KATTIMA.hu Kattints és imádkozz! – Evangélium és Ima, minden nap, Ferenc Pápa imaszándékával.

Ez az imaapostolság egy lelkiségi áramlat, nem pedig valami többletmozgalom. Akkor tölti be kinyilatkoztatás szerepét, ha Krisztus szeretete megnyilvánul szavainkban, tetteinkben. Arra hívja meg a keresztényeket, hogy imájukkal apostolkodjanak, a világra nyitott szemmel imádkozzanak, minden egyes napjukat felajánlva Istennek, Krisztussal együtt, a világ üdvösségéért amelyet a havi szándékok konkrétan elénk állítanak.

25198 ima található a honlapon, összesen 34131 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Legfrissebb imák

Ferenc Pápa imaszándéka

Ferenc Pápa IMASZÁNDÉKA A tengerek világáért2020 augusztus

Napi Ima14 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
01

Egyetemes: A tengerek világáért

Imádkozzunk mindazokért, akik a tengeren dolgoznak és a tengerből élnek, köztük a tengerészekért, halászokért és családjukért.

Ima

Uram Jézus,
Te a halászokat hívtad tanítványaidként,
és szeretettel nézel mindazokra,
akik a tengeren élnek és dolgoznak.
Érintse meg a szívünket, hogy
vigyázol igényeikre - testvéreikre és családjukra.
Segíts nekünk jobban tudatában lenni a kihívásoknak és veszélyeknek, amelyekkel szembesülnek,
és küldd el a Szentlelket azoknak, akik
jobb feltételeket tudnak biztosítani nekik,
a biztonságos munkát és a tisztességes fizetést.
Támogasd és védd meg őket nehézségeik során,
és vigyázz családjukra,
és hogy bennünk támogatást és segítséget találjanak.
Mi Atyánk…

Felajánló imádság

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a fiad Jézus szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen
barátoddá és az apostoloddá, hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A kezedbe teszem
örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, 
mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával az Egyház missziójáért,
a pápa világméretű imahálózatának szándékára felajánlom neked ezt a hónapot. Ámen

A hónapra vonatkozó javaslatok

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Ferenc pápa twitter

Ferenc pápa twitter

Reggeli ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
14

A reménynek türelemre van szüksége - annak tudatában, hogy vetni fogunk, de Isten adja a növekedést.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A Pápa hangja

Ferenc pápa üzenete a szegények világnapjáraNyújtsd ki a kezed a szegény felé

Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
13

Az ősi bölcsesség követendő szent szabályként tárja elénk ezeket a szavakat: „Nyújtsd ki a kezed a szegény felé!” (Sir 7,32). A pápa bevezető gondolata megadja a célkitűzést: a tanítás arra szolgál, hogy „legyőzzük a közömbösség gátjait”, hiszen a szegénység mindig új formát ölt, melyek mindegyikében találkozhatunk az Úr Jézussal, aki feltárta, hogy ő jelen van e leggyengébb testvéreiben. 

Bölcsességet kér az Istentől, akinek válasza: Bízzál az Istenben, ő majd gondodat viseli 

Sirák Fia könyvét a bölcsesség mestere Krisztus előtt kétszáz évvel írta, idegen uralom elnyomása alatt. Szorongatott helyzetében az Istenhez fordul és tőle kéri a bölcsesség adományát. Az pedig Úr a segítségére siet, tanácsokat ad az élet különféle helyzeteire, melyek közül az egyik a szegénység. Sürgeti, hogy a nehéz helyzetben bízzunk az Istenben: „Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek. Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok” (Sir 2,2-7).

Az imádság és a szegények iránti szolidaritás elválaszthatatlanok

Isten válasza valójában a vele való kapcsolat csodálatos foglalata az ember egészen konkrét helyzeteiben. A pápa éppen ebből a részből választotta az üzenet címét. Az Istenhez intézett imádság és a szegények, szenvedők iránti szolidaritás elválaszthatatlanok egymástól. Az Istennek az a tisztelet tetszik, mely minden emberben, még a legmegvetettben is felismeri az Isten képét. Ez a figyelem abból az isteni áldásból ered, mely a szegények iránti nagylelkűségre árad. Az imádság örve alatt a szegényeket soha nem hanyagolhatjuk el, hanem a szegének szolgálata kísérje mindig az Isten dicséretét.

Nem kell hozzá sok szó, hanem inkább konkréten elköteleződik

A gyengék, a vigasztalanok és szenvedők iránti nagylelkűség, mely visszaadja nekik a méltóságukat, elengedhetetlen feltétele a teljesen emberi életnek. Ez a figyelmesség nem függhet a rendelkezésre álló időtől, az önérdektől, sem pedig lelkipásztori tervektől. Isten kegyelmének az erejét nem fojthatja el önmagunk előtérbe helyezésének narcisztikus hajlama. Ez a szegények iránti figyelmesség nehéz, de át kell hatnia a személyes életünket és a helyes szociális irányultságnak. Nem kell hozzá sok szó, hanem inkább konkréten elköteleződik az életben az isteni szeretet ösztönzésére.               

Krisztus kegyelme révén felajánlja az osztozás tanúságtételét és gesztusait

Ferenc pápa üzenete hangsúlyozza a szegénnyel való személyes találkozás fontosságát, mely provokál és konkrét válaszadásra szólít fel. A keresztény közösségnek bele kell kapcsolódnia a megosztás folyamatába és ezt a feladatát nem ruházhatja át másra. Nem vagyunk a helyünkön, mindaddig, amíg az emberi család akár egy tagja is háttérbe szorul és a sötétben marad. A szegények kiáltása találja az Isten népét az első vonalban és adjon nekik hangot, védelmezze őket szolidárisan. A pápa elismeri, hogy az egyház nem rendelkezik átfogó megoldásokkal, ám Krisztus kegyelme révén felajánlja az osztozás tanúságtételét és gesztusait. Kötelességének érzi, hogy válaszoljon azok igényeire, akiknek a legszükségesebbek hiányoznak. A közjó legfontosabb értékére emlékeztetni a keresztény nép számára egy életszerű elköteleződés, mely senkiről nem akar megfeledkezni, akiknek ember mivoltát a legalapvetőbb szükségleteiben sértették meg.

Az életet át- és átszövik a tisztelet és a nagylelkűség tettei

A kéznyújtás mindenekelőtt magának a kezet nyújtónak segít felfedezni, hogy van bennünk egy képesség olyan gesztusokra, melyek értelmet adnak az életnek. És mennyi kinyújtott kéz látható naponta! – szól a pápa üzenete. Sajnos a sietség azonban mindinkább beleránt a közömbösség örvényébe, így csak az életünket felforgató események adják, hogy a szemeink képesek legyenek meglátni a szentek jóságát a „szomszéd ajtóban”. Az újságok és médiafelületek oldalain a rossz hírek bővelkednek, azt sejtetve, hogy a rossz az úr. De nem így van, mert az életet át- és átszövik a tisztelet és a nagylelkűség tettei, melyek nemcsak semlegesítik a rosszat, hanem arra ösztönöznek, hogy menjünk tovább és legyünk teljesen reményteliek.

Kinyújtott segítő kezek szálltak szembe a vírussal és a félelemmel  

A kéznyújtás egy jel, mely azonnal közelségre, szolidaritásra és szeretetre utal. Ezekben a hónapokban, amikor mintha az egész világot legyőzte volna a vírus, hány kinyújtott kezet is láthattunk – szól a pápa üzenete és felsorolja a kinyújtott kezek fajtáit: a betegeiért aggódó orvos, a túlórázva is a betegekre figyelő ápoló, az orvosságot nyújtó gyógyszerész, az áldást osztó pap, az utcán hajléktalanhoz siető önkéntes keze, ahogy ellátják szolgálatukat. Ezek a kezek szálltak szembe a vírussal és a félelemmel.   

Szükségünk van egy új testvériségre, mely képes a kölcsönös tiszteletre

A vírus váratlanul lepte meg az emberiséget, de a kinyújtott kezek segítsége nem váratlanul érkezett, hanem annak a jeleként, hogyan lehet felismerni a szegényt és megsegíteni a szükségében. Az ember nem rögtönöz az irgalmasság eszközeivel, hanem mindennapi gyakorlat kell hozzá annak a tudatában, hogy elsőként mi magunk szorulunk rá a kinyújtott kezekre. A bizonytalanság mostani válságában, amikor elvesztettük a megszokott szabadságunkat és megtapasztaltuk a félelmet, bezárva otthonaink csendjébe, fedeztük fel hogy mennyire fontos a lényegesre összpontosítani. Szükségünk van egy új testvériségre, mely képes a kölcsönös tiszteletre és segítségnyújtásra. Végül Ferenc pápa a Szegények világnapjára írt üzenetében a kinyújtott kéz jelképezte segítség kötelező felelősségére emlékeztet, mely egyúttal a felebaráti szeretet bibliai parancsa. Ennek jegyében kell elkerülni a cinikus közömbösséget. A kinyújtott kéz velejárója az ima, mely átalakítja magát a gesztust és teszi azt az osztozó ölelés és a megtalált emberség jelévé. 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Mai EVANGÉLIUM

Mai EVANGÉLIUM

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Nagy dolgokat művelt a hatalmas Isten felmagasztalta az alázatosakat.
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,39-56

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Igenaptár

IGE naptárSzűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

OLVASMÁNY a Jelenések könyvéből
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony.
Én, János láttam, hogy az égben feltárult az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona. Áldott állapotban volt, kiáltozott gyötrelmében és szülési fájdalmában.
Majd egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy, vörös sárkány. Hét feje volt és tíz szarva, és mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte és a földre szórta az ég csillagainak egyharmadát.
Azután a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje a gyermekét. Az asszony fiút szült. Fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza az összes nemzetet. A gyermeket elragadták, és Isten trónja elé tették, az asszony pedig a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára.
Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa! Eljött az ő Fölkentjének uralma!”
Ez az Isten igéje.
Jel 11,19a;12,1-6a.10ab

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában. (Vö. 10b. vers. - 11. tónus)
Előénekes: Jobbodon áll a királynő, * Ofir aranyával ékesítve.
Hívek: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában.
E: Halljad, leányom, figyelj szavamra, * felejtsd el népedet és atyád házát.
H: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában.
E: Szépségedet kívánja a király, * mert ő a te urad, hódolj előtte.
H: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában.
E: Ujjongó örömmel vonulnak, * bevonulnak a király házába.
H: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában.
Zsolt 44,10bc.11.12ab.16

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Először Krisztus támadt fel, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak.
Testvéreim!
Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a holtak közül. Egy ember által jött a halál, és egy ember által jön a holtak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghalt, úgy Krisztusban mindenki életre kel. Mindenki akkor támad fel, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd amikor ő eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak.
Azután következik a vég, amikor Krisztus átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti.
Ez az Isten igéje.
1Kor 15,20-27

ALLELUJA
Máriát fölvette az Úr a mennybe. * Örvendezik az angyalok kórusa. – 5. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Nagy dolgokat művelt a hatalmas Isten felmagasztalta az alázatosakat.
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,39-56

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
13. SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELÉNEK ÜNNEPÉRE (NAGYBOLDOGASSZONY)
(Augusztus 15.)
Pap: Köszöntsük, testvéreim, örvendező szívvel a testben és lélekben megdicsőült Szent Szüzet, és kérjük, hogy Jézus közvetlen közelségében támogassa kéréseinket!
Lektor: 1. Hogy a világ felismerje a nagy jelet, a mi dicsőséges Asszonyunkat és az ő szent Fiát, Jézus Krisztust!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy az Egyház szüntelenül érezze a megdicsőült Szent Szűz anyai gondoskodását!
3. Hogy a mennyország Királynőjének közbenjárására minden nép elnyerje a béke ajándékát!
4. Hogy a gyengék és a betegek erőt és reményt merítsenek a Boldogságos Szent Szűz test szerinti megdicsőüléséből!
5. Hogy elhunyt testvéreink társaságában egykor mi is boldogan köszönthessük a mennybe felvett Szűzanyát!
Pap: Istenünk! Te páratlanul csodás dolgot műveltél, amikor a Boldogságos Szűz testét és lelkét a mennybe fölvetted. Add, hogy megdicsőült Szent Anyánk pártfogásával – gyarlóságunk ellenére is – eljussunk hozzád a boldog örökkévalóságba! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Bencés igenaptár

Bencés igenaptárSZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE(NAGYBOLDOGASSZONY)

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

(Szent Tarzíciusz)

Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap


Jel 11,19a

Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában [1 Kir 8,6]; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt [Kiv 19,16G; 9,24].

12,1-6a.10

Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt [Dán 7,7], és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket [Dán 8,10]. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet [Iz 66,7; Zsolt 2,9G]. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: ,,Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.

Zs 44

A karvezetőnek. A ,,Liliomok’’ szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének. Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje. Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten. Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet. Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed: hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak. Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett. Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet. Királyleányok vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen. Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát. Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte. Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai. Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja. Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik őket. Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába. Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket. Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön-örökké.

1Kor 15,20-26

Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1]. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg.

Lk 1,39-56

Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: ,,Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.’’ Mária erre így szólt: ,,Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre’’ [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A nap Szentje

A nap SzentjeKOLBE SZENT MAXIMILIÁN

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
14

KOLBE SZENT MAXIMILIÁN

*Zdunska Wola, 1894. január 8. +Auschwitz, 1941. augusztus 14.

Maximilian Kolbe egy lengyelországi kisvárosban, Zdunska Wolában született 1894. január 8-án. A keresztségben a Rajmund nevet kapta. Szülei, Julius Kolbe és Maria Dabrowska, szegény takácsok voltak, kiknek hamarosan föl kellett adniuk önálló mesterségüket. Előbb Lódzba, majd 1897-ben még távolabb, Pabianicébe költöztek, ahol az apa gyári munkás lett, az anya pedig kis üzletet vezetett, s mellette bábaasszonyként tevékenykedett.

A család annyira szegény volt, hogy a gyermekek iskoláztatása (az öt közül csak három érte meg a felnőttkort) eleinte nem állt módukban, az elemi ismereteket a családban szerezték meg. 1906-ban nyílt rá lehetőség, hogy a két idősebb fiú a helybeli kereskedelmi iskolában tanulni kezdjen.

1907-ben ferences atyák tartottak hosszabb missziót Pabianice plébániatemplomában. Hatásukra a két idősebb fiú, Ferenc és Rajmund elhatározta, hogy belépnek a ferencesek közé, amit meg is tettek. Nemsokára a harmadik testvér, József is követte őket.

Rajmund a kisszemináriumot (középiskolát) a lembergi ferenceseknél végezte -- a város akkor osztrák kormányzás alatt állt --, s ugyancsak ott kezdte meg 1910. szeptember 4-én a novíciátust is. A rendben a Maximilián nevet kapta. 1912 őszétől filozófiát tanult Krakkóban. Elöljárói hamar fölfigyeltek tehetségére és szorgalmára, ezért további tanulmányok céljából Rómába küldték, ahol 1912--15-ig a Gregoriána Egyetemen filozófiát, 1915--19-ig a Nemzetközi Ferences Kollégiumban, a Seraphicumban teológiát tanult. Mindkét szakon doktorátust szerzett.

1914. november 1-én letette ünnepélyes szerzetesi fogadalmát, s a Maximilián mellé a Mária nevet választotta. Négy évvel később, 1918. április 28-án szentelte pappá Basilius Pompili bíboros Rómában. 1919 júliusában visszatért hazájába.

A fiatal Maximilián pátert a rend Krakkóba küldte, hogy a ferences szemináriumban filozófiát és egyháztörténelmet tanítson. Hamarosan azonban félbe kellett szakítania a munkát másfél évre, mert tüdőbajt kapott. Gyógyulása után elhatározta, hogy vallásos folyóiratot indít Rycerz Niepokalanej, A Szeplőtelen Szűz Lovagja címmel. Néhány hónap múlva kis vállalatát áthelyezte a grodnói kolostorba, ahol nemsokára saját nyomdát indított. A kolostor épülete azonban nem felelt meg a nyomda és a kiadó céljainak, ezért Maximilián páter 1927 őszén új kolostor építésébe fogott Varsótól 40 km-re, a Drucki-Lubecki János hercegtől ajándékba kapott telken. Az új kolostort Niepokalanownak nevezte el. Az épületek deszkából és csupasz téglafalakból álltak, s igazi ferences szellemet -- egyszerűséget, szegénységet és egészen különleges Mária-tiszteletet -- sugároztak. Az első guardián, Maximilián vezetésével húszan kezdték meg a kolostori életet: 2 páter és 18 fráter. Két évvel később már 108 testvér élt és dolgozott a két páter mellett. A Szeplőtelen Szűz Lovagja pedig, melynek főszerkesztője a legifjabb Kolbe fiú, Alfonz lett, továbbra is folyamatosan megjelent.

Páter Maximilián az egész világot meg akarta nyerni Krisztusnak és a Boldogságos Szűz Máriának: 1929-ben tehát missziós kisszemináriumot alapított. Egy évvel később négy testvérrel Távol-Keletre indult, hogy ott új missziókat alapítson. Gyenge fizikuma miatt azonban csak egy állomás alapítását tudta befejezni, Nagasakiban. Itt a papnevelő szemináriumban filozófiai előadásokat kezdett, és a helybeli papokkal együtt szerkesztette a japán Lovagot, amelynek első száma -- Seibo no Kishi címmel -- egy hónappal a megérkezése után, 1930 májusában már meg is jelent. Egy év múlva Nagasaki egyik elővárosában már új ferences kolostor állt, melynek Maximilián atya a Mugenzai no Sono, A Szeplőtelen Szűz kertje nevet adta. Az épület nagyon egyszerű volt, de nyomda működött benne, amely 1930-ban tízezer, 1934-ben pedig hetvenezer példányban ontotta az említett folyóiratot.

1936-ban egy másik kisszemináriumot nyitott japán gyermekek részére. Közben kétszer járt hazájában, Lengyelországban, egyszer Indiában, ahol szintén kolostort akart alapítani. Ugyanezen célból levelezésben állt a kínai Sanghaj városával. 1936-ban hazatért, s három évig viselte a niepokalanowi guardián tisztségét. Közben 1937-ben Rómában járt, néhány testvért Belgiumba küldött, s 1939-ben maga ment a már német megszállás alatt lévő Lettországba, de itt semmiféle tevékenységre nem talált lehetőséget.

A háború kitörése után hamarosan letartóztatták negyven társával együtt, december 8-án azonban szabadon bocsátották. 1941. február 17- én másodszor is letartóztatta a Gestapo. Május 20-ig a hírhedt varsói Pawiak börtönben volt, majd Auschwitzba szállították. Itt a 16.670-es rabszámot kapta.

Július végén a 14-es blokkból, ahol Páter Maximilián is élt, egy fogolynak sikerült megszöknie. Megtorlásul a tábor parancsnoka, Karl Fritsch a blokkból tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor fölolvasták a tíz nevet, egyikük, Franciszek Gajowniczek felzokogott: ha meghal, felesége és két gyermeke teljesen egyedül marad. Amikor ezt Maximilián páter meghallotta, jelentkezett a táborparancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált. A parancsnok teljesítette kérését.

A tíz halálraítéltet a 13-as blokk sötétzárkájába vezették. A zárkából mindvégig imádság és ének hallatszott, amelyet Maximilián vezetett. Bensőséges imádsággal búcsúztatott minden halottat, akiket naponta a zárkából elszállítottak. Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén a tábori hóhér ölte meg egy fenol-injekcióval. Testét, miként a többiekét, elégették. Harminc évvel később, 1971. október 18-án VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa 1982. október 17-én szentté avatta.

Páter Maximilián hősiességét és rendkívüliségét nem szabad csak a halálában, abban az egy tettben látnunk, amellyel szeretetből életét adta felebarátjáért. E tett egyenes következménye volt életének, mely teljes egészében az Isten és az emberek szolgálatában állt.

Egészsége nagyon törékeny volt, sokat betegeskedett. Ifjú éveiben idegességgel, aggályossággal, a gőg kísértésével és más nehézségekkel harcolt. De rendszeres aszkézissel, gyóntatója iránti tökéletes engedelmességgel, a csend és az alázat gyakorlásával úrrá lett mindezeken. Megtanulta összeegyeztetni a szemlélődést az intenzív tevékenységgel. 1920-ból való följegyzései között áll ez a mondat: ,,Egyre szentebbé kell lennem!'' És ezt a legnehezebb körülmények között is tartotta.

Egész életét a missziós buzgóság és a Szűzanya iránti igen nagy szeretet hatotta át. Bámulatra méltó volt, hogy gyönge egészsége ellenére mennyit dolgozott. Még római klerikus korában alapított egy vallásos egyesületet, melynek tagjai áldozataikat és imáikat a bűnösökért és nemhívőkért ajánlották föl. Niepokalanowban a kor lehetőségeihez mérten nagy kiadót rendezett be: havi-, negyedévi, (1935-től) napilapot jelentetett meg (Maly Dziennik, Kis Napilap).

Életének legjellegzetesebb vonása az érett és következetes hit volt. Gyakran hosszasan imádkozott a tabernákulum előtt. A vértanúság gondolata nem volt idegen tőle, egyik közismert mondása volt: ,,Szeretném, ha a Szeplőtelen Szűzért porrá őrölnének!''

Értett ahhoz, hogy a régiből újat hozzon elő, össze tudta kapcsolni a hagyományos ferences lelkületet a társadalom aktuális problémáira való reagálással. Minden cselekedetében ez vezérelte: ,,Amit teszel, jól tedd!''


Achtelik Ivó Mária testvér, aki Niepokalanowban együtt volt Kolbe atyával, egy interjúban a következőket mondta róla:

,,Amikor Rajmund kilenc éves volt, elmondta édesanyjának, hogy álmot látott. Megjelent neki a Szűzanya és két koronát tartott a kezében: egy fehéret és egy bíbor színűt. Megkérdezte Rajmundtól, melyiket választja: a tisztaság fehér, vagy a vértanúság bíbor színű koronáját? Rajmund minden töprengés nélkül felelte, hogy mindkettőt kéri. -- E jelenéstől kezdve a gyermek megváltozott: csendes, elgondolkodó lett. Későbbi élete és halála bizonyította a látomás hitelességét.

A család szegénysége miatt csak a legidősebb fiú járhatott iskolába, ezért Rajmund megkísérelte, hogy otthon mindent megtanuljon, amit Ferenc hazahozott az iskolából. Egyszer édesanyja gyógyszerért küldte, s a gyógyszerész ámulva vette észre, milyen biztonsággal igazodik el a latin szavak között. Hosszasan elbeszélgetett vele és fölismerte tehetségét. Felajánlotta, hogy latinórákat ad neki hetente. Rajmund majd kiugrott a bőréből örömében. És csakhamar túlszárnyalta testvérét a tudásban.''

Egyik társa a lembergi szemináriumból így nyilatkozott róla: ,,Rajmund volt valamennyiünk között a legtehetségesebb. Ha nem lép be a kolostorba, nagy hadvezér vagy zseniális föltaláló lehetett volna''.

A következő epizód Rómában történt, nem sokkal a filozófiai doktorátus megszerzése után. Rajmund és társai séta közben a hitről és a Szeplőtelen fogantatásról beszélgettek, amikor egy úr belefolyt a beszélgetésbe és indulatosan vitatkozni kezdett Rajmunddal. A vitát azzal akarta lezárni, hogy leereszkedő hangon közölte: ,,Nézze, fiatal barátom, ezt csak jobban tudom önnél, én a filozófia doktora vagyok!'' Mire a huszonegy éves Maximilián nevetve válaszolta: ,,Ez cseppet sem meggyőző érv, mert én is az vagyok!'' A másikat ez igen elgondolkoztatta.

Már növendék korában egy missziós folyóiratról álmodott. Amint krakkói tanár lett, kérvényt nyújtott be feletteseihez, hogy kiadhasson egy újságot. Az engedélyt megkapta azzal a föltétellel, hogy a költségeket magának kell előteremtenie. Maximilián ajtóról ajtóra járva kéregetett, és egy év múlva a nyomda állt. A kolostorban azonban rossz szemmel nézték tevékenységét, és munkatársaival együtt áthelyezték a félig romos grodnói kolostorba. Mint indokolták: ,,Nem felel meg alapítónk szándékának, hogy újságot szerkesszünk és terjesszünk. A mi dolgunk az imádság és a gyóntatás. Feladatunk a lelkipásztorkodás, a misszió és a prédikálás''. Kolbe atya így válaszolt: ,,Éppen ezért kell nekem így dolgoznom, hiszen a 20. és nem a 13. században élünk.''

Ivó testvér így tudósít a niepokalanowi alapításról: ,,1927-ben Varsó mellett egy nagy telket kínáltak eladásra. Tulajdonosa Drucki- Lubecki herceg volt. Kolbe atya tudomást szerzett a dologról, ám a provinciális a vételárat túl magasnak találta, ezért nem utalta ki. A páter ekkor útra kelt Varsó felé, kölcsönkért csizmában, foltozott csuhában, vállán hátizsákkal, de telve a reménnyel, hogy sikerül majd rávennie a herceget: adja olcsóbban a telket. Isten pedig azt is megadta neki, amit kérni sem mert, a hercegre ugyanis oly mély hatást gyakorolt hosszú beszélgetésük, hogy végül a telket nem olcsóbban, hanem ingyen adta oda.

