„Megváltó munkámban szünet nélkül vállalj részt. Ne kérdezd, hogyan? Óhajtsd, hogy jöjjön el az Én Országom a te (számodra) és minden lélek számára. Ha nyugovóra térsz, tekintsd át az egész napodat, mit tettél Országom eljöveteléért?”
Másnap igen szorongó fájdalommal árasztotta el lelkemet, valósággal égetett. „Jézusom, ugye, tudod, hisz Te adod ezt nekem. Te ígérted, hogy különböző szenvedéseket fogsz adni nekem. Úgy fáj, és mégis olyan jólesik szenvedni. Nem tudom mihez hasonlítani ezt a nagy szenvedést.” „Pedig tudhatnád.” – szólt Ő szelíden. „Mikor gyermekkorodban idegen földön éltél, távol édesanyádtól és édes hazádtól, ezt a fájó kínt szenvedted el hosszú időn át.” „Édes Jézusom, ez a honvágy volt.” „Rájöttél? Ez a fájdalmas szenvedés, melyet rád küldtem, az égi hon után való vágyódás. Szenvedd el azokért, akik nem vágyódnak az örök hon után.”
Ma megkért az Úr Jézus: „Anyám Szeretetlángját add tovább sürgősen.” A Szűzanya és az Úr Jézus szavai mint egybeolvadt kérés, úgy hangzanak lelkemben. S közben újra sürgető indítást adott, hogy „így Atyám büntető kezét tartsátok vissza az országtól.”
Én igazán nagyon nehezen indultam el.