jánosnak neveztetnéjék. Csakugyan mindenét a szegények között osztotta szét.

A kódex ezután Alamizsnás Szent János legendájába Pétör vámos épületes történetét is beleszövi. Élt Alexandriában egy Pétör nevezetű gazdag vámos, aki minden kéregetőt kikergetett a házából. Fogadásból egy szegény mégis odament hozzá, és alamizsnát kért tőle. Pétör – nem lévén kődarab kéznél – haragjában egy köleskenyérrel dobta meg. A szegény boldogan kapta föl.

Harmadnap halálra kórula vámos Pétör és viteték Úristennek ítéletire. Láta néminemű szerecsenöket: egy mérték vagyon kezökben és az ő tett gonoszságit mind belerakják egyfelől. Másfelől láta szomorú kedvvel néminemű szép fejér emböröket állania; miért a mértéknek felében semmit nem tehetnek vala... Csak egy köleskenyeret tudnak rátenni, melyet... két nappal előtte akaratja nélkül ada. Kit mikoron mértékben tettek volna, egy arányt kezde bűnökkel nyomnia. Mondának a szent angyalok e Pétör úrnak: tégy többet valamit ez köleskenyérhöz, mert majd elvisznek a szerecsenök.

Pétör felocsudott és amikor egy ember, akinek mindene tengerbe veszett, ruhát kért tőle, a maga jó ruhájába öltöztette. Az ember megfizette az árát és elment. Pétör nagyon elszomorodott, hogy nem tudott jót cselekedni. Álmában azonban megjelent Urunk Jézus abban a ruhában, amelyet a hajótöröttnek adott. Pétör most mindenét szétosztotta a szegények között. Egyik sáfárával a Szentföldön harminc ezüstpénzen magát is rabszolgának adatta el. Ezt is a szegényeknek juttatta.

Idők múltával földijei a Szentföldre jöttek. Fölismerték, ő azonban elmenekült előlük.*

A kódex ezután folytatja János legendáját. Egy asszonyállat gonosz bűnét nem meri meggyónni. János azt tanácsolja neki, hogy írja le és zárja borítékba. A pátriárka azonban néhány nap múlva meghal. (616) Olyan koporsóba teszik, amelyben már két püspök nyugodott. Az asszony kétségbeesett, hogy levele más kezébe kerül. Odament a koporsóhoz, erre János két püspöktársával megjelent, és a levelet visszaadta neki. Az asszony felbontotta, de bűnét már nem találta rajta. János érdeméért az Úr törölte le.

A szent Konstantinápolyban tisztelt ereklyéit a szultán a mi Mátyás királyunknak ajándékozta. Budán őrizték. Ünnepét olykor közvetlenül a Mártonra (nov. 11) következő napon ülték meg.* Talán azért, hogy a két szent a szegények szeretetében annyira hasonlít egymáshoz.

Mátyás király Alamizsnás Szent János várbeli kápolnáját fényesen ellátja. Bonfini a kincseket, orgonát és énekkart magasztalva azt mondja, hogy a kápolna cum coelesti aula, hierarchiaque certare videatur. Hasonlóan lelkendezik (1483) Castelli Péter pápai legátus is: habet enim – Mátyás – cantorum capellam, qua nullam praestantiorem vidi.

János ereklyéinél eskette meg Mátyás király Bakócz Tamást és az ország főurait, hogy halála után Korvin Jánost választják királlyá. A kápolnát 1526 őszén Szulejmán szultán is fölkereste, sőt megszólaltatta az orgonát is.*

A kápolnához, amelyből később dzsámi lett, hozzátartoztak a király szegényei is.*

Besztercebánya Alamizsnás Szent János-kápolnája, oltármestersége még biztosan a budavári kultusz kisugárzásaként keletkezett.*

Gótikus táblaképeit látjuk Bártfa (Pieta-oltár), Lőcse (Szent Miklós-oltár, 1507), Márkfalva (Jazernica Markovice, Márton társaságában, 1517), Szepeshely (Zipser Kapitel, Spišska Kapitula, Háromkirályok-oltár, 1470, Mária halála-oltár, 1470).*

Gótikus faszobrát őrzi Kassa (múzeum, 1470), Leibic (Lubica, 1510, Szépművészeti Múzeum), Lőcse (Jakab-templom, 1507).*

János ereklyéit a mohácsi csata után menekülő pálosok máriavölgyi kolostorukba mentették át. Ferdinánd király a pozsonyi káptalannak ítélte oda. Pázmány Péter az ereklyét díszes ezüst koporsóba tétette, majd Eszterházy Imre esztergomi érsek bent a székesegyházban kápolnát emeltetett föléje (1732).

Alamizsnás János pozsonyi kultuszáról csak egy nyilván hazai szereztetésű himnuszt tudunk idézni:

 

Joannes, bone Pastor,
tuique gregis amor,
salve, o verum speculum,
cunctorum praesidium.
 
Tu tristi iubilus,
tu claudo baculus,
tu coeco lumen,
sitienti flumen.
 
Afflicto gaudium,
tu Pater pauperum,
O fac ut sequamur
tua vestigia,
et ita consequamur
aeterna gaudia.*

 

A hódoltság után Buda városa magának követelte vissza az egész ereklyét, Pozsony azonban a királyi adományra hivatkozott. A vitát XI. Kelemen pápa és III. Károly királyunk döntötte el: Buda megkapta a jobb lábszárat, a többi pedig Pozsonyban maradt. Az ereklyét a budai városháza kápolnájában helyezték el, majd II. József rendelete nyomán a Nagy-boldogasszony-templom Szentkereszt-oltárára került.

Páli templomában a szent barokk oltárképe* található. Alapításának kultikus hátteréről nem tudunk.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumMária

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
23

Mária eljegyzése, másként menyegzője hagyományvilága olykor a kánai menyegző vasárnapjának jámbor szokásaival is vegyül. Erről már szó esett. Itt csak a Mária-ünnepről (festum desponsationis B. Mariae Virginis) emlékezünk meg.

Megünneplése a XV. században Franciaországban, Chartres városában kezdődött, majd pápai jóváhagyással (1537) a franciskánusok terjesztik. Szorosan összefonódik Szent Józsefnek a XVI. században bontakozó kultuszával, de olykor érinti a Mária hét öröméről való megemlékezést is.

Az ünnep sajátos módon a Habsburg-monarchiában válik különösen népszerűvé. Lipót fiúgyermeke késett. Amikor megszületett, Szent József iránti hálából a József névre kereszteltette. Néhány jellemző mozzanatot Szent József ünnepénél még megemlítünk. József trónörököst Mária eljegyzésének ünnepén (1690) koronázták még atyja életében császárrá. A napot ünnepi rangra Lipót kérésére emelte a pápa a Habsburg-birodalomban. A kihalástól rettegő dinasztia háláját tanúsítja még a schönbrunni kastélykápolna (1745) dedikációja, és a bécsi Hoher Markt kútkompozíciója (1765). Mindkettő Mária és József eljegyzését ünnepli.*

Mária menyasszonyságának ünnepe – mintegy az asszonyi sors megdicsőülése, a parasztlakodalom égi mása – részben udvari arisztokrata példa, nagyobb részben azonban a franciskánizmus nyomán bontakozik népi jámborságunkban. Legfőbb forrása alighanem a Makula nélkül való Tükör:

 

Midőn a Szentséges Szűz tizenegy esztendőt töltött volna a templomban, és idejében tizennégy esztendős lött volna... a szentek szent helyéből szózat lett a főpaphoz, mondván: parancsold meg, hogy a Dávid nemzetébül való házasulandó férfiak egybegyűljenek és ki-ki egy ágat tartson kezében, és akinek megzöldellik, azé légyen a Szűz. Azért aszerént egybegyűlvén, mindenik a maga vesszejére nevét fölírta.

Midőn azért mindnyájan az ő vesszejeket a főpapnak adták volna, a főpap a szentek szent helyére bévitte, ahová csak egyszer esztendőbe mert bemenni, és tévé a vesszőket a frigyszekrény eleibe. És ismét kiméne és a néppel imádkozék. Kevés idő múlva beméne, hogy megtekintse, ha valamelyik megvirágzott-e, de egy sem virágzott meg. Azért megkérdezvén az istent, mi oka annak. Szózat lett, mondván: egy ág híjával vagyon...

Azért a városban és Juda nemzete között szorgalmatosan kérdezkedtek, ki volna az aki elmaradott volna. És imé megtudták, hogy az ájtatos József híjával vannak. Azért mindjárt érte küldének. A főpap eleibe hozván, e főpap keményen szóla néki, hogy parancsolatjára a többivel el nem jött. Mondá szent József: tisztelendő uram, méltatlannak ítélem, hogy oly szent szüzet én házastársul vegyem. Mivel ugyis ő gazdag szülék leánya, én pedig együgyű ács vagyok, kérlek azon alázatosan, hogy engem azon házasságra ne tarts. Felele a főpap: Isten parancsolatja, hogy te jelen légy. Azért végy vesszőt kezedbe, és írd rá nevedet, és amint Istennek fog tetszeni, úgy történik Veled.

Vévén azért kezébe a vesszőt, és reá írá nevét. A főpap a többivel ismég bevivé a szentek szent helyébe, és újabban a néppel imádkozék... A főpap ismét beméne a szentek szenthelyébe és Szent József vesszejét éppen megzöldelve találá és szép virágok virágoztak ki rajta. És kivivén a népnek, a nép elcsudálkozék rajta, dicsérvén az Istent, hogy a régi csudát, kit Áronnal tett, megújította. De ez nem volt elég, hanem midőn a főpap Szent Józsefnek kezében adta volna a vesszőt, imé a Szentlélek galamb képében a vesszőre szállott, az emberek nagy csudájára...

Midőn egymásnap kezet adtak volna, mindjárt Szent József Bethlehembe ment, hogy mindent megkészítsen, ami a menyegzőhöz való. Hasonlóképpen Szent Joachim és Szent Anna Názáretbe mentek, elkészítvén ott mindeneket.

Szent Anna a maga leányának tehetsége szerént legszebb ruhát készített... Micsodás volt pedig az ő menyegzős ruhája, Szent Brigitta jelenéséből kitetszik, mivel oly formán jelent meg néki az Isten Anyja. Vala pedig az ő fején igen drága korona, és abban hét drágakő vala helyheztetve. A haja leeresztve vala, a szoknyája drága vontarany, a palástja égszínű selyem vala. Ily szép ruházattal vala Mária fölékesítve kívül, de sokkal jobban természet szerént való szépséggel meg vala ékesülve belől... Vala pedig a Szent Szűz középszerű, és valamennyire nagyobb a középrend között. Az ő teste búzaszínű vala, és a haja aranyszínű, szemei igen kegyes és barnaszínű valának. Orra valamennyire vékony, ajkai pirosak, ábrázata hosszas, kezei és ujjai is hosszak valának. Szavai nyájasak és kedvesek. Járása lassú és szemérmes vala. Egyszóval mindenben kedves és ékes volt.

Kiment azért e szent menyasszony lefüggesztett szemmel, kedves ábrázattal, szemérmes lépéssel. Fején lévén ékes korona, és az égszínű palástban felöltözve. Az ő vőfélye volt maga a Szentlélek, szolgák az angyalok. Elérkezett Szent József is, mint valami földi angyal: tisztességes ábrázatú és megékesült, mert mintegy harminc esztendős vala idejében, amint némelyek bizonyítják. Az ő szüléjek a templomban vitték őket. Jelen lévén Szent Joachim, Szent Anna, Szent József bátyja, Kleofás és Kleofás Mária, Zebedeus és Salome, több más atyafiakkal és kiváltképpen az angyaloknak nagyszámú sokaságával, kik a templomban kisérték őket. Elhihetjük, hegy az angyalok serege az ő királynéját látni kívánta.

Más sok népek is egybegyűltek, kívánván látni az ékes menyasszonyt...

Midőn azért a szent processzió a Templomhoz jött volna, a zsidók szokása szerént egybeadattak és megáldattak. A megerősítésre Szent József a maga jegyesének egy szép gyűrőt adott, amely gyűrő örök emlékezetre most is Perusium várasában a Szent Lőrinc templomában tizenkét lakattal bécsukva, nagy őrizet alatt, böcsületben tartatik. És bizonyos időkben az emberek ájtatosságára kimutattatik, mindazonáltal senki nem tudja, mibül van csinálva. Ahhoz éréntik a házasok a maga gyűrűjöket és tőle megszenteltetnek.

 

Varga Lajos népköltő régi barokk népkönyvektől ihletve, vőfélyes lelkendezéssel így verseli meg* Mária menyegzőjét:

 

Ott állt a menyasszony angyali szépségben,
Ilyen szépség nem volt még soha az égben,
Mennyei erénytől tündöklött e virág,
Megkedvelte őt a teljes Szentháromság.
 
Aranyos felhőkön rózsaszín szárnyakkal,
Leszállt most az égből Gábriel arkangyal,
Utána jöttek a mennyei seregek,
Hogy az eljegyzésben ők is részt vegyenek.
 
Jeruzsálem város mióta fennállott,
Ily fényes menyegzőt még soha nem látott,
Ott ragyog szent fényben az egész mennyország,
Trónján tündöklik a teljes Szentháromság.
 
Gábriel arkangyal lépett most Józsefhez,
És elvezeté őt az égi jegyeshez.
Kit, midőn meglátott, meghajlott előtte,
Keblét egy mennyei szent érzet tölté be.
 
Majd Gábor főangyal ekkép szólt hozzájok:
Ime itt a gyűrű, melyet nektek hozok,
Ez odafent a szép mennyországban készült,
Melyet én általam nektek az Isten küld.
 
Angyali szeretet a drágakő benne,
Ti egymással ezzel lesztek eljegyezve.
Rózsaláncával a tiszta szent életnek,
Most összekapcsollak örökre titeket.
 
A gyűrűt az angyal Józsefre ruházta,
Ki azt ráhelyezé Mária ujjára,
Az eget és földet szent öröm tölté be,
A két dicső jegyest ég s föld üdvözölte.
 
Angyali hárfának hangjai zendülnek,
És az arkangyalok glóriát zengenek,
Trombitaszó harsan, alleluja zendül,
Mennyei örömtől a világ megrendül!
 
Szőlőfürtjéből az őrök üdvösségnek,
Színméznél édesebb italt készítének,
Az angyalok hoztak megszentelt kenyeret,
Mely az örök élet búzaföldjén termett.
 
Örömére ezen napnak lejövének,
Összes lakosai a csillagos égnek,
Hogy szent vigalom közt gyönyörködve lássák,
A két tiszta lélek égi boldogságát.
 