Néhány nap múlva a testvérek első csoportja elindult Grodnóból, hogy fölépítse az új kolostort. A környékbeli parasztok, akik addig meg voltak róla győződve, hogy a barátok csak imádkozni tudnak, elámultak a csodálkozástól: a testvérek föltűzve ruhájukat, egyikük facipőben, másikuk mezítláb, hajnaltól estig vidáman dolgoztak. És már a második napon enni-innivalót kaptak a ,,kedves szegény testvérek'' a környékbeliektől, akik maguk is beálltak segíteni.

A missziós buzgóság négy testvérrel együtt Japánba vitte a pátert, anélkül, hogy ismerte volna a nyelvet, lett volna pénze, vagy bárki is várta volna ott őket. Ezt írta onnan: ,,A hó beesik a hálónkba. Az eső a fazekainkba csorog. Kínlódunk, hogy megtanuljuk a japán írásjeleket. Testem tele van kiütésekkel, nem bírom a japán konyhát. Jaj, testvéreim, milyen nehéz dolog a honvágy!'' De egy hónappal később niepokalanowi társai ámulva olvasták a következő táviratot: ,,Ma szétküldtem az első számot, ami tízezer példányban jelent meg''.

Ivó testvér lelkesen mesélt házfőnöke széleslátókörűségéről: ,,Kolbe atya eszméivel messze megelőzte korát. 1917-ben például a mozit egyes egyházi vezetők csak a kísértés eszközének tekintették, ő pedig áldásos találmánynak tartotta.

Minden technikai találmányt nyomon követett. Maga is tervezett egy igen gyors repülőmotort. A háború kitörése előtt azt a tervet forgatta fejében, hogy repülőteret épít és szerez négy repülőgépet. A rádiót is fölhasználta munkájához. Állandóan önálló munkára késztetett minket. Semmit nem utált úgy, mint az ostobaságot. Volt egy külön levélszekrényünk, ahová a találmányainkat dobtuk. Niepokalanowban számos szabadalom született''.

Első (amnitzi) fogságának idejéből mesélte egyik fogolytársa: ,,A priccsem közvetlen az övé mellett volt. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy valaki betakarja a lábamat. A páter volt. Olyan jó volt hozzám, mint az édesanyám. Azt is láttam, hogy teljes adagját odaadta másoknak.''

Másodszori letartóztatása után a Pawiak börtönbeli közös cellájukba egyszer belépett a parancsnok és észrevette a csuhás embert. Megragadván a rózsafüzérét, egészen közel húzta magához, és arcába üvöltötte: ,,Igazán hiszel ebben?!!'' Majd a válaszra -- Igen! -- addig ütötte-verte a szerzetest, míg az vérrel borítva el nem terült a cella padlóján.

Auschwitzban Maximilián a vérszomjas Krott parancsnoksága alá került. Krott gyűlölt minden politikai foglyot, de mindenkinél jobban gyűlölte a lengyeleket és papjaikat. A rabokat abban a lágerben súlyos fatörzsek cipelésére használták. Krott, valahányszor elhaladt előtte Maximilián páter, mindig végigvert rajta. Egyik délben kikeresett egy különösen nehéz fatörzset a számára: Kolbe atya végső erőfeszítéssel vette magára, és ingadozó léptekkel indult meg vele. ,,Futólépés!!'' - - ordította a parancsnok, Kolbe atya azonban erejét vesztve összerogyott. Krott odalépett hozzá, és csizmájával az arcába tiporva ordította: ,,Majd megmutatom neked, te naplopó, mi a munka!!'' A ,,naplopót'' deresre fektették, és ötven botütést mértek rá. Amikor kínzója megtörölte izzadt homlokát, a páter nem mozdult többé. Csizmájukkal rugdosták le a véres testet a pocsolyába. Krott hanyagul néhány gallyat vetett a halottnak vélt fogolyra. Később rabtársai vitték be a betegszobába. -- És Kolbe atya egy hónap múlva önként odaadta az életét az éhségbunkerban.

Egyik fogolytársa mondta el: ,,A páter haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nemcsak egy embert mentett meg az életnek: tettével sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet.''


Istenünk, aki Szent Maximilián vértanúdat a Szeplőtelen Szűz iránti különleges szeretettel ajándékoztad meg, és eltöltötted apostoli buzgósággal és hősies felebaráti szeretettel, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy dicsőségedre nagylelkűek legyünk felebarátaink szolgálatában, és haláláig hasonlók a te Szent Fiadhoz!

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumNagyboldogasszony

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Nagyboldogasszony, a Lányi-kódex szerint parasztul, továbbá egyes vidékeken még ma is Nagyasszony: Mária mennybemenetelének, aggályoskodó szabatossággal: mennybevételének, egyben az ország Mária oltalmába ajánlásának ünnepe, a legkedvesebb hazai patrociniumok egyike. Nagyboldogasszony nyolcada, amelybe Szent István napja is beleesik, a magyar egyházi évnek kiemelkedő időszaka.

Simonyi Zsigmond utal arra, hogy az ünnepet a vallonok hozzánk hasonlóan Grande Notre Dame, a horvátok pedig Velika Gospa néven emlegetik.* Ebből az egyezésből Hetény János jogosan következteti a liturgikus hagyományozódásnak Árpád-kori vallon – magyar – horvát útját. Mohácsi sokacok ajkán Velika Gospodjina.

Az ünnepet Székesfehérvárott első szent királyunk is megüli. Egyik alkalommal a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről Gellért beszélt István és udvara előtt. Az Érdy-kódex nyilván hazai hagyomány nyomán írja,* hogy Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.

Az Árpád-ház, Árpád megkeresztelkedett hada, nemzetsége így Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát. Az országot, vagyis önnön uraságát, uralmát és a királyságot a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, Mária örökségének érezte, vallotta. E választásba még nyilván a pogány Boldogasszony-tisztelet, archaikus Emese-hagyomány is közrejátszott: Mária az Árpádoknak mennyei édesanyja és oltalmazó királynéja.

Már Árpád fehéregyházi sírja fölé is a Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot,* de az ő patrociniuma alatt állott a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó és temetkező helye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, váci, győri püspöki székesegyház: a szent király alapításai.

 

Árpád-kori, középkori Nagyasszonynak szentelt monostoraink közül bencés: Csanád (1030), Kolozsmonostor (I. Béla), Kolos (Szent László), Iván (1102), Széplak (1143), Tereske (1219), Koppánmonostor (1222), Almád (1222), Sár (1262), Kompolt (1280), Bulcs (XIII. század), Stola (XIV. század), Dömölk, Madocsa, Szer, Csatár (középkor). Premontrei: Adony (Nyíradony), Ábrány, Bény (1217 előtt), Darnó (XIII, század), Ivanics (1246), Majk (1252 előtt), Ócsa, Rajk (1320), Gyulafirátót (1320), Türje (1241 táján), Váradhegyfok (XII. század), Znióváralja (1251). Közülük Váradhegyfok és Znióváralja királyi alapítás. Ciszterciek: Cikádor, Bélapátfalva; Kerc, Pásztó, Pilis, Savnik. Rendi hagyomány értelmében egyébként minden cisztercita monostornak Nagyboldogasszony volt a patrónája.*

 

Patrociniumok:

 

Esztergom: Esztergom (székesegyház, szentistváni patrocinium), Alsódiós (Dolné Orešany), Alsódombó (Dolné Dubové), Bazin (Pezinok), Bernece, Boldogfa (Boldog), Budapest (Koronázó Templom, Belváros, Kelenföld), Burszentmiklós (Bursky Mikuláš, kápolna), Csicsó (Čičov), Dercsika (Jurová), Detrekőcsütörtök (Plavecky Štvortok), Dunaszerdahely (Dunajska Streda), Gúta (Kolárovo), Hontszentantal (Antol, kápolna), Ipolyság (Sahy), Ipolyszalka (Salka), Jánostelek (Nestich), Kicő (Skycov), Kislévárd (Malé Leváry), Magyardiószeg (Sladkovičovo), Majtény (Majcichov, kápolna), Malacka (Malacky), Maniga (Malženice), Márianosztra (1726), Nagytapolcsány (Topolčany), Nádasfő (Rohožnik), Nemesoroszi (Kukučinov), Óbars (Stary Tekov), Ószombat (Sobotište), Ótura (Stará Turá, 1761), Pozsony (Virágvölgy, 1770; kórház), Pozsonyszentgyörgy (Jur, kápolna), Selmecbánya, Somorja (Šamoryn), Szántó (Santovka), Szögyén (Svodin), Temetvény (Hrádok).

Nyitra: Bajmóctölgyes (Dubnica), Bosác (Bošáca), Kasza (Koseca), Kinorány (Chynorany), Turzófalva (Turzovka).

Besztercebánya: Balog (1804), Besztercebánya, Breznóbánya (Brezno, 1782), Moticskó (Motičky,), Récske (Riečka, 1784), Simony (Šimunovany).

Rozsnyó: Putnok (1287), Sánkfalva (Šankovce, 1297), Csetnek (Štitnik, XIII. század), Melléte (Meliata, XIII. század), Torna (Turnianske Pohradie, XIII. század), Rozsnyó (1304), Zsip (Žip, 1332), Felsőirtás (1345), Alsókálósa (Kaloša, 1375), Felsővály (1375), Berzéte (XIV. század), Abafalva (Abovce, középkor), Alsósztregova (Dolná Strehová, középkor), Csíz (Čiž, középkor), Gombaszeg (pálos, középkor), Gölnicbánya (Gelnica, középkor), Tiszolc (Tisovec, középkor)*, Fülek (Filakovo, 1726), Szomolnokhuta (Smolnicka Huta, 1751), Jene (Janice, 1501), Fazekaszsaluzsány (Hrnčiarske Žalužany, 1785), Helpa (1800), Bárna (1822), Uzapanyit (Uzovská Panica, középkor, új templom: 1872), Dobfenék (Bubenec), Szögliget (1901, kápolna), Gács (Halič, várkápolna).

Szepes: Chlebnic (Chlebnica), Hladovka (Glodovka), Igló, Istvánfalva (Štefanová), Zákameneklin (Zakamené Klin), Leibic (Lubica), Szepesófalu (Spišska Stará Ves), Podolin (Podolinec), Szepesolaszi (Spišské Vlahy), Szlatvin (Slatvin).

Eger: Barátinyárád (1332, elenyészett), Ónod (1332), Százd (1067, monostortemplom), Szend (1332), Tard (1332)*, Jászberény (1639), Miskolc (1729, minoriták), Borsodszirák (1778), Kömlő (1782), Kenderes (1783), Sály (1796), Kopócsapáti (1801), Csokva (1806), Ajak (1819), Tiszafüred (1827), Vencsellő (1834), Polgár (1858), Ibrány (1876), Tiszaeszlár (1895), Nagyhomokos (1907), Tiszatarján (1928), Ormospuszta (1933), Kállósemjén (1934), Szabolcsveresmart, Nyírbéltek (középkori templom, titulusának kezdete homályos).

Kassa: Kassa (dominikánusok, 1235 körül), Gálszécs (Sečovce, 1494), Nagyszilva (Velky Slivnik, középkori), Zsebefalva (Žubčany, 1635), Kurima (1703), Tapolyhanusfalva (Hanušovce nad Tolpou, 1717), Göröginye (Ohradzany, 1722), Saca (Šaca, 1737), Papháza (Papin, 1756), Boroszló (Brestov, 1782), Hegyi (Kopčany, 1797), Kenyhec (Kehnec, XVIII. század), Sztára (Staré, 1811), Topolóka (Topolovka, 1848), Csáklyó (Čaklov, 1861), Lengyelfalva (Polianka, 1875), Gyapár (Ïapalovce, 1893), Görgye (Ïurdošik, 1895), Jánosvágása (Hankovce, 1912), Bekecs (1930).

Szatmár: Németi (1335), Erdőd (középkor), Papos (1600), Tiba (1755), Dara (1769), Felsőschönborn (1788), Vitka (1815), Gyertyánliget (Kabolecká Poljana, 1824), Felsőbánya (1858), Császlóc (Časlovce), Nagymajtény (Moftinul Mare), Túrterebes (Turul lung).

Veszprém: Veszprémvölgy (1005, görög, bizánci), Bakonybél (1230, kápolna), Süly (1263), Tapolca (1290), Balatonszöllős (1313), Nedelice (1322), Tagyom (1322), Mernye (1333), Balatondörgicse (1334), Alsódörögd (1347, ma Taliándörögd), Csatka (1357, pálos), Boldogasszonypáh (1369), Told (1384), Remete (XIV. század), Ecsér (1433), Haláp (1433), Alsóőrs (1478), Mogyoród (1428), Sümeg (1498).* Ma is virágzanak; Alsóhetény, Andocs, Arács, Babócsa, Bakonygyepes, Bahonygyirót, Balatonmária, Bazsi, Buzsák, Gamás, Getye, Görgeteg, Halimba, Ihászi, Kaposújlak, Kaposvár, Kastélyosdombói kápolna, Kiskorpád, Kivadár, Mezőcsokonya, Som, Somogyszentmiklós, Súr, Szűcs, Tapolca, Torvaj, Úrkút, Várpalota, Zalakoppány, Zalaszentbalázs.

Székesfehérvár: Nagykovácsi (1742), Nagytétény (1753), Ercsi (1767, kápolna), Káloz (1787), Magyaralmás (1787), Bakonykúti (1795), Felcsút (1828), Úrhida (1914), Nagyvenyim (1944), Nagylók (1950), Újbarok.

Győr: Csorna (premontreiek, társpatrónus Mihály), Fraknó (Forchtenau), Gyarmat, Gyóró, Győr (székesegyház, középkor), Kisbér, Kisboldogasszony (Klein-Frauenhaid), Lók (Unter-Frauenhaid), Lövő, Osli, Oszlop (Oslip), Páh, Répcefő (Schwendgraben), Szőny.

Szombathely: Barátfalva (Ollersdorf), Bántornya (Turnišče), Felsőlendva (Gornja Lendava), Felsőőr (Oberwart), Incéd (Dürnbach), Kemeneshögyész, Máriafalva (Mariensdorf), Németlövő (Deutsch-Schützen), Nova, Ostffyaszszonyfa, Pinkakertes (Gaas), Sorokpolány, Vasboldogasszony, Vasszécsény, Vasvár.

Pécs: Tamási (1740), Tolna (1743), Máriakéménd (1746), Grábóc (1765), Pécsvárad (1767), Szászvár (1772), Gödre (1773), Lánycsók (1773), Vajszló (1776), Villánykövesd (1780), Udvari (1787), Dályok (1794), Pécs (1855, apácatemplom), Garé (1875), Bátaszék (1902), Borjád (1928), Újdombóvár (1933), Pécs (püspöki kápolna), Magyarürög, Ódány.

Vác: Tereske (középkor), Nógrád (1696), Csongrád (1704), Sári (1720), Tura (1726), Vác (1744, székesegyház), Soroksár (1762), Mezőtúr (1776), Máriabesnyő, Legénd, Monor, Tápiószentmárton.

Kalocsa: Bács (XIII. század, franciskánusok), Kalocsa (1735, székesegyház), Hercegszántó (1752), Bajsa (1760), Óbecse (Bečej, 1776), Apatin (1798), Madaras (1799), Dunacséb (Čib, 1822), Bácsborsód (kápolna), Békova (Bikovo, 1921), Tataháza (temetőkápolna).

Csanád: Krassóvár (Kraşova, 1726), Temesvár (1754), Bogáros (Bulgaruş, 1774), Kiszombor (1777), Nérnetság (Segenthau, Şag, 1793), Módos (1796), Óbessenyő (Beşenova Veche, 1801), Pankota (Pancota, 1806), Nagytószeg (Heufeld 1816), Haulikfalva (Haulic, 1856), Csanádapáca (1858), Székudvar (Socodor, 1867), Bulcs (Bulci, 1871), Majláthfalva (Majlath, 1878).

Nagyvárad: Szilágysomlyó (1743), Érkeserű (Cheşereu, 1748), Nagyvárad (1780, székesegyház), Görbesd (Gurbeşti, 1811), Bihar (1826), Kőröstarján (1865), Bihardiószeg (Diosag, 1885), Asszonyvására (Asonvasar, 1894), Margita (Marghita), Nagyszénás (1926).

Erdély: Almakerék (Malamcrav), Csíkgyimes (Campeni), Désakna (Oena Dejului), Erzsébetbánya (Baiut), Gyergyótölgyes (Tulghes), Holcmány (Hosman), Hosszúaszó (Pusasau), Kászonújfalu (Casin), Küküllővár (Cetatea de Balta), Kézdisárfalva (Tinoasa), Magyarszarvaskend (Chendru), Nagyboldogasszony (Csík), Náznánfalva (Nazna), Nyárádköszvényes (Matrici), Oroszhegy (Dealul), Sepsibükkszád (Bicşad), Szárhegy (Lazarea, barátok), Topánfalva (Cimpeni), Törcsvár (Bran), Vulkán (Vulcan), Vajdahunyad (Hunedoara).

Nyilvánvaló, hogy a következő helységneveket is többnyire a Nagyboldogasszony-patrocinium ihlette: Boldogasszony (Frauenkirhen), Vasboldogasszony, Boldogasszonyfa, Nemesboldogasszonyfa, Boldogasszonyfalva (Gospodinci), Boldogasszonytelke, Boldogasszonyvölgye, Boldogasszonypuszta, Boldogfalva (Santa Maria), Nagyasszonyfalva, továbbá Győrasszonyfa, Kisasszonyfa, Ostffyasszonyfa, Havasasszonyfalva (Sacel), Asszonynépe (Asinip), Asszonyvására (Asonvasar). Elenyészett a középkori Asszonyszállás, másként Boldogasszony szállása, ma Pusztamérges.

 

A búcsújáró kultuszt idézi Máriabesenyő, Máriacsalád, Máriagyűd, Máriakálnok, Máriakéménd, Máriakönnye, Máriamakk, Márianosztra, Máriapócs, Máriaradna, Máriaremete, Máriavölgy (Marienthal, Marianka). Régi templomot, kápolnát sejtet Máriafalva, Máriahegy (Szepes, Zala), viszont Almásszentmária, Bodrogszentmária, Muraszentmária, Tarnaszentmária, Somorja nevében esetleg Egyiptomi Szent Mária hajdani titulusa rejtőzik.

*

Mária halála, temetése, mennybevétele inkább a középkornak, mennybevétele, megkoronázása pedig a triumfáló barokknak volt jellemző ikonográfiai vonása, mindenesetre az assumptio jámbor hazai hite folytonos.

 

Középkori freskóink így inkább Mária végtisztességét ábrázolják: Almakerék (Malamcrav, XIV. század), Bántornya (Turnišče, XV. század), Barcaszentpéter (Sanpetru, XV. század), Csécs (Čečejovce, XIV. század), Gecelfalva (Gecelovce, XIV. század); Gerény (Horiany, XIV. század), Martonháza (Ochtiná, XIV. század), Nagylibercse (Luboreč, XIV. század), Nagyselmec (Štiavnica, XIV. század), Zsigra (Žehra, XIV. század).*

Gótikus táblaképek: Almakerék (1440), Aranyosmarót (Zlaté Moravce, 1450), Bakabánya (Pukanec, 1480), Bártfa (Krisztus születése-oltár, 1480), Erazmus-oltár, 1505), Berki (Rokycany, 1480), Csikszentdomonkos (Sandiminic, 1500), Csíkszentlélek (Leliceni, 1510), Héthárs (Lipany, 1520, 1526), Hizsnyó (Chyžné, 1508), Kassa (Mária halála-oltár, 1470, Erzsébet-főoltár, 1474), Kisszeben (Sabinov, 1510), Lőcse (1494), Mosóc (Mošovce, 1471), Nagyekemező (Prostea Mare, 1480), Nagyőr (Strážky, 1524), Nagytótlak (Selo, 1490), Szepesváralja (Spišské Podhradie, 1490), Sztankahermány (Hermanovce, 1510), Zsidve (Jidveu, 1508).*

Gótikus faszobrok; domborművek, oltárok: Csütörtökhely (Spišsky Štvortok, 1440), Dobronya (Dobroniva, 1519), Esztergom (Keresztény Múzeum, 1520), Kassa (1490, Szépművészeti Múzeum), Nagyócsa (Očova, 1515), Nyitratormás (Chrenovec, 1510), Pozsonyszentgyörgy (Jur, 1500), Szelcse (Selče, 1500, Besztercebánya, múzeum), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1478).*

*

Mint mondottuk, a középkor inkább Mária halálát ábrázolja, a barokk triumfáló életérzése pedig már jóval az említendő Fulgens corona előtt a Szűzanya mennybevételét, főleg koronázását, azaz teljes megdicsőülését ünnepli.

 

Felsorolásunk Garas Klárát* követi, de teljességre semmiképpen nem tart számot, hiszen az utolsó másfél század alkotásai hiányzanak belőle:

Barátudvar (Mönchhof, 1741), Bárna, Belényes (Beiuş, 1772), Besztercebánya (1774, Kracker Lukács), Bogyoszló (Bohuslavice, 1763, Maulbertsch), Borsmonostor (Marienburg, 1759), Budapest (Nagyboldogasszony-templom, 1758, Belvárosi templom, 1735, most Molnár C. Pál szárnyasoltára, Egyetemi templom, mennyezetfreskó, 1776, Bergl), Celldömölk (1774), Eszterháza (kastély), Fáj, Felcsút (1792), Felsőőr (Oberwart, 1789), Gelse, Gyöngyös (Orbán-templom), Him (Hym), Incéd (Dürnbach, 1791), Kecskemét (főtemplom, 1791), Kömlő (1784), Máriabesnyő (1770), Máriacsalád (Novy Lot), Nagyvárad (székesegyház, 1778), Nyitra (Székesegyház), Nyul (1785), Ormándlak, Páli (1804,) Pannonhalma (1786), Sopron (bencés templom, 1780), Székesfehérvár (karmelita templom), Szirák (1785), Torna (Turnianse Pohradie, 1780), Tósokberénd, Ugod (1772), Vimpác (Wimpassing), Zalaapáti, Zirc.

A csongrádi Rókus-templom (1722) fából faragott Szent Anna-oltárának oromzatán Mária megkoronázása. A Szűzanyát itt torony jelképezi, utalással a lorettói litánia Dávid király tornya, Elefántcsontból való torony invokációira.

Vasboldogasszony fából faragott mennybevétele a magyar parasztbarokk egyik remekműve.

A XIX. század ábrázolásaiból kiemelkedik az új esztergomi bazilika főoltárképe amely jellemzően a kor historizáló szellemére, Tizian híres, Assunta néven számontartott velencei képének nagyított másolata. Ez ihlette Jászberény nagytemplomának oltárképét, Szoldatics Ferenc átköltését is. Sok utánzója is akadt (Csongrád, nagytemplom, Kalocsa, Rozsnyó: Székesegyház, Felsőbánya).

A XX. századból említést érdemel a szegedi Fogadalmi Templom szentély-mozaikja, Márton Ferenc alkotása (1930).

*

A szakadatlan, ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.* Ezt a népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius a Fulgens corona kezdetű bullájában dogmai rangra emelte (1951). Ezzel voltaképpen elismerte a szakrális folklórhagyomány élőszavas tanúságtételét is.

Mária halálának és mennybemenetelének legendaszerű mozzanatokkal gazdagon színezett története egyik legkedveltebb témája volt a mi középkori szakrális művészetünknek és kódexirodalmunknak, majd elnépiesedve vallásos népkönyveinknek, sok ponyvairodalmi változatban megfogalmazott epikus énekeinknek. A folytonosság Pelbárttól* és Laskai Ozsváttól napjainkig megszakítatlan.

A Tihanyi-, Kazinczy-, Érdy-, Teleki-, Horvát-, Cornides- és Nagyszombati-kódexek előadása elsősorban Pelbárt szövegének kifejtése, magyarázata. A Tihanyi-kódex skolasztikus okfejtéssel bizonyítja,* miért kellett Máriának megdicsőülnie.

A középkori legendát barokk népkönyvek közvetítik a licenciátus jámborság, innen meg búcsújáró népünk világába. A Makula nélkül való Tükör* így mondja el Máriának elszenderülését:

Nagy fényességben megjelenik néki Gábriel arkangyal, kezében hozván olajfaágat, kinek levelei, mint a csillagok ragyognak vala. Nagy főhajtással mondá: Üdvözlégy Mária, az én Uramnak áldott szent Anyja… Az te szerelmes szent Fiad hozzád küldött, hogy megjelentsem néked, hogy közelget az üdő, hogy hozzája menj, és az öröktül fogva elkészíttetett koronát elvegyed. Az egész mennyei karok a te odajöveteledet kívánva várják.

Mondá az Szűz Mária: örülök ez örvendetes híren. Azért alázatosan kérlek, mondd meg napját. Mondá az angyal: harmadnap múlva elvégezed életedet, és egyenesen mennybe vitetel… Azután az édes Szűz Mária mondá az angyalnak: ha kedvet találtam szent Fiamnál, három dolgot akarnék tűle kérni: első, hogy halálom óráján jöjjön hozzám. Másik, hogy az apostolok halálomon legyenek jelen és tisztességben temessék el testemet. Harmadik, hogy halálomkor a gonosz lelhet ne lássam. Mondá az angyal: meglesz kívánságod, mert szent Fiad maga eljön hozzád, az apostolok is jelen lésznek, a gonosz lélektűl nem kell félned, mert mindnyájan hatalmad alatt vannak…

Aznap Szent János Efezusban prédikállott, és leszállván egy fényes felhő az ott valók jelenlétében, Őtet onnét elvitte és rövid idő alatt a levegőégben Jeruzsálembe hozá… Szűz Mária ottan mondá, hogy harmadnap múlva elvégezi életét. Azt hallván Szent János térdreesett és keservesen kezde sírni. Mondá: óh édes uram Jézus, miért adtad érnem e napot? Te énnékem szent Anyádat anyául adtad, most megint elveszed tőlem. Miért engem ki nem vettél ez életből?

