Várj, hogy érted azt, 
hogy meg vannak bocsátva bűneim?
Az rendben, hogy meggyógyítottad a lábamat,
de ki mondta, hogy nekem vannak bűneim?
Én mindig olyan rendesen éltem, 
a légynek sem ártottam.
Bűneik másoknak vannak,
az olyasmit ők szokták elkövetni ellenem.
Eléggé fel is nyomják vele az agyamat,
hogy lehetnek ilyen aljas, disznó,
utolsó mocsadékok! 
Ha én nekik lennék, már rég felkötöttem 
volna magamat.
Néha önvédelemből odasózok,
de ezt igazán nem róhatod fel nekem!
Hagyjam, hogy kivasaljanak úthengerrel,
és még vigyorogjak is? Nem vagyok én balek!
Mindig úgy kezdődik, hogy visszaütnek!
Én legfeljebb akkor kezdem, ha látom rajtuk,
hogy mindjárt kezdik.
Megelőzés. Biztos hallottár már róla!
Hogy lenne mindegy, hogy ki kezdi...
Szerintem épp ez a lényeg.
Ha egyedül élnék egy lakatlan szigeten,
maga lennék a tökéletes jóság.
De itt, ezekkel, Uram, képtelenség.
Adjam oda a szívemet, majd te kimosod?
Mi vagy te, mosónő?
Akarok-e lágy és tiszta szívet?
Hát úgy elvben igen, csak félek, 
hogy következményei lesznek.
Hogy elvesztem a jó kis visszaütéseimet...