27078 ima található a honlapon, összesen 36422 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Az Ige mellett - Steinbach József írásai

    Az Ige mellett - Steinbach József írásai
    Naponta frissül

    Steinbach Józsefnek a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

    Az Ige Mellett DICSŐÍTSÉTEK TEHÁT AZ ISTENT TESTETEKBEN1KORINTHUS 6,9–20

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    23

    (20) „…DICSŐÍTSÉTEK TEHÁT AZ ISTENT TESTETEKBEN.” (1KORINTHUS 6,9–20)

    Jézus Krisztus megszabadította népét. Szabadok vagyunk az isteni törvény paragrafusainak hatalmától, mert Isten az Ő törvénye lényegét, az Isten és felebarát szeretetét a szívünkbe írta. Szabadok vagyunk, abban az értelemben, hogy Jézus Krisztusban vagyunk szabadok, Jézus Krisztus személyes hatalma és védelme alá kerültünk, tehát nem vagyunk többé kiszolgáltatva a bűn és a gonosz hatalmának. Szabadon engedelmeskedhetünk a Krisztusnak. Ez a szabadság tehát az Úrnak való engedelmesség, amelyben kiteljesedhet az emberi élet, templommá formálódik, Jézus Krisztus testévé, a Szentlélek templomává (19).

    Minden más szabadság megnyomorít, elsorvasztja az emberi életet, akárcsak a legdurvább emberi diktatúra. A „mindent szabad” elv is egyfajta diktátum, a bizonytalanság káoszának uralma, amelyben halálosan szétesik az emberi élet. Ilyenkor már nemcsak örökkévaló, isteni rendről nem beszélhetünk, hanem semmiféle normák, irányok, keretek, célok nincsenek.

    Jézus Krisztus az egész embert megváltotta, testét és lelkét egyaránt. Ezért a testünk sem a miénk, hanem az is a mi Urunké. Dicsőítsük az Urat a mi testünkben! (20) Isten, Jézus Krisztusban testté lett, Ő testben támadt fel, ezzel megszentelte a testet, magának foglalta le azt; drága áron vette meg azt, és templommá formálta (19–20). Mi az Úréi vagyunk. A test az Úrért van (13–14). A testünket látja a másik ember. A testünkben, az életünkben, a cselekvésünkben leszünk hitelesek. Az apostol ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy megregulázza a testét, hogy ő maga semminek ne legyen a rabjává, és ezáltal alkalmatlanná ne legyen a szolgálatra (1Korinthus 9,27). Amint azt látom, hogy valami az uralma alá kerítené a lelkemet és a testemet, a kettő ugyanis elválaszthatatlan, akkor meneküljek az én szabadító Uram oltalma alá, a szolgaság igája elől (Galata 5,1). A látszólag közömbös dolgok, mint például az evés, is rabbá tehetnek (12–13). A szó szerinti értelemben vett paráznaság, most ott erről beszél az apostol, azonban a legnagyobb veszély, mert a testi érintkezés e-világban kitörölhetetlen nyomot hagy (14–18). A testkultusz és a mai Ige üzenete között semmi kapcsolat nincs. A testkultusz mindkét véglete, a test istenítése és megvetése, egyaránt elvetendő.

    Mindent szabad nekem, de nem lehetek semminek a rabjává (12). Közömbös, hogy mit eszem, szabad vagyok az étkezésben, hálával és örömmel ehetek, ha a másiknak is van mit ennie. De nem lehetek rabja az étkezésnek, nem lehetek falánk. Ha már csak az evés jelent örömöt, ha már csak az evés a menekülés, az evés a kikapcsolódás, az evés a jutalom, akkor vigyázni kell! Egyébként vigyázzunk, mert folyamatosan eszünk és eszünk. Jóléti kultúránkban úgy beszélünk folyamatosan az evésről, hogy közben illik megmaradni csontsoványnak; mindemellett másoknak már ivóvizük sincs. Áldott legyen az Isten azért, hogy az Isten országa nem evés és ivás, hanem Szentlélek általi öröm; ugyanakkor „ott” mégiscsak részünk lehet a nagy vacsorában… (12–13)

    A paráznaság, most annak szó szerint vett értelmében, ennél még bonyolultabb kérdés. Az apostol egyértelműen fogalmaz (15). A Jézus Krisztusban nyert szabadság arra tesz szabaddá, hogy örök hűségben éljek, egy kísértésekkel teli világban azzal, akivel egy testté lettem (16). Isten a gondolatainkat is ismeri. Ezért szükségünk van a kegyelemre. De az Úr a gondolatainkat is kordában tartja és nem engedi, hogy azok testi hűtlenségben öltsenek testet, hiszen minden testi kapcsolat nyomot hagy bennünk (18). Sok olyan embert ismerek, akik szépek, okosak, és nem is akartak ellent állni a kísértésnek, sok-sok testi kapcsolatuk volt. Ma kiégett, szétesett, toprongy emberek, akik senkihez sem tartoznak, az életük romokban hever, minden látványos siker ellenére is. Bizony még akkor is így van ez, ha közben megtértek és új életet kaptak. Mert a bűneinknek az e-világi következményeit hordoznunk kell, még akkor is, ha annak, Jézus Krisztus kegyelme által már nincsenek e-világi következményei (14–18). Légy hű, ilyen értelemben is mindhalálig, egy korinthusi viszonyokhoz hasonló, tobzódó világban! (Jelenések 2,10)