Azonközben a több apostolok is a levegőégben vitetvén, csakhamar a Szűz Mária háza eleiben letétetének…

Azon három nap alatt az angyali karok néki szolgálnak vala. Amint maga Szent Mechtildisznek megjelentette: midőn ágyamban lefeküdtem, mindjárt az egész angyali karok szolgáltak nékem. A Szerafinok az isteni szeretet tüzét adták nékem és mindjobban gyúlasztják vala bennem. A Kerubimok az igaz isteni megesmérést adták, úgyhogy mindazokat világosan megesmértem, kiket az én szent Fiam nékem akart mutatni. A Trónusok felbonthatatlan békességben tartottak, mely által Istenben nyugodtam. Az Uraságok oly böcsülettel szolgálnak vala nékem, mint az udvari nép az új királynak szokott vala szolgálni. A Fejedelemségek őriztek, hogy senki felőlem olyant ne szóljon, se ne cselekedjen, aki megszomoríthatná szívemet. Az Erősségek a gonosz lelkek seregit tűlem elűzék, úgyhogy közülök senki nem mert csak közel is jönni. Az jóságok tisztességemért körülem állottak, felöltözve lévén az én jóságammal és tökéletességemmel. Az arkangyalok, angyalok azon szorgalmatoskodtak, hogy akik ott jelen voltak, legnagyobb tisztességgel nékem szolgáljanak…

Kisasszony havának tizennegyedik napján, három órakor az édes Szűz Máriához eljöve Urunk Jézus minden angyali karokkal és szentekkel nagy dicsőséggel, és az egész ház megtelik vala világossággal… ottan az angyalok a Szűz Mária ágyát mennyei ékességekkel ékesítették, és házikóját mennyei illatú virágokkal béhintették…

Ott eljövén az édes Jézus… Ott volt jelen Ádám és Éva, a több Szentatyákkal, kik nagy édesdeden mondják vala: jőjj el hozzánk mi szentséges leányunk, és részesülj a nagy boldogságban, kit szent Fiad nékünk szerzett. Az apostolok pedig sírva mondják vala: maradj meg velünk mi szent Anyánk és vigasztalónk, és ne hagyj árvául minket… Azért az édes Jézus fogá szent Anyja kezét, és véle keresztet vete az apostolokra, mely által testi és lelki vigasztalással bétölti vala őket.

Azután az angyali karok kezdének énekelni ilyenképpen: mindenestül szép vagy óh Mária, és makula nincsen tebenned. Csepegő méz a te ajakad, méz és tej vagyon a te nyelved alatt, a te szemeid mint a galambnak szemei, a te jóságod illatja minden patika illatját felülhaladja. Ime a tél elmúlt és a zápor elment. Virágok láttatnak a mi földünkön, a szőlők jó illatot adtak magukból. A gerlicék szava hallatik a mi földünkön: kelj föl és jőjj el mi Királynénk. Jőjj el a Libanusbul és megkoronáztatol, alleluja!

Ezen éneket hallják vala az apostolok is, mely miatt nagy édes vígassággal bételnek vala és szívek olvadoz vala, mert édes Mestereket csudálatos szépségben nézik vala. Aki vélek édesen beszélgetvén… azt is mondá, hogy Szent Anyjának makula nélkül való szent Testét halála után Josafát völgyére vigyék. Ott új koporsóban tévén, harmadnapig az ő eljövetelét ott várják meg.

Közelgetvén pedig az éjfél, ilyen vagy hasonló szókkal hívá Urunk Jézus az ő szent Anyját az örök boldogságban: kelj föl én Atyámfia és Jegyesem, kelj föl és jőjj el én galambom a kőszikla hasadékában. Mutasd meg a te orcádat és zengjen a te szózatod az én fülemben, mert a te szód édes, és a te orcád ékes. Felele az édes Szűz Mária: magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én Megváltó Istenemben. Ottan megént az angyali karok kezdenek vala énekelni: vígadj, örvendj Mária, mert ma a mennyei örömben béfogadtatol. Felele a Szűz Mária: megtekintette az ő szolgálójának az ő alázatosságát, és imé azért boldognak mondanak engemet minden nemzetségek. Azután a főmuzsikus, az édes Jézus kezde énekelni: jőjj el én választottam, és az én trónusomra ültetlek, mert kívánom a te orcádat. Mondá az édes Szűz Mária: kész az én szívem, óh Istenem, kész az én szívem. Arra újabban énekel vala a fő muzsikus: jöjj el Libanusból én jegyesem, én mátkám! Jőjj el és megkoronáztatol!

Azután… az ő szent fia szívéhez hajlott, akit isteni kezében nagy kedvesen vévén, nagy dicsőséggel a Szentháromság trónusa eleiben vitt.

Mihelyt pedig az apostolok látták, hogy megholt, azonnal térdreestek… Az ő szent testén látták a mi jövendő testünk feltámadásának jeleit, mert azon szent test sokkal ékesebb volt akkor, hogysem életében. És ami nagyobb csuda, noha az édes Szűz Mária alázatossága miatt semmi csudát nem tött életében, de halála után mindjárt nagy csudákat kezdett az ő szent teste cselekedni. Vakok, némák, sánták, poklosok és más nyavalyákban lévők odavitetvén magukat, mindjárt meggyógyultanak, ha a szent testhez nyúltak…

Midőn pedig három szűzek… nagy isteni félelemmel azon szent testet elkészítvén, jó illatú virágokkal bérakták, és azután sok égő gyertyákat körülötte rakának. Mely dicsőségesen temettetett pedig el… Szent János viszi vala elől az olajfaágat, Szent Péter és Szent Pál viszik vala a szent testet, segítvén a több apostolok is. A test után mennek vala a többi tanítványok és hívek, akik akkor Jeruzsálemben voltak. Szent Péter azért elkezdé énekelni a zsoltárt: Midőn kijött Izrael Egyiptombul… és a több apostolok utána mondják vala. Úgy az angyalok is énekeltelt együtt…

A szent testet Josafát völgyére vitték, azon kert mellett, hol a Krisztus vérrel verítékezett, és ott kősziklábúl kivágott koporsóba tették. Ottan azért egyenként a koporsóhoz járulván, térdre estek a szent test előtt, és ájtatosan tisztelvén, csókolják vala. Mely miatt nagy édességgel bételének, és nagy állhatatosan három nap és éjjel ottmaradának, dicsérvén Istent és az ő szent Anyját. Sok égő gyertyákat is gyújtottanak, és sokféle jóillatú füstökkel és temjénnel füstölték. Ahhoz Szent Dávid zsoltárit éneklik vala és a levegőégben angyali muzsika-éneklést a három nap alatt hallottak vala.

Most azon a szent koporsón nagy gazdag templom nagyon építve, aki oly mélyen vagyon a földben, hogy ötven grádicson kell belé lemenni. Azért éppen setét azon templom. Kórusában vagyon a szent koporsó kősziklából kivágva…

Midőn harmadnapig az apostolok a szent koporsónál imádkoznának, imé véletlenül néminemű fényes fölhő a koporsót béfedé, és a levegőeget szép illat töltötte bé. Azután sokezer angyalokkal eljöve Urunk Jézus, és nagy dicsőségben az ő tanítványit köszönté, mondván: békesség néktek! Felelének az apostolok: hálaadás és dicséret légyen Néked Uram, ki csudálatos dolgokat cselekszel… Ottan eljöve Szent Mihály sok szent angyalokkal. És a Szűz Mária szent lelkét Urunk Jézusnak béprezentálta… Áldott légy Uram Isten, ki méltóztattál feltámasztani az örök életre. Azután kezdenének az angyalok nagy örvendezve énekelni…

Urunk Jézus mennybemenetele dicsőséges volt ugyan, de a Szűz Mária mennybevitele majd dicsőségesebbnek láttatik, mivel több szentek voltak akkor jelen: Szent Jakab, Szent István első mártír a kétszáz mártírokkal, kik véle azon napon megölettettek. Jelen volt Szent Nikodémus több más szentekkel, kik Urunk mennybemenetele után megholtak. Urunk Jézus maga is jelen volt, aki szerelmes anyját legnagyobb tisztelettel mennybe felkésérte… A mennyei vőlegény az ő jegyesével fel lévén öltözve, mennyei dicsőség ruhájában… Ezután a szentatyák serege ment, szép dicsőséges rendben, énekszóval dicsérvén az édes Szűz Máriát. Ezeket követték azok a lelkek, kiket akkor Urunk Jézus szent Anyja érdeme által a purgátóriumból kiszabadított, hogy annál dicsőségesebb legyen szent anyjának mennyben való vitettetése…

És midőn a mennyei Király az ő jegyesével és szent anyjával a mennyei kapuhoz közelgettek volna, angyali trombitazengés között bévivé a mennyei városba, és annak dicsőséges utcáin általmenvén, minden angyali karok rendben állottak, és Királynéjokat üdvözlették, tisztelték. Általmenvén az angyali Karokon, nagy csudálva mondják vala az angyali Karok: kicsoda ez, aki jön a pusztából és gyönyörűségekkel legeltetik az ő szerelmese ölelgetési között.: szép, mint az hold, választott, mint a nap…

Micsoda öröm volt, midőn az égnek, földnek Királynéja a teljes Szentháromságtul koronáztatott. Elsőben az édes Szűz Mária föl vala öltözve mennyei dicsőség ruhájába, és tizenkét legfényesebb csillagokkal megkoronáztatott, és a királyi hatalompálcával megajándékoztatott, és legmagosabb trónusra ültetetett. Oly csudálatos mennyei ceremóniával pedig, hogy arról nékünk nem lehet szólani.

Azután a Szentháromság új koronázat ajándékában megajándékozta teljes isteni hatalmával, bölcsességével, jóvoltával, hogy Isten után égen, földön leghatalmasabb, legbölcsebb, legirgalmasabb ő légyen. Azután a kilenc angyali Karok rend szerint az ő új Királynéjok trónusa eleiben estek, és mint örökös Asszonyuknak, engedelmességet fogadtak. Utoljára eljöve Szent József, az édes Szűz Mária szüleivel és atyjafiaival. Azután eljöve Ádám és Éva, mind a pátriárkákkal és prófétákkal, mind azokkal, kik Krisztus mennybemenetele után mennyországba jutottanak…

Örüljetek bűnösök, kik a sátán hatalma alatt vagytok, mert ez új Királynénak oly hatalom adatott, ha hozzá kiáltatok, és őt segítségül hívjátok, kiszabadít, a sötétség fejedelme hatalma alól. Örülj te is szegény nyomorult lelkem, mert a Szűz Mária, ki a te Reménységed, Vigasztalód, Szószólód, ő az Isten Anyja és mennyen-földön hatalom adatott néki…

 

Bőségesen, bár így is csak szemelvényesen idéztünk, hiszen a Makula nélkül való tükör legszebb, legjellegzetesebb, legvonzóbb hatású lapjai ezek: apokrif evangéliumok és középkori legendák, látomások és teológiai vélekedések a divina dulcedo igézetében ötvöződnek benne kerek, költői egésszé, tükrözvén a barokk szuggesztív képszerűségét, emberismeretét. Átmentik a középkori hagyományt, és előkészítik a népi kultusz őszi virágzását, hiszen a könyv jámbor falusi tekintélyének a felvilágosodás, jozefinista papi racionalizmus mit sem ártott. Ismeretlen cseh summázója és magyar fordítója remekelt vele: két évszázadon át a legnépszerűbb katolikus népkönyv, licenciátusoknak, búcsúvezető szentembereknek, olvasni szerető jámbor asszonyoknak egyik legkedvesebb, legépületesebb olvasmánya. A magyar és közép-európai búcsújáró parasztság szíve két évszázadon át éppen ezen a fejezeten gerjedezett leginkább. Szinte megszámlálhatatlan versbe foglalt, énekelt ponyvairodalmi változat,* istória is készült belőle. Legtanulságosabb Varga Lajos fogalmazása,* amely a teljes hazai hagyomány ismeretében íródott. Nem vetekedhetnek ugyan a forrás és példakép költői szépségével, de búcsújáró helyeink, jámbor közösségeink nagyboldogasszonyi vigiliáján, virrasztásán gyertyafény mellett, mégis fölidézik Mária megdicsőülését. Ezt előttünk már Hetény János is észrevette.

Erről itt nem szólhatunk bővebben, csak Máriapócs helyi gyakorlatára utalunk. A Boldogasszony elszenderülését a görög és latin búcsúsnép, nyilvánvalóan az ősi bizánci liturgia ihletésére hatalmas temetői menettel és szertartással (parastasis, parasztáz) üli meg, amely egyúttal a megholt búcsújáró hívekről is megemlékezik. A kis falusi temető alig tudja befogadni a tengernyi népet. Ott foglalnak helyet, ahol éppen tudnak, így a sírhalmokon is. Gyertya világít a kezükben, mintha a halottaknak mutatnák vele a Mária nyomán megnyílt, égbe vezető utat.

 

Emlékeztetnünk kell ismét arra a jámbor hiedelemre, amelyet Telek József egyik prédikációja* így emleget: az Úr Jézusnak szent Anyja az ő mennybe fölvitelének napján, mint koronára menő királyné, tömérdek lelkeket vitt volna magával a boldogságra. Mások pedig tanítják, hogy most is minden esztendőben Nagyboldogasszony napján… sok lelkek a Boldogságos Szűz Mária esedezése által purgatóriumból kiszabadulnak…

Telek ezután Damiani Szent Péter egyik beszédéből egy látomást idéz: egy római asszony, halála után egy esztendő múlva Nagyboldogasszony ünnepének éjszakáján a búcsújáró római nép között, keresztkomaasszonyának megjelent, és azt mondotta neki, hogy azon a jeles napon az Isten szent Anyjának esedezésére több lelkek szabadultak volna meg a purgatóriumból, mint akkor Rómában élő emberek találtatnak vala. És azért most, esztendőbéli keserves szenvedés után, néki is megengedtetett, hogy a többi kiszabadult foglyokkal megintené az élőket.

 

Jellemző tápai hiedelem szerint ezen az éjszakán megnyugodnak azok a tisztítóhelyen szenvedő lelkek, akik életükben tisztelettel voltak a Boldogasszony iránt.

A szegedi táj Mária-tiszteletére vall ez a régi szőregi találós kérdés is: hol magasabb a föld az égnél? Ott, ahol Máriát eltemették.*

 

Ebbe a legendába világít bele a szentember Orosz István egyik álma,* látomása: „1911 augusztus 15-én éjjel 11 órakor a nagyharang megszólalt… Odamentem a templomajtóhoz, hogy majd bemegyek. Nem látok senkit. A templomban nagy világosság volt, az orgona pedig ünnepélyesen szólt. Újra nyitom a templomajtót, be van zárva. Hallom, hogy ének megzendül. Nagy hatalmasan éneklik:

Örülj, vigadj tisztaságban megvirágzott anyaság,
Angyali ártatlanságban tündöklő menyasszonyság,
Mária, Mária, egek királynéja, bűnösök szószólója!

 

Ezt hallván szívem és lelkem örvendezett. Mindenáron be akartam a templomba menni. Kénytelen voltam az ajtaját öklömmel verni. Egyszercsak megnyílik az ajtó, egy ember – olvasó a kezében – kijött, mondván nekem: mit akarok. Mondom neki, hogy szeretnék bemenni a templomba. Édes fiam, most nem szabad ide bejönni, mert mi mind túlvilágiak, megholtak vagyunk itt. Ma van Szűzanyánk, Mária mennybemenetele napja. Minden évben ezen a napon éjfélkor szentmisét szoktunk hallgatni…” A misén a tisztítótűzben szenvedő lelkek vettek részt.

 

A hagyomány még sokfelé virágzik a falusi asszonynép, olvasóstársulat körében. A Mária virrasztása az elmondottakat is számbavéve, még föltétlenül a praetridentinus liturgia ábrázoló készségét, illetőleg a középkori misztériumjátékok világát, és természetesen a Makula nélkül való Tükör ihletését őrzi.

Rábaközben a vigilia estéjén az asszonyok összegyülekeznek a temetőben egy frissen ásott, de még üres sír körül. A dicsőséges olvasót végzik és ponyvaszöveg nyomán a mennybevételről szóló, már említett legendát éneklik.

Tápai hagyomány a Mária koporsaja, vagyis az a virágból rögtönzött koporsó, fekvőhely, amelyet az asszonyok az ünnep vigiliáján a temetőkápolna oltára előtt készítenek, és ájtatoskodva, énekelve virrasztanak mellette. A virágot három nap múlva széthordják, szentelménynek tekintik.

Hercegszántó sokác asszonyai a falu határában lévő vodica, vagyis szentkút kis Mária-kápolnájánál gyertyafény mellett énekelve, imádkozva virrasztanak. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom főoltára egyébként a felvirágozott koporsóból égbeszálló Szűzanyát ábrázolja. Virágszentelés már nincs.

Nagykáta asszonyai, leányai még a közelmúltban is esti harangszóra égő gyertyával a temetőben gyülekeztek Mária virrasztására: énekeltek, imádkoztak. Jámbor hitük szerint éjfélkor az angyalok énekeltek fölöttük: Szent, Szent, Szent a seregeknek Ura, Istene…

A hagyomány bizonyára még az ország más vidékein is él. Jellemző helyi fejleménye, hogy Egerbakta jámbor asszonyai az ünnep hajnalán várják a napkeltét, mert ilyenkor rózsa hull az égből.

Felnémet asszonynépe régebben az ünnepen gyászba öltözve ment a templomba.

 

Mária virrasztásának sajátos, archaikus hagyományokat újjáteremtő módja bontakozott ki századunkban Karancs hegyén. Hetény János örökítette meg most az ötvenes évek elején.*

Már napokkal előbb jólelkű asszonyok másszák meg a hegyet, hogy a kápolnát kitisztítsák. A vigilia délelőttjén megkezdődik a közvetlen előkészület. Felállítják a kápolna hajójának közepére a ravatalt, amelyre egy, gyermeknek való nyitott koporsót tesznek, és Máriának fekvő, azaz halotti szobrát helyezik bele. E szobor a hívek megrendelésére készült. A ravatalt úgy díszítik föl, mintha igazi halottról volna szó: gyertyákkal, virágokkal, terítővel. Még a rozmaring sem hiányzik, a falusi leánytemetés elmaradhatatlan, örökzöld ágacskája.

A búcsúsok a vigilia délutánján érkeznek. Jönnek az egész környékről. Megérkezve, beköszöntenek, majd odamennek a ravatalhoz és keservesen siratják a halott Szűzanyát.

Este kezdődik a közös ájtatosság. Első a keresztútjárás. A legenda, de a néphagyomány is úgy tudja, hogy Mária egész haláláig nagy áhítattal járta végig mindennap a kínszenvedés helyeit. A népének szerint a maga haláláról szóló angyali híradást is a Golgotán kapta.

A búcsúsok körben járják a stációkat. Amikor visszaérnek, a kápolnában a lorettói litániát végzik. Ezután mindenféle alkalmi imádság és ének következik: jó időért, rabokért, betegekért.

Már sötétedik, amikor megkezdődik a voltaképpeni Mária halála ájtatosság. A szentember régi ponyvairatból felolvassa a Mária jeruzsálemi sírjáról szóló leírást, utána pedig Mária halálának verses történetét adja elő. Ez – mint láttuk – kódexeink világával egyezik.

A hívek ott kuporognak a gyertyafényes ravatal körül, amint a falusi halottvirrasztásnál szokás. Amikor elvégzik a hosszú éneket, mindenki gyertyát gyújt, hiszen már tíz óra felé jár az idő. Négy fehérbe öltözött kisleány vállára emeli Mária koporsaját és körmeneti kereszttel, zászlókkal, gyertyákkal megindul az ünnepélyes menet körbe a kúpalakú hegy peremébe vágott úton. Majd fölhangzanak a mennybevitel énekei is:

 

Felvitetett magas mennyországba,
Angyali szép, örvendetes házba,
E nap a Szűz nagy menyasszonyságba,
Az Istennek drága hajlékába.
 
A mennyei Atya udvarába,
Felső Sion drága városába,
Dicsőséges szép palotájába,
Már bemégyen nagy vigasságába.
 
Beteljesül Dávidnak zsoltára,
Mit énekelt világ hallatára:
A királyné királynak jobbjára,
Állapodik örök társaságra.

Sorra kerül a következő ének is:

A mennyei szent városnak
 
Gyöngykapui ma megnyílnak
Jézus édesanyjának,
Áldott Szűz Máriának.
 
Örvend az egész mennyország,
Halhatatlan nagy boldogság
Lett díja Máriának,
Egek királynéjának.
 
Az angyalok dicsérettel,
S magasztaló énekekkel
Zengedezve hódolnak
Dicső királynéjuknak.
 
A Bárányt követő szüzek
Nagy örömmel zengedeznek
Üdvözölve Máriát,
A szüzek királynéját.

 

A Boldogasszony Anyánk éneklésével tér azután vissza a menet a kápolnába. A ravatalt elbontják, a halotti szobrot elteszik, és kezdetét veszi a hosszú imádkozás, éneklés egyfolytában, egészen hajnalig. Sorrakerül a tizenöt titkú olvasó, Oltáriszentség olvasója, Jézus Szíve olvasó, halottak olvasója. Közben természetesen énekelgetnek is. Mire mindent elvégeznek, már hajnalodik. Ilyenkor mondották el régebben a Szentháromság olvasóját, és itt a kápolnában misét hallgattak. Újabban a pap már nem jön fel hozzájuk, és így kénytelenek sietve a maguk falujába visszatérni, hogy mise nélkül ne maradjanak.

*

Nagyboldogasszony ünnepén az ország számos magyar, de főleg német vidékén él a virágszentelés (benedictio herbarum), népiesen virágáldás. A szertartást nyilvánvalóan Mária halála, mennybevétele ihlette. Egyes kutatók éppenséggel az ünnep régebbi szentleckéjére (Sirák 24, 17 – 21) utalnak: Magasra nőttem, mint Libanon hegyén a cédrus, és mint a ciprusfa Sion hegyén. Növekedtem min a pálma Kádeszben, és mint a rózsaültetvény Jerikóban. Mint mezőkön a szép olajfa felnőttem, és mint a platanus víz mellett az utcákon. Mint a fahéj és illatozó balzsam illatoztam, s mint a válogatott mirrha árasztottam a jóillat gyönyörűségét. És mint a storax és galbanus és ónix és mirrha zsengéje, és mint a metszés nélkül folyó illatszer, és betöltém illattal lakóhelyemet. És mint vegyítetlen balzsam, az én illatom. Ehhez nyilván hozzájárult az ősegyházból származó hagyomány is: a mennybevételt követő harmadik napon az apostolok nem találtak semmi testi maradványt a Boldogasszony sírjában, csak kendőket és a jó illat áradását, a romolhatatlanság bizonyítékát.*

A hagyomány már a középkori liturgiában virágzott. Erről Franz rajzol* találó képet. Nálunk sem ismeretlen, amint az 1495. évi esztergomi Obsequiale és a jelenlegi Rituale Strigoniense (1909) is tanúsítja.

A növényeket: füveket, virágokat, leveleket minden nép használja orvosságul. A középkori kolostorok a hasznos füveket és virágokat rendszeresen termelték. Először az egyháziak lesték el a nép orvostudományát, majd a kolostorok ismertettek meg a néppel ilyen gyógyfüveket.* Ősrégi mondás: fűben, fában hagyta Isten az orvosságot. Hogy hatásuk mentől foganatosabb legyen, hogy mágikus erejüket fokozzák, nálunk is Istenről, Krisztusról, Szűz Máriáról, szentekről és szent dolgokról nevezték el őket. A nagyboldogasszonyi virágszentelést különben az Egyház, úgy látszik, a germánok pogány fakultuszának ellensúlyozására és szublimálására rendelte.

A szegedi tájon nyilván még középkori, praetridentinus hagyományként napraforgó, ökörfarkkóró, de főleg comborka, más néven mentavirág (Mentha pulegium), XVI. századból származó szegedi kolostori följegyzés szerint Boldogasszony mentája szentelésére kerül sor. Együttes mai nevük nagyboldogasszonyi fű. Leginkább halottak koporsójába teszik, hogy hitük szerint Máriához hasonlóan, azok is dicsőségre jussanak. Tápén az új ház fundamentomába is jut belőle. Tettek az új pár ágyába, csecsemő bölcséjébe is. Főzetét olykor hideglelésről is itták. Olyan asszony is van a faluban, aki a szentélményt az ünnep után három nap, három éjjel a háztetőn tartja, hogy nap meg a harmat is érje, mert így még foganatosabbnak véli.

Szintén Tápén a megszentelendő virágcsokorban régebben olajfa (Eleagnus angustifolia) ága is volt. Mint mondják, a haldokló Szűzanya megparancsolta, hogy temetésén majd olajfaágat vigyenek a menet élén. Emlékeztetünk Pelbárt előadására: Gábor arkangyal, ki halálát közölte vele, a paradicsomból pálmaágat hozott Máriának, hogy temetésén maga előtt vitesse. Az angyal még hozzátette, hogy Mária majd „boldog égi helyeket” készít a lelkek számára.