És a Szentháromság karjait kitárta,
Hogy ezen szent frigyet örömmel megáldja...

 

*

 

Eddig ismereteink, illetőleg kutatásaink szerint Mária menyegzőjét fogadalmi ünnepként először Somlóvásárhely ülte meg hazánkban (1714): Mária hét örömének tiszteletére a falu népe többek között azt is megfogadta, hogy azt a napot – festum Desponsationis – is, melyen Szent Józsefnek nagy csudálatosan a szentek szent helyébe megzöldellett és kivirágzott vesszeje által eljegyzettét, és házastársul neki adattál, szintén úgy megüllük magunk ájtatosságából, mint a több Anyaszentegyház üllő ünnepeit, mert kimondhatatlan örömidre lött neked Szüzek Királynéja és a szűz Szent Józseffel való öszveadásod, mivel a szent házasságnak színe és palástja alatt szüzen szűlvén az világra az élő Isten Fíát, az anyai méltósággal mind szűzességedet, mind jó híredet, nevedet íppen sérelem nélkül megtartottad: tarts meg minket is kérünk, szent Fiad fogadásunkért sérelem nélkül minden lelki és testi veszedelmekben. Őrizd meg városunkat tűztül, víztül, éhségtül, döghaláltul, ellenség kardjátul és mindenféle reánk jöhető veszedelmes károktul, melyeket mint érdemes Isten ostorát bűneinkért megérdemelnénk...*

Kevés patrociniumunkat nyilvánvalóan főleg a sohönbrunni példa magyarázza: Somlóvár (Erdődy-kastélykápolna), Harság (Haršag, 1841, Klobusiczky-család). Az Erdődy-dedikációba talán a helyi, somlóvásárhelyi népi hagyomány is belejátszott. Mária eljegyzése-oltárt látunk Máriaradna, Jászberény-Szentkút búcsújáró templomában. Lehetséges, hogy a házasságra váró fiatal búcsúsok hiedelmeket is fűznek hozzájuk.

A régebbi, középkori Mária-ciklusok menyegzői jelenetéről, főleg Berethalom (Biertan), Eperjes, Földvár (Feldivara), Kassa, Szászsebes (Şaeş) emlékeiről* nem itt szólunk, minthogy akkor a Desponsatio, Sposalizio még nem volt külön ünnep. Megemlítjük azonban Dorffmeister István képét a türjei premontrei* és Kontuly Béla modern freskóját a Budapest-herminamezői templomban (1933).

A napot éppen úgy, mint a kánai menyegző vasárnapját, általában csak jámbor közösségek: olvasóstársulat, harmadrend tagjai ünnepelték meg, rendszerint elöljáróik hajlékában. Tudomásunk szerint csak Jászberény a kivétel, ahol az ájtatosság a szentkúti templomban történik. Ismereteink szerint a hagyomány egyébként is leginkább a Jászságban virágzik. Így Nagykörü faluban századunk elején az öregasszonyok összegyülekezvén imádkoztak, énekeltek, majd a végén kalácsot ettek, bort ittak. Olykor öregesen még táncra is kerekedtek:

 

Szívünk, lelkünk vigadjon,
Mert ma örömnap nagyon:
Mária menyegzője,
Ma vagyon szent ünnepe.
 
Egész mennyország vígad,
Egyedül pokol jajgat,
Mert a szép Szűz Mária
Sátánok megrontója.
 
Angyalok is vígadnak,
Ékes koszorút fonnak
Menny és föld királynéjának,
A szép Szűz Máriának.
 
Szent József, Szűz Mária
Nézz e kis társaságra,
Mely menyegződ napjára
Jött magasztalásodra.
 
Fogadd köszöntésünket,
Méltó üdvözlésünket.
Engedd, veled mennyekben
Legyünk szent mennyegződben.

 

Jászladány jámbor asszonynépe még századunk elején is valamelyik jelesebb Mária-tisztelő asszony hajlékában gyülekezett. A tisztaszobában fölékesített Mária-szobor került az asztalra, amelyet az idősebbek körülültek. A többiek sokszor még a konyhát, kisházat is teletöltötték, annyian voltak. Először az Örvendenek az egek kezdetű éneket énekelték. Utána a Mária hét öröméről szóló ájtatosságot végezték, majd a Szűzanya eljegyzéséről irt istória olvasására került sor. Majd ének, továbbá a lorettói litánia és a kánai menyegző helyi változata következett. Közvetlenül az ájtatosság után jámbor mulatságot ültek. A Mária-szobor mellé bor és frissen sült kalács került, amellyel mindenkit, aki csak jelen volt, megkínáltak. Végezetül az idősebb asszonyok összefogóztak és Mária tiszteletére táncot jártak.

Guta komáromi mezővárosban Fél Edit gyűjtése szerint* a szentesebbek kijelölnek maguk között egy házat, oda meghívnak, akit akarnak a baráti körükből. Fölterítik az asztalt, mint a rendes lakodalomhoz. Vannak asszonyok, akikről azt mondják, hogy egész vagyonukat nem sajnálják a kánai menyegzőre elkölteni. Az ilyen mondja, hogy csak nem sajnálom a Szűz Máriácskától. Készítenek Szűz Máriának egy „kertet”, s odateszik Szent József vesszejét, beleállítják. A kert egy Mária-szobrocskából áll, amit virággal, többnyire papírrózsákkal díszítenek. Szent József vagy Jézus vesszeje egy sima pálca, ugyancsak papírrózsákkal feldíszítve. Meghívnak hat érintetlen fiatal leányt, ezek papírrózsa koszorút tesznek a fejükre. Egyik közülük Mária, akit Máriácskának is mondanak; fátyol van fején. Ez többnyire kisleány. Van azután menyasszony, vőlegény, Szűz Mária és Szent József kiválasztva a meghívottak közül. A résztvevők bent ülnek az asztalnál, mikor a leányok bejönnek, kezükben egy-egy tányérral, melyben sütemény van, középen fél liter bor, körül rózsák, az egész pedig letakarva kendővel. Az első leány, az angyal ezeket mondja:

 

Én, úgymond az angyal, égi követ vagyok,
Teremtő uramtól üzenetet hozok.
Ő szent felségének abba telne kedve,
Hogy e szűz hajadon (itt Máriára mutat)
Legott férjhez menne.

 

Ezután a második és a többi lány is folytatja a verset, majd kezet fog Mária Józseffel, Józseftől átveszi a virágos vesszőt, és azt elteszi a szoba sarkába, majd énekelnek:

 

Veni, veni szentejusz, megemetusz szpiritusz,
Ki Máriát eljegyezte,
Szent József lett a kedvese.
Siess gyorsan ételt főzni.
Szűz Mária ebédjét készíteni.

 

Erre az asszonyok eléneklik az Isten hozta, Isten hozta Mária tisztelőit... kezdetű éneket, majd együtt éneklik a kánai menyegző énekét. Az ének egyes verseinél, amikor erre a szöveg is utal, kóstolgatják a bort, isznak, majd az Úgy meghordozták Magdolnát... szövegrésznél egy idősebb asszony és férfi felugrik, – egyet-kettőt fordulnak táncolva. Végül a vendégek hozzálátnak az evéshez, iváshoz, előtte azonban még elmondanak tizenkét Úrangyalát.

 

*

 

Dám Ince szóbeli közléséből tudjuk, hogy a Gyöngyös környéki búcsúsok, akik Kisasszony napján a verebélyi búcsúra mennek, Szentkúton a gyöngyösiek menedékházában el szokták járni a kánai menyegző táncát. A búcsúsok: férfiak és nők egyaránt, este az ájtatosságok és a vacsora után körbeállanak, amelyből a jelenlévő barátok, papok sem hiányzanak. Amikor a kör megvan, az evangéliumi történetet kezdik énekelni, miközben egyhelyben táncmozgásokat végeznek. A szokás nyilván már a múlté.

E jámbor vigasságok bemutatásában nem törekedtünk teljességre.

 

*

 

A Perugia városában mai napig őrzött és Mária jegygyűrűjeként tisztelt gyűrű legendáját Varga Lajos és a jászkiséri Körtély István, Mária menyegzőjének állhatatos íródeákja szintén versbe foglalja.

 

Eszerint az Egyiptomba menekülő Szentcsalád útközben megpihent. A munkába merült Mária kis kék szalagra kötött jegygyűrűjét odaadta a ciprusfa árnyékában ülő kis Jézus kezébe, hogy játszadozzék vele. Egy madár ereszkedett le hozzá, a gyűrűt csőrébe kapta és elrepült vele. Nagy volt a Szentcsalád szomorúsága, de már hiába.

Ezerszáz esztendő eltelt azóta, amikor egy dúsgazdag olasz herceg a fiát házasítani akarván, hallotta, hogy az egyiptomi király birtokában van egy csodálatos gyémántkő. Ezt akarta még nászajándékul a menyasszonynak megszerezni. Először a szent városba, Jeruzsálembe zarándokolt, majd Egyiptom felé vette útját. A nagy forróságban egy hatalmas ciprusfa alatt pihent meg. Drágakövekkel kirakott kardját leoldotta az oldaláról, a földre tette, de az különös módon megcsendült. Lenézett, egy kék szalagot látott, gyűrű volt rákötve:

 

Kicsinylőleg tekintett a herceg a gyűrűcskére,
Se nem gyémánt, se nem arany, de még ezüst sincs benne.
Csak azt látom, hogy régiség, már régen elveszhetett,
S a ki valaha viselte, nagyon szegény lehetett.
Nem sokat ér, de emlékül azért megis elteszem,
Nem dobom el, hanem inkább magammal hazaviszem.

 

Tovább nem is törődött a gyűrűvel. Annál jobban örvendezett, amikor a gyémántkövet sikerült megszereznie. Hazaérkezve, a gyűrű sarokba került, nem törődött vele senki sem. Nagynéha a fiatal herceg törölte le róla a port.

A várvavárt menyegző napján az ifjú vőlegényt holtan találták. Atyjának jajszavára a halott megszólalt. Azt mondta, hogy az üdvözültek éppen Mária lakodalmát ünnepelték mennyekben. Csak azért tért vissza a földi létbe, hogy megmondja: a Keletről hozott és semmibevett gyűrű Mária jegygyűrűje volt. Az ifjú lehunyván szemét, meghalt.

Az öreg herceg most már a gyűrű keresésére indult. Ott lebegett a ravatalon fekvő vőlegény fölött, kék szalagon, két angyal tartotta egészen a temetésig. Utána Mária szobrára tűzték és Perugia városába vitték, ahol máig napig ereklyeként tisztelik.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumSzent Vince

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
22
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Szent Vince

Vince hispániai vértanú, válogatott kínzásokkal gyötörték halálra (†304). Legendáját az Érdy-kódexben,* továbbá a ponyvaköltő Varga Lajos versezetében* olvashatjuk. Egyikben sincs magyarázat Vincének, Vince napjának a szőlővel, borral való kapcsolatára.

Tiszteletét* jelentős mértékben előmozdította nemesi származása, amelyre a feudális Európa sokat adott. Már a koronázási paláston (1031) föltűnik. Kopasz nádor a váradi székesegyházban oltárt emelt a tisztességére.*

Közép-európai kultusza a XI. században idekerült ereklyéi révén Boroszlóból sugárzik szét. Gótikus művészetünknek Vince-ábrázolása nincs, helyesebben nem maradt ránk. Tiszteletére kápolnát, templomot nyilván azért nem szenteltek a szőlőhegyekben, mert télidőben úgysem tudták volna búcsúnapját méltóképpen megünnepelni. Sokatmondó kivétel azonban a Sárospatak határában emelkedő Szentvincehegy, a helybeli nép ajkán Szemince, amelyen a középkorban (1238) szőlők között dominikánus klastrom állott.* A patrocinium nyilván a rajnavidéki latini idetelepítésével is összefügg.

Még a századforduló táján is a pécsi szőlősgazdák Vince napján egyik pincéből a másikba járva szoktak együttesen áldomásozni. Voltak, akik vesszőt vágtak le, és a meleg szobában rügyeztetni kezdték. Ennek állásából, mértékéből azután az őszi termésre következtettek.

A pécsi Gyükés szőlőhegy bosnyák eredetű gazdái a Bertalankápolnában Vince napján bemutatott mise idején hurkát, disznógömböcöt akasztottak a szőlőkaróra, hogy majd akkora fürtök teremjenek mint a gömböc. Hasonlóan szoktak ünnepelni kint a hegyben a mohácsi, szökédi, nagytótfalusi sokác szőlősgazdák is.

Mohácson meg úgy vincéznek, hogy a János napján szentelt borral, vízkereszt ünnepén szentelt vízzel, a gazdák kimennek a szőlejükbe. Körüljárva, a széleit szentelt vízzel hintik meg, a négy sarkát pedig a jánosborral öntözik. Itt is szoktak a karóra gömböcöt (kulena) akasztani, majd megenni.*

A napot az ormánsági Kémes reformátusai is számontartják. Szerintük akkor lesz sok bor, ha ma a nap besüt a pincébe. Ilyenkor az ajtaját is kitárják. Utána természetesen áldomásivásra kerül sor.*

A horvátok is a szőlőhegyen vigadoznak Vince napján. Úgy vélik, hogy sok bor lesz, ha esik az eső.*

Dávod magyar szőlőművesei takaráskor egy üveg bort rejtenek a földbe. Vince napján kimennek a szőlőbe, megkeresik és áldomásul megisszák.

Vásárosdombón,* Ecsegen, Ábrahámhegyen,* Sióagárdon még a századforduló körül is szőlőbirtokosok egy-két tőkét jelképesen megmetszettek ezen a napon, hogy majd jó termésük legyen. Egerben vesszőt metszenek a szőlőben. Ez a vincevessző. Hazaviszik, vízbe teszik. Hajtásából az új termésre jósolnak.*

A nap szokásai között itt-ott felbukkanó szimbolikus metszésnek, vágásnak talán ikonográfiai háttere van. Erről még beszélünk.

Vince napjához időjárási regulák fűződnek. Nevének értelme: győzedelmes. Ünnepének kalendáriumi helyéből adódik, hogy ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját.

Nevének a vinum szóval rokon hangzása magyarázza, hegy a szőlőművesek névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni: a franciák, hollandok, németek, csehek,* horvátok, és velük együtt természetesen a magyarok is.