    2Sámuel 2,111

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett TESTVÉR TESTVÉRREL PERESKEDIK,MÉGHOZZÁ HITETLENEK ELŐTT (1KORINTHUS 6,1–8)

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    22

    (6) „…TESTVÉR TESTVÉRREL PERESKEDIK, MÉGHOZZÁ HITETLENEK ELŐTT.” (1KORINTHUS 6,1–8)

    Nagy gyarlóság, hogy testvér a testvérrel pereskedik (6).

    Nagy gyarlóság az is, hogy hétköznapi ügyekben pereskednek egymással azok, akikre nem hétköznapi ügy, hanem az evangélium „egyetemes és ünnepi ügye” bízatott; az a szent ügy, amely a hétköznapokat is megáldja (4).

    Még nagyobb gyarlóság az, hogy a gyülekezet tagjai kiviszik az ügyeiket a világ elé (1–6), és hitetleneket ültetnek a bírói székbe azok, akiket Isten arra rendelt, hogy ők mutassák fel a világnak azt az örökkévaló mértéket, amely alapján minden más dolog helyesen megítélhető (2–3). Hogyan lehetséges, hogy egyetlen higgadt, Isten Lelkének ereje, józansága és szeretete által vezérelt bölcs sincs közöttük (2Timóteus 1,7), aki igazságot tudna tenni az ügyeikben (5), illetve még a pereskedés előtt kulcsot találna egy bonyolódó ügyhöz és az egymásnak feszülő testvérek szívéhez?

    A gyarlóságok gyarlósága pedig az, hogy a gyülekezet tagjai egyáltalán pereskednek egymással. A krisztusi az lenne, hogy hívő emberként elszenvedik a sérelmet és eltűrik a kárt, illetve eleve nem okoznak sérelmet és kárt, testvéreiknek végképp nem (7–8). Most itt azonnal az kísért bennünket, hogy okos teológusként elkezdjük árnyalni ezt a mondatot: Igen, ez lenne a krisztusi, de ez nem azt jelenti, hogy minden kárt és sérelmet el kell tűrni… Csakhogy, fordítsuk meg a gondolatot! Amint elkezdjük sorolni, hogy hol, mikor, milyen sérelmeket nem kell eltűrni, akkor azonnal arra az oldalra fordul a gyarló kocka, hogy egyik sérelmet sem kell eltűrni. Márpedig itt nincs kivétel, a krisztusi szeretet himnuszában sem olvasunk kivételt, hiszen a szeretet mindent eltűr (1Korinthus 13,7). A krisztusi út vége lehet kereszt, de a tanítvány nem különb a mesterénél (Máté 10,24).

    Ezek a gyarlóságok kiáltanak. Tartsunk önvizsgálatot! Aztán gondoljunk bele abba, hogy mi minden történik a gyülekezeteinkben: viszályok, acsarkodások, perek egymás között, lelkész és gyülekezet között. Megoldhatatlan és vég nélküli, elkeserítően méltatlan ügyek ezek, amelyekben senki nem enged, és amelyek „nem maradnak belül”, soha nem oldódnak meg, így elsorvasztják a ránk bízott, szent ügyet. Ne jogászkodj, ne a paragrafusokat sorold, ne a másikra mutogass, hanem térj meg!

    2Sámuel 1,1727

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett MINDENFELÉ AZ A HÍR JÁRJA,HOGY PARÁZNASÁG VAN KÖZÖTTETEK 1KORINTHUS 5

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    21

    (1) „MINDENFELÉ AZ A HÍR JÁRJA, HOGY PARÁZNASÁG VAN KÖZÖTTETEK…” (1KORINTHUS 5)

    A gyülekezeten belül a tetten érhető paráznaság egyetlen fajtáját sem tűrhetjük el, a paráznákkal közösséget nem vállalhatunk, azokat a gyülekezetből el kell távolítanunk. Kemény és egyértelmű tanítás ez, amely önvizsgálatra, megszomorodásra késztet, megtérésre hív, konkrét lépések megtételére kényszerít!