A szentelés ismeretes Klézse, Pusztina csángómagyar falukban is, de hagyományvilága föltáratlan.*

Gyöngyössolymos rózsafüzértársulati asszonyai az ünnepi litánia és a dicsőséges olvasó ötödik titkának – ki Téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott – elvégzése után a templomi Máriaszobor fejére apró virágokból font koszorút tesznek. Ez a Mária koronázása.* Itt a virágszentelés már elmaradt, esetleg megszűnt, vagy az adatközlő nem jegyezte föl.

Schwartz Elemér Nyugat-magyarország, a mai Burgenland német faluiban, a Rába és Lapincs mentén vizsgálta* Nagyboldogasszony (Blumenfrauentag, Puschnfraunte) virágszentelési hagyományait. A minél több kerti, mezei, erdei virágból kötött és megszentelt koszorút (Weichpuschen) otthon a sublót vagy almáriom tetejére teszik. Vízkereszt napján veszik elő. A szirmok egy részét tányérra vagy agyagfödőre rakott parázsra vetik, jó szagot áraszt. A gazdasszony kezébe veszi, és az egész imádkozó, új esztendőben áldásért könyörgő háznéppel együtt végigjárja a hajlékot, és minden helyiséget megfüstöl. Utána a gazda minden ajtóra krétával három keresztet rajzol.

A szertartás végén a konyha földjére teszik a füstölőt. Mindenki leveti a lábbelijét és mezítláb a füst fölé tartja a lábát, imádkozva minden baj távoltartásáért. A lábbelit ismét fölhúzzák, majd a szórás (Puln) következik: a gazdasszony diát és aszaltgyümölcsöt szór a földre. A gyerekek nagy zsivajjal kapkodják össze, közben azonban édesapjuk még hideg vízzel önti le őket.

A szokásban nem nehéz a tömjénezés, az útonjárókat oltalmazó Háromkirályok vizével és a szenteltvízzel való meghintés, eláldás elnépiesedett mozzanatait is fölismernünk.

A szentelt virággal való füstölésre még akkor is sor kerül, ha halott van a háznál: a szobát is, koporsót is megfüstölik vele. Így ajánlják a megdicsőült Boldogasszony oltalmába.

 

Hering József a baranyai Hegyhát német, részben magyar faluiból is hasonló, de nem részletezett jelenségekről értesít.* Hozzáteszi még, hogy ellés után a jószág első eleségébe is kevernek belőle. Mi ehhez még a Schwäbische Türkei következő német hagyományait idézzük:

Nagymányok népe* kilenc virágból köti a koszorút: Liebrohr, Adermännchen, Donnerdistl, Runde Dosten, Judenkirsche, Blumige Dosten, Mariabettstroh, Tausendguldenkraut, Gelber Wurmsamen. A megszentelt csokrot a padláson a búzagarmadába teszik. Vetnek a megellett tehén első itatóvizébe is.

Cikó* koszorúja (Würzbüschel): Wermede, Gelbe Knöpchen, Tausendguldenkraut, Adermännchen, Donnertistl, Phudel, Judekersche, Haasenüsse, Mariabettstroch, Ritterspur, Rasselchen, Quästchen, Brunzkern, Weissbrot, Blaubrot, Feuermännchen, Tostchen, Schafrippe, Kiklschwänz, Wiesequasten.

A Babarc faluban kötött Weihbüchsel* virágait, füveit gyerekek gyűjtik össze (Weihbüchselsuchen): Marienbettstroh, Grobbettstroh, Donnerdistel, Pfeffermünz, Altmutter, Schwarzer Kümmel, Tausendguldenkraut, Judenkirschen Wermut. Szemverés ellen apró gyerek párnája alá teszik. Oltalmazó célzattal a családtagok ágyába is jut belőle. A felravatalozott halottat a szenteltvízbe tett nagyboldogasszonyi virággal hintik meg.

Abaliget csokra: Wermede, Judenkirsche, Tausendguldenkreidich, Muttergottesbettstroh, Donertistel. Ágy, fekvőhely szalmazsákjába teszik.

Lánycsók virágai: Wermede, Weissbrot, Gelbbrot, Judenkirsch, Kratzbirste, Mariabettstroh, Petje. A tisztaszobában őrizték, halott koporsójába tették.

Bóly (Németboly) virágai: Mariabettstroh, Osterkerze, Wermut, Donnertisl, Muttergottespantoffel, Tausendguldenkraut, Krasbürste, Eisenkreidich, Spitzwedrich, Schafgar

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Az élet igéje, Fokoláre

Az élet IGÉJE „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?"2020. augusztus

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
01

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)

Pál apostol római keresztényekhez írt levelének szövege rendkívül tartalmas. Ugyanis arról ír, hogy az evangéliumnak mekkora ereje van mindazok életében, akik befogadják; a forradalomról, amelyet az örömhír hordoz: Isten szeretete megszabadít minket!

Pál megtapasztalta ezt, és tanúságot akar tenni róla szavaival és a példájával. Hűségesen követte Isten hívását, és ez vezette őt el Rómába, ahol az életét adhatta az Úrért.

 

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?”

Nem sokkal ezelőtt Pál leszögezte: „Isten velünk van”[1]! Számára Isten irántunk való szeretete a hűséges Jegyes szeretete, aki soha el nem hagyná a menyasszonyát, akihez szabadon kötötte magát elszakíthatatlan kötelékkel saját vére árán.

Isten tehát nem bíró, sőt inkább magára vállalja a védelmünket.

Semmi sem választhat el bennünket tőle, mivel találkoztunk Jézussal, az ő szeretett Fiával.

A kisebb vagy nagyobb nehézségek, amelyekkel önmagunkban vagy a környezetünkben találkozunk, Isten szeretete számára nem jelentenek akadályt. Sőt, Pál azt mondja, hogy ilyen helyzetben az, aki Istenben bízik és őrá bízza magát, azé a „főnyeremény”[2]!

A szuperhősök és a szuperemberek korszakában, akik a felfuvalkodottság és a hatalom erejében hisznek, az evangélium a szelíd építkezést és a másik ember érveire való nyitottságot állítja elénk.

 

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?”

Chiara Lubich gondolatai segíthetnek jobban megértenünk és élnünk ezt az igét: „Bizonyos, hogy hiszünk, vagy legalábbis azt mondjuk, hogy hinni akarunk Isten szeretetének. Sokszor azonban – el kell ismernünk – ez a hitünk nem annyira bátor, mint amilyennek lennie kellene. […] A próbatételek pillanataiban, betegség idején vagy kísértésekben. Nagyon könnyen engedjük, hogy gyötörjön minket a kétség: »Valóban igaz, hogy Isten szeret engem?« Viszont nem, nem szabad kételkednünk. Bizalommal, minden fenntartás nélkül kell ráhagyatkoznunk az Atya szeretetére. Túl kell lépnünk a sötétségen és ürességen, amelyet esetleg érzünk, jól átölelve a keresztet. S azután szeressük új lendülettel Istent azzal, hogy megtesszük akaratát, és szeretjük felebarátainkat. Ha így teszünk, Jézussal együtt meg fogjuk tapasztalni a feltámadás erejét és örömét. Kézzelfogható lesz számunkra, hogy mennyire igaz: annak, aki hisz és ráhagyatkozik a szeretetére, minden megváltozik: ami negatív, az pozitív lesz, a halál az élet forrásává válik, és a sötétségből csodálatos fény ragyogását fogjuk látni.”[3]

 

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?”

Ha hiszünk Isten szeretetében, a háború nyomasztó tragédiájának közepette is megmutatkozhat az emberség, mint egy reménysugár: „Az országunk itt a Balkánon a háború abszurditásában él. Velem egy osztagba tartoznak fronton harcoló katonák is, akik sok traumát éltek át és hordoznak magukban, mert saját szemükkel látták meghalni a rokonaikat és barátaikat. Nem tudtam mást tenni, mint szeretni őket, amennyire tudtam. Ritkán volt pihenőidő, de olyankor nagyon sok mindenről megpróbáltam beszélgetni velük, ami egy férfiban élhet ilyen körülmények között, és még Isten is szóba került, mert többen nem voltak hívők. Egyik alkalommal javasoltam, hogy hívjunk el egy papot, hogy misét mondjon. Mindenki elfogadta, és néhányan gyóntak is több mint húsz év után. Valóban mondhatom, hogy Isten ott volt velünk.”

 

Letizia Magri

 


[1] vö. Róm 8,31

[2] vö. Róm 8,37

[3] C. Lubich, Az élet igéje 1987. augusztus

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Megszentelt tér - Evangélium, Ima és párbeszéd

Megszentelt tér Evangélium, ima és párbeszédNagyboldogasszony

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Isten jelenléte

"Állj meg, és tudd, én vagyok az Isten."
Uram, add, hogy Lelked vezessen, mialatt 
mindenben jelenlétedet keresem,
mert csak nálad találok megnyugvást és felüdülést ebben a zaklatott világban.

Szabadság

Köszönöm, Uram, a szabadság ajándékát.
Add, hogy mindig téged akarjalak követni.
Tarts meg utadon, és add, hogy sose felejtsem el szeretetedet
és azt, hogy te minden embernek gondját viseled.

Szerető figyelmesség

Megvizsgálom magam, milyen lelkiállapotban vagyok. Fáradtság, szorongás, lehangoltság jellemez? Ha bármelyiket felfedezem magamban, van-e mód arra, hogy megszabaduljak attól, ami ezt okozza, hogy elengedjem a gondot, ami gyötör?

Isten igéje

Lk 1,39-56

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

  • Mária hitben élt. Erzsébet nem azért dicséri, mert megfogant benne Jézus, hanem mert hitt az angyal szavának. Imádkozzunk erős hitért, amire ezekben a zavaros időkben oly nagy szükségünk van. Isten képes megvalósítani azt, amit mi lehetetlennek látunk.
  • Mária továbbadja a dicséretet Istennek. Ez nem hamis alázatosság, csak az igazság elismerése. Minden jónak, ami az életemben van, Isten az alkotója. Elmélkedjem ezen.

Párbeszéd

Beszélni kezdek Jézushoz az evangéliumi szakaszról, amit most olvastam. 
Melyik része érintett meg? Talán eszembe jut valami, amit nemrég hallottam, egy baráti beszélgetés, vagy egy történet, amit olvastam. Ha így van, segít-e ez az emlék, hogy felismerjem, milyen üzenete van számomra a mai evangéliumnak?

Befejezés

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Regnum Christi - Evangélium, Ima és elhatározás

Regnum Christi Isten felemeli a kicsinyeketNagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevétele

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Evangélium: 
Lk 1,39-56
Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról, amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre”. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Bevezető ima: Uram, Istenem, erősítsd reményemet! Segíts abban a tudatban élnem, hogy Te hatalmaddal és erőddel mindig őrködsz fölöttem.

Kérés: Uram, segíts alázatosnak lennem!

Elmélkedés: 
1. Boldognak hirdet engem minden nemzedék. Amikor XII. Piusz pápa kihirdette Mária mennybevételének dogmáját, ezzel nagy örömöt váltott ki az egész katolikus világban. Mindaz, amit évszázadokon keresztül hittek az emberek, mostantól hivatalos katolikus dogma lett. Isten anyja felvétetett a mennybe, és ott osztozik Fiának, a mi Urunknak dicsőségében és boldogságában. Mi mindig úgy tekintünk Máriára, mint a mi anyánkra, ezért az ő mennybevételének ünnepe újra és újra boldogsággal tölt el bennünket. Mária Krisztusnál van, és ő több mint mindannyiunk édesanyja. Rábízzuk magunkat Szent II. János Pál pápa szavaival: „Totus Tuus“ (Teljesen a tiéd).

2. Szétszórta a gondolataiban kevélykedőket. A gőgös embereket általában csak a saját jólétük érdekli. A „szétszórás” szó nagyon jól leírja, hogy mi fog történni velük, amikor az Isten akcióba lép. Mária ujjongva énekel erről a szétszóratásról, de kik is ezek a kevélykedők? Ha elkezdünk keresgélni, talán rögtön magunknál meg is állhatunk, hogy találtunk ilyen embert. Milyen keményen küzdünk mi magunk is a gőg ősbűne ellen! Mária boldog, hogy a gőg szétszórattatik, és ez kitágítja számunkra a lehetőségeket. Ez a szétszórás megnyitja szívünket, hogy saját rövidlátó szempontunk helyett képesek legyünk „Szívünk gondolatait” másokra és mások szükségleteire irányítani. Mária üzenetének pontosan ez a lényege.

3. A kicsinyeket felemelte. Mária mennybevételének ünnepe arra irányítja a figyelmünket, hogy Isten szó szerinti értelemben felemeli a kicsinyeket. Ahogyan Isten felvette a mennybe Szent Fiát, ezt tette Máriával is: az Örök Élet Országába emelte fel őt. Olykor úgy ragaszkodunk gőgösségünkhöz, mintha az önfenntartási ösztönünk lenne – „Ha én nem gondoskodom magamról, ki más teszi meg?” Azonban Mária alázata lecke számunkra, amelyet meg kell tanulnunk. A valóságban a saját önmegvalósításunk azon múlik, hogy naponta egyre jobban betöltekezünk az Istennel. Kérjük Máriát, legyen segítségünkre, hogy egyre inkább képesek legyünk úgy élni, mint ő. Segítsen nekünk megélni az igazi boldogságot – a felmagasztalást – amely maga az alázat.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, hálát adok neked, hogy ilyen csodálatos anyát adtál nekünk. Ő segít engem a Te akaratod teljesítésének útján maradnom. „Ő természetesen egyszer és mindenkorra belépett az Ég dicsőségébe. De ez nem jelenti azt, hogy távol van, hogy elszakadt tőlünk. Éppen ellenkezőleg: Mária elkísér bennünket, velünk együtt küzd, támogatja a keresztényeket a gonosz erői ellen folytatott harcban.” (Ferenc pápa 2013. augusztus 15.) Segíts, hogy az én lelkemben is felcsendüljön a Magnificat éneke: „mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas”!

Elhatározás: Ha valaki megkér, boldogan és nagylelkűen fogok neki segíteni.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Magasság és Mélység - Barsi Balázs-Telek Péter Pál

Magasság és Mélység Szűz Mária mennybevétele - Nagyboldogasszony

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Jel 11,19a 

(...) Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. (...) A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (...) 

 

1Kor 15,20-26 

Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. (...) 

 

Lk 1,39-56 

Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben...” (...)
 

Szent Lukács a mai Evangéliumban azokkal a képekkel és szavakkal írja le Mária látogatását Erzsébetnél, mint amelyeket az Ószövetségben a frigyláda Jeruzsálembe való felvitelének leírásában olvashatunk. Ahogy Dávid liturgikus táncot járt örömében a frigyláda előtt, úgy az eredeti görög szöveg szerint a magzat Keresztelő Szent János is liturgikus szent táncot járt az élő frigyláda, a Szent Szűz előtt, akiben Isten dicsősége, Jézus volt jelen. Mária is körülbelül három hónapig maradt ott Zakariás házában, mint egykor a frigyláda Obedeus házában – és mindkét ház áldásban részesült. A Szent Szűznek a lorettói litániában szereplő megszólítása – „Frigynek szent szekrénye” – tehát nem csupán szép költői kép, hanem mélységes bibliai igazságot hordozó kijelentés: az új és örök szövetség Isten és ember között maga Jézus, aki valóságos Isten és valóságos ember, a szövetség ládája viszont a Szent Szűz testestül-lelkestül, mert ő előbb hitébe, majd testébe fogadta az új és örök szövetséget, a megtestesült örök Igét, a második isteni személyt. 

 

Amilyen szorosan összetartozik a szövetség ládája és a benne lévő isteni dicsőség, olyan szorosan összetartozik Szűz Mária ma ünnepelt megdicsőülése Jézus Krisztus megdicsőülésével – ezért bár Szent Pál nem említi külön a Szűzanyát, amikor a feltámadás sorrendjéről beszél, hiszen ő csak a kezdetre és a végre összpontosít, Szűz Mária megdicsőülésének hittitka szervesen hozzátartozik a hitletéteményhez. Isten pedig azért nyilatkoztat ki nekünk egy-egy hittitkot, hogy az üdvösségünkre legyen. Ezért is fontos, hogy szemléljük ezt a misztériumot, úgy is, mint saját örök jövőnk zálogát. 

 

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked a mai ünnepet, mely Édesanyád, a Boldogságos Szent Szűz megdicsőülésének és a mi test szerinti megdicsőülésünknek is ünnepe. Add kegyelmedet, hogy bármi történjék is velünk, bármilyen keserű legyen is az életünk, Szűz Mária anyai közbenjárására a ma ünnepelt hittitok, a megnyílt ég s benne a szövetség szekrényének és a napba öltözött Asszonynak látomása ott éljen a szívünkben, megerősítve minket a holtak feltámadásának várásában és az örök dicsőség reményében

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi e-vangelium evangelium365

Evangélium, elmélkedés imádságNagyboldogasszony

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Evangélium

Lk 1,39-56

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Elmélkedés

A hit és a remény példája
Az ókeresztény idők egyik legnagyobb szónoka, Szent Ambrus püspök egyik Szűz Máriáról szóló prédikációjában így bíztatta a híveket: Mária nem kételkedett, hanem hitt Isten ígéretében, ezért elnyerte a hit gyümölcseit. Legyen bennetek Mária lelkülete, hogy megdicsőítsétek az Urat! Legyen bennetek Mária lelkülete, hogy örüljetek Istenben!
Szűz Mária mennybevételének ünnepén, amely napot a magyar hagyomány Nagyboldogasszony ünnepének nevez, arra kapunk meghívást, hogy örüljünk az ő test szerinti megdicsőülésének és az ő életének példáját követve a hit és a remény útján törekedjünk a mennyország felé. A megváltás hatása, gyümölcse az ő életében mutatkozik meg elsőként. Az őskeresztény időkre visszanyúló hagyomány szerint Jézus édesanyjának földi élete nem úgy fejeződött be, mint a többi ember élete, hanem Isten megdicsőítette azzal, hogy felvette őt a mennyországba. Ez a megdicsőülés egyaránt érinti mind a Szűzanya lelkét, mind pedig a testét, ahogyan ezt a hitigazságot XII. Piusz pápa megfogalmazta a Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű rendelkezésében: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya, Mária, miután befejezte földi életpályáját, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe.” A mai ünnep tehát Szűz Mária mennyei születésnapja. Jézus esetében mennybemenetelről beszélünk, hiszen ő a maga erejéből emelkedett az égbe, a maga erejéből tért vissza a mennybe az Atyához, amikor befejezte földi küldetését. Ezt ünnepeljük a húsvét utáni negyvenedik napon. Szűz Mária esetében viszont nem mennybemenetelt mondunk, hanem mennybevételt, hiszen ő nem a saját erejéből jutott oda, hanem Istennek köszönhetően. Isten jutalmazta meg az ő hitét, bizalmát, engedelmességét és szeretetét azzal, hogy felvette a mennybe.
Jézus az utolsó vacsorán ígéretet tett övéinek, hogy helyet készít számukra a mennyben. Ezt mondta: „Atyám házában sok lakóhely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek és helyet készítek számotokra?” (Jn 14,2). Szűz Mária számára tehát a mi hitünk szerint már megvalósult az Úrnak ez az ígérete, s annak érdekében, hogy a mi életünkben is megvalósuljon, érdemes tanulnunk Isten Anyja hitéből és töretlen reményéből. Az evangéliumok szépen feltárják előttünk, hogy mi tette a názáreti leányt alkalmassá arra, hogy a nehézségek ellenére is szüntelenül növekedjen a hitben és kitartson a reményben. A Szentlélek jelenlétére és erejére kell elsősorban gondolnunk. Az angyali üdvözletkor Isten tervének megismerése és elfogadása után a Szentlélek töltötte be Mária méhét, s ennek köszönhetően fogant meg Jézus. Isten Lelke azonban ezt követően is a názáreti leánnyal maradt, azaz nem távozott el tőle. Amikor meglátogatja Erzsébetet és egymást örömmel köszöntik, akkor Mária szívének nagy örömével dicsőíti Istent és ad neki hálát azért, hogy a Megváltó anyja lehet, és az egész emberiség nevében mond köszönetet a megváltásért. Ezt a hálaadó imát olvassuk a mai ünnep evangéliumában. A Szentlélek az, aki megerősíti Máriában a hitet és a reményt, hogy Isten ígérete mindenkor megvalósul.
A Szentlélek minket is örömmel és reménnyel tölt el: érdemes Istenre bízni életünket, mert miként a mennybe felvett Szűzanyának, ugyanúgy nekünk is helyünk van a mennyországban.
(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, mindenható Istenünk! Tőled kaptuk életünket, de tudjuk, hogy emberi életünk évei, évtizedei akkor is elmúlnak, ha nem teszünk semmit. Ha nincsenek komolyabb céljaink, lelkileg igénytelenek vagyunk, csupán a mindennapi megélhetésünkkel törődünk, önző módon bezárkózunk önmagunkba, akkor is eltelik az életünk. Hisszük, hogy nem véletlenül adtad nekünk az életet. Hisszük, hogy szüntelenül keresnünk kell, hogy mit kívánsz tőlünk, hogyan szolgáljunk téged. Mi ugyan nem rendeltettünk olyan kimagasló hivatásra, mint Szűz Mária, a megváltó Jézus édesanyja, de hisszük, hogy terved van velünk. Segíts minket, hogy az üdvösség reményében megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk! Segíts, hogy mi is eljussunk a mennyországba, ahová Szűz Máriát felvetted!

 

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi útravaló

Napi ÚTRAVALÓÉvközi 19. hét péntek

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
14
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Heti IGE, bátorító üzenet

Heti IGE bátorító üzenetDolgozz szorgalmasan és kitartóan!

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
07

Dolgozz szorgalmasan és kitartóan!

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek.” (1Korinthus 15:58)

Amikor William Carey (1761–1834) először kezdte fontolgatni, hogy misszionáriusnak megy Indiába, az apja rámutatott, hogy nincs megfelelő iskolai végzettsége ehhez a munkához. Carey azt válaszolta: „Bírom a kemény munkát. Meg tudom csinálni.” Valóban meg is tette. Indiában ilyen volt egy tipikus napja: 5.45-kor kelt, hogy a héber Bibliából olvasson egy fejezetet és egyéni áhítatot tartson. Reggel 7-kor a családi imát vezette bengáli nyelven, egy oktató segítségével felolvasott perzsául, és egy szentírási részletet hindi nyelven. Reggeli után szanszkritot fordított angolra. Délelőtt 10-től délután 2-ig tanított a főiskolán, majd vacsoráig bengáli nyelvre fordított. Egy korai vacsora után szanszkritra fordított és telugu nyelvet tanult, majd este 7.30-tól igét hirdetett az angol gyülekezetnek. Este 9 körül visszatért a fordításhoz körülbelül két órára, levelet írt egy barátjának Angliába, elolvasott egy fejezetet a görög Újszövetségéből, majd végül lefeküdt. Carey mindenki másnál többet tett Krisztus üzenetének Indiába juttatásáért és az ottani gyülekezetek megalapításáért. Azért tudta megtenni, mert vállalta a kemény munkát!

Íme, két ige a szorgalmas munkásoknak:

1) „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

 2) „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Korinthus 15:58).

 Ezeket a szentírási részleteket le lehet redukálni öt szóra: Dolgozz keményen, és sikeres leszel!

 

"A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33." Mai Ige elmélkedések angol nyelven itt.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Ignáci Szikrák

Ignáci szikrák

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Ha felebarátod teljesen nyilvánvaló vétkére józan ésszel nem találsz mentséget, akkor se a hibázót, hanem a kísértés hevét okold, amelyben te jobban, vagy legalább éppen úgy elbuktál volna.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Szent Ágoston vallomások

Szent Ágoston vallomások Csomóra szedi a biztos igazságokat.

