55310 ima található a honlapon, összesen 120666 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Az Ige mellett - Steinbach József írásai

Az Ige mellett - Steinbach József írásai
Naponta frissül

Steinbach Józsefnek a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

Az Ige Mellett (34) „Megtébolyodsz…”(5Mózes 28,27–48)

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
23

(34) „Megtébolyodsz…” (5Mózes 28,27–48)

Ebben az igeszakaszban a kiindulási pont mindig ugyanaz: Isten rendelkezéseinek megtartása. Ehhez kapcsolódnak a figyelmeztetések. „Amennyiben nem figyelsz és nem tartod meg Isten szavát, akkor átkok szállnak rád!” – hangzik Isten figyelmeztetése, népe felé. A szakasz címe egészen pontosan így olvasható: „Fenyegetés átkokkal”. Aztán hosszú felsorolásban olvassuk a rettenetesebbnél rettenetesebb büntetéseket.

Ez az igeszakasz megérteti velünk, hogy mit jelent a teológiai tétel, miszerint a „bűn”, az Isten nélküli élet azt jelenti, hogy átok alatt vagyunk (1Mózes 3,17). Hiszen a büntetésként, átkokként felsorolt nyomorúságoknak, szörnyűségeknek minden formáját megéljük manapság is. Érdemes így, egyenként megállni a felsorolt büntetéseknél és nyomorúságoknál, azonnal elevenné teszi azt számunkra a Szentlélek.

A bűn nyomorúságához tartozik az is, hogy ezek nagy részét mi emberek okozzuk egymásnak. Bizony, ilyenekké torzulunk az egyetlen, élő Isten áldó jelenléte nélkül. A mai igeszakasz átkait is ebben az összefüggésben olvassuk.

Akit azonban már nemcsak éltet, hanem ébresztget is az Isten Lelke, annak az embernek, az Úr közelében, kellő érzékenysége lesz arra, hogy a megélt és többnyire egymásnak okozott kínokat részvéttel észrevegye: az apró sebeket ugyanúgy, mint a nagy tragédiákat. Szerepel a mai Igében egy kifejezés: „megtébolyodsz…” (34). Aki hisz, az érzékeny emberré lesz, „akármilyen fejlett is a személyisége”. Az érzékeny ember pedig könnyen „megtébolyodhat” a bűn és a gonosz tombolását, a világ tobzódását és a mérhetetlen szenvedéseket látva, tapasztalva. Ha ezért vagyunk „rosszkedvűek”, a világ nyomorúságát látva, akkor ez áldott szomorúság, mert boldogok, akik emiatt sírnak (Máté 5,4). 

A hit embere azonban soha nem ragadhat bele a nyomorúság fájó és lehúzó tapasztalatába. A hit embere nemcsak a nyomorúságra és szenvedésre érzékeny, hanem még inkább érzékeny Isten megtartó, megváltó, hatalmas szeretetére. Ne feledjük tehát a jézusi Ige folytatását: akik így sírnak, azok vigasztalást nyernek, azok átok helyett krisztusi, maradandó, el nem múló áldásokat tapasztalnak meg; valamint az Úr eszközeivé lesznek, hogy ebben a világban, minél több ember számára, ne csupán enyhítsék az átok okozta szenvedéseket, hanem Isten kegyelméből, kihozzák őket az átokból az áldások helyére.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (2) „Rád szállnak mindezek az áldások…”(5Mózes 28,1–26)

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
22

(2) „Rád szállnak mindezek az áldások…” (5Mózes 28,1–26)

Mit jelentett az áldás? Ha engedelmesen hallgatjuk és megtartjuk az Úr szavát, akkor minden nép fölé emeli saját népét az Isten (1; 9; 13); győzelmet ad népének az ellenségeik felett (7); valamint megáldja övéit mindenben (6), minden földi jóval (3–12), konkrét bőséggel. Mégpedig minden nép szeme láttára cselekszi meg ezt az Isten, saját népével (10), hiszen más népek kölcsönt kérnek majd Isten megáldott, gazdaggá lett, szent népétől, ők pedig nem szorulnak semmire és senkire (12). Összegezve az áldások sorát: elsővé lesz Isten népe, mindig fölül lesz (13).

Tényleg ezt jelentené az Isten áldása: megfogható anyagi és hatalmi „tőkét”? Fontos, hogy az Ige előtt szentlelkes indulattal és ne valami gyarlóan hátsó, emberi gondolattal álljunk meg. Hiszen az Isten áldásának e-világi, látható eredményekben való megtapasztalása gyakori gondolat a Bibliában. A mai igeszakasz üzenete, képe is azt szeretné meghirdetni felénk, hogy Isten áldása mindenek felett való jó, amit már ebben a világban is konkrétan megtapasztalhatunk.

