KATTIMA.hu Kattints és imádkozz! – Evangélium és Ima, minden nap, Ferenc Pápa imaszándékával.

Ez az imaapostolság egy lelkiségi áramlat, nem pedig valami többletmozgalom. Akkor tölti be kinyilatkoztatás szerepét, ha Krisztus szeretete megnyilvánul szavainkban, tetteinkben. Arra hívja meg a keresztényeket, hogy imájukkal apostolkodjanak, a világra nyitott szemmel imádkozzanak, minden egyes napjukat felajánlva Istennek, Krisztussal együtt, a világ üdvösségéért amelyet a havi szándékok konkrétan elénk állítanak.

52270 ima található a honlapon, összesen 109975 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Legfrissebb imák

Ferenc Pápa imaszándéka

Ferenc Pápa IMASZÁNDÉKA Hitoktatókért2021 december

Napi Ima20 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
01

Evangelizációs: Hitoktatókért

Imádkozzunk a hitoktatókért, akik Isten Igéjének hirdetésére kaptak meghívást, hogy bátran és kreatívan tudjanak a Szentlélek erejében tanúságot tenni róla.

Imádság

Jézus Krisztus, Urunk és Mesterünk,
Te, aki tanúságtételeddel, teremtő utópiáddal és radikális szabadságoddal, 
megmutattad nekünk Atyád országának horizontját és útját.
Küldd el Szentlelkedet minden hithirdetőre, akikre
azt a küldetést bíztad, hogy megismertessenek azokkal, akik nem ismernek téged.
Adj nekik erőt és bátorságot, hogy
elhivatottan és gyümölcsözően élhessék meg küldetésüket,
feltámadásod örömteli hírnökeiként, kreatívan hirdessék üzenetedet.
Add meg nekik a kegyelmet, hogy megérintsék sokak szívét, akik arra vágynak, hogy
megismerjenek, szeressenek és szolgáljanak Téged.
Ámen.

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a fiad Jézus szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával az Egyház missziójáért,
a pápa világméretű imahálózatának szándékára 
felajánlom neked ezt a hónapot. 
Ámen

Magatartás

A Feltámadott tanúja
"Az egyház egész életében mindig ki kell nyilvánulnia annak, hogy a kezdeményezés Istené, hogy "Ő szeretett minket először" (Ferenc pápa) Életem mely területein tudok több szeretetet mutatni a hozzám legközelebb állóknak?

Figyeljetek
"Az evangelizáció minden formájában az elsőbbség mindig Istené, aki arra hívott meg minket, hogy együttműködjünk vele, és az ő Lelkének erejével mozdítson minket előre." (Ferenc pápa) Megtanulok-e hallgatni másokra és az Úrra a lelkipásztori döntéseimben?

Műveljem az evangéliumi gesztusokat
"Ahogy az egyház természeténél fogva misszionárius, úgy a felebarát iránti hatékony szeretet is elkerülhetetlenül ebből a természetből fakad, az együttérzés, amely megért, segít és előmozdít." (Ferenc pápa) Milyen emberekkel tudnék együttérzőbb és közelebb lenni?

Hirdessétek a saját életetekkel
"Az életet úgy érjük el és érleljük meg, hogy életet adunk másoknak. Végső soron ez a küldetés." (Ferenc pápa) Milyen az én képességem arra, hogy önmagamat másoknak adjam? Hogyan tudok növekedni?

Legyetek kreatívak az örömhír hirdetésében
"Ha alkalmazkodni akarsz mások nyelvéhez, hogy elérd őket az Igével, sokat kell hallgatnod, osztoznod kell az emberek életében, és figyelmet kell szentelned nekik." (Ferenc pápa) Lelkipásztori tevékenységemben tudom-e, hogyan tudok másokat a szolgálatom középpontjába állítani? Alkalmazkodom-e a javaslataikhoz és kísérem-e őket a folyamataikban?

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Ferenc pápa twitter

Ferenc pápa twitter

Reggeli ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Ebben az #Adventi időszakban Szent József atyai közbenjárására kérjük az Urat, hogy mindig éjszakai őrszemekként figyeljünk, hogy meglássuk Krisztus világosságát legszegényebb testvéreinkben.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Ferenc pápa video

Ferenc Pápa VIDEO üzenete A hitoktatókért2021 december

Napi Ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
30

https://youtu.be/aJpxgGQywX8

Imádkozzunk a hitoktatókért, akik Isten Igéjének hirdetésére kaptak meghívást, hogy bátran és kreatívan tudjanak a Szentlélek erejében tanúságot tenni róla.

A hitoktatóknak felbecsülhetetlen küldetésük van a hit továbbadásában és növekedésében.
A hitoktatók laikus szolgálata hivatás; küldetés. Katekétának lenni azt jelenti, hogy "hitoktató vagy", nem pedig azt, hogy "hitoktatóként dolgozol". Ez egy egész életforma, és szükségünk van jó hitoktatókra, akik egyszerre társak és tanítók.
Kreatív emberekre van szükségünk, akik hirdetik az evangéliumot, de nem némán és nem hangszóróval, hanem az életükkel, szelídséggel, új nyelven, új utakat nyitva.
Sok egyházmegyében, sok kontinensen az evangelizáció alapvetően a hitoktatók kezében van.
Köszönjük meg a katekétáknak azt a belső lelkesedést, amellyel ezt a küldetést az Egyház szolgálatában élik.
Imádkozzunk a hitoktatókért, akik Isten Igéjének hirdetésére kaptak meghívást, hogy bátran és kreatívan tudjanak a Szentlélek erejében tanúságot tenni róla, örömmel és békével.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A Pápa hangja

Ferenc pápa Az Egyháznak a kicsinység,a bizalom és a befogadás útján kell járnia!

Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
04

Kedves püspöktestvérek,
kedves papok, szerzetesek és szerzetesnők, papnövendékek,
kedves testvérek, kaliszpera szasz! [Jó estét!]

Szívből köszönöm a fogadtatást és az üdvözlő szavakat, amelyeket Rosszolatosz érsek úr intézett hozzám. És köszönöm, nővér, a tanúságtételét: fontos, hogy a szerzetesek és szerzetesnők ebben a szellemben éljék meg szolgálatukat, szenvedélyes szeretettel, amely ajándékká teszi magát a közösség számára, ahová küldték őket. Köszönöm! Köszönöm Rokosznak is a családjában, a mindennapi életben megélt hitről szóló szép tanúságtételét, a gyermekeivel együtt, akik, mint sok fiatal, egy bizonyos ponton kérdéseket tesznek fel maguknak, megkérdőjelezik magukat, bizonyos dolgokkal kapcsolatban kicsit kritikussá válnak. De ez is jó, mert segít nekünk mint Egyháznak, hogy elgondolkodjunk és változtassunk.

Örülök, hogy találkozhatom veletek egy olyan földön, amely ajándék, az emberiség öröksége, amelyen a Nyugat alapjai épültek. Egy kicsit mindannyian országotok gyermekei és adósai vagyunk. Az itt kialakult költészet, irodalom, filozófia és művészet nélkül nem ismerhetnénk meg az emberi lét számos aspektusát, és nem válaszolhatnánk az életet, a szerelmet, a fájdalmat, sőt a halált érintő számos kérdésre sem.

E gazdag örökség közepette itt, a kereszténység kezdetén jött létre a hit inkulturációjának „műhelye”, amelyet megannyi egyházatya bölcsessége működtetett, akik szent életvitelükkel és írásaikkal minden kor hívői számára világos útmutatást jelentenek. Ha viszont azt kérdezzük, ki indította el a korai kereszténység és a görög kultúra találkozását, akkor csak Pál apostolra gondolhatunk. Ő volt az, aki megnyitotta a „hit műhelyét”, aki egységbe kapcsolta ezt a két világot. És ezt épp itt tette, ahogyan az Apostolok cselekedetei elbeszéli: megérkezik Athénba, prédikálni kezd a köztereken, és az akkori tudósok elvezetik az Areopágoszra (vö. ApCsel 17,16–34), mely a vének tanácsa volt, a bölcseké, akik a közügyekben ítélkeztek. Álljunk meg ennél az epizódnál, és engedjük, hogy az apostol két olyan magatartása vezessen bennünket egyházi utunkon, amelyek hasznosak a hit jelenlegi feldolgozásához.

Az első magatartásforma a bizalom. Miközben Pál prédikál, néhány filozófus azon kezd tűnődni, mit akar tanítani ez a „sarlatán” (ApCsel 17,18). Így hívják, sarlatánnak, szélhámosnak: aki a hallgatóság jóhiszeműségét kihasználva talál ki dolgokat. Ezért az Areopágoszra viszik. Nem szabad tehát azt képzelnünk, hogy egy színpad függönyét húzzák el előtte. Ellenkezőleg, azért viszik oda, hogy kikérdezzék: „Megtudhatnánk, mi ez az új tanítás, amit hirdetsz? Mert valami szokatlant hirdetsz. Tudni akarjuk hát, hogy mi az” (ApCsel 17,19–20). Egyszóval, Pált megszorongatják.

Görögországi küldetésének ezek a körülményei számunkra is fontosak. Az apostol sarokba szorul. Nem sokkal korábban, Tesszalonikában már akadályozták a prédikálásban, és éjszaka menekülnie kellett, mert az emberek között támadt zavargások miatt azzal vádolták, hogy rendbontást okoz. Most pedig, Athénba érkezve sarlatánként bánnak vele, és mint nemkívánatos vendéget az Areopágoszra vezetik. Tehát nem diadalmas perceket él át; küldetését nehéz körülmények között végzi. Talán utunk számos percében mi is érezzük a fáradtságot és néha a frusztrációt amiatt, hogy kicsiny közösség vagy kevés erővel rendelkező Egyház vagyunk, mely nem mindig kedvező környezetben mozog. Elmélkedjetek Pál apostol athéni történetén!

Egyedül volt, kisebbségben, és kevés esélye volt a sikerre. De nem hagyta, hogy a csüggedés legyőzze, nem adta fel küldetését. És nem hagyta, hogy a panaszkodás kísértése erőt vegyen rajta.

Ez nagyon fontos: óvakodjatok a panaszkodástól! Ez az igazi apostol hozzáállása: bizalommal haladni előre, és előnyben részesíteni a váratlan helyzetek miatti nyugtalanságot a megszokásnál és az ismétlésnél. Pálban megvan ez a bátorság. Miből fakad? Az Istenbe vetett bizalomból. Bátorsága a bizalom bátorsága: bizalom Isten nagyságában, aki mindig a mi kicsinységünkön keresztül szeret munkálkodni.

Kedves testvéreim, legyen bizalmunk, mert az, hogy kis Egyház vagyunk, az evangélium ékesszóló jelévé tesz bennünket, a Jézus által hirdetett Isten jelévé, aki a kicsiket és a szegényeket választja, aki az alázatosak egyszerű tetteivel változtatja meg a történelmet. Egyházként nem a hódítás és a győzelem szellemére, nem a nagy számok pompájára, nem világi gazdagságra van szükségünk. Mindez veszélyes. A triumfalizmus kísértése. Nekünk a mustármagról kell példát vennünk, amely igen gyengécske, de alázatosan és lassan felnő: „a legkisebb mag”, mondja Jézus, „de ha megnő, fává terebélyesedik” (Mt 13,32). Nekünk kovásznak kell lennünk, amely türelmes és csendes rejtettségben erjed a világ tésztájában, a Szentlélek szüntelen munkájának köszönhetően (vö. Mt 13,33).

Isten országának titka az apró dolgokban rejlik, abban, ami gyakran láthatatlan és észrevétlen.

Pál apostol, akinek neve a kicsinységre emlékeztet, bizalommal él, mert szívébe fogadta az evangéliumnak ezeket a szavait, olyannyira, hogy a korintusi testvérek számára tanítást is formált belőlük: „Isten erőtlensége erősebb az emberek erejénél”; „azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket” (1Kor 1,25.27).

Ezért, kedves barátaim, azt szeretném mondani nektek: áldjátok és fogadjátok el a kicsinységet! Ez arra késztet benneteket, hogy Istenben és csakis Istenben bízzatok. Az, hogy kisebbségben vagyunk – és az egész világon az Egyház kisebbség –, nem jelentéktelenséget jelent, hanem az Úr által megnyitott út követését, mely a kicsinység útja: a kenózisé, a lehajlásé, a leereszkedésé, Isten Jézus Krisztusban való szünkatabasziszáé [alászállásáé]. Ő alászállt, olyannyira, hogy az emberség redőibe és testünk sebeibe rejtőzött. Azzal váltott meg, hogy szolgált bennünket. Ő ugyanis – mondja Pál – „kiüresítette önmagát, és szolgai állapotot vett fel” (Fil 2,7). Mi gyakran a látszat, a láthatóság megszállottjai vagyunk, de „Isten országa nem feltűnő módon jön el” (Lk 17,20). Rejtetten jön, mint az eső esik, lassan, a földre. Segítsük egymást megújítani ezt az Isten munkájába vetett bizalmat, és ne veszítsük el a szolgálat iránti lelkesedésünket! Bátorság, haladjunk tovább az alázat, a kicsinység útján!

Most Pálnak egy az athéni Areopáguszon tanúsított másik magatartását szeretném hangsúlyozni, ez pedig a befogadás, az elfogadás. Ez az evangelizáláshoz szükséges belső készség: nem akarjuk elfoglalni a másik terét és életét, hanem el akarjuk vetni az örömhír magját létének talajába, megtanulva mindenekelőtt elfogadni és elismerni azokat a magokat, amelyeket Isten már a mi érkezésünk előtt elhelyezett a szívében. Ne feledjük: Isten mindig megelőz bennünket, Isten mindig megelőzi a mi vetésünket!

Az evangelizálás nem azt jelenti, hogy egy üres edényt megtöltünk, hanem mindenekelőtt azt, hogy felszínre hozzuk azt, amit Isten már elkezdett megvalósítani.

És ez az a rendkívüli pedagógia, amelyet az apostol az athéniakkal alkalmazott. Nem azt mondja nekik, hogy „mindent rosszul csináltok”, vagy hogy „most megtanítalak benneteket az igazságra”, hanem azzal kezdi, hogy elfogadja az ő vallásosságukat: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok. Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: »Az ismeretlen istennek«” (ApCsel 17,22–23). Megemlíti az athéniak egyik értékét. Az apostol elismeri beszélgetőpartnerei méltóságát és elfogadja vallási fogékonyságukat. Annak ellenére, hogy Athén utcái tele voltak bálványokkal, amelyek miatt „háborgott magában” (vö. ApCsel 17,16), Pál elfogadja az emberek szívébe rejtett vágyat Isten után, és kedvesen meg akarja őket ajándékozni a hit csodálkozásával. Stílusa nem rámenős, hanem felkínáló. Nem a hittérítésen alapul – soha! –, hanem Jézus szelídségén. És ez azért lehetséges, mert Pál Lélekkel eltelve látja a valóságot: hisz abban, hogy a Szentlélek működik az ember szívében, túl a vallási címkéken. Ezt hallottuk Rokosz tanúságtételében. Egy bizonyos ponton a gyerekek egy kicsit eltávolodnak a vallásgyakorlástól, de a Szentlélek munkálkodott és munkálkodik, és így nagyon hisznek az egységben, a felebaráttal való testvériségben. A Lélek azon túl is mindig működik, ami kívülről látszik! Ezt ne felejtsük el! A mindenkori apostoli magatartás tehát a másik befogadásával kezdődik: ne felejtsük el, hogy „a kegyelem feltételezi a kultúrát, és Isten ajándéka azok kultúrájában testesül meg, akik befogadják” (Evangelii gaudium, 115). Nincs absztrakt kegyelem, mely a fejünk felett lebeg; a kegyelem mindig egy kultúrában testesül meg, beletestesül a kultúrába.

Pál apostol Areopágoszon tett látogatásával kapcsolatban XVI. Benedek azt mondta, hogy az agnosztikus vagy ateista embereknek nagyon közel kell állniuk a szívünkhöz, de óvatosnak kell lennünk, mert „amikor új evangelizációról beszélünk, ezek az emberek talán megijednek. Nem akarják magukat missziós tárgynak tekinteni, és nem akarják feladni gondolat- és akaratszabadságukat” (Beszéd a Római Kúriához, 2009. december 21.). Ma tőlünk is ez kívántatik meg: a befogadó magatartás, a vendégszeretet stílusa, olyan szív, amelyet az a vágy éltet, hogy közösséget teremtsen az emberi, kulturális és vallási különbözőségek között.

Az a kihívás áll előttünk, hogy kifejlesszük az egész iránti szenvedélyt, mely arra vezet bennünket – katolikusokat, ortodoxokat, más hitű testvéreket, sőt agnosztikus testvéreket, mindenkit –, hogy meghallgassuk egymást, hogy együtt álmodjunk és dolgozzunk, hogy ápoljuk a testvériség „misztikáját” (vö. Evangelii gaudium, 87).

A múlt történelme még nyitott seb marad e befogadó párbeszéd útján, de bátran fogadjuk el a ma kihívását!

Kedves testvéreim, Szent Pál itt, görög földön megmutatta Istenbe vetett derűs bizalmát, és ez befogadóvá tette a vele szemben gyanakvó areopágosziak iránt. Ezzel a két magatartásformával hirdette azt az Istent, aki ismeretlen volt hallgatósága számára. Azért jött, hogy bemutassa annak az Istennek az arcát, aki Jézus Krisztusban elvetette a világ szívébe a feltámadás magját, a reményhez való egyetemes jogot, amely emberi jog. A reményhez való jog! Amikor Pál hirdeti ezt a jó hírt, a többség kigúnyolja és otthagyja. De „néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívő lett. Köztük Areopagita Dénes, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is” (ApCsel 17,34).

A többség elmegy; egy kis maradék csatlakozik Pálhoz, köztük Dénes, akiről ezt a székesegyházat elnevezték! Egy kis maradék, de Isten így szövi a történelem fonalát attól kezdve egészen máig.

Szívből kívánom, hogy folytassátok a munkát a hit eme történelmi műhelyében, és ezt ezzel a két összetevővel tegyétek: bizalommal és befogadással, hogy megízleljétek az evangéliumot az öröm megtapasztalásaként, és a testvériség megtapasztalásaként is. Szeretetemben és imáimban magammal viszlek benneteket! Ti pedig, kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Ho Theosz na szasz eulogei! [Isten áldjon meg benneteket!]