A Vince-napi regula első hazai előfordulása a pesti ferencesek középkori misekönyvének 1498 tájáról származó kézírásos bejegyzése:

 

Vincenti festo si sol radyatur memor esto,

Tunc praepara vas, quia vitis fert tibi uvas.*

 

Országszerte emlegetett verses regula:

 

ha Megcsordul a Vince,
tele lesz a pince,

 

vagyis ha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul és jégcsapok keletkeznek, akkor jó lesz a bortermés. Vásárosmiskén úgy mondják, hogy jó termés lesz, ha Vince napján folyik a kerékcsapásban a víz.

Hajós öreg németjei szerint a tél fele most már elmúlt. Közben mondogatják, hogy jó bor terem, ha reggel a kocsi jégen jár, délután meg verebek fürdenek a napfényben: Reinen Wein gibt es, wenn in der Früh das Eis trägt den Wagen, nachmittags im Sonnenschein die Spatzen baden.* A közeli Harta regulája: Vinzentschein bringt viel Wein.*

 

*

 

Vincét vértanúságának egyik ikonográfiai eszköze, a fejsze, néha csákány, irtókapa után Berchtesgaden és Wienerwald favágói, olykor ácsai is patrónusuknak tisztelték. A hagyomány a régi Magyarország néhány határszéli német falujában is gyökeret vert. Ezek: Fraknó (Forchtenau), Újtelep (Neustift), Szalonakhuta (Glashütten bei Schlaining), Felsőszénégető (Oberkohlstätten), Pónic (Punitz) és még néhány hely. Ezen a napon nem dolgoztak. Misét hallgattak, áldomást ittak, olykor – farsang lévén – bálat (Holzhackerball) is rendeztek.

Fraknó és Németújvár (Güssing) és még néhány falu német népe szerint a madarak Vince napján házasodnak:

 

Zu Vinzenzi heiraten
die Vögel zusammen.

 

Ezért nem szabad a táj népi hagyománya szerint az erdőben dolgozni, fát dönteni, hogy az ember a madarak menyegzőjét (Vogelhochzeit) meg ne zavarja, hiszen majd holnap, Szent Szűz kézfogójának ünnepén (január 23) nászéneket énekelnek Máriának. A hiedelemnek alsóausztriai párhuzamai is vannak.*

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumÁgnes

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
21
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Ágnes

Ágnes már a középkorban számontartott ünnep és kedvelt keresztnév. Középkori magyar alakjai: Anglit, Angalitha, Ágnus, Annos, ma. becézők: Ágnis, Ágnyis, Ági, Ágó.*

Gótikus táblakepeit máig megőrizték Alsóbajom (Boian 1490), Arnótfalva (Emaus, Arnutovce 1485), Bártfa (két változatban 1450, 1460), Csikcsatószeg (Četatuia 1530), Dubrava (Dubrava Liptovská 1510), Hervartó (Hervartov 1460), Héthárs (Lipany 1520), Kassa (1470), Késmárk (1493), Nagyjeszen (Horne Jaseno), Nagylomnic (Lomnica 1495), Palocsa (PIavec 1500), Szentjakabfalu (Jakub 1480), Sztankahermány (Hermanovce 1510) szárnyasoltárai.* Szentjakabfalu Ágnes-szobrát (1490) a besztercebányai múzeum őrzi. Faszobra feltűnik még a Virgines Capitales között, Kisszeben (Sabinov) Angyali üdvözlet-oltárán (1510) is.*

Csak néhány Ágnes-patrocinium ismeretes előttünk: Ruszkinóc (Ruskinovce, Szepes), Marcaltő (kastélykápolna). A középkorban Szentágota szabolcsi falunak (1410) is biztosan ő volt a védőszentje.*

 

Ágnes már 13 éves korában vértanú lett. Ifjú vala – írja* az Érdy-kódex – esztendős korában, de vén és koros vala ő lelki érdemes voltában. Szép orcájában, de annál szép ő hitében. A fejedelem fia beleszeret, drága ajándékokkal halmozza el. Kezét is megkéri, Ágnes azonban mindent visszautasít. Kiderül, hogy keresztény. Az uralkodó most feslett életre akarja kényszeríteni. A fertelmességnek helyén azonban Isten angyala fényességével megoltalmazza. Bod Péter úgy tudja, hogy midőn szüléi az ő temetése fölött siratnák, fényes köntösben fényes leány sereggel jelent meg. Jobb keze felől állott egy fejér bárány. Mellyre nézne a Képírók Ágnest bárány tzímerrel szokták lefesteni.*

 

Az ecsedi uradalom 1648-ból való úrbéri összeírásában fordul elő az anglitbor. Csefkó Gyula tanulságos fejtegetései* után nem kétséges, hogy itt elsőízben már lefejtett dézsmaborról van szó, amelyet a jobbágy Ágnes napján adott át urának.

Jászladány öregjei fejzúgás ellen Ágneshoz szoktak folyamodni. Okát már nem tudták megmondani.

Szil rábaközi faluban emlegetett időjárási regula: ha Ágnes hideg: engesztel Vince, hogy teljék a pince.*

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumSebestyén

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
20
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Sebestyén

Sebestyén egyik leghíresebb ókeresztény vértanú (†298): Nyugvóhelye a hét római főtemplom egyike. Ünnepe egy napon van Fábián pápáéval (†250). A litániában is együtt emlegetik, olykor ünneplik is őket, személyes közük azonban nincs egymáshoz.

Sebestyén császári testőrparancsnok volt, akit elszánt keresztény hitvallása után nyíllal végeztek ki. Az Érdy- és Debreczeni-kódexben is olvasható legenda szerinte már azt hitték, hogy meghalt, mégis fölépült. Szolgálatra újra visszament Diocletianushoz. Most sem kegyelmeztek neki, halálra botozták.

Betegséget, sőt a halált is az archaikus hiedelemvilág mind a klasszikus görögöknél (Apolló nyilai) mind pedig az ószövetségi zsidóságnál a nyíl művének tulajdonította. Az Isten – énekli a 7. zsoltár – igaz bíró: erős és tűrő. Haragszik-e minden nap? Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét. Kézíjját megvonta és elkészítette azt. A halál eszközeit készítette abba, nyílait égőkké tette. Jób (6, 4) így panaszkodik: az Úr nyilai bennem vannak, melyeknek mérge fölissza lelkemet, és az Úr rettentései hadakoznak ellenem.

A nyílnak ebből az ősi szimbolikus képzetéből következett, hogy Sebestyén alakjával is kapcsolatba hozták,* és a pestis nyila, csapása ellen már a VII. században kérik a hívek az ő oltalmát. Tisztelete mégis a feketehalál (1348) után válik általánossá. Ennek tükröződése, hogy a középkor végén alig van templom, szárnyasoltár, amelyből Sebestyén képe, szobra hiányoznék. Feladatuknak a művészek annál szívesebben tesznek eleget, mert így egyúttal módjuk van a meztelen emberi test ábrázolására is, amelyet az egyház nem nézett jó szemmel.

 

Ott találjuk Sebestyén táblaképét Arnótfalva (Emaus, Arnutovce 1485), Bakabánya (Pukanec 1480), Bártfa (Fábiánnal 1460), Csegöld (1494), Felsőkubin (Vyšny Kubin 1500), Kassa (Fábiánnal 1470), Lőcse (Kristóffal 1476), Szmrecsány (Smrečany 1510), Vitfalva (Vitkovce 1480) szárnyasoltárain.*

Gótikus faszobrai szintén járványok emlékjelei: Bártfa (Mager Veronika oltára, 1489), Budapest (Szépművészeti Múzeum 1490, ismeretlen helyről, Mateócról? 1510), Késmárk (1500), Liptószentmária (Svätá Mara 1500), Lőcse (Péter és Pál-oltár 1490), Malompatak (Mlynica 1480), Mosóc (Mošovce 1470), Szepeshely (Spišska Kapitula 1478), Szepesszombat (Spišska Sobota 1503), Zólyomszászfalu (Sásová 1510)*

Fábián és Sebestyén oltára volt a győri székesegyháznak (1479),* a budavári Magdolna-templomnak (1487).* A pozsonyi polgárok egy járvány alkalmával kápolnát ajánlottak föl és társulatot alapítottak a tiszteletére (1502).* Egyik alföldi falu középkorból származó neve védőszentje után Fábiánsebestyén, Muravidéken Szentsebestyén (Pečarovci).

 

A középkor végén már keresztnévként is járja. Így az 1522. évi szegedi egyházi tizedjegyzékben tíz esetben fordul elő. Világos, hogy a névválasztással az újszülötteket járványos betegség ellen ajánlották Sebestyén oltalmába. Emlékeztetünk Tinódi Sebestyén nevére is. Elterjedtek családneveink is: Sebestyén, Sebestény, Sebő, Sebők, Zsebők. Nyilván idetartozik a Sebes, Sebös család-, illetőleg helynév is.*

Mindez a hazai középkor végén a Sebestyén-kultusz elevenségét és időszerűségét tanúsítja. Megerősödéséhez az 1510. évi hazai nagy pestisjárvány is hozzájárulhatott. Lehetséges, hogy középkori német városaink a nyíl-motívum révén keresik a katona vértanú oltalmát. Gustav Gugitz helyesen jegyzi meg,* hogy a lovagság bomlása után a városok hatalma és ereje megnövekedett, falaikat maguknak kell megvédelmezniök. Ezért választották Sebestyént a polgári lövészegyesületek védőszentjüknek.

A kultusz később új erőre kap és a barokk jámborságban, pestisoltalmazó mozzanatokkal egészül ki, ami kápolnaépítésekben, sőt templomdedikációkban is megnyilvánul.

 

Esztergom: Győrsziget, Komárom, Mászt (Mást, 1631), Nagyszombat, Nádasd (Trstin), Visegrád.

Szepes: Jurgov.

Győr: Füles (Nikitsch, 1733), Garta (Kapuvár mellett), Stotzing, Császárkőbánya (Steinbruch).

Veszprém: Németbarnag (1750, később: Gyümölcsoltó Boldogasszony), Csácsbozsok.

Székesfehérvár: Székesfehérvár (Felsőváros, 1731),* Érd, Dunabogdány.

Pécs: Pécs (kapucinusok, majd irgalmasok), Paks.

Erdély: Kolozsvár (kápolna), Sósmező (Poiana Sarata).

 

A XVI. század nagy itáliai pestisjárványai a Sebestyén-kultusz másodvirágzását hozzák magukkal. Borromei Károly híres milánói érsek a városnak a pestistől való szabadulását (1575) Sebestyén közbenjárásának tulajdonította. Tiszteletére már 1576-ban templomot és emlékoszlopot állított a milánói nép. A máig élő hagyomány szerint a később szentté avatott Károly a pestist ebbe az oszlopba kényszerítette, száműzte. A helye – emlegetik a milánóiak – daganat formájában ott látható az oszlopon.*

A milánói kezdeményezés hatására hazánkban is oszlophoz kötözve ábrázolják. Köztérre állítják, hogy az emberalakként elképzelt és utakon besettenkedő vészt elrettentsék vele. Legnagyobb számmal a Fertővidéken, Sopron és Kismarton környékén található. Leopold Schmidt mutat rá arra, hogy ez voltaképpen az Eszterházy-család fraknói és kismartoni hitbizományának hajdani, leginkább német lakosságú területe. Véleménye szerint Sebestyén barokk tiszteletét – hozzátehetjük: mint Rozáliáét – az Eszterházyak egyelőre nem tisztázott körülmények között közvetlenül plántálták át birtokaikra Borromei Károly hazájából, Lombardiából. Innen sugárzott szét azután Ausztriába és a Dunántúl szomszédos magyar vidékeire is.

 

Schmidt felsorolja Burgenland barokk Sebestyén-oszlopait: Feketeváros (Purbach 1711), Kismarton (1713), Lajtapordány (Leithaprodersdorf, XVIII. század vége), Lajtaszentgyörgy (St. Georgen, XVIII. század eleje), Lorettó (1680), Nagyhőflány (Grosshöflein 1657), Nagymarton (Mattersburg 1614), Sérc (Schützen 1711), Nádasd (1628). Állításuk pontos ideje ismeretlen: Somfalva (Schattendorf), Pecsenyéd (Pöttsching), Rétfalu (Wiesen), Zárány (Zegersdorf). Ott áll Kishőflány (Kleinhöflein), Klempa (Klingenbach) pestisemlékein is. A nevenapján több helyen valamikor fiúgyermekek jártak Sebestyént köszönteni.

Kiegészítésül vegyük ehhez hozzá a Sopron és a Fertő magyar vidékén található Sebestyén-oszlopokat, illetőleg ábrázolásokat is: Bősárkány (XVIII. század közepe), Csorna (1780), Fertőszentmiklós (XVIII. század eleje), Hegykő (1711), Lövő (1711), Mihályi (1760), Nagycenk (1714), Rábacsanak (1714), Sarród (1714). Egy soproni parasztpolgár ház oromzatán is találkozunk a szent szobrával.*

 

Az osztrák kutatás Sebestyén tiszteletére rendezett német nyelvű barokk népi színjátékokról is tud, amelyek főleg Nagymarton környékén korunkat is megérték.* Schmidt helyesen hangsúlyozza, hogy az Eszterházy-hitbizomány Sebestyén-kultusza nem tekinthető pusztán magyarnak vagy németnek. Döntő az államközösség, a katolikus barokk monarchia, amelynek hatalmi és szakrális szükségletei hozták létre ezeket az ájtatosságokat és ünnepeket. Ebből a magyar arisztokrácia éppúgy kivette a részét, mint az ottani német parasztság és polgárság.

A pesti pálos templom, mai egyetemi templom alapkövébe Sebestyén ereklyéjét tették* a Czenstochovai Szűzanya rézre karcolt képével együtt (1725).

Az ország egyéb vidékeink Sebestyén-kultusza szintén a pestisjárványokkal, jószágvésszel, és ezzel kapcsolatosan a német bevándorlók fogadalmi ünnepeivel függenek össze. Ilyenként tiszteli Sebestyén napját a német eredetű Zirc,* Városlőd, Mór,* Magyarpolány,* Leányvár, Orfű, Egerszalók, Elek.* Orfűn e nap reggelén nem mentek be az istállóba, álljon helyt a patrónus: a jószágot nem szokták megetetni, befogni, az almot kivinni. Böjtölt tehát az állat is.*

Sebestyén kivételes barokk népszerűségére vall, hogy – bár a szakmához nem volt köze – az aradi kőművesek, kőfaragók céhe Rókussal együtt védőszentjének tisztelte.*

Az ország leghíresebb Sebestyén-temploma Székesfehérvár-Felsővároson áll, amely egyben a város szakrális parasztéletének, céhes jámborságának is tűzhelye. A búcsúnapon, egyébként a farsang derekán sebestyénbál is volt. Emlegetik juhásztemplom néven is.

