Jézus búcsúszava

Abban az időben: amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”.Jn 13, 31-33A; 34-35

Mottó: „Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek”

Utolsó szó

Búcsúszavak ezek. Ha búcsúzunk valakitől, akkor a lényegest mondjuk, és elhagyjuk a felesleges szavakat. Ez különösen igaz a végső, a végérvényes búcsú esetén. Jó eséllyel, az, akinek szólunk, soha nem fogja elfelejteni e búcsúszavakat. Megfontoljuk hát, megválogatjuk a mondandókat. Egy lelkigyakorlaton azt kaptuk feladatként, hogy fogalmazzuk meg, mit mondanánk, ha tudnánk, hogy életünkből már csak 10 percünk van hátra? Vagy öt.

Mire szeretnénk, hogy emlékezzenek, ha rólunk lesz majd szó? Jézusnak evidens volt. Örökségül azt hagyta ránk, amit egész életében, és egész együttlétünk folyamán ismételten mondott: Szeressétek egymást! Lehetne tömörebb egy végrendelet? Életünk mottója? De ez a szeretet nem egy pillanatnyi érzés. Biztos, megbízható, sőt egyedül megbízható jelzése a tanítványságnak, hogy szeretik egymást. A kettő szinte ugyanaz, de legalábbis elválaszthatatlan egységet képez. Ideje lelkiismeretvizsgálatot tartanunk, mennyire adunk bizonyítékot tanítványi minőségünkről!