Fordította: Tőzsér Endre SP

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Igenaptár

IGE naptár2. adventi hét kedd

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

2. adventi hét kedd

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből

Vigasztaló jövendölés: a jó Pásztor érkezik. Ő a Megváltó. Egyengessétek útját – bűnbánattal!
„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg” – ezt mondja Istenetek. „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága, hiszen az Úr keze kétszeresen sújtotta minden bűnéért.” Egy hang kiált: „Készítsetek utat az Úrnak a pusztában, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgy emelkedjék föl, minden hegy és halom süllyedjen alá. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös. Akkor megnyilvánul az Úr dicsősége, és meglátják azt mindenek. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” Egy hang kiált: „Hirdesd!” Erre megkérdeztem: „Mit hirdessek?” „Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága. Kiszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. Valóban, olyan a nép, mint a fű! Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad.” Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak, emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld föl hangodat! Ne félj! Hirdesd Júda városainak: „Íme, a ti Istenetek! Íme, a ti Uratok, Istenetek eljön hatalommal, karjával mindent uralma alá vet. Vele van győzelmének jutalma, és színe előtt a bőséges zsákmány. Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket, az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti.”
Ez az Isten igéje.
Iz 40,1-11

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Íme, a mi Istenünk * erővel és hatalommal érkezik hozzánk. (Vö. Iz 40,9-10 - 11. tónus)
Előénekes: Énekeljetek az Úrnak új éneket, * minden föld az Úrnak énekeljen!
Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, * napról napra hirdessétek üdvösségét.
Hívek: Íme, a mi Istenünk * erővel és hatalommal érkezik hozzánk.
E: Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, * és csodatetteit minden népnek.
Mondjátok a nemzeteknek: † „Az Úr uralkodik”, * a népek fölött igazságban ítélkezik.
H: Íme, a mi Istenünk * erővel és hatalommal érkezik hozzánk.
E: Örvendjen az ég, a föld ujjongjon, * zúgjon a tenger és ami betölti.
Örvendjen a mező és minden, ami rajta van, * ujjongjon az erdő minden fája az Úr színe előtt.
H: Íme, a mi Istenünk * erővel és hatalommal érkezik hozzánk.
E: Mert eljön, bizony jön, hogy ítélje a földet, * igazságosan ítéli meg a földkerekséget, és a népeket hűsége szerint.
H: Íme, a mi Istenünk * erővel és hatalommal érkezik hozzánk.
Zsolt 95,1-2.3 és l0ac.11-12.13

ALLELUJA
Az Úr napja közel van, * eljön, hogy üdvözítsen minket. – 8 G. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
A jó Pásztor nem akarja a gyengék és a bűnösök vesztét.
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 18,12-14

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Testvéreim! Terjesszük kéréseinket Jézus Krisztus elé, aki felkutatja az elveszett bárányt, és visszavezeti Atyja örök országába!
Lektor:
1. Add, Urunk, hogy Egyházad tőled tanuljon szeretetet, hogy minden emberben képes legyen meglátni és kibontakoztatni üdvösségre szóló tervedet!
Hívek: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
2. Add meg vezetőinknek, hogy saját előmenetelük helyett mindenkor a rájuk bízottak, különösen a legkisebbek és védtelenek érdekeit tartsák szem előtt!
3. Mindazokért könyörgünk hozzád, akiknek szívét összezavarták e világ fejedelmének hamis ígéretei. Vezesd vissza őket az élet útjára.
4. Add, hogy jó tetteidet hirdesse szavunk, zengje énekünk és életünk!
5. Jó Pásztorként vedd válladra, Urunk, elhunyt szeretteinket, és vidd őket haza Atyád országába!
Pap: Mert te mindenkor gondoskodol népedről, fogadd el áldó szózatunk! Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
Hívek: Ámen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Bencés igenaptár

Bencés igenaptárSZENT AMBRUS

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Az Úr eljön, és mint pásztor úgy legelteti nyáját, ölébe veszi bárányait


Iz 40,1-11

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! -- mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: ,,Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.’’ Egy hang szól: ,,Kiálts!’’ És mondtam: ,,Mit kiáltsak?’’ Minden test csak fű, és minden szépsége olyan, mint a mező virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj. Valóban csak fű a nép. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre. Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: ,,Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.’’

Zs 95

Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!’’ Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Mt 18,12-14

Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Diós István - A Szentek élete

A nap SzentjeSZENT AMBRUS

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

SZENT AMBRUS

*Trier, 339. +Milánó, 397. április 4.

Milánó ariánus püspöke 374-ben meghalt. Különös, hogy haláláig meg tudta tartani a katolikus püspökséget, jóllehet ízig-vérig ariánus, azaz eretnek volt. Jó diplomáciai érzékkel fönn tudta tartani ezt a lehetetlen helyzetet anélkül, hogy a katolikusok nyíltan megtámadták volna. Mikor azonban a szemét lehunyta, félő volt, hogy a város katolikus és ariánus lakossága egymásra támad. Különösen nagy volt a feszültség a püspökválasztás napján. Ambrus, a város kormányzója, joggal tartott a legrosszabbaktól, ezért személyesen jelent meg a templomban, jóllehet a választáshoz semmi köze nem volt, hiszen csak katechumen volt, s így nem választhatott és őt sem választhatták. Ám a választás folyamán egyszer csak egy gyermek fölkiáltott: „Ambrus a püspök!” És a jelenlévők egy szempillantás alatt magukévá tették a „választást”.

Ambrus erélyesen tiltakozott. Fölhozta, hogy még nem is keresztény, és az egészet erőszakos cselekménynek minősítette. De hiába volt minden tiltakozás, meg kellett hajolnia a nép kívánsága előtt. Ezért megkeresztelkedett, és nyolc nappal később, valószínűleg 374. december 7-én püspökké szentelték.

Előző életében semmi nem történt, ami előkészületnek számíthatott volna erre a hivatásra. Az Úr úgy kereste és találta meg őt is, mint annak idején Sault Damaszkusz kapujánál. Ambrus becsületes ember és jó hivatalnok volt, de a kereszténységtől még távol állt, hiszen már harmincéves volt és a keresztségre még nem szánta rá magát. És éppen ezzel testesítette meg a 4. század emberét, aki még csak tökéletlenül szívta magába a kereszténységet.

Ambrus Trierben született, ahol atyja birodalmi tisztviselő volt: Gallia praetori prefektúrájának a vezetője. Édesanyja, egy csodálatraméltó keresztény asszony férje halála után három gyermekével --két fiúval és egy leánnyal -- Rómában telepedett meg, és Liberius pápa kezéből vette át a fátylat, annak jeleként, hogy özvegyen egészen Istennek szenteli az életét.

Ambrus gyermek- és ifjúkora arisztokratikus, de fegyelmezett környezetben zajlott le. Irodalmi és jogi tanulmányokat folytatott, hogy a birodalom tisztviselői karában kapjon helyet. Előmenetele gyors és ragyogó volt, harminc évesen a birodalmi főváros, Milánó prefektusa, azaz kormányzója lett. Erkölcsi érzéke és határozottsága következtében rendet is teremtett a városban.

Püspökké választásával és szentelésével új szakasz kezdődött életében. Komolyan és nagy lelkiismeretességgel kezdte tanulni a püspöki teendőket. Nem elégedett meg azzal, hogy jó gondnoka legyen az Egyháznak, hanem hozzáfogott, hogy életét a hivatalához alakítsa. A vagyonát szétosztotta, és napjait munkával, imádsággal és tanulással töltötte. Vezetőnek egy Simplicianus nevű papot választott, aki később a püspökségben utóda lett. Elkezdte tanulni a teológiát is, elsősorban a görög atyáktól. Origenész olyan nagy hatással volt rá, hogy későbbi műveinek egyes részei olykor szinte a nagy alexandriai tudós fordításának tűnnek, de nem hagyta figyelmen kívül Philót és Plotinoszt sem.

Elsősorban nem teológus akart lenni, hanem hívei atyja és pásztora. Ágoston egyszer azt mondta róla, hogy „a szegények serege vette körül, annyira, hogy csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett hozzáférkőzni”. Igen nagy gondja volt az Evangélium hirdetésére, s különösen szerette Lukács evangéliumát. Prédikációiban gyakran magyarázta a Szentírást, és szüntelenül a bibliai személyekkel példálózott: Ábrahámmal, Jákobbal, Illéssel és Nábóttal. Magyarázta a szentségeket és a liturgiát is, mert mint igazi római szellem, azt akarta, hogy a hit igazságainak erkölcsi és gyakorlati oldala is világosan álljon a hívek előtt.

Irodalmi munkásságának legnagyobb része olvasásra szánt prédikáció, amelyek természetesen az utólagos rendezés és átsimítás folyamán egy keveset veszítettek közvetlenségükből s természetes frissességükből. Pedig éppen ezeket a tulajdonságait értékelte Szent Ágoston, aki valóban mestere volt a retorikának.

Ambrus szerette a liturgiát, és azon fáradozott, hogy a nép énekléssel vegyen benne részt. Ezért ő maga is írt himnuszokat, és dallamot is adott hozzájuk a görög dallamkincsből.

Személyes tapasztalataiból ismerte, hogy a 4. század társadalmát mennyire kevéssé hatotta át a kereszténység. Ezért különös figyelmet szentelt az Evangélium erkölcsi követelményeinek. Ilyenkor tagadhatatlanul érződött rajta Ciceró hatása, akit szándékosan tartott szem előtt, és magyarázott keresztény szellemben. Erkölcsi témájú beszédei közül kiemelkednek azok, amelyekben nagy szeretettel szólt a szüzességről.

Kora világi társadalmában, de az Egyházon belül is egyre élesebben mutatkoztak meg a vagyon megszabta különbségek. Ambrus a szociális igazságosság apostolának bizonyult, aki -- sajnos nagyon kevéssé ismert -- szociális tanításában a jogász szigorával és a moralista komolyságával pellengérezte ki a pénz hajszolását s a vagyon utáni törtetést. Eszméinek és gondolatmenetének világosságával ezen a téren még a híres Nagy Szent Vazult is felülmúlta.

Az egyháztörténelemben nem mint szónokot és tanítót, hanem mint olyan püspököt tartják számon, aki az Egyháznak függetlenségét biztosította a római birodalom államhatalmával szemben. Az egész ariánus vita során a világi hatalom sokszor és súlyosan beavatkozott az Egyház életébe, ezért Ambrus szükségesnek látta, hogy fölhívja a figyelmet egy elfeledett alapelvre: „A császár az Egyházban van, és nem az Egyház felett!” S ha az Evangéliumot vagy az igazságosságot érte sérelem, félretett minden személyes barátságot, ami egy korábbi állami tisztviselő esetében ritka magatartás volt.

Nagyon finom választékossággal -- úgy ahogy még Szent Ágoston sem -- tudott beszélni a Szűzanyáról: „Krisztus a Szűzben találta meg azt, amit magáévá akart tenni, s amit mint mindenek Ura magára akart ölteni: a szüzességet. A test, amely egy férfiban és egy asszonyban kiűzetett a Paradicsomból, a Szűz által ismét összekapcsoltatott Istennel.”

De Ambrus lelkének mélységei leginkább imádságaiban mutatkoztak meg. A hit titkai az imádságban tárultak föl számára. Ebben is Origenészt követte, pontosabban: az imádságban találta meg újra a saját lelkét.

„Jézusom, engedd meg nekem, hogy megmossam szent lábadat, hiszen beszennyeződött, mióta a lelkemben jársz. Engedd, hogy a szennyet, amellyel lépteidet bemocskoltam, lemossam a lábadról. De honnan vegyem a forrásvizet hozzá? Nincs más lehetőségem, csak a könnyeim. S ha a te lábadat már megáztattam a könnyeimmel, talán magam is megtisztulok.”

Néhány helyen írásaiban bensőséges közléseket találunk, amelyek szívének alázatosságáról, emberszeretetéről, az ember, még a bűnös ember iránti tiszteletéről is, s egészen evangéliumi lelkületről tanúskodnak: „Uram, adj nekem részvétet minden esetben, amikor csak látom, hogy valaki bűnbe esik, azért, hogy ne fölénnyel és gőggel büntessek, hanem hogy megsirassam és bánkódjak miatta.”

A 397. év elején diktálta -- már nagyon meggyengült egészséggel -- a 44. zsoltár magyarázatát. A 24. versnél ezt írta: „Nehéz dolog ily sokáig hordozni ezt a testet, amelyre már ráveti árnyékát a halál! Serkenj föl, Uram! Még mindig vissza akarsz utasítani engem?” -- Ezek voltak utolsó sorai. Tanúskodnak arról, hogy Milánó szent püspökének élete nem volt más, mint várakozás az Úrra és Mesterre. Életét a kiüresítésben, a hitben és az önátadásban tette teljessé.

Nagyon tekintélyes az irodalmi hagyatéka, de fontosabb volt ennél lelkipásztori tevékenysége, amely az Egyház legjelentősebb püspökei közé emelte. Személyének titka azonban nem a külső cselekedetekben volt, hanem a lelkében, amely egész életén át tele volt hálával Isten iránt, aki ilyen nagy kegyelemben részesítette.

Ünnepét a húsvét miatt nem áprilisban, hanem december 7-én, püspökké szentelése napján üljük. A római naptárban a 12. század óta szerepel.


Találó jellemzést ad Szent Ambrusról Szent Ágoston, amikor a Vallomásokban így magasztalja: „Istennek ez az embere a katolikus igazságnak szokatlanul kemény védelmezője volt a tévtanítókkal szemben. Nem törődött az életveszéllyel, bátran küzdött Krisztusért, hűségesen tanított az Egyházban. Úgy tisztelem őt, mint atyámat, hiszen engem is -- a keresztség által -- ő hozott a világra Krisztusban. Én magam is együtt éltem vele a katolikus hit iránti szeretetét, erősségét, a szenvedéseket és a fenyegetéseket, amelyekben tettei s prédikációi miatt része volt.”

Legendája egy csecsemőkori történést úgy értelmez, mint próféciát a későbbi mézajkú prédikátorról és himnuszköltőről: Ambrus bölcsője egyszer kint ringott a ház udvarán. Egyszer csak egy méhraj zúgta körül, s rátelepedett a bölcsőre. A méhek teljesen ellepték a gyermeket, még a szájába is bemásztak, mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyből a méhek nektárt szívnak. Anyja rémülten kiáltott föl: „Ha ez a gyermek életben marad, nagy ember lesz belőle!” De a kicsi Ambrust egyetlen méhecske sem szúrta meg és semmi baja sem esett.

Fiatal korában, amikor édesanyjával és testvéreivel már Rómában éltek, szívesen látott vendég volt Petronius Probus helytartó házában, aki akkor már keresztény volt. Megkapva a milánói kormányzói kinevezést, Ambrus fölkereste, hogy búcsút vegyen a helytartótól, aki olyan jó tanáccsal bocsátotta útjára, amelynek mélyebb értelmét nem is sejthette: „Menj, és úgy cselekedjél, mintha nem bíró, hanem püspök lennél!”

A fiatal püspök szent buzgósággal látott hozzá teendőihez, s mivel a gyengéket és a szegényeket mindig oltalmába vette, hamarosan szívébe fogadta őt az egyszerű nép. Szociális gondolkodására egy homíliarészlet vet fényt, amelyben Nábótról beszél és a vagyonos emberek lelkiismeretére kíván hatni: „Ha egy szegénynek adsz, nem a sajátodból adod, hanem az övéből. De te kisajátítod magadnak azt, ami mindenki javára adatott. A föld ugyanis mindenkié, nemcsak a gazdagoké. Csak éppen, akik e jogszerű tulajdont használják is, sokkal kevesebben vannak, mint akik nem élnek vele. Így te csupán azt fizeted meg, amivel tartozol, és valóban nem is lehet beszélni nagylelkűségről.”

Ambrust mindig szent lelkesedés tölti el, amikor a szüzességről szól. Hatására távoli helyekről jöttek Milánóba, hogy az ő kezéből vegyék át a szűzi életet jelentő fátyolt. Olyan is megtörtént, hogy anyák megtiltották leányaiknak, hogy Ambrus prédikációját hallgassák, mert attól féltek, hogy hatása alatt ők is a szűzi életformát választják.

Egy vitatkozó kedvű ariánus -- mondja a hagyomány -- fölényesen beszélt Ambrussal. De amikor egy alkalommal prédikálni hallotta, meglátott mellette egy angyalt, aki a fülébe súgta Ambrusnak, mit mondjon. Ettől a mennyei hitelesítéstől az ariánus úgy megrendült, hogy elhagyta tévedését, és Ambrus híve lett.

Ambrus hajlíthatatlanul védte az Egyházat a tévtanítókkal szemben, még akkor is, amikor emiatt szembekerült a császári házzal. A nővérének írt egyik levelében elmondott egy ilyen összeütközést: 385 nagyböjtjének idején az udvar hirtelen úgy határozott, hogy ráparancsol a püspökre, adjon át egy templomot az ariánusoknak. Ő azonban így válaszolt a parancsra: „Nem, császár, ez részemről árulás, számodra pedig szerencsétlenség lenne! Egy egyszerű magánember házához nem nyúlhatsz hozzá, Isten egyházát viszont el mernéd rabolni?” Erre az egyik udvari ember így ellenkezett: „Te nem tudod, hogy a császár mindent megtehet, és hogy minden az ő tulajdona?” „Ó, császár -- mondta Ambrus --, ne végy magadra bűnt, hanem vesd alá magadat Istennek, ha hosszan akarsz uralkodni. Hiszen írva van: ťAdjátok meg Istennek, ami az Istené!Ť Hozzád tartoznak a paloták, a püspökhöz pedig a templomok!” A még gyermekkorban lévő Valentinianus császár azonban tovább erősködött: „De nekem egy templom is kell!” Erre a püspök ismételten nemet mondott. Kívülről ekkor nagy lárma hallatszott, mert tömeg gyűlt a császári palota köré és azt követelte, hogy bocsássák el a püspököt. Féltek ugyanis, hogy bántódás éri Ambrust. Így kiáltoztak: „Készen vagyunk meghalni keresztény hitünkért!” Akkor a császár megrettent, és kérte Ambrust, szóljon a néphez. Ő megkérdezte, hogy mit mondjon. A császár azt mondta: „Mondd meg nekik, hogy egy templomot sem veszek el tőlük!”

Az ariánusok nem sokkal ezután ismét támadást indítottak, és mögöttük a császár anyja, Justina húzódott meg. Ambrus éppen a nagyheti liturgiát ülte, amikor váratlanul katonaság fogta körül a bazilikát, és a templomot három napig szabályosan ostromzár alatt tartották. Miközben kinn katonai vezényszavak hangzottak, és csörömpöltek a fegyverek, bent a templomban Ambrus prédikált, zsoltároztak, majd himnuszokat énekeltek. Ambrus többek között ezt mondta: „Szívesen odaadom a császárnak összes javaimat, az életemet is, de arra, hogy az Egyház szentélyeit neki átadjam, egyszerűen nincs jogom.” A három nap elteltével, anélkül hogy a templomot át kellett volna adniuk, a katonákat visszavonták.

Ambrus még egyszer szembekerült a császárral, amikor az elrendelte a tesszaloniki vérengzést. Tesszalonikában meggyilkoltak egy gót parancsnokot, s ennek bosszújaként Theodosius hétezer embert gyilkoltatott meg. Amikor a szörnyű hír megérkezett Milánóba, a püspök kiközösítette a császárt, és fölszólította, hogy nyilvánosan tartson bűnbánatot. Theodosius azonban nem törődve a fölszólítással, megjelent a templomban, hogy részt vegyen a misén. Ambrus elébe ment az előcsarnokba, és megtagadta tőle a belépés jogát, mondván: „Úgy látszik, Császár, gyilkosságod szörnyűségét most sem ismered be, mert magas állásod meggátol a belátásban... Merészelnéd imára kulcsolni a kezedet, amikor emberi vér csöpög róla? Menj csak, és vesd alá magadat a kiközösítésnek!” Amikor a császár azzal védekezett, hogy Dávid is vétkezett, a püspök így felelt neki: „Ha már a bűnös királyt utánoztad, kövesd a bűnbánó Dávidot is!” A császár sírt dühében, és bosszúsan elment. 390 karácsonyán azonban a hatalmas császár vezeklő ruhában jelent meg a templomban, s kérte a püspöktől a bocsánatot és az Egyházba való visszafogadást. Öt évvel később Ambrus mondta a császár ravatalánál a gyászbeszédet.

Ambrus nagyszombaton hajnalban halt meg. Püspöki templomában ravatalozták föl, és éjszaka a katechumeneket holtteste jelenlétében keresztelték meg. Sokan közülük -- mondja a legenda -- ragyogó csillagot láttak a ravatal fölött. Mások úgy látták, hogy a püspöki székben ül, és megáldja a népet.


Istenünk, ki Szent Ambrus püspököt a katolikus hit tanítójává és az apostoli bátorság példaképévé tetted, kérünk, támassz ma is szíved szerint való férfiakat, hogy azok bátran és bölcsen kormányozzák Egyházadat!

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Katolikus napi szent

Napi szentSZENT AMBRUS, PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

AMBRUS Trierben született 340 körül, családja Rómából származott. Rómában tanult, diplomáciai pályára készült, majd Sirmiumban (Sremska Mitrovica) volt hivatalnok.