Bánd német fiatalsága farsangi felvonulással szintén bálozott. Ez volt a Schützenball.*

Sebestyén ott hódol Rókus, Xavér, Rozália, esetleg még Antal és Károly társaságában azokon a monumentális barokk Szentháromság-emlékeken is, amelyeket a XVIII. századi pestisjárványok idején állítottak számos városunk főterén, de szerényebb formában faluink templomkertjeiben is. Önálló szobra állott a pesti hajdani Sebestyén téren.

A jászapáti; Mária nevének szentelt pestiskápolna (1739) elenyészett Sebestyén-képének fölírása:

DIVINI MARTYR TELIS CONFIXUS AMORIS

NIL CURAT MEMBRIS SPICULA FACTA SUIS.*

Nehezen fordítható magyar értelme: Az isteni szeretetnek nyilakkal átszúrt vértanúja. A dárdaszúrások tágjainak nem ártanak.

Somogybükkösd Sebestyén-oltárának fölírása: PLAUDE ET EXULTA SEBASTIANE QUIA MERCES TUA EST IN ASTRIS REPOSITA. Lucae 6. Vagyis: örülj és örvendezz Sebestyén, miután a te jutalmad a mennyekben van. Két oldalán Flórián és Venánc szobra.

Sebestyént járványok idején népünk is tisztelte. Barokk jámborsági könyveink (Lelki méreg ellen való orvosság, Döghalál ellen való orvosság), később ponyvairataink ezt a szöveget kedvelik:

 

Dicsőséges szent Sebestyén,
Kinek sok seb esett testén,
Vére földre öntetvén.
 
Az ellenségnek nyilai
Tested liggattyák a dárdái
És sok kínzó szerszámi.
 
De a szeretetnek nyila
Szíved inkább hasogatja,
Hogysem ellenség nyila.
 
Mert az nem csak a nyilakat
Győzte meg, de a kínokat
S kínzó tyrannusokat.
 
Azért Isten a pestisben
Téged tett orvossá s ebben
A testünk sérelmében.
 
Mivel azért ez nyavalya
Országunkat háborgatja,
Hogy segétséged óhajtja.
 
Hogy itt az Istent dicsérvén,
Hálát adván, dücsőítvén,
Ez nyavalyát elűzvén.
 
És azután az életben
Veled együtt a menyégben
A lelkünk örvendezzen.

 

Magyar nyelvű népi színjátékok, játékszerű hagyományok Sebestyénről nem maradtak ugyan ránk, de a tradíció szellemében a századforduló táján Varga Lajos még épületes versezetekbe szedte* a szent legendáját.

 

*

 

A német hagyomány, illetőleg névazonosítás szerint – a Sebastian és a Bast 'kéreg, háncs' szó hasonlatossága nyomán – ezen a napon kezd az életnedv a fában ismét megindulni, most kezdődik tehát a tavaszi megújulás. Ennek sajátos, Sárosban megörökített,* nyilván szintén német eredetű párhuzama: „ha e napon a köd alig ér a fák koronájáig, akkor a halál áldozatait csak a gyerekek közül fogja szedni, és a betegség többnyire gyermekbetegség lészen. Ha azonban felér már az innen látható hegy feléig, akkor leginkább a középkorúak fognak betegeskedni, halni. Végre ha mindent elborít a köd, akkor kivétel nélkül fog pusztulni gyermek, ifjú és agg.” Ebben a hiedelemben jellemző áttétellel Sebestyén nem gyógyító szentként, hanem pusztító démonként jelenik meg.

Az apatini németek ezen a napon zsírban kalácsot (Kichl) sütnek. Megeszik, hogy a szél le ne tépje a háztetőt.*

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumPiroska

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
18

Piroska, azaz Prisca, ókeresztény vértanú. Temploma az Aventinus hegyén áll.* Legendáját a Debreceni-kódexben* olvassuk. Eszerint egy római nemesember megkeresztelt lánya volt. Claudius császár pogány áldozatra akarta kényszeríteni. Ő csakugyan imádkozni kezdett a bálvány előtt, a templom azonban összeomlott. A császár többféleképpen is kínoztatta, de Piroska hű maradt hitéhez. Börtönében éjszakának évadján a mennyei szentek és angyalok dicsérik az Urat. A császár oroszlánok elé vetteti, de ezek lábához heverednek, nem szaggatják szét. Ezután hatalmas máglyát gyújtat, de az Úristen esővel és széllel eloltja. Végül a császár úgy véteti fejét Piroskának. A kivégzés helyén, az Aventinus-hegy tövében templomot emeltek a tiszteletére. A hagyomány szerint abból a lakóházból alakították át, amely Szent Péter római szállása volt.

Piroska nevét patrociniumaink között, alakját, viselt dolgait pedig ikonográfiánkban hiába keressük. Napját és miséjét középkori misekönyveink azonban számontartják, az esztergomi Agendarius (1583) az imádságos ünnepek között említi. A névnek és napnak nyilvánvalóan Piroska, Szent László leánya, a bizánci kereszténységnek Iréne néven tisztelt szentje adott hazai tekintélyt.

Nem ismeretes előttünk, hogy milyen kultikus befolyásra választotta László királyunk egyetlen leányának a Prisca, elmagyarosodott alakjában a Piroska nevet. Az sem lehetetlen, hogy ősmagyar női név volt, amelyet nálunk azonosítottak a Prisca névvel.

A naphoz egy kiszombori naiv leányhiedelem fűződik. Aki a szent tiszteletére piros kendőt köt a nyakára, még abban az esztendőben férjhez megy. Régi, már alig hallható szegedi regula: Piroska napján ha fagy, negyven napig el nem hagy.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumMargit, vagyis Árpádházi Szent Margit

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
18
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Margit, vagyis Árpádházi Szent Margit

Margit, vagyis Árpádházi Szent Margit (1242-1271), IV. Béla királyunk leánya, Szent Erzsébet unokahúga. Nevét Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával. Az ókeresztény vértanút István király és Szent Márton mellett, népünk mindjárt patrona regni-ként tisztelte.*

Margit a tatárjárás idején fogant. Amikor hetedik gyermeknek megszületett, királyi atyja engesztelésül Istennek ajánlotta. Már három éves korában a veszprémi klastromba vitték, ahol a boldogként tisztelt, stigmatizáltként emlegetett Ilona apáca* volt a gondviselője. Tíz éves korában átkerült a Nyulak szigetén emelt Boldogasszony-kolostorba, amelyről IV. Béla alapítólevele* ezt mondja: „midőn a tatárdúlás után, amely bűnhődésül bűneinkért zúdult ránk, keményen hozzáfogtunk az országújításhoz... az a gondolatunk támadt, hogy ...a Duna szigetén, kolostori életre alkalmas helyen, Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére templomot, és körülötte monostort alapítunk, amelyben a szerzetesi regulák követelményei szerint jámbor szüzeknek kell a királyok Királyát és a Szűznek Fiát szolgálniok. S hogy Isten előtt ismert jámborságunk, amely nem maradhat rejtekben; másoknak is példa legyen, leányunkat, Margit asszonyt, akit gyermekeim közül annál gyöngédebb szeretettel ölelünk át, minél biztosabban látjuk benne a jámbor, Isten előtt kedves életnek előjeleit, elhelyezzük őt ebben a kolostorban, hogy élte fogytáig szolgáljon Istennek és a dicsőséges Szűznek...”

Ezekben az időkben alapított koldulórendi apácakolostorainkat általában a Flandriában bontakozó vallásos nőmozgalom, a beginizmus szelleme ihlette, amely az önként vállalt szegénység mellett, a vallásos megigazulás egyik eszközének a cselekvő, másokon segítő munkás életet tekintette. Szellemi igényeinek kielégítése már anyanyelven történik. Ennek az áramlatnak hazai irodalmi gyümölcse az Ómagyar Máriasiralom, egy föltételezett bibliafordítás, továbbá Margit magyarra fordított legendája a XIV. század első feléből. A róla készült másolatról írta le Ráskai Lea 1510 táján a ma ismert szöveget.* Margit latinul egyébként aligha tudott, így aztán anyanyelvén kellett megismerkednie a Bibliával és a szentek legendáival.

 

Az Írásból Jézus szenvedését éli át legszenvedélyesebben. Gerjedez vala e nemes szűz – írja* Ráskai Lea – az isteni szerelemnek tüzével, és meggyúlladván imádkozik vala szüntelen, majdnem minden közbevetés nélkül. A napnak első idejétől fogva a konventnek ebédének ideiglen szűnetlen imádságban maradt vala meg. És tehát Urunk Jézus Krisztusnak feszületének öt sebeinek helyeit gyakorta nagybőven ő kőnnyhullatásával megöntözvén, ő szájával megcsókolgatja vala. Azonképpen készen vala az ő szent szülőjének képének is, akit e szent szűz nagy kívánattal tisztel vala. Az eleven szent keresztfát mindenkoron őnála vagy őmellette tartja vala, úgyhogy nemcsak vigyázván, de még alván is tisztelné a szent keresztfát.

Tudatában van származásának is, ez azonban alázatra ösztönzi. Eszében forgatja vala gyakorta és néha egyebekkel is beszéli vala az ő nemzetének, eleinek életüket és életüknek szentségét, azaz Szent István királynak életét, ki vala magyaroknak első királya és apostola... És meggondolja vala Szent Imre hercegnek is ő életét és ő nemességes szüzességét. Kinek, mikoron volna szentséges jegyese, görög császárnak leánya, Istentől neki megjelenteték, és az ő jegyesével szeplőtlen megtarták a tisztaságnak szüzességét, ő életüknek minden napiban... Ismét e szent szűz meggondolja vala Szent László királynak életét, aki Magyarországnak dicsőséges birodalmat és oltalmazást szolgáltat a pusztítóknak ellene... Ismét meggondolja vala Szent Margit asszony Szent Erzsébetnek, az ő barátjának és szerelmes nénjének szentséges életét, kinek szentséges érdemével mind teljes az Anyaszentegyház... Kéri vala e szenteknek esedezésüket, hogy ő érdemüknek miatta és isteni ajándéknak, malasztnak miatta érdemleve lenni ő nyomuknak és érdemüknek követője...

Külső megjelenésével, ruházatával nem törődik. Vállalja a legmegalázóbb, legszennyesebb munkát is. Boldog, ha a kolostor betegeit ápolhatja.

Halála után legottan e szentséges szűznek ő orcája csudálatos fényességgel megfényesedék, és vala ő szemének alatta oly igen szép világosság, mintha megaranyozták volna az ő orcáját... Péter győri dominikánus álmában, amikor Margit elszenderült, ezt a szózatot hallja: meghalt a bárány!

 

Sírjánál hamarosan csodákat emlegetnek. A nemsokára megindult kánoni vizsgálat lapjairól megelevenedik előttünk ügyeivel-bajaival a kor magyar társadalma: betegek, nyomorultak, megaszottak, nyavalyások tőle várták segítségüket. Munkásemberek: a dáni pintér, a zsugorodott kis Pinka, a vak Neste, a dagadt arcú német Ölse, a váci szabó, az ördöngős somogyvári Márton, a balgatag bíró felesége, az aranyfonó Méza. Nemesek: a köszvényes kátai Petri, a német fogságban torony mélyén szenvedő Alexander úr, a szemfájós nyitrai ispán. Asszonyok: a szerelemben megőrült Erzsébet, berekedt hangú énekesek, a megyeri asszony, kit ura ölében vitt Margit sírjához. Pogányok: vaksi lovával szomorúan ügető kun, ki megígéri, hogy megkeresztelkedik, ha a lova visszanyeri fél szemét.*

Különös tiszteletben részesül apácafátyla (velum). Kun László királyt hideglelés gyötörte, Margit vélumát borították a fejére. Takáts Sándor azonban a pozsonyi klarisszáknál őrzött övet alighanem tévedésből tartja a mi Margitunk ereklyéjének.*

Margitot tehát nemzete és rendje már kezdettől fogva boldogként tisztelte. Ikonográfiájára jellemző, hogy fekete fátylát és köpenyét teleszórt csillagok díszítik. Kezében liliomot, olykor könyvet is tart. Jajczay János* Ranzanus püspök Mátyás királynak tett kijelentésére emlékeztet: Margit sokszor olvastat és magyaráztat Krisztus és a szentek kínszenvedéséről. Olykor lángcsóva is megjelenik a feje fölött. Jajczay utal a legendára: és előtte valának a szent szűznek minden ő szép aranyos képei, táblái és ereklyéi. És monda Szent Margit asszony soror Elenának: kérlek tégedet, hogy állj itt és senkinek meg nem mondjad, hogy én itt vagyok. És ne hagyj valami sorort énreám jönni... És mikoron Szent Margit asszony sokáig állott volna ezenképpen ő imádságaiban, látá e soror Elena tűznek lángját Szent Margit asszonynak fején. Ezeket látván a soror, igen megijede, és fél vala menni Szent Margit asszonyhoz. De maga e soror lassúsággal elméne Szent Margit asszonyhoz, és mondá neki: asszonyom, tűz vagyon fejeden... Mondá e sorornak: senkinek e látást meg ne mondjad!

Koronája az ábrázolásokon rendesen a földön hever. Ha három koronát látunk mellette, ez a kikosarazott három királyi kérőt jelenti. A kereszt is jelvényei közé tartozott, sokszor angyal tartja. Ugyancsak angyal nyújtja feléje kincseit: a korbácsot, vasövet és a vesszőt, mert nagy ünnepek estjén veri vala, ostorozza vala ő magát, oly igen keményen, mignem ő gyengeséges testéből vér bőséggel kijő vala. És veri vala e szent szűz ő magát némikoron tövises vesszővel, némikoron pedig sündisznónak bőréből csinált vesszővel, ostorral. Olasz képeken olykor stigmákkal is ábrázolják.

A szentek dominikánus családjának tagjaként híres középkori művészek örökítették meg, olykor stigmatizáltként is, Margitot. Jajczay János nyomán utalunk a nápolyi Donna Regina-templom trecento-freskójára, az Árpádoknak, köztük Margitnak a mennyek országában való fogadtatására. Föltevése szerint az assisi Szent Ferenc-bazilika egyik táblaképe, Simone Martini mesterműve Margitot ábrázolja. Ott látható még többek között a firenzei S. Maria Novella Gloria Dominicana néven ismert freskóján, Beato Angelico S. Marco-keli Utolsó ítéletén, a milanoi S. Maria delle Grazie egyik termében, Lionardo Utolsó Vacsorájának szomszédságában, hasonlóképpen a római S. Maria sopra Minerva egyik pillére fölött.

