Azon kell tehát kezdenünk, amint azt különben úgyis tudjátok,
hogy megvizsgáljuk a lelkiismeretünket, elmondjuk a Confiteor-t és
keresztet vetünk. Azután pedig, mivel egyedül vagytok, leányaim,
nézzetek valaki után, aki társul szegődjék hozzátok. Már pedig ugyan
kiben találhatnátok jobb társat, mint abban a Mesterben, aki maga
tanított meg bennünket arra az imádságra, amelyet el akartok mondani.
Képzeljétek el tehát, hogy ez a mi jó Urunk ott van az oldalatok
mellett s nézzétek, mily szeretettel és alázatossággal oktat
benneteket. Higgyétek el, nem tehettek jobbat, mintha igyekeztek
lehetőleg mindig együtt lenni ezzel a hűséges jóbaráttal. Ha
megszokjátok, hogy mindig ott tartjátok magatok mellett, s Ő látja,
hogy ezt szeretettel teszitek és igyekeztek kedvében járni, akkor --
amint mondani szokták -- még akarva sem tudtok többé tőle szabadulni.
Sohasem fog többé titeket elhagyni; támogatni fog minden
fáradságotokban; veletek lesz mindenütt. Gondoljátok meg, mit jelent
az, ha valakinek állandóan ilyen jó barát van az oldala mellett!