374-ben Milánóban működött mint a város prefektusa, és egy püspökválasztás során a katolikusok és ariánusok csaknem véres zavargásba keveredtek. Ambrus a rend fenntartására katonákkal sietett a helyszínre. Ekkor a nép, egy gyermek bekiabálására, közfelkiáltással püspökké választotta, pedig akkor még csak hittanuló volt. Megkeresztelkedett, pappá szentelték, és egy hét múlva december 7-én fel is szentelték Milánó püspökévé.

Püspöki feladatait nagyon jól látta el, mindenki iránt gyakorolta a felebaráti szeretetet, népe pásztora és tanítója volt. Az ariánusok ellen küzdött, könyveket írt, kiváló szónok volt, és küzdött a pogányság maradványai ellen is. Beszédeit tömegek hallgatták, tanulmányozására Ágoston Afrikából Milánóba utazott. A szónoklatok hatása alatt Ágoston megtért, megkeresztelkedett, új életet kezdett. Hatalmas tudása, kiváló politikai érzéke, rendíthetetlen hite a legjelentősebb egyházatyák közé emelte. Mindég a legfontosabbnak tartotta a püspöki feladatait, de ebben gyakran gátolta a politikában rá váró feladatok megoldása.

Ambrus egyszer szembekerült a császárral, amikor az elrendelte a tesszaloniki vérengzést. Tesszalonikában meggyilkoltak egy gót parancsnokot, s ennek bosszújaként Theodosius hétezer embert gyilkoltatott meg. Amikor a szörnyű hír megérkezett Milánóba, a püspök kiközösítette a császárt, és fölszólította, hogy nyilvánosan tartson bűnbánatot. Theodosius azonban nem törődve a fölszólítással, megjelent a templomban, hogy részt vegyen a misén. Ambrus elébe ment az előcsarnokba, és megtagadta tőle a belépés jogát, mondván: "Úgy látszik, Császár, gyilkosságod szörnyűségét most sem ismered be, mert magas állásod meggátol a belátásban... Merészelnéd imára kulcsolni a kezedet, amikor emberi vér csöpög róla? Menj csak, és vesd alá magadat a kiközösítésnek!" Amikor a császár azzal védekezett, hogy Dávid is vétkezett, a püspök így felelt neki: "Ha már a bűnös királyt utánoztad, kövesd a bűnbánó Dávidot is!" A császár sírt dühében, és bosszúsan elment. 390 karácsonyán azonban a hatalmas császár vezeklő ruhában jelent meg a templomban, s kérte a püspöktől a bocsánatot és az Egyházba való visszafogadást. Öt évvel később Ambrus mondta a császár ravatalánál a gyászbeszédet.

Meghalt 397. ápr. 4-én Milánóban és ott van eltemetve.

kép: Anton van Dyck: Szent Ambrus és I. Theodosius császár, XVII. sz.

Példája: tehetséged teljesen hivatásod szolgálatába állítsd!

http://www.katolikus.hu/szentek/1207.html

Választható olvasmányok

Ef 3, 8-12
Csodálatraméltó hivatás, hirdetni a pogányok között Krisztus felfoghatatlan gazdagságát.

Jn 10,11-16
A jó pásztor életét adja juhaiért.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A nap szentje

Milánói Szent Ambrus aki Szent Ágostont megkereszteltePüspök és egyháztanító (340-397)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Élete

+ Ambrus, aki római nemesi családban született, az Egyház egyik legnagyobb teológusává vált.

+ Tanulmányai befejezése után a Római Birodalom kormányában szolgált. 374-ben azonban, miközben Milánóban élt, a katolikus és az ariánus keresztények elismerése mellett a város püspökévé választották. Mivel csak katekumen volt, december 7-i felszentelése előtt megkapta a keresztség szentségét.

+ Ambrust népe szerette lelkipásztori hűsége és a szegényekkel való törődése miatt. Termékeny író volt, aki sokféle témában írt, többek között a szentségekről és a Szentírásról.

+ Szent Ambrus 387-ben megkeresztelte Hippói Szent Ágostont.

+ Az egyház törvényeinek és az igaz keresztény tanításoknak fáradhatatlan védelmezője, Szent Ambrus 397. április 4-én halt meg.

+ 1298-ban az egyháztanítóvá nyilvánították, a méhészek és a gyertyakészítők védőszentjeként tisztelik.

Imádságra és elmélkedésre

„Mindenki, aki a hegyekből vizet gyűjt és magához vezeti, vagy forrásokból merít, maga is harmatforrás, mint a felhők. Töltsd meg akkor a lelkedet ezzel a vízzel, hogy a te földed ne legyen száraz, hanem a saját forrásaid öntözzék.” - Szent Ambrus

Lelki bónusz

Szent Ambrus maradványait Gervase és Protase mártírok maradványaival együtt helyezték el, akik valamikor a második században haltak meg hitükért. Milánó védőszentjeiként tiszteletben tartott ereklyéiket abban a városban - egy Szent Ambrus által épített templomban - 386-ban. E két szent vértanú ünnepét június 19-én tartják.

Imádság

Istenünk, te példaképül adtad Szent Ambrus püspököt, hogy katolikus hitet és apostoli bátorságot tanuljunk tőle. Támassz Egyházadban szíved szerinti férfiakat, akik népedet erős lélekkel és nagy bölcsességgel kormányozzák. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumSzent Ambrus

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Ambrus népünk ajkán Ambrúzs, Hambrus, Amborúzs, Ambarus, Ambró, Borúzs. Ágoston mellett a leghíresebb egyházatya, nagy szónok (†397). Mediolanonba... születteték – írja a Debreczeni-kódex* – e Szent Amborus, kit a méh, mikor a dajka lefeküdött volna a mulató palotába bölcsőjében a gyermök száját mögnyitva alunnéjék, azonközben egy raj méh szálla reája, mind orcáját s mind száját ellepvén és úgy zengedöznek vala, mint egy kaptárban vagy kosárban. Mely méhök oszton felkelvén róla oly nagy magasan felemelködének az égben, hogy alig foghatja vala meg az emböri szöm. Itt látván az ő atyja és megijedvén rajta, mondá feleségének: ez gyermök nagy embör lészön jövendőben. Egy eretnek egyszer látta Ambrust prédikálni. Látta, hogy egy angyal állana mellette és fülébe súgnája, amelyeket ő mondana.

Legendájának jellegzetes mozzanatáért Ambrust rajzó méhkaptárral szokták ábrázolni, ami emlékeztet szavának, himnuszainak édességére is. A méhkaptár ragadta meg a méhesgazdák és mézesbábosok érdeklődését, ezért választották Ambrust védőszentjüknek. Névünnepét valamikor misével és áldomással tisztelték meg.

Ambrus föltűnik Bártfa (1460), Szepeshely (Spišská Pohradie 1470), Bakabánya (Pukanec 1510), továbbá Csíkszentlélek (Leliceni 1510) szárnyasoltárain* a többi egyházatyák társaságában.

A Tridentinum előírja, hogy a barokk főoltáron legalább két egyháztanítót kell szoboralakban ábrázolni. Ezek leginkább Ágoston és Ambrus. Művészettörténeti szakirodalmunk tájékozatlanul „szent püspök” általánosítással emlegeti őket. Egy zágrábi jezsuita iskoladráma (1615) Ambrus virtusairól szól.*

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Az élet igéje, Fokoláre

Az élet IGÉJE 2021 december Boldog, aki hitt annak a beteljesedésébenamit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45)

Napi Ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
28

Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45)

Az élet igéje ebben a hónapban is egy boldogságról szól. Egy asszony, Erzsébet ezzel az örömteli és ihletett köszöntéssel fordul egy másik asszonyhoz, Máriához, aki eljött hozzá segíteni. Mindketten gyermeket várnak, és mindketten mélyen hívők, akik miután befogadták Isten Igéjét, a maguk kicsinységében megtapasztalták annak teremtő erejét.

Mária az első, akit boldognak nevez Lukács evangéliuma, mert ő megtapasztalta az Istennel való bensőséges kapcsolat örömét. Boldognak nevezi őt az evangélista, és ezzel elindít egy gondolatsort Isten kimondott Igéjéről, a befogadó hitről, Isten kezdeményezéséről és az ember szabad csatlakozásáról.

 

Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Mária a megtestesítője az igazi hitnek abban, amit Isten „Ábrahámnak és utódainak örökre megígért”[1]. Annyira kiüresítette magát, annyira alázatosan és nyitottan hallgatja az Igét, hogy az Isten Igéje testet tud ölteni méhében, és így beléphet az emberiség történelmébe.

Egyikünk sem tapasztalhatja meg Mária szűzi anyaságát, de az Isten szeretetébe vetett bizalmát mindannyian utánozhatjuk. Ha nyitott szívvel fogadjuk az Igét, akkor ígéretei bennünk is valóra válhatnak, és a mi életünket is termékennyé tehetik, nem számít, hogy egyszerű polgárok vagyunk, apák, anyák, diákok, dolgozók, politikusok, fiatalok vagy idősek, egészségesek vagy betegek.

De mi történik, ha nem elég erős a hitünk, mint Zakariásnak[2]? Akkor is bízzuk magunkat Isten irgalmára. Ő újra és újra megkeres minket, hogy felfedezzük a hűségét és áldjuk a nevét.

 

Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

A Szentföldön ugyanazon dombok között, nem is olyan régen egy ugyancsak mélyen hívő anya az evangéliumból merítve a megbocsájtás és a párbeszéd művészetére tanította a gyerekeit. Margaret mesélte: „Amikor a szomszéd gyerekek beszéde rosszul esett, azt mondta nekünk, a gyerekeinek, hogy hívjuk be őket. És adott nekik az éppen kisült lepényből, hogy vigyenek haza is belőle. Azóta baráti kapcsolatban vagyunk ezekkel az emberekkel.”[3] Kicsinyke prófétai jel ez egy hatalmas kultúra bölcsőjében, amely a szenvedés jelképe lett a békére és testvériségre vágyó emberiség számára.

Chiara Lubich is hitre bátorít bennünket: „Jézus után Mária mondta ki a legtökéletesebb igent Istennek. Mindenekelőtt ebben áll életszentsége és nagysága. S amíg Jézus az Ige, a megtestesült Ige, addig Mária – az Igébe vetett hite által – a megélt Ige. Ő azonban olyan, mint mi, egyenlő velünk, mert teremtmény. […] Vele együtt higgyünk abban, hogy Jézus minden ígérete be fog teljesedni! Van, hogy egy-egy igéje olykor képtelenséget követel tőlünk, ha kell, vállaljuk a kockázatot is, mint Mária! Azzal, aki hisz az Igében, mindig rendkívüli dolgok történnek. Könyveket lehetne írni a kisebb és nagyobb csodákról, melyek ezt igazolják. […] Amikor a hétköznapok folyamán a Szentírást olvasva találkozunk Isten Igéjével, nyissuk ki szívünket és fogadjuk be! Higgyük, hogy amit Jézus kér vagy ígér, az megvalósul! Hamarosan felfedezzük majd […], hogy Ő megtartja ígéreteit.” [4]

 

Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

A karácsonyra készülve emlékezzünk Jézus meglepő ígéretére, hogy jelen lesz azok között, akik elfogadják és megélik a kölcsönös szeretet parancsát: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben – az evangéliumi szeretetben –, ott vagyok közöttük.”[5]

Bízzunk ebben az ígéretben, hogy ma is újra születhessen Jézus az otthonainkban, az utcákon a kölcsönös befogadás, a másik mély meghallgatása, vagy a testvéri ölelés által, mint Mária és Erzsébet esetében.

 

Letizia Magri

 

[1] vö. Lk 1,55

[2] vö. Lk 1, 5-22; 67-79

[3] vö. https://ujvarosonline.hu/lelkiseg/szemtol-szembe-interju-margaret-karrammal-a-fokolare-mozgalom-uj-elnokevel

[4] C. Lubich, Az élet igéje, 1999. augusztus, Új Város, 1999. 8-9. szám, 16. o.

[5] vö. Mt 18,20

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Heti IGE, bátorító üzenet

Heti IGE bátorító üzenetLassíts le!

Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
27

Lassíts le!

„Egyet teszek…” (Filippi 3:14)

Manapság a multitasking* korát éljük. Ebéd közben telefonon beszélgetünk, a gyerekek etetése közben üzeneteket olvasunk, sőt, vezetés közben kávét iszunk. Dr. Richard Swenson szerint: „Bizonyos esetekben produktívabbak vagyunk (…) vannak, akik horgolnak, miközben a híreket nézik. Bizonyos munkákban kifejezett követelmény; a tőzsdén dolgozó ügyintézőknek egyszerre öt dolgot kell párhuzamosan végezniük.

De vajon nem furcsa, hogy amikor egy bróker 48 évesen holtan esik össze, kollégái folytatják a munkát, miközben a mentősök újraéleszteni próbálják a halottat? Az elfoglaltság drámai fokozódása túl sok feladatot rótt ránk, amit rövid idő alatt kellene elvégeznünk. A szokásos stratégia – ahelyett, hogy nem vállalnánk fel újabb megbízatást – két, három vagy négy dolog párhuzamos végzése. Ez a »minél többet elvégezni minél kevesebb ráfordítással« filozófia.

De valaki elfelejtett számolni! Ha egyszerre két dolgot csinálunk, akkor figyelmünk 30 százaléka elterelődik az elsődleges feladattól; a mennyiség érdekében feláldozzuk a minőséget, ami több hibához vezet. Lehet, hogy több feladattal végzünk, de a végeredmény gyenge minőségű termékek és zilált idegek.

A multitasking hátrányát nem reklámozzák (…) ezért folyamatosan kísérletezünk, hogy lássuk, meddig bírjuk. A kapcsolatok vonatkozásában azonban a multitasking katasztrofális lehet. Nem hallgatjuk meg a másikat, mert az túl sok időbe telik. A családnak figyelem kell (…) a kisgyermekek kikövetelik, amire szükségük van, akkor, amikor szükségük van rá. Vagy vállalod a szülői feladatot, vagy nem.

Pál nem így élt. Ő egy dologra összpontosított: az előtte álló személyre.” Egy kutyának négy lába van, mégsem indul el egyszerre négyfelé! Lassíts le te is, és alakíts ki egy józan és fenntartható tempót!

 

* A számítástechnikából származó kifejezés, több feladat egyidejű elvégzését jelenti

"A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33." Mai Ige elmélkedések angol nyelven itt.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Megszentelt tér - Evangélium, Ima és párbeszéd

Megszentelt tér Evangélium, ima és párbeszédAdvent második hete – kedd

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Jelenlét

Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelen van. Elgondolkodom azon, hogy miközben sokminden hat rám, Isten állandóan jelen van szeretetével. Megállok, és azért imádkozom, hogy hagyjam Istent most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.

Szabadság

Megpróbálom elengedni gondjaimat, aggodalmaimat, melyek nyomasztanak. Teljesen átadom őket Istennek - legalább azalatt, amíg imádkozom. 

Tudatosítás

Tudatában vagyok jelenlétednek, Uram, így tekintem át az elmúlt napomat. Amikor átgondolom, milyen voltam, mit tettem, őszinte akarok lenni magamhoz, mert tudom, hogy te az igaz szívet szereted, és olyannak fogadsz el, amilyen vagyok. 

Isten igéje

Mt 18,12-14
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.

Gondolatok a mai evangéliumhoz

  • Eltévedtél-e már valaha, vagy megtapasztaltad-e, hogy gyermeked vagy más szeretted, egy időre elveszett? Szorongást, félelmet érzünk ilyenkor, azt, hogy el vagyunk szakítva azoktól, akik fontosak nekünk. Míg el nem tévedünk, nem tudjuk értékelni igazán azt a biztonságot, kényelmet, amiben többnyire élünk. Gondoljunk most pár percre azokra, akik ezt a kényelmet biztosítják nekünk. 
  • Lelki életünkben Jézus, a jó pásztor folyamatosan nyújtja ezt. Utánunk jön, szólongat, hogy halljuk meg biztonságra, jól-létre hívó hangját. Ha eltévedünk, megkeres, és ha engedjük, visszavisz a biztonságba.

Imabeszélgetés

Uram, tudom, hogy mikor hozzád fordulok, nincs szükség szavakra. Belelátsz a szívembe. Ismered vágyaimat, tudod, mire van szükségem. Kezedbe helyezem magam.

Befejezés

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Ámen

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Magasság és Mélység - Barsi Balázs-Telek Péter Pál

Magasság és MélységAdvent második hete – kedd

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07
Iz 40,1-11
Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: ,,Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.” Egy hang szól: ,,Kiálts!” És mondtam: ,,Mit kiáltsak?” Minden test csak fű, és minden szépsége olyan, mint a mező virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj. Valóban csak fű a nép. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre. Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: ,,Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.”
 
Mt 18,12-14
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.
 

A próféta tudja és meggyőződéssel hirdeti, hogy az Úr az Isten, és rajta kívül nincs más. Tudja, hogy Isten személy, hiszen kapcsolatban áll vele, felfogja és továbbadja üzeneteit. Tudja, hogy mindenható, ő teremtette az eget és a földet, és mindent, ami rajta van. És látja, hogy Isten hűséges, gondját viseli népének, melyet választott magának. Ennek alapján tud beszélni a jövőről, hiszen Isten múltbeli tettei és jelenben megmutatkozó gondviselése kirajzolják előtte az Isten által készített jövő körvonalait. Megsejti Karácsony titkát, de annak mélységes valóságát és következményeit emberileg nem foghatja fel és nem képzelheti el előre.
 
Nem látja, hogy Isten úgy jön el emberi alakban, hogy kiüresítve önmagát, végtelen gazdagságáról lemondva egészen egy lesz emberi természetünkkel. Hogy magatehetetlen csecsemőként egy istállóban jön a világra és évtizedeken át a mi hétköznapi életünket fogja élni. Nem látja, nem láthatja – bár a szenvedő szolgáról szóló énekekben a Lélek által erről is közöl valami lényegeset –, hogyan fog kinyilvánulni az Úr hatalma a maga vállalta gyöngeségben, dicsősége a gyalázatban. És végül nem látja azt sem, hogy Isten atyai szeretete az egyetlen elcsatangolt bárány után induló pásztoréhoz hasonlóan nemcsak a közösség, a szent nép egésze, de az egyes ember, méghozzá a bűnös, tévelygő ember iránt is megmutatkozik.
 
Urunk, köszönetet mondunk Neked azért az isteni matematikáért, mely szerint a Te szemedben nem csupán ezer év annyi, mint egy nap, hanem egy bárány is annyi, mint kilencvenkilenc, sőt néha több is. Karácsony felé haladva semmi mással nem akarunk törődni, csak azzal, hogy egyre beljebb lépjünk a Te szereteted felfoghatatlanul új, meglepő és gyönyörűséges világába, melyről a prófétáknak csak sejtéseik lehettek, de amelyet nekünk kinyilatkoztattál a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Regnum Christi - Evangélium, Ima és elhatározás

Regnum Christi Elmélkedés Jézus mindenhol megtalál engemSzent Ambrus püspök és egyháztanító

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07
Jézus mindenhol megtalál engem

Evangélium:
Mt 18, 12-14
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

Bevezető ima: Jézusom, elképzelem, amint az elveszett bárány után indulsz és megtalálod, nyakadba veszed és hazaviszed őt. Én is ilyen elveszett bárány vagyok... Gyere és találj rám ebben az imádságban, mert nélküled semmit sem tehetek!

Kérés: Add, Uram, hogy jobban átérezzem irántam való szeretetedet!

