Hétfő nagyböjtben, V. hét
L A U D E S
Az imaóra kezdése
Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Dicséret neked, Krisztus, örök dicsőség Királya!
Himnusz I. Brev. Maur.
Bánatra hívnak egyre most
A böjtnek üdvös napjai,
Pap és hívők esdő szavát
Visszhangozzák a templomok.
2. De célt nem érhet bús imánk
Megbántott Istenünk előtt,
Ha szív mélyéből nem fakad
S nem járja át a fájdalom.
3. Meghajtott fejre szórt hamu,
S a tépett köntös mit sem ér,
Ha mély, őszinte fájdalom
Szívünket nem szaggatja meg.
4. Enyhítsék Istenünk szívét
Most bőven omló könnyeink,
Ő számontartva vétkeink
Kiszabni készül büntetést.
5. Irgalmas Bíránk, Istenünk,
Tartsd vissza büntető kezed,
A bűnbánatra adsz időt,
Adj most bűnbánó szívet is.
6. Háromság, mindig áld szavunk,
De most még buzgóbb énekünk!
Engedd: az üdvös böjtidő
Vezesse hozzád híveid! Ámen.
vagy
Himnusz Brev. Maur.
Kereszten függő Krisztusunk,
Reád szegezzük két szemünk,
Míg elszáll végső sóhajod,
S Atyádnak lelked átadod.
2. Emberszívekbe mérgezőn
A csúf kígyó mart sok sebet,
De fáján függő Istenünk
Gyógyítja azt, ki rátekint.
3. Karod kitárod, Krisztusunk,
Mint szent trónján ülő király,
S a földkerekség tájait
Áldón magadhoz fölveszed.
4. Add hát, hogy üdvünk trónusán
Nyerjünk kegyelmet, ó Urunk,
Szent véred áldott harmata
Bűnöktől lelkünk mossa meg.
5. Az üdvösségre egy remény,
Kereszt, világon egy dicső,
Kitűzve mindig tündökölj,
Uralkodj szívünk trónusán.
6. Atyánkat áldjuk, s egy Fiát,
Akit halálra átadott,
És áldunk, Lélek, téged is,
Dicsőség néked szüntelen. Ámen.
1. antifóna Zsolt 3,4
Uram, te vagy pajzsom nékem, * mert fejem fölemelted, én dicsőségem.
3. zsoltár • Az Úr a védelmezőm
Elszenderült, álomba merült, de föltámadt, mert az Úr fölkarolta őt. – Szent Iréneusz
Uram, de sokan gyötörnek engem, * sokan fölkelnek ellenem,
Sokan mondják rólam: * „Nincs oltalma Istenben!”
De te, Uram, védő pajzsom vagy, * dicsőségem, aki fölemelted csüggedt fejemet.
Az Úrhoz kiáltottam hangos szóval, * és ő meghallgatott engem szent hegyéről.
Nyugalomra tértem és álomba merültem, * de fölkeltem, mert az Úr fölemelt engem.
Vegyen bár körül ezernyi nép, akkor sem félek. * Kelj fel, Uram, ments meg, Istenem!
Ellenségeimet arcul verted, * a bűnösök fogát összezúztad.
Menedékünk benned van, Uram, * legyen áldásod népeden!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
1. antifóna Zsolt 3,4
Uram, te vagy pajzsom nékem, * mert fejem fölemelted, én dicsőségem.
2. antifóna Kiv 15,2
Erősségem az Úr és oltalmam, * szabadítóm ő lett nékem. Ő az én Istenem, őt dicsérem, atyáink Istene, nevét áldom.
Ószövetségi ének (Kiv 15,1-13.17-18) • Győzelmi ének
Mózes és a nép ezt az éneket énekelte a Vörös-tengeren való átkelés után. – Kiv 15,1
Énekeljünk az Úrnak, mert nagyszerű dolgokat művelt, * lovat és lovast tengerbe vetett.
Az Úr az én erősségem, őbenne dicsekszem, * szabadítóm ő lett nékem.
Dicsőítem, mert ő az én Istenem, * magasztalom, mert atyáink Istene.
Az Úr erős harcos, * Mindenható az ő neve.
A fáraó szekereit és seregét tengerbe vetette, * vezérei a Vörös-tengerbe vesztek.
A hullámokban lelték sírjukat, * kődarabként a mélybe szálltak.
Megmutattad, Uram, jobbodnak erejét, * ellenségeidet, Uram, legyőzte jobbkezed.
Ellenfeleidet nagy dicsőséged zúzta össze, * elküldted haragod: elemésztette őket, mint a pelyvát.
Haragod leheletétől feltorlódtak a vizek, † a hömpölygő hullámok falként megálltak, * összegyűltek az örvénylő vizek a tenger mélyén.
Így szólt az ellenség: † „Üldözőbe veszem, elfogom őket, * szétosztom a zsákmányt, és megnyugszik lelkem.
Kirántom kardomat, * s elpusztítja őket jobbkezem!”
De te rájuk leheltél, és elborította őket a tenger, * ólomként merültek el a hatalmas vizekben.
Ki hasonlít hozzád az istenek között, Uram? † Kit övez úgy a szentség, mint téged, * félelmetes, dicsőséges és csodatévő?
Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte őket, † irgalmadban vezére lettél megváltott népednek, * s hatalmas erőddel elvitted szent lakóhelyedre. ...
Bevezeted és elülteted őket tulajdon hegyeden, † erős lakóhelyeden, amelyet alkottál, Uram, * szentélyedben, Uram, amelyet kezed épített.