    Pál, az általa említett korinthusi esetben, a távollétében is azonnal egyházfegyelmet gyakorol, és kizárja az illetőt a gyülekezetből. A gyülekezeten kívülre kerülni azt jelenti, hogy a megváltó Jézus Krisztuson kívül vagyok, a gonosz uralma alatt. Pál nem mond végső ítéletet az illetőről, ezt figyeljük meg! Pál annyit mond, hogy a gonosz elpusztítja azt, aki az ő hatalmába kerül, de Isten könyörülhet…  (1–5)

    Amikor az apostol ebben az összefüggésben paráznaságról beszél, nem a világ paráznáiról szól, hiszen akkor ki kellene mennünk a világból (10). A világ paráznáiért könyörgünk, hogy adjon az Úr megtérést számukra. A kívül lévőket az Isten fogja megítélni (12–13).

    Az apostol tanítása világos: azokkal ne éljünk együtt, ne is együnk együtt, akiket testvérnek neveznek és az illető mégis tetten érhetően parázna, nyerészkedő, bálványimádó, rágalmazó, részeges, rabló. Akik tehát a gyülekezeten belül vannak és ilyenek, azokat el kell távolítani a gyülekezetből (13). Ez nem szeretetlenség, hanem a gyülekezet tisztaságának védelme, hiszen egy kis romlott kovász, az egész tésztát romlottá és ehetetlenné teszi (6–7). Bizony így van ez, nemcsak az étellel, hanem a keresztyén életünkkel is.

    Ezzel nem tartjuk különbnek magunkat senkinél, de igenis mindennél különbnek tartjuk az értünk „megáldoztatott húsvéti bárányt”, azaz Jézus Krisztusunkat és az Ő megtartó kegyelmét (7). Az Ő kegyelmébe kapaszkodva, az Ő erejét naponta elkérve harcoljuk meg a hit harcát (1Timóteus 6,12), hogy a paráznaság, annak számos fajtája, a nyerészkedés, a bálványimádás, a rágalmazás, a részegség, a rablás e-világban csúcsosodva leomlani készülő lavinája el ne sodorjon minket is…

    Tegyük hozzá, ma a gonosz hatalma sokkal átláthatatlanabb lett, hiszen, ha valakiről valami hír járja (1), az még messze nem biztos, hogy igaz is. Sőt, a gonosz ügyeskedése éppen az, hogy a posztmodern kommunikáció világában, bárki bárkiről bármit mondhat, mégpedig következmények nélkül. Éppen ezért kell még komolyabban vennünk az apostoli intést, és azzal is meg kell szakítanunk a kapcsolatot, aki nem az evangéliumi intés szabályai szerint jár el; azaz először nem négyszemközt kezdi el megbeszélni a baját a másikkal (Máté 18,15), hanem mindjárt a világ nyilvánosságának elektronikus pengeélein.

    2Sámuel 1,116

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett MERT NEM BESZÉDBEN ÁLL AZ ISTEN ORSZÁGA,HANEM ERŐBEN (1KORINTHUS 4,14–21)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    20

    (20) „MERT NEM BESZÉDBEN ÁLL AZ ISTEN ORSZÁGA, HANEM ERŐBEN.” (1KORINTHUS 4,14–21)

    Az apostol meginti a korinthusiakat gőgjük miatt, mert azt, amit az Úrtól kaptak, maguknak tulajdonították és „okos, hívő” önteltséggel felfuvalkodtak, másokon uralkodtak. Ismerjük az okos és hívő ember dominanciáját, aki már készen, jóllakottan, mindent tudva tekint körbe és lefelé (4,6–8). Vigyázzunk, észre sem vesszük, amikor ilyenné leszünk! (18)

    Ezzel szemben ott áll az apostol, mint utolsó, erőtlen, megvetett, halálra szánt „látványosság”, aki kétkezi munkával dolgozva tartja fenn magát és közben fáradozik az evangéliumért, felvállalva Krisztusért minden szenvedést (4,9–13).

    Pál nem azért inti meg a korinthusiakat (14), hogy megszégyenítse őket. Intésében lelki-atyai szeretetet van (15–17). Sok keresztyén intést hallottam már, de nagyon kevésben érződött a valós, krisztusi szeretet. Pedig a prófétai intés és az egyéni sértettségből fakadó indulat, a másik megszégyenítő „kiosztásával”; ég és föld! „Bot” vagy szelíd lélek? (21) Ha kell a „bot”, az intés, az is csak szelíd, krisztusi lélekkel lehetséges. Apám vasszigorral nevelt bennünket, amelyen átsütött a féltő szeretet.

    Az apostol intésében pásztori szeretetet tapasztalunk, amely nem engedi el a gyülekezet kezét; amíg nem tud személyesen elmenni, elküldi hozzájuk Timóteust (17). A személyes kapcsolatok ápolása nélkül nincs gyülekezetépítés, és ezt a feladatot nem lehet végképp ledelegálni; elhagyni pedig a sorvadás biztos jele.