Elmélkedés:
1. Fontos vagyok Istennek. Minden embernek fontos, hogy számon tartsák, odafigyeljenek rá, szeressék őt. Ezért olyan szívet melengető ez a példabeszéd, hogy Isten úgy szeret bennünket, hogy utánunk jön, bármerre járunk is. Mennyire örül ennek a találkozásnak! Tudatosítom ezt magamban minden imádságom elején, hogy ez egy találkozás, aminek Isten nagyon örül? Jobban örül nekem, mint én neki, mert Ő kezdeményezte a kapcsolatunkat, Ő szeretett előbb! De mi hajlamosak vagyunk magunkból kiindulni, és elfelejteni, hogy mi csak válaszolunk szeretetünkkel Isten szeretetére. A szeretet képessége kegyelem, melyet „csak” kérnem kell Istentől! Kérjem ezért minél gyakrabban, hogy költözzön be Ő a szívembe!

2. A hegyen maradt kilenvenkilenc. Isten tehát jobban szereti az elkóborolt bárányait? – vetődhet fel bennünk a kérdés e példabeszéd kapcsán. Nem, hiszen Isten szeretete mindenhol jelen van. Az egyikre figyelés nem zárja ki a másikat, mindenkivel egyszerre tud személyes kapcsolatban lenni. A szeretet nem fogy el, nem lesz kevesebb, ha több felé oszlik, sőt, éppen ezáltal növekszik. Bennünk is akkor tud növekedni, ha nem méricskélünk, hanem nagylelkűen adjuk magunkat, a szeretetünket mindenkinek!

3. Isten mindent megtesz értünk. Mennyire csodálatos, amit a mai példabeszédben olvashatunk! Elénk festi Isten mindenkire és mindenkor kiterjedő irgalmasságát. Akárhányszor is hibázok, bármennyire is távol kószálok Isten szeretetének Országától, Ő bármit megtesz azért, hogy utánam jöjjön és az ölébe emeljen. Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba... Én se fáradjak bele abba, hogy nap mint nap újra igyekszem jobban követni Őt! Soha ne adjam fel, mert Jézus jó Pásztorként mindig segítségemre siet ebben a küzdelemben. Hogy mind jobban segíthessen nekem, ezért fogadjam magamba az Ő szerető és magához emelő ölelését minél gyakrabban a Szent Eucharisztiában!

Beszélgetés Krisztussal: Jézus! Hányszor visszahoztál már külön útjaimról a nyájba! Segíts kegyelmeddel, hogy mind jobban kövesselek téged, és a gyakori szentáldozások gyümölcseként egyre inkább Te cselekedhessél rajtam keresztül! Hogy mások cselekedeteimen és viselkedésemen keresztül egyre jobban megismerhessenek téged, és higgyenek benned.

Elhatározás: Napközben gyakran hívom a Szentlelket, hogy járjon át és vezessen engem.

Ferenc pápa imaszándéka  2021. december hónapra:

Evangelizációs: Hitoktatókért

Imádkozzunk a hitoktatókért, akik Isten Igéjének hirdetésére kaptak meghívást, hogy bátran és kreatívan tudjanak a Szentlélek erejében tanúságot tenni róla.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi e-vangelium evangelium365

Evangélium, elmélkedés imádságAdvent második hete – kedd

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Evangélium

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18,12-14

Elmélkedés

A bűnös ember megmentésére induló irgalmas Istent jelképezi a mai evangéliumban az elveszett bárányt kereső pásztor. A jó pásztor felelősséget érez a nyáj minden bárányáért, s egyet sem hagy elveszni. Nagy az öröme, amikor megtalál egy elveszettet, s jobban örül neki, mint az el nem tévedteknek.
Jézus megváltó születését és megváltó halálát kapcsolja össze a jó pásztor képe, hiszen a mi Urunk azt mondta magáról, hogy ő a jó pásztor, aki életét adja övéiért (vö. Jn 10,11). A kereszten meghalt értünk, hogy megváltson minket. Neki köszönhetjük, hogy nem kell elveszett bárányként tovább vergődnünk bűneink tövisbokrában, hanem vétkeinket megbocsátva visszavezet bennünket Egyházának közösségébe. Mind születésében, mind halálában észrevehetjük Jézus odaadását, önfeláldozását. Küldetését a mennyei Atyától kapta. Megtestesülésének, emberré válásának titkával kezdődik el megváltásunk, amely keresztáldozatával teljesedik be.
Jézus születése, a Megváltó jövetele mind a kilencvenkilenc igaz, mind az egyetlen bűnös számára örömhír. Ha őszinte bűnbánat által elismerem Isten előtti kicsinységemet, a betlehemi Gyermek megkeres és megtalál engem! Számára is nagy öröm, hogy rám talált, de én is felszabadultan örvendezhetek érkezésének, amely üdvösségemet jelenti.
© Horváth István Sándor


Imádság

Köszönöm neked, Uram, Jézus Krisztus, hogy e világba jöttél, hogy segítsd az embert és megmutasd a helyes utat a menny felé. Bocsásd meg, ha elfeledkeztem róla, hogy eljöveteled és a veled való találkozás mennyire fontos számomra. Űzz el belőlem minden kételkedést és önts adventi lelkületet szívembe. Engedd megtapasztalnom, hogy te ma is hozzánk jössz. Tarts engem éber készenlétben, hogy örömmel fogadjalak. Költözz be házunkba, közösségeinkbe és minden ember szívébe!

 

 

https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20211207.mp3

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi útravaló

Napi ÚTRAVALÓAdvent 2. hete kedd

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Ignáci Szikrák

Ignáci szikrák

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Ellenségünk semmivel sem oltja ki jobban a szeretetet, mint az erényben való mértéktelen és meggondolatlan előrehaladással.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kühár Flóris OSB napi breviárium

Kühár Flóris Vallomások és gondolatok

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Homo Strígoniensis-nek neveznék azt az ősem­bert, aki a várhegyen Esztergom alapjait megve­tette, ha csontjait megtalálnák. Bizony értékes lelet volna! Hogy mérnék le koponyájának alkatát, űrtartalmát, tes­tének nagyságát. Megállapítanák történelmi korát, keres­nék rokonait. Kimutatnák, mit hozott magával, mik vol­tak szerszámai, fegyverei, edényei. Lassankint egész kultú­rája kibontakoznék az utókor előtt. Annyi bizonyos, hogy ez is a „homo sapiens"-nek, az eszes embernek egyik vál­faja. Én azt hiszem, hogy az esztergomi ősember más jel­zőt is megérdemelne. Homo dominus: a szó eredeti és fej­lett értelmében: domusban, lakásban települő, kultúrát teremtő ember... alig elégedett meg a barlanggal, vagy sá­torral. A követ egymásra rakta és házat épített megérezte, hogy ez a hegy uralkodik a messze tájak fölött... Tán úgy érezte, hogy a folyó az ő lábainál akar elterülni, mint a hó­dolni jött; a síkság feléje küldi kincsit a halmok hullámos hátán... Az ősember értelmes szeme meglátta, hogy Esz­tergom a Duna medencéjének kapuja. Aki ebben a kapu­ban megveti a lábát, az Nyugat és Kelet kulcsát tarthat­ja kezében.

(Esztergom)

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A szalézi szent mondta... Don Bosco

A szalézi szent mondta M, mint megbocsátás, mint missziókMUNKA

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Az ima legyen az első, de járjon vele a munka is; aki nem dolgozik, ne is egyék (MB III. 354).

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Szent II. János Pál - Minden napra egy ima

Szent II. János Pál Minden napra egy imaAdvent: Felhívás, hogy békéljünk meg Istennel

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Mit is jelent az Advent?
Az Advent annak felfedezése, hogy férfiak és nők és egész népek éreznek vágyat arra, hogy elinduljanak az Úr háza felé.
Az Úr a béke Istene. Ő az emberiséggel kötött Szö­vetség Istene. Amikor a betlehemi éj idején a szegény pásztorok majd útnak indulnak az istálló felé, ahol az Emberfia első eljövetele megtörténik, az angyalok éne­ke fogja vezérelni őket. „Békesség a földön a jóakaratú embereknek." {Lk. 2:14)
Az isteni békének eme látomása hozzátartozik az Ószövetség Messiás-várásához. „Nemzet nem emel kar­dot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést." (Iz. 2:4-5) Advent elhozza a meghívást Isten békéjébe az egész emberiség számára.
Szükséges számunkra, hogy megteremtsük ezt a bé­két és folytonosan újrateremtsük önmagunkban és másokkal; a családokban, a szomszédokkal való viszony­ban, a munkahelyeken, az egész társadalom életében.
Hogy ilyen sok dimenziójú békét szolgáljunk, meg kell hallgatnunk a próféta e szavait is: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére... hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása", (Iz. 2:3)
Advent az az időszak, amikor a törvénynek és Isten szavának ismét be kell hatolnia a szívekbe, megint megerősítést kell nyernie a társadalmi létben. Az ember javát szolgálják. Békét építenek!

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Lackfi János #joejtpuszi

Lackfi János #joejtpusziAzt mondom, nekem ez nem megy,

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
06
Azt mondom, nekem ez nem megy,
ó, másoknak milyen szép színes-szagos
imaéletük van, de hát az enyém
csak ilyen satnyácska, mit van mit tenni.
Azt mondom, kérdezgetem én az Istent,
de hát nem felel, kukkot se mond,
csak mások fülébe duruzsol,
énbelém akkor biztos nem szerelmes.
Azt mondom, régen még csak-csak
elindult köztünk valami románc,
éreztem kicsit Isten szeretetét,
elkezdett mocorogni valami,
de ha volt is tűz, mára már kihűlt.
De mondhatom azt is, olyan ez, mint a vetés,
igéket kell gyűjtenem, jó adagot,
leülni csendben, és mélyen megforgatni
a szívemben, és leülni akkor is
újra meg újra, ha nem érzek semmit,
ha látszólag nem történik semmi,
mert hiszen ilyen a mezőgazdaság,
Isten esőt, napfényt ad, növekedést hoz
a mélyben, de csak akkor, ha hagyom.
És mondhatom azt is, nem hallom szavait,
ezért magamba szívok minél több
bibliai ígéretet… hogy menjek hozzá,
ha megfáradtam, és ő felüdít…
hogy maradjak benne, és életem lesz…
hogy boldog vagyok, ha éhezem és
szomjazom az igazságot…
hogy hűsége égig ér… és akkor
szép észrevétlenül egyre több
kérdésemre kapom meg a választ.
És mondhatom azt is, hogy úgy tűnik,
kihűlt a kapcsolatunk, ezért szeretnék
minél többet vele időzni a belső
szobában, szítani magamban
folyamatosan az utána való
vágyakozást, mint a tüzet,
s várom, hogy betöltsön jelek által,
igék által, gyógyulások által,
teremtő szavak által,
találkozások által,
életem megértett titkai által.
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Pál Feri vasárnapi beszédek

Pál Feri vasárnapi beszédekAdvent 2. vasárnapja

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
04
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Tihanyi Bencés Apátság prédikációi

Tihanyi Bencés Apátság prédikációiAdvent 2. vasárnapja

Reggeli ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
04
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Janka Ferenc atya elmélkedése

Janka Ferenc atya elmélkedése TörténelemAdvent 2. vasárnapja

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
02

Szent Lukács evangélista, a kedves és tudós orvos, egy hivatásos történész alaposságával rögzíti az utókor számára Jézus nyilvános működése kezdetének történelmi koordinátáit. Gondosságának sokat köszönhetünk. Hiszen evangéliumában elevenen lüktet a történelem, és számunkra rögzített történelme termőtalaján ékesen virágzik és bő termést hoz az evangélium.

Lukács történelmi igényességével kapcsolatban egy római diákkori emlékem jut az eszembe. A Pápai Gergely Egyetemen talán a “Keresztény nyelv filozófiai elemzése” című tárgyból vizsgáztam, boldog emlékű Carlo Huber SJ atyánál. A vizsga egyébként jól sikerült, hiszen itt kezdődött a professzor úrral az a bizalmi tanár-diák kapcsolat, ami miatt később a doktori értekezésem témavezetője lett. Mégis, egy olyan kérdése vésődött máig felejthetetlenül az emlékezetembe, amire akkor nem tudtam válaszolni. Pedig ez elvileg rendkívül egyszerű volt. “Mi az evangélium?” Kérdezte többször is, olyan választ várva, amit nem találtam el. Mi az evangélium? “Geschichte!” Történelem! Adta meg ő azt a választ, amit hallani szeretett volna. Szíve közepéből feltörő erővel áthatott szava szinte most is a fülemben van, és az évek múlásával egyre jobban érteni vélem kijelentése szándékát.

Mert igaz, hogy szó szerinti jelentésében az euangélion jó hírt, örömhírt jelent. De az emberiség történelmének egy meghatározott helyén és idejében konkrétan felhangzó és megvalósuló evangélium több. Több, mint a “Hol volt nem volt, volt egyszer egy fiú...” mesés időn kívülisége. Több, mint valami kellemes távoli üzenet vagy unaloműző érdekesség. Több, mint a mítoszokban és legendákban lecsapódó “örök emberi”. Több, mint költők magas röptű és mélyen szántó vallomásai. Több, mint az életünk kényelmét szolgáló tudományos felfedezések vívmányai. Több, mint a pszichológiai technikák által megvalósítható testi-lelki jól-lét.

Mi az evangélium? Történelem. Jézus Krisztus evangéliumában maga Isten lép a történelembe, a világ és az ember történelme pedig máshol és előbb soha nem látott intenzitással egyesül Isten szeretetével. Az örök Isten hús-vér ember lesz. Mindenben hozzánk hasonló a bűnt kivéve. Tanít gyógyít, új életre kelt. Értünk szenved és vállalja a halált. Feltámad, elküldi a Szentlelket. Kész arra, hogy megdicsőült testével és vérével a kenyér és a bor színe alatt rejtőzzön és a földi idők végezetéig velünk maradva ránk váró jelenlét legyen.

Mi az evangélium? Történelem. És mi a történelem? Ezt egy másik római emlékem révén értettem meg mélyebben. 2002-ben a Pápai Német-Magyar Kollégium alapításának 450. évfordulóján Pater Peter-Hans Kolvenbach, a jezsuita rend generálisa tartott egy emlékező beszédet, amelynek mindnyájunkat megérintő, fő gondolata az volt, hogy “a nagybetűs történelem mindig kisbetűs történetekből épül fel”. Nem azon kívül, nem az előtt vagy az után, hanem abban és abból.

A Germanicumot a trienti zsinaton a katolikus megújulás érdekében hozott reformok értelmében, teológiailag jól képzett és személyes vallásosságában buzgó klérus képzésére alapították 1552-ben. A kezdeményezők Loyolai Szent Ignác és Giovanni Morone bíboros voltak, akik megnyerték III. Gyula pápa támogatását. Az intézmény történelme során számos bíboros, püspök, magas egyházmegyei hivatalt betöltő katolikus pap került ki a növendékek közül. Különlegesen fényes csillagai kollégiumunknak a vértanúi, így a Sztálin által meggyilkoltatott Romzsa Tódor görögkatolikus püspök is.

Az alapítók személyes, kisbetűs története a nagybetűs történelem felbecsülhetetlen értékű kovászává vált. (Az én kisbetűs, személyes történetemé is). Példájuk két dologra is tanít és bátorít bennünket is. Egyrész arra, hogy fedezzük fel saját életünk kis történéseiben is azokat a személyeket és mozzanatokat, akik életünk egészére pozitív hatással voltak. Másrészt arra, hogy ne csüggedjünk állapotbeli kötelességeink hűséges teljesítése közben, mert soha nem tudhatjuk egészen pontosan, hogy a mi életünk magvetéséből mikor szökken szárba és hoz bőségest termést valami, valaki, ha nem is a földi, de az örök életre.

Mi az evangélium? Történelem. Jézus Krisztus óta az evangélium megjelent az emberi történelemben és a történelem az evangéliumban. Talán szokatlan, de a nagybetűs történelem ma is a kisbetűs történetekben bontakozik ki. A mindennapi, személyes állásfoglalásokban, döntésekben és cselekedetekben, nem azok előtt vagy után, nem azok felett vagy alatt, hanem bennük. Ezért ma 2021. december 5-én, a római katolikus liturgikus kalendárium szerint advent 2. vasárnapján, amikor Joe Biden az amerikai és Vlagyimir Putyin az orosz elnök. Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. Ferenc a római pápa és Erdő Péter bíboros Magyarország prímása, akkor a legfontosabb, sőt egyedül fontos dolog az, hogy hittel hallgassuk és váltsuk tettekre az evangéliumot. Hogy a mi személyes, kisbetűs életünk története szeretetben egyesüljön a történelem Istenével és Isten történelmével. Mert igazán csak így tárul fel annak a mindig egyszerre személyes és egyetemes titoknak a mélysége, magassága és szélessége, amit úgy hívunk, hogy történelem. 

 

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dr. Frajka Félix atya homiliái

Félix atyaAdvent 2. vasárnapja

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
04

Bevezetés

A mai, advent 2. vasárnapjának evangéliumában, az Úr útja nagy előkészítőjének, Izaiás prófétától vett szavai: Készítsétek az Úr útjait! ma nekünk szólnak. De, az Úr várásának idején, hogyan állunk mi az útkészítéssel? Az erkölcsi értelemben vett dombok elhordásával, és a völgyek feltöltöltésével?  Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia

Jézus Krisztus! Te vagy az Út, Igazság és Élet! Mutasd meg nekünk az Atyához vezető utat! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság! Add meg nekünk, hogy mindig az örök igazságok felé vezető úton járjunk! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te vagy az Élet! Aki azért jöttél, hogy bőségesebb életünk legyen. Részesíts bennünket ebből a bőségesebb életből! Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Lukács evangélista, aki művelt olvasóknak szánta műveit, a mai evangéliumi szakasz első mondataival azt bizonyítja olvasóinak, hogy Jézus és Előhírnöke: Keresztelő Szent János nem mitikus alakok, hanem történelmi személyek, akiknek életéhez jól ismert uralkodók nevei és meghatározott földrajzi helyek kapcsolódnak.

Tibériusz császár idejében léptek a nyilvánosság elé. Jánosnak Jézusra mutató és bűnbánatra felszólító szavai a császár uralkodásának 15. évében hangzottak el, a 28-29-ben időszámításunk kezdete után, amely-nek Jézus születése a kiindulópontja.

Tibériusz után olyan neveket sorol fel a szöveg, akik fontos személyek voltak abban a korban. Közöttük osztották fel a rettegett Nagy Heródes országát.

Jeruzsálem és Júdea közvetlen ura Poncius Pilátus volt, a római császár helytartója. Ő ítélte Jézust kereszthalálra.

Galileának Nagy Heródes fia Heródes Antipasz volt az uralkodója. Ő fejeztette le Keresztelő Szent Jánost.

Fülöp, Heródes másik fia, a Genezáreti tótól Keletre és észak-keletre elterülő Itureának és Tra-chonitisznek, a mai Jordánia és Szíria egy részének volt az uralkodója, fejedelme. Jézus majd az ő területén, Cézárea Filippi környékén mondja el nevezetes szavait Péternek: "Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat."

Lizaniász pedig Abileának, a mai Libanonnak és Nyugat-Szíriának az ura. Az ő országának területén található Damaszkusz, ahová majd Saul, a későbbi Pál tart azzal a céllal, hogy ott megszervezze a keresztények üldözését.

A jeruzsálemi templomnak Kaifás volt a főpapja, azonban az előző főpapnak, Annásnak még nagy volt a befolyása. Mindketten kortársai voltak Jézus nyilvános működésének és döntő szerepet játszottak Jézus halálra ítélésében.

Ebben az időben élt Zakariás fia: János, Jézus előhírnöke, aki bűnbánatra és Istenhez térésre szólította fel az embereket.

Keresztelő János azon szavai, amelyekkel Izaiás prófétát idézi: Készüljetek az Úr fogadására, a hegyeket, halmokat hordjátok el, a völgyeket töltsétek fel, mindenkor az e szavakat hallók felé, ma felénk hangzanak, s bennünket késztetnek cselekvésre, útépítésre.