A hazai ikonográfia csupán a barokk Regnum Marianum világában bontakozik, igazában azonban csak a múlt század historizmusa és nemzeti érzése idézi föl. Kiemeljük a pécsi székesegyháznak Székely Bertalantól és a budapesti dominikánus templomnak Kontuly Bélától festett falképeit. Több változatban ismeretesek Feszty Masa oltárképei.

Margit a hőse számos híressé vált modern regényünknek, mint Gárdonyi: Isten rabjai, Krúdy: Szent Margit, Kodolányi: Boldog Margit.* Krúdy kevéssé ismert, biedermeier hangulatú kis regénye alázattal idézi a sziget megszentelt világát, történelmi levegőjét. Jellemző az ajánlása: Meggyógyulásomért térdepelve ajánlom e könyvemet Szent Margitnak. 1927, Nagyboldogasszony napján. K. Gy.

Margit kultusza tőrülmetszett magyar nyelven írt barokk népkönyvek (Illyés András, Vajda Sámuel) ellenére sem eresztett gyökeret parasztjámborságunk televényébe. Nem találkoztunk ponyvairodalmi dokumentumaival sem. Rendjének minden igyekvése mellett is csak műveltebb értelmiségünk tudatkörében él. Ennek egyik jeles oka, hogy tiszteletét a jozefinista pasztoráció elhanyagolta, hivatkozván arra, hogy kanonizációja még rendezetlen. Csakugyan, sok százados sürgetés ellenére csak 1943 januárjában avatták szentté. A hívek már nem találtak életének olyan mozzanatára, amelyen át Margit alakja beleépült volna barokkal színeződött hagyományvilágunkba.

Jelen ismereteink szerint nem tudunk idézni Margit személyéhez, ünnepéhez fűződő laikus hagyományt, népi hiedelmet. Már alig hihető, hogy korunk jóléti társadalmában élő hívei az ő királyi szegénységével valamit is tudjanak kezdeni. Az ő utánozhatatlan élete inkább költők és művészek csodálkozását ragadta meg, modern kultusza így inkább intim, belső jellegű.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumAntal, Antal apát, másként Remete Szent Antal

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
17
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Antal, Antal apát, másként Remete Szent Antal

Antal, vagyis Antal apát, másként Remete Szent Antal (†356) beteg embernek, beteg jószágnak hajdanában nagy tiszteletben álló patrónusa. A népmese világát idéző legendáját több kódexunkban olvashatjuk. Itt a Debreczeni-kódex* rövidebb változatából merítünk. Úgy érezzük, hogy kiváló mesekutatásunknak tüzetesebben kell foglalkozni legendáink meseszerű megnyilatkozásaival is.

 

Antal jámbor nemes szülék gyermekeként született, korán elárvult. Vagyonát elosztotta a szegények között, húgát monostorba ajánlá, maga pedig a pusztába vonult. Egy remete oktatta, majd teljes egyedüllétre vágyva, továbbment. Nagy sok háborúságokat szenved vala ördögöktől, melyeket böjtölésökkel, imádságival és vigyázásival mind meggyőz vala. S mikoron a bujaságnak lölkét meggyőzte volna, neki jelönék az ördög és lábai eleibe esvén, mondá: én vagyok a bujaságnak ördöge, meggyőzél immár. Kit Szent Antal elűze előle szent keresztnek jegyével és azután úgy mondá a pusztába lakozóknak: oly igen undok állat az ördög, hogy soha továbbá immár őtőle nem félök. S ennek utána keményebb életöt foga magának, mert gyakorta mind az teljes éjet vigyázásba és imádságba múlatja vala el. Egyszer eszik vala napjában vecsernye után, csak kenyeret, egy kevés sóval meghintvén, vizet iszik vala. Néha harmadnapég sem eszik vala. Mindönkoron a mezítelen földön fekszik vala és ciliciumba jár vala. Egy esmerős szomszédját kérte vala hozzája, hogy szerzött napokba vinne ennie. Mely pusztába egyszer az ördögök Istennek engedetiből oly igen verék és taglák, hogy az ő szolgája alítván megholtnak lenni, a faluba vivé. S hogy lefeküve, a nagy kénba sem ülhet, sem állhat vala.

Ismét hívá az ördögöket a viadalra. Ők kegyig különb-különb vadaknak ábrázatjába jelönvén, az ő körmökkel és szarvakkal nagy kegyötlenül szaggatták. S mikoron Uronk Jézust hínája segétségre, nagy hertelen csodálatos velágosság fényösödék őneki, s az ördögök mind elfutának...

Vértanúságra vágyik, de mikoron látnája, hogy sinki őtet a hitért meg nem akarnája ölnie, harmincöt esztendős korában a pusztának belső titkosb helyére mene és keménb penitenciával kezdé magát gyötrenie. S mikoron még menne, egy ezüst tányért lele, s igen kezdé csudálni, hogy ki vitte volna a tányért, miérthogy simmi embörnyom ott nem vala. S ottan megérté, hogy ördög dolga volna. Szent keresztnek jegyét vetvén, elenyíszék a tányér. S azután még egy nagy mázsa aranyat lele, kit eltávoztatta, mint egy tüzet.

Fölmenvén onnan egy magas hegyre, húsz esztendeig lakék ott, sinkinek tudására. Az Úristen megjelöntvén azután őtet, sokak kezdének hozzája gyakorta menni. Jelösül szerzetösök, kik a pusztaságba laknak vala, kiknek adja vala az idvösségnek intésit...

S mikoron a pusztában sem volna nyugodalma a népeknek sokszer hozzája gyülésökért, isteni ihlésből a szerecsönökkel harmadnapi járóföldön mene beljebb a pusztába, és ott egy kis mező, kit Úristen mutata neki. Mely mezőn kevés pálmafa is vala, s a hegy alatt egy igen jó forrás. Holott a pálmafának gyümölcsivel és kenyerekkel níha éle, melyet némikoron a szerecsönök hoznak vala neki. S könyörülvén a szerecsönökön, kik néha a kenyeret viszik vala, egy kapát szerze, s megkapálván a földet, búzát vete bele, és eképpen kézimunkájával él vala. S ugyanottan azokért, kik hozzája jőnek vala, káposztáskertöt is csenála...

Kimúlék e velágból, mikoron százöt esztendős volna, vízkereszt nap után tizenkettőd napon. Kinek ártatlan testét a két tanítványok ugyanottan eltemeték. A pusztába sinkinek meg nem jelöntvén az ő temetésének helyét...

Mégis másként történt. Ereklyéit csodálatos, népmesei körülmények között megtalálják. Erről az Érdy-kódex hét kapitulumban, azaz hét fejezetben* szól:

Justinianus bizánci császárnak nem volt gyermeke. A Hagia Sophia egyházában szüntelenül könyörgött magzatért. Született is egy kislánya, akit hálából Zsófia névre kereszteltetett. Szép, okos teremtés volt.

Egyszer a szolgálójával kiment a császári kertbe, ahol gyümölcsöt evett, majd vizet ivott. És mikoron Zsófia iutt vóna, ottan nagy erdeg méne belé. Azonnal nagyon kezde ordojtani, mint az oroszlán, kezde bőgetni, mint az ökör... És mikoron hozzá közelgetne leányához, kezde ordojtani és fogait csikorgatni. De mikoron szép szóval szólt vóna őneki, ottan megszőnék és kézenfogva házában vivé. Ottan esmég elkezdé az ordojtást, nyelvét rágni. Mindent kezde marni és ennen magát törni, szaggatni. Sem kötél, sem lánc, sem békó nem tartja vala...

Mikoron öt esztendők elmúltanak vóna, kezdének az fertelmes lelkök belőle kiáltani és mondani nagy felszóval: az egyiptombeli Antal remete űz ki innen minket, ki naponkéd minket éget, mind egész esztendég csak azt kiáltják vala...

Antalról senki sem tudott. Az írástudók mégis kinyomozták, hogy hol élt, és hogy titokban temették el. Sírja ismeretlen. Teofilus püspök így rendelkezett: azt hagyom és parancsolom, hogy alázjok meg mi magunkat, hamuban és sziliciomban és bejtölésben. Kilenced napig ájotatos imádsággal kenyeregjünk és egy szóval, egy szívvel, egyenlő akarattal kérjük, hogy jelentse meg minekünk, méltatlan szolgáinak az ő szerelmes konfesszorának testét, és adja ismeretre ez világnak az nagy drágalátos kencsöt, kinek miatta szabadultassék meg az jámbor császárnak leánya az förtelmes lelköktül. A császárnak és püspöknek álmában Gábor arkangyal jelenti meg, hol és miként keressék.

Teofilus és társai sok viszontagság után Egyiptomban egy klastromhoz jutnak. A fráterek megvendégelték őket: nagy szépségű fejér kinyeret tesznek eléjük. A fejedelem, vagyis a remeték elöljárója a püspök kérésére elmondja, hogy az szép kinyeret kedég, kik eleinkben osztanak, soha nem tudjok, hol sütik. De azt tudjok, hogy naponkéd két oroszlánok jőnek az pincében, kik annyé kinyeret hoznak, kivel megérjök. Kiket hírrel hallunk, hogy azonok volnának az oroszlának, kik dicsőséges Remete Szent Pál testét Szent Antal ősünkkel eltemették volna, és mikoron valami vendégünk jőnek, akkoron tebbet hoznak. Kik hiszjök, szent ősünknek szerzéséből lenne az ő szolgáink életekre.

Itt közbevetve említjük meg azt a föltételezésünket, hogy a valamikor sokfelé ismert, jellegzetes pékcégéreket, alföldi szélmalmok kőpadjait* s amelyeken festve vagy kifaragva egy vagy két oroszlán perecet, kenyeret tart a karmai között, szintén Antal legendájának ez a részlete ihlette. Ezt nyilván az antoniták is terjesztették, amikor a megtisztított búza átadására sor került.

A testvérek elmondják a püspöknek: mikoron es misére megyünk énekleni az szentegyházba, kit Szent Antal ősünk rakatott Úristen anyjának tisztességére, az lámpásokat égve találjuk, kiket még szent ősűnk éltében gyojtott meg és azulta meg nem aludt, sem olaja meg nem fogyatkozott...

És valának az szentegyházban három szent oltárok, az nagy oltár előtt három égő lámpások és kétfelől az két oltár előtt két-két égő lámpások...

Azon szóbeszéd között íme egy szép fejér madárka bejöve az egyház ablakán, lángazó tüzet hozván az ő szájában, és az lámpásokat mind meggyojtogatá, az oltárok előtt, esmég el-kiméne. Teofilus pispek azt látván, megkérdé: mi dolog volna. Felelé az fejedelem: tudjad jó atyám, hogy minden jeles ünnepeken azon módon tészen.

Ezután Teofilus elmondotta, mi járatban vannak. A császár leányát kilenc ördög gyötri. Kijelentenék, hogy addig ki nem mennek belőle, amíg Antal testét oda nem viszik. A fejedelem tudatta a püspökkel, hogy ők sem tudják, hogy hol nyugszik. Könyörögjenek azonban, hogy az Úr jelentse ki, hogy hol lehet föllelni.

Harmadnap után, mikoron misét éneklenének, eljöve Gábriel arkangyal nagy fényességgel, hozván kezében egy levelet, és letevé az fejedelem előtt asszonyunk Szűz Máriának oltárán.

A levél megírta, hogy egy csillag fogja Teofilékat Antal sírjához vezérelni. Az szent misét azonközben elvégezvén, Teotilus pispek az levelet kezében nevén, és az fejedelemnek mind ő fráterivel imádságokat és áldomásokat kérvén, búcsút vévén elerede. És mikoron kiérettenek volna, megjegyzék ennen magokat és eleikben jöve az szép fényes csillag. És szózatot hallának mennyből, mondván: kövessétök őket. És utána eredének nagy sírván az fölséges Teremtőtül segétségöt kérvén.

Mikoron azért nagy erős járatlan útakon búdostanak volna, jutának Josen nevű mezőre, hol ott nagy édes ízű füveket és almákat találának és evének benne, hálát adván az Teremtő Úristennek. Onnan tovább nyomotván, jutának nagy rettenetes magas hegyekre, hova az napnak fénye nem érhet, és sem fák, sem füvek nem neveködhetnek; de mérges férgek, sárkányok, oroszlánok, tigris vadak, pardosok és nagy patkányok, mint az erdei róka lakoznak, és számtalan baziliszkus unikornisok lelettetnek, kiknek számokat, nevöket, természetöket csak az Úristen tudja. De az kegyelmes Úristennek hatalmával sérelem nélkül elmúlaták őket. Az fényes csillag kedég mindenütt előttük megyen vala. Annak utána tizenkilenced napiglan járván, kezdeték éreztetni nagy büdös, dohos illat, kinek miatta mind az holtak lehúllának az feldre, és kenyeregnek vala az Úristennek, hogy avagy csak lelkök ne veszne el erekké.

Az kegyelmes Úristen megszabadojtván és ótalmazván őket, megbizakodának lelkökben és mikoron felköltenek vóna, látának egy nagy dohos álló tót, és számtalan mérges férgeket őbenne. Kiből nagy sírás-révás hallattatik vala kiszármazni emberi szózat szerént. Hol ott kénoztatnak, kik Krisztus Jézust megtagadták és az ő szent parancsolatját nem akarták megtartani És nagy békességgel elmúlaták. Annak utána negyven éj-nappal járván, jutának egy nagy csudálatos és dicsőséges szép mezőre, hol ott mindenféle gyimelcsfák valának teljes szép szavú és édes ízű gyümelcsökkel. Ott es fényes csillag megálla és mennyből szózat lén hozzájok: Ássátok meg őt ez helyen és meglelitök az drágalátus kencsöt, kit kerestök. Mikoron mégsem tudnák, mely helyen volna, íme jöve hozzájok egy kisded madárka: fejér, mint az hó, orra veres, mint a piros rózsa. És leszállván egyik fára, kinek ága-boga lehajlott vala mind az földszínig, és alól olyan vala, mint egy szép kamora. És alól a nagy jó édes ízű csergeteg, ki italja (issza): mind étel-ital gyanánt használ vala. És kezde tapsolni szárnyaival úgy mint azt jelentené: itt ássátok meg.

Azt látván, Teofilus püspek mind ő társaival, imádságra adák ennen magokat és kezdének hallani nagy szép gyönyörűséges éneklésöket és édes illatokat érezni. És az jámbor pispek fölemelvén szemeit, mennyországra, látá boldogságus Szent Antalt az szent angyalok között állani, és a szegény bínesekért kenyeregni Úristennek...