    Az apostol intése nemcsak szó, hanem erő (20). Beszéddel – az evangélium hirdetésével – terjed az Isten országa, de az Úr ereje által lesz az valósággá, hitelessé, kenyeret dagasztó kovásszá. Beszéddel jön létre az Isten országa, de mennyei erővel áll meg. Ez az erő Isten ereje, amit Ő megad az Őbenne hívőknek. Ezt a hiteles mennyei, krisztusi erőt döbbenetes kifejezésekkel adja vissza az apostol: amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; ha kell, mindenki söpredékévé leszünk (4,11–13). Hol van a beszédünket hitelesítő erő? Hiszen azonnal visszavágunk a másiknak…

    1Sámuel 31

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett ÚGY TEKINTSEN MINKET MINDEN EMBER,MINT KRISZTUS SZOLGÁIT (1KOR 4,1–13)

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    19

    (1) „ÚGY TEKINTSEN MINKET MINDEN EMBER, MINT KRISZTUS SZOLGÁIT…” (1KOR 4,1–13)

    ISTEN TITKAINAK SÁFÁRAI.

    – 1. Isten titkainak sáfárai, azaz hűséges hirdetői vagyunk. Isten minden titkát nem tudjuk. A lényeget, az evangéliumot azonban Ő kijelentette nekünk, Jézus Krisztusban. Mi Jézus Krisztust hirdetjük, a megváltás evangéliumát. Mi akkor vagyunk hűséges sáfárok, ha Krisztus szolgái maradunk, ha mindent a megváltás kegyelmes örömhíre felől magyarázunk. Akinek ez továbbra is titok marad, az már nem a mi ügyünk (1–2).

    – 2. Ránk minden ember úgy tekintsen, mint Krisztus szolgáira. Ez nem a mi parancsunk, elvárásunk az emberek felé, hanem a minket elküldő Isten elvárása felénk. Ez az elvárás hűséget, szelídséget és hitvalló bátorságot jelent olyan időkben is, amikor Krisztus szolgájának lenni nem előny, nem elismertség, hanem stigma, próba, szenvedés, tanúság, mártíromság. Amikor a múlt rendszerben teológusként katona voltam, valami „nagyon enyhe ízelítőt” kaptam ebből a Krisztusért elszenvedett tanúságból. Azóta elkényelmesedtünk (1).

    – 3. Az apostol azzal már a legkevésbé sem törődik, hogy mások hogyan ítélkeznek felette. Az apostol magát sem gyötri, hogy saját magát vizsgálgassa, mit kellett volna jobban tennie… (3) Az apostol lelkiismerete tiszta. Mindent megtett, amit lehetett, amit tudott, amit tehetett (4). Az Úr majd kimondja az ítéletet, megvilágítva a szívek szándékait. Lám, az apostol úgy beszél erről az isteni igazságszolgáltatásról, hogy akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet (5). Ezzel nem azt mondja Pál, hogy Isten mindenkit megdicsér majd, hanem azt, hogy ne emberektől várjuk a dicséretet.

    – 4. Ma meg akartam látogatni valakit egy egyházi otthonban. Az ápoló testvér, még mielőtt bejutottam volna a szobájába, azzal támadt nekem, hogy miért engedtük el az illető kezét? Igen, mindenkinek a kezét nekem kell fogni… A mai igeszakasz azonnal választ adott arra, hogy hova tegyem ezt a megjegyzést, ami egyébként mindennapos…

    1Sám 30

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „…ISTEN ÉPÜLETE VAGYTOK.”(1KOR 3,6–23)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    18

    (9) „…ISTEN ÉPÜLETE VAGYTOK.” (1KOR 3,6–23)

    KIK VAGYUNK?

    Képekkel felel erre a kérdésre az apostol: Isten szántóföldje, Isten munkatársai, Isten épülete vagyunk, összegezve; a Krisztuséi vagyunk.

    Ezek közül egyet tudunk most részletesebben kiemelni.

    – 1. Isten szántóföldje vagyunk (9).

    Isten megtörte a mi életünk földjének ugarját is, felszántotta, belevetette az Ige magját, hogy az növekedjen és gyümölcsöt teremjen.

    Hálával emlékezz az Úr eszközeire, akik az életedben megtörték a gazos és terméketlen, öncélú ugart.

    – 2. Isten munkatársai vagyunk (6–9).

    Csak ez ad életünknek értelmet!

    Bármit teszünk, azt az Úr követésében, az Ő dicsőségére, az Ő megbízásából tesszük, egymást szeretve és nem egymással versengve.

    Mi Isten munkatársai vagyunk, szolgák vagyunk, más ajándékokkal, más feladatokkal, de ugyanannak az Úrnak a szolgálatában állunk.

    Fáradozunk, tesszük az Úrtól kapott dolgunkat, amíg tehetjük, mindent megteszünk, az Úrban. Csak ez a szolgálat lesz áldássá mások számára is.

    *

    – 3. Isten épülete vagyunk. (10–17).

    Két részből áll a kép. Isten építőmunkásai vagyunk (10–15). Majd ez a kép folytatódik a másik képpel: Isten épülete vagyunk (16–17).