Ismeretes, hogy milyen óriási energia-befektetés tapasztalható a falvakat, városokat, kontinenseket összekötő utak tengeri alagutak építésekor, Úgy elnézegettem ennek a több utcát, utat összekötő szép kis köröndnek a kialakításakor, a szinte teljesen automatikus működő hatalmas gépóriásokat. Ugyanakkor, lehet, hogy groteszk az összehasonlítás, de átvitt értelemben mily csekély energia-be-fektetés, azon utak építésekor, amelyek az egyes embereket kötik össze emberrel, Istennel, s amelyeken az Úr Isten akar eljönni az egyes emberekhez.

Sokan nem is gondolnak az ilyen utak építésére. Sőt, ha rajtuk múlna, minden, embert Istennel összekötő utat, mint idejétmúltat, korszerűtlent, elavultat kiiktatnák az életből, mint ahogyan teszik azt a vasútvonalainkkal, de a többi nagy ellátó rendszerünkkel is, amikben valamikor élenjárók voltunk, európai hírű iskola, s egészségügyi rendszerünkkel is. Ma nem építés, hanem leépítés folyik.

De ezekért, mi is felelősek vagyunk. A közénk, magyarok közé jönni akaró Úrnak az útját, hogyan készítjük. Az erkölcsi, s lelki értelemben vett hegyeket és halmokat megkezdtük-e már elhordani? S a völgyeket, a szinte ijesztő mélységű völgyeket megkezdtük-e már feltölteni? A görbe utak helyett egyenes utakon járunk-e már?

A kezünkbe vett elektronikus eszközöktől elvárjuk, hogy hibátlanul működjenek, mi, azokat használók pedig,igen sok hibával éljük életünket. Hibát hibára, mulasztást mulasztásra halmozunk nap, mint nap.

De, ha tudnánk, hogy ez az advent számunkra az utolsó alkalom, az utolsó lehetőség, minden bizonnyal más lenne az erő és a figyelem összjátéka Pedig sokszor elhangzott már életünkben az apostoli buzdítás: most van itt az alkalmas idő, most virradt ránk az üdvösség napja.

Érdekes, hogy a legtöbb hívőben nem talál visszhangra ez a szentírási szöveg. Az üdvösséget mint a földi élete jutalmaként az örökéletben gondolja elérni. Pedig mindig az a pillanat az üdvösség napja, amelyben élünk, most ez az advent, most ez a nap, most ez a vasárnap.

Most kell elkészíteni a Messiás eljöveteléhez az utat. Nem könnyű feladat. Nem könnyű az ellentétes, önző emberi érdekek összeegyeztetése, ellentétek áthidalása, gyűlölködések megszüntetése, a jóakarat elmélyítése, lelkünk alázatos formálása. Emberekre követ nem dobni, kezet nem emelni, hanem emberek felé kezet nyújtani. Nem könnyű feladat!

Minden ünnep, különösen a karácsony nemcsak egyéni, hanem közösségi ünnep is. Oda kell figyelni a mellettünk élőkre is, s valamennyi embertestvérünkre, különösen is azokra, akikre senki sem figyel oda. De a karácsonyt egyszerűen csak greeting’s saisonnak tekintőkre is. Hogy mindannyian együtt ünnepelhessük az Örök Ige közénk való eljövetelét.

Ámen

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Göröngyös útból sima ösvényAdvent 2. vasárnapja

Reggeli ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
02

1. Mert Isten megmutatja rajtad fényességét… (Bar 5, 1–9)

Keresztelő János igehirdetésében is visszhangra talál a babiloni fogságból visszatértek örömét zengő Báruk próféta. Lelki szemei előtt a várva várt Messiás érkezik.

 

2. Könyörgöm mindnyájatokért, mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában… (Fil 1, 4–6. 8–11)

Az apostol hálatelt szívvel emlékezik meg Filippiben élő híveiről. Kivételesen tőlük fogadott el adományt is saját szükségleteire.

 

3. Készítsétek az Úr útját… (Lk 3, 1–6)

Szent Lukács, a harmadik evangélium szerzője, Keresztelő János színre léptetésével önkéntelenül is kimutatja érzékenységét a történelmi összefüggések iránt. A történész szól belőle, amikor felvázolja a Jézus-esemény „nemzetközi” vonatkozásait. Pontos, ellenőrizhető adatokat közöl, nevekkel és időpontokkal, jelezve, hogy nem mitológiát vagy elbeszélést ír, hanem – mint a korabeli hellenista művek – felvázolja a konkrét kort, amelyben Jézus született. Mintegy bizonyítva, hogy a kinyilatkoztatás tényei nem valami titokban súgott „zugmesék”, hanem a világtörténelem nyilvános részei. Amit az evangélista leír, egyrészt történelmi esemény, másrészt túl is szárnyalja azt: üdvtörténet. Amolyan „csúzli-effektust” vált ki olvasóiból: a múltra visszatekintve felkínálja azt a hallatlan újdonságot, amely a jelenben kezdődött el, de csak a jövőben valósul meg.

Adventnek is ez a szerepe. Újból visszanyúlni Isten nagy tetteihez, amelyeket életünkben végbevitt, hogy tiszta vággyal, konkrét tettekkel, prófétai lelkülettel a karácsonykor felénk közeledő Úr felé lendüljünk.

Keresztelő János különleges szereppel megbízott próféta. Ő az előszó (pro-Logosz) az Ige(Logosz) színre lépéséhez. Hírnök és futár, útkészítő, ugyanakkor kényelmetlen vitapartner. Bornemissza Péter szavait kölcsönözve „nagy torokszóval, nem ásítva és kelletlenül” hirdeti az Úr közeli érkezését. Próféta elődjei szavát visszhangozza: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit”. Mellékes, hogy őt naivnak, különcnek, beszámíthatatlannak tartják. Nem hátrál a múltba, de a jövőbe sem menekül. Az előkészítés szolgálatát vállalja, mert jobban hisz Istennek, mint saját tapasztalatainak. Nem válik önhitté, nem kezdi hirtelen a saját karrierjét építeni, de a közbeszerzési eljárásra sem vár, hogy az út megépülhessen. Isten sürgető akaratánál nem adja alább. Addig szolgál, amíg el nem jön az, akinek szolgálatába szegődött, s akinek még saruszíját sem méltó megoldani.

Egyszerre kell prófétává és prófétaivá válnunk. A földi idő (kronosz) ugyan telik, de a kegyelmi pillanat most van. Most, itt, a kairoszban, a saját életkörülményeinken keresztül tör be Isten kegyelme. Most kell megtérni, nem odázhatjuk tovább a döntést. Miközben öregszünk és kopunk, folytonosan döntéshelyzetben vagyunk: most van lehetőségünk jót tenni és a rosszat elutasítani. Most kell utat építenünk, hogy gyermekeinknek és az Istentől távol állóknak legyen min járniuk. Ne a magunk útját építgessük, a másokét keresztezve, hanem az Úrét. Akár olyan formában, hogy mostantól nem mondunk rosszat másokról. Mostantól értékelünk és megköszönünk Istennek minden apró jót, amit naponta tapasztalunk. Mostantól mi tesszük meg az első lépést a másik ember felé… Nem Csaba királyfi fogja a csillagösvényt kiépíteni a göröngyös úton, hanem magunknak kell elhordani a rosszindulat, a megátalkodottság, a kényelmesség és a közöny halmait, betömni a hazugság gödreit, hogy Istennek se kelljen úttalan útjaink kátyúin zötykölődnie.

Az egyéni, személyes útkészítés fáradságát nem spórolják meg sem a kormányváltások, sem a pártok és egyházak egyezségei. Az útkészítéssel öröm, sok meglepetés is jár: önmagunk előtt is bebizonyítottuk tettrekészségünket, kipróbálhattuk alkotókedvünket, legyőzzük a nyavalygást és a borúlátást, helyet adtunk Isten ajándékának és újjászülettünk. Keresztelő János prófétai szava segít a tájékozódásban. Az adventi csendes órák talán leleplezik lelkünk holdbéli tájainak árkait, azokat a „dombokat és hegyeket”, amelyeket mi magunk halmoztunk fel, és amelyek útját állták a kegyelem útkészítő ajándékának. Éljünk a bűnbánat, a magunkról megfeledkező szeretet gyógyító eszközeivel! Az új egyházi évvel kezdődjék valami új földi zarándokutunkon is. Ne sajnáljuk a lelki útegyengetés fáradságát, hiszen Isten báránya velünk is találkozni akar.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Szilveszter Barát vasárnapi elmélkedései

Szilveszter Barát elmélkedése Adj nekem biztos reménytAdvent 1. vasárnapja

Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
28

A mai nappal elkezdődött az adventi szent idő, amelynek keretében a Jézussal való találkozásra készülünk. Reménykedünk abban, hogy a Betlehemi Kisded nekünk is megadja az ő karácsonyi kegyelmeit: a hitben, a reményben és a szeretetben való növekedést. S mindezek által részesít bennünket a lelki béke, derű és öröm ajándékában.

„Sajnos a korszak, amelyben élnünk adatott, a reményvesztés korszakának tűnik” - olvassuk Szent II. János Pál pápa az Egyház Európában című buzdításában. Sok a céltalan, a bizonytalan, az elkeseredett, sőt a mai európai állapotokat szemelőt tartva, a világjárvány következményére tekintve, sok a kétségbeesett, aggódó és félénk ember – az egész európai kontinensen éppúgy, mint közvetlen környezetünkben.
A reménytelenség okát abban láthatjuk, hogy a világ és Európa vezetői egy Isten nélküli, legalábbis egy keresztény értékek nélküli világot akarnak felépíteni. Az emberiség, különösen Európában meghasonlott a saját vallási, keresztény gyökereivel, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy igen tág teret kapott a lét értelmetlenségét, a cselekvés hiábavalóságát, a keresztény értékekre fittyet hányó magatartás a hétköznapokban.
Egy olyan új, "szabad" világ megépítésén fáradoznak a világ urai, amely olyan alapelvek mentén szerveződik, ahol Krisztus már régen nem szegletkő. Az emberiség nagy része azt hiszi, hogy a felszínes és mulandó dolgokban megtalálhatja lelki békéjét, szíve boldogságát. S ha álmai nem teljesülnek, elképzelései nem válnak valóra, s számításai nem jönnek be, akkor kétségbeesés, reményvesztettség lesz úrrá az emberen. Ilyenkor felszínre tör a kérdés: "Miért?"…
Jézus, az Istenember nagyon jól tudja, hogy mi a szenvedés, hisz volt része belőle, ezért csak ő adhatja kezünkbe a remény kulcsát. Ő akkor is bízott, amikor megkísértette a reménytelenség, a kilátástalanság az olajfák hegyén: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet"- mondotta a keresztre szegezve.
A mindvégig megőrzött bizalom, a kitartás amellett, hogy mindenek ellenére Isten akaratának a megvalósításán fáradozunk – békével tölti el a lelket, ami az abszurdot, az értelmetlennek látszó helyzeteket, körülményeket is áldássá és a dicsőséghez vezető úttá változtatja: „Azért mondtam el ezeket nektek – mondja Jézus –, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot”(Jn 16,33).

A Szentírásban alapvető fogalom a remény: Szent Péter apostol első levele elejétől a végéig a reményről beszél, és azt mondja a keresztényeknek, hogy legyenek készek számot adni arról a reményről, amely bennük van.
Az apostolok korában, a római birodalomban is nagy volt az általános reménytelenség, a kilátástalanság, akárcsak napjainkban. Ebben a környezetben keresztények kis csoportjai, az üldözések ellenére is, olyan embereknek tűntek, akik reményteliek voltak, akiknek volt jövőképük, akik vidáman és derűsen élték életüket. Ez feltűnő volt a többi ember számára, ezért egyesek kérdezgetni kezdték őket: honnét van bennetek ez a reménység, még akkor is, amikor üldöznek és megölnek titeket. Erről nekik számot kellett adniuk.
Az adventi szentidő nagyon jó alkalom arra, hogy elcsendesedve, lelkiismeret vizsgálatot tartva megkérdezzük magunktól és keresztény közösségeinktől: vajon ma feltűnik-e a reményvesztett világnak, hogy mi a remény emberei vagyunk?

A remény hiánycikk ma az egész világon. Hajlamosak vagyunk úgy érezni, hisz a látszat az, és a napi híradások azt sugallják, hogy minden egyre rosszabb lesz, nem is látjuk mindennek a végét. Ilyen helyzetben mindennél fontosabb, hogy az egyedüli nagy remény, amely a keresztény embert áthatja, bennünk is élővé legyen. Ne feledjük, Jézus mondta: a világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot
Olyan ez a remény, mint egy kis mécses fénye, mint az adventi koszorún égő első gyertya lángocskája, amelyet a Szentlélek olaja táplál. Rátörhet mindenfelől a világűrt betöltő sötétség, mégsem tudja eloltani. Mert a fény, erősebb, mint a sötétség! Csodálatos láng ez a remény, amelyet ezer kiábrándulás, csalódás sem tud kioltani. Mert hatalmas erő élteti és táplálja századokon át: Isten Szentlelkének ereje.

Mit tehet a keresztény ember, hogy a remény ne csak vallásos fogalom legyen számára, hanem életelv, amely áthatja mindennapjait? Vegyük sorra, mik azok a valóságok, amelyek a reményünket táplálhatják. Ha egy mini evangéliumot szeretnénk megfogalmazni, akkor az, négy-öt rövid mondatból állna: van Isten, velünk az Isten, szeret az Isten, és hazavár az Isten. És ha az ember szíve-lelke mélyéből hiszi, hogy ez így van, őszintén meg van róla győződve, akkor már a sötétség nem fogja elborítani, a kétségbeesés nem lesz úrrá rajta.
Ezek a rövid tőmondatok, nem fogalmak, hanem a hit által megragadott valóságok. Isten létét persze az ész is megsejteti velünk, de azt, hogy Isten milyen, Jézustól tudjuk. Ő mondta, hogy maga az Atya szeret minket. Szent II. János Pál pápa állandóan ismételgette, hogy Isten minden egyes embernek azt mondja, hogy jó vagy, akarom, hogy legyél. Isten a vigasztalás istene, az irgalom atyja, a remény istene.

Ki választhat el bennünket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban nyilvánult meg – kérdezi Pál apostol a római levélben. Ha ezek a mondatok nem egy katekizmus bemagolt válaszaiként, hanem mély személyes meggyőződésként élnek bennem, bennünk, mindannyiunkban, akkor mindenek ellenére derűs emberek leszünk, és reménységgel telítettek.

A remény, a hittel és szeretettel együtt isteni erény, s ennek következtében kegyelmi ajándék. Így a megszerzése részben Istentől függ, s részben tőlünk. Istentől amennyiben az ő ingyenes ajándéka, s tőlünk amennyiben sikerül legyőznünk a csalóka földi reményeket, amelyek megszerzésére az ember olyan nagy energiát fordít, olykor a másokon való átgázolás, szenvedés-okozás sem számít, csak hogy több pénzt szerezzen, hogy birtokoljon, hogy minél nagyobb élvezetekben legyen része, hogy hírnévre tegyen szert, hogy hatalmasnak látszódjon... E világi dolgok ezek, amelyek önmagukban értékesek is lehetnek, de nem abszolút értékek. Lemondásra van szükség ahhoz, hogy ezek ne váljanak bálványokká, amelyek előtt leborulunk, és amelyek oltárán mindent kész vagyunk feláldozni. Amikor ezeket a csalóka reményeket a maguk helyére tesszük, akkor kezd felszínre kerülni bennünk az egyetlen nagy reménység, amely persze az örök életre vonatkozik.
De – amint a II. vatikáni zsinat is figyelmeztet – az örök életbe vetett reményünk nem csökkentheti, inkább erősítenie kell az elköteleződést, amellyel a földön kezdjük megjeleníteni Isten országát és annak értékeit: a testvériességet, az igazságosságot, a szeretetet, a szabadságot, az irgalmasságot.
A remény arról biztosít, hogy mindezek a törekvések, még ha nem mutatkozik is látványos eredményük, nem hiábavalók.
Hogy itt, a földön ez milyen mértékben fog megvalósulni, nem tudjuk. Talán Isten országának inkább csak kisebb-nagyobb szigeteit hozhatjuk létre itt, a földön. Többet talán nem, de, hogy a végső akkord egy hatalmas harmónia lesz – az Isten szentháromságos szeretetébe való bevonása a világnak –, ezt garantálja nekünk Krisztus feltámadása. Mert ez a keresztény ember reményének legkonkrétabb alapja.

A régi egyházatyák többször a remény szentségének nevezték az eucharisztiát, az oltáriszentséget. A II. vatikáni zsinat azt tanítja, hogy az örök élet felé vezető zarándok utunkon az eucharisztia a mi táplálékunk, úti eledelünk, amelyet az utolsó vacsorán ajándékozott nekünk Jézus.
Az eucharisztiában földi anyagok, a kenyér és a bor átalakulnak a feltámadt Krisztus szent testévé és vérévé, egész valóságává. De talán még fontosabb, hogy a mi szentmisénk jele és elővételezése annak a testvéri lakomának, amelyre az Úr Jézus bennünket a mennybe hív meg.

Ez megint egy nagy felhívás számunkra, hogy a szentmiséink ne olyan összejövetelek legyenek, ahol szinte semmi közünk egymáshoz, ahol nem is ismerjük egymást, ahol, nem figyelünk egymásra...
Csak akkor lesz a kereszténység életképes, élő valóság a XXI. században, ha közösségeink tagjai igazi, segítőkész, elfogadó, megbocsátó, egymást támogató személyek lesznek. A szentmise pontosan ennek a kifejezése, a gyökere, az alapja.
Amikor a szent mise végén megáld bennünket a pap és azt mondja: "menjetek békével", ez egy valóságos küldetés. Mintha csak azt mondaná: Krisztus-hordozók, azaz a remény emberei vagytok. Menjetek az ő szeretetével, az ő békéjével, az ő békítő, elfogadó, megbocsátó szeretetével. Menjetek a szétszaggatott, gyűlölködő, reményvesztett társadalomba, annak legkisebb sejtjébe, a családba, és legyetek a világosság fiai, az élő remény hordozói, nem feledve, hogy a reménynek azt a lángját, amelyet a Szentlélek olaja táplál, a világűrt betöltő sötétség sem képes eloltani. Mert ha óriásinak is tűnik a sötétség, elég, hogy egy kis lángocska a közelébe érjen, és máris kitűnik: a sötétség semmi, erősebb a fény, Krisztus fénye!

Ezért, ahhoz, hogy ez valóság legyen a mi számunkra, Szent Ferenc atyánk szavaival nap, mint nap kérjük: „Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.” Ismételjük meg: Fölséges… Ámen 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kiss Ulrich naplója

Kiss Ulrich naplója AkadályokAdvent 2. vasárnapja

Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
04

Akadályok

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Júdea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Liziniász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét. Lk 3, 1-6

 

MottóA pusztában kiáltónak ez a szava: 

 

HALLGATÓSÁG?

Ki hall meg téged, ha a pusztában kiáltozol? A gyíkok, a vad kutyák vagy keselyűk? Emberek aligha járnak arra, és azok is vízre vágynak, nem prédikációra. Egyetlen előnye, hogy nincs konkurenciánk. Azaz, akik ott eltévednek, de végül hazakeverednek, akik megmenekülnek, elmesélik, hogy hallucináltak, szellemeket láttak. Szóval mit keresett a próféta a pusztában? Nos, ha figyelmesen olvassuk az írást, kiderül, hogy János bejárta az egész vidéket, hogy hirdesse az örömhírt. A puszta volt viszont előző meghívásának helye, küldetésének kiindulópontja. Egyfajta bevezető lelkigyakorlatot végzett, kettesben az Úrral. S az embereket, így minket is, és ma is, arra szólítja fel, hogy készüljenek fel az eljövendőre, És ezt nem lehet a zajban, a rohanásban. Ezért hív a pusztába. A karácsony Isten és ember találkozása, de ezt kellően elő kell készíteni. Nem passzív feladat, hanem nagyon is aktív: át kell alakítanunk környezetünket, hogy elhárítsuk az akadályokat. Kezdjük hát a leltárral! Mely hegyek torlaszolják el kilátásomat? Mely gödörből kéne kimásznom, hogy meglássam a horizontot?

