Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Jn 2,15–17 Evangélium Mt 19,16–26Szent Brúnó áldozópap, a karthauzi rend alapítója

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
06
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Jn 2,15–17 Evangélium Mt 19,16–26 Szent Brúnó áldozópap, a karthauzi rend alapítója

Testvéreim! Szent Brúnó a 11. század szentje. 1030 körül született, s egészen fiatalon úgy érezte, hogy papnak kell lennie. A szülőföldjén, Kölnben kezdett tanulni, majd a híres reimsi iskolába ment. 16–18 éves lehetett, amikor Magyarországról jött a hír, hogy megölték Gellértet, meg a többi magyar püspököt. És Brúnó nem riadt meg, hanem ment tovább és pap lett. Azután tanítani kezd Reimsben, a székesegyházi iskolában. Akkor még nem voltak egyetemek, se Párizsban, sehol, a legmagasabb szintű iskola az volt, ahol ő tanított.

Brúnó ragyogó tanár volt. Följegyezték, hogy az órái végén ismételten tapsviharban törtek ki a tanítványai. Tanított irodalmat, szentírástudományt, s egyszer csak kezdte látni, hogy a kollégái mennyire fontosnak tartják a tekintélyt meg a hatalmat. Nem egészen értette, miként lehetséges, hogy miközben valaki az evangéliumot hirdeti meg az Egyháznak a dolgait intézi, közben elegáns, rátarti, gazdagságra tör és hiúságában rendkívül érzékeny.

Azután egyszer csak megszólalt a tulajdon lelkiismerete: „Brúnó! Hányszor magyarázol magad is szentírási mondatokat – például a gazdag ifjú történetét –, és vajon te hogyan állsz az Úr szavával, aminek a hirdetője vagy?!”

Brúnó már korosodó pap, amikor megtörtént a nagy összeütközés VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár között. Látva az invesztitúra-harcot, Brúnóban elkezdett érlelődni az elhatározás, hogy ebből a világból el kell mennie valahova, mert ebben a harcban neki nincs helye, illetve helye a pápa oldalán van, de a többiek ezt nem értik.

Néha fölvetette a kérdést kanonoktársai körében: Nem gondoljátok, hogy túlságosan zajosan élünk?! Nem gondoljátok, hogy jobban az Úr Krisztusra kellene figyelni?! – De nem hallották meg a szót. Ő pedig az egyik reggelen bekopogott az érsekhez, és kérte: Érsek úr, bocsásson el engem. Én elmegyek remetének. – De miért? – Úgy érzem, nem szabad itt maradnom, engem az Úr Krisztus elhív, el kell mennem remetének.

Elment. És egy-két év után jöttek utána társak. Ketten, hárman, négyen. Belőlük lett a karthauzi rend, a néma barátok, ahogy mi magyarok neveztük őket, hiszen a rend nálunk is megtelepedett. Ezekben az örökös hallgatásban élő szerzetesekben az Egyház megkapta a jelet, hogy az igazságra így is lehet reagálni. Arra az igazságra, amit Szent János is kimondott: ez a világ elmúlik, s nem marad meg más, csak aki szereti az Istent.

Azt, hogy a világ múlik, minden ember érzi és éli. De e tapasztalat a világot szerető emberekből azt a választ váltja ki, hogy ha a világ elmúlik, akkor addig kell megragadni élvezeteit, mindent, ami jó benne, amíg van! Már az ókoriak megfogalmazták a jelszót: „Élvezd az napot, amíg van! Minden percnek szakítsd le a virágát és a gyümölcsét.”

Ezek a Brúnó-típusú emberek ezzel ellentétes következtetést vontak le a fölismert igazságból: „Ha a világ elmúlik, és lehet tudni, hogy van valami, ami megmarad, akkor nekem az kell, ami megmarad! És éppen ezért elhagyok mindent, ami elmúlik, és elkezdek ragaszkodni ahhoz az egyhez, ami megmarad: Isten szeretetéhez.”

A szerzetességnek két nagy vonulata van. Az egyik a közösségben élő szerzetesek és szerzetesnők, a másik a remeteségben élők. De mindegyikünk életében megvan ez a két vonulat: a közösség, meg a magány. S nem kellene félni a magánytól meg a csendtől. Mert közösségben építő módon jelen lenni, úgy, hogy az a többieknek javára váljék, igazán az tud, aki a csöndben és a magányban Istennel van együtt. Aki fél és menekül a magánytól, az megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy Isten igazsága szemtől szemben, neki megszólaljon. És ezzel igazában el is vész a lehetőség, hogy a közösségben pozitíven és építő módon tudjon jelen lenni. A csöndben és a magányban ugyanis Isten beszél a lélekhez.

Imádkozzon értünk Szent Brúnó, hogy a magánynak azt a formáját, ami személy szerint mindegyikünknek lehetősége, becsüljük. Ne meneküljünk a csendtől, hanem engedjük, hogy a mi Istenünk beszéljen hozzánk. Hogy szeretni tudjuk Őt, és amikor a közösségben vagyunk, építeni tudjuk a többieket. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."