Élete

+ Borbála Rómában született, és Flavianus és Dafrosa lánya volt, aki mártírhalált szenvedett Julianus „Hitehagyó” uralkodása alatt.

+ Valahányszor az apa kereskedelmi útra indult, leányát egy magas toronyba zárta. Egy ilyen távollétet ragadott meg Borbála arra, hogy miután már régóta vágyott a keresztségre, fölvételét kérje az Egyház közösségébe. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Atyja hazatérve az ablakok számából fölismerte, hogy leánya elhagyta ősei hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, ám Borbálának sikerült elmenekülnie, mert a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte.

+ Borbálát és nővérét, Demetriát egy Rufina nevű nőnek adták át, aki megpróbálta prostitúcióra kényszeríteni a lányokat. Mivel nem volt hajlandó eladni magát, Borbálát végül agyonverték.

+ Később templomot építettek Borbála sírjára, és a szűz-vértanú tisztelete Rómában és azon túl is elterjedt. A fejfájástól és az epilepsziától szenvedők védőszentjeként tisztelték, mivel a neki szentelt templom közelében termő gyógynövényt használtak e betegségek kezelésére.

Imádságra és elmélkedésre

„Íme, most követi az értünk keresztre feszített bárányt az egészen szűz, szerényen ajánlja fel áldozatát, a tisztaság oltárán tett áldozatot.”

Imádság

Ó, szent Borbála, dicső menyasszony,
Testemet és lelkemet én Reád bízom.
Úgy halálban, mint életben:
Légy nekem mindig védőszentem,
Utolsó órámban, hogy Krisztus szent Testét
Magamhoz fogadjam.
Isten irgalmában részesüljek,
Amikor testemből elszáll a lelkem.
A rossz szellemet taszítsd el tőle,
Védő jóságoddal maradj mellettem,
És vidd Istenhez megtért lelkemet!
Ámen