Jézus Krisztusban azonban Isten az Ő áldásának tartalmát is elénk tárta, miszerint az áldás eredményének örülhetünk, de annak nagy részét tovább kell adnunk, mert másokért is kaptuk az áldást. Ezért az Isten áldása mégiscsak szolgálat; sőt, a nehéz helyzetekben önmegtagadás, kereszthordozás, amelynek során tudunk utolsónak és irgalmasnak lenni (Márk 10,43–44), képesekké leszünk akár alul is maradni (Máté 9,13). Isten áldását félreérti az, aki csak a sikeres és örvendező arcát mutatja ennek az áldásnak. Egyedül a krisztusi üzenet az, amely az Isten valódi, irgalmas arcát megmutatja nekünk, egészen a keresztfának önátadásáig, majd a halál fölötti győzelem hatalmáig. Ez az irgalmas szeretet hatalma. Valójában akkor vagyunk Isten áldottjai, ha Jézus Krisztusban újjászületve, irgalmasan, tevékenyen szeretjük a másik embert – kezdve a mieinkkel –, mert ez az igazi gazdagság, és ebben gazdagodna meg igazán a mi életünk is (Máté 11,29).

Mi azonban gyarló emberek vagyunk. Ezért az evangéliumban újjászületve is a törvény szigorára van szükségünk, mert egyébként végünk van. Mindent szétszór a bűn. Egyetlen reménységünk, hogy Jézus Krisztusban már épül a teljesen új, egy alapvetően más világ, az Isten országa, az áldások maximuma; ahol nem a másik fölött lenni, hanem a másikat szeretni lesz az igazi jutalom, miközben a szeretett ember sem él vissza a szeretettel. Persze, sajnálni való, ha addig sokan csak látható sikerekben és soha nem elég javakban, ekként a másik fölötti uralmukban vélik megélni életük valóságát, amelynek már semmi köze sincs az Isten áldásához, még akkor sincs, ha kegyesen ebbe az egészbe, emlegetés szintjén, az Isten áldását is belekeverik. Nagyobb ítéletük lehet emiatt.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (9) „Hallgass ide csendben…”(5Mózes 27)

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
21

(9) „Hallgass ide csendben…” (5Mózes 27)

Isten Igéje úgy szolgálja az életet, mint a lélegzetvétel.

Ezért Isten szavára emlékezni kell és emlékeztetni kell arra a gyermekeinket is. Isten szavát kőbe kell vésni, azokat jól látható helyre kell felállítani, hogy az emlékkövek mindig Isten megtartó szavára emlékeztessenek bennünket. Ilyen „emlékkő” Isten szavának dokumentuma, a Biblia is (1–8).

Hasznunkra azonban akkor lehet a „kőbe vésett Ige”, ha Isten kegyelméből, az Ő Lelke által, a holt betű megelevenedik, szíven talál, megint, óv, véd, korlátoz; és ennek nyomán szabadságot ajándékoz, megvidámít, éltet, üdvözít minket. Bizony, kegyelmi állapot az, amikor rendszeresen kézbe kerül, kinyílik a Biblia, majd megnyílik az Ige mögött az élő üzenet: Bizony, kegyelmi állapot az, amikor Isten szavává lesz az imádságos figyelemmel olvasott és tanulmányozott Ige, és a szószéken szentlelkes hűséggel magyarázott Ige. Bizony, kegyelmi állapot, amikor maga a feltámadott Jézus Krisztus szólal meg az Igére figyelő bizonyságtételen keresztül, és nem mi. Bizony, kegyelmi állapot, amikor fontossá lesz Jézus Krisztus ügye, az anyaszentegyház, a kegyesség, az imádság, a gyülekezet, a szolgálat. Hallgass csak csendben az Úrra, állj meg, figyelj Igéjére egy picit! Megtapasztalod; Isten népének tagja vagy, az Ő megváltott gyermeke (9).

Nincs nagyobb örömüzenet – a tizenkét átokmondást olvasva különösképpen –, mint annak meghallása és megtapasztalása, hogy lehajolt érettünk az Isten, és „átok alatt” szenvedő, szétesett életünket (14–26) Ő „üdvösséges egésszé rakta össze”, áldottá gyógyította meg, a Jézus Krisztusban (10–13).