Teofilus ismét Istenhez könyörög segítségül. Ime eljővének két nagy oroszlánok az pusztából, kiket látván, előszer nagyon megrettenének. Annak utána az teremtő Úristenben bízván, megbátorodának. Az oroszlánok kedég mintha örülnének, farkkal csavarnak vala előttük, Teofilus pispeknek lábai előtt lefekőnek. És mikoron megmutatta vóna őnekik az helyet, ottan kezdték ásni, és az feldet egymásután kihányni. Mikoron egy nagy követ értenek vóna, megállának tovább ásni. Az jámbor azért leszálla mind ő társaival, látá hát az kövön írás vagyon kimetvén deáki, görög és zsidói betűkkel, miképpen ott dicsőséges Remete Szent Antalnak testét eltemették volna…

És felemelvén az követ, nagy szép illat származik vala ki, úgyhogy láttatnék őnekik, mintha paradicsomba volnának. Meglelvén azért az nemes kencsöt, láták: hát Remete Szent Pálnak pálmafaágból kosár módra kötött köntöse rajta vagyon, és alól berből szerzőtt cilicium...

Visszatérőben Efezeos városba, egy gazdag gőgös emberben, Dánielben förtelmes lelkök valának. Annak okáért nagyon megvasazták, láncolták vala őtet. Hallván, hogy Szent Antal testét odavinnék, nagy messzi eleikbe futa, és kezdenek belőle az erdegök kiáltani: óh nagy Antal remete, ne akarj minket ily erősen gyötreni! Az szegény ember esze megjövén, nagy sírván könyörög vala mondván: óh Szent Krisztusnak konfesszora szabadojts meg engemet. A förtelmes lelkök kitakarodtak belőle. Dániel most mindenét otthagyva, a szent test mellett szolgált éjjel-nappal.

Egy vár alá értek, ahol gonosz lelkek tanyáztak. Megrettennek ezek is. Az ereklyékkel Alexandriába érkezve, nagy földindulás támadt. Sokan gyógyulásra találnak itt is. Egy Efron nevű ifjút ártatlanul halálra ítéltek, fel is akasztották. Szülei Antalhoz folyamodtak segítségért, de látszólag hiába. Amikor azonban nyolc nap múlva eljöttek, hogy fiuk holttestét az akasztófáról levágják, Efron megszólalt: élők még, vögyetök le hamar ennen, mert Szent Antal, kit olyan édesdeden kérétök énérettem, az időtül fogva istökömnél fogva tartott meg éhen-szoméhon, csak az ő szép beszédének vigasztalásával éltem ez napiglan.

A fejedelem a csodák hallatára kiment a tenger partjára az szent testöt illetni. Meg akarta országának szerezni, de a legerősebb férfiak sem tudták elvinni. Teofil ruhaereklyével ajándékozta meg a jámbor uralkodót.

Újra tengerre szálltak, Antal nagy viharokban védelmezte a hajót.

A gonoszok mindenütt rettegve menekültek emberből, állatból, amikor Antal hatalmát érezték. Konstantinápolyhoz közeledve, az nyavalyás tisztulatlan lelkök es megindulának Zsófia asszonynak testében és kezdének az császár leányából kiszólni, mondván; íme hol jő, immáran ím közel vagyon, ki minket innen kiűz...

Justiniánus nagy ünnepélyességgel, nagy zöngéssel: énekkel és muzsikával fogadta az érkező kincset... És bemenének Konstantinápolnak városában, és annak előtte az császár rakattatott vala egy szép kápolnát Szent Antal nevében, hogy ott helyheztesse őtet... Azon közben kihozák oda az szent testhez az császár beteg leányát, Zsófia asszonyt, kiben kilenc förtelmes lelkök valánok, kiért oly igen megvasazták, láncozták vala, hogy lábain sem állhat vala. Kezdenek ottan az pokolszelletök nagy ordojtást tenni, mondván: óh Szent Antal, ne gyeterj, ne égess minket, ha immáron kiűzz ennen az mi házunkból, adj utat, hogy mehessünk el.

Teofilus pispek kedég az császárral és mind az sok jámborokkal nagy sírván imádkoznak vala, várván Úristennek irgalmasságát. Azonkezben az tisztulatlan lelkök nagy ordojtással, mennydörgéssel, feldindulással el-kimenének és az leány olyan lén, mintha megholt volna. Teofilus pispek kedég hozzá járulván, kezénél fogva felemelé őtet, és ottan megvigaszék. És nagy felszóval mondá: soha míg élök, ez szent drága kéncs mellől el nem távozom, mert én látám álmomban, miképpen dicsőséges Szent Antal veri és ostorozja vala az pokolszelletöket.

Szereztete azért Justinianus konstantinápolbeli keresztyén császár azon Szent Zsófia asszony egyházában egy igen szép emléközetöt elefánttetemből, kívől-belől megaranyoztatván és drága gyengyelkövekkel megékösöjtetvén. És nagy tisztességgel beléhelyheték az szent testöt és tizenkét pecséttel megjegyezvén... Az két oroszlánok kedég és az két farkasok soha holtig el nem távozának az test mellől. És naponkéd kilenc-kilenc csodák lesznek vala az szent testnél, akárminémű kórságban lettenek volna es. És éjjel-nappal nagy szép illat származik vala ki a szent testből...

A legenda befejező imádsága üdvös tanulságként érezteti velünk, hogy a mindjárt említendő Szent Antal tüze nemcsak a testi betegséget, elsősorban az orbáncot jelenti, hanem jelképesen minden ártalmat, kísértést, amely az ember elvesztésére a gonoszlélektől származik: Örek mindenható teremténk Úristen, ki mindennek engedsz Szent Antal konfesszornak esedözésére halálus tüzet lelkökbe megenyhíteni és eltávoztatni és szegény kóroknak beteg testökben könnyebbségöt adni: tégy minket es kegyelmesen az ő szentséges érdemének miatta pokolnak gyójtó tüzétől megszabadultatnunk és egész elmével, testtel az erek dicsőségben Te szent színednek eleiben bódogul mehetnünk. Az mi édes Urunk Jézus Krisztusnak szent malasztjának miatta, ki teveled él és Szentlélekkel egy bizony Isten és Úr erekül erekké. Amen.

 

*

 

Antal legendáját bizonyára páratlan népszerűsége miatt a hitújító Bornemisza Péter is elmondja. Tisztelettel szól az ördögön vett győzelméről:

 

Szent Antalról amit írnak, nem győznűk előszámlálni. Mondta, hogy níha oly képébe jut hozzá az ördög, hogy az szeme égne, az szája lángozna, az haja tüzes volna, az orra füstvel gőzölögne, mintegy égő kemence, ő maga mint az eleven tűz oly volt volna. És az torkából tűz szikrázott, mint az kovácsnak vasából.

Sokszor vadak, medvék, oroszlányok, kígyók, baziliszkusok, skorpiók és egyéb röttentő férgek képébe forgottak mellette. Kiknek ezt felelte: ha az Úrnap az akaratja, hogy megegyetek, úgy legyen. De ha ő nem engedi, mit fáradtok hiába.

Ez Antal írja magárul, hogy soha csak egy nap sem volt ördögi kísértet nélkül. És sokat írott az ördögök felől, az ő sok ezerféle mesterkedésekről, és éjjel-nappal való nyughatatlanságokról... Az Úr azonban felöltözvén az mi testünkben, megerősíttetik az test az ördög ellen...*

 

Tiszteletén Szkhárosi Horvát András már így gúnyolódik:

 

Az kinek elvész disznaja, malacca
Az pásztorságot Szent Antalnak adja.*

 

Életét a modern világ már csak Flaubert regényéből (Szent Antal megkísértetése) és Hieronymus Bosch fantasztikus képeiről ismeri.

 

*

 

Antal apát már ősidőktől fogva a háziállatok védőszentje: névünnepén Olaszország és Németország számos vidékén manapság is megszenteltetik az istállót és a jószágot.* Ez a kultikus gyakorlat a középkori Magyarországon is virágzott, majd a hitújítás korában hanyatlani, lappangani kezdett, végül főleg történelmi hazánk déli vidékein Páduai Szent Antal alakjához tapadva született újjá. Erről meg a Szent Antal tüzéről ott majd bővebben is szólunk.

A szent apát ereklyéi a XI. században kerültek át Franciaországba, ahol Remete Szent Antal betegápoló rendje alakult (1095) a tiszteletére. A röviden antonita néven emlegetett szerzetesközösség anyarozstól, az orbánc gyanított kórokozójától megtisztított vetőmagot termelt és bocsátott a parasztság rendelkezésére. A rendnek malmai is voltak. Ezeknek jövedelméből tartatta fenn a kolostorait és kórházait. A középkori Európa mezőgazdasága és közegészségügye a rendnek így sokat köszönhet.

Antal apát attributuma, tehát az írástudatlan hívek tájékozódására szánt ismertető jele a disznó. Ez azonban nem azokat a kísértéseket jelképezi, amelyek általános nézet szerint Flaubert és Bosch alkotásain is föltűnnek. A legújabb kutatások megállapították, hogy valamikor egyes faluk, esetleg családok hálából egy-egy disznót ajánlottak föl évente az antonitáknak. Ezeket külön nevelték. Nyakukon megkülönböztetésül csengő is szólt, amelynek gonoszűző, járványokat messzire riasztó erőt is tulajdonítottak. E disznóknak mindenütt szabad volt legelni. A rendalapító ünnepén vágták le őket és a szegényeket vendégelték meg belőlük.

Meg kell még említenünk, hogy a T-alakú keresztnek egyiptomi vagy antalkereszt a neve, amelyet megszentelve járvány, bőrbetegségek, nyilván főleg Szent Antal tüze, továbbá kígyómarás távoltartására viseltek.

Az antoniták hazánkban is korán letelepednek. Pozsonyba állítólag még Szent László meghívására jönnek. A szepességi Daróc (Dravce) faluban, Lőcse szomszédságában épül 1288 táján a templomuk, illetőleg kórházuk, amelynek pecsétjén a T két vízszintes ágán két harangocska függ, alatta pedig két disznó látható.* A kolostornak nagy szerepe volt a Szepesség szakrális szellemének, gazdasági életének és testi jólétének virágzásában. Csak a XVI. század derekán enyészik el. Van kórházuk Kassán (1363) is.

A daróci templom még az Árpád-kor végén épült. A szentély északi falán a XIV. századból származó, Remete Szent Antal életét ábrázoló freskóciklus látható: Antal és Pál találkozása. Antalt az ördög kínozza. Gonosz asszony képében kísérti. Megszabadulása a gonosztól.

A szent apát az antoniták kórházai révén is a középkorban a betegek egyik patrónusa volt. A benne való bizalom visszatükröződik azokon a szárnyasoltárokon, amelyek a történelmi haza minden táján föltűnnek. Ezek:

 

Bártfa (1469), Nagydisznód (Heltau, Cisnade 1525), Szászbogács (Bagaciu 1518), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1470). Szepesbéla (Spišska Bela, 1510) képsorozata Divald Kornél szerint: 1. Antal találkozása Pállal, 2. látomása az égből lehajló Krisztusról, 3. a szerzetesek látogatása, 4. vad képében az ördög kísérti, 5. az aranyröggel, 6. találkozás az angyallal, 7. az ördögök karmai között. 8. Antal prédikációja. Szepesszombat (Spišska Sobota 1503) ciklusa: 1. Antal Pál remetét keresi, 2. Pál halála, 3. a hollóhozta kenyér megszegése, 4. találkozás Pállal, 5. Antal szerzeteseket oktat, 6. az ördög kísérti, 7. Antal és az aranyrög, 8. az ördög nő képében kísérti, 9. látomása, 10. mennybemenetele, 11. Antal és az angyal, 12. megkísértetése. Zólyomszászfalu (Sásová 1500) képsorozata: 1. Antalt az ördögök bántalmazzák, 2. megkísértése, 3. gyékényt fon, 4. az ariánusok szétrombolják a templomot; 5 forrást fakaszt, 6. Pál halála, 7. Antal és az angyal, 8. Antal zarándokokkal Pál koporsójánál.*

 

A szent remete gótikus faszobrait őrizte meg Pozsony (Szlovák Nemzeti Galéria 1480, ismeretlen helyről), Dénesfalva (Danišovce 1510), Lőcse (Szent Anna-oltár, 1520), Malompatak (Mlynica, 1515, Margit vértanú, továbbá Kozma és Damján társaságában), Nagyócsa (Očova 1510, Miklós társaságában), Szepesszombat (Spišska Sobota 1503, Szent Miklós-oltár), Zalaszentgrót (1460).*

Védőszentül tisztelte Lechnic, másként Vörösklastrom (Rubrum Claustrum, Rotkloster, Červeny Klástor) karthauzi; majd kamalduli remetesége, a liptai Vazsec (Vážec), Besztercebánya egyik hajdani kápolnája (1475), továbbá Bajmóc (Weinitz, Bojnice 1479) oltármestersége, amely a Thurzók és Pálffyak kegyurasága volt. Hontszentantal (Antol) és nyilvánvalóan Szentantalfa (Zala) névadója. Kápolnája állott Csáktornyán (Čakovec) is, patrónusai a Zrínyiek voltak*

Bizonyára még a középkorban született fönt Sárosban, Daróc kisugárzási körében Jernye (Javornice, 1524), Roskovány (Roškoviany), Szepesbéla, Ordzován, távolabb Jekelfalva (Jaklovce, igen régi), Gázlós (Brocké) patrociniuma.

Remete Szent Antal tiszteletéről a későbbi időkben is vannak egyre szórványosabb adataink.

Említsük meg, hogy a pálosok Remete Szent Pál mellett szintén szívesen emlékeznek rá, szinte ősükként tisztelik. Szobrát ott látjuk Sopronbánfalván az egykori pálos templomhoz vezető lépcsőn. A hajdani pécsi pálosok egyik gyönyörű barokk oltára a rácvárosi templomba került: Pál és Antal, a két nagy remeteős szobra látható rajta.

Hangsúlyoznunk kell, hogy az olykor téli Szent Antalként is emlegetett Antal apát tiszteletének kultikus sajátosságait – nyilvánvalóan a monasztikus szerzetesség visszaszorulásával is – a hivő nép sok helyen teljes egészében átruházta Pádua szentjére, a nyári Szent Antalra. Ebből az áttételből maga a ferencrend, hazánkban különösen a bosnyák eredetű régi kapisztránus rendtartomány derekasan kivette a részét.