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Mert igaz, hogy te teremtetted, Uram, az eget és földet. Igaz, hogy a kezdet a te Bölcsességed volt, akiben mindent alkottál. Igaz, hogy a látható mindenség két nagy részre oszlik, égre és földre, ha rövidség okából e két szóban foglalunk össze minden teremtett és kialakított dolgot. Igaz, hogy mindenben, ami természete szerint változandó, értelmünk valami kialakítatlanságot lát. Ez teszi lehetővé, hogy egyáltalán formát kapjon, vagy egyik forma helyett másikba öltözve mivolta szerint is átváltozzék. Igaz, hogy nincs azon hatalma az időnek, ami, jóllehet természete szerint változandó, annyira egyesült az örök formával, hogy többé tényleg nem változik. Igaz, hogy az alaktalan ősanyag, a majdnem-semmi, idők folyásának hordozója nem lehet. Igaz, hogy az, amiből lesz valami, bizonyos kifejezési mód szerint joggal viseli annak a nevét, ami belőle fejlődik; így például „ég és föld” névvel lehetett illetni azt az alaktalan ősanyagot, amelyből az ég és föld létrejött. Igaz, hogy a kialakított dolgok közül semmi sem áll közelebb az alaktalanhoz, mint a föld és az örvény. Igaz, hogy nemcsak minden teremtett és kialakított dolog az úr műve, hanem minden teremthető és alakítható is, mert tőle van, minden, ami van. Igaz, hogy minden, ami az alaktalanból alakíttatik, először alaktalan, s csak azután nyeri alakját.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Prohászka Ottokár breviáriuma

Prohászka Ottokár breviáriumaSzűz Mária Mennybevétele Nagyboldogasszony

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Magyarország kis sziget idegen népáradatban; hullámok csapdossák; aggodalmak, remények járnak fölöttünk; tengerünk nem igen van, mely nemzeti haladásunkat, gazdagodásunkat előmozdítaná, melynek leheletétől hősök és szentek lelkesülnének; de a «tenger csillaga» mégis mosolyog felénk. Kilencszázados történetünk verőfényében éppúgy, mint mély árnyaiban ott látom alakját, mely az égből leszáll s megáld; hallom nevét, mely a királyok és hősök nevei mellett és fölött hangzik, mint angyalének; ez az alak, ez a név: Mária. Szent István neki ajánlja föl életének esthajnalán a koronát, hogy amint neki esti csillaga volt, úgy nemzetének hajnalcsillaga legyen; neki adja át népét, hogy Nagyboldogasszonya, Úrnője legyen. ... Háromszáz éven át szinte nincs más hivatásunk, minthogy a kereszténység lovagjai, a Szent Szűz választott vitézei voltunk. Hősiességünk fölött az ő képe, az ő zászlaja lengett. Ha el kellett volna vesznünk, zászlaja lett volna szemfödőnk s csendítésünk az Áve Mária estharangszava. Meg vagy-e velünk, Úrnőnk, elégedve? Új harcok, a kultúra harcai; új küzdelmek, a népboldogulás küzdelmei várnak ránk. Szellem, ész, munka, erény ezentúl a fegyverek; megbírja majd a nemzet karja ezeket is? Ha hisz és szeret; ha téged tisztel; ha erényeidet saját életébe oltja: nemcsak hogy megbírja, de már a győzelem koszorúja után nyújtja ki kezét. Maradjunk ez alapon; a népeknek élete nemcsak vértócsákba, hanem fertőkbe is veszhet. A fertőkbe nem jutunk, ha a hit erejével s az erkölcs lelkével a kultúrmunkához fogunk. «In me spes omnis vitae et virtutis».

[PO ÖM XII.: Ünnepnapok Emlékezések, Gondolatok, 120-122. old.]

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz. Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kühár Flóris OSB napi breviárium

Kühár Flóris Vallomások és gondolatokNagyboldogasszony

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Levették az Úr testét a keresztfáról és édesanyja ölébe tették. Az édesanya tartotta karjaiban a drága tes­tet, a vérrel borított, átszegezett halottat. Tartotta Betle­hemben, ölelte Názáretben. És most így kapja meg. íme, az Űr szolgáló leánya! Az Úr a kereszt alatt is kívánta szol­gálatát. Mily keserű lett volna az Istenanya csókja ezen a halott testen, ha nem az Úr szolgáló leánya lett volna! Hogy kövesedett volna meg a szíve, hogy állt volna meg a vére a rettenetes fájdalomtól. Hogy dacolt volna azzal, aki gyermeket adott neki és a gyermeket így vette el tőle! De mert az Úr szolgáló leánya volt, most is csak azt mondta: legyen nekem a te igéd, akaratod szerint.

Húsvét vasárnap hajnalán megvilágosodik a Szent Szűz szobácskája, belép rajta ragyogó szépségében a diadalmas Jézus. Feltámadt az Úr! Boldog volt a karácsony éjszaka, boldogabb a húsvét hajnala. A Fájdalmas anya, most lett igazán Boldogasszonnyá. Hite tette boldoggá, mert betel­jesedett mindaz, amit az Isten neki mondott. Elfogadta a hét tőrt, mely szívét élete folyamán átjárta. Most iste­ni Fia feltámadott testének ragyogó sebeiből itta a meg­váltás örömét.

(Szűz MÁRIA élete)

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A szalézi szent mondta... Don Bosco

A szalézi szent mondta E, mint Egyház, mint engedelmességELSZAKADÁS, LEMONDÁS

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Lelkeket keressetek, ne pénzt és tiszteletet (SPS 122)

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív Lovagja

Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív LovagjaA hősies, lovagi szeretet útján

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

13.   Minden teremtmény, mindaz, ami és aki a Teremtőn kívül létezik, Istennek köszönheti létezé­sét (...). A Szent Szűz ugyancsak Isten teremtmé­nye. Önmagától épp ezért nincs semmi érdeme. Mindazt, ami az Övé, Istentől kapta. Azonban Ő a legtökéletesebb teremtmény, épp ezért az Iránta tanúsított tisztelet természeténél fogva Isten iránti tiszteletünket fejezi ki. Ha pl. megcsodálunk egy szép képet vagy szobrot - ezáltal a művész iránti el­ismerésünket fejezzük ki, aki ilyen remekművet al­kotott. Ugyanígy ebben az esetben is, az, aki a Szűzanyát tiszteli, Istent dicsőíti, még ha ő maga nem is lenne ennek tudatában (...). A Szűzanyáról, ha Őt az Atyához való viszonya alapján próbáljuk megközelíteni, azt mondhatjuk, hogy mint mindenki más, Ő is Isten teremtménye. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett em­ber Isten gyermeke; ugyanígy Ő is - az Atya Leá­nya. De ez még nem minden. A Szűzanya ugyanis nem csupán az Atya Leánya, de Isten Fiának Anyja is egyúttal. És az Ő anyasága nem korlátozódik csupán Jézus emberi természetéré, Mária - Isten­anya. Itt azonban az emberi értelem megtorpan. Ho­gyan lehetséges ez? Nem tudjuk, mégis így van. Ezek a fogalmak a végtelenbe nyúlnak, a végtelen­ben pedig az emberi értelem nem tud eligazítani bennünket.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kempis Tamás - Krisztus követése

Krisztus követése Harmadik könyv Nem kell kutatni Isten titkos ítéleteit,s azt, ami túl van az ember illetékességi körén

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Ne tárgyald hát, fiam, kíváncsian azt, ami tudásod mértékét meghaladja, hanem inkább azon légy, arra törekedjél, hogy Isten országában akár legkisebb is lehess.

Még ha tudná is valaki, hogy ki szentebb a másiknál, vagy ki nagyobb a mennyek országában, mi haszna volna ebből az ismeretből, ha ennek nyomán magát előttem meg nem alázná és nevemnek buzgóbb dicséretére ösztönzést nem merítene.

Sokkal kedvesebb dolgot cselekszik Isten előtt, aki vétkeinek nagyvoltán és erényeinek fogyatékosságán töri a fejét, azon, hogy milyen messze van még a szentek tökéletességétől, mint az, aki azon vitatkozik, hogy ki nagyobb, ki kisebb közülük.

Jobb a szentekhez áhítatos imádsággal, könnyek közt könyörögni, dicsőséges közbenjárásukért alázatos lélekkel esedezni, mint hiú vizsgálódással titkaikat fürkészni.

Ők teljesen és tökéletesen elégedettek, bárcsak az emberek is meg tudnának elégedni, és hiábavaló beszédüket megzaboláznák.

Ők nem dicsekszenek saját érdemeikkel, mint akik semmi jót sem tulajdonítanak maguknak, hanem mindent nekem, mert végtelen szeretetemben mindent én ajándékoztam nekik.

Annyira betölti őket az istenszeretet és a túláradó öröm, hogy egyáltalán nem hiányzik nekik a dicsekvés, és semmi csorbát nem szenved a boldogságuk.

Minden szent annál alázatosabban vélekedik önmagáról, minél nagyobb dicsőség ragyog rá, minél közelebb van hozzám, minél kedvesebb nekem.

Azért előtted az írás, hogy leteszik koronájukat Isten elé, arcra borulnak a Bárány színe előtt, és úgy imádják az örökkön örökké élőt.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Barsi Balázs Szentbeszédek

Barsi Balázs SzentbeszédekÉvközi 18. vasárnap

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
09

 

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Pál Feri vasárnapi beszédek

Pál Feri vasárnapi beszédekMt 13,44-46 - Évközi 17. vasárnap

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Júl
26

Két gyönyörű, sokat mondó kép, példabeszéd Isten országáról. Arról szeretnék beszélni, ami mind a két képben megjelenik. Ez pedig az, hogy a főhős mindenét eladja, mindenét odaadja, hogy aztán az a valami az életének a részévé lehessen. Erről szeretnék beszélni, tehát erről a mindenről. Nagyon igyekszem elkerülni azt, hogy a mindennel kapcsolatban pusztán csak ideálokat vázoljunk föl, főképpen pedig, hogy az ideologikus gondolkozásnak a csapdájába hulljunk. Hat pont lenne, röviden.

Az első. Amikor mind a két történetben – eladja mindenét, odaadja mindenét – akkor milyen sokunknak, akár az Istennel való kapcsolattal összefüggésben hogyan visszhangozhatnak ezek a kifejezések, hogy lemondás, a lemondás nyomán való veszteség. És akkor szoktak bennünket is kérdezni, akár papokat, akár bárkit, aki valahogy az Istenre figyelő módon él, hogy „Hát az nem túl nagy veszteség? Nem túl nagy lemondás? Te hogyan bírod e nélkül, meg a nélkül?” Ha csak a veszteség lenne, és csak a lemondás lenne, tényleg elég szomorúan festene a keresztény ember élete. De ez a történet olyan gyönyörűen mutatja az egyik oldalról a megtalálásnak az örömét, azt a boldogságot, hogy „Hááá! Megvan!” A másik pedig, amikor a kereskedő keresi azt az igazgyöngyöt. Itt pedig tulajdonképpen akár mondhatnánk ezt is, a vágyról van szó, és a vágy beteljesedéséről.

Ezért senkinek se ajánlanám, aki az Isten országának az örömét szeretné valahogyan tapasztalni, hogy egész életén keresztül – most első sorban az Istennel való összefüggésben – a veszteségeit számolgassa, meg a lemondásai körül keringjen, hanem inkább a vágyakozást érdemes elmélyíteni magunkban. Sokaknál egyáltalán rátalálni az Isten utáni vágyakozásra. Van, hogy valaki szinte még meg sem ízlelte, mi az, hogy Isten után vágyakozni. Milyen könnyen el tudjuk felejteni az Istennel való együttlétnek az örömét, a spirituális tapasztalatainknak valamiféle szépségét és gyönyörűségét. Tehát az első gondolat így szól: Kétség kívül, listázhatjuk a veszteségeinket, sorolhatjuk a lemondásainkat – nem is irigylek senkit, aki a keresztény életében ezen az úton jár.

Eszembe jutott egy gyermekded élményem, nézzétek ezt el nekem. Elkezdtem azon töprengeni, hogy van-e olyan kézzel fogható tapasztalatom arról, hogy a magam módján úgy mindent, és akkor azért, hogy valami egy az enyém legyen. Gyerekkorból eszembe jutott egy. Nem voltam még tizennégy, ez egész biztos, és nagyon vágyakoztam egy magnóra. Jaj! Képzeljétek el, lehetőségem nyílt arra, hogy vegyek egy „sanyó” (SANYO – szerk.) magnót. Jó, hát tudom, most már tudom, hogy nem úgy kell mondani, hogy „sanyó”, na de én egy kis kölyökként, hát mit tudtam, nekem az „sanyó” volt. Akkor áhítoztam, vágyakoztam egy „sanyó” magnó után. Tulajdonképpen még olyan fekvő állapotú volt az, és hiába volt fekvő állapotú, húsz fokkal meg volt döntve az előlap. Hát, ez nekem tizenkét évesen maga volt a gyönyörűség. Néztem ezt a magnót, és gyűjtögettem a kis pénzemet, de elég sokáig, és még mindig nem jött ki belőle. Akkor az történt, hogy volt nekem egy bélyeg albumom, azt viszont éveken keresztül gyűjtögettem, a bélyeg sorokat, a bélyeg blokkokat. Te jó ég! Mindenem benne volt. Akkor odamentem a testvéremhez, és a következőt mondtam: „Ide figyelj, az összes bélyeget odaadom, pénzért.” Elmondtam neki, hogy nekem az a magnó mindenképp kellene, s akkor a testvérem gálánsan megvette az összes bélyegem, azóta is kicsit sajnálom, viszont meg tudtam venni a „sanyó” magnót.

Hogyan kapcsolódik ez nagyon szervesen bennem az első ponthoz? Hát úgy, hogy kétség kívül, most is föl tudom idézni azt, hogy „Jaj, azok a szép bélyegsorok! Azok a gyönyörű bélyegblokkok!” Mennyi év kutatása, meg gyűjtögetése van benne. Na de ami eleven bennem, ami igazán, igazán lényeges, nem az, hogy tényleg, na, hanem az, hogy azután minden nap hogyan törölgettem le a magnónak az előlapját. Emlékszem, hogy amikor lefeküdtem, akkor mindig egy-egy pillantást vetettem még a magnómra. Hát ilyen voltam tizenkét évesen, többek között. Tehát az első gondolat így szól. Itt van ez a két történet Isten országáról, és belefulladhatunk a lemondás, és a veszteségek világába. Érdemes tehát sokkal inkább a vágyat megkeresni magunkban, alapvetően most az Isten utáni vágyakozásról beszélek, és a vele való kapcsolat öröméről, amit már valamikor megéltünk.

Második gondolat. Mert az lett a benyomásom, ez nem volt rövid. Tehát, moderálnom kell magamat. Második. Amikor az a valaki mindenét eladja, mondhatnánk megint csak azt, hogy na, ez a kockáztatás, hűha. Na, kinek van erre bátorsága? Ez kockáztatás, és belehullás a semmibe, aztán vagy bejön, vagy nem jön.

Nem tudom, olvastátok-e, hallottátok-e a hírt, kigyulladt egy lakóépület, és kisgyerekek a harmadik emeletről kiugrottak. Felnőttek már várták őket ott lent, és elkapdosták őket. A harmadikról ugrottak ki, mert mögöttük már hatalmasak voltak a lángok. Na, mondhatjuk ezt: „Te jó ég! Kiugrani a harmadik emeletről? Na, az aztán a kockáztatás.” Szívem szerint megkérdezném a gyerekeket, hogy ők ezt kockáztatásnak élték-e meg, vagy nem. Azt gyanítom, hogy egy ideig igen, majd eljött egy pillanat, amikor azt mondhatták: „Na, most élet-halál! Most élet-halál! És ha az életet választom, akkor ez most már nem első sorban kockáztatás, hanem ezt lehet csinálni. Akkor viszont, ugrunk.”

Ezért a második gondolat így szól. Amikor az a bizonyos szimbolikus személy mindenét odaadja, láthatjuk ezt kockáztatásnak, kétség kívül van benne kockáztatás, mint az első pontban lemondás és veszteség. Gyúrhatunk arra, hogy a kockázatkerülő személyiség, vagy -magatartás egy kicsit árnyaltabb legyen, és merjünk bátrak lenni. De lényegileg nem erről van szó az Isten országával összefüggésben, hanem arról, hogy a vágy és az öröm nyomán egyszer csak fölfedezzük azt, hogyha nekünk van valaki vagy valami, ami tényleg élet-halál, az éppen Isten. Isten nekünk az élet-halál kérdés.

Nem tudom, szoktatok-e például olyan műsorokat nézni, amiben harmincketten kezdenek, aztán tizenhatan vannak, aztán nyolcan, aztán négyen… Tök mindegy, hogy milyen műsor. Mi szokott lenni? Képzeljünk el egy főzőműsort, és a főzőműsorban a harminchatból be lehet jutni a tizenhatba – nem harminchat, harminckettő. A harminckettőből a tizenhatba, és végül már csak ketten vannak, és persze a nézők izgulnak, hogy ki kerül be a harminckettőből a tizenhatba, mégis csak. És a műsorvezető azt mondja: „Nem más, mint… Katalin.” És akkor István elsírja magát, pedig sose szokott sírni, mert egy kemény férfi ember, kopasz, és tagbaszakadt. Na, de hát most kiesett, nem jut be a tizenhatba a főzőműsorban.

Most nézzétek el nekem, hogy ezt így mondom, nem akarom ezt gúnyolni, csak szerettem volna érzékelhetővé tenni azt, hogy hogyan tud elállítódni bennünk az a jó érzék, hogy mi élet-halál kérdés az emberi sorsban. Ez az érzékünk el tud állítódni. Össze tudunk zuhanni, ha a harminckettőből nem jutunk be a tizenhatba. És szívem szerint, most nem akarom elkezdeni sorolni, hogy egyébként pedig mi minden tényleg élet-halál kérdés, tényleg. Azért nem akarom elkezdeni sorolni, mert talán túl modoros lenne, meg ti is tudjátok.

A második gondolat így szól, hogy ez a történet tulajdonképpen azt tárja föl, hogy az Isten országában egyszer csak világos lesz, hogy mi élet-halál kérdés, és hogy mi egyáltalán nem az. Hogy mi az, amiért érdemes az embernek az életét úgy sss, és mi az, amiért egyáltalán nem érdemes. Ennek lehet egy olyan része, hogy kockáztatás. Valójában, mikor valaki ott van, és azt mondja: „Hátam mögött a tűz, ott meg a remény.”, akkor az már lényegileg nem is kockáztatás, bár van benne.

Harmadik gondolat, ez így szól: Ahogyan elállítódik az érzékünk, hogy mi élet-halál kérdés az emberi létezésben, és mi egyáltalán nem az, akkor fölfedezhetjük azt, hogy „Mi lett nekünk élet-halál kérdés?”, valahogyan észrevétlenül. Hogy az elállítódásunk révén mi lett az, amit elkezdtünk gyűjtögetni, összerakosgatni, birtokolni. Mi lett nekünk élet-halál kérdés? Olvastátok-e Hosszú Katinkának a nagyon érdekes, hosszú interjúját? Minden esetre, ha valaki csak a címét olvasta, az is sokat mondó volt. A második részét akarom idézni: „mint ember, elvesztem”. Ha az egész mondatot mondom, körülbelül így szól: „Nyertem három olimpiát, és közben mint ember elvesztem.” (Nagy árat fizettem a sikerekért, mint ember elvesztem (Index.hu) – szerk.) Hát, ha valakit könnyű szívvel tudunk mondani, aki mindenét beletette abba az olimpiai bajnoki címbe, nem is egybe, háromba, meg az ezüstérembe, meg a negyedik hely. Hosszú Katinka biztos beletette a mindent, mert olyan. S milyen érdekes, hogy van egy pár hónap járvány, karantén, és egyszer csak valaki rácsodálkozik arra, hogy „Én mindent beletettem abba a három olimpiai bajnoki címbe, de mint ember elvesztem.” S akkor följön a kérdés, hogy: „Meg akarom-e magam találni? Mint sportoló megvagyok, de mint ember megvagyok-e?”

Olyan izgalmas lenne magunkra nézve elmondani: „Na, mint asztalos, megvagyok. Mint ember? Nem tudom. Mint ügyintéző, megvagyok. Mint ember? Nem tudom.” Tehát ez a harmadik gondolat, hogy észrevétlenül sok minden, vagy akár sok mindenki, vagy valakik válhattak a mi élet-halál kérdésünkké, és ennek összefüggésében lehet, hogy valaki, aki a legfontosabb bennünk, egy kicsit elveszett.

Negyedik gondolat. Mikor mindenét odaadja, akkor ugye – hadd térjek vissza ehhez – ez tulajdonképpen mit jelent? Csomó veszteséget, lemondást. De valójában nem ez a lényeg, hanem hogy itt odaadás történik, nem lemondás, még csak nem is elengedés, ami ma egy sztár kifejezés, hogy „Engedd el!”. Rosszul vagyok ettől. Hát, engedd el! Jó, most leesett, ott van. Azt elengeded, de nem is kerül tőled messze.

Ha valaki csak elengedi, elenged, elenged, akkor igazán a helyzetet nem biztos, hogy megoldja. Ezért nem az elengedés az Isten országának a kulcsszava, hanem az odaadás. Odaadás, az nem ugyanaz. Az elengedés, hogy: „Ah, jó.” Az odaadás: „Legyen a tiéd.” Milyen érdekes (zene szól – szerk.) az, hogy amikor próbáljuk a mindent, ugye benne van az emberi lélekben a vágy a minden után. Sokan azt mennyiségi értelemben igyekszenek összeszedni, és begyűjteni, az összes bélyeg, az összes, összes minden, minden, minden… és általában valami kudarc a vége. De hogyan lehetséges az, hogy tényleg sokkal közelebb kerüljön hozzánk az, hogy valami megvalósul bennünk abból, hogy MINDEN? Az nem a mennyiségi birtoklás révén történik, mert annak sosincs vége, hanem pont fordítva, az odaadás révén.

Mert amikor valaki azt mondja: „Tulajdonképpen erre sincs szükségem, az se fontos, ezt is odaadom.”, minél kevesebb mindenre van szükségünk, annál több mindenünk van. Annál inkább mondhatjuk azt, hogy: „Mindenem megvan.” Amikor az ember már csak a lényeggel foglalkozik, és tudja, hogy mi az a kevés, amire igazán szüksége van, az az érdekes, hogy reálisan mondhatja, hogy: „Tulajdonképpen mindenem megvan.” Miközben rengeteg mindene nincs meg, de mindene megvan. Az Isten országának a logikája tehát nem a mennyiségi gyarapodás, gyűjtés, esetleg harácsolás, lopás – ezt most már nem is folytatom –, hanem pont fordítva, az odaadás. Az odaadás révén rácsodálkozom, hogy milyen kevés is elég, és egyszer csak tényleg jó szívvel azt mondom: „Tulajdonképpen mindenem megvan.”

Ötödik gondolat. Ez azt is jelenti, hogy mindaz, amiről most beszélünk, az Isten országa, és Isten nem a birtoklás révén lesz a miénk, hanem az önátadás révén. A birtoklás révén semmi sem lesz igazán a miénk. Gondoljunk a kisgyerekre, szorítja a kis maciját, átmeneti tárgy. Aztán utána gyűjtjük a bélyeget, a szalvétát, vagy az akármicsodát. Azután lesz magnónk, és aztán lesz biciklink, és lesz autónk. Na, és minden, amit birtoklunk, ott van az emberi lélekben, hogy „Jaj, el ne romoljon, el ne vesszen! El ne lopják, el ne vigyék! Tönkre ne menjen!” Ha tényleg benne van az emberi lélekben az, hogy úgy mindent, akkor az nem a birtoklás révén valósulhat meg, hanem az önátadás által.

Nem az által, hogy magamhoz rendelem, mert végül aztán hova jutunk? Végül általában rá szoktunk csodálkozni arra, hogy egy emberre, vagy emberekre volna szükségem. És mikor már embereket látunk, nem csak tárgyakat és egyebeket, akkor az emberekkel kapcsolatban nagyon pontosan szoktuk tudni észlelni, hogy nem birtokolhatóak. Ha azt akarom, hogy gazdagítsa az életem, önátadásra lesz szükség. Mert aminek, és akinek átadom magam, kétség kívül elveszíthetetlenül lesz az enyém. Amit a birtoklás révén akarok, állandó félelem.

De itt valamit érdemes kimondani. Sokan vagyunk, elkezdtük gyakorolni az önátadást. Önátadás akármi felé. Önátadás lehet a zenére, és a táncra, a művészetre, önátadás a kapcsolatra… Rendben van, de előbb-utóbb az önátadásnak is a vége valami olyasmi, hogy megsejtjük, hogy nem maradandó. Hogyha teljesen is odaadom magam, lehet, hogy hősies, szinte szent, és mégis marad bennünk valami hiányérzet. Képzeljük el a nőt, aki szíve teljes szeretetével odaadja magát a férfinek, önátadásban él vele 20-30-40 évig. És ha a férfi meghal? Ki szabadítja meg a szenvedésétől? Ezért végső soron az önátadásnak az igazi célja mégis csak Isten. És hogy Ő az igazi célja, hogy az emberi szív arra van kitalálva, hogy végül Istennek adja át magát, azt nem egyszer egy egész életúton gyakoroljuk és próbálgatjuk. És sokan vannak, akik csalódnak az önátadásban; már nem birtokolni akarnak, odamentek az önátadásba, a nagyvonalúságba, és ott is csalódnak. De nem az önátadás a probléma, hanem hogy az önátadásaink kudarcai, miközben abban benne voltunk, és ihletetten, és nagyvonalúan, és teljes szívvel, ott is átélhettük a töredékességünket. Tehát az önátadás végső célja, ha abban tényleg békére akarunk lelni, valamiképpen Isten.

Végül a záró gondolat pedig így szól. Sokan vannak, ősz szakállal, élettapasztalattól valamennyire megbölcsülve, de kissé olyan szomorúan, mert hát megrágta őket az élet – mondják. „Na, mi is a boldogság, amiért érdemes embernek lenni? Hát egy-egy szép pillanat, az.” Ennél szomorúbbat keveset tudok elképzelni, na ennél egy szomorúbb van, hogy „a remény hal meg utoljára”, na az még egy kicsit rosszabb ennél: hogy az emberi élet nem más, mint hogy egy-egy szép pillanat, mikor megsejtünk valamit.