    Az alap: Jézus Krisztus. Erre az alapra csak az alaphoz méltó anyaggal lehet építkezni. Vigyázzunk, mit és hogyan építünk erre az alapra! Fáradozunk (8), de nem mindegy, mit és hogyan építünk a magunk és mások életében. Isten temploma vagyunk, mint egyes ember. Isten temploma vagyunk, mint kis gyülekezet, azaz család. Isten temploma vagyunk, mint gyülekezet és egyház. Isten Lelke lakik bennünk. Szentek vagyunk.

    Urunk, bocsásd meg, hogy annyiszor beszennyeződött ez a templom, hogy számtalanszor olyan anyag épült a krisztusi alapra, amely megég a tűzben, amely nem örök! Köszönjük, hogy letehetjük bűneinket, és mi magunk kegyelmedben elrejtőzve nem égünk meg az ítélet napján, még ha gyarló munkánk odaveszik is (15).

    Urunk, könyörülj, hogy újjászületve, akár Teáltalad megpróbálva (15), méltó épületeid és építőmunkásaid lehessünk! Könyörülj, hogy mint Pál, mi is elmondhassuk; krisztusi alapot vetettünk; és krisztusi épületet építettünk arra, amit krisztusi eleink ránk hagytak, hiszen mi magunk is az Isten templomai vagyunk (10).

    *

    – 4. Krisztuséi vagyunk (Róma 4,8). Krisztus pedig Istené (18–23).

    Ez a bizonyosság mindent felülír. Ez a bizonyosság mindenre elégséges. Ez a bizonyosság azt jelenti, hogy minden a miénk, hiszen miénk az örök élet, az üdvösség (21).

    Ez az üdvösséges bizonyosságból fakadó birtoklás alázatossá tesz bennünket. Nem dicsekszünk emberekkel, nem sztároljuk egymást sem, nem gyártunk egyházi celebeket. Továbbá nem is tartunk egymástól, hanem bízunk egymásban, meglátjuk a testvérben azt az értéket, amit ő kapott az Úrtól, és nem bélyegezzük mindjárt kárhozatosan eretneknek őt, ha nem mindent pontosan úgy lát, mint mi. Tehát nem dicsekszünk senkivel, de dicsekszünk egymással az Úrban, hálát adva egymásért (21–23).

    Ez a bizonyosság nem engedi, hogy megcsaljuk és elbízzuk magunkat, a saját bölcsességünket, a saját meglátásainkat, akár a saját teológiánkat illetően is. Mert egyetlen bölcsesség létezik: a Jézus Krisztus megváltó keresztje. Minden más bölcsesség bolondsággá lehet, ha halálos gyarlósággal embereket fordít egymás ellen (18–19). Ugyanis minden emberi bölcsesség mögött önzés, hiúság és hiábavalóan ravasz érdek is rejtőzik (19–20, Jób 5,13; Zsoltárok 94,11).

    1Sám 29

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett MINT A KRISZTUSBAN KISKORÚAKHOZ.1KOR 3,1–5

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    17

    (1) „…MINT A KRISZTUSBAN KISKORÚAKHOZ.” (1KOR 3,1–5)

    A VISZÁLYKODÁS…

    – 1. Hány gyülekezet sorvad azért, mert abban viszálykodnak a testvérek (3). A viszálykodás gyökere az irigység, aminek pedig „lelki kiskorúság” az oka. Az apostol ezt a lelki kiskorúságot így nevezi: „még testiek vagytok” (3), „a Krisztusban kiskorúak” (1).

    – 2. Különösen szomorú ez a viszálykodás akkor, amikor a szolgák, az igehirdetők közötti versengés okoz viszályt, amelyet a kiskorú gyülekezet azzal táplál, hogy egyik csoportjuk az egyiket, másik csoportjuk a másikat „bálványozza”. Olyan modern ez: a celeb lelkész, a celeb igehirdető… Pedig kik ők? Szolgák csupán, akik az Úrtól kapott ajándékaikkal végzik az Ige szolgálatát, miközben az eredményt csakis az Úr adhatja (4–6).

    – 3. A lelki kiskorút, akárcsak a pici babát, tejjel lehet táplálni és nem kemény eledellel (2). Itt nemcsak arról van szó, hogy nem lehet felfedni az Ige mélységeit, mert az egyszerűség legszimplább foka is befogadhatatlan számukra, hanem arról, hogy Jézus Krisztus evangéliuma nem érthető, nem emészthető, nem fontos, nem életszükséglet. Így marad az ékesszólás, közéleti témákkal, izgalmas képekkel, buzgó közösségszervezéssel, sokféle pótcselekvéssel, a lényeg nélkül.

    – 4. Az apostol a Krisztusban kiskorúaknak nevezi a korinthusiakat. Ez azt jelenti, hogy ők már az Úr kegyelmében vannak, ezért az Úr nem engedi őket elveszni, és nem engedi azt sem, hogy ilyenek maradjanak.