Bácson, a hajdani érseki székhelyen Remete Szent Antal középkori, gondozásuk alá került kápolnája átvészelte a hódoltságot: nemcsak a keresztények, hanem gyógyulást remélve, beteg törökök is látogatták. A monda szerint egy török basa építette, mert fia szemhályogját egy barát meggyógyította.* A kápolna kultikus jelentősége közvetett tudomásunk szerint máig töretlen. Mindkét Antal ünnepén, továbbá keddi napokon búcsúsok járnak ide.

Baján a kapisztránusok új templomukat (1759) Páduai Szent Antalnak szentelték. Jellemző azonban, hogy ott látjuk benne Remete Szent Antal egyidejű barokk oltárát is, ami a szent apát délvidéki tiszteletének szívósságára vall. A máriagyűdi búcsújáró templom Páduai Szent Antal-oltárán egy kis kép emlékeztet Antal apátra is. A hivatalos templomi kultuszból mindenesetre azonban már itt is, máshol is kiszorult, de a hagyományőrző népi jámborság főleg délszláv eredetű faluinkban még tud róla.

Így Hercegszántó sokac népe máig Ognjeni Antun, vagyis Tüzes Antal néven emlegeti. Ünnepe asszonyi dologtiltó nap, templomozni szoktak, ha csak pár percig is reggeltől késő estig. Régebben három megelőző keddi napon böjttel is készült rá az egész család. Ezen a napon nem szabad tojást kiadni, esetleg eladni, mert akkor kiveri a házbelieket a Szent Antal tüze. Öreg falubeliek szerint a papok ezt a napot nem szeretik, mert a szent apát tiltotta volna el őket a nősüléstől. A hercegszántói magyarok is Tüzes Antal néven tisztelik. Nem dolgoztak, csak a fonóházba jártak, varrtak. A szombati lámpát is meggyújtották e napon. Volt szárazbál is, vagyis vendégség, ahol azonban inni nem illett.

Mohács sokac népe a két Antal között máig így tesz különbséget: Antun sa svinjama (Antal a disznókkal) és Antun sa magarcem (Antal a szamárral). Páduai Szent Antal legendájából ismeretes, hogy felszólítására szamár ereszkedik térdre az Oltáriszentség előtt, amelyet az eretnekek vonakodnak imádni. A megnevezés nyilvánvalóan a mohácsi franciskánus templom két hajdani, sajnos már oktalanul eltávolított, elenyészett Antal-ábrázolását idézi. A mohácsiak azonban a legújabb időkig, talán még napjainkban is, gyertyát, tojást, disznócsülköt, kenderkócot tesznek Antal remete napján a névazonosság révén Páduai Szent Antal oltárára, miután Antal apátét eltávolították a templomból. A kenderkócból a harangkötelet szálazzák, javítják, vagy újat készítenek belőle. Emlékeztetünk az Antal apátnak ajánlott disznók csengőjére, amelynek hajdan gonoszűző, jószágoltalmazó erőt tulajdonítottak.

Hőgyész határában erdei hársak között áll a német alapítású csicsói kápolna (1734), a Völgység egyik meghitt búcsújáró helye. Belső oldalfalán a jószágpatrónus Remete Szent Antal barokk faszobrát látjuk.* A kultuszt nyilván még az első bevándorlók hozták magukkal. Jellemző, hogy a búcsúsnép már régóta Vendelt tiszteli benne.

A szerémségi Ruma németsége az ünnepen a környékbeli Szent Antal-templomhoz zarándokolt. A földíszített lovaskocsi után kötötték a marhát. A templom előtt jószágáldás volt.*

Szlovéniában, Büchel faluban a Remete Szent Antal tiszteletére szentelt templomban búcsú napján a hívek sonkát ajánlanak föl.*

A Csepel szigeti Tököl „rác” eredetű katolikusai körében a jószágszentelés, marhaszentelés sajátos helyi formában történik ezen a napon. Mise után kocsi, havazás esetén szánkó jelenik meg a templom előtt, amelyen két ministráns gyerek kíséretében a pap foglal helyet. Csak karing van rajta. A kocsi a faluban három helyen szokott megállani. Itt a járdára oltárszerűen asztalt készítenek. Szépen leterítik, feszületet és égő gyertyát helyeznek rá. A közelben lakó hívek kis poharakban, csészékben sót, almát, fokhagymát hoznak, amelyet a pap az ad omnia könyörgéssel megáld, majd imádkozik és áldást oszt, hogy a falu jószágait, a hívek termését Szent Antal apát közbenjárása oltalmazza meg minden ártalomtól. A szétosztott almát a család még aznap megeszi, a fokhagymát főzésnél használják el, a sót pedig a jószággal etetik meg. A szentelés idejére az istállók ajtaját kitárják.

A szertartás a következő két helyen is megismétlődik. A hagyományhoz az is hozzátartozik, hogy a lovaknak menet közben futva kell haladniok.

Hasonló hagyományokra homályosan Ercsi faluban is emlékeznek. Ennek népe is délszláv eredetű.

Hogy azonban Remete Szent Antal tisztelete a mi katolikus parasztnépünk körében is megérte a XIX. századot, azt egy ponyvairat* tanúsítja, amely nyilvánvalóan azért láthatott napvilágot, mert a hagyomány ekkor még nem enyészett el. Tűzvész és kísértések ellen közölt imádsága a Szent Antal tüze képzetkörének fejleménye és alkalmazása:

Úristen, kitől jön minden jószándék és tökéletesség, érdemünk nélkül is mennyei segítség érkezik a kísértetekben. Te dicsőséges Szent Antal apáturat a sátánnak minden veszedelmes sanyargatásai között a te szent Fiadnak, az Úr Jézus Krisztusnak szentséges neve által a hitben, reménységben és szeretetben megtartottad úgy, hogy az egész világ csodájára nagy győzedelme híressé tétetett. Kinek hallására a pokolbeli sátánok is megrettentek, adjad minekünk, nyomorult és sok ínséggel küzdő szolgáidnak, szent Fiad drága nevéért és Szent Antal apátúrnak érdemeiért, hogy minden ránk bocsátott kísérteteket a te erődnek hatalmával meggyőzhessük, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.

Irgalmas Isten! ki Szent Antal apátúrnak kiváltképpen való privilegiumot engedtél a tűz veszedelmének és egyéb nyavalyás ínségeknek eltávoztatására, engedd kegyelmesen, hogy a kik őtet ájtatosan tiszteljük, soha meg ne szűnjön érettünk szent felséged előtt esedezni, hogy megoltalmazd városunkat a tűznek veszélyétől és minden nyavalyáktól; holtunk után pedig mentek lehessünk az örök pokol tüzének lángjaiból, és tégedet ezen szent szolgáddal a mennyei dicsőségben vég nélkül dicsérhessünk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki teveled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön örökké. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumPál remete, másként Remete Szent Pál

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
15
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Pál remete, másként Remete Szent Pál

Pál remete, másként Remete Szent Pál sivatagi remete (†340), akit a magyar pálosrend szellemi őseként, példaképe gyanánt tisztel. Őt választotta névadójának is. Nagy Lajos az ország védőszentjei közé sorozta.

 

Pál – írja* a Peer-kódex – gazdag egyiptomi szülők gyermekének született, hamar árvaságra jutott. Húgát férjhez adván, a rér, azaz sógor vagyonára és életére tört. Ezért a kietlen pusztába menekült: kételenséggel megyen vala oda, de immár önnön jó akaratja szerént meg akara maradni... lele egy kősziklát és tövében egy likat. Nyílását egy pálmafa ágainak levelében födözte be. Valának kedég ennek fölötte azon kősziklán némely lakóhelyek és hajlokok, kibe leletnek vala üllők és verők, faragások és egyébnemű készségek. Kibe tetszik vala pénznek jegyzése, és ez helyett szerecseneknek írási régi időben pénzverő helynek mondják. Látván azért Szent Pál, ez helyet megszereté, hogy az Istentől neki ajánlott, avagy adatott volna.

Szent Jeromos tanúsága szerint ez kőlikban embereknek esmeretlen, hatvan esztendeig lakozott, magát isteni imádságban és böjtökben és egyéb nemő isteni édességben foglalva... Őneki eledelt és ruházatot az pálmafa ad vala. Az pálmafa gyümölcsével él vala, és az leveléből ruhát kötött vala magának...

Mikoron bódogságus Szent Pál száztizenhárom esztendőben angyeli életet viselne földön, és az bódogságus Szent Antal tíz híján száz esztendőt lakozott volna az pusztában... És mikoron éjjel nyugodnék, álmában neki megjelenék, hogy azon kietlennek belső részében őnálánál sokkal jobb barát lakoznák, avagy volna, kit es kellene hamar elmenvén meglátni...

Hajnalban el is indul, közben egy lóval elegyölt ember (ypocenthaurus) akad az útjába. Majd egy emberfejű, törzsű, kecske végű szatírral találkozik, aki krisztus irgalmáért könyörög.

Antal bolyong tovább, imádságban már a második éjszakát virrasztja át. Reggel egy szomjas farkast látott a hegy tövéhez közelíteni, majd onnan elmenni. Odament ő is: megtalálta a kőlyukat, de a sötétség miatt nem látott semmit. Zajt hallott, majd beszólt és bebocsátásért könyörgött.

Pál ajtót nyitott neki, és most mindketten az Úristent nagy hálaadással dícsérék. Majd Pál vendégét leültette, és elbeszélgettek egymással. Íme azonban egy holló szálla fejek fölött az pálmafának ágára, és onnan lassan alárepülvén, ez csudálóknak előttök egy kenyeret tőn le és ő maga esmég elméne. Azonnal mondá Szent Pál Szent Antalnak: íme szerető atyámfia, Antal, az Úristen nekönk ebédet küldött. Ő bizony kegyes, bizony irgalmas. Hatvan esztendeje vagyon, mitőlfogván menden napon fél kenyeret küldött. De íme az te jövésedre ő szolgájának eledelét Krisztus megkettőzteté. És hogy ebédnek ideje eljött volna, először Úristent dicsérvén és neki hálát adván, az ebédhez ülének az kút fölött. És íme egy kegyes pör avagy vetekedés támada ő közöttök, hogy ki volna méltóbb az kenyeret megszegni. Szent Pál, mint jó gazdának szokása szerént, tiszteli vala ő vendégét, Szent Antal kedég gazdájának szentségét és vénségét becsöli vala. Azonban mendketten hozzájanyúlának és ime Úristennek szerzéséből az egész kenyér ő kezekben két egyenes részre válék. És ekképpen ebédelvén, az étel után azon kútfőből kezekkel avagy szájokkal édesen ivának, és Úristennek áldozatokkal és isteni dicséretekkel hálát adának, és az éjet vigadozással isteni imádságban mulaták.

Pál érezte, hogy halála közeledik, ezért kérte Antalt, hogy ő temesse el, hozza el majd neki Atanáz püspök palástját, és abba takarva adja át az anyaföldnek.

Antal a palásttal vissza is tért. Már csak pár óra járásra volt Pál barlangjához; amikor látta, hogy Pál lelkét nagy fényességben angyalok vitték az égbe. A látomás után oly hamar odajutott a barlanghoz, mintha madárszárnyon repült volna.

Pált térdenállva lelte, mintha most is imádkozott volna, pedig már meghalt. A holttestet a palástba takargatta, két oroszlán segített neki az elföldelésben. Majd Pál pálmafa leveléből kötött köntösét ereklyeként magával vitte. Később Antal tanítványai kegyelettel zarándokoltak Pál sírjához.

Miként kedég az Úristen az ő szent testét nem akará, hogy az föld megemíssze, de ki akará jelenteni, hogy emberektől tiszteltessék, hogy valakinek ez szentnek ő életi kétséges ne legyen, ne mutassonk más országra. Ezen országban vagyon ő szent teste Budának felől egy küs mélyföldön: Szent Lőrinc kalastoromába egy ékesen alkotott kápolnába, kinek testét foglalták aranyban és ezüstben, kit tisztelnek és gyakorta látogatnak püspökök és jobbágyok, papok, diákok és közönséges népek.

 

Hazánkba pedig úgy került, hogy Nagy Lajos, a pálosok pártfogója a Velencével kötött békeszerződésbe (1381) belefoglalta, hogy a köztársaság neki ajándékozza a rendalapítónak, illetőleg a rend védőszentjének ott őrzött ereklyéit.

 

Velencéből – írja* az Érdy-kódex – pécsi Bálint pispek és zágrábi Pál pispek egy éjjel nagy csendességgel, hogy a köznép reájok ne rohanna érötte, miért nagy böcsölettel tartják vala, hozák Szent Pálnak testét két aprószentöknek testivel Magyarországban, Budának fényes királyi városában. Oly nagy tisztősséggel és készölettel, oly nagy processióval és ajojtatossággal, kihöz hasonlatos soha Magyarországban nem volt. És helyhezteték Buda várában Szent János kápolnájában, éjjel-nappal vigyázván őmellette két remete fráterek. Kinek kihozásán mondhatatlan ereme vala az felséges jámbor királynak, nagy eremek vala mind teljes országbeli szegénynek, bódognak, nagyabban kedég az ő remete szerelmes fiainak. És koronkéd nagy folyamás (összesereglés) vala Krisztus Jézus szent konfesszorának látogatására.

Kevés idő azért elmúlván, az felséges király az magyari jó uraknak tanácsokból... kéré, hogy – Demeter isztragomi érsek dicsőséges Remete Szent Pálnak szent testét emelné föl Budáról, Szent János kápolnájából, és vinné Bódogságus Szent Lőrinc mártírnak egyházában Buda felett, hogy ott az ő fiai mint atyjokat, bizony tagok ő fejöket és szerelmes mestereket és tanojtványi nyilván tisztölnék, dicsérnék és éjjel-nappal szenetlen szolgálnának őneki erekkül erekké.

Az felül megmondott érsek azért és legát (pápai követ) nagy sok pispeköket és egyházi népeket egybegyűjtvén és sok szegények, bódogok hozzájok gyűlvén, vevé fel a szent testet és vivé Szent Lőrinc mártírnak egyházába Buda fölött Mindszent havának tizennegyed napján az Szent Benedek konfesszornak másodnapján és legáti hatalmával meg es konfirmálá, hogy azon napon az ő vitelének innepét illenék, kit megtartnak mindez mai napiglan az szent szerzetben való jámbor ősfiak...

 

Az ereklyék átvitelének alkalmára, meg az ünnepre írt két officium a hazai liturgikus költészet egyik legkiemelkedőbb alkotása.* Terjedelme miatt itt sajnos, nem idézhetjük. Elégedjünk meg miséjének szekvenciájával:

 

Vitis palmes extas vere:
Vitae palmam qui sincere
Cunctis praetulisti.
Heremizans filiorum
Clarum sidus iter morum
Pater extitisti.
 
