Mert valóban, a Szentírás, jóllehet csak egy-két vonással, bámulatos mély érzelemvilágot mentett meg számunkra, az Úr Jézus Szentséges Szívének gondolatait és érzelmeit, és hogy ezt minél jobban átérthessük, szemügyre kell vennünk, hogy az Úr Jézus miképp volt hangolva, miképp készült, miképp beszélt, miképp viselkedett, miképp intézkedett, mikor a keresztről volt szó. Mikor az ember valamely nagy, megrendítő esemény benyomása alatt áll, lehetetlenség, hogy emancipálja magát alóla, az ráveti árnyékát; nagy öröm, nagy fájdalom mindkettő okvetlenül mély érzelmeket vált ki szívünkben, és az ember, mint szokás mondani, izgatott lesz; ó, de jó, hogy az Úr Jézus Szentséges Szívén rendkívül nagy izgatottságot veszünk észre, mely annál nagyobb, minél közelebb ér a kínszenvedés órájához.

[PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 157. old.]