Napi igék

Ő [az ÚR] vigyázott ránk végig az úton, amelyet megtettünk... (Józs 24,17b)

És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20b)

Olvasmányok

2Kor 3,(9-11)12-18; 1Móz 15,1-21

Lelki útravaló a mai napra

Nagymamám, ahányszor csak beszállt az autónkba, elmondott egy rövid imádságot. Azt kérte Istentől, hogy vigyázzon ránk, őrizzen meg bennünket az úton. Tette ezt akkor is, ha mindössze néhány percnyi autózásról volt szó. Gyerekként ezt a magatartást túl félősnek, óvatosnak tartottam, hiszen nekem eszembe se jutott, hogy bármi bajunk történhetne. Azóta tudom, hogy bármennyire is figyelmesek vagyunk, bizony gyorsan balesetet szenvedhetünk. Még autóba se kell ülni hozzá.

Józsué vallomása nem pár órás útról szól. Élete végén azért ad hálát, mert Isten évtizedeken keresztül velük volt a vándorlás nehéz óráiban, a megpróbáltatásokban. Nem hagyta elveszni őket, bevezette a népet az ígéret földjére. Búcsúbeszédében arra biztatja az izraeli népet, hogy tegyék továbbra is életüket Isten kezébe, őt kövessék.

Jézus mennybemenetele előtt ígéretet tesz tanítványainak, nekünk, hogy nem hagy el minket, velünk lesz életünk útján. A Jézust követő népnek tett ígéret azonban feladathoz, küldetéshez kötődik. "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Mt 28,19a) Az ígéretet könnyen számonkérjük, sőt sokszor rosszul értelmezzük. Jézus nem azt ígéri, hogy nem jönnek nehézségek, küzdelmek, fájdalmak, hanem azt, hogy sohasem hagy bennünket magunkra. Mindvégig velünk marad.

*

Urunk, köszönjük, hogy nem vagyunk egyedül az úton. Nem hagyod magára népedet, a gyülekezetet. Személyes életünkben és közösségi életünkben is számtalanszor megtapasztaltuk gondviselésedet. Kérünk, hogy hátranézve tudjunk hálát adni a megtett útért. Add, hogy előrenézve meglássuk feladatunkat, és ígéreted erősítsen meg minket, amikor a jövő miatt aggodalmaskodunk. Ámen.

Szerző: Heinemann Ildikó