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dr. Benyik György - Igézők

Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 3,1–6 „A pusztába kiáltó szava”Advent 2. vasárnapja

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
04

Lk 3,1–6 „A pusztába kiáltó szava”

Különös dolog, amikor valakinek a személye egy prófétai szóval lesz azonos, hiszen Keresztelő János életét reprezentálja a „pusztába kiáltott szó”,megtérésre hívó szó. Születésének rendkívüli körülményei után az evangélista azonnal rátér a rendkívüli misszió leírására. Ezért aztán nehéz a Bibliából összeszedni Keresztelő Jánosról az adatokat. Theodosius egyházatya szerint En Karimban született. Nem volt pap, de a Jordánnál keresztelt, Ainon Szalim közelében. Ugyanis a Jordán völgye igen mély, nehéz megközelíteni, kivéve ezt a helyet. Sokan Keresztelő Jánosról úgy beszélnek, mint „nazir”-ról, vagyis olyan emberről, aki bort és részegítő italt nem iszik, hanem böjtöl és minden kényelmetlenséget vállal az isteni szóért. Heródes Antipász nem tudta elviselni János kritikáját törvénytelen házassága miatt, ezért Machérusz erődjébe záratta, majd egy könnyelmű ígéret után lefejeztette.

Sokan foglalkoztak János működésével, többek között a zsidó történész, Josephus Flavius, de a keresztény egyházatya Justinus is, továbbá a Talmud és az arab világ is tudott róla, ezért Keresztelő János mozgalmát baptizmusnak vagy szabimusnak nevezzük.

János tanítványainak ma is gazdag vallási irodalma van, az úgynevezett mandeista irodalom, főleg Dél-Irakban, a gnosztikus keresztények. Írásaik himnuszok és vallási értekezések, de megtaláljuk tanítványait a Jordán melletti sivatagban is.

Érdekes hiedelemnek a tanúja Heródes tetrarcha, aki úgy gondolta, hogy Jézusban János éledt újjá. E hiedelem alapján érthetjük a farizeusok vitáját arról, hogy János keresztsége isteni vagy csak emberi eredetű.

János képes volt a lélek mélyére hatolni prédikációjával. Sőt missziója még Jézus működésének idején is tartott. Sok mindenben hasonlított működésük. Megmozdították az emberben a lelket. Erről a csodáról szól az evangélium. Ezért jut eszébe Lukácsnak János működése kapcsán Izajás próféta szövege. Hiszen a Megváltó elé tornyosuló hegyeket elhordta, a szakadékokat feltöltötte.

Adventben nekünk is ezt kell tennünk. Az emberi kapcsolatokban a szakadékokat kell feltöltenünk. Az emberek sok mindennel foglalkoznak, de csak keveseknek a gondolatai hatoltak olyan mélyre mások lelkiismeretébe, hogy generációk után is fönnmaradjon a hatásuk. János prédikációja lelki mozgalmat indított el. Ez ugyan különféle eltévelyedésekhez vezetett, de mégis felkeltette az érdeklődést Isten iránt. Ma legtöbb ember általános tapasztalata, hogy még a saját hitét sem tudja továbbadni gyermekeinek, nem hogy mozgalmat merne elindítani. Talán gyönge a hitünk? Talán nem tartjuk fontosnak továbbadni?

A bűnbánó imája

Kijöttem a pusztába, mert valaki kivezetett.
Kijöttem a pusztába, mert pusztaságomat nem bírom tovább.
Kijöttem a pusztába, mert találkozni akarok pusztaságommal.
Uram! Egyengesd göröngyös lelkemben ösvényeidet! Amen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dr. Tempfli Imre Katáng barát

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátAz Eukarisztiához vezető nyolc út

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
02

Az elmúlt hét utolsó napján lelkinapot tartottam a Kölni Magyar Misszió hívei számára. A téma: A szentmise és a szentáldozás voltak.

Mivel az első beszéd többeket érdekelhet – egyrészt az itt nyugaton kirobbant „Szentáldozás mindenkinek!” mozgalom kapcsán, másrészt pedig hogy volt híveim a közelgő Úrjövetre méltóképpen előkészülhessenek – szeretném közkinccsé tenni.

A Katolikus Egyháznak a gondjaira bízott lelkek üdvössége érdekében létfontosságú és nélkülözhetetlen rámutatnia arra, hogy a szentségek méltatlan felvételének milyen következményei vannak azok számára, akik súlyos bűnben élnek, és ezért a szentségekhez járulás számukra nem lenne ajánlatos. De ugyanilyen fontos rámutatnia arra is, hogy mi az, ami az ilyen helyzetben lévő hívei számára még lehetséges? Minden jel arra vall, hogy a nyugaton pár éve kibontakozó ezzel kapcsolatos vita egyik káros következménye az, hogy az érintettek nem tudják – mert nem mondják meg nekik -, hogy mi az, ami számukra lelki szempontból üdvös, és mi az, amit az isteni illetve egyházi törvények számukra nem tesznek lehetővé, ezért mennek a többséggel...

Szerintem ahelyett, hogy a vitát egyetlen egy – megtévesztő, téves érvekkel alátámasztott – követelésre összpontosítanánk ("A szentáldozás mindenkinek jár! Akár nem katolikusoknak is! Krisztus mindenkinek szánta! Ő senkit nem akar kizárni!"), jobb lenne, ha a problémát két oldalról közelítenénk meg. Egyrészt teológiai magyarázatokkal és egy alapos katekézissel meg kellene magyaráznunk az érintetteknek azt, hogy miért nem lehetséges számukra a szentáldozáshoz való járulás, másrészt fel kellene vázolnunk azokat az alternatívákat, amelyek az Urunkkal Jézus Krisztussal való szentségi találkozást minden probléma nélkül lehetővé teszik.

Tehát nem új kétes, teológiailag sántító formákat és formulákat illetve pótszertartásokat kellene kitalálnunk számukra, mint amilyeneket egyesek fennen hangoztatnak (pl. az elvált és újraházasodottak illetve a melegek házasságainak megáldása, interkommúnió) hanem a vallásgyakorlat régóta ismert formáira kell ráirányítanunk a figyelmüket. Azt is el kell nekik mondanunk, hogy bár a szentáldozás valóban magasztos, azonban az eukarisztia – a szentmise és a szentáldozás – gyümölcseiben való részesedésnek nem csak ez az egyetlen formája.

Továbbá mind a vitában, mind lelki beszélgetésekben és a szentgyónásban azt is mérlegelni kell, hogy vajon a mai szentáldozáshoz járulás gyakorlatának területén nem történt-e jóvátehetetlen túlzás? Szinte mindenki szentáldozáshoz járul, de alig megy valaki gyónni…

Végül azt is ki kell mondanunk, és ezt mi, lelkipásztorok különösen tanúsíthatjuk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik még tudják, hogyan kell áldozni, hogyan kell viselkedni és mit kell mondani a szentáldozás előtt, alatt vagy után, stb. Nagy általánosságban elmondható, hogy a mai áldozási gyakorlat nem kielégítő és sok tekintetben nagyon is hiányos.

Ha ezeket a dolgokat elkezdenénk korrigálni, és ha minden tőlünk telhetőt megtennénk azért, hogy azok a hívők, akiknek szabad szentáldozáshoz járulniuk, csak akkor áldozzanak, ha tudatosan felkészültek, az bizonyára nagy segítség lenne azok számára is, akik nem járulhatnak szentségekhez. Akkor ismét normálisabbá válna, ha valaki ülve marad, míg mások áldozni mennek, és ez benne egyátalán nem keltené a kirekesztettség érzését.

Ennek a lelkinapnak a kezdetén én most – a Karl Leisner Ifjúság honlapján található írásokból szemlézve (http://www.k-l-j.de/) – nyolc olyan eukarisztikus útról szeretnék beszélni, amelyek közül hét mindenki előtt nyitva áll – beleértve azokat is, akik súlyos vagy halálos bűn állapotában vannak. És ez a hét út rendkívül gyümölcsöző lehet minden katolikus hívő lelki élete és lelki üdvössége szempontjából.

1. A szentséglátogatás

Az első eukarisztikus út a szentséglátogatás, vagyis a tabernákulum (szentségház) előtti elidőzés lehet, vagy ahogyan azt régebben nevezték: „látogatás az Úr Jézusnál”. A szentségi ájtatosság eme formája bárhol és bármikor gyakorolható. Különösen ajánlott, hogy alatta egy litániát is elimádkozzunk, pl. a Jézus Szíve, a Jézus Szent Vére vagy az Oltáriszentségről szólót. Közben a tabernákulumban lakó Jézussal megbeszélhetjük élethelyzetünket és terveinket. A szentséglátogatás különösen erősíti az Úr Jézus Krisztussal való belső kapcsolatunkat.

2. A szentségimádás

A szentségimádás az imádságoknak és szentségi ájtatossági gyakorlatoknak az egyik legmagasztosabb formája. Benne ugyanis közvetlenül találkozhattunk az Úrral. Alatta gyötrő gondjainkat és nehéz döntéseinket is érdemes az Úr elé vinni, mert azokra ilyenkor bebizonyítottan mindig bölcs és megnyugtató válaszokat kapunk.

3. A szentségi körmenet

A szentségi körmenetben Krisztushoz való tartozásunkat nyilvánítjuk ki – külsőleg; belsőleg pedig meg is erősítjük azt. Úgy is mondhatnánk, hogy alatta izmosodik bennünk hitvallói bátorságunk. Általa megmutathatjuk, hogy Krisztus Urunkhoz akarunk tartozni, még akkor is, ha a vele való közösségünket – abban a pillanatban, tartósan vagy átmenetileg – a bűn beszennyezi. Előfordulhat, hogy életünk egyik vagy másik területe nem egészen krisztusi. De ezért nem akarjuk eldobni az egész lelki életünket, hanem törekedni szeretnénk arra, hogy legalább a többi területen úgy éljünk, ahogyan az Istennek tetszik. A szentségi körmenetekben való részvétel éppen ezt a Krisztus-követő életre való törekvést erősítheti meg bennünk.

4. A szentségi áldás

Ezen az áldáson keresztül olyan kegyelmekben részesülünk, amelyek közvetlenül a szentmiseáldozat gyümölcseiből származnak. A szentségi áldás bár nem azonos a szentáldozással, de mindazonáltal egy kegyelmet közvetítő és hatékony szentelmény, amely lelkileg is megerősíthet bennünket. Ha tehát nem tudnék szentáldozáshoz járulni, akkor is álljak be a sorba, hogy különleges kegyelmet kapjak. Amikor rám kerül a sor, ujjamat az ajkamra teszem annak jeléül: most nem vagyok méltó arra, hogy magamhoz vegyem az Úr Testét, de áldást kérek a szentostyával. A régi római rítus (latin mise) klasszikus formájában egyébként a pap mielőtt az áldozó nyelvére helyezte volna az ostyát, előbb azzal megáldotta őt.

5. A szent útravaló

A szent útravaló (latinul: viaticum) a halálos veszedelemben lévő hívők szentáldozása. Ki kell szolgáltatni mindazoknak, akiket legalább feltételesen föl lehet oldozni. Halálveszélyben Krisztus szélesre tárja Egyháza kegyelmi kincsestárának a kapuit. Amikor az élet véget ér és a halál közvetlen veszélye fenyeget gyakorlatilag minden akadály elhárul a szentségi Úr Jézussal való találkozás útjából. Ezért is indokolatlan az a kijelentés, hogy valakinek soha többé nem szabad áldoznia. Az a tudat, hogy minden valószínűség szerint lesz még egy alkalom a szentségi Jézus befogadására, nemcsak vigasztalás és remény, hanem ösztönzés is arra: úgy éljük életünket, hogy az egyre tetszőbb legyen Krisztusnak.

6. A szentmise

Egy másik fontos lehetőség a szentségi Jézussal való találkozásra: a szentmise. Az csak természetes, hogy azok is kötelesek a vasár- és ünnepnapi szentmisén való részvételre, akik nem járulhatnak a szentáldozáshoz. Az Egyházban azonban – főleg Isten előtt – nincs alsóbbrendű vagy hiányos szentmise csak azért, mert valaki nem áldozhat. Sőt! Korábban az volt a ritka, hogy a hívők szentmisén áldoztak. Ma viszont ennek épp az ellenkezője van: "túl sokat és túl sokszor" áldozunk. Azok is, akiknek nem lenne szabad tenniük… Azonban ők sincsenek teljesen kizárva annak a lehetőségétől, hogy a szentségi Jézussal találkozzanak. Ha ugyanis részt vesznek a szentmisén, ők is elmerülnek az oltáron megújuló keresztáldozatban, és lelkileg egyesülnek a haldokló és értünk életét feláldozó Kisztussal. A szentmiseáldozaton való részvétel valami isteni dologban való részesedés, amely a bűnöst is átöleli és haza akarja vinni a mennyei Atya házába.

7. A lelkiáldozás

Aki valamilyen okból kifolyólag nem tud szentáldozáshoz járulni, akár azért, mert nincs a kellő kegyelmi állapotban, akár, mert betegség vagy egyéb okok miatt nem lehetséges szentmisére mennie, az gyakorolhatja az ún. „lelkiáldozást”. A lelkiáldozás alatt azt a buzgó vágyat értjük, amellyel a legméltóságosabb Oltászentséget akarjuk magunkhoz venni. Ezt általában az erre a célra megfogalmazott számos imák egyikével fejezhetjük ki (pl. l. https://www.magyarkurir.hu/.../fohasz-jarvany-idejen...). A lelkiáldozás lelkileg épp úgy egyesít Urunk Jézussal, mintha valóban befogadtam volna Őt. Nemcsak helyettesíti vagy pótolja a szentáldozást, hanem fel is készít rá.

8. A szentáldozás

A nyolcadik és egyben az utolsó út, amely az Úr Jézussal való eukarisztikus találkozáshoz vezet, az a szentáldozás. Valójában ez a szentségi élet igazi célja és csúcspontja – és csak ez az egyetlen út van néha elzárva azok előtt, akik nincsenek a kegyelem állapotában, mert azt valamilyen súlyos bűnnel eljátszották. A szentáldozásban magát Urunkat Jézus Krisztust fogadjuk magunkba.

A másik hét eukarisztikus út mind ebbe torkollik és erre összpontosul. Aki megfelelő akadály miatt lemond a szentáldozásról, mert azt lelkiismerete vagy objektív körülmények úgy tanácsolják vagy követelik, az legyen meggyőződve arról, hogy Istennek tetszően cselekszik!

Aki az első hét utat folyamatosan gyakorolja, mert a nyolcadikhoz vezető út lelki állapota miatt elzárt, azzal ugyanakkor az is előfordulhat, hogy megkapja az utolsó lendületet ahhoz, hogy bűnös helyzetére reflektáljon és a szentáldozáshoz való járulás útjába gördülő akadályokat életében felszámolja.

Ahelyett tehát, hogy – az előszóban említett viták során – mindig „új szempontokról”, „új megközelítésekről” szövegelnénk, amelyek teológiailag lehetetlennek, talán újra fel kellene fedeznünk és fel kellene elevenítenünk a népi ájtatosság fent említett, nem egyszer feledésbe merült formáit, és azokat kellene ajánlanunk a lelki élet útján megfeneklett testvéreinknek.

A nekik adandó katekézisnek világossá kell tennie azt, hogy miért kell úgy cselekednie az Egyháznak, ahogyan teszi, és miért nem másképp. Ugyanakkor azt is meg kell mutatnunk nekik, hogyan változtathatnak a helyzetükön.

Képletesen: az a kötelességünk, hogy megmondjuk az úton levőknek, hol van útlezárás, de ugyanakkor azt is meg kell mondanunk nekik, hogy melyik az a másik hét út, amely kerülővel ugyan, de szintén célba vezet!

Ezt kívánja minden Olvasójának,

lelkipásztori szeretettel,

Imre atya

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja

Avilai Szent Teréz A tökéletesség útja„De szabadíts meg a gonosztól.”

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Napjainkban pedig az emberek száz éves korukban sem unnak még rá
az életre, hanem tovább szeretnének élni! Az is igaz azonban, hogy mi
nem töltjük életünket oly rosszul, annyi szenvedés közepette és oly
szegénységben, mint Ő Szent Felsége. Mi más volt ugyanis az Ő élete,
mint folytonos meghalás, amennyiben mindig szeme előtt lebegett az a
kegyetlen kivégzés, amely ellenségei részéről várt reá. Pedig ez még a
kisebbik szenvedése volt. Sokkal nagyobb volt az, hogy látnia kellett
azt a sok bűnt, amit Atyja ellen elkövetnek és azt a sok lelket, amely
elkárhozik. Mert ha ez még egy földi embernek is fáj, akiben csak egy
kis szeretet van: mennyire gyötörhette ez a gondolat az Úrnak
határtalanul, végtelenül szerető szívét?! Nagy oka volt tehát arra
kérni mennyei Atyját, hogy szabadítsa meg végre Őt ezektől a nagy
bajoktól és szenvedésektől, s hogy engedje Őt örökké megpihenni
országában. Hiszen Ő volt annak igazi örököse. S ezért tette hozzá,
hogy: Amen. Ezt ugyanis én úgy értem, hogy mivel ezzel a szócskával
végződik az egész ima, az Úr azt kéri számunkra, hogy legyünk
mindörökre mentek minden bajtól. Azt kérem tehát én is az Úrtól, hogy
mentsen meg engem minden rossztól egyszer s mindenkorra, mert hiszen
ezen élet folyamán nemcsak, hogy nem törlesztem Ővele szemben a
tartozásomat, hanem talán napról-napra több adósságba keveredem. Ez
pedig igazán elviselhetetlen gondolat, Uram! Azaz hogy még csak afelől
sem vagyok biztos, vajon szeretlek-e és vajon kedvesek-e előtted az én
vágyaim!

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Szent Terézia Benedikta gondolatai

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Ugyanaz érvényes mások lelkére, mint a magunkéra és minden külső jó dologra: aki azon van, hogy azokat megnyerje és megtartsa, az elveszíti.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Szeretetláng Lelki Napló

Szeretetláng Lelki Napló - III. füzet 1964. október 5.III/193

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Hétfőn reggel nagy fájdalmak leptek meg, alig tudtam felkelni, minden porcikám külön-külön fájt. Nagy nehezen mégis elindultam a szentmisére. Az Úr Jézus közben megtörte a lelkemben uralkodó nagy sötétséget, de valóban csak néhány pillanatra, és közben így szólt: „Ma sokat kell szenvedned, és nemcsak a szigorú böjtöt kérem tőled. Mert az a papi lélek, akiért ma hozod meg áldozataidat, csakis így fog megszabadulni a szenvedésektől és jut szent színem látására.” Amint a szentmiséről hazajöttem, testem egészen gyönge lett a fájdalmaktól. S ezek a nagy fájdalmak még egyre inkább fokozódtak. Majd néhány óra múlva nagy éhség kezdett erőt venni rajtam. Nem bírtam ki, az ájulás környékezett, és közben ennivalót vettem magamhoz. Most már több mint harmadik éve, hogy az Úr kérésére megtartom ezt a szigorú böjtöt a papi lelkek kiszabadításáért. Igen bántott, hogy a nagyon szenvedő papi lelket most nem tudom Isten szent színe elé segíteni. Ez a részvét lelkemben egyre jobban fokozódott. Nagy bánatomban megkérdeztem az Úr Jézust, mitévő legyek. Lelkemben csak a nagy sötétség és csöndesség volt. Az Úr Jézus nem adott választ ezen a reggelen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dolhai Lajos - Csúcs és forrás

Dolhai Lajos - Csúcs és forrás MIÉRT FONTOS, HOGY SZENT ÚTRAVALÓVAL TÁVOZZUNKA FÖLDI ÉLETBŐL? 49. vasárnap

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
05

A súlyos beteg, idős, az életük végéhez közeledő katolikus keresztényeknek a pap egyszerre három szentséget szokott kiszolgáltatni: a bűnbocsánat szentsége, a betegek kenete és az Oltáriszentség. Eletünk végén a betegek kenetéhez (utolsó kenet) kapcsolódó szentáldozást - az ősegyházig visszame­nő hagyomány alapján - szent Útravalónak nevez­zük. A katolikus katekizmus szerint „az Atya felé tarló átmenet pillanatában Krisztus testének és vérének vétele sajátos jelentést és fontosságot kap. Az áldozásban befogadott szent test és vér az örök élet vetése és a föltámadás záloga" (KEK 1524). Annak idején még Luther Márton is azt mondta, hogy életünk végén az utolsó .szentáldozás „olyan gázló, híd, hajó és hordágy, amelyen, és amelyen keresztül ebből a világból az örök életbe megyünk át" (Vö. Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról, 22. p.).

