Nagyon vigyázzunk a belső indulatokra, különösen abban a
kérdésben, hogy kit illet meg az elsőség. Isten mentsen meg minket az
Ő kínszenvedése által attól, hogy ilyen gondolatok merüljenek fel
bennünk! Vagy hogy ilyenféléken töprengjünk, ha mást elibénk
helyeznek: nem vagyok-e én régebben a szerzetben, mint az a másik; nem
vagyok-e idősebb; nem dolgoztam-e én többet? Ha ilyen gondolatunk
támadna, azt azonnal el kell fojtanunk, mert ha a nővérek ilyenekkel
foglalkoznak, vagy eszerint járnak el, az valóságos pestis, amiből
igen nagy bajok származnak a kolostorban. Ha pedig olyan főnöknőjük
van, aki, hacsak egy kevéssé is, elnézi az ilyen dolgokat, tudják meg,
hogy Isten megverte őket bűneikért ilyen főnöknővel, aki vesztüket
okozza. Kiáltsanak Istenhez segítségért és imádkozzanak, mert
végveszély fenyegeti a házukat.