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (11) „…örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad nekedés házad népének…” (5Mózes 26)

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
20

(11) „…örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének…” (5Mózes 26)

Amikor Isten elé járulunk…

Bizonyságot teszünk Isten bőkezűségéről (1–4). Adj hálát minden napért, és minden napon azért a földért, ahol élsz, ahol a mindennapi kenyeret kapod! Adj hálát azért a helyért, amely éltet, hordoz, megtart, hogy léted „nagyobb” ajándékaira is tekinthess, miután volt mit enned! A hálaadás minden elégedettség és „boldogság” kezdete, még akkor is, amikor éppen nem Isten bőkezű kegyelmét, hanem súlyos kezének szeretetét tapasztaljuk.

Megemlékezünk az Isten hűségéről (5–9). Itt olvassuk Isten népének hitvallását, amelyet továbbadtak gyermekeiknek: Milyen hatalmasan emelte fel őket, kicsinyeket, az Úr, és szabadította meg őket, nekik ajándékozva az Ígéret Földjét.

Dicsőítjük az Isten egyedülálló voltát (10–11), mert aki az egyetlen élő Isten elé járul, az szabadító irgalmából részesül, és valódi örömöt kap, házanépével együtt. Aki leborul az Úr előtt, az valódi örömre emeltetik fel; aki azonban „idegeneknek” hódol be, az mélyebbre és mélyebbre süllyed. Olyan fontos itt is ez a gyakori kifejezés, „én és házam népe”; vagyis az Úr nem hagyja házunk népét sem, a ránk bízott szeretteinket sem, az Ő ismerete nélkül. Csak ne szűnjünk meg értük imádkozni!

Engedelmeskedünk Isten parancsolatainak (11–19), hiszen az Ő kegyelme nem olcsó, hanem drága kegyelem, amely látható gyümölcsökben, hiteles tettekben mutatkozik meg, minden nyomorúságunk ellenére is. Igenis, Isten kegyelme által az Ő szent népévé leszünk. Nem azért, hogy Isten a többi nép fölé emeljen bennünket (19). De aki szentté lesz, az mássá lesz, mint a többiek. Ez nem tudatos cél, hanem áldott következmény. Igenis van különbség szent és tisztátalan között, van különbség a „káromkodó kocsis” és a még szavak nélkül is imádkozó ember között.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (4) „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!”(5Mózes 25)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
19

(4) „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5Mózes 25)

Isten védelmet ad népe minden tagjának.

Isten védi a bűnöst (1–3), mert ha verést érdemelne, negyven botütésnél akkor sem kaphat többet (2Korinthus 11,24). Mi már azt is tudjuk, ha halálos a bűnös bűne, akkor egyszülött Fiát adja érettünk az Isten, hogy Ő, rajtunk könyörülhessen (János 3,16). A büntetésnek van határa. Nem bűneink szerint bánik velünk a mi Urunk. Pedig hányszor használunk hamis mértéket, magunkat képviselve, másokat becsapva, csak „szerepeket” játszva (13–16).

Isten kegyelmes, de igazságos is (17–19), ezért Isten védi az „igazságosságot”, hogy a bűnös világ ki ne zökkenjen egyensúlyából. Egy „Amálék” nevű nép kihasználta Isten népének gyengeségét, amikor azok kiszabadultak a szolgaságból, és lekaszabolták közülük a hátramaradott megfáradtakat. Isten Igéje arra figyelmeztet, hogy a világ továbbra is gonosz, ezért emlékezni kell az „amáléki” lelkület, indulat jelenlétére, nehogy készületlenül érjen bennünket a „támadás”. Jézus Krisztus visszajöveteléig, megkötözve ugyan, de még próbálkozik a gonosz. A mi Urunk megbocsátásra, de állandó készenlétre intett bennünket (Máté 25,13). Isten pedig nem hagyja a gonoszt büntetés nélkül, Ő majd igazságot szolgáltat: „odaát” kiegyenlítődnek a dolgok. Ezt jó tudni! Isten nem felejt! (19) Őelőtte nem marad elvarratlanul egyetlen szál sem! (Zsidókhoz írt levél 10,30) Ne feledjük, Őelőtte mi is csak kegyelmére számíthatunk!

Isten védi saját népe megmaradását. Ennek csak egyik eszköze az un. sógorházasság törvénye (5–12). Ennél azonban sokkal többről van itt szó. Arról, hogy Isten népe a világ kezdetétől fogva, annak végéig megmarad, ahogy azt hitvallásunkban is bizonyossággal hirdetjük (Heidelbergi Káté 54). Isten ügye nem tőlünk függ! Jézus Krisztus ügye győztes ügy!