A latin elnevezés (viaticum) profán értelemben az utazáshoz szükséges ételt és italt jelentette. Pogány környezetben az az étel vagy pénz (obulus) volt, amit Kháronnak, az alvilág révészének kellett fizetni, hogy az elhunytakat ladikjával átvigye az alvilág folyóján. Ezt a görögök halottjaik nyelve alá helyezték (más források szerint szemeikre). Az első keresztények is úgy tekintették a halált, mint egy nagy utazást (migratio ad Dominum); amelynek során a mennyei eledel segíti a hívő embert. Hasonlóképpen, mint ahogyan a gondviselő Isten segítette Illés prófétát az ő angyala által, hogy eljus­son Hóreb hegyéig (lKir 19,5-8). Ez a mennyei Atya utolsó segítsége, amely segít bennünket abban, hogy mint „tékozló fiúk" visszataláljunk az atya házba.

A keresztény ember, amikor ebből az életből távozik, Krisztus testének és vérének szent Utrava-lójában részesül, amely a feltámadás záloga Jézus szavai szerint: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon" (Jn 6,54). Az Eucharisztíát az örök élet zálogának mondhatjuk, mert nemcsak biztosra ígéri, de szentségileg máris jelenbe hozza, „most-tá" teszi a feltámadást és a mennyei örök boldogsá­got. Az Eucharisztia az eljövendő dicsőség vacso­rájának, „a Bárány menyegzői lakomájának" (Jel 19,9) elővételezése. Erre emlékeztet bennünket a miséző pap a latin rítusú szentmisében, amikor az áldozásra hív.

Már az ősegyházban kialakult az a szokás, hogy a haldoklók a bűnbánattartás és a szentolajjal való megkenés után részesültek a szent Útravalóban A Niceai Zsinat (325) elrendelte a haldoklóknak a viaticum kiszolgáltatását: „a püspök mindenkinek, bárki is halálveszéiyben van, és kéri, hogy részesít­sék az áldozás kegyelmében, ki kell szolgáltassa az Eucharisztiát" (DH 129). A középkortól kezdődően a szent Útravaló gondolata fokozatosan elhalvá­nyult. Fontosabb tartották az „utolsó kenetet" mint a szent Útravalót. Nagy áldás lenne számunkra, ha megértenénk, hogy milyen szép és üdvös dolog az, ha bűneinktől megtisztulva, a betegek kenetével hitben megerősödve, és a szentségi Jézussal a szí­vünkben fejeznénk be földi életünket.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Katekizmus 365

Katekizmus 365659-667

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

"JÉZUS FÖLMENT A MENNYBE,
OTT ÜL A MINDENHATÓ ATYAISTEN JOBBJÁN"

659 "Az Úr Jézus, miután ezeket mondta, fölvétetett a mennybe és leült az Isten jobbján" (Mk 16,19). Krisztus teste föltámadásának pillanatától megdicsőült, amint azt az új és természetfölötti tulajdonságai mutatják, melyekkel attól kezdve állandóan rendelkezik. [588] De negyven napon át, amikor tanítványaival bensőségesen együtt evett és ivott [589] és az Országról tanította őket, [590] dicsősége még a megszokott emberség körvonalai alatt elfátyolozott marad. [591] Jézus utolsó megjelenését az zárja le, hogy embersége visszavonhatatlanul belép az isteni dicsőségbe, melyet a felhő [592] és az ég [593] - ahol ettől kezdve Isten jobbján ül- jelez. [594] Végül teljesen kivételes és egyedülálló módon Pálnak -"mint egy elvetéltnek" (1Kor 15,8)- egy utolsó jelenésben megmutatkozik, mellyel apostollá teszi őt. [595]

660 A Föltámadott dicsőségének ez időben elfátyolozott jellege átragyog Mária Magdolnához intézett titokzatos szavain: "Még nem (...) mentem föl az Atyához; de menj az én testvéreimhez, és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (Jn 20,17). Ez a föltámadott Krisztus és az Atya jobbjára fölmagasztalt Krisztus dicsősége közötti különbségre utal. A mennybemenetel egyszerre történeti és transzcendens eseménye az átmenetet jelenti az egyikből a másikba.

661 Ez az utolsó lépés szoros egységben marad az elsővel, azaz a mennyből való alászállással, ami a megtestesülésben valósult meg. Csak az "térhet vissza az Atyához", aki az "Atyától jött ki": Krisztus. [596] "Senki sem ment föl az égbe, csak aki alászállott az égből, az Emberfia" (Jn 3,13). [597] Az emberség saját természetes erőire hagyva nem képes bemenni az "atyai házba", [598] Isten életébe és boldogságába. Egyedül Krisztus nyithatta meg az embernek az utat: "hogy nekünk, az Ő tagjainak megadja a reményt, hogy mi is eljuthatunk oda, ahová Ő elsőként előrement". [599]

662 "Én pedig, majd ha magasba emelnek a földről, mindeneket magamhoz fogok vonzani" (Jn 12,32). A kereszten való fölmagasztalás a mennybemenetel fölmagasztalását jelzi és jövendöli. Az ennek a kezdete. Jézus Krisztus, az új és örök szövetség egyetlen Papja "nem emberi kézzel épített szentélybe lépett be (...), hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk" (Zsid 9,24). Krisztus a mennyben szüntelenül gyakorolja a maga papságát: "hiszen örökké él, hogy közbenjárjon" azokért, "akik általa járulnak Istenhez" (Zsid 7,25). Mint "az eljövendő javak főpapja" (Zsid 9,11), középpontja és főcelebránsa annak a liturgiának, amely az Atyát az égben dicsőíti. [600]

663 Ettől kezdve Krisztus az Atya jobbján ül: "Az Atya jobbján kifejezéssel azt az isteni tiszteletet és dicsőséget jelezzük, amelyben Isten Fia mint az Atyával egylényegű Isten az idő kezdete előtt volt, és ahol az idők végén, megtestesülvén, testi módon is helyet foglal, mert teste ugyanabba a dicsőségbe került." [601]

664 Az Atya jobbjára ülés a Messiás országának kezdetét jelenti, Dániel próféta az Emberfiára vonatkozó látomásának beteljesedését: "és hatalom, tisztelet és ország adatott neki; és minden nép, törzs és nyelv neki szolgált: hatalma örök hatalom, mely nem vétetik el, és országa nem fog megsemmisülni." (Dán 7,14). Ettől az időponttól kezdve az apostolok tanúi lettek annak az "országnak, melynek nem lesz vége". [602]

Összefoglalás

665 Krisztus mennybemenetele Jézus emberségének végleges bemenetelét jelenti Isten mennyei országába, ahonnan ismét el fog jönni, [603] de a közbülső idő elrejti Őt az emberek szeme elől. [604]

666 Jézus Krisztus az Egyház feje, előttünk ment be az Atya dicsőséges országába, hogy mi, az Ő testének tagjai abban a reményben éljünk, hogy egykor örökre együtt leszünk Vele.

667 Jézus Krisztus egyszer s mindenkorra belépett a mennyei szentélybe, és szüntelenül közbenjár értünk mint közvetítő, aki állandóan árasztja ránk a Szentlelket.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja

Cseri Kálmán A kegyelem harmatjaAkinek két ruhája van...

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

János így válaszolt nekik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs..." (Lk 3,11)

Amikor Isten igéje erővel hangzik, az mindig tettekre indítja a hallgatókat. Amikor Keresztelő János a Jordán partján prédikált, többen ezt kérdezték: most akkor mit tegyünk?

Egyebek közt ezt is válaszolta: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs! Az Isten igéjének való engedelmesség konkrét tettekben mutatkozik meg.

A háború után történt: egy asszonynak, akinek a férje hadifogságban volt, több kisgyermekről kellett gondoskodnia. Hívővé lett. Néhány nap múlva feltűnt neki, hogy egyik munkatársa téli hidegben is egy elég kopott kardigánban jön dolgozni. Kiderült, hogy nincs semmilyen kabátja. Neki két télikabátja volt, elhatározta, hogy az egyiket nekiadja. Reggel indulásnál lett csak kérdéses, hogy melyiket. Természetesnek tartotta, hogy a jobbat megtartja, a kopottat odaajándékozza. De nem volt békesség a szívében. Végül mégis a jobbikat adta oda, a régit tartotta meg magának, és utólag nagyon örült e döntésnek.

Akinek kettő van, adja oda az egyiket! De melyiket? Ezt mindig Isten végzi el a hívők szívében. És nem is szabad semmit úgy adni, ha nem Isten iránti hálából és örömmel tesszük. Csak „a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9,7).

Fontos tudnunk, hogy minden adakozásunk, segítésünk csak válasz Isten ajándékaira és segítésére. Nem ezzel szerzünk érdemeket nála, hanem a hálánkat akarjuk ily módon is kifejezni. Nekünk lesz öröm, ha engedünk az ő indításának, és örömöt szerzünk másoknak. Amit így örömmel ad valaki, amiatt soha nem lesz szegényebb, de átéli, hogy Isten kezében válik eszközzé, rajta keresztül tulajdonképpen Isten szeretete jut el egy emberhez. Legyen hát az egészért egyedül Istené a dicsőség!

Tőlem milyen „kabátnak" lehetne valahová elvándorolnia?

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Az Ige mellett - Steinbach József írásai

Az Ige Mellett (1) „…kerestem őt…”(Énekek 3)

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

(1) „…kerestem őt…” (Énekek 3)

A menyasszony nem tudott megnyugodni addig, amíg meg nem találta vőlegényét (1–4), amíg meg nem hallotta bizonyossággal, jövetelének hangját (6–11). A vőlegény úgy érkezett a menyasszonyhoz, mint egy király (11). Az egész fejezet íve a nyugtalan kereséstől a megtalálás öröméig vezet, amelyben olyan gyönyörű, isteni rendben van kijelölve a nő és a férfi helye, szerepe, feladata és szolgálata, hogy kettejük találkozásában kiteljesedjék az élet.

Itt lesz világossá, hogy milyen keveset mondunk erről a bibliai könyvről, ha csak a férfi és a nő vágyakozásáról és egymásra találásának beteljesüléséről szólunk. A teljes Írás összefüggésében kimondhatjuk, amit Augusztinusz megfogalmazott: „Nyugtalan a mi szívünk, amíg az Úrban meg nem nyugszik.” Minden más földi vágyakozásunk, keresésünk, birtoklásunk is valójában az Urat keresi, de ez a keresés mégis gyakran leragad az „itteni” időlegesnél, ezért mindig újat, mást, többet akar, és soha nem tud betelni. „Kerestem, de nem találtam!” – így kiált fel a menyasszony! (2) Egész életünk ez, élő hit nélkül: keresünk, találunk, de amit találtunk, már a megragadása után nem számít; újra keresünk, jó esetben – isteni kegyelemből – újra találunk, aztán hálátlanul megint más kell… Mindig csak találunk és nem „megtalálunk”, ezért ez a „találás” olyan, mintha nem is találtunk volna semmit.

Az üdvözítő, békességes fordulat akkor történik meg, amikor az Úr maga érkezik hozzánk, mint mindenek királya és mint mégis szerelmes vőlegény, aki minden akadályt, árnyat (2,17), minden kínzó álmatlanságot és nyugtalanságot legyőz (1). Salamon király érkezésének gyönyörű leírásában az Úr érkezését látjuk (6–11), aki eljött az első karácsonyon, magához ölelt bennünket megváltó szeretetével nagypénteken, és soha nem enged el húsvét után. Minden földi keresésünk, házasságunk, családi életünk, munkánk, minden „itteni” öröm és küzdelem csakis az Úr megérkezésével lesz áldottan teljessé, mennyei békességet megtapasztaló és sugárzó nyugalommá ott is, ahol minden rezdülés a békétlenségről árulkodik. Megtalálhatjuk az Urat, mert Ő eljött, mert Ő mindenekelőtt ismert, mert Ő már megtalált bennünket (4): ragadjuk meg mi is, és ne engedjük el Őt! (Filippi 3,12)

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi Ige és gondolat - Katona Béla tollából

Napi Ige és Gondolat Alá/fölé: rendeltségemKedd

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07
Alá/fölé: rendeltségem
„...Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad.” (1Móz 41,40)
Mondhatni Petőfivel: „Hogy fölvitte az Isten a dolgát”. És bizony így is van: Isten nagyon fölvitte József dolgát, hisz miután megfejtette a fáraó álmait, a fáraó őt tette meg Egyiptomban maga után az első emberré. A feladata az volt, hogy a bőség 7 esztendejében begyűjtse a sok termést, majd az éhínség 7 esztendejében kiadja azt. A fáraó lehúzta a pecsétgyűrűjét és azt József ujjára húzta, gyolcs ruhába öltöztette és aranyláncot tett a nyakába. Mindenki engedelmességgel tartozott Józsefnek. Majdnem egyenlő volt a fáraóval. Ez a „majdnem”, amit a fáraó így fogalmaz, és ez a miheztartás József számára: „Csak a trón tesz nagyobbá”.
Hogy vagyunk mi a rangban, megbízatásban, felelősségben, döntéshozatalban felettünk álló emberekkel? Mielőtt gyorsan mondanánk, hogy „rendben, minden ok”, szeretnék emlékezni és emlékeztetni: Annak idején, valamikor a nyolcvanas években egy-egy válogatott focimeccs, vagy körkapcsolásos bajnoki hétvége után azt mondtuk, hogy ebben az országban van legalább 10 millió futballszakértő! Ők mind pontosan tudják, kit kellett volna mást játszatni, milyen taktikával kellett volna felállni, melyik játékosnak, hogy kellett volna helyezkedni, mikor kellett volna lőni, védeni, keménykedni…
De ez a múlt! Vagy mégsem? Hiszen ma van az országban nagyjából szintén 10 millió virológus, aki pontosan tudja, hogy miért nem jó az, ahogy most védekezünk, miért nem jó az oltás (netán kinek melyik is…), sőt köztük a legjobban értesültek azt is tudni vélik, hogy nincs is vírus. De a közlekedési dugóban van közel ugyanennyi kiváló közlekedésmérnök is. Lehet, hogy van ennyi politikában jártas, de minimum hozzáértő emberünk is, akik mind jobban tudják, hogy mit tesz rosszul a polgármester, a miniszter, a miniszterelnök, és talán azt is, hogy pontosan mit is kellene tenni.
Ám van egy kis bibi: az a bizonyos „trón”, amit József számára világossá tett a fáraó. Aminek tudatában József pontosan tudta a viszonyát minden irányba! Fölérendelt volt a maga feladatkörében, de egyben alárendelt is. És ezt sosem tévesztette össze. Mi, a mai sokkal szabadabb világban (hisz a demokrácia későbbi találmány), könnyen eltévesztjük a viszonyainkat és feljebb gondoljuk a székünket, mint ahol a helye van. Ezért, kedves Testvérem hadd intselek némi óvatosságra, mikor veretes igazságokat fogalmaznál meg. Mikor mások feladatkörében nyilatkozol, vagy rosszabb esetben kárhoztatsz, netán szidalmazol (akinek nem inge…!).
Józsefnek tiszta, egyértelmű volt: nagy ember lett pillanatok alatt, de a trón az trón! Lássuk mi is tisztán, hogy van, akinek alá vagyok rendelve, még akkor is, ha bennem van az isteni lélek, ha én lennék az okosabb, ha…, akkor is alá vagyok rendelve, és ehhez mérten kell szóljak, viselkedjek, cselekedjek! És akkor ott van még a mennyei trónus is, aminek a földi trónok is mind alárendeltek, még az én trónom is.
Ma így csendesedj el, így állj meg Urunk előtt, és így töltsd napodat: tudom alá- és fölérendeltségeimet.
(Böttger Antal, Verőce)
**************************
Imádság:
Uram! Tudom, hogy te vagy az Úr! Bocsásd meg nekem, ha olykor úgy szólnék, viselkednék, mintha én ülnék a legmagasabb trónon. Hadd tanuljam az alázatot, a helyes viszonyulást, hogy az élet minden helyzetében a helyemen legyek! Ámen.
*************************
A nap gondolata:
A legnehezebb dolog másokat előtérbe helyezni, magunkat pedig a második helyre, mert ösztönösen csak magunkkal törődünk.
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi ige, evangélikus Útmutató szerint

Napi igeAmbrus, valamint Kenéz napja

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Az Úr ereje alkotta a földet..., az ő értelme feszítette ki az eget. (Jer 10,12(külső hivatkozás))

Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta... (Zsid 11,3(külső hivatkozás))

Olvasmányok: Ézs 26,7–12(13–15)(külső hivatkozás) és Zak 6,1–8(külső hivatkozás)

 

Lelki útravaló a mai napra

Isten teremtő Isten. Ő teremtette az egész világot. Sokan nem hisznek Istenben, kételkednek erejében és hatalmában. Amikor Pál apostol Athénben járt, az istenszobrok között megpillantott egy olyan oltárt, amelyre a következő írás volt felírva: „Az ismeretlen istennek”. Az apostol kihasználva a lehetőséget, bizonyságot tett erről az ismeretlen Istenről. Pál az Areopágoszon beszélt a teremtő Istenről, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van. Valóban igaz, amit a Zsidókhoz írt levél szerzője megfogalmaz, hogy hit által értjük meg Isten teremtő erejét. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.” (Zsid 11,6; Károli-ford.)
A Szentlélek meggyőz minket arról, hogy a világ az Isten szava által állt elő. Az Istenben való bizalmat nevezzük hitnek. Tamásnak mondja a feltámadott Jézus: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29) A hit a legcsodálatosabb ajándéka Istennek.
Bárcsak olyan hitünk lenne, mint Jóbnak, aki minden megpróbáltatását az Isten kezéből veszi! Nem okolja a természet erőit, a világot, amelyben él. Hisz abban az Istenben, aki az életnek és a halálnak Ura.

*

Urunk, Istenünk! Áldunk és magasztalunk azért, hogy szépnek és jónak teremtetted a világot. Hálát adunk, hogy kezedben tartod a világ sorsát, és atyai szeretetteddel gondját viseled teremtményeidnek. Láttasd meg velünk hatalmadat és végtelen szeretetedet! Köszönjük, hogy meghallgatod kérésünket. Ámen.