Annyira jó visszaemlékezni azokra a gyönyörű pillanatokra. Azokra a pillanatokra, helyzetekre, találkozásokra, mikor azt éltük át, hogy ebbe valahogyan minden belesűrűsödött. És van ilyen. Átélni annak az örömét és boldogságát, a vágynak valamiféle beteljesedését, hogy: „Na, ebben most valahogyan minden benne van.” De az emberi élet több, mint hogy néhány ilyen pillanatot levadásszunk, vagy éppenséggel megajándékozzon vele az élet. Ezek az ihletett pillanatok hírt adnak nekünk, üzennek Isten országának a gazdagságáról.

https://youtu.be/gxM0bjRiTlo

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Martos Balázs atya elmélkedése

Martos Balázs elmélkedése Közös dolgaink…Évközi 20. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
13

Évközi 20. vasárnap első, ószövetségi olvasmánya Izajás könyvéből való. Ígéret, amelyben Isten Izrael fiait szólítja meg, de valójában az idegenekről, a pogányokról beszél, nekik tesz ígéretet. A nem zsidó népeknek is szól Isten meghívása, hogy jöjjenek el az ő szent hegyére, Jeruzsálembe, és hozzanak áldozatot. „Mert házam minden nép számára az imádság háza lesz” – fejeződik be a szózat.

A szakasz irodalmi értelemben azért meghatározó, mert Izajás prófétai gyűjteményének harmadik nagy egységét vezeti be, amelynek jelentős része a babiloni fogság után keletkezett. Ebben a korban a zsidó nép már sokféle értelemben pogány világban él. A próféta talán éppen azért beszél az idegeneknek szóló ígérettel Izrael fiaihoz, mert annyira aktuális számukra a kérdés, hogyan kapcsolódjanak a nem zsidókhoz, mi az, ami közös lehet bennük, velük, mi kapcsolja őket össze a legmélyebben azokkal, akik nem Ábrahám leszármazottai.

Szövegünk több ilyen kapcsolódási pontot kínál. Ezekkel alapozza meg a közös jövő ígéretét. Az első a „jog és igazság”, amelyet mindenkinek meg kell tartani. Izrael prófétái mindig is hangsúlyozták az erkölcsös cselekvés elsőbbségét az üres vallási gyakorlatokkal szemben. Az egész ígéret a „szent hegyre” való zarándoklat képével, az elfogadott áldozatokkal zárul – akkor ellentmond önmagának? Nem, nem erről van szó. Egyfelől inkább arról, hogy az igaz élet, a jog és igazság őrzése és megcselekvése meg az igazi vallásosság nem kioltja, hanem támogatja és kiegészíti egymást. Másfelől arra is gondolhatunk, hogy az izraelita hagyomány kései irataiban az áldozatok, sőt a törvény megtartása is egyre inkább jelképes értelmet nyernek. A törvény megtartása lényegének megértésével és megtartásával, az áldozatok megcselekvése a teljes szívbeli odaadással és engedelmességgel valósítható meg. Azért kell megtartani „jogot és igazságot”, mert ezzel az élet törvényét követi az ember, és azért, mert talán ebben a figyelmes élethelyzetben van legnagyobb esélye, hogy Isten szavát maga is meghallja. „Nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom” – mondja a próféta.

Izajás olyan idegenekről beszél, akiket valami vonzza Isten szolgálatára, akik valamiért megszerették az Úr nevét. A zsidó nép nem akart téríteni, de erkölcsös és vallásos életvitele egyeseket megszólított és vonzott. Ez a második kapcsolódási pont. Az idegenek, akikről itt szó van, vigyáznak, nehogy megszentségtelenítsék a szombatot. A szombat Izrael egész népét az Egyiptomból való szabadulásra, ezzel önnön születésére emlékeztette, Isten szabadító tettére, amellyel megalkotta népét, s egyben megóvta a pusztulástól. A szombat elismeri a teremtés igazságát is, amellyel Isten az időt, a világot és minden ékességét létrehozta, és az emberre bízta. A szombatot megszentelni ilyen módon azt jelenti, hogy tudjuk a helyünket a világban, belátjuk és átlájuk, sőt, valószínűleg csodáljuk is a világ rendjét, amelynek gyümölcseit legalább néha ízleljük és élvezzük.

A félig idegeneknek, a nép hívő magjával szimpatizálóknak szól a harmadik ígéret, amely nem is egy, inkább egy egész sorozat. A vallásos kapcsolódás ígérete, a közös gesztusok, szokások összetartó ereje. Közös zarándoklat a szent hegyre, elfogadott áldozatok, vagyis valós kapcsolat Istennel az elfogadott ajándékban, végül – mindennek összefoglalásaként – a közös ház, a templom, mint az imádság háza minden nép számára. Ma a fizikai szükségletek látszanak meghatározónak, elsődlegesnek. Izajás szavai viszont azt a mélyebb emberségünket szólítják meg, ahol tudva tudjuk, hogy a lelki sötétség sötétebb és fájdalmasabb, a lelki otthontalanság és korlátozottság sokkal nyomasztóbb, mint a testi.

„Házam minden nép számára az imádság háza lesz” – lesz hol megnyitni a szívünket együtt, az egyetlen Isten színe előtt. A másik, aki már megsejtett valamit az Úr jelenlétéből, meghívott, mint én is. Isten neki is otthont készít, ahogy nekem, nekünk is.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dr. Frajka Félix atya homiliái

Félix atyaÉvközi 19. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
08

Bevezetés

Olyan történetet hallunk a mai evangéliumban, melyre azt mondják sokan, hogy mese az egész. Mert szép történet az, hogy Jézus megmenti tanítványait a viharos tengeren, a vízen járva, de semmi valóság alapja nincs. Ésszel föl nem fogható, a természet törvényeivel meg nem magyarázható az, hogy Jézus a vízen jár, és hogy egyetlen szavára lecsendesedik a vihar. De tény!

És ennek az eseménynek, nemcsak az apostoloknak volt mondanivalója, hanem átvitt értelemben a mindenkori hívőknek is. A maiaknak is. Ma mi vagyunk a háborgó tengeren dobált hajó. De mondhatjuk azt is, hogy miként egykor a kis apostoli közösségnek volt mondanivalója, úgy ma az élet tengerén hányódó hajónak, Egyháznak is. - Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogyan viselkedünk mi a háborgó viharokban.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy ha az Élet viharos tenger vesz körül bennünket, és meginog a hitünk. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy ha viharok vesznek körül bennünket, nem fordulunk Hozzád segítségért. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Amikor viharok esetén megmentesz a süllyedéstől, nem mondunk Néked köszönetet. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az előzményekről, a háborgó tenger lecsillapítását megelőző eseményekről csak annyit tudunk, hogy nehéz és fárasztó nap van a tanítványok mögött: Ötezer embermegvendégelésében segédkeztek. Ezután Jézus egyedül marad imádkozni, őket pedig előre küldi a túlsó partra.

A leírásból tudjuk, hogy Jézus imádkozik, Az apostolok útra is keltek, és egész éjjel küzdöttek az elemekkel, próbálták a hajót irányban tartani. Halálosan kimerültek lehettek!

Ekkor veszik észre rémülten azt az alakot, aki vízen járva közeledik feléjük. Kísértetnek tartják, és kiáltozni kezdenek, ő azonban megszólítja őket. hogy megismerjék hangját és megnyugodjanak: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!”

És ki az, akit ennyivel nem lehet meggyőzni? Péter apostol. Ő is halálra van rémülve, mégis ezt kéri: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy oda menjek hozzád a vízen!”

Ezzel azt kéri, hogy Jézus igazolja magát.

Micsodakérés ez! „Parancsold meg, hogy oda menjek hozzád a vízen!” Mutasd meg, hogy Veled én is megtehetem, amit Te!

Mire Jézus így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizén, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szél kibillentette egyensúlyából, megijedt, és süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”

Ismétlem: Elült a szél! És megerősödött az apostolokban, a Jézusban való hitük.

Átvitt értelemben az egész keresztény életünk, vízen, háborgó tengeren való járáshoz hasonlít!

Ha életünket nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy életünk hullámhányta taván minket is megkísért a Péteréhez hasonló vakmerőség. Bizonygatjuk, hogy milyen erős a mi hitünk, de amikor jönnek a bajok, amikor háborog a tenger, háborog lelkünk, akkor megtorpanunk.

Az Úrjézus azonban nem hagy egyedül. Velünk van éjjel-nappal. Velünk is lesz a világ végéig, a történelem viharaiban is. Tőlünk is azt kéri, amit az apostoloktól, hogy ne féljünk, higgyük erősen, mert Ő az Isten fia!

Ő nem csak a természet erőinek tud parancsolni, hanem a természetfeletti erőknek is. Ő a bennünk háborgó tengert is le tudja csillapítani, megnyugvást és békét tud teremteni bennünk is.

De a krisztushívők közösségében is, az Egyházban is.

Aligha találhatunk ugyanisjobb példát az Egyház és a krisztushívők sorsának szemléltetésére, mint a háborgó tengeren már-már elmerülő bárkát, benne a rémüldöző apostolokkal, s a feléjük közeledő, s őket megmentő Jézust.

Ha csak nagyvonalakban tekintjük át Egyházunk történetét, igen gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel. A római három évszázados véres üldözéstől, a nagy francia forradalmon, véres diktatúrákon át napjaink Európa kegyetlen Iszlámosításáig.

Jól tudjuk, ezt a bárkát nem védelmezi erős páncélzat, nem rendelkezik elhárító fegyverekkel. Mióta elindult a pünkösdi partoktól, ellenszéllel kell viaskodnia, külső és belső nehézségek hullámai akadályozzák előrejutását. Nem csoda, ha utasait hatalmába keríti a félelem.

Sokszor felvetődik bennünk a kérdés: Miért kell az Egyháznak állandóan ellenségekkel viaskodnia, miért nem járhat nyugodt és csendes vizeken? Nem tudjuk.

A megpróbáltatások, igaz próbára teszik hitünket és szeretetünket. De azt is látnunk kell, hogy a viharok lecsendesülése mindig az Egyház megújulását, megerősödését eredményezik. Jézus ugyanis velünk van a viharok idején is.

Azért jött ugyanis a Földre, hogy szerető öleléssel kiragadjon minket a veszedelmekből. Kinyújtja kezét a süllyedő felé, hogy mentő öleléssel megmentse az elmerüléstől. Egyházát is! Amely régi mondás szerint: „fluctuat, sed non mergitur.” Hullámzó, viharos tengeren jár, de el nem merül.

Ámen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Enyhe szellő a vihar utánÉvközi 19. vasárnap

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
09

1. Az Úr elvonult arra…A tüzet enyhe szellő kísérte. (1Kir 19,9a.11–13)

Illés próféta a pusztába menekül Jezabel királynő haragja elől. Van félnivalója, mert túlbuzgóságból megölette a pogány Baál isten papjait, holott ezt nem kérte az Úr. Isten most megleckézteti a prófétát. A szélvész, a földrengés, a villámlás már előre jelzik az Úr eljövetelét, akárcsak Mózes idejében. Isten azonban nem erőszakkal tör be a világba és mutatja meg jelenlétét, hanem a maga módján: enyhe szellő susogásában. Akárcsak ma. A szeretet tapintatával és csendes jelenlétével szemlélteti minden erőszakot elsöprő és feloldó erejét. Bárcsak bennünk is partnerre találna!

 

2. Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma. (Róm 9,1–5)

Szent Pál apostol megvallja nemzete iránti szeretetét és azt fájlalja, hogy ez a sok kiváltságot kapott nép nem ismerte fel Krisztusban a Megváltót. Pedig a zsidóság hordozta sokáig az isteni ígéreteket, és minden lehetősége megvolt arra, hogy megvalósítsa a Teremtő szándékát. A választott nép fiai viszont megkeményítették szívüket, és arra sem büszkék, hogy közülük támadt a világ Üdvözítője. Isten nem bánta meg adományait, hanem kiterjesztette ígéretét a föld minden népére. Az apostolban akkora a szeretet, hogy képes imádságban közbenjárni népéért.

 

3. Bátorság, én vagyok, ne féljetek!… Amikor beszállt a bárkába,
a szél nyomban elült… (Mt 14,22–33)

Jézus vízen járásának történetében, amelyet csak Máténál olvashatunk, sokkal többről van szó, mint Péter apostol elsőségének kiemeléséről. De alakja mindenképp jelzésértékű. A jelenetben viszont maga Jézus mint Isten fia a főszereplő. Ő a természet ura. Aki a kenyeret megszaporíthatja, aki a vizet borrá változtatja, annak a vihar lecsendesítése vagy a vízen járás sem okozhat gondot. Aki szelet vet, vihart arat – tartja a mondás. Az ember szabad akaratánál és rosszra hajló természeténél fogva képes vihart, viszályt teremteni, a természet erőit is befogni szándékai megvalósításába, de képtelen magától a rosszat megszüntetni, a bajt elhárítani, a vihart lecsendesíteni. Ehhez Isten közbelépése szükséges.

Péter – mintha csak magunkat látnánk benne – nagy lelkesen nekiugrik, hogy ő is járjon a víz színén, mint a Mester. Miért ne sikerülne neki is? Ellenőrizné az Urat, hadd lám, az-e, akinek mondja magát?... Majd megijed – és süllyedni kezd. Bizalom és kétely, félelem és pimasz kíváncsiság egyszerre van jelen benne. Egy pillanatra megszakad a „szemkontaktus”, s máris vége. Az úszni tudó, viharos tengerhez szokott, tagbaszakadt halászember egyszer csak elveszti lélekjelenlétét, inába száll bátorsága, és merül. De a Mester kinyújtja utána kezét, és szelíden kérdi: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Péter nem azért fél, mert süllyed, hanem akkor kezd süllyedni, amikor teret ad a félelemnek.

Amikor a külső körülményekre – politika, megélhetés, testi-lelki fájdalmak stb. – többet adunk, mint az Isten iránti bizalomra, könnyen elbizonytalanodunk. Igaz, sokszor azt hisszük, a hit a földi életben is olyasfajta bizonyosságot nyújt, mint az életbiztosítás vagy a bankszámla… Könnyű hinni akkor, amikor nem fáj semmi, amikor a földi viszontagságok viharai nem teszik próbára hitünket. Jóllehet ennek ellenkezője sem hívő magatartás. Szent Péter tudott segítség után kiáltani, és Krisztus szemébe nézni. Nem a szörfdeszkás hullámlovagok vakmerőségével kell megnyergelnünk az élet tengerének viharos hullámait, hanem Krisztus tekintetébe, az imádság erejébe kapaszkodva. Tudni, hogy ő mindenütt velünk van. Nála mindenhol biztonságban vagyunk. Kezét fogva a vízen járás sem lesz meglepő. Sőt még nagyobb dolgokra is képesek leszünk: a rosszra jóval válaszolni, bátran kiállni az igazságért, kitartani elveink és értékeink mellett, hűségesek maradni szeretteinkhez. Elhagyni undok szokásainkat és szokássá vált bűneinket.

A Mesterbe csimpaszkodva minden lehetséges. S amikor megtapasztaljuk, mennyire számíthatunk rá, „a szél is eláll”, az ellenszél is megszűnik. A vihar elül, a kedélyek megnyugszanak, helyreáll lelkünk békéje, és Isten csendes jelenléte átlendít a túlsó partra. A kérdés csak az: akarunk-e a vízen járni? Isten ugyanis nem azt ígéri, hogy nem lesznek viharok életünkben, hanem azt, hogy bennük is megtapasztaljuk oltalmát.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Szilveszter Barát vasárnapi elmélkedései

Szilveszter Barát elmélkedése A hit úgy tart bennünket, mint madarat a szárnyaÉvközi 19. vasárnap

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
08

Szentírási rész: Mt 14,23-33

Az ember földi életét egy nagy utazáshoz hasonlíthatnánk, amelynek napvilágos és sötét, mondhatnánk azt, hogy alagutas szakaszai vannak. Az előbbi világosság felűről, az Istentől jön, míg a sötét, alagutas szakaszt  csak az ember alkotta, mesterséges fények világítják be. Az égi fény mindnyájunk számára a hitből fakad, míg a földi világosság a tudományból, az emberi okoskodásból származik.
Nagy kérdés, melyiket választjuk? Vajon önfeledt szórakozóként, vagy komolyan kérdező, Krisztust megvalló emberként akarunk előre haladni az élet útján?
Olyan nagyszerű eligazítást ad számunkra e döntő kérdés megválaszolásában a mai evangéliumi szakasz (Mt 14,22-33): Jézus vízen járásának leírása.
Ebben Péter apostol pillanatok alatt átélte mind a hit biztonságát és erejét, mind az emberi okoskodás és tudás bizonytalanságát. Az Úr Jézusnak mindenesetre az volt a célja ezzel az eseménnyel, hogy apostolait és általuk minden követőjét teljesen nyitottá tegye a hitre és ráhangolja őket a feltétlen Istenbe vett bizalomra.

Az esemény nyomban a kenyérszaporítási csoda után játszódik le. Jézus felszólítja apostolait: szálljanak bárkába és evezzenek a Genezáreti tó túlsó partjára. Ő majd elbocsátja a tömeget.
Az apostoloknak ellenszelük van. Óriási erőfeszítéssel küzdenek a hullámokkal, emiatt, még éjszaka 3 órakor is a tavon vannak. Testi és lelki erejük egyaránt kimerülőben volt már, amikor Jézus jött feléjük a vízen járva. A kétségbeesett, idegileg felzaklatott tanítványok démoni erő megjelenésére gondolnak. Fölkiáltanak: kísértet. Jézus szava azonban megnyugtatja őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”
Ekkor Péter apostol, aki talán tesztelni akarja az Urat, ezt mondja: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” „Ő azt mondta: Jöjj!” Erre Péter kiszállt a bárkából, és elindult Jézus felé a vízen járva.
Pétert fenntartotta a hite. A hullámok azonban erősen csapdostak, a szél is tombolt, és Péter hite megingott. A hit biztonsága helyet jön a kétely, az emberi okoskodás: hogy ép ésszel ilyent nem lehet tenni, biztosan elsüllyedek, hiszen nincs szilárd talaj a lábam alatt –, gondolja, és máris süllyedni kezd a gondolkodó, sok tapasztalattal rendelkező és a halászmesterségét jól értő Péter. Gondolkodása nem volt oktalan, és mégis – míg előbb hite fenntartotta, addig most a „tudománya” süllyedni hagyta. Jézushoz kiált: „Uram ments meg engem”, Jézus kézen fogja és kihúzza őt, de nem mulasztja el a tanítást: „Te kicsinyhitű miért kételkedtél?”
Péter az Úr iskolájában döbbenhetett rá a hit fontosságára, szerepére, arra, hogy egyedül kire bízhatja az életét. Saját ingadozásában, félelmében átélte a hit csodás erejével szemben az emberi gondolkodás és gondoskodás gyengeségét.

Olykor valahogy így vagyunk mi is, kishitű keresztények: félünk az „ellenszéltől”, a veszélyektől, elbátortalanodunk a nehézségek idején és amikor a talaj is inog a lábunk alatt, amikor süllyedni kezdünk segítségért kiáltunk, de vakságunkban Jézust kísértetnek nézzük. Viszont, amikor felismerjük Őt, a vigasz pillanataiban mindenre képesnek hisszük magunkat. Mint Péter, aki elindul a vízen Jézus felé. Aztán megrémülünk: „lehetséges, hogy vízen járok?” A kétely marcangolja szívünket. Újra segítségért kiáltunk, most már kétségbeesetten.
S Jézus kinyújtja kezét, hogy segítsen. Ő mindig ezt teszi, ha eleven a hitünk, ha nem kételkedünk az ő isteni hatalmában, ha valóban feléje fordulunk, és csak benne bízunk, akkor nem engedi, hogy elsüllyedjünk. S amikor megtapasztaljuk, hogy mennyire számíthatunk rá, akkor a „szél is eláll”!

Egyszer minden embernek döntenie kell, hogy az Istenbe vetett hit segítségével, sokszor tajtékozó hullámokon Jézus kezét fogva, vagy Isten nélkül, de szilárd talajt érezve a lába alatt, anyagi javakkal bebiztosítva akarja-e járni az élet útját, s élni a hétköznapokat?
A hit független a lábunk alatti talajtól, a kétes biztonságot ígérő anyagi világtól. A hit úgy tart bennünket, mint madarat a szárnya. Letörhet alatta a száraz ág, de nem fél, hiszen kitárja szárnyait, s tovaröppen. „A hit - a zsidókhoz írt levél szerint - szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk”(11,1).
Tehát látás és érzékelés nélkül is igazi biztonságot jelent.

Míg a tudás mindig csak az alattunk lévő talajra vonatkozik: a földhöz, a földi dolgokhoz és eseményekhez, az anyaghoz kötött életünket vizsgálgatja. Addig a hit már csak azért is sokkal többet jelent, mert általa személyekhez kapcsolódunk: emberekhez és Istenhez. Márpedig a személyes, élő kapcsolat Istennel és benne embertársainkkal, sokkal értékesebb, mint bármiféle anyaghoz való kötödés.

Hiszen Ő és csakis Ő jelentheti számunkra a teljes biztonságot az élet minden hullámzása, ingatagsága és hűtlensége ellenére. Ezt a nagy igazságot fogalmazza meg és önti versbe Arany János, amikor a Fiához címzett versében a következőket írja:

„Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok,
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet…

Ártatlan szíved tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem...

Mert szegénynek drága kincse a hit,
Tűrni és remélni megtanít:
S néki, míg a sír rá nem lehel,
Mindig tűrni és remélni kell!”...

Az ember életében a legfontosabb dolog a hit kel-hogy legyen, mert hit nélkül sötétbe vezet életünk útja, mégpedig mind nagyobb sebességgel és vezető nélkül. Lehet útközben szórakozni és művelődni, játszani vagy dolgozni, anyagi javakat gyűjteni vagy szétszórni, lehet ideig-óráig a pillanat műveibe belemélyedni, de nem lehet a békés, biztonságos megérkezést remélni. Ha Isten nem biztonság számunkra, akkor értelmetlen semmibe hullás lesz az egész életünk.
Hit nélkül csupán egy vak sors játékszerei vagyunk. Nem találunk magyarázatot az élet sok-sok kérdésére: az igazságtalanságra, ami bennünket ér: a szenvedésre, amit nem kerülhetünk el: a munkára és erőfeszítésre, aminek nem látjuk a gyümölcsét. De hit nélkül nincs értelme a jóságnak, a lemondásnak, a türelemmel viselt szenvedésnek, megpróbáltatásnak és az engedelmességnek sem.

Amikor hitről beszélek, akkor nem arra gondolok, amit a tolakodó szektásoknak adott válaszunkban – hogy miért nem akarjuk elhagyni vallásunkat, hitünket –, így szoktunk megfogalmazni: „Ki miben született abba haljon is meg”. Ennek a kijelentésnek nagyon kevés, szinte azt is mondhatnám, hogy semmi köze sincs az érett, felnőtt hithez és az öntudatos vallásossághoz. Ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy üres formaságokhoz és tartalmatlan szokásokhoz ragaszkodunk, miközben figyelmen kívül hagyjuk a lényeget, azt, ami egyedül számíthat vallásos életünkben: az Istennel való személyes kapcsolat, az elkötelezett, hitből fakadó keresztény élet. Már maga az Úr Jézus is megmondta: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát”(Mt 7.21).
Márpedig Isten akarata nem az, hogy üres formaságokhoz ragaszkodjunk, hanem az, hogy vallásos szokásainkat megtöltsük élettel. Gondolok itt az Isten- és felebarát iránti szeretet konkrét tetteire: a napi imára, a vasárnap és ünnepnapi, sőt a hétköznapi szentmisén való részvételre, a rendszeres szentgyónásra, szentáldozásra, a gyerekek vallásos nevelésére, a szülök és gyerekek közötti őszinte tiszteletre és szeretetre, minden ember megbecsülésére, a szegény, gondokkal küszködő, elhagyatott embertársak megsegítésére...
A hétköznapi szentmisével kapcsolatosan szeretném megjegyezni, annyira elszomorító, itt Felső Háromszéken, az úgynevezett szentföldön, az, hogy nem tudunk mit kezdeni a hétköznapi szentmisékkel, nem tudjuk kellően értékelni Istennek ezt a hatalmas, ingyenes ajándékát, s ennek köszönhetően, ha nem halottért van a szentmise, akkor szinte senki, vagy csak egy, két, három személy vesz részt a szentmisén... Tényleg nem tudjuk, vagy nem hisszük, hogy micsoda érték rejlik benne, hogy milyen óriási, lelki energia forrás lehetne az a mi számunkra, az élet megpróbáltatásai, nehézségei közepette?

Visszatérve az előbbi gondolathoz, ha vallásos életünkben csak a külsőségekhez ragaszkodunk, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy fiataljaink, gyerekeink nem gyakorolják a vallást. Ők bátran rákérdeznek a dolgok miértjére, és ha nem látják, nem tapasztalják azok lényegét és értelmét, akkor nem kérnek belőle, elvetik maguktól.
A hitet csak akkor leszünk képesek tovább adni és elfogadtatni, ha vallott hitünk és életvitelünk, magatartásunk között szoros egység van, ha nem kétfajta életet élünk, egy úgynevezett vallásosat a templomban és egy pogány, isten nélküli durva életet azon kívül, hanem csak egyet, de azt ízig-vérig keresztény, azaz krisztusi módon.
Ha képesek vagyunk megláttatni a hit lényegét, ha képesek vagyunk megtapasztaltatni a vallásos élet pozitívumait és mindazt a pluszt, amit a hit nyújt nekünk az Isten nélküli világgal szemben, ha a mindennapokban kiegyensúlyozott életvitelünkkel tudjuk bizonyítani azt, hogy az Istennel való élet, örömmel telítettebb, szebb és boldogabb, mint az Isten nélküli élet, akkor egészen biztos, hogy fogékonyabbak lesznek a hitre, a vallásos életre...