    1Sám 28

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett MI PEDIG NEM A VILÁG LELKÉT KAPTUKHANEM AZ ISTENBŐL VALÓ LELKET (1KOR 2,6–16)

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    16

    (12) „MI PEDIG NEM A VILÁG LELKÉT KAPTUK, HANEM AZ ISTENBŐL VALÓ LELKET…” (1KOR 2,6–16)

    A „LELKI” EMBERRŐL.

    – 1. Így kiált fel az apostol: „Mi pedig nem a világ érzéki lelkét kaptuk, hanem az Isten Lelkét, hogy megismerjünk mindent, amit az Isten ajándékozott nekünk!” (12) Ebben a szózatban Isten magasztalása zendül és az Úrnak való hálaadás. Isten ajándéka Jézus Krisztus, a megváltó szeretet, a kegyelemből nekünk ajándékozott új és örök élet teljessége: amit szem nem látott, fül nem hallott és emberi értelem (szív) el sem gondolt (9). Isten ajándéka nem érzékkel és értelemmel ragadható meg, és teljességében túlmutat minden emberi érzékelésen és értelmi összefüggésen.

    – 2. Isten, az Ő Lelke által kijelentette az Ő előre elrendelt bölcsességét és ajándékát. Isten bölcsessége az Ő megváltó szeretete, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg (10).

    – 3. Ez a bölcsesség azonban elrejtett az érzéki, értelmi, saját lelke által vezérelt emberek előtt, mert számukra ez a bölcsesség bolondság (14). A világ bölcsessége ennyi: teljesíts és valamennyit fizetnek érte, ha teljesítesz, majd Isten is fizet. Isten bölcsessége pedig a kegyelem, a megbocsátó szeretet, amelyből odaszánt élet fakad. Ez elfogadhatatlan a világ számára.

    – 4. A lelki ember itt az Isten Lelke által vezérelt embert jelenti, nem pedig a saját lelke, értelme és érzékei által vezetett embert (12). A lelki emberben a Krisztus gondolatai vannak, nem pedig a saját gyarló és részrehajló gondolatai (16). A lelki ember a Krisztus gondolatait adja tovább, mint igehirdető és bizonyságtevő, nem pedig „a magáét” szajkózza (6–7; 13). A lelki ember nem a maga gondolatai, hanem a Krisztus gondolatai alapján „ítél” meg mindent, ekként vizsgál, lát, hall, érzékel, értékel, véleményez, összegez.

    – 5. Tehát: ez az isteni bölcsesség és ajándék az érzéki-lelki emberek előtt elrejtett. A világ bölcsessége arra koncentrál, ami szemmel látható, füllel hallható, értelemmel vizsgálható. Látom, hallom, érzékelem a teremtett világot, az értelmemmel összegzek is valamit a látottak és a hallottak alapján, de ez csak egy kis szelete az egésznek: az én szemléletem. Az érzékeim is Isten ajándékai, de ezek gyakran becsaphatnak, és az értelmemmel is csak a valóság egy kis darabját ragadhatom meg. Nem becsüli le az apostol az érzékelést és az értelmet, de önmagában alkalmatlannak tartja azokat a teremtett világ Teremtőjének és Megváltójának megismerésére. Az érzéki-lelki ember, mindig magából kiindulva szemlél mindent, és ezt a szemléletet abszolút igazságnak könyveli el. A világ fejedelmei is itt tévednek, mert mulandó életük önzően mulandó bölcsességét isteni kijelentéssé, messiási szabadítássá akarják tenni, és a vége csakis pusztítás és pusztulás lesz (6–8).

    1Sám 27

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett AMIKOR MEGÉRKEZTEM HOZZÁTOK TESTVÉREIM1KOR 2,1–5

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    15

    (1) „…AMIKOR MEGÉRKEZTEM HOZZÁTOK TESTVÉREIM…” (1KOR 2,1–5)

    SZEMÉLYES VALLOMÁS A SZOLGÁLATRÓL, AZ APOSTOL NYOMÁN.

    – 1. Amikor megérkeztünk a szolgálati helyünkre… (1) Itt számos emlék „száll meg” minket. Ezek az emlékek szépek, fontosak; de nem szabad engedni, hogy egy határon túl úrrá legyenek rajtunk. Mert nem ez a lényeg. Ha az emlékek között valami lényeges lehet, az a gyülekezeteinkért való nagy hálaadás, akkor is ma is…

    – 2. Amikor megérkeztünk szolgálati helyünkre, tele voltunk elhívásunkból fakadó lelkesedéssel; bízva abban, hogy ez a lelkesedés a Szentlélek által vezérelt.

