Ez a béke s ez az öröm áradt ki a föltámadott Krisztusból! Ilyesmit még nem látott s nem élt meg a világ. Nem hogy nem élt meg, de el sem gondolt s el sem képzelt volna soha! A föltámadt Krisztus valami hallatlan nagy újság s elképzelhetetlen újdonság s hihetetlen szenzáció, melyet Isten készített a kíváncsi világnak. Nem kellettek ahhoz apostolok, hogy vigyék szerte hírét; hanem elég volt ahhoz a szenzáció-éhes város és falu és tanya, a piacon találkozó nénik, a sírhoz szaladó tanítványok, a lelkendezve siető asszonyok, a feldúlt jóindulatú emberek, kik a város izgalmát ki sem bírják, hanem Emmausba, a «zöldbe» rándulnak. Egész Jeruzsálem fölkavart hangyaboly volt; a kő pedig, mely a hangyabolyba esett, Krisztus sírköve volt; az a lepecsételt, de fölpattant kő. A föltámadás angyala kapta föl s dobta bele e követ, s attól kavarodott föl a világ.

[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Húsvét, 124. old.]