Isten még az állatokat is védi (4). A cséplő ökröt etetni kellett. Isten még az állatokat is védelmébe veszi, hát még az „állatként”, megfeszülve dolgozó embert; ideértve a hivatalos egyházi szolgát is, noha hányan nézik őket semmirekellőknek. Jaj nekik, ha azok! De, aki erőnek erejével mindent megtesz a rábízott ügyben, arról Isten nem feledkezik el, legyen az állat, ember vagy lelkész (1Korinthus 9,9–10; 1Timóteus 5,18).

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (6) „Ne vegyen zálogba senki kézimalmot… mert életet venne zálogba!”(5Mózes 24)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
18

(6) „Ne vegyen zálogba senki kézimalmot… mert életet venne zálogba!” (5Mózes 24)

Ebben a fejezetben minden igeversnél külön megállhatnánk, hiszen az emberszeretet érvényesülését szolgáló, különböző helyzetekre nézve megfogalmazott törvényeket olvashatunk itt, most a házassági elválás kérdését is idesorolva (1–5). Isten megváltó szeretete, népének minden rezdülésére kiterjed. Most csak egy versre tudunk figyelni ebből a rengetegből.

Abban a korban a malomkő létfontosságú eszköz volt. Amikor egy ilyen létfontosságú tárgyat zálogba vettek, akkor nem az értéke miatt vették zálogba azt, hanem azért, hogy az adósra nyomást gyakoroljanak és rábírják a törlesztésre, vagy valami egyéb célt érjenek el nála. Konkrétabban fogalmazva, a zsarolás egy módja lehetett akkoriban az, amikor valakinek a malomkövét zálogba vették, hiszen az illető életét, megélhetését tették lehetetlenné így, mert a malomkővel együtt elvették a kenyerét is.

Van azonban a kenyérnél is fontosabb, tehát a testi tápláléknál is lehetséges többet elvenni tőlünk. Én például szinte „belehalnék”, ha bizonyos jegyzetfüzeteimet, „kitanított-kipreparált” könyveimet, főként a mindig használt Bibliámat elvennék tőlem. Ennél még súlyosabb, amikor valakit megaláznak. Ilyenkor nem a „malomkövét”, nem a mindennapi kenyerét, hanem emberi méltóságát veszik el az illetőnek. Ma már kifinomult eszközök tárházával lehet ölni, a másik megalázása is egy, ezek közül a gyilkos módszerek közül. Tudok ilyen tragédiákról.

A hívő embert azonban védi az ő Ura! Egyrészt az Úr nem engedi elvenni az ilyen ember „malomkövét”; azt, ami életfontosságú testi-lelki-szellemi kenyere. Ő minden tekintetben megadja a „mindennapi kenyeret”. Nem hiába könyörgünk ezért (Máté 6,11). Másrészt, ha mégis a „kenyér” nélküli idők próbatétele következne ránk, híveit akkor is megerősíti az Úr, és soha nem tesz bennünket zsarolhatókká, hanem mindhalálig hűségesekké edz (Jelenések 2,10).

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (2) „Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez…”(5Mózes 23,2–26)

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
17

(2) „Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez…” (5Mózes 23,2–26)

Eleve így kezdődik a mondat: „Ki az, aki nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez?” Ma is több „hívő” kisközösség eleve így kezdi: Majd ők megmondják, hogy kik nem tartozhatnak hozzájuk, hogy ki a méltó, a „steril” hívő, aki kegyességben, hitvallásban, életfolytatásban is érdemes.

Jézus Krisztusban a kérdés megfordult, és ez egy alapvető szemléletváltást jelentett: „Ki tartozhat az Úr gyülekezetéhez?” Bizony, aki Jézus Krisztusra tekintve hiszi, hogy kegyelemből üdvössége van, és ez a hit feltisztuló élettel ajándékozza meg őt; az ilyen ember akkor is az Úr gyülekezetéhez, akkor is az Isten népéhez tartozhat, ha a „hatalmas keresztyének” kárhozatra kiabálják őt.

Abban a korban életmentés lehetett az elkülönülés, mert a környező színes világ kavalkádja – amelyben az ember által kitalált istenek is csak úgy nyüzsögtek – „megzabálta” volna az élő hitet, ahogy a cápa felzabálja a kisebb halakat. Ennek ismeretében értsük, hogy akkor nem tartozhattak az Úr gyülekezetéhez az „idegenekkel” keveredők, még a tizedik nemzedékükben sem (3–7), valamint a tisztátalanok, és azok, akik rosszat akartak Isten népének (7).

