(33) „… nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.” (Lk 13,31–33)

Ez a jelenet szépen mutatja, milyen belső bizonyossággal járja be Urunk a megváltás értünk vállalt, szenvedésteli útját. Tudja, a neki rendelt idő véges. Ezért Galilea uralkodójának a halálos fenyegetése sem rendíti meg. A politikai hatalmasságot politikai mércével mérve, „rókának” mondja a szemrebbenés nélkül gyilkoló uralkodót (Mk 6,27; 9,13). Urunk ítéletében a róka ravaszsága mellett talán ott van szőlőskerteket tönkre tevő állat képe is. Szavait így is érthetjük: „Mondjátok meg ennek az Isten szőlőskertjét (vö. Zsolt 80,9-16; Hós 10,1), azaz Izráelt pusztító királynak, hogy én ördögöket űzök ki, és betegeket gyógyítok. Én tehát jótevő vagyok és nem gonosztevő.”(vö. JSir 5,18; Ez 13,4). Urunk nem államellenes lázadó (Mk 12,13–17), de nem is riad meg uralkodójának haragjától, mert életét a mennyei Atya kezében tudja (23,46; Jn 10,18). Ehhez a csodálatos belső bizonyossághoz tartozik az is, hogy a prófétának (és ő próféta is) Isten rendelése szerint a szent városban, Jeruzsálemben kell majd meghalnia (vö. 13,34). Minden Istenhez igazodó életnek megvan a maga belső rendje.