Mindszenty Főpásztorunk, már mint veszprémi püspök, majd mint esztergomi érsek és bíboros is, legfontosabb feladatának a „lelkipásztorságot” tartotta és folytatta egészen haláláig. Három ünnepi beszédéből kis rövidítéssel az alábbiakban részleteket közlünk:

Toronto (Kanada), 1973. IX. 23.

Megrázó amit a magyar sorskérdésekről mondott:

„1500 körül Magyarország lakosság dolgában egyenlő volt Angliával, Franciaországgal, s Magyarország nemzeti egysége pedig nagyobb volt mint akármelyiké a háromból. Ma hetedrésze vagyunk azon országok egyikének, másikának, harmadikának. Mi történt itt? Mi a Kárpátok vonalán éltünk és a Duna vonalán, a népek átjáróházában, a viharpontok ölén. S mi védtük az egész európai civilizációt.

Megkezdjük mindjárt a XI. században. Szent László királyunk vezetésével védtük az Ázsiából betörő népektől; és a XIII. században jött a mongol had és kétmillió magyarból odaveszett 1,1 millió. Mindjárt utána 1334-ben öt tatárjárás után – mert nemcsak egy volt –, öt tatárjárás után 1334-ben megjelent a Balkánon a török három világrészes birodalma. És mi ezzel viaskodtunk – nem 150 esztendeig, mint tanultuk az iskolában, hanem 1334-től 1791-ig – 456 esztendeig.

És ekkor az 1500 évi négy és fél millió lakosságból odaveszett, nem számítva az elmaradott s természetes szaporodást, kétmillió nyolcszáznegyvenezer ember, az élő állományból. Aztán jött később, most napjainkban egy újabb dolog: 15 esztendő alatt az anyaméhekben meggyilkoltak 3,1 milliót. 22 szultán nem tett akkora kárt a magyar népességben, mint amekkorát tett az újabb 15 esztendő. A magyarság megszéledt, mind az öt világrészben ott vagyunk mint menekültek, és itt is van baj. Nem e helyet értem, hanem az öt világrészre mondom.

A később érkezett ifjúság nem egy országban úgy dolgozik a maga előmenetelén és érvényesülésén, hogy gyengül a magyar múlthoz, a magyar történelemhez, a magyar hagyományokhoz való ragaszkodása.

Üzenjük haza innét ma: Magyar nők, ne dobjátok el az anyai méltóságot magatoktól. Ne akarjatok egy rangon lenni az utcai nőkkel. E között a kettő között áll a választás és nincs más. Az ifjúságot pedig kérjük világszerte, ahol vannak, olyan mérvben, mint ahogy hibában vannak, el ne szakadjanak a magyar templomok tanításától, a magyar történelmi iskolák tanításától, az ősök, a temetők tanításától, és el ne szakadjanak a szép családi szentélyektől, melyek odahaza voltak, őseink körében.

Amit mondtam, nem elcsüggesztésre mondtam. A Szent István millenniumból merítünk mi biztatást arra, hogy a hibáinkat levetkőzzük. Lelki megújulásból lehet csak nemzeti föltámadás.”