    – 3. Amikor megérkeztünk, tudtuk azt, hogy ezen a szolgálaton csak akkor lehet áldás, ha az Isten bizonyságtételét, Jézus Krisztus evangéliumát hirdetjük, akit megfeszítettek és aki feltámadott (2). A megfeszített Jézus Krisztusra tekintve látjuk azt, amit Isten az Ő feltámadásával mindenkorra megpecsételt, hogy ott valójában a bűn, a betegség, a halál, a gonosz feszíttetett meg, győzetett le. A kereszt hirdeti a legnagyobb örömhírt: Isten megváltó szeretetét az embervilágnak.

    – 4. Tudtuk, hogy szolgálatunkon csak akkor lehet áldás, ha minden gyülekezeti tevékenység ezt az örömhírt adja tovább, hirdeti, éli, hitelesíti, erősíti (2).

    – 5. Tudtuk, hogy ezt az örömhírt nem megnyerő ékesszólással, nem bölcsesség fölényével lehet meghirdetni, hanem csakis a Szentlélek bizonyító erejével (4).

    – 6. Mindezeket tudtuk? Ez így nem pontos kifejezés. Igyekeztünk folyamatosan könyörögni azért, hogy mindezeket mindenkor tudjuk, hogy soha el ne felejthessük, és meg ne fáradjunk a szolgálatban. A magunk alkalmatlanságát átélve tele voltunk félelemmel, rettegéssel, erőtlenséggel (3). Ez harmincegy év után még inkább így van. A félelmen és a rettegésen naponta csak az Úr elé, Igéje elé való könyörgő odajárulás segíthet. De segít, hogy a feltámadott Jézus Krisztus keresztjét szem elől ne tévesszük és egy teljesen megváltozott közegben is miénk maradjon a szolgálat kezdeti öröme, gyülekezeteink szeretete és a maiakhoz való „kulcs” megtalálása. Még akkor is, amikor az idő előrehaladtával a testi és lelki lehetőségek kopnak, az elvárások nőnek (amelyek nem mindig a megfeszített Krisztust szolgáló elvárások), és a „piszkálódás” is fokozódik, miként a világban mindenütt.

    – 7. Áldott legyen az Isten a bizonyosságért: minden változhat, de az Úr ugyanaz! (Zsidókhoz írt levél 13,8)

    1Sám 26,13–25

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett EGYETLEN EMBER SE DICSEKEDJÉK AZ ISTEN SZÍNE ELŐTT1KOR 1,18–31

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    14

    (29) „…EGYETLEN EMBER SE DICSEKEDJÉK AZ ISTEN SZÍNE ELŐTT.” (1KOR 1,18–31)

    A MI DICSEKVÉSÜNK.

    – 1. Mivel dicsekedhetnénk? Amit elérhettünk, az Úrtól kaptuk. Az Úr ajándéka minden javunk, képességünk, lehetőségünk. Ő adja a talentumokat (Máté 25,14–30). Mink van, amit nem az Úrtól kaptunk volna? (1Korinthus 4,7) Az Úr nélkül semmit sem cselekedhetünk (János 15,5). Személyes bizonyságtételem: Visszatekintve eddigi életemre, csak hálát adhatok az Úrnak, mindenért. Az idő múlásával kiderül, hogy az Úr nélkül senkik és semmik vagyunk, mindnyájan (28). Farkas József említi az egyik igehirdetésében: „Nem kellünk mi senkinek, legfeljebb amíg van valamink, addig az kell tőlünk…” Döbbenetes látni, hogy „margóra került” emberek miként magányosodnak el. Semmik vagyunk, megkopunk, megbetegszünk, meghalunk.

    – 2. Mégis dicsekedhetünk! Nem önmagunkkal, hanem az Úr szeretetével dicsekedhetünk. Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék! (31) Aki tisztában van elesettségével, minden tehetsége ellenére is töredékességével, bölcsessége ellenére is tudatlanságával, vitázóképessége ellenére is végességével, ereje ellenére is erőtlenségével, előkelő csúcsai ellenére is a zuhanás lehetőségével (27–28); az az ember kegyelem alatt van, azt az Isten kiválasztotta. Dicsekedhetünk az Úr kiválasztó kegyelmével (26–27).

    – 3. Dicsekvésünk Jézus Krisztus keresztje, amely a bolondság és megbotránkozás a világnak, de nekünk az Istennek ereje (18). Ott a kereszten látjuk igazán, hogy milyen nyomorúságosan sebezhető az ember és milyen hatalmas az Isten, az Ő megváltó szeretetében és emberi nyomorúságot, feltámadásával legyőző irgalmával.

    1Sám 26,1–12

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett ISTEN GYÜLEKEZETÉNEK1KOR 1,1–17

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    13

    (2) „…ISTEN GYÜLEKEZETÉNEK…” (1KOR 1,1–17)

    KIK TARTOZNAK ISTEN NÉPÉHEZ, egy adott helyen belül található gyülekezetéhez?

    – 1. Azok tartoznak Isten népéhez, akik felé Isten tette meg az első lépést, akiket az Úr a saját népévé tett, kiválasztó, elhívó, megszentelő kegyelme által (2).