Ez az utóbbi kitétel Móáb népére utalt. Bizony, itt tetten érhető a Biblia emberi oldala is, ahol a szempontrendszerben ott rejtőzik a gyarló emberi indulat, hiszen Móáb népe nem segítő szándékkal közeledett Isten népéhez (7); ezért Móáb népe különösen tisztátalannak számított. De azok az „idegenek”, akik segítő szándékkal fordultak Isten népe felé, azok már a harmadik nemzedék során Isten gyülekezetéhez tartozhattak (8–9). A testileg „hibásak” kizárása valójában szimbolikus kifejezése annak, hogy Isten tökéletes, ezért Isten népének is tökéletesnek kell lenni (2). A gondolat kedves az Úrnak, de annak szószerinti értelmezése már az ember gyarlóságára utal, amit Jézus Krisztus betegekhez, fogyatékosokhoz, nyomorultakhoz lehajló, gyógyító szeretete korrigált. A Biblia isteni üzenete törékeny emberi formában jelenik meg. Lássunk túl ezen, a lényegre! Nézzünk Krisztusra! Isten Őbenne a gyarló emberi indulatot is fel tudta használni a saját népe védelmében, valamint örök üzenetének, a megváltás evangéliumának közlésében. Az Úr mindig áldássá fordítja, választott szerettei számára, az átkot (6).

Jézus Krisztusban már nem számítanak a mai igeszakaszban felsorolt, kizáró szempontok: férfi és nő, szolga és szabad, zsidó és görög egyaránt az Ő gyülekezetének tagja lehet (Galata 3,28). Hiszen, aki hosszú időn át „nem keveredik” másokkal, mégpedig nyitott, de hitét tisztán megőrző szeretettel, az elszürkül, elgyengül, meghal. Az elkülönülés csak egy ideig lehetséges módja a megmaradásnak. Jézus Krisztusban az egyértelmű mederben haladó folyó sodrásának nyitottsága adatott nekünk, amely minden patakot, vizet befogad, de utána együtt haladva, egyértelműen krisztusi az irány.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (24) „Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!”(5Mózes 22,13–23,1)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
16

(24) „Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!” (5Mózes 22,13–23,1)

Ez az igeszakasz a házasság tisztaságára vonatkozó törvények gyűjteménye, amely szerint kegyetlen büntetéssel toroltak meg minden erkölcsi eltévelyedést, amely a házasság Isten által parancsolt rendjét megsértette. Minden akkori alapesetre kitér a szakasz: mi a büntetés, ha egy nő bizonyíthatóan nem szűzen ment férjhez; mi a büntetés, ha valakit rajtakapnak, hogy férjes asszonnyal hált; mi a büntetés akkor, ha valaki a városban, vagy a mezőn találkozva hált egy jegyben járó, szűz lánnyal; illetve mi a következménye annak, ha valaki egy el nem jegyzett, szűz lánnyal hált. Az utóbbit kivéve, ahol a férfinak feleségül kellett venni a lányt, szinte minden esetben a legsúlyosabb büntetés, megkövezés járt a házasságot sértő erkölcsi vétkekért. A házassági tisztaságra vonatkozó törvény nemcsak a nő, hanem a férfi eltévelyedését, ha kell mindkettőjükét, egyformán sújtotta, azaz nem tett különbséget. Ma ez a szigorúság döbbenetesnek tűnhet. Ez a törvény világa, amely rettenetes, kegyetlen világ, és amelynek szigora mégis minket véd, mert egyértelműen meghúzza a határokat, hogy óvja az embert, az életet, az alapvető értékeket, és ne engedje, hogy az ember parázna, bűnös természete mindent felforgasson. Manapság már látjuk, hova juthatunk, ha nincsenek világos szabályok, értékek, mértékek (13–29).

Az tehát fontos, áldott üzenet, hogy Isten védi a házasságot, mint az emberi élet kiteljesedésének alapját, hiszen Isten, a saját népével való örök kapcsolatát is gyakran hasonlította házassághoz. Az is fontos itt, ennél az igeszakasznál, hogy csak férfi és nő viszonylatában beszél az Ige a házasságról; ez a meder, az Isten rendjében.

Ez alapján fogalmazzunk meg egy általános üzenetet! Először mindig a magad háza táján takaríts! Nézz körül a saját házasságodban, vizsgáld meg a saját – ide vonatkozó – tisztaságodat, a gondolataidat is! Teológiai értelemben ez azt jelenti, hogy amíg az Isten népe, a saját maga közösségében nem takarította ki a rosszat, a bűnt, a gonoszt; addig nem fordulhat hitelesen mások felé (24). A hitelesség nem tökéletességet jelent, hanem azt, hogy látványos, tetten érhető, másokat megbotránkoztató bűneink valóban nincsenek – sem a kirakatban, sem titokban –; hiszen az élő Isten megváltó és megtisztító keze hordoz bennünket.

