Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Kor 2,1–5. Evangélium Mt 10,5–10Zaccaria Szent Antal barnabita rend alapítója

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Júl
05
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Kor 2,1–5. Evangélium Mt 10,5–10 Zaccaria Szent Antal barnabita rend alapítója

Testvéreim! A ma ünnepelt szent, Zaccaria Szent Antal áldozópap 37 évesen halt meg, 1539-ben, Észak-Itáliában, Cremonában. Ez a három évtized az, amikor megérett és kirobbant a reformáció. És benne ajándékozott az Úr egy szentet az Egyháznak, aki rendkívül aktuális mondanivalóval bír ma is.

Antal gazdag családban, Cremona városának egy előkelő famíliájában születik. A mama tizenhét éves ekkor, a papa is fiatal, alig húsz. És egészen váratlanul a papa meghal. Ott maradt 18 évesen a kis özvegy ezzel a kisfiúval. És úgy határoz: én pedig nem megyek férjhez, az életem ezé a gyermeké lesz. Ugyanakkor ez a fiatal, kicsi özvegy katolikus módon keresztény: lélekben valahol rokon a Szűzanyával. Mert az elhatározásában benne van az is, hogy jóllehet én az életemet ennek a kisfiúnak szentelem, de vele az lesz, amit az Úr akar.

Ez az első csoda, az első jel, amit Antalban kapott az Egyház. Hogy a vérségi kötelékek fölött, egy édesanya és a fia között is ki tud alakulni az a lelki kapcsolat, amelyik mindkét személyt szabadon hagyja az Úr számára. Mert a dolgok természetes rendje szerint előfordulhatott volna, hogy a mama – mint oly sokszor látjuk – úgy magához láncolja ezt a gyermeket, hogy Isten szavát az a gyermek vagy meg sem hallja, vagy ha meghallja, igazán szabad szívvel sohasem képes követni.

Mindenesetre a mama elküldte a maga idejében Antalt Padovába, az egyetemre, mégpedig az orvosi karra. Már az egyetemi tanulmányok során is föltűnt, hogy Antal rendkívüli adottságokkal rendelkező ember. Gyorsan, pontosan tanul, nagyon jól emlékszik, rendkívül jó diagnoszta, tehát ragyogó orvos lesz belőle.

Antal 22 éves, amikor végzett orvosként hazajött. És a mama elengedte Milánóba. Közben azonban Antal látása átalakult: e látás már nem a test orvosáé. Hanem ő menet közben rájött, hogy a testnek a bajai lelki gyökerekből fakadnak. Persze Padovába is jöttek a hírek, hogy mi történik ott a hegyeken túl, 100, 200, 300 kilométerre innen. Jött a híre a reformációnak. És Antal – nyilván az egyetemista társai között is, a szerzetesek meg a papság körében forogva is – észrevette, hogy amiket ezek ott fönn, Északon, a hegyeken túl vádként fölhoznak az Egyház ellen, az nem mind rágalom. Sajnos van benne igazság is.

És amikor Milánóban Antal elkezd dolgozni, akkor – ma azt mondanánk – civil hitoktatói állást is vállalt az orvosi praxisa mellett. Futótűzként terjedt a híre, hogy aki beteg, ezt a doktort keresse. Először is meggyógyítja őt, másodszor az anyagiak miatt nem nyúzza meg, harmadszor esténként lehet hallani az egyik templomban a hitoktatását. A hitoktatása többet ér, mint a gyógyítása.

Eltelik néhány hónap és Antalt a gyóntatója is figyelmezteti, de maga is rájön: rendben van, ragyogó orvos vagyok, ragyogó hitoktató vagyok, de amire az embereknek a leginkább szüksége van, azt nem tudom adni, mert azt csak a papok tudják adni. Én nem tudom őket meggyóntatni. Nem tudom velük az Eucharisztiát ünnepelni. – Beíratkozik tehát a teológiára, és két év múlva pappá szentelték.

Papként pedig igazában nem csinált semmi rendkívülit, csodákat nem művelt, csak át tudta adni az embereknek – papoknak is, hívőknek is – a tényt: az Úr Krisztus valóban meghalt értünk! Emberek! Az Oltáriszentségben a föltámadott Krisztus itt van közöttünk!

Át tudta ezt adni. S péntek délutánonként, pontosabban délután három órakor abban a templomban, amelyiknek a papja lett, meghúzta a harangot. Amikor először megtette, az emberek összefutottak, azt gondolván, tűz van! És Antal talán mondta is, hogy valóban tűz van, de olyan tűz ez, amit nem vízzel kell oltani. Ez itt ég közöttünk, ez az a tűz, amit a megváltó Krisztus elhozott erre a földre, és mi nem vesszük észre! Ekkor kezdeményezte azokat a 40 órás szentségimádásokat – péntek délutántól vasárnap hajnalig –, melyekkel azt hirdette: „Emberek! Gondolkozzunk el! Engedjük, hogy ez a tűz, aminek az örökmécs a jele, engedjük meg, hogy ez a tűz föllobbanjon bennünk és megtisztítson, s rajtunk keresztül másoknak is átadassék!”

És az Úrnak úgy tetszett, hogy ez mindössze négy évig tartson, és akkor Antal, 37 évesen, meghalt. Fénye azonban itt maradt!

Merjük őt most megkérni arra, hogy imádkozzon azokért a testvéreinkért, akik pillanatnyilag civil hitoktatóként úgy gondolják, nekem valamit tennem kell az Egyházért. Hogy amikor egyikben-másikban elkezd motoszkálni a fölismerés, hogy ez is óriási dolog, az Egyháznak azonban papokra van szüksége, akik gyóntatni tudnak, a szentmisét be tudják mutatni, akkor ne hessentsék el maguktól ezt a fölismerést azzal, hogy modern időket élünk, ma jól van ez így!

Az Úr Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Szüksége van olyan férfiakra, akik mint Antal is – merik odaadni magukat Neki. Azt a tüzet, amit Krisztus erre a földre elhozott, engedik magukban föllobbanni, s miközben maguk elégnek, másokat is meg tudnak gyújtani. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."