O Paule aulae coeli situs,
Desertae per te vitae ritus
Inchoatur primitus.
Qui iunctus unctus fruebaris,
Osanna manna gratularis
Imbui divinitus...

 

A szent teste egyelőre nem volt teljes. Fejereklyéjét a prágai székesegyház őrizte, amely II. Lajos szorgoskodására mégis Szentlőrincre került. A tisztes rendi hagyomány szerint a csehek elrejtették és ezt írták rá: Szent Anasztázia feje. Egy jámbor cseh pap azonban az ámítást nem tudta elviselni. Megmondta a királynak, hogy az Pál feje. Honfitársai ezért fel akarták koncolni. Ünnepélyesen, erős őrizet alatt hozták Budára (1523).

Az átadás Orbán napján történt. Simon zágrábi püspök a királyi pár és az udvar jelenlétében adta át a szentlőrinci kolostorból odavonult pálosoknak. Ezek térdenállva a Te Deum éneklése közben vették át, majd egyesítették a többi taggal.

Följegyezték, hogy Bebek Imre későbbi fehérvári prépostnak iszonyúan fájt a foga, semmiféle orvosság nem segített rajta. Egyszerűen öltözve, födetlen fővel, fáklyával a kezében gyalog vett részt az ünnepélyes menetben. Fogfájása azonnal megszűnt.

A Remete Szent Pál sírja, illetőleg ereklyéi körül történt csodákat Hadnagy Bálint pálos foglalta írásba (1507). Deákul írt könyve Krakkóban második kiadásban is megjelent, ami bizonyítja, hogy a lengyeleket is érdekelte.* Erről az országos kultuszról a hazai búcsújárásról tervezett munkánkban szólunk bővebben. Itt csak néhányat említünk.

1480-ban nagy szárazság pusztított és végínséggel fenyegette hazánkat. Ekkor a pálosok szentéletű generálisa, Gergely háromszáz pálossal körmenetben vonult Szentlőrincről a királyi vár kápolnájába. Ereklyéiket magukkal vitték. Az úton odafelé imádkoztak és énekeltek, a kápolnában pedig misét szolgáltak. Utána Mátyás király vendégelte meg őket, majd visszatértek kolostorukba. Alig értek haza, hatalmas eső támadt. Ezért a nép esőhozó (imbriferi) névvel illette őket: Adventu fratrum, sitiens terra imbre rigatus. Quos populi laudant imbriferosque vocant.*

Pál föltűnik Nagydisznód (Heltau, Cisnadie) egyik táblaképén (1525). Szepesszombat (Spišska Sobota) és Zólyomszászfalu (Sasová 1440) Szent Antal-oltárának képciklusán Pált is megtaláljuk.*

Gótikus faszobra látható a lőcsei Jakab-templomban és Zólyomszászfalu már említett oltárán is.*

A kortársak műremekként magasztalják a szent budaszentlőrinci síremlékét, Dénes pálos kőfaragó munkáját (1484), amelyet Pál életét ábrázoló domborművek díszítettek.*

A tőketerebesi (Trebišov) egykori rendi templom hajójának Kracker Lukácstól festett mennyezetfreskói Pál életét mutatják be (1777).*

A szent barokk oltárával, szobrával természetesen minden volt pálos templomban találkozunk (Egyetemi Templom, Budapest, Varannó (Vranov), Márianosztra, Pápa). Tüskevári sekrestyeszekrénye Somlóvásárhelyre került. Fa domborművei Pál legendáját ábrázolják. Az ikonográfiai kutatásnak még sok a tennivalója.

Egyetlen barokk patrociniuma ismeretes: Geresd (1794).

A pálos jámborság sajátos barokk hajtása volt első Remete Szent Pálnak lelki elmélkedésekre gerjedeztető barlangja, Orosz Ferenc rendtárs munkája (1755), a jezsuita exercitia spiritualia sarjadéka.*

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumErhard

Napi Ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
08
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Erhard

Erhard talán Bonifác térítőtársa, Regensburg püspöke (700 táján). A jószágnak egyik délnémet védőszentje, de szokták pestis ellen is segítségül hívni.*

Középkori misekönyveink számontartják, de tiszteletének csak néhány egykorú nyomával találkozunk: a pozsonyi Szent Lőrinc-templom Erhard-oltárával (1441).* Nyilván szintén középkori a patrociniuma Újrétfalu (Wiesfleck) templomának a mai Burgenlandban.*

A barokk időkben, főleg a XVIII. században meginduló német bevándorlás során Erhard céhpatrónusként bukkan föl. Így a tatai* és szegedi cipészek céhe, amely sokáig őrizte német jellegét, őt választotta védőszentül. A szegedi mesterek 1836-ból való céhzászlaja már a szakma lassú magyarosodását tanúsítja, hiszen nyelvünkön olvasható az egyik oldalán: SZENT ERHARD PÜSPÖK KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK! Maga a püspök minden különösebb jelvény, utalás nélkül látható rajta. Ugyanakkor azonban megjelenik már mellette a helyi magyar hagyomány győzelmes képviselője, István király is, aki egyébként a szegedi színmagyar csizmadiák régi patrónusa volt.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumFarsang

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
06

Mint ismeretes, a vízkereszt napjától hamvazószerdáig terjedő, váltakozó hosszúságú időszak a farsang, tájszólásban fassang, fássáng. Már a középkorban a zajos mulatság, lakodalom ideje, amelyet kozmikus emberi igénye miatt az Egyház is tűrni volt kénytelen. Részletesebben majd február és március jeles napjai között, a húshagyó, farsangháromnapok hagyományainál jellemezzük.

A vízkeresztet követő első hétfőnek regelő hétfő (dies lunae post trium regiem diem) a hajdani neve. Titokzatos képzetvilágát Dömötör Tekla alapvető kutatásai tisztázták.* Eredményeit így összegezi: a vízkereszt utáni hétfő magyar regelő hétfő megjelölése bizonyosan magába foglalta a nagy ivás; lakomázás, áldomás értelmét, de ezen túlmenően valószínűleg utal a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, a boldogságot biztosító szerencsekívánatokra is, akárcsak a nyugat-magyarországi regölés.

Nyilvánvalóan ezt bélyegzi meg Szkhárosi Horvát András:

 

Az vízkereszt estin voltunk nagy lakásban,
Idvösséget vártunk az sok zabálásban.*

 

A vízkeresztet követő vasárnapokat az Érdy-kódex így nevezi meg: első menyegzős vasárnap, másod menyegzős vasárnap, harmad menyegzős vasárnap, meg a többi, vagyis amikor az Egyház nem tiltja a menyegzőket. Ezeket természetesen nem ezeken az Úrnak szentelt vasárnapokon tartották, de a szószékről ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat. Ezzel meg is könnyítette a híveknek az időbeli tájékozódást. Ennek maradványa, hogy a szegedi, továbbá a kalocsai nép hagyományosan így nevezi meg a farsang vasárnapjait: első vasárnap, második vasárnap, harmadik vasárnap, meg a többi.* Az utolsó a farsangvasárnap, húshagyóvasárnap, amelyről majd bővebben is szólunk.

Tudjuk, hogy katolikus parasztságunk egészen a legújabb időkig szinte csak hétfői és szerdai napokon lakodalmazott. A keddet általában szerencsétlen napnak tartotta. Csütörtökre és péntekre következett, amikor már nem illett hangosan mulatozni. A szombati lakodalom megakadályozta volna az elázott, vagy legalábbis álmos híveket a vasárnapi misehallgatásban. Ezért emlegette a szegedi nép még századunk elején is a farsang hétfőit és szerdáit így: első hetfe, másadik hetfe, harmadik hetfe, utolsó hetfe, illetőleg első szerda, másadik szerda, harmadik szerda, húshagyó előtt pedig utolsó szerda. Ez a megkülönböztetés még föltétlenül a magyar középkorra megy vissza és arra is jó volt, hogy egy atyafiságon belül ne essék ugyanarra a napra két lakodalom.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumGenovéva

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
03

Genovéva, Párizs védőszentje (422–502), népének vigasztalója, a meroving Jeanne d'Arc* a hún kalandozások idején. Ünnepét, ha néhány nappal később is, néhány középkori misekönyvünk számontartja.

Hazai tiszteletének egyetlen művészeti emléke Malompatak (Mlynica), nyilván Thurzó Margittól alapított és Antiochiai Szent Margitnak szentelt főoltárának (1515) egyik táblaképe. Megfestését azonban alighanem névegyezésnek köszönheti: egy másik Genovéva, brabanti királyné volt egyik legkedveltebb épületes európai népkönyv hősnője. Mondája a XV. században bukkan föl, és terjed el először értesültebb főúri körökben, így a kép tanúsága szerint a Thurzó-családban, de csak a barokk idők óta válik hazánkban is a legszélesebb társadalmi körökben kedveltté.

 

*

 

A Genovéva-legenda és népkönyv történetéről, hazai sorsáról György Lajos adott hasznos áttekintést.* Ebből megtudjuk, hogy a Rajna-vidéken, Maria-Laach közelében magányosan áll egy Frauenkirche: Máriának szentelt magányos, mezei kápolna, egyúttal búcsújáró hely, amely még a román korban épült. Ehhez kapcsolódott a Genovéva-monda, valószínűleg egyik XV. században élt Maria-Laach-i bencés szerzetes szerzeménye. Kialakításában, az asszonyi erények megdicsőítésében egyebek között a mi Szent Erzsébetünk legendája, továbbá Voltér és Grizeldisz széphistóriája is közrejátszott. Innen a kápolna másik, Genovevakirche elnevezése. Kétségtelen, hogy a párizsi Szent Genovéva kultusz a Maria-Laach-i monostorban abban az időben, a rajnai nép körében még később is virágzott. Ez magyarázza, hogy szerzetesünk a népszerű szent nevét választotta hősnője számára. Egyébként hitvesi hűségéért, béketűréséért a néphagyomány őt is kanonizálta, szentként tisztelte. A Martyrologium Romanum természetesen nem ismeri el.

Genovéva őrgrófnét szintén szentként emlegeti Nádasi János magyar jezsuita Annus coelestis (1648), továbbá Eszterházy Pál már magyarul a Mennyei Korona című művében (1696):

 

Genofeva a brabantiai hercegnek leánya vólt és Sifridusnak, római birodalom palatinusának felesége. Ki mikor a Szentföldnek oltalmára a pogányság ellen hadaival indulna, a feleségét egy Golo nevű derék vitéz emberre bízta.

Golo leveleket formált a Sifridus halálárul, hogy Genofevát házasságtörésben ejthesse. Sokat is munkálkodott annak megcsalásában, de az istenfélő asszonyt haszontalan ámította. Azonban az ura megjővén, az istenfélő asszonyt a házasságtörésrül hamisan bévádolta.

Elhitte ezt a Genofeva férje, és az ártatlan asszonyt arra itillette, hogy fiastul a vízben vettessék. Meg is parancsolta szolgáinak, hogy azt végbevigyék.

De a szolgák könyörületességtül viseltetvén, az ártatlan asszonyt fiacskájával együtt az erdőben szabadon bocsájtották és az urának otthon holt nevét költötték. Ebben az erdőben Genoféva hat esztendeig élt. Étele gyükerekbül, itala vízbül állott. A fiacskájához minden nap egy nőstény szarvas járt, mely megszoptatta.

Hat esztendő és három holnap elfolyt, hogy ez az istenfélő asszony ebben az erdőben lakott és füvekkel tápláltatott, mely üdőközben a férje éppen vízkereszt napján a vadászat közben reátalált és bizonyos jelekbül megismérte.

Megkövetvén feleségét, visszavitte mind fiastul és a Genoféva kérésére azon a helyen templomot építtetett a Boldogságos Szűz tisztességére, és annak képét az első oltárra tétette, amely sok csudákkal tündöklött.

Golo pedig istentelen fogása és hamis találmánya miatt négy tudatlan tulkokhoz négy részre kötöztetett és négy részre szaggattatott, amelyekért dicsértessék az Istennek szent Anyja mindörökké.

 

*

 

A hazai Genovéva-népkönyvek mégsem a középkori német, legendává színesedett hagyományból, illetőleg Eszterházy Pál előadásából erednek. Végső forrásuk egy francia jezsuita, Ceriziers könyve (1634), amely fordításokban villámgyorsan ismeretessé válik Európában. Hazánkban talán a kapucinus Cochem Márton (†1712) népies ízű német fordítása közvetíti. Az első ismert magyar nyelvű, Kassán megjelent átdolgozás Láng Ádám munkája: Genovéva. Hajdankori szép és érzékeny Történet, minden jó érzésű Emberek, különösen pedig Anyák és Gyermekek számára Iratott (1824). Ennek azonban már nyilván voltak előzményei. Megjelent Csíksomlyón is (1842), ami a székely meseváltozatok forrása lehetett. A népkönyv hazai sorsáról, hatásáról; népmesei fejleményeiről* könyvünk keretében már nem szólhatunk.

Az érzékeny történetet hamarosan felkarolja az európai drámairodalom, iskolai, főleg jezsuita, latin nyelvű színjátszás is. Hazánkban: Buda (1756), Gyulafehérvár (1764), Eperjes (Genoveva a Sigefrido in venatione reperta 1767).* Hazai német előadások: Pest-Buda (Genoveva, Pfalzgräfin am Rhein, 1809, 1815, 1835, 1842), Sopron (1835). Jósika Miklós Nyitrán is látta a darabot német vándorszínészek előadásában.

Jánoshegy (Johannesberg) és Turcsek (Turz) német népi bányász színjátékai között a Genofevaspiel még századunk elején is szerepel.*

Láng Ádám a történetet magyar játékszínre is átdolgozta: Genovéva, az Asszonyi virtus tükre. Históriai érzékeny rajzolat. Előadásra került: Pest (1831), Debrecen (1831), Veszprém (1832), Kolozsvár (1841).

Genovéva népszerűségére jellemző, hogy föltűnik a bábjáték európai világában, így hazánkban is. Eszterházy Miklós eszterházi bábszínpadán előadásra került Genovefens ersten, zweiten, dritten und vierten Teil. Zenét Haydn szerzett hozzá.

Még csak annyit említünk meg, hogy a jászok és a temesközi magyarság körében a Genovéva keresztnév ritkásan előfordul. Ez részben a népkönyv hatása, részben pedig a brabanti őrgrófné asszonyi sorsának, viszontagságainak tisztelete. Sovány, szikár asszonyt jellemző vasi szólás: sovány, mint Genovéva, aki annyi esztendőn át tengődött az erdők mélyében.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."