Az igeszakasz ugyanakkor az alábbi kérdéseket veti fel, amelyeket most szándékosan nyitva hagyok. Nagy kérdés, hogy vajon a férfi és a nő kapcsolatának bonyolult, szépségesen gyönyörű és egyben kínkeserves együttese-e az a terület, ahol a bűnök bűne fenyeget bennünket? Teológiai értelemben nincs a bűnök között különbség. Azt azonban gyakran elkövetjük, hogy egyéb életveszélyes paráznaságainkat a férfi és a nő között előforduló vétkekre mutogatva leplezzük. Valóban ez a világ legnagyobb problémája: a férfi és nő szövevényes kapcsolatából fakadó problémák sora? Vagy ez csak kivetített leple, képe, tünete annak a sokféle hűtlenségnek, amikkel terhelt az életünk? Tény, hogy elárvultul nyomorulttá lesz az ember, ha házassági és családi élete, az Isten örök gondolata szerint, nem rendezett, de ezek mellett annyiféle rettenetes bűn dúlja fel az életünket. Tetten ért paráznákra mutogatunk, de milyen lélekkel, milyen érdekek okán?

A törvény szerint világos a képlet: aki ezen a területen, bizonyíthatóan vétkezett, annak kínos halál, megkövezés járt. A törvény szinte minden, akkor előforduló helyzetet próbált szabályozni. Azóta a házasság ellen elkövetett erkölcsi vétkek és merényletek palettája ezerszer „színesebb”. Jézus Krisztus Hegyi Beszédének ide vonatkozó magyarázatából pedig tudjuk, hogy ezen a területen a gondolat is számít, tehát valójában már itt azonnal elbuktunk mindnyájan, és már csak emiatt büntetést, halált és kárhozatot érdemlünk (Máté 5,22–44). Akkor most ki kire mutogathat? Ki kit nevezhet paráznának? Legfeljebb a dühös irigység szól belőlünk, nem a tiszta erkölcs, ha – úgy tűnik – valakinek több „élvezet” jutott, mint nekünk, hiszen a saját házasságunkban ugyan még megtartjuk a tisztességes látszatot, de valójában abban már régen semmi sem működik. Hol van tehát, az áldott szentségre törekvés kapcsán, az Istennek kedves tisztaság és a képmutató álszemérem határa?

A törvény világosan egyértelmű, a valóság azonban ezen a téren is sokkal bonyolultabb. A mi Urunk, Jézus Krisztus ezt a „nyomorultul bűnös bonyolultságot” látva kínálja nekünk irgalmasan megváltó szeretetét; megmentve minket a kirakatsteril képmutatástól, de felszabadítva minket arra, hogy az Ő megtartó szeretetének erejével az életünk Isten rendjében, saját házasságunk és családunk örömében teljesedjék ki. Jézus Krisztus nem farizeus, Ő nem a vallási rendőrség ragja, Ő nem erkölcsrendész és nem moralista, hanem Ő a Megváltó!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (3) „Nem szabad közömbösen elmenned mellette.”(5Mózes 22,1–12)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
15

(3) „Nem szabad közömbösen elmenned mellette.” (5Mózes 22,1–12)

Csikász Imre bronzszobra, a „Csibe” (1909) egy búzaszemekkel jól megetetett, félreálló beggyel megformált naposcsibét ábrázol. A törékenység, a teljes kiszolgáltatottság és másikra való ráutaltság kifejezése ez az alkotás. …és még valamié: „Most megetettek, hogy aztán az életemmel másokat tápláljak.” A teljes önátadásról van itt szó.

„Emberi” dimenzióban Jézus Krisztusunk az egyetlen, akiben mindez valósággá lett. De az Ő teljes kiszolgáltatottságában, törékenységében az Isten szeretetének megváltó hatalma mutatkozott meg (János 3,16): egész életében, a golgotai kereszten és a húsvéti üres sírnál!

Ettől kezdve mindenkire vonatkozik – kultúrától, kortól, nemtől, vallástól függetlenül – az Ige döntése, tanácsa! Vagyis ettől kezdve többé nem lehetünk közömbösek egymással szemben, de még a másik „állatával”, javaival szemben sem (1–4): óvjuk ugyanúgy azokat, mint a sajátunkét; függetlenül attól, hogy kinek mennyi van. A „lelki minőség” aztán majd kiegyenlíti a „mennyiséget” is.