    – 2. Azok tartoznak Isten népéhez, akik segítségül hívják Jézus Krisztus nevét (2). Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül (Róma 10,13). Nincs ennél bátorítóbb Ige. Ha hittel és imádsággal sóhajtasz fel, „Istenem!”, már segítségül hívtad az Úr nevét; üdvösséged van! Aki az Úrhoz menekül, annak életében nem marad el az üdvözítő védelem. Ennek testet öltése viszont teljesen az Úr döntése. Az Úr segítségül hívása egyben az Úr visszajöveteléért való buzgó imádságot is jelenti (7).

    – 3. Azok tartoznak Isten népéhez, akik együtt hívják segítségül Jézus Krisztus nevét, bárhol a világban. Ez a hitünk egyetemessége. Az ő Urukat és a mi Urunkat együtt hívjuk segítségül mindenütt, mert ugyanahhoz az Úrhoz fordulunk (2).

    – 4. Éppen ezért, azok tartoznak Isten népéhez, akik nem támasztanak egymás között szakadásokat; akik nem pártoskodnak, akik nem engedik, hogy ki-ki a maga vallásos sztárját istenítse; akik nem viszálykodnak; hanem egymáshoz igazodva követik az Urat (10–17).

    – 5. Azok tartoznak Isten népéhez, akik a gyülekezetben aktív szolgálatot vállalnak, mindenki a maga kegyelmi ajándékai szerint. Nem nélkülözünk semmiféle kegyelmi ajándékot a szolgálatban; a mi gyülekezetünkben sem. De mégis, kell a könyörgés, mert nagyon sok az ötletelő, kreatív, progresszív kegyelmi ajándékokkal megáldott testvér, akik kitalálnak valami újat és odébbállnak. Nagyon kevés a vezetést elfogadó, önzetlen, kétkezi segítő. Ezért a kegyelmi ajándékért kell imádkozni, hiszen mindenkinek az alkotásra, a vezetésre és a dolgoztatásra van karizmája; a templomtakarításra, kertrendezésre már alig… (4–9)

    1Sám 25

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett MEGCSALJÁK A JÓINDULATÚAK SZÍVÉTRÓMA 16,17–27

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    12

    (18) „…MEGCSALJÁK A JÓINDULATÚAK SZÍVÉT.” (RÓMA 16,17–27)

    – Vannak zavarkeltők, olyanok, akik saját érdekeik felől néznek mindent. Ezeknek a Krisztus ügye is egy lehetőség a sok közül, hogy a „saját hasuknak”, hasznuknak éljenek. Az ilyenek szépen szólnak és megcsalják a jóindulatúak szívét (16–18).

    – Most megtalál ez az igevers engem is. Mivel Pál is többször fogalmaz ebben az igeszakaszban egyes szám első személyben, ezért én is ezt teszem. Elnézést érte.

    – Először úgy ért el az igevers, hogy – gyarló, önsajnálkozó módon – arra gondoltam: hányszor használtak már ki engem is; vég nélkül dolgoztattak, hajszoltak, közben kritizáltak, mindenki követelve a magáét, egészen és azonnal, várva a végkimerülésemet. Ezzel az önző megközelítéssel a Sátán akart összetaposni a lábaival (20).

    – Aztán ebből a gyarló, első villanásra „betalált” gondolatból isteni üzenet lett. A Szentlélek kezdett el munkálni, a saját lelkem megbízhatatlan érzelmei felett. Megfordult a kocka. Az Úr hatalma összezúzta a Sátánt (20).

    – Így ez az üzenet először arra késztetett, hogy fordítsam meg a gondolatot, és tegyem fel a kérdést: Én hányszor használtam ki másokat, miközben észre sem vettem ezt.

    – Majd az üzenet másodszor arra késztetett, hogy hálát adjak azokért, akik hűséggel szolgálják a Jézus Krisztus ügyét, és minden gyarlóságom ellenére, szeretettel engem is elhordoznak. Pál ugyanezt teszi, megnevezve azokat a szolgákat, akik Jézus Krisztus ügyében járnak akként, hogy személyesen neki is munkatársai, vendéglátói, támogatói (21–24). Ne csak a zavarkeltőket lásd, hanem az odaadó testvéreket is! Vannak sokan!

    – Harmadszor, az üzenet arra késztetett, hogy magasztaljam az Urat, akinek van hatalma arra, hogy erő felett megerősítsen az örömhírrel, amelyet kijelentett a Jézus Krisztusban. Sok minden titok körülöttünk, és „itt” az is marad; de az Isten örök rendelkezése nyilvánvalóvá lett. Aki ennek az örök rendelkezésnek részese és továbbadója lehet, az minden gyarlósága és körülményei ellenére is megmarad a hitben és az engedelmességben. Ez a bizonyosság mindenre elégséges (25–27).

    1Sám 24

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."