Szerző: Kecskeméti Pál

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
ROME REPORTS - Római riportok

Római riportok A világ vatikáni szemmelFerenc pápa beszéde a fiatalokhoz

Reggeli ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
05

https://youtu.be/CpqN4_5f-OA

1. Ferenc pápa beszéde a fiatalokhoz
2. Ferenc pápa köszönti a fiatalokat az ifjúsági világnapon
3. Róma új polgármestere Ferenc pápánál
4. Ferenc pápa fogadta a Svéd Akadémia tagjait
5. Egy zarándokcsoport éneke Ferenc pápának
6. Könyv a Ferenc pápát megkeresztelő misszionáriusról
7. Vallási vezetők együttműködése a békéért
8. Egy édesanya levelei beteg gyermekének
9. Ókori római szökőkút régi pompájában

A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Vatikáni Hírek

VATICAN NEWS magyar műsorakedd

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

 

 

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Csíksomlyói Mária köszöntő

Csíksomlyói MÁRIA köszöntőAdvent 2. hete kedd

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kormos Gyula - Oremus Egyetemes könyörgések

Egyetemes könyörgések (Lk 3,1-6)Advent 2. vasárnapja

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
04

Bevezető

Ma az adventi koszorún a második gyertyát gyújtottuk meg. Ez jelzi az ünnep közeledését, másrészt pedig sürgeti az adventi program megvalósítását, amelyet Keresztelő Szent János így fogalmaz meg: „Készítsétek elő az Úr útját.” Távolítsuk el az útból gonoszságaink hatalmas szikláit, építsük meg a bűnbánat hídjait mulasztásaink szakadékai fölé. Készítsünk sima ösvényt önmegtagadásainkkal. Ebben a lelki felkészülésben segíthet minket annak tudata, hogy velünk együtt sok keresztény ember halad az Isten felé vezető úton, akikkel közös reményt hordozunk lelkünkben. Nem vagyok tehát magányos gyalogos, hanem Istenben bízó emberek közösségében haladok. Segít azoknak a jó példája, akik átérzik a felelősséget önmagukért és másokért, akik megértették, hogy Isten minden embert részesíteni akar a megváltás örömében, minden embert szívére akar ölelni. Istennek ez a magasztos terve általunk is közelebb kerülhet a megvalósuláshoz, ha vállaljuk az adventi programot. Készítsük hát az Úr útját.

 

Hívek könyörgése

Testvéreim! Isten nem könyörtelen bíránk, hanem irgalmas Atyánk, akinek érző szíve van hozzánk, esendő emberekhez. Tárjuk eléje bizalommal kéréseinket!

1.   Urunk, tágítsd nagyra Egyházunk szívét, hogy benne és működése által az emberek megérezzék irántunk való szeretetedet.

2.   Sokasítsd meg világunkban azokat az embereket, akiknek szívügye a béke megőrzése és az igazságosság védelme.

3.   Add, hogy ezekben az adventi napokban egyre jobban felismerjük karácsony lényegét, és a csillogó külsőségek ne vezessenek bennünket hamis útra.

4.   Elhunyt testvéreinket engedd be országod ragyogó fényébe.

Urunk, segíts nekünk megépíteni azt a hidat, amely a bűnök fölé emelkedik, és amelyen át biztosan eljutunk hozzád, Szent Fiad, Jézus Krisztus által. Amen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A Rózsafüzér titkai

A Rózsafüzér titkai Fájdalmas RózsafüzérKedd

Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07
„A Szentolvasót mondani azt jelenti, hogy Jézusra tekintünk Édesanyja szemével, és szeretjük Jézust Édesanyja Szívével.”
(Szent II. János Pál)
 

Üdvözlégy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között, és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus, Aki értelmünket megvilágosítsa!
Áldott vagy Te az asszonyok között, és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus, Aki emlékezetünket megerősítse!
Áldott vagy Te az asszonyok között, és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus, Aki akaratunkat tökéletesítse!

 

Áldott vagy Te az asszonyok között, és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus, Aki érettünk vérrel verítékezett.
Áldott vagy Te az asszonyok között, és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus, Aki érettünk megostoroztatott.
Áldott vagy Te az asszonyok között, és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus, Aki érettünk tövissel megkoronáztatott.
Áldott vagy Te az asszonyok között, és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus, Aki érettünk a Keresztet hordozta.
Áldott vagy Te az asszonyok között, és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus, Aki érettünk Keresztre feszíttetett.
 
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért! Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Most és halálunk óráján, ámen.
 
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a Mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak Irgalmadra! Ámen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kilenced - NOVENA

KILENCED Szűz Mária Szeplőtelen FogantatásaKilencedik nap

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Keresztvetés, a bűnbánat felindítása.

Fohász háromszor:

Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Ámen.


Elmélkedés:

1854. december 8-án IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Az ekkor már nagyon idős és egészségileg is törékeny pápa a szentélyben foglalt helyet és rekedten beszélt. Akkoriban még nem találták fel a mikrofonokat, erősítőket és hangszórókat; amikor azonban a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyanebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkőn átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika egyik üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. Ezeket, a mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogságos Szűzanya tetszésnyilvánításaként magyarázták. A Szentatya így számolt be róla:  Emberi nyelv képtelen leírni, amit a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése közben tapasztaltam és éreztem. Míg Isten kihirdette a hittitkot Helyettesének szavai által, olyan világos és eleven fénnyel árasztotta el lelkemet a Legszentebb Szűz páratlan tisztaságát illetően, hogy ennek az ismeretnek a mélységeibe merülve, elmondhatatlan gyönyörűség töltötte be a lelkemet, olyan gyönyörűségek, melyek nem földiek és csak a Mennyben tapasztalhatóak.  

IX. Piusz egyik életrajzírója így ír:   Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa abban a pillanatban, minden bizonnyal különleges kegyelemben részesült, hogy ne haljon bele a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztaságának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe.  

A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját, amihez az említett mély misztikus tapasztalat is társult:  Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek. (IX. Piusz Ineffabilis Deus kezdetű bulla, Magyarul: Fila Béla ‒ Jug László: Az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai. Budapest, 1997, 499-500, Vö, Heinrich Denzinger ‒ Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Bátonyterenye ‒ Budapest, 2004, 554-555)

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség


Napi ima

Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek
gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával. Esdd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát. 

Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas
közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám!
Ámen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Szent Benedek Regulája

Szent Benedek Regulája 55. fejezet:A testvérek ruházata és lábbelije

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

1Ruhákat a testvérek lakóhelyüknek és az éghajlatnak megfelelően kapjanak, 2mivel hideg vidéken többre van szükségük, melegen pedig kevesebbre. 3Ennek megítélése tehát az apátra tartozik. 4Mégis azt hisszük, hogy mérsékelt éghajlatú helyeken minden szerzetes számára elég egy kukulla és egy tunika, - 5mégpedig télen egy vastagabb, gyapjas kukulla, nyáron pedig egy könnyű, viseltes -, 6továbbá a munka miatt a skapuláré; lábbelinek pedig cipő és szandál. 7Ezeknek a ruháknak színe vagy durvasága miatt ne okoskodjanak a szerzetesek, hanem viseljenek olyat, amilyen azon a vidéken található vagy éppen olcsóbban megszerezhető. 8Az apát azonban gondoskodjék a ruhák mértékéről, hogy ne legyenek rövidek azoknak, akik hordják, hanem rájuk illők. 9Amikor újat kapnak, azonnal adják vissza mindig a régit, hogy a szegények számára a ruhatárba helyezhessék. 10Elégséges ugyanis, ha a szerzeteseknek két tunikájuk és két kukullájuk van, az éjszakák és a mosás miatt. 11Ami ezen felül van, az fölösleges, s ezért el kell venni. 12A lábbeliket és minden avult holmit adjanak vissza, ha újat kapnak. 13Akiket útra küldenek, kapjanak a ruhatárból nadrágot, melyet hazatérésük után kimosva ismét adjanak vissza. 14A kukullák és tunikák is legyenek ilyenkor valamivel jobbak a szokottnál, amilyeneket viselnek. Ezeket is útrakelésükkor a ruhatárból kapják, és hazatérésük után oda adják vissza.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Bencés zsolozsma

Bencés zsolozsma L A U D E SSZENT AMBRUS

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

SZENT AMBRUS
L A U D E S

Az imaóra kezdése
Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!

Himnusz Brev. Maur.
Istennek égő, fényes lámpák vagytok,
vagytok ízes só, Isten ízt kínáló.
Megtart erőtök tisztán,
ép erényben Égi hazánknak.
 
2. Bennetek szent hit és biztos igazság
Tündöklik fényben, nemes méltóságban,
Bennetek tárja bölcsessége kincsét
Krisztus elénkbe.
 
3. Bő vizet áraszt öntöző forrástok,
Krisztusi szántón virul vetés vígan,
Gyermeknek zsenge, férfinak magvasabb
Étket kínáltok.
 
4. Fölséges Isten katonái vagytok,
Raktok sziklára maradandó házat.
Az edzett sor tart egyik kézben kardot,
S másikkal épít.
 
5. Ki dicsér téged, Atya, Fiú Isten,
Téged Szentlélek, illő énekszóval?
Önnönmagadhoz dicséretben, Fenség,
Csak te vagy illő! Ámen.

1. antifóna Iz 50,4
Az Úr értelmes nyelvet adott nekem, * hogy szavammal támasza lehessek a fáradtaknak.

92. zsoltár • A teremtő Isten dicsérete
Az Úr, mindenható Istenünk, átvette az uralmat. Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt! – Jel 19,6-7
 
Király az Úr, fönségbe öltözött, * fönségbe öltözött, erővel vezte magát.
 
Biztos alapot vetett a fldnek, * erősen áll az, meg nem inog.
 
Szilárd a trónusod kezdet ta, * öröktől lsz te, Uram.
 
Zúgnak a folyamok, Uram, † hangosan zúgnak a folyamok, * zúgva morajlanak a szles folyók.
 
Hatalmasabb, mint sok vizek morajlása, † hatalmasabb, mint tenger zgása, * hatalmas az Úr a magas egekben.
 
Tanításaid, Uram, valóban igazak, * szentség illeti házadat rök időkig.
 
Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek,
 
Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön-rökké. Ámen.

1. antifóna Iz 50,4
Az Úr értelmes nyelvet adott nekem, * hogy szavammal támasza lehessek a fáradtaknak.

2. antifóna 1Kor 2,45
Tanításom és igehirdetésem * nem az emberi bölcsesség meggyőző szavaiból állt, / hanem a lélek és az erő bizonyításából, / hogy hitetek ne emberi bölcsességen, / hanem Isten erején alapuljon.

Ószövetségi ének (Dán 3,57-88.56) • A három ifjú éneke
Az egész természet velünk együtt sóhajtozik és vajúdik – Róm 8,22
 
Áldjátok az Urat, művei, mindnyájan, * dicsérjétek és magasztaljátok őt örkkön-rökké!
 
Áldjátok az Urat, angyalok, * áldjátok az Urat, magas egek!
 
Áldjátok az Urat, ég feletti vizek, * áldjátok, minden erők, az Urat!
 
Áldjátok az Urat, nap és hold, * áldja az Urat az ég minden csillaga!
 
Áldjátok az Urat, zápor és harmat, * áldjátok, szelek, az Urat!
 
Áldjátok az Urat, tűz és forróság, * áldjátok az Urat, hideg és meleg!
 
Áldjátok az Urat, dér és harmat, * áldjátok az Urat, fagy és hideg!
 
Áldjátok az Urat, jg és hó, * áldjátok az Urat, éjjel és nappal!
 
Áldjátok az Urat, fény és stétség, * áldjátok az Urat, villm és felhő!
 
Áldja a föld az Urat, * dicsérje és magasztalja őt örkkön-rökké!
 
Áldjátok az Urat, hegyek és halmok, * áldja az Urat a föld minden terménye!
 
Áldjátok az Urat, források, * áldjátok az Urat, tengerek s folyamok!
 
Áldjátok az Urat, halak és minden, ami a vizekben mozog, † áldjátok az Urat, égi madarak, * áldjátok az Urat, vadak és sszes llatok!
 
Áldjátok az Urat, emberek fiai, † áldd az Urat, Izrael, * dicsérjétek és magasztaljátok őt örkkön-rökké!
 
Áldjátok az Urat, papjai, * áldjátok az Urat, szolgái!
 
Áldjátok az Urat, igazak, * áldjátok, alázatos szívűek és szentek, az Urat!
 
Áldjátok az Urat, Hananja, Azarja, Misael, * dicsérjétek és magasztaljátok őt örkkön-rökké!
 
Áldjuk az Atyát, a Fiút s a Szentlelket, * dicsérjük és magasztaljuk őt örkkön-rökké!
 
Áldott vagy, Uram, a magas egekben, * dicséretes, dicsőséges és magasztos örkkön-rökké.

2. antifóna 1Kor 2,45
Tanításom és igehirdetésem * nem az emberi bölcsesség meggyőző szavaiból állt, / hanem a lélek és az erő bizonyításából, / hogy hitetek ne emberi bölcsességen, / hanem Isten erején alapuljon.

3. antifóna 1Kor 13,2
Ismerjem bár az összes titkokat * és gyűjtsek egybe minden tudományt. Ha szeretet nincs bennem semmit sem érek.

145. zsoltár
 
Dicsérd, lelkem, az Urat! † Egész életemben az Urat ldom, * amíg élek, Istenemnek zsoltárt zengek.
 
Ne higgyetek a fejedelmeknek, ne bízzatok emberben, * segítséget nem leltek nla!
 
Ha kileheli lelkét és porba tér az ember, * akkor megsemmisül minden terve.
 
Boldog, akinek oltalma Jákob Istene, * s akinek Istenben, az Úrban van reménye.
 
Ő teremtette az eget s a fldet, * a tengert s ami él benne, mindent.
 
Megőrzi a hűséget mindörökk, † az elnyomottnak jogát megvédi, * az éhezőnek ő ad kenyeret.
 
Megszabadítja az Úr a foglyokat, * megnyitja az Úr a vakok szemét.
 
Fölemeli az Úr a grnyedőt, * kedveli az igaz embert.
 
Megvédi az Úr a jövevényeket, † gyámolít árvát, zvegyet, * ám a gonoszok lépteit tévtra vezeti.
 
Mindörökké uralkodik az r, † a te Istened, Sion, * nemzedékről nemzedékre. Alleluja.
 
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentllek Istennek.
 
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön örkké. men.

3. antifóna 1Kor 13,2
Ismerjem bár az összes titkokat * és gyűjtsek egybe minden tudományt. Ha szeretet nincs bennem semmit sem érek.

Olvasmány Sir 24,32-34
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara. Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek. Látjátok, én nem csak magamért küzdöttem, hanem mindenkiért, aki bölcsességet keres.

Olvasmány Bölcs7,13-14
Csalárdság nélkül sajátítottam el a bölcsességet, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát. Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára: akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.

Válaszos ének Zsolt 18
Tökéletes az Úrnak törvénye. * Felüdíti az igaz lelkét. Megbízható az Úr tanúsága, bölcsességre neveli az oktalant. * Felüdíti... Dicsőség az Atyának... Tökéletes az Úrnak törvénye...

4. antifóna Dán 2
Tiéd, Uram, a bölcsesség, * és tiéd minden hatalom. Tenéked hálát adok, Istenem, Te adtál erőt és bölcsességet, Téged dicsérlek most és mindörökké.

Benedictus Lk 1,69-79
[Zakariás eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:]
 
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, * mert meglátogatta népét és megváltást szerzett néki.
 
Erős szabadítót támasztott nékünk * szolgájának, Dávidnak házából.
 
Amint szólott a szentek ajkával, * ősidők óta a próféták szavával:
 
Megszabadít az ellenség kezéből, * mindazoktól, akik gyűlölnek minket.
 
Irgalmas lesz atyáink iránt, * szent esküjét el nem felejti,
 
A szövetséget, melyet Ábrahámmal, atyánkkal kötött, * hogy amit ígért, megadja nékünk;
 
Hogy megszabadulva az ellenség kezéből * félelem nélkül szolgáljunk néki,
 
Szentségben és igazságban színe előtt * életünk minden napján.
 
Te pedig, gyermek, a Magasságbeli hírnöke leszel, * mert az Úr előtt jársz, hogy útját előkészítsd.
 
Az üdvösség ismeretére tanítsd népét, * hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük.
 
Istenünk mélységes irgalma által, * amellyel a magasságból Fölkelő eljön hozzánk,
 
Hogy világítson azoknak, akik a halál árnyékában és sötétben élnek, * és vezérelje lépteinket a békesség útjára.
 
Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek,
 
Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

4. antifóna Dán 2
Tiéd, Uram, a bölcsesség, * és tiéd minden hatalom. Tenéked hálát adok, Istenem, Te adtál erőt és bölcsességet, Téged dicsérlek most és mindörökké.

Könyörgések
Krisztus Urunkat, a jó Pásztort, aki életét adta juhaiért, hálás szívvel magasztaljuk és alázatosan kérjük:
Krisztusunk, Pásztorunk, tápláld hű nyájadat!
 
Krisztusunk, te a szent lelkipásztorokban irgalmadat és szeretetedet mutattad meg nekünk;
– add, hogy az ő közbenjárásukra irgalmadat mindenkor érezzük.
Földi helyetteseiden keresztül te vagy lelkünknek Pásztora;
– add, hogy engedelmesen kövessük lelkünk gondviselőinek szavát.
Te népedet vezető szentjeidben nyájad testi és lelki orvosa vagy;
– add, hogy állandóan tapasztalhassuk pásztoraid szolgálatát lelkünk javára.
Te szentjeid bölcsességével és szeretetével neveled és élteted nyájadat;
– pásztoraid munkája építse bennünk (és a névnapos N. atyában/testvérben) életünk szentségét.

Az Úr imádsága
Testvérek! Könyörögjünk, amint az Úr tanított minket imádkozni!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

Zárókönyörgés
Istenünk, te példaképül adtad Szent Ambrus püspököt, hogy katolikus hitet és apostoli bátorságot tanuljunk tőle. Támassz Egyházadban szíved szerinti férfiakat, akik népedet erős lélekkel és nagy bölcsességgel kormányozzák. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Áldás
Bővelkedjetek az igaz élet gyümölcseiben, amelyeket Jézus Krisztus szerzett nekünk, Isten dicsőségére és dicséretére!
A mindenható Istennek: az Atyának, a Fiúnak † és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok és maradjon veletek mindörökké!

Az imaóra befejezése
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Adventi készület

Adventi készület 2021Advent 2. hete kedd, Szent Ambrus

Reggeli ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Olvasd!
Vigasztaló jövendölés: a jó Pásztor érkezik. Ő a Megváltó. Egyengessétek útját – bűnbánattal!

„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg” – ezt mondja Istenetek. „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága, hiszen az Úr keze kétszeresen sújtotta minden bűnéért.” Egy hang kiált: „Készítsetek utat az Úrnak a pusztában, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgy emelkedjék föl, minden hegy és halom süllyedjen alá. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös. Akkor megnyilvánul az Úr dicsősége, és meglátják azt mindenek. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” Egy hang kiált: „Hirdesd!” Erre megkérdeztem: „Mit hirdessek?” „Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága. Kiszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. Valóban, olyan a nép, mint a fű! Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad.” Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak, emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld föl hangodat! Ne félj! Hirdesd Júda városainak: „Íme, a ti Istenetek! Íme, a ti Uratok, Istenetek eljön hatalommal, karjával mindent uralma alá vet. Vele van győzelmének jutalma, és színe előtt a bőséges zsákmány. Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket, az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti.” Iz 40,1-11


A jó Pásztor nem akarja a gyengék és a bűnösök vesztét.
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Mt 18,12-14

Elmélkedj!
Isten kegyelméből Mária egész életében mentes maradt a személyes bűnöktől. Ő a „kegyelemmel teljes”, az „Egészen Szent”. (KEK 493)

Cselekedj!
Hogy befogadjam az Ünnepeltet, igent mondok Isten meglepetéseire. Életem mely területét kell megnyitnom Isten előtt, miben kell változnom?

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."