Jézus Krisztuson már kitöltöttük minden dühünket és agressziónkat. Odaszögeztük eleven testét a kemény gerendára, irgalom nélkül; mert nekünk az kell, hogy a másik szenvedjen azért, hogy mi kielégüljünk a bennünk felgyülemlett bajok-sérelmek feszítésében. Nekünk mindig a másikat kell „fixálni” ahhoz, hogy mi szabadnak érezzük magunkat. Mindezt megengedte az Isten! Sőt, javunkra, üdvösségünkre fordította, hogy nyugtalan életünk végre lenyugodjon, meggyógyuljon, megváltást nyerjen.

Szülj bennünket újjá, Urunk, Lelked által! Egyedül erre van szükségünk! Urunk, Tenélküled minden más próbálkozás csak illúzió arra nézve, hogy valaha is megoldódnak a dolgaink; egyéni, családi, társadalmi és világméretekben… Te vagy, feltámadott Urunk az, aki nem veszi le az anyját a fiókáiról, és akinek gondja van még a törékeny naposcsibére is, hogy aztán éljen: ne csak önmagának (6–7).

Áldott húsvéti ünneplést kívánunk, most januárban is, hiszen minden vasárnapon és minden gyülekezeti alkalmon a húsvéti örömhírre emlékezünk, és annak örömében részesülünk. „Valóban feltámadott az Úr!” Ő nem maradt a szögek és a sír fogságában (Lukács 24,23).

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (22) „Ha valaki főbenjáró vétket követ el…”(5Mózes 21)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
14

(22) „Ha valaki főbenjáró vétket követ el…” (5Mózes 21)

Isten törvénye mindenben a „rendet” szolgálja, egy olyan világban, ahol „szétszórt” életünk minden rezdülése a „káosz” felé sodor bennünket. Isten megváltó szeretetének jele, hogy Isten Igéje már népe életének korai szakaszában, a váratlan és egészen különös esetekre is ad útmutatást. Azóta sokat változott a világ, de Isten Igéjének természete ma is ez: megváltó, szent rendet teremt Isten szava, életünk minden mozzanatában. Ez a rend azonban Jézus Krisztusban már nem a „törvény” szolgai cselekvéséből, hanem a Szentlélek által vezérelt szabadságból fakad: de mindenképpen annak cselekvését jelenti, amit helyesnek tart az Úr (Máté 7,21); Isten bűnbocsátó kegyelme ugyanis nem olcsó kegyelem (9).

Isten Igéje, adott helyzetekben nyitott szeretettel tanácsot adva (10–14), máskor egyértelmű kijelentést szólva (15–17), valamikor pedig radikálisan nyúl bele emberi élethelyzetekbe (18–21), az életet és a hitet szolgáló rend és fegyelem biztosítása érdekében.

Az akasztott ember eltemetése számunkra újszövetségi prófécia (22–23). A szándékosan gyilkossá lett ember akasztással történt kivégzése egy árnyalt teológiai kérdés. Ki kell irtani a gonoszt (21), hogy az életet szolgálhassuk. De, hol van az a határ, ahol kimondhatjuk, hogy a „Ne ölj!” parancsolat éppen azáltal tölthető be, hogy kiiktatjuk a társadalomból azokat, akiket zsigeri indulataik hajtanak, ezért ölnek és bizonnyal a továbbiakban is ölni fognak. Miközben ne felejtsük el, hogy soha nem tudjuk, mit él át a halálraítélt a halál pillanatában: adatik-e neki mégis bűnbánat, felülről való megtérés. Döbbenetes kijelentés: átkozott az akasztott ember és átkozott az a föld, ahol kivégezték, ezért még aznap el kell temetni, hogy senki ne legyen tisztátalanná miatta.

Jézus Krisztus keresztre feszítése is „akasztásnak” számított. Ő átokká lett érettünk, hogy még „az akasztottak” számára is legyen bocsánat, ha adatik a bűnbánat (Galata 3,13). Jézus Krisztusban nem az átoké a végső szó, azok számára, akik Őhozzá tartoznak.

Milyen komolyan vette Isten népe a vétket, és milyen fontosnak tartotta a bocsánatot, a vétekből való megtisztulást; még akkor is, ha adott esetben éppen nem tudták, hogy ki követte el azt az erőszakos cselekményt (1–8). Az Úr indította őket erre a bűnlátásra, és törvényében ehhez biztos utat mutatott. A modern generáció legnagyobb nyomorúsága, hogy szerinte az ember nem „bűnös”, tehát nincs szükség bűnbánatra, bűnbocsánatra; ezért mindent szabad. Pedig értelmezhetetlen az a gondolat, hogy az én szabadságom addig terjed, amíg a másikét nem korlátozom; hiszen az én szabadságomnak mindig vannak áldozatai, akiket a saját szabadságommal a „magamévá tettem” (14); vagyis akiket megbántottam, megaláztam, kikészítettem, lefárasztottam, korlátoztam, „szögekkel fixáltam”, megöltem…

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (1) „Ha háborúba vonulsz…”(5Mózes 20)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
13

(1) „Ha háborúba vonulsz…” (5Mózes 20)

Először szemléljük „távolabbról” a mai igeszakaszt! Isten nem a hadviselés Istene, hanem olyan Úr, aki az Isten országának emberi értelemmel fel sem fogható békességét munkálja, Jézus Krisztus által (Ézsaiás 11,1–10).

