Húsvét 5. vasárnapja

(Jn 13,31-35)

Bevezető

Már kétezer év óta hirdeti az Egyház Jézus evangéliumát, terjeszti a keresztény kultúrát, neveli az egymást követő generációkat. De vajon az emberek jobbak lettek-e ezáltal? Boldogabbak lettek-e? Látszik-e rajtunk keresztényeken a megváltottság ereje, újjászületésünk ténye? Sok kortársunk bizonyára azt feleli, hogy nem. Ők két dologról felejtkeznek el: 1. Az evangélium hirdetését minden generációval újra kell kezdeni, mint ahogy kertünkben is minden évben újra kell ásózni, ültetni, gyomlálni. 2. Az Úr Jézus evangéliuma nincs korlátozva a történelemnek egy időszakára, még ha egyes korok nem is fogadták be. Ugyanakkor a kereszténységnek van olyan gyökere, olyan fája, amely mindig jó gyümölcsöt terem, aminek neve: szeretet. Mert örökre érvényes marad az Úr Jézus programja: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” Erre hívja fel a figyelmünket a mai szentmise is.

Hívek könyörgése

Testvéreim! Az Úr Jézus mondotta: „Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadom nektek.” Ezért hozzuk eléje kéréseinket bizalommal!

1.   Urunk, mutasd meg a helyes életcélt, és a biztos utat a fiataloknak, akik helyüket keresik a világban.

2.   Adj világos látást és bátorságot azoknak, akik döntéseikkel és életvitelükkel a közvéleményt formálják.

3.   Segítsd az öregeket annak felismerésében, hogy az ő életük is értékes, és jó szolgálatot tehetnek családjuknak és az Egyháznak.

4.   Segítsd az édesanyákat, hogy bölcsen, helyes szeretettel neveljék gyermekeiket, és jutalmazd meg fáradozásaikat bő áldásoddal.

Urunk! A Te igéd legyen számunkra iránytű és erőforrás egész életutunkon. Hálát adunk neked mindenért, és dicsőítünk az Atyával és Szentlélekkel együtt, most és mindörökké. Amen.