Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 12. vasárnap

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
20

Kedves Testvérek!

Aki hisz Jézus Krisztusban és megkeresztelkedik, vagyis alámerül a vízben és kiemelik belőle, az Jézus halálának hasonlóságára meghal a bűnnek, és Jézus hasonlóságára feltámad az istenes életre, elnyeri bűnei bocsánatát, megigazul. Egészen addig nem volt probléma, hogy a keresztség a bűnbocsánat eszköze, amíg nem kezdtek el gyermekeket, csecsemőket keresztelni. Ezzel együtt felmerült a kérdés, hogy miért kell a csecsemőket megkeresztelni, amikor ezek még nem követhettek el bűnt, hiszen annyira kicsinyek? Az ókeresztény kor nagy gondolkodója, Szent Ágoston fedezte fel a választ erre a kérdésre. A válasz pedig az, amit Szent Páltól olvastunk az imént: „Egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, és a halál minden emberre átterjedt, mert mindnyájan vétkeztek” (Róm 5,12). Szent Ágoston fölfedezte a Szentírásban azt a tényt, hogy vannak olyan emberek, akik meghatározzák azoknak az életét, akik hozzájuk tartoznak, körülöttük vannak. Ilyenek voltak az első emberek is, akikről tudjuk, hogy szembefordultak Istennel, nem engedelmeskedtek neki. Vétkeztek. A bűnük az volt, hogy a saját erejükből istenné akartak válni, olyan hatalmasok akartak lenni, hogy ők döntsék el, hogy mi lesz a jó és a rossz az életükben, vagyis mindentudóvá és mindenhatóvá akartak válni. Ez természetesen lehetetlen. Az ember teremtmény, aki nem nélkülözheti Isten kegyelmét, szeretetét, de aki éppen ezzel a tettével elutasította ezt a kegyelmet, ezt a szeretetet. Ez a tette súlyosan megsebesítette, ettől kezdve az ember már nem volt olyan, mint a teremtés hajnalán, amikor még Isten barátságában élt. Ettől kezdve Isten kegyelme nélküli állapotban élt. Ez a halál. A Szentírásban a halál elsősorban az Istentől való távolság, az istennélküliség. A fizikai halál ennek a képe. Ezért fogalmazott Szent Ágoston így: „Élhetsz biológiailag, de Isten nélkül halott vagy!” Ezt az állapotot örökítette tovább minden emberre, aki az ő utódjaként született, illetve születik erre a világra. Szent Ágoston óta ezt az állapotot nevezzük ősbűnnek, eredendő bűnnek vagy áteredő bűnnek. Minden ember ebben a kegyelem nélküli állapotban születik. Ahhoz, hogy helyreálljon a kapcsolata Istennel, Megváltóra van szüksége, aki kiemeli őt ebből a kegyelem nélküli állapotból és visszahelyezi Isten barátságába. Megváltónk Jézus Krisztus. Ő mondja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet: senki sem jön az Atyához, csakis rajtam keresztül” (Jn 14,6). Szent Pál így fogalmaz: „Még egy igaz emberért is bajosan hal meg valaki, bár egy jó emberért talán vállalja valaki a halált. Isten azonban azzal mutatja meg irántunk való szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Most, hogy vére árán igazak lettünk, mennyivel inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fia halála árán, akkor, miután kiengesztelődtünk, még inkább üdvözíteni fog az Ő élete által” (Róm 5,7-10).

Megváltott életünk nem automatizmus. Az, hogy Isten legyen az életünk centrumában, személyes döntés, vállalás, vagyis a hit kérdése. Az első keresztények felnőtteket kereszteltek, akik valóban képesek voltak a hitben Jézus Krisztus által Istennek elköteleződni. Természetesen a hitre el kell jutni, meg kell ismerkedni azzal az Istennel, akiben majd hiszek. Az ősegyházban ez egy nagyon igényes folyamat volt, ami három évig tartott. A második világháború után sok gyermeket nem kereszteltettek meg, mert a szülők már nem voltak hívők. Viszont sok meg nem keresztelt gyermek felnőtt korában megismerkedvén a hittel, igényelte a keresztséget. Ezért Szent VI. Pál pápa felújította ezt az ősegyházi, katekumenátusnak nevezett keresztségre felkészítő kurzust, amit lehetőleg közösségben kell végezni, mert itt nemcsak arról van szó, hogy bizonyos elméleti igazságokat megtanuljon valaki, hanem a hitet be is kell gyakorolni, és mert ennek döntő része a szeretet, ezért ezt csak közösségben lehet megtenni.

A csecsemők megkeresztelésének igénye tulajdonképpen kihívás a szülők felé, hiszen mi értelme van megkeresztelni egy gyermeket, ha mi magunk nem élünk a hitben? Ezért csecsemők megkeresztelésekor el is hangzik a szülők felé: „Nektek, akik gyermeketek számára a keresztséget kéritek, hivatásotok lesz úgy nevelni őt, hogy hitünk szerint éljen, úgy szeresse Istent és embertársait, ahogy azt Jézus Krisztus tanította. Vállaljátok-e ezt a feladatot?”

A Zsinat óta a nagyböjti időszak tartalma is változott. Ebben a megkeresztelt embereknek vissza kell emlékezniük a keresztségükre. Ez azt jelenti, hogy felmérjék, mennyire élték meg a hitüket az évek során, mennyire azonosultak vele. A húsvéti vigílián, amely éppen Jézus halála és feltámadása kapcsán a keresztségnek is ünnepe, a keresztségre jelentkezett felnőtteket ekkor kereszteljük meg. Ekkor meg is újítjuk keresztségi elkötelezettségünket. Ez a vasárnap lehetne alkalom arra, hogy átéljük megkeresztelt voltunk örömét, és hálát adjunk Istennel való kapcsolatunk nagy ajándékáért! Ámen.

Nyiredy Maurus OSB

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."