Ez a világ azonban olyan, mint a rothadó gyümölcs. Az Ige most ezzel a képpel szemlélteti a „bűn” teológiai jelentését. A rothadó részt ki kell vágni a gyümölcsből, ha nem akarjuk, hogy az egész tönkremenjen. A gyümölcsökkel teli kosárból pedig a teljesen rothadt darabokat ki kell dobni a többi közül, különben a kosárba helyezett teljes termés megrothad (18).

Ebben a „rothadó” világban a békesség is csak állandó „hadviseléssel” munkálható. Az illúzió, hogy mi majd békességben, szelíden élünk, és akkor megoldódnak a dolgok.

Persze, a békességszerző, szelídlelkű élet a krisztusi élet, ám ennek a krisztusi életnek e-világi következménye a „kereszt”, a Jézus Krisztus követésében.

A fenti igazság rögzítése után azonban merjük kimondani: Mivel az „egyszeri, tökéletes”, krisztusi áldozat már a miénk, ezért nekünk nem kell mindenáron a „keresztet” választani; csak ha ez Isten akarata. Arról nem is beszélve, hogy a békességet, bizonyos helyzetekben, csak határozott eszközökkel lehet áldásosan munkálni.

Isten a bomló világban is szabályozza a „hadviselést”: ez fontos! Még hadakozni is csak Isten vezetését és segítségét kérve lehet (1–4), elsőrenden azt védve, amit az Úr ránk bízott (13–16). Ezzel a hívő hűséggel azonban a „kisebb, esélytelen sereg” élén is bátran (1; 5–9), nem meglágyulva (3), de mindig krisztusi lelkülettel harcolhatunk.

Isten népe, minden harcában csak a hit nemes harcát harcolhatja, amely valójában nem a másik ellen folyik, hanem a másikért, Isten országát építve.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Az Ige Mellett (4) „Életben maradhat az oda menekülő…”(5Mózes 19)

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
12

(4) „Életben maradhat az oda menekülő…” (5Mózes 19)

„Életben maradni”: ez Isten által belénk teremtett indulat. De „örök életben maradni”, pontosabban fogalmazva, örök életet nyerni: ez Isten nekünk adott ajándéka.

A menedékvárosok csak halvány előképei annak az isteni szándéknak, amely övéit megtartja az üdvösségben, minden nyomorúságuk ellenére. Szabadító Istenünk attól pedig különösen megóv minket, hogy szándékosan gonosz dolgokat tegyünk, a földi létben való bukdácsolásunk közben. Ettől az Isten kegyelme még akkor is megóv bennünket, ha ránk szándékos gonoszsággal támadnak mások.

A menedékvárosok oltalmára azok számíthattak, akik nem szándékosan okozták embertársuk halálát (4). Aki azonban szándékosan lesben áll, és előre megfontoltan, gyűlölettel rátámad embertársára, az láthatóan nem Isten embere (11).

Két fontos gondolat találkozik itt.

Az egyik az, hogy Isten kegyelmes, Ő életet akar. Isten a nyomorúságunkban is menedéket, majd örök üdvösséget ajándékoz nekünk. Ezért erős várunk nekünk az Isten, a Jézus Krisztusban (4).

Ugyanakkor a másik üzenetet is meg kell fogalmazni, miszerint életmentően fontos az egyértelmű, óvó szeretetből fakadó szigorúság, amely a rendet szolgálja. Ha ez nincs, mindent megemészt a bűn, mindent tönkretesz a halálos rendetlenség indulata. Manapság is tudnánk erre példát mondani. Nem önkényes, de szeretettel teli, erős kézzel lehet – az Isten eszközeként is – kormányozni ebben a „hasadt” világban. A szelídség csak a keresztig vezet, és ezt Jézus Krisztus egyetlenegy tökéletes áldozata már elszenvedte miattunk, érettünk, helyettünk. A szeretet szavából csak az ért, aki Jézus Krisztushoz menekülhetett (3–4).

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."