Witgenstein, a neves keresztény filozófus szerint: „Hinni Istenben annyi, mint látni, hogy az életnek értelme van”! Viszont a keresztény hit ennél sokkal több. Hinni Istenben annyi, mint hinni a Végtelen Szeretetben, a háromszemélyű egy Istenben, aki már itt a földön képes boldogítani bennünket, aki hozzá segít ahhoz, hogy testileg-lelkileg kiegyensúlyozott életet éljünk, aki tenyerén hord itt minket, és nem ejt el végleg még a halálban sem, hanem felfog bennünket az örök élet biztonságába.

„Uram, Jézus Krisztus, azért jöttél és hívtad az embereket, hogy kövessenek téged. Oly keveset tudok rólad! Lépj a lelkem elé! Nyisd meg szememet, hogy lássam, ki vagy! Nyisd meg fülemet, hogy belém hatoljanak szavaid! Szólítsd szívemet, hogy fölébredjen és téged kövessen!”
(Romano Guardini)

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kiss Ulrich naplója

Kiss Ulrich naplójaÉvközi 20. vasárnap

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Abban az időben Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem! Ő azonban szóra sem méltatatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk! Jézus kijelentette: Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól. Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: Uram, segíts rajtam! Ő így válaszolt: Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak! Mire az asszony: Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról! Erre Jézus így szólt hozzá: Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd! És a lány meggyógyult még abban az órában. Mt 15,21-28

Mottó: Ám az asszony odajött

Levesz a lábadról

Jézus haladt volna tovább, de feltartóztatták. Sok prominensnek ma is ez a sorsa, de ők igazból élvezik a helyzetet. Ha megunják, kocsiba szállnak, és elhajtanak! A történetben a tanítványok unják meg az okvetlenkedő idegen zaklatását. Érdekes, de nem intézkedtek, hanem Jézust kérték, ő oldja meg a konfliktust. Feltehetem a kérdést magamban: ha kellemetlen helyzetben vagyok, kitől várom a megoldást? A nem-megoldás nem megoldás. Jézus ezt azzal szemléltette, hogy elsőnek nem is reagált „Szóra sem méltatta”. A tanítványokat azonban zavarta a kiáltozás. Jézust kímélték? Vagy magukat? Mindenki döntse el. A kánaáni asszony magatartása azonban figyelemre, és netán követésre méltó. Nem hagy fel a kéréssel. Kitartó. És párbeszédet provokál. Meggyőzi a partnert saját érvelési logikájával, saját „ideológiájával”. Kreatívan teszi, amikor ez sértő hasonlatot, a „kutyákkal” azonosítást szívderítő példaképpé fogalmazza át! Zseniális! És lám, Jézus tanul tőle. Felértékeli őt, ahogy előbb az asszony felértékelte a közmondásos kutyát. Jézus egyenrangúként kezelte az idegen asszonyt egy rövid szóváltás után. A haszonélvező az asszony beteg lánya volt, aki meggyógyult. Az asszony nem magáért lett valóságos tanítója a Tanítónak. Szeretetből.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dr. Tempfli Imre atya Stuttgarti katolikusok

Imre atya StuttgartbólIsten áldjon benneteket!

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Júl
19

Isten áldjon benneteket!

Noha az alábbi gondolatokat jó pár évvel ezelőtt írtam, de szebbeket – veletek és a köztetek eltöltött 13 esztendővel kapcsolatosan – most sem tudnék írni. Ezért hadd hozzam őket ismét – egyfajta baráti búcsúzásképp.
„Nem tudom, ki volt közülünk az, aki a másikunknak keresztezte az útját?
Mint ahogyan azt sem tudom, hogy pontosan, napra, percre mikor is találkoztam veletek – külön-külön először?
Egyáltalán hogyan is lépett be mindegyikőtök az életembe?
Végül fogalmam nincs arról sem, hogy Isten mit gondolt, amikor összehozott bennünket?
Igazán nem tudom!
Csak azt tudom, hogy életem szegényebb lenne, ha Ti nem lennétek…
Nem lenne benne annyi hit, annyi remény, annyi szeretet, annyi szép közös emlék, öröm, derű, szín, annyi fény…
Csak azt tudom, hogy ha nem lennétek, akkor hiányozna belőle egy biztos pont, egy sziget…
Csak azt tudom, hogy ha nem lennétek, akkor hiányozna belőle az elmúlt 13 év otthonának a melege…
Nélkületek nem lennék én…
Ezért elképzelni sem tudnám azt, hogy életemből kihúzzalak Benneteket.
Hogy emlékezetemből kizárjalak Titeket.
Vagy szívemből valamelyikőtöket is száműzzelek.
Ez olyan lenne, mintha életem egyik legszebb, leglényegesebb részét eldobnám magamból.
Azt az ürességet semmi sem lenne képes kitölteni!
Köszönöm Nektek, hogy vagytok!
Köszönöm Nektek, hogy léteztek!
Köszönöm, hogy életem egyik legnagyobb ajándéka lettetek!
Isten áldjon Benneteket!”

Lelkipásztori és baráti szeretettel!

 Stuttgart, 2020-07-19.

Imre atya

https://youtu.be/4CqisJsFKMw

 

Kedves híveink!

Mint ahogyan azt már a május 3.-i stuttgarti szentmisénken is bejelentettem, augusztus 1-jétől Dr. Gebhard Fürst püspök engedélye alapján betegállományba vonulok.

Mivel a Magyar Katolikus Püspöki Kar az idén nem tudott adni helyembe senkit, a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség vezetését Merlás Tibor atya veszi át.  

Jó szívvel és nyugodt lélekkel távozom, hiszen tudom, hogy egyházközségünk a legjobb kezekben, az Úristen végtelen szeretetében fog tovább fejlődni és virágozni.

Arra kérünk benneteket, hogy egyrészt önzetlen, jószándékú hozzáállásotokkal legyetek társai Tibor atyának, hogy ezt a nagyszerű feladatot, Krisztus Urunk nagyobb dicsőségére és az egyházközség híveinek lelki javára elláthassa. Másrészt pedig, hogy imádkozzatok mindkettőnkért!

Lelkipásztori szeretettel,

Imre atya                                                                  Tibor atya

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dr. Benyik György - Igézők

Dr. Benyik György IGÉZŐK Nagyboldogasszony Lk 1,39–56„Áldott a méhed gyümölcse!”

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

„Áldott a méhed gyümölcse!”

A legősibb Mária-ünnep az Egyházban, Mária halálának és mennybevételének emléknapja. Az 5. századtól ismerték. Jeruzsálemben augusztus 15-én, az „Istenszülő napja”-ként ünnepelték. Konstantinápolyban erről az eseményről december 26-án emlékeztek meg. Neve natale, vagyis mennyei születésnap. Latinul „dormitió”nak (elszenderülés) is nevezték, görögül pedig „komeszisz”-nek. A gall liturgiában a hatodik-hetedik században feltűnt Mária mennybevételének ünnepe. Rómában augusztus 15-én tartották. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén dogmaként hirdette ki, hogy Mária testestül-lelkestül felvétetett a mennybe (Munificentissimus Deus bulla). Ezzel együtt azonban nem mondta ki, hogy Mária halála és feltámadása ugyanaz lenne, mint Jézusé. Már a 2. századtól kezdve olvashatunk elbeszélő történeteket Mária elszenderüléséről és tranzitusáról. Mária tranzitusát az apokrifekben Hénok és Illés mennybemeneteléhez hasonlítják. Mária elszenderüléséről, mennybemeneteléről és mennyei tartózkodásáról a 2. századi apokrif, Mária evangéliuma is beszámol. Az 5. századi etióp irodalom része az elszenderülés könyve. Ebben a században olvashatunk először Mária temetéséről. A korabeli Pszeudó-János könyve szintén beszámol Mária elszenderüléséről és mennybeviteléről. Szent Bernát erről a témáról így vélekedik: „A dicsőséges Szűz ma felmenvén a mennyekbe, minden bizonnyal nagymértékben növelte az égi lakók örömét. Hiszen ő az, akinek üdvözlő szavára azok is örömben törtek ki, kik meg sem születtek”.

Lukács evangéliuma szerint Mária meglátogatja Erzsébetet (1,39–56). Így kapcsolódik egymáshoz a hagyomány (39. v.) Keresztelő Jánosról és Jézusról. Erre először az angyal utal abban a jelenetben, amelyben Jézus születését adja hírül és bizonyítja Erzsébet terhességének a tényét („Lásd, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében…”). Mária és Erzsébet kölcsönös kiválasztottságát és a gyermekvárást övező elképzelések ebben a történetben kapcsolódnak egybe. Keresztelő János első rugdalódzása (41. v.) lesz az első isteni jel Erzsébet méhében, amely egybeesik Mária látogatásával és köszöntésével. Arra a kérdésre nem lehet válaszolni, hogy honnan tudja mindezt Lukács evangélista. (Hasonló történetet nem olvashatunk az Ószövetségben sem.) A történet mindenesetre arra szolgál, hogy előkészítse Mária imádságát, himnuszát.

A Magnificat műfajilag kapcsolódik az ószövetségi himnuszokhoz és zsoltárokhoz, továbbá ahhoz a különös imairodalomhoz is, amelyet a hellenista zsinagógákból ismerünk (néhány példáját a kumráni szövegekben találhatjuk meg vagy Salamon zsoltáraiban). A legfontosabb, hogy az ember személyes helyzetében hálával, dicsérettel forduljon az Istenhez. Brown R. E. véleménye alapján mind a Magnificat, mind a Benedictus Lukács által írt ének – amelyet Mária és Zakariás szájába ad – a megvizsgált műfaji kapcsolatok alapján a hellenista zsinagógahimnuszok keresztény átköltése. Ezeknek az himnuszoknak a sajátossága, hogy Istent elsősorban Teremtőként tisztelik, és a történelmet irányító Isten képzetét saját helyzetükből írják le. Ezzel persze a himnuszköltő személye és vele kapcsolatos tettek is üdvösségtörténeti jelentőségűvé válnak. A himnuszban dicsőített isteni tettek, az irgalmazó Isten (50. v.), a gőgösök megalázása (51. v.), az uralkodók megalázása (52. v.), az egyszerűek felemelése (52b), az éhezők kielégítése (53. v.), és Izrael segítése (54. v.) olyan kijelentés, amelyet nem feltétlenül kell kapcsolatba hoznunk Mária és Erzsébet találkozásával. Ezeknek a párhuzamait megtalálhatjuk a zsoltárokban is, vagy a korábban felsorolt párhuzamos irodalom kiemelkedő alkotásaiban. Lukács stílusára jellemző, hogy a történet fordulópontjára himnuszt, beszédet vagy egyéb kijelentést iktat az események megvilágítására. Evangéliumában található gyakori imák az ősegyház imakultúráját és emelkedett szemléletét tükrözik vissza. E módszerrel Lukács az evangéliumában még a legsötétebb tragikus jeleneteket is szelíd Isten-dicséretté változtatja. Isten közvetlen közelségének élménye ugyanis az ősegyházban a legborzasztóbb helyzeteket is elviselhetővé tette. Ez a gondolkodás szerves folytatása a Kivonulás könyvében található csodaélmény átélésének. Innentől kezdve a zsidók nem távolságtartóan mesélték el azt, amit az Isten az ősatyákkal tett, hanem igyekeztek mindazt átélni. Lukács feladatának érzi, nemcsak Jézus gyermekkorának elmesélését, hanem azt is, hogy bekapcsoljon bennünket a szereplők érzésvilágába. Az evangélium szövegétől függetlenül is elmondható imák segítségével pedig az ősegyházi közösségbe viszi bele azt az érzést és vallásosságot, amelyet Jézus életének tanúi átéltek. Lukács számára tehát Jézus születése nem a múltból örökölt karácsonyi rege, hanem élő érzésvilág, amelyet olvasói mindig átélhetnek, azonosulva az ősegyház hitével.

Sokak előtt ismert a mondás, „a hit hallásból ered”. Ez azonban nemcsak bibliai történetek elismétlését jelenti, hanem azok átélését is. Lukács azon fáradozik, hogy úgy örökítse át ezeket az eseményeket, ahogyan tanítássá váltak a szereplők számára, tehát az érzésvilágot is átörökíti az olvasónak. Enélkül ugyanis a történetek csak egyszerű elbeszélésekké silányulnának. A Máriáról és Erzsébetről szóló történetek lelkesítették a keresztény asszonyokat. Megtanulták ugyanis, hogy a gyermekszülés által átéljék azt az örömet, amelyben a két szent példaképnek, Máriának és Erzsébetnek volt része. Minden új gyermekkel új prófétai személy, a hit újabb közvetítője születhet meg. Az anyaság élménye az evangéliumban különösen felmagasztalja a nőket, akik ilyen módon a teremtő Isten munkatársai lesznek. Az ősegyházban megbecsült csoportot alkottak a keresztény nők, akik a közösségen belül egyenrangúnak érezhették magukat. A mostani történetből kiderül, hogy a közösségen kívül nem biztos, hogy értették titkukat, de az isteni vezetésű egyház (aki közösségileg is Isten vándorló népe volt), felkarolta őket. Ily módon Mária és Erzsébet találkozása nem két nő magánéleti eseménye lesz, hanem üdvösségtörténeti találkozás. Ezt számos költemény és festmény mindig ebből a szempontból ábrázolta. Talán a Szent Lukács-i elbeszélés azt a hitet is erősítette, hogy nincs kisember, és jelentéktelen születés, mert minden ember életének eseményei bekapcsolhatók az üdvösségtörténetébe. Ez a felismerés megszívlelendő igazság főleg azok számára, akik úgy érzik, őket nemcsak az emberek, hanem az Isten is elhagyta.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza

Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza„A” kézirat

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Ideje volt, hogy egy ilyen hűséges szolga megkapja bérét, s igazságos volt, hogy ez a bér hasonlítson ahhoz, amelyet Isten az Egek Királyának, egyszülött Fiának adott ... Papa nemrég ajánlott fel Istennek egy oltárt, az volt a számára kiszemelt áldozat, hogy ott a szeplőtlen Báránnyal együtt feláldoztassék ő is ... Ismeri, drága Anyám, júniusi keserűségeinket s főleg a 24.-eit 1888-ban  ezek az emlékek éppen elég mélyen vannak a szívünkbe vésve, szükségtelen leírnom őket ... Ó, Anyám! mit szenvedtünk! ... S ez még csak kezdete volt a megpróbáltatásainknak ... Közben pedig elérkezett beöltözésem ideje; a kapitulum elfogadott, de hogy is gondolhattunk volna arra, hogy ünnepséget rendezzünk? Már arról is beszéltek, hogy megkapom a szent habitust anélkül, hogy kimennék a kolostorból, de azután úgy határoztak, hogy még várunk. Minden remény ellenére drága Atyánk felépült második rohama után és a Püspök Úr január 10.-re tűzte ki a szertartást. Hosszú volt a várakozás, de utána milyen szépséges volt az ünnep ... semmi sem hiányzott belőle, semmi, még a hó sem ... Nem tudom, beszéltem-e már arról, hogy mennyire szeretem a havat? Már egészen kiskoromban is elbűvölt a fehérsége; legnagyobb örömeim közé tartozott, ha hóesésben sétálhattam ... Vajon miért volt ilyen az ízlésem? ... Talán, mert téli kis virág voltam s a legelső, amit gyermekszemeim láttak, a megszépült természet fehér köntöse volt ... Egyszóval, mindig vágytam arra, hogy beöltözésem idején a természet, hozzám hasonlóan, fehér díszben legyen. A szép nap előestéjén szomorúan néztem a szürke égre; időnként szitált az eső s az időjárás oly enyhe volt, hogy már nem remélhettem havat. Másnap reggel az Ég nem változott, azonban az ünnep ragyogó volt s a legszebb, legragyogóbb virág az én drága Királyom volt, soha szebb, soha méltóságteljesebb nem volt ... Mindenki csak csodálta, ez a nap volt az ő győzelme s utolsó ünnepe itt lent a földön.
Összes gyermekét odaadta a Jó Istennek, mert mikor Céline bevallotta neki, hogy hivatást érez, sírt örömében s elment vele, hogy köszönetet mondjon Annak, aki „abban a megtiszteltetésben részesítette, hogy kiválasztotta magának mindegyik gyermekét.”

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Teréz anya breviáriuma

Teréz anya breviáriuma

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Az egyházi évben Mária ünnepei a legszebbek, mert az egyetemes Anya dicsőségét hirdetik. Borítsuk virágokkal oltárát, és ajánljuk fel Neki a gyöngédség és a derű ajándékait.

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Valami nagyon szépet Istenért

Valami nagyon szépet ISTENÉRTTudom,máról holnapra nem válthatom meg a világot

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
12

Tudom,máról holnapra nem válthatom meg a világot. Mégis hiszem,akárhol vagyok:kint a mezőn,kórházi ágyon,munkahelyen,faluban városban,messze távol a hazától,tőlem is függ,hogy a világ ma valamivel,ha csak egy kevéssel is,de jobb legyen,s az emberek több örömet találjanak az életben.
Ezen a napon egy kis biztatást,jókedvet,bátorítás akarok belopni rokonaim,ismerőseim az itt soraimat olvasók szívébe,hogy legalább ma legyünk valamivel derűsebb hangulatban,s próbáljanak meg egy darabig erőt meríteni abból a néhány keresetlen,baráti jó szóból,melyet Jézus ajándékoz nekik az én szavaimmal.
Tudom,hogy ez a "kis világ"mindannyiunkra vár és küldetésünknek szeretnénk megfelelni aki ahol él és van.Már az első ember,akit útközben megpillantok,akivel szót váltok,sejtsen meg valamit ennek a küldetésnek a szellemében.Érezze,tudja meg mindenki,akit ma elém küldesz(akár itt beszélek is vele)-legyen akár ellenség vagy jó barát-,hogy csak a javát akarom és őszintén megbízhat bennem.
Kérlek,adj erőt,hogy a mai napom utolsó percéig mindenkivel csak jót tehessek.Hogy-ha csak egy nagyon kicsit is- elviselhetőbbé,jobbá váljék a világ s körülöttem boldogabbá az emberek...

HA VALAKI A JÓSÁGNAK ÉS SZERETETNEK CSAK EGY MORZSÁJÁT,
AZ IGAZSÁGNAK ÉS FÉNYNEK CSAK EGY SUGARÁT HOZTA A VILÁGRA,
MÁR NEM ÉLT HIÁBA:
ÉLETÉNEK MEGVOLT AZ ÉRTELME.

Farkasok közé küldöd Urunk bárányaidat,mi mégis megyünk.Legyenek számunkra az elkövetkező napok a megvilágosodás és erőgyűjtés napjai.Kezdődjék el velünk egy szebb világ,legyünk csírái egy boldogabb társadalomnak,emberhez méltóbb életnek.
Ehhez küldje ma el nekünk áldását,bátorító és megvilágosító kegyelmét a Szentlélek Úristen.Ámen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Misevlog Fábry Kornéllal

Gájer László videoblogja Merjünk a végekre menni

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
05

https://youtu.be/qZovstOZj74

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Keresztény tanösvény

Keresztény tanösvény XXXX. Hét: 10. Kereszteljetek meg minden népetaz Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
14

https://youtu.be/Zquw4z6Z3SQ

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dolhai Lajos - Csúcs és forrás

Dolhai Lajos - Csúcs és forrás Ml JELKÉPEZ A SZENTMISÉBEN A BOR ÉS A VÍZKEHELYBE ÖNTÉSE 33. vasárnap

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Megszokott dolog számunkra, hogy a miséző pap felajánláskor a kehelybe nemcsak bort, hanem egy kis vizet is önt.

A víznek a borhoz való vegyítése egészen az őskereszténységbe visszanyúló szokás. Az első ke­resztény századok írói (Jusztinosz, Cyprianus), továbbá már a karthágói (397) és trullói (698) zsina­tok is említik ezt a hagyományt. Nemcsak a katoli­kus, hanem az ortodox egyházakban is megvan ez a szokás. A II. Vatikáni Zsinat után megújult katoli­kus liturgia is megtartotta ezt a rítust, mert szimbo­likus jelentőséget tulajdonít ennek a liturgikus cse­lekménynek, aminek az értelmére a miséző pap imádsága utal: „A bor és a víz titka által részesedjünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett embersé­günknek".

Ennek az imádságnak kétféle értelmezésével is találkozhatunk. Az egyik, az un. „karácsonyi" jellegű értelmezés. Eszerint, a Keleti Egyházra inkább jel­lemző értelmezés szerint, ez az imádság a „csodála­tos csere" ill. „a megistenülés" (theoszisz) gondolatá­ra emlékeztet bennünket.  A Fiú  megtestesülése által lehetővé válik számunkra, hogy részesedjünk az isteni természetben. Ahogyan a víz egyesül a borral, úgy válik lehetővé számunkra, hogy a kegye­lem által az isteni élet részesei lehessünk.

A másik, a húsvéti misztériumra utaló értelmezés, amellyel már az egyházatyáknál is találkozunk. Szent Ágoston szerint a bor és a víz a Jézus oldalá­ból kifolyó vérre és vízre emlékeztet bennünket (Jn 19,34). A vér és viz pedig jelképezi a keresztségét és az Eucharisztiát, a két legfontosabb szentséget, amelyek az új élet, a kegyelmi élet szempontjából nélkülözhe­tetlenek számunkra. Ezek a szentségek az Egyházat is éltetik. Nemcsak az egyes ember, hanem az Egy­ház számára is alapvetően fontosak. Ágoston szerint az Egyház Krisztus kereszthalálából született: „Krisztus azért halt meg, hogy az Egyház megszü­lessék. Krisztus oldalát halála után átszúrták, hogy onnét jöjjenek létre a szentségek, melyekkel Egyhá­zát élteti".

A húsvéti jellegű értelmezés mellett szól az tény is, hogy a szentmisében Krisztus megváltó áldozata válik jelenvalóvá. A bor és víz ebben az összefüg­gésben arra emlékeztet bennünket, hogy a megváltó Jézus vére kiontatott a bűnök bocsánatára A kenyér és a bor külön választásának az értelme a szentmi­sén éppen az, hogy a kenyér és a bor (a test és a vér) így jobban emlékeztet bennünket Krisztus áldozati halálára, és a szentmise áldozat jellegére.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Az Ige mellett - Steinbach József írásai

Az Ige Mellett MERT A TÖRVÉNY CSELEKEDETEIBŐL NEM FOG MEGIGAZULNIEGYETLEN HALANDÓ SEM… RÓMA 3,1–20

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
14

(20) „MERT A TÖRVÉNY CSELEKEDETEIBŐL NEM FOG MEGIGAZULNI EGYETLEN HALANDÓ SEM…” (RÓMA 3,1–20)

– Isten törvénye: tükör. Azért adta Isten a törvényt, hogy felismerjük, milyen nagy a mi bűnünk és nyomorúságunk (Heidelbergi Káté 2. kérdés-felelet). Mindannyian elhajlottunk: zsidók és nem zsidók, egykor éltek és ma élők, hitetlenek és hívők egyaránt (9–12). Ha hitben járva gyönyörködünk is az Isten törvényében, így szándékosan nem vétkezünk az Isten rendje ellen; a tagjaink, az ösztöneink akkor is foglyul ejtenek a bűnnek (Róma 7,22–24). Isten törvénye azért adatott, hogy elnémuljon minden dicsekvő száj. Mindannyian ítélet alatt vagyunk. A törvény cselekedetei által nem állhatunk meg Isten előtt, mert a törvényből csak a bűn felismerése adatik (19–20).

– Hangsúlyozni kell, hogy itt nagyobb kísértésnek vannak kitéve a hívők, mint a hitetlenek. Hitben járva: tartsunk önvizsgálatot! Bizony naponta vétkezünk, mi hívők: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Félelmetesen ítéletes az önigazult hívők magabiztossága. Ezek igazából a hitet is érdemszerző cselekedetnek tartják, ehhez kizárólagos tanrendszert és kegyességi gyakorlatokat kapcsolnak, mintha ezek üdvözítenének. Akik pedig ettől eltérnek, azok – szerintük – a kárhozat gyermekei.

– A hit nem érdem. A hit kegyelemből fakad. Nem a hit teszi lehetővé a kegyelmet, hanem a kegyelem ajándékozza a hitet, amivel megragadhatjuk az Isten kegyelmét. Hitben járva: csak Jézus Krisztust látjuk egyedül (Máté 17,8), aki szív szerint késszé és hajlandóvá tesz bennünket, hogy ezentúl Őneki éljünk. Minden kegyelem! Isten kegyelméből virágzik ki egyedül, a gyümölcstermően hívő élet (Zsoltárok 1,2–3).

Ruth 4

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi Ige és gondolat - Katona Béla tollából

Napi Ige és GondolatHívatásunk

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

„Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” (1Pét 2,21-25)

A keresztyén élet nem az élet kényelmesebb és könnyebb útja. A keresztyén ember gyakran vált és válhat ma is gúny tárgyává. Péter apostol ezeket gyötrelmeket ismerte, maga is gyakran elszenvedte azokat. A szórványban élő híveket mégsem valami felejtető, enyhítő beszéddel vigasztalja, hanem azt írja számukra, arra hívattak, hogy Krisztus követésében tegyék a jót.

