Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 13. vasárnap

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
27

Kedves Testvérek!

Úgy gondolom, hogy életünk legfontosabb kérdése, hogy mit jelent számunkra Isten. Sokak számára minden fontosabb, mint Isten. Az evangélium első mondata éppen erről szól: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem – mondja Jézus –, nem méltó hozzám.” (Mt 10,37). Először van az életükben a feleség, a gyerek, a szülő, a munka, a hobbi, a különféle kapcsolatok, sorolhatnánk még tovább, és valahol a sor végén Isten, aki a lehető legbizonytalanabb minden után, lehet, hogy van, lehet, hogy nincs is. Tulajdonképpen nem tényező az életükben. Persze, e mögött az is ott van, hogy benne élnek ebben a konkrét világban, minden, ami anyagi, ami érzékelhető, az számít. De hát Istent nem lehet érzékelni, így mit is lehetne kezdeni Vele?

Próbáljuk végig gondolni, hogy miért is kellene Istennek a sor legelejére kerülnie, és mi is történne, ha valóban oda kerülne?

Tudatosítsuk, hogy Isten akkor is mindennek az elején van, ha mi nem is törődünk Vele, hogy a sor elejére kerüljön. Ez nem valamiféle beképzeltség részéről, és nem is a mi jóindulatunk Vele szemben. Isten a Valóság, a Lét teljessége, a föltétlen, az abszolút. Ha nem lenne világ, Ő akkor is az első, az egyetlen lenne, és bármeddig van világ, Ő akkor is az első, a tő, a gyökér, az alap. Mi nem teszünk szívességet Neki, ha Őt tekintjük minden forrásának. Hogy egyáltalán rajta kívül létezik valami, az az Ő döntése. Egy 17. századi német filozófus fölvetette ezt a kérdést: „Miért van egyáltalán valami és nem a semmi?” 20. századi költészetünk jelentős alakja Zelk Zoltán. Ateistaként indult, élete későbbi korszakában vált istenhívővé. Egy-két rövid, hallatlanul szellemes verse éppen a lényeget érinti. Egyszer kórházban volt, itt született a következő: „Barátaim azt hiszik, fekszem. Pedig már járni tanulok Isten oldalán.” És egy másik: „Szélfútta levél a világ, de hol az ág, de ki az ág?” Hogy honnan jöttünk, hová megyünk, ez kikerülhetetlen kérdés számunkra. A választ keresve óhatatlanul beleütközünk Istenbe. A lét magyarázatra szorul. A konkrét valóságok nem önmaguk teremtői. És ha még abba is beleütközünk, hogy a Szentírás szerint ez a végső Valóság a Szeretet, akkor valami hallatlan felszabadult öröm keríthet hatalmába. Engem Valaki akar, mert szeret. Ha Istent nem is érzékelhetjük, de mert gondolkodó emberek vagyunk, ezért óhatatlanul szembesülnünk kell Vele. Végül is az emberi gondolkodás története, a filozófia története tulajdonképpen az Istenről való gondolkodás története.

De legyünk konkrétabbak. Isten nem várja, hogy mi emberek, fölfedezzük Őt. Mert az egész teremtés motívuma a szeretet, és bennünket különösen is szeretetből és szeretetre teremtett, a történelem folyamán közeledett is hozzánk nagyon is konkrét formában. Kiválasztott egy népet, szövetséget kötött Vele, hozzájuk küldött embereken keresztül megismertette velük akaratát, történelmükben megtapasztalhatták, hogy velük van és törődik velük, és tudomására is hozta ennek a népnek, hogy el fog jönni az az idő, amikor Őt személyesen megtapasztalhatják, fogadhatják, hallgathatják, gyógyulást kaphatnak Tőle betegségeikre és végül még az Isten és a többi ember ellen elkövetett bűneikből is Általa nyerhetnek szabadulást. Isten konkrét közeledése, sőt jelenléte az emberek között Jézus Krisztus. Ő annyira biztos, annyira kikezdhetetlen és megkerülhetetlen, hogy kijelenthetjük: az istenkérdés megoldása Jézus Krisztus. És ha Ő az istenkérdés megoldása, akkor ebből az is következik, hogy Ő a mi emberlétünk minden kérdésének, végső értelmének is a megoldása. Isten őbenne emberré lett, hogy mi Őbenne istenközelivé, igazán emberré válhassunk.

A názáreti Jézus, egy ember közülünk abban a biztos öntudatban létezik, hogy Benne Isten emberré lett. Igazában rajta keresztül ismerhetjük meg Istent. Az ember éppen azért, mert Isten magának teremtette, és úgy teremtette, hogy keresse Istent, a történelem folyamán „kitalált” vallásokat, sőt még ma is ezt teszi, de éppen Jézus Krisztus által válhat világossá, hogy mióta Ő megszületett erre a világra, nem nekünk kell kitalálnunk Istent, hanem Őbenne Isten az, aki elénk lépett, barátainak nevezett minket, megmutatta nekünk Isten arcát. Megtanított arra, hogy hogyan közeledhetünk Hozzá, fölhatalmazott bennünket, hogy az Ő szavával Istent édesapánknak szólíthassuk, megmutatta, hogy merre vezet az utunk, hogy nem a halál a sorsunk, és hogyan is érhetjük el az ő vezetésével mennyei Atyánkat, örök otthonunkat, mert Ő a Pásztorunk, Ő az Útunk, az Igazságunk, az Életünk, Ő a Kenyér és a Világosság, Ő a Feltámadás és az Élet, a jövőbe vezető Kapu. Mert Isten Jézusban elsőszülött testvérünk (Róm 8,29) lett, ezért csakis Isten lehet az első számunkra. Egymás számára annyira leszünk fontosak, szeretettek, amennyiben Őbenne és Őáltala szeretjük egymást. Mi csak úgy lehetünk elsők egymás számára, ha a mi életünkben Isten az Első. Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."