Uralkodik az Úr most és mindenkor, * és örökkön-örökké.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
2. antifóna Kiv 15,2
Erősségem az Úr és oltalmam, * szabadítóm ő lett nékem. Ő az én Istenem, őt dicsérem, atyáink Istene, nevét áldom.
3. antifóna Zsolt 134,7
Amit az Úr akar, * mindent végbevisz az égen s a földön.
134. zsoltár • A csodákat tévő Isten dicsérete
Tulajdonul lefoglalt nép vagytok... hirdessétek Isten dicsőségét, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket! – 1 Pét 2,9
Dicsérjétek az Úr szent nevét, * dicsérjétek az Urat, szolgái,
Akik az Úr házában álltok, * Isten házának udvarán!
Dicsérjétek az Urat, mert jó, * zengjetek zsoltárt nevének, mert mindennél kedvesebb!
Mert kiválasztotta az Úr Jákobot magának, * tulajdonába vette Izraelt.
Tudom jól, hogy nagy a mi Urunk, * Istenünk nagyobb minden istennél.
Amit az Úr akar mindent végbevisz, * égen s földön, tengeren és a vizek mélyén.
Felleget hajt a föld széléről, † villámokból esőt teremt, * kamráiból viharszelet.
Lesújtotta Egyiptom minden elsőszülöttét, * embert, állatot egyaránt.
Elküldte rád, Egyiptom, csodáit, jeleit, * a fáraó és minden szolgája ellen.
Lesújtotta a pogány népeket, * megölt sok hatalmas királyt:
Szichont, az amoriták királyát, † Ogot, Básán királyát, * s minden uralkodót Kánaán földjén;
S átadta földjüket birtokul, * népének, Izraelnek örökrészül.
Uram, neved fennmarad örökké, * nemzedékről nemzedékre emléked, Uram.
Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, * és megkönyörül minden szolgáján.
A pogányok istenei arany és ezüst, * emberi kéz alkotta őket.
Szájuk van, de nem tudnak beszélni, * szemük van, és mégse látnak.
Fülük van, de mégse hallanak, * és szájukban nincsen lehelet.
Ilyenek lesznek, akik alkották őket, * és mindazok, akik bennük bíznak.
Izrael háza, áldjad az Urat, * Áronnak háza, áldjad az Urat!
Lévinek háza, áldjad az Urat, * Akik az Urat félik, áldják az Urat!
Áldott legyen az Úr Sion hegyéről; * Jeruzsálem az ő lakóhelye.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
3. antifóna Zsolt 134,7
Amit az Úr akar, * mindent végbevisz az égen s a földön.
Olvasmány Jer 11,19-20
Olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak. Nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: „Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé.” De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz, te a vesék és szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet.
Válaszos ének Zsolt 78,9
Segíts minket megváltó Istenünk, * szent nevedért, Urunk, szabadíts meg! Bocsásd meg nékünk, Urunk, nevedért a mi vétkeinket! * szent nevedért... Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Segíts minket...
4. antifóna Jn 4,40
Odavittek az emberek Jézushoz * sokféle bajban szenvedő beteget. Kezét egyenként rájuk tette s meggyógyította bajukból őket.
Evangéliumi ének (Jn 1,1.3.4.9.10.11.14.16) • Az Ige megtestesülésének himnusza
Kezdetben volt az Ige, * az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Őáltala lett minden, * nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne élet volt, * s az élet volt az emberek világossága.
Az Ige volt az igazi világosság, † amely megvilágosít minden embert; * ő jött el a világba.
A világban volt, és mégsem ismerte fel a világ; * tulajdonába jött, de övéi be nem fogadták.
És az Ige testté lett és közöttünk lakott, * kegyelem és igazság tölti be.
Az ő teljességéből kaptunk mindnyájan * kegyelemre kegyelmet.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
4. antifóna Jn 4,40
Odavittek az emberek Jézushoz * sokféle bajban szenvedő beteget. Kezét egyenként rájuk tette s meggyógyította bajukból őket.
Könyörgések
I., III. és V. héten
Áldott legyen Jézus, Üdvözítőnk, aki halálával megnyitotta nekünk az üdvösség ösvényét; közös imádságunkban kérjük őt:
Irányítsd, Urunk, népedet az egyenes útra!
Irgalmas Istenünk, te a keresztségben új életet ajándékoztál nekünk,
– add, hogy napról napra hasonlóbbak legyünk arcodhoz!
Engedd, hogy örömet tudjunk ma szerezni a rászorulóknak,
– s veled találkozzunk, amikor rajtuk segítünk!
Add, hogy azt tegyük színed előtt, ami jó, igaz és helyes,
– s egész szívünkkel téged keressünk!
Bocsásd meg kegyelmesen, amit családod egysége ellen vétettünk,
– engedd, hogy egy test és egy lélek legyünk!
(Áldd meg a névnapját ünneplő N. testvért/atyát,
– hogy állhatatos legyen az erős hitben és reményben!)
Az Úr imádsága
Testvérek! Könyörögjünk, amint az Úr tanított minket imádkozni!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
Zárókönyörgés
Istenünk, a te kimondhatatlan kegyelmed gazdagít bennünket minden áldással. Add meg nekünk, hogy úgy lépjünk át a régiből az új életre, hogy ezáltal felkészüljünk a mennyei dicsőségre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Áldás
Hirdessétek életetekben a megfeszített Krisztust, aki a meghívottaknak Isten ereje és Isten bölcsessége!
A mindenható Istennek: az Atyának, a Fiúnak † és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok és maradjon veletek mindörökké!
Az imaóra befejezése
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!