A jót nem azért kell tennie a Krisztust követő embernek, mert arra valaha is különösebb igény mutatkozna, hanem azért, mert ez hozzá tartozik a hivatásához.

A mester, akinek követésében a jó cselekvése a hivatásunk, maga is szenvedett. Elhívó Urunk szenvedése által igazán átérzi a mi gyötrelmeinket és szenvedéseinket.

Krisztus szenvedéseinek egyik sajátos vonása, hogy azok elhordozása közben, ő sohasem gyalázkodott, nem fenyegetőzött. Szenvedései mégsem elfojtott, eltitkolt gyötrelmek voltak, amik a lélek sorvadását hozhatják, hanem ő ezeket teljesen rábízta az igazságosan ítélőre. Gondjaink, gyötrelmeink hordozása közben nem az elfojtás, az elhallgatás a megoldás, hanem az, hogy Istenre bízzuk gondjainkat, mert neki gondja van ránk.

Krisztus a szenvedésben, a példamutatásán túl, értünk cselekedett. Amire mi természetünknél fogva képtelenek voltunk, hogy az ő példáját maradéktalanul kövessük, arra éppen az érettünk vállalt szenvedése által tett alkalmassá. Az ő szenvedése bűneink eltörlése érdekében történt.

A mi óemberünk vele együtt megfeszíttetett és megöletett. Így lehetőségünk adódott arra, hogy szívvel, lélekkel lelkünk pásztorához térjünk. Hívatásunkat így teljesíthetjük és bizonyosak lehetünk afelől, hogy a keskeny út az egyetlen, mely az életre vezet. (Gál Sándor, Fábiánháza)

*****************************************************

Imádság: 

Mennyei Atyám! Magasztallak, amiért életemet nem hagytad a bűn prédájául, hanem szelíden megszólítottál és követésedre hívtál. Köszönöm, hogy Krisztus által minden feltétele megadatott annak, hogy örökké a Tied legyek. Ámen

 

***************************************************************

A nap gondolata:

„Isten nem ígért nekünk könnyű utazást, de megígérte, hogy biztonságban utazhatunk.” (Wiliem C. Miller)

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi ige, evangélikus Útmutató szerint

Napi igeMária, valamint Marietta, Napóleon napja

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok…! (Zak 7,10)

Azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek… (1Kor 1,28)

Olvasmányok: Lk 12,42–48 és Mk 7,1–15

 

Lelki útravaló a mai napra

Felemelés és lenyomás. Mindennapi valóságunkban, emberi kapcsolatokkal és találkozásokkal behálózott élettereinkben ott van az ellentétes irányba mutató magatartás: felemelés és lenyomás.

Gondolatainkkal, szavainkkal és néha tettlegesen is lenyomjuk azokat, akik nem ütik meg a mércét, azokat, akik nem trendik, nem menők, nem erősek, nem szépek, akik gyengék és szerencsétlenek, idegenek és nagyon mások, büdösek és piszkosak, akiket le lehet nézni és akikbe „bele lehet rúgni”, mert tudjuk, hogy nem fognak visszaütni, mert nincs érdekérvényesítő képességük.

És ott van a másik össznépi játék is: a „felemelősdi”. Ki az, aki elég előkelő, jópofa és sikeres, trendi és győztes, kiváló és zseni, szenzációs és extravagáns, befolyásos és hatalmas, kik azok, akiket piedesztálra emelhetünk, akiket magunkban magasra értékelünk, mert úgy kívánja érdekünk, és mert mi is közéjük tartozónak tartjuk magunkat. Emelgetünk és lenyomunk.

Isten csak az egyiket gyakorolja: ő felemeli azt, akit mi lenyomnánk, és azt tünteti ki figyelmével, akit mások lenéznek. Védelmébe veszi a kicsinyeket.

Jézusnál kontraszelekció van. Ő máshogy ítél, mint ami a trend. Emberszámba veszi azt, akit elnyomnak, hogy a leggyengébb is felszabadulhasson, de a leggőgösebb is megdöbbenjen, és talán észhez és „szívhez is térjen”.

*

Urunk, Jézusunk!
Kicsinyekhez és megvetettekhez lehajló magatartásod tanítson minket arra, hogy közösséget vállaljunk és szeretetet gyakoroljunk a szegényekkel, a magányosokkal, az elesettekkel, a helyüket keresőkkel és a lenézettekkel. Urunk – aki minket is, bár nem érdemeltük, megkerestél és megszólítottál –, add, hogy irgalmad erejével tudjunk közeledni segítségre szoruló embertársainkhoz. Ámen.



Szerző: Péter Zoltán

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Vatikáni Hírek

VATICAN NEWS magyar műsoraszombat

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

 

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Bíró László tábori püspök - Hívom a családokat!

Bíró László tábori püspök Hívom a családokat!2020. augusztus

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
01

HÍVOM A CSALÁDOKAT, HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

Lehet, hogy kinevetsz – fordult jó barátjához egy volt osztálytársa, aki ismert orvos –, de most olyan elkeseredett és tanácstalan vagyok, mint annak idején, amikor a nyári táborban elvesztettem a bicskámat. Tizenkét évesek voltunk, ez a „mindentudó” bicska igen nagy vágyam volt és az év végén megkaptam szüleimtől jó bizonyítványom jutalmaként. Büszkén az övemre akasztottam, így mentem a táborba is. Az egyik nagy számháború után vettem észre, hogy elveszett, a futkározás közben észre sem vettem, hogy az erdőben valahogy leesett az övemről. A táborba visszaérve kétségbeesetten láttam, hogy nincs meg a bicskám. Osztálytársaim, akiknek eddig hetykén mutogattam a csodabicskát kinevettek, gúnyosan mondogatták, hogy így jár, akinek egy ilyen bicska csak arra jó, hogy hencegjen vele. Emlékszel? Te voltál az egyetlen, aki bíztatott: gyere, menjünk vissza az erdőbe, biztos megtaláljuk, keressük meg! Erre azonban a felügyelő tanárok nem adtak engedélyt, nem mehettünk egyedül az erdőbe sötétben. Ettől kezdve mindentől elment a kedvem, nem érdekeltek a tábori programok, semmi sem tetszett, alig vártam, hogy hazamenjünk, de ha erre gondoltam, összeszorult a torkom, hogyan mondom ezt el a szüleimnek? Nagyon jól emlékszem – válaszolt a jó barát –, tényleg a padlón voltál. Hosszú idő telt bele, mire más, új, komolyabb célok kezdtek izgatni, lassan visszanyerted önbizalmadat és tettvágyadat. De mondd, mi történt, mi bánt most? Csak nincs valami baj? Az orvos lehajtott fejjel hosszú hallgatás után halkan csak ennyit mondott: elment, otthagyott. A jó barát szótlanul nézett rá, tudta, hogy a feleségéről beszél. Idióta vagyok – folytatta –, nem láttam, hogy mi zajlik őbenne. Ez a szakítás már régóta készülődött, de én észre sem vettem. Hét közben alig szóltunk egymáshoz, engem nem érdekelt, hogy hogyan telnek napjai, azt meg nem éreztem fontosnak, hogy megosszam vele gondjaimat, örömeimet, terveimet. A vasárnapokon pihenni akartam, minél kevesebbet kelljen beszélnem, csak magammal kelljen törődnöm. Mindezt ő szótlanul eltűrte, és most megelégelte. Mondd, mit gondolsz, visszakaphatom még?   [...]

Az ember az egyedüli Isten képmására teremtetett élőlény, aki képes arra, hogy megismerje és szeresse Teremtőjét. Isten úrrá tette az embert minden földi teremtmény fölött, hogy uralja és használja azokat. Nem magányosságra teremtette, kezdettől fogva "férfinak és nőnek teremtette" őket (Ter 1,27), kettőjük kapcsolata a személyes közösség ősformája. Az ember ugyanis ízig-vérig társas lény, és másokkal való kapcsolat nélkül képtelen élni és képességeit kifejleszteni. Isten látta, hogy "mindaz, amit alkotott, nagyon jó". (Ter 1,31) Isten, mindnyájunk gondviselő Atyja azt akarta, hogy az emberek egyetlen családot alkossanak és testvérnek tekintsék egymást. Mindannyian Isten képére vannak teremtve, Ő "telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet" (ApCsel 17,26), mindnyájan egy és ugyanazon célra vannak hivatva, ez a cél nem más, mint maga az Isten. Ezért az ember szíve nyugtalan, amíg Istennel nem találkozik.

Isten szabad akaratot, értelmet, sokoldalú képességeket adott az embernek. Öntudatra ébredése során előbb-utóbb minden emberben felmerül a kérdés: miért van a világon, képes-e véghezvinni valamit, ami igazán jelentős, amiért érdemes lesz élnie? Sokan évek múlva visszanézve nem értik, hogy miért estek szét a kapcsolataik és miért érzik olyan üresnek magukat, pedig elérték azt, amit célul tűztek ki. Sok célról akkor derül ki, hogy üres, amikor már éveket áldoztak a hajszolásukra. Modern társadalmunkban az emberek sok célt kergetnek, azt gondolva, hogy elérve ezeket a célokat, boldogok lesznek. Ilyen célok lehetnek az üzleti sikerek, a gazdagság, jó kapcsolatok, a szex, a szórakozás, a sport, stb. Mikor aztán elérték a gazdagságot, kapcsolatokat vagy a gyönyört, rádöbbennek, hogy nagy űr van bennük, olyan ürességet éreznek, amit semmi sem tudott kitölteni.

Idézzétek fel fiatal éveitek útkeresését! Mi segített abban, hogy megtaláljátok életetek célját, értelmét?

Erről olvasunk a Prédikátor könyvében is. Mérhetetlen gazdagsága volt, bölcsebb és nagyobb tudású volt, mint országában bárki, volt több száz asszonya, palotái és kertjei, a legjobb ételeket és borokat, valamint a szórakozás minden létező formáját élvezte. Megkapta, amit csak a szíve kívánt, de belátta: “Hiábavaló! Hiábavaló! Teljesen hiábavaló! Minden csak hiábavalóság. Az olyan élet, ami csak abból áll, amit a szemünkkel látunk, vagy az érzékszerveinkkel tapasztalunk, hiábavalóság! Isten olyasmire teremtett minket, ami túl van azon, amit itt- és-most tudunk átélni. Isten szívünkbe ültette az örökkévalóság utáni vágyat, ezért az „itt- és-most” nem elégíthet ki minket.

Modern világunkban a technikai eszközök állandó újdonsága, az utazások bűvölete, a fogyasztásra felkínált árucikkek sokasága, a ránk zúduló információ tömeg megakadályozza, hogy meghalljuk Isten hangját. Mindent betöltenek a szavak, a felszínes élvezetek és az egyre gyorsuló világ zaja. Nem az öröm uralkodik, hanem a kielégítetlenségtől szenvedő emberek kesergése, akik nem tudják, miért élnek. Tévelygésük közben súlyos kísértésektől gyötörve eljutnak a szakadék szélére, a teljes elhagyatottság mély völgyébe, vagy a magányos csúcsra, ahol teljesen magára hagyottnak érzik magukat. Engedjük, hogy a világ zaja ellenére elérjen minket az Úr hívó szava, engedjük, hogy a Szentlélek átalakítson és megújítson, mert küldetésünk van: Isten életünkkel akar üzenni a világnak. Az Úr teljességre viszi küldetésünket tévedéseink és negatív pillanataink ellenére, ha nem hagyjuk el a szeretet útját, és élünk a szentségek nyújtotta kegyelmekkel. (vö. Gaudete et Exsultate 29).

Hogyan tudod gyerekeidet megóvni világ „rozsdának és molyrágásnak kitett” álértékei (l. Mt 6,19-21) előtti behódolástól? Hogyan tudsz segítségükre lenni igazi élethivatásuk megtalálásában?

A keresztség a hívőket arra rendeli, hogy miután Isten fiaivá újjászülettek, az emberek előtt vallják meg a hitet. A bérmálás szentségével a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet. Amikor részt vesznek az eucharisztikus áldozatban, az egész keresztény élet forrásában és csúcspontjában, isteni Áldozatot ajánlanak föl Istennek, s vele együtt önmagukat; mind a fölajánlással, mind a szentáldozással mindenki részt vesz a liturgikus cselekményben. Akik Krisztus testével táplálkoznak a szentáldozásban, kézzelfogható módon mutatják meg Isten népének egységét, melyet ez a fölséges szentség jól jelez és csodálatosan meg is valósít. Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, melyet megsebeztek bűnükkel, s mely szeretetével, példájával és imájával közreműködik megtérésükben. A keresztény hitvesek a házasság szentségének erejével részesednek Krisztus és az Egyház egységének és termékeny szeretetének misztériumában, és azt meg is jelenítik (vö. Ef 5,32). Isten népén belül egyedülálló élethivatást kaptak ajándékul, hogy a gyermekek elfogadásában és nevelésében kölcsönösen segítsék egymást (vö. 1Kor 7,7). Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a család-egyházban a szülők gyermekeik első hithirdetői, szavukkal és példájukkal ápolják mindegyikük sajátos hivatását, különös gonddal pedig a papi hivatást.

„A szeretet magába zárja az összes hivatást; a szeretet minden, s magába foglal minden időt és minden helyet, egyszóval a szeretet örök.” (Lisieux-i Szent Teréz) Ily sok és ennyire üdvösséges segítség birtokában a Krisztus-hívők, bármely állapotban éljenek is, az Úrtól arra kapnak meghívást, hogy ki-ki a maga útján olyan tökéletes legyen, amilyen tökéletes maga az Atya. (vö. LG 11).

Tudod – mondta a jó barát –, életünk folyása állandóan a szokványos és a különleges, a szomorúság és az öröm, a kudarc és a siker között ingadozik. Életünk útján haladva előbb utóbb mindnyájunkban felmerül a kérdés: milyen az életünk? Szokványos vagy különleges, szomorú vagy örömteli, kudarcos vagy sikeres? Aki kitér a válaszadás elől, nem látja élete célját, értelmét. A kudarc nem csupán ok arra, hogy szégyelljük magunkat, hanem esély életünk kisebb-nagyobb önáltatásainak felfedezésére. Nézzünk őszintén szembe önmagunkkal, hibáinkkal, és kérjük Isten áldását az újrakezdéshez. Hazafelé menet betérek a templomba és három mécsest gyújtok meg a lourdesi Szűzanya szobra előtt: egyet érted, egyet a feleségedért és egyet a házasságotokért.

Bíró László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Csíksomlyói Mária köszöntő

Csíksomlyói MÁRIA köszöntőSzűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

https://youtu.be/il9yEt2kZoc

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kormos Gyula - Oremus Egyetemes könyörgések

Egyetemes könyörgések (Lk 1,39-56)Nagyboldogasszony

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Bevezető

Mária mennybemenetelének ünnepe számunkra valóra váltása annak, amely még csak ígéret. Ő már elérte azt a célt, amely felé mi még csak törekszünk. Tehát emlékeztet bennünket reményteljes jövőnkre. Ha mi életünkben helyet adunk Istennek úgy, mint Mária, akkor Isten is helyet ad majd nekünk az Ő országában. Vagyis életünk nem fejeződik be a földi halállal, hanem folytatódik, eljut a beteljesülésre. Erre figyelmeztet a mai ünnep.

Hívek könyörgése

Könyörögjünk Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, hogy anyjának, a boldogságos Szűz Máriának közbenjárására hallgassa meg kérésünket!

1. Urunk! Szűzanyánk a Szentlélek által lett a Te szülőd. Nyiss meg bennünket is Szentlelked befogadására.

2. Szűzanyánk kérésére szenteld meg és erősítsd meg Egyházadat.

3. Add, hogy a Mennyország Királynőjének közbenjárására minden nép elnyerje a béke ajándékát.

4. Urunk! Te emelted Máriát a mennybe, és teljesítetted be életét. Add meg halottainknak is országod dicsőségét.

Urunk, Te látod szülődet, hallod értünk hangzó könyörgését, és így reméljük, hogy meghallgatod a mi kérésünket. Tiéd legyen a hála és a dicséret mindörökké. Amen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Tihanyi Bencés Apátság prédikációi

Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 19. vasárnap

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
09

Kedves Testvérek!

A mai evangélium jelenetében fölfedezhetjük Szent Máténak egy fontos sajátosságát. Azt tudnunk kell, hogy a tanítványok Jézus Krisztus földi életében nem jutottak el arra a felismerésre, hogy Jézus közöttük Isten. Addig eljutottak, hogy Messiásnak tartották. A korabeli zsidó messiásfogalomban viszont az nem volt benne, hogy a Messiás az emberré lett Isten. Erre a felismerésre Jézus feltámadása juttatta el őket. Jézusnak a halálból való feltámadása akkora esemény volt számukra, hogy azt nem tudták másként értelmezni, csak úgy, ha alapvetően túljutottak Jézussal kapcsolatos addigi felfogásukon, és kimondták, hogy Jézus Isten. Ezért a Húsvét, az Úr feltámadása számukra, de a mi számunkra is a teljes kereszténységet megalapozó esemény. Szent Pál apostol ezt már határozottan meg is fogalmazza: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az igehirdetésünk, s hiábavaló a hitetek is. Sőt Isten ellen szóló hamis tanúknak is bizonyulunk, mivel tanúságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, holott – ha csakugyan nincs feltámadás a halottaknak – akkor nem támasztotta fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hitetek semmit sem ér, még mindig bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban nyugszanak. Ha kizárólag erre az életre való tekintettel helyeztük reményünket Krisztusba, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél” (1Kor 15,14-19). Vagyis a Húsvét nem egyszerűen egy ünnep, amit megülünk és aztán elfelejtünk, hanem az egész kereszténység, a mi keresztény életünknek is nélkülözhetetlen, alapvető ténye. Ha a halál nem győzetik le, akkor kérdésessé válik minden vágyunk, minden megfogalmazott reményünk, egész létünk értelmessége. A halált legyőzni azonban csakis Isten képes. Ha a tanítványok megtapasztalták, hogy az a Jézus, akivel éveken keresztül együtt jártak, akit Messiásnak tartottak, de keresztre feszítették és meghalt, és most úgy találkoznak vele, mint aki él, akkor logikusan csak arra a meggyőződésre juthattak el, hogy igazában eddig nem ismerték fel igazi valóságát, most azonban kénytelenek kimondani, megvallani, hogy a feltámadott Jézus – Isten.

Egyedül a Máté evangéliumban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy Szent Máté már a földi Jézust Istenként mutatja be. Abban a híres jelenetben, amelyben Jézus megkérdezi őket, hogy kinek is tartják Őt, egyedül Máténál olvashatjuk: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). A többi evangéliumban csak ezt olvashatjuk: „Te vagy a Messiás” (Mk 8,29; Lk 9,20). És ez felel meg a történelmi helyzetnek. Máté igazában már az ő húsvéti hitüket vetíti vissza a földi Jézus életének egyik jelenetébe. Természetesen ezzel nem hamisította meg a helyzetet, csak azzal a nagyobb tudással értelmezi, amelyet ők Krisztus feltámadásával kaptak. Igazában Szent Máté fogalmaz az igazságnak megfelelően, hiszen a földi Jézus éppen úgy Isten Fia volt, mint a feltámadott, csak ezt ők akkor még képtelenek voltak felismerni.

Tulajdonképpen a vízen járó Jézus is már elővételezett húsvéti jelenet, a halál fölött győztes Jézus Krisztus képe. A víz hallatlanul gazdag jelentésben. A hullámzó, az áradó víz lehet a halálnak is a jelképe. A vízen járó Jézus éppen azt láttatja, hogy Ő győzött a halál fölött. Az Ő bíztatására indul el Péter a vízen, az Ő erejével képes erre, de mihelyt elbizonytalanodik a hitében a hullámok láttán, rögtön merülni kezd, és a vízen szilárdan álló Jézus emeli ki az elmerülésből, a halálból. Jézus jár a vízen, vagyis uralkodik fölötte, hatalmasabb nála, feltámadásával valóban legyőzte a halált. Egyedül Ő. Mindenkinek, akit a földi életében feltámasztott, egyszer meg kellett végleg halnia. Ember nem kerülheti el a halált. Jézus sem, mint ember. De isteni mivolta következtében Ő megdicsőült a halálban, azaz fölment a mennybe, többé nem hal meg, a halál már nem uralkodik rajta. Mi mindnyájan, Péterhez hasonlóan elmerülünk a halálba, de mindnyájunkat, ahogy Pétert is a hullámokból, Jézus ment ki a halálból, feltámaszt, megment, megszabadít bennünket. A megmenekülésért Jézushoz kiáltó Péterhez hasonlóan, tudatában a helyzetünknek, nekünk is Jézushoz kell kiáltanunk: „Ments meg, Uram!” Ha a hullámok láttán elveszítjük a feltámadt Krisztusba vetett hitünket, menthetetlenül elmerülünk. Egyedül a halált legyőző Jézus menthet meg bennünket. Éppen ezért hangoztatjuk, hogy a Húsvét, Jézus feltámadása keresztény voltunk, keresztény hitünk centruma, lényege. Csak az mondhatja magát kereszténynek, aki hisz abban, hogy a keresztre feszített Jézus él, legyőzte a halált. Ez a hit jelenti azt, hogy – amint Jézus beszállt bárkába, és akkor elállt a szél és nagy csendesség lett –, ha engedjük, hogy Jézus beszálljon a bárkánkba, az életünkbe, az életünk döntő, nagy kérdései, problémái éppen őáltala oldódnak, oldódhatnak meg. Jézus jelenlététől beárad a béke, a csend, az igaz boldogság az életünkbe. Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A Szív Útja

A Szív Útja gyakorlati módszerei

Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
09

Gyakran a leginkább rászoruló emberek azok, akik a szemünk előtt vannak. Ha Jézus szívével akarunk élni, akkor úgy kell látni egymást, mint testvérek és nővérek, akik ugyanazzal az Isten által kapott méltósággal születtek.

 

Miután elmélkedtünk a „ Szív Útja ” szellemiségének kilenc lépésén, a következő lépés az, hogy megvalósítsuk azt az életünkben, megkeresve azokat a módszereket, amelyek segítségével hitünket cselekvésre válthatjuk.

Az alábbiakban öt gyakorlati módszert találunk arra, hogy megfontoljuk életünkbe való beépítését, hogy ezt a spirituális utat a fejből a szívbe vezessük.

1. Olvassuk naponta az evangéliumot

Annak érdekében, hogy teljes mértékben együttműködhessünk Krisztus küldetésében, elõször meg kell értenünk, mi ez a küldetés, és ennél is fontosabb, ki az a Jézus. Az evangélium napi olvasása nagyszerű segítséget nyújt arra, hogy megismerjük Jézus személyét, és lehetőséget ad arra, hogy kövessük őt.

2. Imádkozzunk minden nap egy felajánló imádságot

Ha egy jobb napot kezdünk, akkor sokkal könnyebb sikert elérni bármilyen jó munkánkban, amelyet végezni akarunk. A napi felajánlás imádsága megszenteli minden nap kezdetét és a naunkat felajánljuk a mennyei Atyánknak. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy a szeretõ Atya pillantása alá helyezzük magunkat, és emlékezzünk az emberiség előtt álló kihívásokra, amelyeket a Szentatya havonta elénk állít. (Ferenc pápa imaszándéka)

3. Keressük meg a szenvedés elősegítésének lehetőségeit a helyi közösségben

Gyakran a leginkább rászorulók szemünk előtt vannak. Ha együtt akarunk élni Jézus szívével, testvéreinknek kell látnunk egymást, akik ugyanolyan Isten által adott méltósággal születtek. Ahogy kalkuttai Szent Teréz egyszer mondta: „Maradj ott, ahol vagy. Találjuk meg saját "kalkuttánkat". Keressük meg a betegeket, a szenvedéseket és a magányokat ott, ahol vagyunk - saját otthonunkban és a családjainkban, a munkahelyeken és az iskolában. A világ minden tájáról megtalálhatjuk Kalkuttát, ha van látásunk. Bárhová is megyünk, olyan embereket találunk, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, gondozásra szorulnak, a társadalom által elutasítottak - teljesen elfelejtve, teljesen egyedül maradva.”

4. Válaszoljunk a Szentatya imaszándékára, a másokkal való együttműködéssel

Az ima mellett a pápa arra kér minket, hogy találjunk új és kreatív módszereket az emberiség előtt álló kihívások leküzdésére. Ezt nem lehet elszigetelten elvégezni, és szükség van a laikusok, a papok és a vallások közötti egészséges együttműködésre. Még ennél is inkább a keresztények és a nem keresztények segítségére van szükség, együtt dolgozva a világot sújtó problémák megoldása érdekében.

5. Növekedjünk mélyebben, a Jézus iránti szeretetben

A „Szív útja” életünkbe történő bevezetésének ezen gyakorlati módjai alapvetően Jézus Krisztus mély és tartós szeretetében gyökereznek. Ez azt jelenti, hogy felszólítottak arra, hogy mindennap imádságban beszélgessünk vele, és engedjük, hogy belépjen a szívünk ajtajába. Szeretettel táplálkozva képesek vagyunk kilépni ajtónkon, és mindenkivel találkozhatunk az Ő nevében.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
IMAFAL

Máriával, az Egyház anyjával együtt imádkozom az Egyház küldetéséértaz ima minden Apostolával

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15

Máriával, az Egyház anyjával együtt imádkozom az Egyház küldetéséért, az ima minden Apostolával, a pápa e havi imaszándékára.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."